adozona.hu
BH+ 2015.10.445
BH+ 2015.10.445
A vezető tisztségviselő tevékenységét tanúsítandó felelősséget, mint egészet kell értékelni [1996. évi CXII. tv. 45. §, 47. §, 48. §; 2010. évi CLVIII. tv. 63. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatával átfogó vizsgálat alapján a S. és Vidéke Takarékszövetkezetet (a továbbiakban: Takarékszövetkezet) kötelezte különböző tevékenységek folytatására, illetőleg megtiltott egyes tevékenységeket. A határozat 4.b) pontjában jogszabályok alapján előírt többlet-tőkekövetelmény elérését és fenntartását írta elő, amit az igazgatóság által megtárgyalt és a felügyelő-bizottság által jóváhagyott, határidőket és felelősöket is megjelölő helyreállítási tervvel kellett elérni. A határ...
BH+ 2015.10.445 A vezető tisztségviselő tevékenységét tanúsítandó felelősséget, mint egészet kell értékelni [1996. évi CXII. tv. 45. §, 47. §, 48. §; 2010. évi CLVIII. tv. 63. §].
Az alperes határozatával átfogó vizsgálat alapján a S. és Vidéke Takarékszövetkezetet (a továbbiakban: Takarékszövetkezet) kötelezte különböző tevékenységek folytatására, illetőleg megtiltott egyes tevékenységeket. A határozat 4.b) pontjában jogszabályok alapján előírt többlet-tőkekövetelmény elérését és fenntartását írta elő, amit az igazgatóság által megtárgyalt és a felügyelő-bizottság által jóváhagyott, határidőket és felelősöket is megjelölő helyreállítási tervvel kellett elérni. A határozat 10. pontjában H. B. a Takarékszövetkezet volt elnök ügyvezető igazgatóját 2 000 000 forint felügyeleti bírság megfizetésére kötelezték.A felperes bejelentette az alperesnél, hogy nem látja reálisnak a tőke helyreállítási terv önerőből történő teljesítését. Az alperes célvizsgálatot folytatott le, és annak alapján határozatával a felperest, mint a Takarékszövetkezet volt ügyvezető igazgatóját a pénzügyi intézmény vezető állású személyének felelősségére vonatkozó jogszabályi előírások és a felügyeleti határozat 4.b) pontjában foglaltak súlyos megsértése miatt 3 000 000 forint felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.
A határozat indokolása I. fejezet 1. pontja szerint a felperesnek, mint a Takarékszövetkezet volt ügyvezető igazgatójának személyes felelősségét vizsgálták. A II. fejezet 2.1. pontja a helyreállítási terv végrehajtását, 2.2. pontja a behajtási tevékenységet értékelte. A határozat 2.3. pontja a hitelek (követelések) átstrukturálására-, a 2.4. pontja a kiemelt betéti kamatokra vonatkozó tényállást állapított meg.
Az alperesi határozat III. fejezet 3.2. pontja tartalmazza a bírság kiszabása körében mérlegelt körülményeket. Értékelése szerint a II.2.1-2.4. pontokban felárt hiányosságok kapcsán megállapítható, hogy a felperes súlyosan megsértette a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (a továbbiakban: Hpt.) 46. §-ában előírt kötelezettségét. A Takarékszövetkezet fizetőképességének fenntartása érdekében tett intézkedések, illetőleg azok elmulasztása, nélkülözte a vezető állású személyek beosztásával járó fokozott szakmai követelményeknek megfelelő gondos és szakszerű eljárást. Ezzel pedig veszélyeztették mind a betétesek, mind a helyükre belépő OBA, mind az alárendelt kölcsöntőkét nyújtó, leginkább Takarékszövetkezetek Intézményvédelmi Alapja (TAKIVA) tagintézmények követelésének kielégítését. A Takarékszövetkezet tőkehelyzete tovább romlott, elvesztette szavatoló tőkéjét, tevékenységi engedélyét visszavonták és kimondták végelszámolását. Súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a felperes egy súlyos tőkehiánnyal küszködő pénzügyi intézmény irányítása során nem járt el fokozott felelősséggel, és mindez akként mulasztotta el, hogy - a Takarékszövetkezet többi vezető állású személlyel egyetemben - kifejezetten a helyzet ismeretében vállalt el a tisztséget. Enyhítő körülményként értékelte az alperes, hogy a helyreállítási terv teljesítésének problémáját a felperes jelentette, és hogy a Takarékszövetkezetnél a korábbiakban kialakult elégtelen tőkehelyzetben nem volt szerepe.
Az alperes határozatával a korábbi határozat indokolását akként módosította, hogy a III. pont "3.3. rövidebb észrevételezési határidő előírásának indoka" ponttal és kapcsolódó indokolással egészül ki.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásában számot adott a felperes bizonyítási indítványainak mellőzéséről.
Értékelése szerint alaptalan az észrevételezési határidőhöz kapcsolódó kereseti kérelem, a bírság tekintetében pedig a felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 335/A. §-át megsértve terjesztette elő keresetét.
Szintén alaptalan az alperesi közrehatásra vonatkozó kereseti előadás. A helyzet súlyosságát a felperes sem vitatta, sőt arra hivatkozott, hogy lényegesen súlyosabb, mint az alperes megállapított. A felperes semmilyen tervet nem nyújtott be, sem a közigazgatási, sem a peres eljárásban. A C. S. A.-val való szerződés aláírása, jóváhagyása 2011. október 31-ei időponttal igazgatóság feladatköreibe tartozott, melynek a felperes is tagja volt és a felperes sem vitatta, hogy ezen időpontig a tervek nem valósultak meg.
A behajtási tevékenység kapcsán az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a Takarékszövetkezet válsághelyzetében a felperesnek a behajtásra különös figyelmet kellett volna fordítani. A behajtás hatékonyságát nem mérték, nem mutatták ki. A banküzemi gyakorlatnak megfelelő work-out csoport csak a felperes távozását követően lett felállítva, holott a felperesnek volt hatásköre a legalkalmasabb munkaszervezet kialakítására. A felperesnek javaslatot kellett volna tenni a behajtás hatékonyabbá tételére, azonban ilyen javaslat nem került az igazgatóság elé, és azt a perben sem csatolta.
A felperes által hivatkozott iratok nem tartalmaznak és nem is tartalmazhatnak olyat, miszerint a jogszabályi előírás ellenében hozott átstrukturálási döntések jogszerűek lennének. Ugyan ez vonatkozik a kiemelt kamatok vonatkozásában előadottakra.
Azt, hogy a felperes együttműködött és nem vett részt a válság előidézésében, az alperes kifejezetten a javára értékelte. H. B. kinevezése nem volt a per tárgya, ezért azt az elsőfokú bíróság nem vizsgálta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatával módosított határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A jogerős ítélet megalapozatlannak értékelte a fellebbezésnek a bírság tekintetében a Pp. 335/A. § alkalmazhatatlanságára, az alperes utolsó tárgyaláson tett nyilatkozatának hatályára, a tárgyalási jegyzőkönyvek perrend-ellenességére, a bizonyítási indítványok mellőzésére, az észrevételezi határidő lerövidítésének indokolására vonatkozó előadásait.
Megállapította, a felperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy tisztsége vállalása kapcsán őt bárki megtévesztette, nem kimentési ok a hiány nagysága és a terv végrehajthatatlansága. A felperesnek, mint a Hpt. 2. számú melléklet 25.b) pontja szerinti vezető állású személynek a 48. § szerint jelentenie kellett a veszély előálltát az alperes felé, és a bírság alól csak akkor mentesülhet, ha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. tv. (a továbbiakban: Psztv.) 63. § (2) bekezdésének megfelelően bizonyítani tudja, hogy az adott helyzetben tisztségétől általában elvárható módon járt el, vagy a (3) bekezdés szerint nem vett részt a döntéshozatalban vagy ellene szavazott.
A másodfokú bíróság értékelése szerint az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy az alperes által feltárt bizonyítékok aggálytalanul alátámasztják-e a felperes által tagadott felelősséget. E kötelezettségének az elsőfokú bíróság nem tett eleget, azt a másodfokú bíróság pótolta.
A jogerős ítélet szerint a felperesnek feladta volt a helyreállítási terv végrehajtásával összefüggésben (alperesi határozat indokolása II.2.1. pont) a tagtoborzás részletes terveinek kidolgozása, de ilyet ügyvezetőként nem készített.
Az alperes a C. S. A.-val való szerződés meg nem kötése (a helyreállítási terv végrehajtásával összefüggésben az alperesi határozat indokolása II.2.1. pont) kapcsán nem szerzett be arról bizonyítékot, hogy az a felperes magatartásának következménye lett volna.
Nem róható felperes terhére a behajthatatlanság kérdéskörében a külön szervezet felállításának elmaradása (alperesi határozat indokolása II.2.2. pont), a tevékenység eredménytelensége és elégtelensége. Ugyanakkor a 13. oldal 3. bekezdésében rögzítette, hogy a felperes felelős a behajtási tevékenység mérésének elmaradásában.
Az átstrukturált döntések (alperesi határozat indokolása II.2.3. pont) meghozatala kapcsán az alperes nem mutatta ki sem a kifogásolt négy döntésnek, sem a tömeges átstrukturálásoknak a Takarékszövetkezet tényleges vagyoni helyzetét elfedő következményét. A határozat nem tartalmazza egyértelműen, hogy a felperes felelősségét az ügy döntésre jogosult bizottság ügyvezető-igazgató tagjakénti magatartására, vagy olyan ügyvezetőére alapozta, amely a Hpt. szabályai szerint felel.
A kamatmaximumok (alperesi határozat indokolása II.2.4. pont) kapcsán a jogerős ítélet arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes ügyvezető igazgatóként lehet felelős az igazgatóság határozatának végrehajtásáért, függetlenül attól, hogy létrehozott-e kiemelt kamatok elbírálására egy bizottságot és attól, hogy részt vett-e annak munkájában vagy hogy bizottsági tagként tiltakozott vagy sem. A másodfokú bíróság azonban a rendelkezésre álló adatok alapján nem tudta megállapítani ezt a felelősséget.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a felperes felelősségét a jogszabályok megsértésérét csak a részletes tagtoborzási terv elmulasztásában, a behajtási tevékenység mérésének elmaradásában állapította meg. A tényleges tőkehelyzet- és a nem teljesítő hitelállomány felmérésére, a fedezetek érvényesítésére vonatkozó mulasztás megállapítására, valamint a felperesnek felróható átstrukturálásnak a tényleges szövetkezeti vagyont elfedését okozó voltára, a felperesi magatartásra visszavezethető inszolvenssé válására, valamint a szavatoló tőke felperes magatartása miatti elvesztésre vonatkozó határozati megállapítások megalapozatlanok. Ezekre nézve az alperes a tényállást nem rögzített, bizonyítékokkal nem támasztotta alá. Az új eljárásban az alperesnek a tisztázásra szoruló részek tekintetében a másodfokú bíróság indokolásában kifejtettek figyelembevételével kell bizonyítást lefolytatni.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság JÉ-I/B-350/2011. számú határozattal érintett Haskó Béla perében hozott 1.Kf.650.038/2013/5. számú jogerős ítélet ismeretében hozta meg döntését, amely megállapította a volt elnök ügyvezető igazgató felelősségét.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet
- sérti a Pp. 3. § (2) bekezdésében meghatározott kereseti kérelemhez kötöttség elvét,
- a Hpt. 45-46. §-ának és a Psztv. 63. § (2) és (3) bekezdésének téves értelmezésén alapul. Az alperes nem munkajogi, hanem törvényen alapuló közjogi felelősséget állapít meg, azt is csak a vezetők vonatkozásában. A jogszerűtlen intézményi működésért fennáll a vezetők felelőssége, az nem függvénye a "mikori, mely magatartásnak".
- a másodfokú bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésének megsértését tévesen állapította meg olyan tényállás után, amit az alperes nem rótt a felperes terhére. A C. S. A. tekintetében az alárendelt kölcsöntőke bevonás elmaradását az alperes nem értékelte a felperes terhére. Egyébként, ha tett volna ilyen megállapítást, a kapcsolódó tények azt alátámasztották volna.
- nem felel meg az iratoknak, amikor azt állapítja meg a másodfokú bíróság, hogy alperes szerint a felperes a behajtási tevékenység kapcsán azért tartozna felelősséggel, mert nem állított fel work-out csoportot. A Takarékszövetkezetnél lényegében nem volt behajtás, a munkaszervezet hatékony kialakításáért pedig a felperes tartozott felelősséggel. A időbeli viszonyítási pont nem helytálló, a jogellenes működésért a felperes mandátuma teljes intervalluma alatt felelősséggel tartozik.
- jogerős ítéletben foglaltakkal szemben a felperes a szerződések ütemezéséért nem mint a Cenzúra Bizottság tagja, hanem mint vezető állású személy tartozik felelősséggel, a jogellenes átstrukturálások pénzügyi hatásait pedig az alperesi határozat bemutatta.
- tévesen értelmezte a jogerős ítélet azt, hogy az olyan testületi döntés, amely nem részjegy-tulajdonosoknak, illetve részjegy feletti részre biztosított volna 10% feletti kamatot, ne lett volna ellentétes az igazgatóság kiemelt kamatokról szóló határozatával.
- téves az a megállapítás is, hogy az alperesi határozat ne felelt volna meg a Ket. 72. § követelményeinek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert az minden kérdésben jogszerű és megalapozott volt.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdésének és 275. § (2) bekezdésének megfelelően csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. A jogerős ítéletnek a Pp. 335/A. § alkalmazhatatlanságára, az alperes utolsó tárgyaláson tett nyilatkozatának hatályára, a tárgyalási jegyzőkönyvek perrendellenességére, a bizonyítási indítványok mellőzésére, az észrevételezi határidő lerövidítésére, a felperes vezető állású személynek való minősítésére, a tagtoborzás részletes terveinek elkészítésére, a behajtási tevékenység mérésének elmaradására vonatkozó megállapításai ellen felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett, így ezen megállapításokat a Kúria nem érintette.
A Pp. 3. § (2) bekezdésére alapított felülvizsgálati kérelem kapcsán a Kúria megállapította, hogy felperes a törvényes határidőn belül előterjesztett kereseti kérelmében teljes terjedelmében vitatta az alperesi határozat Ket. szabályai szerint feltárt bizonyítékait. A jogerős ítélet azon indokolása, miszerint az elsőfokú bíróság nem vizsgálta teljes terjedelmében azt, hogy az alperesi bizonyítékok aggálytalanul alámásztatják-e a felperes által tagadott felelősséget, valós tartalma szerint nem a Pp. 3. § (2) bekezdés körébe, hanem a bizonyítékok maguk összességében történő értékelésére vonatkozó, a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti körbe tartozó megállapítást tartalmaz. Ennek következtében nem volt akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság érdemben lefolytassa a fellebbezési eljárást, és ugyanezen okból nem volt eljárásjogi akadálya a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának.
A felülvizsgálati eljárás során a Kúria figyelemmel volt a másodfokú bíróság felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogerős ítéletére. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság ezen ítéletével - a kereseti illeték megváltoztatása mellett - helybenhagyta az elsőfokú bíróság H. B. keresetét elutasító 26.K.32.652/2012/18. számú ítéletét.
A Kúria irányadónak tekinti, hogy az alperes a felperes terhére a határozat III. fejezet 3.2. pontjában mérlegelt körülményekre figyelemmel állapított meg bírságot. Ennek következtében az alperes alappal hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy nem azt rótta a felperes terhére, hogy elmaradt a C. S. A.-val való szerződéskötés, amellyel a Takarékszövetkezet alárendelt kölcsöntőkét akart felvenni, hanem azt, hogy amennyiben a tőke helyreállítása érdekében a helyreállítási tervben meghatározott feladatok végrehajtása akadályokba ütközött, elvárható lett volna annak módosítása, reális és elérhető célok kitűzése. Az elsőfokú bíróság mutatott rá helytállóan arra, hogy a mulasztás nem a konkrét szerződéskötés elmaradásával, hanem a helyreállítási terv meg nem valósulásával következett be.
Ugyanez állapítható meg a hitelek (követelések) átstuktúrálásával és a behajtással kapcsolatban is. Alperes határozatában azon körülményeket értékelte a bírság kiszabása során a felperes terhére, hogy a vezetésnek a tömeges - és gyakorlatilag eredménytelen - átstruktúrálások helyett fel kellett volna mérnie a nem teljesítő hitelállományt, és meg kellett volna kezdeni a behajtási tevékenységet, ennek eredménytelensége esetén a fedezetek érvényesítését, melynek előfeltétele lett volna a megfelelő szervezet felállítása; a döntések nem csak a gondos eljárást, de a szakszerűséget is nélkülözték. Az alperes és az elsőfokú bíróság mindkét kérdésben a vezetői tevékenység és felelősség teljes körét értékelte, míg a másodfokú bíróság csak egy-egy döntéshez/döntés elmaradáshoz rendelt jogkövetkezményt.
Az extra kamatok kapcsán az alperes III. 3.2. pontban azt rótta a felperes terhére, hogy a fenntartott kiemelt kamatok - miközben a hitelállomány mintegy 80%-a nem teljesítő volt - tovább rontották a Takarékszövetkezet eredményét, jövedelmezőségét. A vezetésnek fel kellett volna ismernie, hogy ez hosszútávon - a tőkevesztés miatt - minden ügyfél érdekeinek sérelmét fogja jelenteni. A másodfokú bíróság indokolásával szemben megállapítható, hogy az alperes a felperest a Hpt. 46. § szerinti vezető állású személyként tette felelőssé a kamatra vonatkozó döntésekben, és az elsőfokú bíróság is ehhez képest bírálta el a kereseti kérelmet.
A másodfokú bíróság által is felhívott Psztv. 63. § (2) bekezdése szerint nem kötelezhető bírság fizetésére az, aki bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az ilyen tisztséget betöltő személytől az adott helyzetben általában elvárható. A 63. § (3) bekezdése alapján testületi szerv esetében nem kötelezhető bírság megfizetésére azon testületi tag, aki a bírság alapját képező döntés meghozatalában nem vett részt, vagy a döntés ellen szavazott, és ezt az ülésről készített jegyzőkönyvben rögzítették.
A Kúria a korábbiakban már utalt arra, hogy a jogerős ítélet az elsőfokú bíróságétól eltérően értékelte a vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó tényállást, a felelősség terjedelmét. Az alperes határozatában a felperesnek, mint vezető tisztségviselőnek a takarékszövetkezeti működés helyre állításával összefüggő tevékenységét, mint egészet vizsgálta, az elsőfokú bíróság ugyanezen szempont alapján hozott ítéletet. A másodfokú bíróság ugyan rögzítette, hogy a felperes tíz hónapos ügyvezető-igazgatói tevékenységét, a végelszámolás kimondására okot adó körülmények előidézésében játszott szerepét csak egységesen, egy eljárásban lehet vizsgálni, azonban a felperes felelősségét mégis egymástól függetlenül értékelte az egyes döntésekben, adott esetben az érintett tárgykört is megbontva (pl. a behajtás mérésének elmaradása - behajtás eredménytelensége). Az alperes helytállóan hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a Hpt. 45-46. §-ának következében a jogszerűtlen intézményi működésért fennáll a vezetők felelőssége, az nem függvénye a "mikori, mely magatartásnak".
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során lényegi elemnek tekintette, hogy a felperes tudta, a Takarékszövetkezet működésében súlyos gondok vannak, hogy a vezető tisztségviselői tisztség elvállalásával a működés helyreállításában tevőlegesen kell részt vennie, hogy viselnie kell a helyreállításhoz kapcsolódó felelősséget. Mint vezető tisztségviselőnek a felperesnek tudnia kellett, hogy nem elégséges az egyes intézkedésekkel, eseti döntésekkel való próbálkozás, azok eredménytelensége esetén újabb intézkedések szükségesek. A felperes felelősségének kimentését nem lehet áthárítani az alperesre. Az alperes kötelezettsége arra terjedt ki, hogy tényállást állapítson meg, elemezze a működési problémákat, azt vizsgálja, hogy a felperes tett-e intézkedéseket, és azok vezettek-e eredményre. Az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen, hogy az alperes a határozatában rögzítette mind a Takarékszövetkezet helyzetét, mind azt, hogy az adott helyzet milyen lépéseket igényelt volna, mind azt, hogy ezekhez képest milyen lépéseket tett a felperes, és hogy ezekkel ellentétes bizonyítékokat a felperes nem igazolt.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.640/2014/10. sz.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fekete Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Dr. Baffia Gergely jogtanácsos által képviselt Magyar Nemzeti Bank, mint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jogutódja alperes ellen felügyeleti bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 19.K.29.031/2013. számon indult perben, a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2014. május 8. napján kelt 1.Kf.650.374/2013/5. számú jogerős ítélte ellen az alperes által 29. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 1.Kf.650.374/2013/5. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezi, és ebben a körben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.29.031/2013/24. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 30.000 (harmincezer) forint kereseti, 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az alperes határozatával átfogó vizsgálat alapján a S. és Vidéke Takarékszövetkezetet (a továbbiakban: Takarékszövetkezet) kötelezte különböző tevékenységek folytatására, illetőleg megtiltott egyes tevékenységeket. A határozat 4.b) pontjában jogszabályok alapján előírt többlet-tőkekövetelmény elérését és fenntartását írta elő, amit az igazgatóság által megtárgyalt és a felügyelő-bizottság által jóváhagyott, határidőket és felelősöket is megjelölő helyreállítási tervvel kellett elérni. A határozat 10. pontjában H. B. a Takarékszövetkezet volt elnök ügyvezető igazgatóját 2.000.000 forint felügyeleti bírság megfizetésére kötelezték.
A felperes bejelentette az alperesnél, hogy nem látja reálisnak a tőke helyreállítási terv önerőből történő teljesítését. Az alperes célvizsgálatot folytatott le, és annak alapján határozatával a felperest, mint a Takarékszövetkezet volt ügyvezető igazgatóját a pénzügyi intézmény vezető állású személyének felelősségére vonatkozó jogszabályi előírások és a felügyeleti határozat 4.b) pontjában foglaltak súlyos megsértése miatt 3.000.000 forint felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte.
A határozat indokolása I. fejezet 1. pontja szerint a felperesnek, mint a Takarékszövetkezet volt ügyvezető igazgatójának személyes felelősségét vizsgálták. A II. fejezet 2.1. pontja a helyreállítási terv végrehajtását, 2.2. pontja a behajtási tevékenységet értékelte. A határozat 2.3. pontja a hitelek (követelések) átstrukturálására-, a 2.4. pontja a kiemelt betéti kamatokra vonatkozó tényállást állapított meg.
Az alperesi határozat III. fejezet 3.2. pontja tartalmazza a bírság kiszabása körében mérlegelt körülményeket. Értékelése szerint a II.2.1-2.4. pontokban felárt hiányosságok kapcsán megállapítható, hogy a felperes súlyosan megsértette a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (a továbbiakban: Hpt.) 46. §-ában előírt kötelezettségét. A Takarékszövetkezet fizetőképességének fenntartása érdekében tett intézkedések, illetőleg azok elmulasztása, nélkülözte a vezető állású személyek beosztásával járó fokozott szakmai követelményeknek megfelelő gondos és szakszerű eljárást. Ezzel pedig veszélyeztették mind a betétesek, mind a helyükre belépő OBA, mind az alárendelt kölcsöntőkét nyújtó, leginkább Takarékszövetkezetek Intézményvédelmi Alapja (TAKIVA) tagintézmények követelésének kielégítését. A Takarékszövetkezet tőkehelyzete tovább romlott, elvesztette szavatoló tőkéjét, tevékenységi engedélyét visszavonták és kimondták végelszámolását. Súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a felperes egy súlyos tőkehiánnyal küszködő pénzügyi intézmény irányítása során nem járt el fokozott felelősséggel, és mindez akként mulasztotta el, hogy - a Takarékszövetkezet többi vezető állású személlyel egyetemben - kifejezetten a helyzet ismeretében vállalt el a tisztséget. Enyhítő körülményként értékelte az alperes, hogy a helyreállítási terv teljesítésének problémáját a felperes jelentette, és hogy a Takarékszövetkezetnél a korábbiakban kialakult elégtelen tőkehelyzetben nem volt szerepe.
Az alperes határozatával a korábbi határozat indokolását akként módosította, hogy a III. pont "3.3. rövidebb észrevételezési határidő előírásának indoka" ponttal és kapcsolódó indokolással egészül ki.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásában számot adott a felperes bizonyítási indítványainak mellőzéséről.
Értékelése szerint alaptalan az észrevételezési határidőhöz kapcsolódó kereseti kérelem, a bírság tekintetében pedig a felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 335/A. §-át megsértve terjesztette elő keresetét.
Szintén alaptalan az alperesi közrehatásra vonatkozó kereseti előadás. A helyzet súlyosságát a felperes sem vitatta, sőt arra hivatkozott, hogy lényegesen súlyosabb, mint az alperes megállapított. A felperes semmilyen tervet nem nyújtott be, sem a közigazgatási, sem a peres eljárásban. A C. S.A-val való szerződés aláírása, jóváhagyása 2011. október 31-ei időponttal igazgatóság feladatköreibe tartozott, melynek a felperes is tagja volt és a felperes sem vitatta, hogy ezen időpontig a tervek nem valósultak meg.
A behajtási tevékenység kapcsán az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a Takarékszövetkezet válsághelyzetében a felperesnek a behajtásra különös figyelmet kellett volna fordítani. A behajtás hatékonyságát nem mérték, nem mutatták ki. A banküzemi gyakorlatnak megfelelő work-out csoport csak a felperes távozását követően lett felállítva, holott a felperesnek volt hatásköre a legalkalmasabb munkaszervezet kialakítására. A felperesnek javaslatot kellett volna tenni a behajtás hatékonyabbá tételére, azonban ilyen javaslat nem került az igazgatóság elé, és azt a perben sem csatolta.
A felperes által hivatkozott iratok nem tartalmaznak és nem is tartalmazhatnak olyat, miszerint a jogszabályi előírás ellenében hozott átstrukturálási döntések jogszerűek lennének. Ugyan ez vonatkozik a kiemelt kamatok vonatkozásában előadottakra.
Azt, hogy a felperes együttműködött és nem vett részt a válság előidézésében, az alperes kifejezetten a javára értékelte. H. B. kinevezése nem volt a per tárgya, ezért azt az elsőfokú bíróság nem vizsgálta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatával módosított határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A jogerős ítélet megalapozatlannak értékelte a fellebbezésnek a bírság tekintetében a Pp. 335/A. § alkalmazhatatlanságára, az alperes utolsó tárgyaláson tett nyilatkozatának hatályára, a tárgyalási jegyzőkönyvek perrend-ellenességére, a bizonyítási indítványok mellőzésére, az észrevételezi határidő lerövidítésének indokolására vonatkozó előadásait.
Megállapította, a felperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy tisztsége vállalása kapcsán őt bárki megtévesztette, nem kimentési ok a hiány nagysága és a terv végrehajthatatlansága. A felperesnek, mint a Hpt. 2. számú melléklet 25.b) pontja szerinti vezető állású személynek a 48. § szerint jelentenie kellett a veszély előálltát az alperes felé, és a bírság alól csak akkor mentesülhet, ha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. tv. (a továbbiakban: Psztv.) 63. § (2) bekezdésének megfelelően bizonyítani tudja, hogy az adott helyzetben tisztségétől általában elvárható módon járt el, vagy a (3) bekezdés szerint nem vett részt a döntéshozatalban vagy ellene szavazott.
A másodfokú bíróság értékelése szerint az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy az alperes által feltárt bizonyítékok aggálytalanul alátámasztják-e a felperes által tagadott felelősséget. E kötelezettségének az elsőfokú bíróság nem tett eleget, azt a másodfokú bíróság pótolta.
A jogerős ítélet szerint a felperesnek feladta volt a helyreállítási terv végrehajtásával összefüggésben (alperesi határozat indokolása II.2.1. pont) a tagtoborzás részletes terveinek kidolgozása, de ilyet ügyvezetőként nem készített.
Az alperes a C.S.A-val való szerződés meg nem kötése (a helyreállítási terv végrehajtásával összefüggésben az alperesi határozat indokolása II.2.1. pont) kapcsán nem szerzett be arról bizonyítékot, hogy az a felperes magatartásának következménye lett volna.
Nem róható felperes terhére a behajthatatlanság kérdéskörében a külön szervezet felállításának elmaradása (alperesi határozat indokolása II.2.2. pont), a tevékenység eredménytelensége és elégtelensége. Ugyanakkor a 13. oldal 3. bekezdésében rögzítette, hogy a felperes felelős a behajtási tevékenység mérésének elmaradásában.
Az átstrukturált döntések (alperesi határozat indokolása II.2.3. pont) meghozatala kapcsán az alperes nem mutatta ki sem a kifogásolt négy döntésnek, sem a tömeges átstrukturálásoknak a Takarékszövetkezet tényleges vagyoni helyzetét elfedő következményét. A határozat nem tartalmazza egyértelműen, hogy a felperes felelősségét az ügy döntésre jogosult bizottság ügyvezető-igazgató tagjakénti magatartására, vagy olyan ügyvezetőére alapozta, amely a Hpt. szabályai szerint felel.
A kamatmaximumok (alperesi határozat indokolása II.2.4. pont) kapcsán a jogerős ítélet arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes ügyvezető igazgatóként lehet felelős az igazgatóság határozatának végrehajtásáért, függetlenül attól, hogy létrehozott-e kiemelt kamatok elbírálására egy bizottságot és attól, hogy részt vett-e annak munkájában vagy hogy bizottsági tagként tiltakozott vagy sem. A másodfokú bíróság azonban a rendelkezésre álló adatok alapján nem tudta megállapítani ezt a felelősséget.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a felperes felelősségét a jogszabályok megsértésérét csak a részletes tagtoborzási terv elmulasztásában, a behajtási tevékenység mérésének elmaradásában állapította meg. A tényleges tőkehelyzet- és a nem teljesítő hitelállomány felmérésére, a fedezetek érvényesítésére vonatkozó mulasztás megállapítására, valamint a felperesnek felróható átstrukturálásnak a tényleges szövetkezeti vagyont elfedését okozó voltára, a felperesi magatartásra visszavezethető inszolvenssé válására, valamint a szavatoló tőke felperes magatartása miatti elvesztésre vonatkozó határozati megállapítások megalapozatlanok. Ezekre nézve az alperes a tényállást nem rögzített, bizonyítékokkal nem támasztotta alá. Az új eljárásban az alperesnek a tisztázásra szoruló részek tekintetében a másodfokú bíróság indokolásában kifejtettek figyelembe vételével kell bizonyítást lefolytatni.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság JÉ-I/B-350/2011. számú határozattal érintett Haskó Béla perében hozott 1.Kf.650.038/2013/5. számú jogerős ítélet ismeretében hozta meg döntését, amely megállapította a volt elnök ügyvezető igazgató felelősségét.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet
- sérti a Pp. 3. § (2) bekezdésében meghatározott kereseti kérelemhez kötöttség elvét,
- a Hpt. 45-46. §-ának és a Psztv. 63. § (2) és (3) bekezdésének téves értelmezésén alapul. Az alperes nem munkajogi, hanem törvényen alapuló közjogi felelősséget állapít meg, azt is csak a vezetők vonatkozásában. A jogszerűtlen intézményi működésért fennáll a vezetők felelőssége, az nem függvénye a "mikori, mely magatartásnak".
- a másodfokú bíróság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésének megsértését tévesen állapította meg olyan tényállás után, amit az alperes nem rótt a felperes terhére. A C. S.A tekintetében az alárendelt kölcsöntőke bevonás elmaradását az alperes nem értékelte a felperes terhére. Egyébként, ha tett volna ilyen megállapítást, a kapcsolódó tények azt alátámasztották volna.
- nem felel meg az iratoknak, amikor azt állapítja meg a másodfokú bíróság, hogy alperes szerint a felperes a behajtási tevékenység kapcsán azért tartozna felelősséggel, mert nem állított fel work-out csoportot. A Takarékszövetkezetnél lényegében nem volt behajtás, a munkaszervezet hatékony kialakításáért pedig a felperes tartozott felelősséggel. A időbeli viszonyítási pont nem helytálló, a jogellenes működésért a felperes mandátuma teljes intervalluma alatt felelősséggel tartozik.
- jogerős ítéletben foglaltakkal szemben a felperes a szerződések ütemezéséért nem mint a Cenzúra Bizottság tagja, hanem mint vezető állású személy tartozik felelősséggel, a jogellenes átstrukturálások pénzügyi hatásait pedig az alperesi határozat bemutatta.
- tévesen értelmezte a jogerős ítélet azt, hogy az olyan testületi döntés, amely nem részjegy-tulajdonosoknak, illetve részjegy feletti részre biztosított volna 10% feletti kamatot, ne lett volna ellentétes az igazgatóság kiemelt kamatokról szóló határozatával.
- téves az a megállapítás is, hogy az alperesi határozat ne felelt volna meg a Ket. 72. § követelményeinek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert az minden kérdésben jogszerű és megalapozott volt.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) és 275. § (2) bekezdésének megfelelően csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül. A jogerős ítéletnek a Pp. 335/A. § alkalmazhatatlanságára, az alperes utolsó tárgyaláson tett nyilatkozatának hatályára, a tárgyalási jegyzőkönyvek perrend-ellenességére, a bizonyítási indítványok mellőzésére, az észrevételezi határidő lerövidítésére, a felperes vezető állású személynek való minősítésére, a tagtoborzás részletes terveinek elkészítésére, a behajtási tevékenység mérésének elmaradására vonatkozó megállapításai ellen felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett, így ezen megállapításokat a Kúria nem érintette.
A Pp. 3. § (2) bekezdésére alapított felülvizsgálati kérelem kapcsán a Kúria megállapította, hogy felperes a törvényes határidőn belül előterjesztett kereseti kérelmében teljes terjedelmében vitatta az alperesi határozat Ket. szabályai szerint feltárt bizonyítékait. A jogerős ítélet azon indokolása, miszerint az elsőfokú bíróság nem vizsgálta teljes terjedelmében azt, hogy az alperesi bizonyítékok aggálytalanul alámásztatják-e a felperes által tagadott felelősséget, valós tartalma szerint nem a Pp. 3. § (2) bekezdés körébe, hanem a bizonyítékok maguk összességében történő értékelésére vonatkozó, a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti körbe tartozó megállapítást tartalmaz. Ennek következtében nem volt akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság érdemben lefolytassa a fellebbezési eljárást, és ugyanezen okból nem volt eljárásjogi akadálya a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának.
A felülvizsgálati eljárás során a Kúria figyelemmel volt a másodfokú bíróság felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogerős ítéletére. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság ezen ítéletével - a kereseti illeték megváltoztatása mellett - helybenhagyta az elsőfokú bíróság Haskó Béla keresetét elutasító 26.K.32.652/2012/18. számú ítéletét.
A Kúria irányadónak tekinti, hogy az alperes a felperes terhére a határozat III. fejezet 3.2. pontjában mérlegelt körülményekre figyelemmel állapított meg bírságot. Ennek következtében az alperes alappal hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy nem azt rótta a felperes terhére, hogy elmaradt a C. S.A-val való szerződéskötés, amellyel a Takarékszövetkezet alárendelt kölcsöntőkét akart felvenni, hanem azt, hogy amennyiben a tőke helyreállítása érdekében a helyreállítási tervben meghatározott feladatok végrehajtása akadályokba ütközött, elvárható lett volna annak módosítása, reális és elérhető célok kitűzése. Az elsőfokú bíróság mutatott rá helytállóan arra, hogy a mulasztás nem a konkrét szerződéskötés elmaradásával, hanem a helyreállítási terv meg nem valósulásával következett be.
Ugyanez állapítható meg a hitelek (követelések) átstuktúrálásával és a behajtással kapcsolatban is. Alperes határozatában azon körülményeket értékelte a bírság kiszabása során a felperes terhére, hogy a vezetésnek a tömeges - és gyakorlatilag eredménytelen - átstruktúrálások helyett fel kellett volna mérnie a nem teljesítő hitelállományt, és meg kellett volna kezdeni a behajtási tevékenységet, ennek eredménytelensége esetén a fedezetek érvényesítését, melynek előfeltétele lett volna a megfelelő szervezet felállítása; a döntések nem csak a gondos eljárást, de a szakszerűséget is nélkülözték. Az alperes és az elsőfokú bíróság mindkét kérdésben a vezetői tevékenység és felelősség teljes körét értékelte, míg a másodfokú bíróság csak egy-egy döntéshez/döntés elmaradáshoz rendelt jogkövetkezményt.
Az extra kamatok kapcsán az alperes III. 3.2. pontban azt rótta a felperes terhére, hogy a fenntartott kiemelt kamatok - miközben a hitelállomány mintegy 80%-a nem teljesítő volt - tovább rontották a Takarékszövetkezet eredményét, jövedelmezőségét. A vezetésnek fel kellett volna ismernie, hogy ez hosszútávon - a tőkevesztés miatt - minden ügyfél érdekeinek sérelmét fogja jelenteni. A másodfokú bíróság indokolásával szemben megállapítható, hogy az alperes a felperest a Hpt. 46. § szerinti vezető állású személyként tette felelőssé a kamatra vonatkozó döntésekben, és az elsőfokú bíróság is ehhez képest bírálta el a kereseti kérelmet.
A másodfokú bíróság által is felhívott Psztv. 63. § (2) bekezdése szerint nem kötelezhető bírság fizetésére az, aki bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az ilyen tisztséget betöltő személytől az adott helyzetben általában elvárható. A 63. § (3) bekezdése alapján testületi szerv esetében nem kötelezhető bírság megfizetésére azon testületi tag, aki a bírság alapját képező döntés meghozatalában nem vett részt, vagy a döntés ellen szavazott, és ezt az ülésről készített jegyzőkönyvben rögzítették.
A Kúria a korábbiakban már utalt arra, hogy a jogerős ítélet az elsőfokú bíróságétól eltérően értékelte a vezető tisztségviselő felelősségét megalapozó tényállást, a felelősség terjedelmét. Az alperes határozatában a felperesnek, mint vezető tisztségviselőnek a takarékszövetkezeti működés helyre állításával összefüggő tevékenységét, mint egészet vizsgálta, az elsőfokú bíróság ugyanezen szempont alapján hozott ítéletet. A másodfokú bíróság ugyan rögzítette, hogy a felperes tíz hónapos ügyvezető-igazgatói tevékenységét, a végelszámolás kimondására okot adó körülmények előidézésében játszott szerepét csak egységesen, egy eljárásban lehet vizsgálni, azonban a felperes felelősségét mégis egymástól függetlenül értékelte az egyes döntésekben, adott esetben az érintett tárgykört is megbontva (pl. a behajtás mérésének elmaradása - behajtás eredménytelensége). Az alperes helytállóan hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a Hpt. 45-46. §-ának következében a jogszerűtlen intézményi működésért fennáll a vezetők felelőssége, az nem függvénye a "mikori, mely magatartásnak".
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során lényegi elemnek tekintette, hogy a felperes tudta, a Takarékszövetkezet működésében súlyos gondok vannak, hogy a vezető tisztségviselői tisztség elvállalásával a működés helyreállításában tevőlegesen kell részt vennie, hogy viselnie kell a helyreállításhoz kapcsolódó felelősséget. Mint vezető tisztségviselőnek a felperesnek tudnia kellett, hogy nem elégséges az egyes intézkedésekkel, eseti döntésekkel való próbálkozás, azok eredménytelensége esetén újabb intézkedések szükségesek. A felperes felelősségének kimentését nem lehet áthárítani az alperesre. Az alperes kötelezettsége arra terjedt ki, hogy tényállást állapítson meg, elemezze a működési problémákat, azt vizsgálja, hogy a felperes tett-e intézkedéseket, és azok vezettek-e eredményre. Az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen, hogy az alperes a határozatában rögzítette mind a Takarékszövetkezet helyzetét, mind azt, hogy az adott helyzet milyen lépéseket igényelt volna, mind azt, hogy ezekhez képest milyen lépéseket tett a felperes, és hogy ezekkel ellentétes bizonyítékokat a felperes nem igazolt.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria a jogerős ítéletre vonatkozó rendelkezésére tekintettel teljes körűen rendelkezett a perköltség és az illeték kérdésében. A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti, fellebbezési és felülvizsgálati illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján viseli a felperes.
Budapest, 2015. április 2.
Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.640/2014/10.szám)