adozona.hu
AVI 2015.9.72
AVI 2015.9.72
Az adóhatóság nem köteles két határozatot hozni, ha az ellenőrzést indokoltnak látja, annak eredményét figyelembe véve dönthet az adótartozás fennállásáról, mértékéről (2003. évi XCII. tv. 107. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tulajdonosa a 265. helyrajzi számú "kivett major" megnevezésű ingatlannak a rajta lévő építmény-együttessel (műhely, magtár, raktár, egyéb gazdasági épület és iroda), melynek többsége a nyilvántartó lap szerint rossz műszaki állapotban van. Márianosztra Önkormányzata a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) felhatalmazása alapján a 16/2007. (XII. 14.) számú rendeletében szabályozta a helyi építményadó fizetési kötelezettséget, és - a törvényi kivételeken túl ...
AVI 2015.9.72 Az adóhatóság nem köteles két határozatot hozni, ha az ellenőrzést indokoltnak látja, annak eredményét figyelembe véve dönthet az adótartozás fennállásáról, mértékéről (2003. évi XCII. tv. 107. §).
A felperes tulajdonosa a 265. helyrajzi számú "kivett major" megnevezésű ingatlannak a rajta lévő építmény-együttessel (műhely, magtár, raktár, egyéb gazdasági épület és iroda), melynek többsége a nyilvántartó lap szerint rossz műszaki állapotban van. Márianosztra Önkormányzata a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) felhatalmazása alapján a 16/2007. (XII. 14.) számú rendeletében szabályozta a helyi építményadó fizetési kötelezettséget, és - a törvényi kivételeken túl - csak a magánszemély tulajdonában lévő lakást részesítette mentességben. A helyi adó bevallása, megállapítása, illetőleg megfizetése eljárási szabályairól ugyanakkor az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) rendelkezik. A felperes 2005-2009 közötti időben évi 224 000 Ft építményadót vallott be a fenti ingatlan után, de csak a 280 m2-es irodahelyiséget tekintette adóalapnak. Az elsőfokú helyi adóhatóság M.-K.-I. Községek Körjegyzője ezt nem fogadta el, ún. egyszerűsített adóhatósági ellenőrzést végzett és 65/13/2010. számú határozatával megállapította, hogy a teljes ingatlanegyüttes 2452 m2 alapterülettel adóalapot képez. Emiatt az öt évre visszamenően összesen 9 808 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg felperes terhére és kiszabta annak járulékait is (bírság, pótlék). A hatóság úgy tekintette, hogy a különbözetre mentességi kérelem áll fenn, melyet azonban elutasított, mert vizsgálatának eredményeképpen arról győződött meg, hogy egyik felperes által hivatkozott mentességi jogcím sem áll fenn. Az ingatlanegyüttes nem minősül a Htv. 13. § h) pontja szerinti mezőgazdasági rendeltetésűnek, melyet az adóalany valóban arra is használ, illetőleg a 13/A. § szerinti olyan védetté nyilvánított épületnek, melynek felújítására 2008. január 1-je után jogerős építési engedélyt adtak.Az elsőfokú hatóság a tényállás tisztázásához két alkalommal tartott helyszíni szemlét, 2008. december 8-án, és 2009. október 28-án, amely egyrészt megerősítette az épület igen rossz, helyenként romos állapotát, valamint rögzítette, hogy az épületekben egyáltalán nem, vagy csak kis mennyiségű mezőgazdasági termény volt, (fűmag és műtrágya), amelyről fotók is készültek. Az udvaron pedig egy munkagép állt. A felperesnek - a cégkivonata szerint - nincs Márianosztrán telephelye, és ezen ingatlanegyüttes használatához kapcsolódó dokumentációval sem rendelkezett. A tények szerint tehát az ingatlant nem használják rendeltetésszerűen mezőgazdasági célra, és az adóhatósághoz műemlék-felújítással kapcsolatos iratokat sem nyújtottak be, bár 1 db kőépület és istálló valóban helyi védelem alá került. Ez azonban nem lehet önmagában adómentességi alap. Kitért arra is az elsőfokú hatóság, hogy jelen határozatát már megismételt eljárásban hozta, és minden instrukciónak eleget tett, amit a másodfokú hatóság előírt. Ennek során ugyanarra az eredményre jutott, mint megelőzően, azaz nem áll fenn egyik mentességi ok sem.
A felperes fellebbezésében mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy a jogszabályok értelmében a helyi adót a hatóság a bevallást követően kivetéssel határozza meg, ugyanakkor jelen ügyben erről szóló jogerős határozat nem született. Így sem az adókülönbözet, sem adóbírság, sem a pótlék megfizetésére a felperes nem lett volna kötelezhető, tehát a meghozott határozat eljárási okból jogszabálysértő. Az érdemi kérdés tekintetében pedig rögzítette, hogy a mezőgazdaság idényjellegéből fakadóan nem mindig van termény a tárolóban, 2008 decemberében sem volt, de láthatóan 2009. októberben igen. Szakértőt kellett volna igénybe venni a rendeltetésszerű használat megállapításához, de ez elmaradt. Az épületek ugyan rossz állagúak, de használatban vannak, nincsenek üzemkörön kívüli ingatlanként nyilvántartva. A rendeltetésszerű használat kérdését nem befolyásolhatja, hogy a cégbíróságon bejelentett székhely hol van. A környékbeli földek művelését igazolni tudja, mint ahogyan be is csatolt a felmerült költségeiről számviteli nyilatkozatokat, főkönyvi kartonokat. Ezekre a határozat nem tér ki. A felperes mezőgazdasági tevékenysége köztudomású, hiszen a felperes éveken keresztül támogatta az önkormányzat "falunap" elnevezésű rendezvényét. A kivetett építményadó ráadásul méltánytalan, az összege meghaladja az ingatlanok forgalmi értékét.
A másodfokú hatóság határozatával a járulékok vonatkozásában megsemmisítette a döntést és új eljárást rendelt el, egyebekben a határozatot érdemben helybenhagyta. Kifejtette, hogy az eljárás mindenben jogszerű volt, az Art. VII. fejezete szerint történt, és ún. egyszerűsített ellenőrzési eljárás keretében állapította meg a hatóság a fizetendő adót. Ez kivetéses adónem esetén is megtehető, nem kell emiatt két határozatot hozni. Nem valós felvetés, hogy az elsőfokú hatóság a felperes által felajánlott bizonyítást úgy mellőzött volna, hogy annak nem adta indokát. A hatóság csak az ingatlan használatához közvetlenül kötődő dokumentumokat, bizonylatokat kívánt figyelembe venni, a jegyzőkönyvhöz csatolt egyéb, nem közvetlen bizonyítékokat nem. Kifejtette továbbá a másodfokú hatóság, hogy a Htv. 13. § h) pontja kettős együttes feltételt tartalmaz, ebből az egyik a tényállás adatai szerint hiányzott, azaz a tényleges, rendeltetésszerű mezőgazdasági használat nem állt fenn. A felperes bizonyítékai - beleértve a növénytermesztéssel kapcsolatos költségekről szóló bizonylatokat is - nem igazolják, hogy azokat a terményeket a szóban forgó ingatlanban tárolták. Erre közvetlen bizonyíték kellett volna, pl. raktári nyilvántartás vagy fuvarlevél. A Htv. 13/A. §, mint jogcím pedig nem igazolt, ugyanis nincs építési engedély. Az épületek rossz műszaki állapotának egyébiránt adójogilag nincs is konzekvenciája. A járulékokra valóban új eljárást kellett elrendelni, mert azokra nézve részletesebb indokolás szükséges.
A felperes keresetlevelében állította, hogy a hatósági eljárásban bizonyította a mezőgazdasági használatot. Kifogásolta, hogy olyan nyilvántartásokat kér számon rajta a hatóság (fuvarlevél, raktári bizonylat), amit jogszabály nem ír elő. Ugyanakkor a tárgyi eszköz nyilvántartó lapból olyan következtetést vont le, amit abból nem lehet. Egyik épület sincs olyan rossz állapotban, ami kizárná a rendeltetésszerű használatot. Egyebekben fenntartotta a fellebbezésében írtakat, kérte a határozatok hatályon kívül helyezését.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
A Pest Megyei Bíróság 4.K.26.545/2011/9. számú ítéletével a keresetet elutasította. A döntésnél már figyelemmel volt a felperes időközben előterjesztett kereset-kiegészítésére is. Ez utóbbi lényege, hogy sérült a Htv. 14. § (1) bekezdése, mert az adóhatóság nem igazolta, hogy az épületek használatbavételi engedéllyel rendelkeztek, illetve azokat a felperes valaha is ténylegesen használatba vette. A felperes azzal érvelt, hogyha a használat tényének kérdésében a hatóság elfogadta a felperes nyilatkozatát - noha használatbavételi engedély nincs -, akkor a használat célját (növénytermesztési célú) is el kellett volna fogadni. Ellenkező esetben a hatóságnak kell bizonyítania a más célú használatot. Másrészt időközben megszületett a járulékokról szóló új döntés, melynek felülvizsgálatát is a per tárgyává kívánta tenni a felperes. Ez utóbbival kapcsolatban a bíróság rögzítette, hogy az új eljárásban meghozott határozat külön per tárgyát képezheti.
Érdemben kifejtette a bíróság, hogy osztja az alperes álláspontját a mezőgazdasági használattal összefüggésben. A törvény e körben valóban adómentességet enged, azonban ennek feltétele fennállását az Art. 99. § (2) bekezdés szerint az adózónak kell bizonyítania. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik, az épületek körüli földeket műveli, mellyel kapcsolatos költségeiről bizonylatai is vannak, nem támasztják alá beazonosíthatóan a 10 épületből álló ingatlanegyüttes rendeltetésszerű mezőgazdasági célú használatát. Az a körülmény sem változtat ezen, hogy 2009. október 28-án a helyszíni szemlén két épületben találtak fűmagot, vetőmagot, műtrágyát, és az udvaron egy gépet. Ez sokkal inkább azzal van összefüggésben, amit maga a felperesi képviselő nyilatkozott 2009 augusztusában, hogy az épületegyüttest készítik elő telephelynek, és ehhez végeznek tereprendezést is. Nem volt tehát okirat vagy más alkalmas bizonyíték arra, hogy az egyébként rossz állapotú épületek ténylegesen, üzemszerűen mezőgazdasági célt szolgáltak volna. Nem volt indokolatlan elvárás, hogy a raktározást a felperes olyan dokumentumokkal igazolja (fuvarlevél, raktári bizonylat), ami valóban tanúsítja az épületben való terménytárolást. Az Art. 107. § (1), (4) bekezdés teszi lehetővé azt, hogy az adóhatóság az adókötelezettség teljesítését ún. egyszerűsített ellenőrzéssel vizsgálja, és ennek alapján az adókötelezettséget megállapítsa. A lefolytatott eljárással a felperest semmilyen hátrány nem érte, nincs olyan szabály, hogy előbb a felperesi bevallás alapján határozatot kellett volna hozni. Alaptalan hivatkozás a Htv. 14. § (1) bekezdés is, ugyanis ezek az épületek a valóságban léteznek, azokat korábban használták, a használat szüneteltetése nem befolyásolja az adókötelezettséget. Nem fordult meg a bizonyítási teher, azaz nem kell a hatóságnak bizonyítani, hogy az épületeket nem mezőgazdasági célra használják.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Pp. 275. § (4) bekezdésére hivatkozással kérte az ítélet, valamint a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését. A hangsúlyt a felülvizsgálati kérelemben már a Htv. 14. § (1) bekezdésére helyezte, és abból indult ki, hogy helyi adó kivetésére csak olyan ingatlan esetén van mód, aminek vagy van jogerős használatbavételi engedélye, vagy tényszerűen használatba vették. Azt, hogy az ingatlan ilyen, a hatóságnak kell bizonyítania. Mivel használatbavételi engedély nincs, így jelen esetben a használat ténylegessége az adó jogcíme. Ugyanakkor az alperes azzal, hogy nem fogadta el a felperes nyilatkozatát a mezőgazdasági célú használatra, sőt hosszasan elemzi, hogy ilyen használat nincs, de más jellegűt sem jelöl meg, sőt azt sem mondja, hogy az ingatlanon valaha is használat lett volna, ezzel maga zárta ki a használat ténylegességéhez kapcsolódó adókivetési jogcímet. Lényegében az alperes csupán arra alapítja az adófizetési kötelezettséget, hogy a felperes az ingatlanok tulajdonosa. A felperes tehát ott látja a problémát, hogy az alperesnek kell előbb azt bizonyítania, hogy a felperesnek építményadó fizetési kötelezettsége egyáltalán van, és csak ezután kell a felperesnek bizonyítania a speciális mentességet. A felperes szerint jelen ügyben az ingatlan azért nem lehet adótárgy, mert nem igazolt, hogy valaha is valaki használta volna. Mindazonáltal sérült az Art. 97. § (4), (6) bekezdése és a Ket. 72. § (1) bekezdés e), f) pontja is.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Htv. 11. § (1) bekezdése szerint: "Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény)."
A 13. § h) pontja alapján: "Mentes az adó alól: az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló épület vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épület (pl. istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágyatároló), feltéve, hogy az épületet az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja."
A 13/A. § (1) bekezdés értelmében: "Ha a műemléki értékként külön jogszabályban védetté nyilvánított vagy önkormányzati rendelet alapján helyi egyedi védelem alatt álló épületet (a továbbiakban: műemléképületet) felújítják, akkor az épület, illetve az épületben lévő önálló adótárgy (lakás, nem lakás céljára szolgáló épületrész) a (2)-(7) bekezdésekben meghatározottak szerint a felújításra 2008. január 1-jét követően kiadott építési engedély jogerőre emelkedését követő három egymást követő adóévben mentes az adó alól."
A 14. § (1) és (4) bekezdései szerint: "Az adókötelezettség a használatbavételi, illetőleg a fennmaradási engedély jogerőre emelkedését követő év első napján keletkezik. Az engedély nélkül épült vagy anélkül használatba vett építmény esetén az adókötelezettség a tényleges használatbavételt követő év első napján keletkezik." "Az építmény használatának szünetelése az adókötelezettséget nem érinti."
Az Art. 99. § (2) bekezdés alapján: "Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani."
A 107. § (1) bekezdés értelmében: "Az adóhatóság az adókötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás (önadózás, munkáltatói adómegállapítás, az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása) egybevetésével is ellenőrizheti (egyszerűsített ellenőrzés)."
A Ket. 72. § (1) bekezdés ea), eb) és ef) pontjai szerint: "A határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta."
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a jogerős elsőfokú ítélet nem jogszabálysértő. A bíróság vizsgálat tárgyává tette a felperes keresetében (kiegészítő keresetében) foglalt kérelmeket, és azokat egyenként kellően indokolva bírálta el, melyet a Kúria is oszt. A másodfokú közigazgatási határozat sem eljárási, sem anyagi-jogi jogszabályba nem ütközött. Helyesen állapította meg az alperes és az elsőfokú bíróság is, hogy az Art. vonatkozó szabályai alapján nem volt köteles az adóhatóság a felperes adóügyében két határozatot hozni. Amennyiben ellenőrzés szükségességét látta, joga volt annak eredményéhez képest dönteni a felperesi adótartozás fennállásáról, mértékéről.
Szükségesnek tartja a Kúria kiemelni, hogy az adóeljárásban a kedvezmény, mentesség igénybevétele kivételes lehetőség, egyrészt kell hozzá a jogszabályi felhatalmazás, másrészt a feltételek fennállását annak kell bizonyítani, aki a kedvezménnyel élni kíván. A felperes nem tudott olyan jogcímet bizonyítani, ami a kedvezmény alapját képezhette volna. Az általa felajánlott bizonyítékok nem támasztják alá, hogy a felperes tulajdonát képező, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, egykoron majorként funkcionált épületegyüttest jelenleg rendeltetésszerűen, ténylegesen mezőgazdasági célra használja. Sőt az adóhatóság által hivatalból lefolytatott bizonyítás (szemle) ennek az ellenkezőjét erősítette. Az eljárásban rendelkezésre állt összes bizonyítékot, megismert tényt, körülményt helyesen értékelte úgy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is, hogy azok nem alapozhatják meg az adómentességet, a preferált használati cél nem áll fenn. Védett épület felújítására vonatkozó építési engedéllyel pedig a felperes tényszerűen nem rendelkezett (ilyet nem mutatott be).
A felperes kiegészítő kereseti kérelmében már azt is vitatta, hogy a perbeli ingatlanegyüttes egyáltalán adótárgy lehet-e, hiszen nincs használatbavételi engedélye. A felperes nézete szerint e ponton átfordul a bizonyítási teher, és az adóhatóságnak kell előbb azt bizonyítania, hogy az épületeket valaha használták-e ténylegesen (bármire), illetve, ha jelenleg használják az nem mezőgazdaságú célú. Helyesen foglalt állást e körben is az elsőfokú ítélet, amikor kifejtette, hogy az épületek a valóságban léteznek, a peradatokból egyértelműen látszik (fotók, nyilvántartó lapok, nyilatkozatok), hogy azokat korábban használták, de jelenlegi rossz műszaki állapotuk miatt a használat szünetel. Ez viszont nem befolyásolja az adókötelezettségét. Nem fordult meg a bizonyítási teher, tehát nem az adóhatóság kötelessége bizonyítani a más jellegű használatot, (illetve egyáltalán a valamikori használatot).
Rámutat a Kúria, hogy a felperes teljes korábbi érvrendszere arra épült, hogy az ingatlanokat rendeltetésszerűen mezőgazdasági célra használja, tehát az egykori használatba vétel, illetőleg a tényleges használat kérdését a felperes maga válaszolta meg. Mind ez idáig nem állította, hogy az ingatlanegyüttes ne lenne adótárgy, csupán a speciális mentességgel szeretet volna élni. Ehhez viszont neki kellett volna hitelt érdemlően igazolnia a jelenleg is fennálló, tényleges mezőgazdasági célú használatot, amit eredményesen nem tudott megtenni.
Mindezt jogszerűen, logikusan értékelte az elsőfokú bíróság, ennek eredményeképpen indokoltan utasította el a keresetet, így a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.155/2012/3.)