AVI 2015.9.73

Az adóhatóság által elrendelt ellenőrzés célja nem lehet a hitelintézet által el nem végzett tevékenység pótlása (2003. évi XCII. tv. 117. §).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2002. július 16-án V. J. családi gazdálkodóval (a továbbiakban: adós) hitelszerződést kötött, amelynek alapján 20 000 000 Ft rulírozó forgóeszköz beszerzés célú kölcsönt nyújtott a családi gazdálkodók és más mezőgazdasági kis- és közép üzemek kedvezményes hitelezéséhez kapcsolódó kamattámogatásról és állami kezességvállalásról szóló 317/2001. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 7. § (2) bekezdésében meghatározott állami készfizető kezességvállalás mellett. Az adós a...

AVI 2015.9.73 Az adóhatóság által elrendelt ellenőrzés célja nem lehet a hitelintézet által el nem végzett tevékenység pótlása (2003. évi XCII. tv. 117. §).
A felperes 2002. július 16-án V. J. családi gazdálkodóval (a továbbiakban: adós) hitelszerződést kötött, amelynek alapján 20 000 000 Ft rulírozó forgóeszköz beszerzés célú kölcsönt nyújtott a családi gazdálkodók és más mezőgazdasági kis- és közép üzemek kedvezményes hitelezéséhez kapcsolódó kamattámogatásról és állami kezességvállalásról szóló 317/2001. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 7. § (2) bekezdésében meghatározott állami készfizető kezességvállalás mellett. Az adós a kölcsönszerződés lejáratakor 10 000 000 Ft tőkét fizetett meg, ezért a felperes 2010. augusztus 11-én kezesség beváltását kezdeményezte az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Kiemelt Ügyek és Adózók Főigazgatóságánál (a továbbiakban: elsőfokú hatóság).
A tényállás teljes körű feltárása érdekében az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzést folytatott az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 117. §-a alapján, amelynek eredményeként a 2010. december 27. napján kelt határozatával a kérelmet elutasította. Döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. § (1), (4) bekezdései, 5. § (2) bekezdése, 276. § (1)-(2) bekezdései, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 77. § (1) bekezdése, 78. § (1), (4) bekezdései, a Korm.r. 7. § (2) bekezdése, a kintlévőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól szóló 14/2001. (III. 9.) PM rendelet (a továbbiakban: PM r.) 11. § (3) bekezdése, az Art. 117. § (1), (3) bekezdései alapján hozta meg.
Megállapította, hogy a hitelakta nem tartalmazta az adós egyéni vállalkozói igazolványát, 2000. évi szja. bevallását, legutolsó teljes és az előírt részletező nyilvántartásait, a családi gazdaság tagjainak nemleges APEH- és TB igazolását. Számszaki hiba van a hitelkérelem adataiban, amelyet a felperes nem tisztázott, és nem is javíttatta ki. A hitelkihelyezés előtt az adós üzleti tervét érdemben nem vizsgálta, így nem észlelte, hogy az üzleti terv nem tartalmazta a tőketörlesztés értékét, a fizetendő kamatot, nem igazolta továbbá, hogy a hitelbírálat során az adós pénzügyi-gazdasági helyzetének elemzését elvégezte volna. A felperes a PM r.-ben foglaltaktól eltérően a biztosíték értékelése során figyelembe vette a várható beruházás összegét a fedezet értékének és a fedezettségi százaléknak a megállapításakor, a felajánlott biztosítékok helyszínen történt ellenőrzése nem igazolt. A felperes nem ellenőrizte a forgóeszköz hitelcél szerinti felhasználását, az adós üzleti tervének megvalósulását, 2002. és 2006. évek között adósminősítést nem végzett, valós információval éveken át nem rendelkezett, így nem észlelte az adós megnövekedett kockázatát.
A hitel kihelyezés és utógondozás során elkövetett felperesi mulasztások közrehatottak abban, hogy a kölcsön törlesztése meghiúsult. A szokásos és kötelező szakmai gondosság hiányával folytatott hitelezés az állami kezességvállalás által nyújtott biztonsággal való visszaélést valósította meg, így a felperes nem jogosult az állami kezesség beváltására.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. február 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta. Indokolása szerint az állam abban a tudatban vállalt kezességet, hogy a felperes a reá vonatkozó előírásokat betartja, a kötelező szakmai gondosságot tanúsítja. Az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy a felperes törvénysértő eljárásával az állami kezességvállalás beváltására nem jogosult, így határozata jogszerű.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy mind a Ptk. kezességre vonatkozó rendelkezéseit, mind a Hpt. előírásait és a Korm.r. feltételeit maradéktalanul betartotta, jogszabálysértést nem követett el. Téves az alperes azon jogi álláspontja, amely szerint a bank esetleges jogszabálysértése, belső szabályzatának megszegése önmagában, a Ptk. szabályaitól függetlenül elegendő ok a kezes felszabadulásához. Az Art. 117. § (3) bekezdésének ilyen kiterjesztő értelmezésére az adóhatóságnak nincs lehetősége.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az adóhatóság megalapozott és érdemben jogszerű döntéssel utasította el a felperes kérelmét.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresete teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Art. 117. § (1)-(2) bekezdése, a Hpt. 78. § (1) bekezdése megsértésével jogsértő döntést hozott, amely érdemben nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, a helyesen kiválasztott jogszabály téves értelmezésén alapul, iratellenes, téves, okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes következtetéseket rögzít, mivel az adóhatóság jogsértő határozatát hatályon kívül kellett volna helyeznie.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, a perbelivel egyező, illetve ehhez hasonló hitelekhez kapcsoló állami készfizető kezesség - a számos közjogi elem, pl.: a hitel célja, tárgya, tartalma, az állami készfizető kezességvállalás, az állami kamattámogatás, az adóhatósági ellenőrzési jogosultság miatt - nem azonos a polgári jog által szabályozott készfizető kezességgel. Téves az a felperesi érvelés, amely szerint az ügy eldöntésére irányadó "legközelebbi adekvát jogszabály" a Ptk., hiszen a kezességvállalás jelen ügyben jogszabályon, a Korm.r.-en alapul. Az állam továbbá csakis és kizárólag a jogszabályokban - jelen ügyben Korm.r.-ben - szabályozott, állam által támogatni kívánt célnak és az erre vonatkozó szabályozásnak megfelelő hitelhez biztosítja a készfizető kezességet, ezért nincs az államnak helytállási kötelezettsége akkor, ha a hitel támogatni kívánt célja már a kihelyezéskor sem áll fenn, avagy időközben megszűnik. Ettől eltérő álláspont elfogadása esetén értelmét vesztené a Korm.r.-be foglalt garantált, azaz államilag támogatott hitel és a bank által saját üzleti kockázatra, piaci feltételek mellett nyújtott hitel közötti megkülönböztetés és szabályozás (EBH 2004.1074., Kfv.I.35.464/2007/6., Kfv.V.35.129/2008/8., Kfv.V.35.217/2008/4., Kfv.I.35.130/2008/9.).
A Korm.r. 7. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az "e rendelet alapján felvett hitelhez kapcsolódó állami kezességvállalásban részesül a családi vállalkozó". A Korm.r. 2. § (1) bekezdés c) pontja pedig kimondja azt is, hogy az a családi gazdálkodó, aki "a gazdálkodáshoz szükséges forgóeszközök beszerzéséhez, rulírozó jellegű hitelt vesz igénybe, a hiteldíj után állami kamattámogatás"-t kap. Az előzőekben ismertetett szabályozásból következően az állami kezességvállalás csak a Korm.r. szerinti szabályozásnak megfelelő hitelhez kapcsolódik, tehát gazdálkodáshoz szükséges forgóeszközök beszerzéséhez nyújtott, és igazoltan arra felhasznált rulírozó jellegű hitelhez.
A Hpt. 78. § (1) bekezdése előírja a hitelintézetnek, hogy a "döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez" kell csatolnia. A Hpt. 78. § (4) bekezdése pedig rögzíti azt is, hogy a hitelintézetnek a kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt rendszeresen figyelemmel kell kísérnie, és dokumentálnia kell a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását, és az (1) bekezdésben foglaltakat. Ezek a rendelkezések nyilvánvalóan keretszabályok, amelyek a hitelintézettől elvárható körültekintő, gondos a szakmai szabályoknak megfelelő eljárást fogalmazzák meg, értelemszerűen a konkrét egyedi ügyekre vonatkozó sajátosságok, részletszabályok felsorolása nélkül, amelyek a hitelek célja, jellege, tárgya, az adós személye stb. miatt nyilvánvalóan nem lehetnek azonosak minden ügyben. Elvárás azonban minden ügyben a Hpt. 78. §-ában megfogalmazott körültekintő és a szakmai gondosságnak megfelelő magatartás tanúsítása, a jogszabályokban és az ezen alapuló belső szabályzatokban foglaltak betartása tekintettel arra is, hogy az állam, mint készfizető kezes a hitel kihelyezése és időtartama alatt nem rendelkezik jogosultságokkal, csak a beváltás iránti kérelem elbírálása során, tehát utólag vizsgálhatja a garancia beváltás jogszabályi feltételeinek teljesülését. Ez utóbbi vizsgálat pedig - a felperes érvelésével ellentétben - nemcsak a formai, azaz az eljárási jogszabályok vizsgálatára terjedhet ki, hanem az előzőekben részletezettek miatt a Korm.r. és a Hpt. szerinti anyagi jogi jogszabályi feltételek ellenőrzésére is (Art. 117. §).
A Korm.r. 2. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott cél miatt nyilvánvalóan nincs ügydöntő jelentősége a felperes fedezet meglévőségére alapított érvelésének, és annak sem, hogy az állami készfizető kezességvállalást fedezeti értékként nem vette figyelembe. (A kizárólag biztosítékra, pl.: jelzálogjogra alapított hitelezési stratégia azért sem fogadható el, mert a Hpt. előírja a kockázatok felmérését a hitel kihelyezését megelőzően.)
Az Art. 117. § értelmében az adóhatóság jogosult annak vizsgálatára, hogy teljesültek-e "a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt feltételei". Ha pedig a "hitelintézet eljárása a feltételeknek nem felel meg, az adóhatóság az állami garancia (kezesség) beváltása iránti kérelmet elutasítja". E törvényi szabályozásból következően az adóhatóság által elrendelt ellenőrzés célja nem a hitelintézet által el nem végzett tevékenység pótlása. A perben vitatott közjogi jogviszonyban az adóhatóság - ahogyan erre korábban a Kúria utalt - csak utólag ismeri meg a hitelezési folyamatot. A jelen esetben nem hivatalból, hanem kérelemre induló eljárásban pedig a beváltás feltételeinek igazolása a kérelmezőt, a felperest terhelte, aki ezzel tisztában is volt, mert e körben nyilatkozatot tett. A közigazgatási és a peres eljárás során azonban - ahogyan ezt az alperes és az elsőfokú bíróság is megállapította - semmivel nem tudta alátámasztani az állami készfizető kezességvállalással érintett hitel cél szerinti, a Hpt.-nek, a Korm.r.-nek és saját belső utasításának megfelelő kihelyezését, és utógondozását. Akkor, amikor a felperes arra hivatkozik, hogy ezeknek az alperesi határozatban és jogerős ítéletben terhére rótt mulasztásoknak nincs ügydöntő jelentősége, nem kevesebbet állít, mint azt, hogy minden gondos hitelezésre vonatkozó szabályt megszeghet, mert számára a megtérülés az állami kezességvállalás folytán biztosított. "Az állami kezességvállalás nyújtotta biztonság nem szolgáltathat alapot a hitelintézetnek kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységhez, a pénzintézetre vonatkozó (...) szabályok be nem tartásához." (Kfv.I.35.032/2006/5.). Az Art. 117. §-a szerinti jogintézmény célja, hogy körültekintő és gondos eljárásra kényszerítse a hitelintézeteket, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy az adósok a gondosan előkészített hitelszerződések alapján vállalásaikat megfelelően teljesítsék, és ne kerüljön sor a jogszabályi feltételek megszegése miatt az állami kezesség beváltására (KGD 2008.220). Ha a jogszabályokban előírtaknak nem megfelelő magatartás, továbbá az alperesi határozatban és jogerős ítéletben hiánytalanul, iratszerűen, okszerű mérlegeléssel megállapított tényállás esetén sem lenne megtagadható a kezesség beváltása, akkor az Art. 117. §-a szerinti jogintézmény nem tudná betölteni a törvényi cél szerinti rendeltetését (Kfv.I.35.139/2007.).
A Korm.r., a Hpt., valamint az Art. értelmében tehát előírás, hogy az adós csak jogszabály szerinti célra kapjon kölcsönt, és csak olyan adós kaphat kölcsönt állami készfizető kezesség biztosítása mellett, akiről az állítható meg a hitelkihelyezést megelőző eljárás alapján, hogy azt vissza fogja fizetni, illetve a hitelt a hitelezési célra használja fel. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen az állapítható meg, hogy a felperes eljárása már a hitel kihelyezésekor, és később sem felelt meg a jogszabályi rendelkezéseknek, ezért beváltás iránti kérelme megalapozottan és jogszerűen került elutasításra.
A Kúria - a kifejtettekre figyelemmel - azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért jogszabályt, ezért azt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.088/2012/8.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.