adozona.hu
BH 2015.10.290
BH 2015.10.290
Az adómentes közösségi termékértékesítés feltételeit az adózónak kell bizonyítania hitelt érdemlő módon. A belföldi termékértékesítéshez kapcsolódó adólevonási jog csak hiteles számla alapján gyakorolható [2003. évi XCII. tv. 99. §; 2007. évi CXXVII. tv. 89. § (1) bek., 120. §, 127. § (1) bek.; 2000. évi C. tv. 15. §, 166. § (2) bek., 167. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]A felperesi társaság tevékenységi köre gabonakereskedelem, belföldre és külföldre, így Romániába is értékesített. A felperesnél az adóhatóság 2009. október, valamint 2009. november 1-jétől 2011. június 30-ig terjedő időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte.
[2]2009. október hónapra külön határozattal a felperes terhére 4 306 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1 043 000 Ft jogosulatlan igénylés, 3 263 000 Ft adóhiány volt. Az adóh...
BH 2015.10.290 Az adómentes közösségi termékértékesítés feltételeit az adózónak kell bizonyítania hitelt érdemlő módon. A belföldi termékértékesítéshez kapcsolódó adólevonási jog csak hiteles számla alapján gyakorolható [2003. évi XCII. tv. 99. §; 2007. évi CXXVII. tv. 89. § (1) bek., 120. §, 127. § (1) bek.; 2000. évi C. tv. 15. §, 166. § (2) bek., 167. § (1) bek.]
[1]A felperesi társaság tevékenységi köre gabonakereskedelem, belföldre és külföldre, így Romániába is értékesített. A felperesnél az adóhatóság 2009. október, valamint 2009. november 1-jétől 2011. június 30-ig terjedő időszakra általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte.[2]2009. október hónapra külön határozattal a felperes terhére 4 306 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1 043 000 Ft jogosulatlan igénylés, 3 263 000 Ft adóhiány volt. Az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított. 2009. november 1-jétől 2011. június 30-ig terjedő időszakra ugyancsak külön határozattal a felperes terhére 40 155 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, ebből 39 274 000 Ft minősült adóhiánynak, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított.
[3]A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
[4]Az adóhatóság a román D. S.r.l. felé kiszámlázott ömlesztett gabonatermék értékesítéseket közösségi adómentes értékesítésként nem fogadta el, mivel álláspontja szerint nem volt bizonyított, hogy a gazdasági esemény a számlán szereplő felek között ment végbe. Ugyancsak nem fogadta el hitelesnek a felperes által a M. G. T. Kft.-től és a P. Kft.-től befogadott számlákat sem, mert a gazdasági esemény nem a számlákon feltüntetett felek között valósult meg, a számlák az adó áthárítására, illetve levonására nem alkalmas bizonylatok. A felperes olyan adókijátszásra irányuló ügyletsorozat részese volt, amelyről tudomással bírhatott. A V.-F. Kft. által kibocsátott 64 db gabonabeszerzésre vonatkozó számlát pedig azért nem fogadta el az alperes, mert a számlák mögött valós gazdasági esemény egyáltalán nem volt.
[5]A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte.
[6]Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 92. § (5) és (7) bekezdésére, 93. § (1) bekezdésére, 97. § (4)-(6) bekezdéseire, 100. § (4) bekezdésére és az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 55. § (1)-(2) bekezdéseire.
[7]Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.085/2013/22. számú ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a M. G. T. Kft., a P. Kft. és a V.-F. Kft. vonatkozásában új eljárást rendelt el.
[8]Bár kétségtelen tény, hogy a közösségi értékesítés során az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése és az Art. 99. § (2) bekezdése szerint az értékesítés adómentessége vonatkozásában a bizonyítás a felperest terheli, ugyanakkor a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapítható volt, hogy a felperes és a román cég között létrejött ügyletek valóságát kizárólag az teszi kétségessé, hogy a román társaság a felperes által kibocsátott számlákat bevallásában nem szerepeltette, az adót nem fizette meg, illetőleg a román adóhatóság előtt történt meghallgatása során a képviselő sem a beszerzést, sem az okiraton látható aláírást nem ismerte el. E körben ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a román ügyvezető ellen adókijátszásra irányuló ügyletek miatt büntetőeljárás indult, valamint, hogy a közösségi értékesítés során a román társaság köteles az áfa bevallására, megfizetésére, így az esetleges adókijátszási szándék is az ő érdekkörében merül fel.
[9]A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezését. Megsértett jogszabályként hivatkozott az Art. 99. § (2) bekezdésére, az Áfa. tv. 2. § a) pontjára, 89. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, 169. § f) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, valamint utalt a 2006/112. EK Tanácsi irányelvre és az Európai Unió Bíróságának e tárgykörben hozott ítéleteire is.
[10]A Kúria megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[11]A perbeli esetben az alperes három kérdéskörben hozott döntést részben eltérő indokokkal. A Kúria mindhárom kérdéskörben osztotta az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakat.
[12]Helyesen hivatkozott az alperes az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdésére és a 99. § (2) bekezdésére, mint a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés speciális normaszabályára, melyből egyértelmű, hogy önmagában az a körülmény, hogy a termék az országot elhagyta, nem eredményezi automatikusan az adómentesség megállapíthatóságát, annak ugyanis feltétele, hogy az értékesítés az e minőségben a Közösség más tagállamában eljáró adóalany részére történjen, azaz a termék rendeltetési célja egyértelműen azonosítható legyen. Ezzel kapcsolatban ugyancsak alappal hivatkozott az alperes az Európai Unió Bíróságának C-409/04. számú (Teleos és társai), illetőleg a C-273/11. számú (Mecsek Gabona) ügyekben meghozott ítéletekre, valamint a Kúria Kfv. I. 35.433/2012/6. számú döntésére is, melyek kimondták, hogy a Közösségen belüli termékértékesítés megvalósulása körében szigorúbb elvárás van az adózó felé a bizonyítékok szolgáltatását illetően, mint általában a belföldi értékesítések tekintetében. A felperestől elvárható, hogy Közösségen belüli értékesítését nagy gonddal, körültekintéssel kezelje, nagyobb figyelmet fordítson üzleti partnerei ellenőrzésére, megfelelő pontossággal dokumentálja az értékesítést. E körben a tényállást helyesen tárta fel az alperes, a tényállásból okszerű, logikus jogi következtetést vont le. Az ezzel ellentétes megállapítását az elsőfokú bíróság nem a releváns tényállási elemekre építette.
[13]A Kúria az alperes által feltárt számos tény, adat közül kiemeli, hogy a román adóhatóság az ügyletekről iratok hiányában meggyőződni nem tudott, azonban a tájékoztatása utalt arra, hogy a képviselő egyéb ügyletekkel kapcsolatban büntetőeljárás alatt áll, a román adózó a csalárd kereskedő jeleit mutatja. Az európai uniós rendszer adatai alapján a D. S.r.l. 2010. augusztus 1-jén megszűnt mint EU adóalany.
[14]Osztotta a Kúria az alperes azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság döntésénél figyelmen kívül hagyta, hogy a tényállás kapcsán a felperes nem egy részére ellenkező bizonyításig biztosított joggal kívánt élni, hanem az általános szabálytól eltérő kedvezményt, mentességet kívánt érvényesíteni. Egyetértett a Kúria azzal is, hogy az alperes az ügy objektív megítélésére alkalmas releváns tényekre alapította döntését, következtetése helytálló, az elsőfokú bíróság viszont kiemelt a bizonyítékok, tények, körülmények közül néhány, az ügy érdemi megítélése szempontjából ügydöntő relevanciával nem bíró bizonyítékot, mely okból az ítéleti álláspontja a határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására nem szolgálhat.
[15]Osztotta a Kúria a M. G. T. Kft. vonatkozásában tett alperesi megállapításokat is. Tény, hogy a belföldi termékértékesítés vonatkozásában az adóhatóságot szélesebb körű tényállás-tisztázási kötelezettség terheli, melyre kísérletet is tett, de eredménytelemül. A társaság székhelyére küldött értesítések "ismeretlen", illetve "nem kereste" jelzéssel érkeztek vissza. Meghallgatta ugyanakkor a beszállító társaság adott időszaki képviselőjét, Z. G.-t, aki a társaság tevékenységével nagy részben nem volt tisztában, így az értékesített áruk eredetével, az értékesítések, szállítások körülményeivel sem. A cég a megalakulása óta bevallási kötelezettségét nem teljesítette, majd rövid időn belül D. S. M. ukrán állampolgár részére értékesítésre került, onnantól kezdve elérhetetlen volt, iratok pedig beszerezhetetlenek.
[16]A társaság adószáma először felfüggesztésre, majd 2010. augusztus 11-i hatállyal törlésre került. A felperes iratanyagában pedig a vitatott számlákkal kapcsolatban semmilyen dokumentum, szerződés, egyéb irat nem volt fellelhető. A pénzügyi teljesítésre vonatkozóan sem állt rendelkezésre semmilyen bizonyíték. Ezért az Áfa. tv. és az Sztv. releváns szabályai alapján a befogadott számla áfatartalmának levonásba helyezését alappal minősítette jogellenesnek az adóhivatal.
[17]Helyesen hivatkozott az alperes a Pp. 164. § (1) bekezdésére és a 206. § (1) bekezdésére, mely szerint a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése alapján a maguk összességében és meggyőződése szerint bírálja el. Jelen esetben azonban a bizonyítékok értékelése nem volt okszerű, továbbá a bíróság olyan iránymutatást adott az új eljárás lefolytatására az alperesnek, amelyek eleve láthatóan sikerre nem vezethettek, abból többlet tényállási elem a tények alapján egyértelműen nem várható. Az alperes kifejtette, hogy az adólevonást az értékesítés ténye önmagában nem alapozza meg. A számlakibocsátó társaság a tények alapján tipikusan az eltűnő kereskedő jellemzőit mutatta. Hivatkozott az alperes az Európai Unió Bíróságának C-80/11. és C-142/11. számú (Mahagé-ben-Dávid) egyesített ügyekben hozott ítéletére is, annak alátámasztására, hogy álláspontja szerint az adóalany tudta vagy tudnia kellett, hogy beszerzésével az áfaszabályok kikerülését megvalósító ügyletben vesz részt.
[18]A P. Kft. pedig alapvetően vagyonvédelmi tevékenységre alakult, és a gabonakereskedelem még egyéb tevékenységei között sem szerepelt. Ugyancsak elérhetetlen volt, az adószáma felfüggesztésre került, majd 2010. november 25-én ellene a felszámolási eljárás megindult. E cég szerepét is helytelenül értékelte a bíróság, és olyan bizonyítási cselekmények lefolytatására kötelezte az alperest, amely előre láthatóan végrehajthatatlan. A fellelhetetlen, eltűnt, bizonyítottan fiktív cég által (nevében) kibocsátott számla joghatást nem válthat ki. Nem tette meg a felperes a szükséges, ésszerű intézkedéseket és tudatában kellett annak lennie, hogy a részére leszámlázott gabona nem a számlakibocsátótól származik, és ezáltal az adójogszabályok kikerülését jelentő ügyletben vesz részt.
[19]Ugyancsak megalapozatlan a V.-F. Kft.-vel kapcsolatos bírósági megállapítás. Bár a V.-F. Kft. tevékenységi körében a gabonakereskedelem szerepelt és ezzel 2010 évben valójában foglalkozott is, azon társaságok, akiktől állítólagosan az árut beszerezte, egyike sem ismerte el a gazdasági események megtörténtét, és nyilatkozataik szerint soha semmilyen kapcsolatban nem álltak a V.-F. Kft.-vel. A cégről nem hallottak, ügyvezetőt vagy alkalmazottat nem ismerik. Ezért jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy a V.-F. Kft. gabonabeszerzései a valóságban bizonyítottan, hiteles számlával igazolt módon nem történtek meg, így a felperes felé továbbszámlázott árukról kiállított számlák nem tartalmaztak a felek között létrejött valós gazdasági eseményt, minderre alapozva az adólevonási jog nem érvényesíthető. A felmerülő személyes kapcsolatok körét érintő viszonyok további vizsgálata a számlázott gazdasági esemény vonatkozásában a levonási jog megállapíthatósága körében indokolatlan. Egyébként megállapítható, hogy a bíróság maga is megkísérelte a vitatott számlák tartalmát tanúbizonyítással tisztázni, azonban az alperessel ellentétes más körülményeket nem tárt fel.
[20]Minderre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. I. 35.706/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Vaskó Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Tarcsi Csaba jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. május 9-én kelt 8.K.27.085/2013/22. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 23. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.085/2013/22. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti és 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperesi társaság tevékenységi köre gabonakereskedelem, belföldre és külföldre, így Romániába is értékesített. A felperesnél az adóhatóság 2009. október, valamint 2009. november 1-től 2011. június 30-áig terjedő időszakra általános forgalmi adó /áfa/ adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte. 2009. október hónapra külön határozattal a felperes terhére 4.306.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1.043.000 Ft jogosulatlan igénylés, 3.263.000 Ft adóhiány volt. Az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított. 2009. november 1-től 2011. június 30-áig terjedő időszakra ugyancsak külön határozattal a felperes terhére 40.155.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, ebből 39.274.000 Ft minősült adóhiánynak, mely után adóbírságot és késedelmi pótlékot is felszámított.
A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az adóhatóság a román D. S.R.L. felé kiszámlázott ömlesztett gabonatermék értékesítéseket közösségi adómentes értékesítésként nem fogadta el, mivel álláspontja szerint nem volt bizonyított, hogy a gazdasági esemény a számlán szereplő felek között ment végbe. Ugyancsak nem fogadta el hitelesnek a felperes által a M. G. T. Kft.-től és a P. Kft.-től befogadott számlákat sem, mert a gazdasági esemény nem a számlákon feltüntetett felek között valósult meg, a számlák az adó áthárítására, illetve levonására nem alkalmas bizonylatok. A felperes olyan adókijátszásra irányuló ügyletsorozat részese volt, amelyről tudomással bírhatott. A V.-F. Kft. által kibocsátott 64 db gabonabeszerzésre vonatkozó számlát pedig azért nem fogadta el az alperes, mert a számlák mögött valós gazdasági esemény egyáltalán nem volt.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 92. § (5) és (7) bekezdésére, 93. § (1) bekezdésére, 97. § (4)-(6) bekezdéseire, 100. § (4) bekezdésére és az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. § (1)-(2) bekezdéseire. A román cég részére történő gabonaértékesítés körében hivatkozott arra, hogy a számlán szereplő teljesítési időpont hibás feltüntetése nem teszi hiteltelenné a gazdasági eseményt. A CMR okmányon feltüntetésre került a szállítójármű azonosítója is, mely igazolja, hogy az értékesített gabona ténylegesen elhagyta Magyarországot és egy másik közösségi országba került átvitelre, amit igazol a M. K. N. Zrt. mérési bizonylata is. Ezzel az áru kivitelére előírt teljesítési kötelezettség az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése szerint megtörtént, az értékesítés tényállásszerűen megvalósult. Az a tény, hogy a számlabefogadó nem ismerte el a gazdasági esemény megvalósulását, önmagában nem támasztja alá, hogy a gazdasági esemény nem a számlán feltüntetett felek között ment végbe.
A M. G. T. Kft.-vel kapcsolatban előadta felperes, hogy a tényállást nem tárta fel kellőképpen az adóhatóság, nem vizsgálta, hogy a társaság által benyújtott bevallásokat ki teljesítette, nem tisztázta a társasági ügyek vitelére szóló meghatalmazást. A társaság adószámának felfüggesztése lényegtelen körülmény, mint ahogy a társaság adókötelezettségének teljesítésére sem bírt ráhatással a felperes. Hivatkozott a felperes az Európai Unió Bíróságának több ítéletére, arra, hogy az adóhatóság nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a felperesnek tudomása volt a számlakibocsátók adóelkerülési szándékáról.
A P. Kft.-vel kapcsolatban ugyancsak arra hivatkozott, hogy a felperesnek nem volt ráhatása arra, hogy a Kft. a bevallásokat benyújtja-e, beszámolóját közzéteszi-e. A felperes állította, hogy a számlákon feltüntetett gazdasági események a valóságban megtörténtek. Az ellenőrzés meggyőződhetett az áru meglétéről, mert annak bizonyítását mérlegelési jegyek is alátámasztották. Az adóhivatal által hivatkozott körülmények nem relevánsak a számla hitelességét illetően. A V.-F. Kft.-vel kötött ügyletre vonatkozóan a felperes hivatkozott arra, hogy a Kft. alkalmazottjával, Sz. T.-ral tartották a kapcsolatot. Az, hogy nevezett személy bejelentését a V.-F. Kft. elmulasztotta, nem dönti meg a gazdasági eseményekről kiállított számlák valódiságát. A Kft.-től beszerzett és továbbértékesített gabona útja a felperes nyilvántartásában minden kétséget kizáróan végig követhető.
Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.085/2013/22. számú ítéletével az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a M. G. T. Kft., a P. Kft. és a V.-F. Kft. vonatkozásában új eljárást rendelt el. A perben a bíróság kiegészítő bizonyításként tanúként meghallgatta a felperes ügyvezetőjét, O. J. J., a felperes alkalmazásában álló gépkocsivezetőt J. Cs-t, valamint T. Gy-t, a felperes és a román társaság közötti közvetítőt, továbbá figyelembe véve a román adóhatóság által adott tájékoztatást, mely szerint a román adózó ügyvezetője büntetőeljárás alatt áll, valamint a M. K. N. Zrt. mérési bizonylatait, a bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes a tényállást helytelenül állapította meg, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte.
Bár kétségtelen tény, hogy a közösségi értékesítés során az Áfa tv. 89. § (1) bekezdés és az Art. 99. § (2) bekezdése szerint az értékesítés adómentessége vonatkozásában a bizonyítás a felperest terheli, ugyanakkor a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapítható volt, hogy a felperes és a román cég között létrejött ügyletek valóságát kizárólag az teszi kétségessé, hogy a román társaság a felperes által kibocsátott számlákat bevallásában nem szerepeltette, az adót nem fizette meg, illetőleg a román adóhatóság előtt történt meghallgatása során a képviselő sem a beszerzést, sem az okiraton látható aláírást nem ismerte el. E körben ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a román ügyvezető ellen adókijátszásra irányuló ügyletek miatt büntetőeljárás indult, valamint, hogy a közösségi értékesítés során a román társaság köteles az áfa bevallására, megfizetésére, így az esetleges adókijátszási szándék is az ő érdekkörében merül fel. A bíróság tehát arra az álláspontra jutott, hogy a közösségi értékesítés során a felperes minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést megtett annak érdekében, hogy a mentesség feltételeit igazolja. A felperes az értékesítést megelőzően a társaságok közösségi adószámát ellenőrizte, a CMR okmányok kiállítására sor került, mint ahogy a felperes tulajdonát képező gépjármű mérlegelésére is. Minderre tekintettel a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdés alapján az elsőfokú határozatra is kiterjedően az alperesi határozatokat e körben hatályon kívül helyezte új eljárás elrendelése nélkül.
A M. G. T. Kft. és a P. Kft. vonatkozásában azt állapította meg a bíróság, hogy nem tárta fel a tényállást teljes körűen az adóhatóság, melyre nézve ugyancsak kiegészítő bizonyítást vett fel, meghallgatta tanúként H. J.-t a M. G. T. Kft. ügyletkötések során eljáró képviselőjét, aki elismerte, hogy közvetítői tevékenységet folytatott, széles körű kapcsolatrendszerrel rendelkezett a gabonabeszerzésben és a továbbértékesítésben is közreműködött. Írásba foglalt meghatalmazással rendelkezett, amit a felperesnek bemutatott. A felperes áfa nyilvántartása szerint a vizsgált időszakban egyaránt sor került gabonabeszerzésre, illetőleg értékesítésre, mely azt támasztja alá, hogy a felperes rendelkezett gabonával, tehát a beszerzésekre ez alapján sor kerülhetett. Ezen időszakban csak a M. G. T. és a P. Kft.-től szerzett be felperes gabonát.
A P. Kft. vonatkozásában is hasonló megállapításra jutott a bíróság. Utalt arra, hogy az alperes a határozataiban olyan, a felperes érdekkörén kívül álló körülményeket vett figyelembe, /a társaságok a bevallási, adófizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, székhelyükön az ellenőrzés során nem voltak fellelhetők, iratanyagot nem bocsátottak rendelkezésre/, ami a felperesnek nem róható fel, nem tartozik a kellő körültekintés körébe. Nem állapítható meg a határozat indokolásából, hogy mi alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felperes részese volt a számlakibocsátók adókijátszásának. Mindezek alapján a M. G. T. Kft. és a P. Kft. vonatkozásában új eljárásra utasította a bíróság az elsőfokú hatóságot. Az instrukció szerint meg kell hallgatni a társaságok törvényes és meghatalmazott képviselőit, vizsgálni kell az ügyletkötések körülményeit, azt, hogy hogyan kerültek a társaságok a felperessel kapcsolatba. Nyilatkoztatni kell Z. G.-t, hogy a társaság könyvelését ki végezte, szükség esetén meg kell kísérelnie az adóhatóságnak D. S. M. ukrán állampolgár felkutatását is, és a részére átadott iratanyagok beszerzését.
Végezetül a bíróság megállapította, hogy ugyancsak nem kellően feltárt a tényállás a V.-F. Kft.-től befogadott számlák kérdésében sem. E Kft. több társaságtól is vásárolt gabonát a becsatolt bizonylatok szerint, amelyeket továbbértékesített. A felperes képviselője a V.-F. Kft.-vel fennállt jogviszonyra vonatkozóan úgy nyilatkozott, hogy a társaság képviseletében Sz. T. járt el, ennek ellenére a közigazgatási eljárásban meghallgatására - a felperessel fennállt gazdasági kapcsolatra vonatkozóan - nem került sor. Bár a V.-F. Kft.-nél lefolytatott ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a Kft. adókijátszásra irányuló ügyletben vett részt, ugyanakkor az alperes nem bizonyította azt objektív tények alapján, hogy a felperes az adókijátszásra irányuló ügyletnek a részese volt. A megismételt eljárás során meg kell hallgatni a V.-F. képviseletében eljáró személyeket arra vonatkozóan, hogy hogyan és mikor kerültek kapcsolatba a felperessel.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezését. Megsértett jogszabályként hivatkozott az Art. 99. § (2) bekezdésére, az Áfa tv. 2. § a) pontjára, 89. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, 127. § (1) bekezdés a) pontjára, 169. § f) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, valamint utalt a 2006/112. EK Tanácsi irányelvre és az Európai Unió Bíróságának e tárgykörben hozott ítéleteire is. Az alperes a felülvizsgálati kérelemben fenntartotta az első- másodfokú adóigazgatási eljárásban hozott határozatokban foglaltakat és állította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a bizonyítékokat helytelenül értékelte. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság mind a hazai, mind a közösségi joggyakorlattal ellentétesen járt el, amikor a közösségi értékesítését tényét egy, a felekhez okiratokkal nem köthető magánszemély nyilatkozata alapján a más tagállami adóhatóság - külföldi vevő adóalanyi minőségét egyértelműen cáfoló - tájékoztatását figyelmen kívül hagyva igazoltnak fogadta el annak ellenére, hogy az ügylet bizonylatolásával összefüggésben számos ellentmondás merült fel a felperes érdekkörében is. Tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a belföldi beszerzésekhez kapcsolódó adólevonási jog felülvizsgálata során lényeges bizonyítékokat mellőzve, az alperest terhelő bizonyítási kötelezettséget pedig indokolatlanul - az ügy megítélése szempontjából jelentőséggel nem bíró tényállási elemek vizsgálatára is - kiterjesztve döntött a jogerős másodfokú határozatok hatályon kívül helyezéséről. Az alperest az adóhatóság eljárása során már vizsgálat tárgyává tett gazdasági események ismételt vizsgálatára kötelezte úgy, hogy a megismételt eljárásra lényegében végrehajthatatlan bizonyítás lefolytatását írta elő. Tekintettel arra, hogy a hatályon kívül helyezett másodfokú határozatok részletesen tartalmazzák az adókijátszás tényét és a felperes abban betöltött szerepével összefüggő alperesi álláspontot is, ezért megalapozatlan a bíróság azon ítéleti megállapítása, hogy a perben releváns körülményeket az alperes elmulasztotta feltárni. Megjegyezte továbbá az alperes, hogy álláspontja szerint nem derül ki az ítélet rendelkező részéből, hogy a D. társaság vonatkozásában nincs új eljárásra kötelezés.
A felülvizsgálati eljárásban tárgyalás tartását egyik fél sem kérte, a felperes - felhívás ellenére - felülvizsgálati ellenkérelmet sem terjesztett elő.
A Kúria megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1)-(2) bekezdése értelmében bizonyítás felvételének helye nincs, Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyában a rendelkezésre álló iratok, adatok alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között dönt. Felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésre kivételesen akkor kerülhet sor, ha a megállapított tényállás hiányos, az ítélet indokolása iratellenes, logikátlan vagy kirívóan okszerűtlen.
A perbeli esetben az alperes három kérdéskörben hozott döntést részben eltérő indokokkal. A Kúria mindhárom kérdéskörben osztotta az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakat. Helyesen hivatkozott az alperes az Áfa tv. 89. § (1) bekezdésére és a 99. § (2) bekezdésére, mint a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés speciális normaszabályára, melyből egyértelmű, hogy önmagában az a körülmény, hogy a termék az országot elhagyta, nem eredményezi automatikusan az adómentesség megállapíthatóságát, annak ugyanis feltétele, hogy az értékesítés az e minőségben a Közösség más tagállamában eljáró adóalany részére történjen, azaz a termék rendeltetési célja egyértelműen azonosítható legyen. Ezzel kapcsolatban ugyancsak alappal hivatkozott az alperes az Európai Unió Bíróságának C-409/04. számú (Teleos és társai), illetőleg a C-273/11. számú (Mecsek Gabona) ügyekben meghozott ítéletekre, valamint a Kúria Kfv. I. 35.433/2012/6. számú döntésére is, melyek kimondták, hogy a Közösségen belüli termékértékesítés megvalósulása körében szigorúbb elvárás van az adózó felé a bizonyítékok szolgáltatását illetően, mint általában a belföldi értékesítések tekintetében. A felperestől elvárható, hogy Közösségen belüli értékesítését nagy gonddal, körültekintéssel kezelje, nagyobb figyelmen fordítson üzleti partnerei ellenőrzésére, megfelelő pontossággal dokumentálja az értékesítést. E körben a tényállást helyesen tárta fel az alperes, a tényállásból okszerű, logikus jogi következtetést vont le. Az ezzel ellentétes megállapítását az elsőfokú bíróság nem a releváns tényállási elemekre építette.
A Kúria az alperes által feltárt számos tény, adat közül kiemeli, hogy a román adóhatóság az ügyletekről iratok hiányában meggyőződni nem tudott, azonban a tájékoztatása utalt arra, hogy a képviselő egyéb ügyletekkel kapcsolatban büntetőeljárás alatt áll, a román adózó a csalárd kereskedő jeleit mutatja. Az Európai Uniós rendszer adatai alapján a D. S.R.L. 2010. augusztus 1-jén megszűnt, mint EU adóalany. Osztotta a Kúria az alperes azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság döntésénél figyelmen kívül hagyta, hogy a tényállás kapcsán a felperes nem egy részére ellenkező bizonyításig biztosított joggal kívánt élni, hanem az általános szabálytól eltérő kedvezményt, mentességet kívánt érvényesíteni. Egyetértett a Kúria azzal is, hogy az alperes az ügy objektív megítélésére alkalmas releváns tényekre alapította döntését, következtetése helytálló, az elsőfokú bíróság viszont kiemelt a bizonyítékok, tények, körülmények közül néhány, az ügy érdemi megítélése szempontjából ügydöntő relevanciával nem bíró bizonyítékot, mely okból az ítéleti álláspontja a határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására nem szolgálhat.
Osztotta a Kúria a M. G. T. Kft. vonatkozásában tett alperesi megállapításokat is. Tény, hogy a belföldi termékértékesítés vonatkozásában az adóhatóságot szélesebb körű tényállás tisztázási kötelezettség terheli, melyre kísérletet is tett, de eredménytelemül. A társaság székhelyére küldött értesítések "ismeretlen", illetve "nem kereste" jelzéssel érkeztek vissza. Meghallgatta ugyanakkor a beszállító társaság adott időszaki képviselőjét Z. G.-t, aki a társaság tevékenységével nagy részben nem volt tisztában, így az értékesített áruk eredetével, az értékesítések, szállítások körülményeivel sem. A cég a megalakulása óta bevallási kötelezettségét nem teljesítette, majd rövid időn belül D. S. M. ukrán állampolgár részére értékesítésre került, onnantól kezdve elérhetetlen volt, iratok pedig beszerezhetetlenek.
A társaság adószáma először felfüggesztésre, majd 2010. augusztus 11-i hatállyal törlésre került. A felperes iratanyagában pedig a vitatott számlákkal kapcsolatban semmilyen dokumentum, szerződés, egyéb irat nem volt fellelhető. A pénzügyi teljesítésre vonatkozóan sem állt rendelkezésre semmilyen bizonyíték. Ezért az Áfa tv. és az Sztv. releváns szabályai alapján a befogadott számla áfatartalmának levonásba helyezését alappal minősítette jogellenesnek az adóhivatal. Helyesen hivatkozott az alperes a Pp. 164. § (1) bekezdésére és a 206. § (1) bekezdésére, mely szerint a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése alapján a maguk összességében és meggyőződése szerint bírálja el. Jelen esetben azonban a bizonyítékok értékelése nem volt okszerű, továbbá a bíróság olyan iránymutatást adott az új eljárás lefolytatására az alperesnek, amelyek eleve láthatóan sikerre nem vezethettek, abból többlet tényállási elem a tények alapján egyértelműen nem várható. Az alperes kifejtette, hogy az adólevonást az értékesítés ténye önmagában nem alapozza meg. A számlakibocsátó társaság a tények alapján tipikusan az eltűnő kereskedő jellemzőit mutatta. Hivatkozott az alperes az Európai Unió Bíróságának C-80/11. és C-142/11. számú (Mahagében-Dávid) egyesített ügyekben hozott ítéletére is, annak alátámasztására, hogy álláspontja szerint az adóalany tudta vagy tudnia kellett, hogy beszerzésével az áfa szabályok kikerülését megvalósító ügyletben vesz részt.
A P. Kft. pedig alapvetően vagyonvédelmi tevékenységre alakult, és a gabonakereskedelem még egyéb tevékenységei között sem szerepelt. Ugyancsak elérhetetlen volt, az adószáma felfüggesztésre került, majd 2010. november 25-én ellene a felszámolási eljárás megindult. E cég szerepét is helytelenül értékelte a bíróság, és olyan bizonyítási cselekmények lefolytatására kötelezte az alperest, amely előre láthatóan végrehajthatatlan. A fellelhetetlen, eltűnt, bizonyítottan fiktív cég által /nevében/ kibocsátott számla joghatást nem válthat ki. Nem tette meg a felperes a szükséges, ésszerű intézkedéseket és tudatában kellett annak lennie, hogy a részére leszámlázott gabona nem a számlakibocsátótól származik, és ezáltal az adójogszabályok kikerülését jelentő ügyletben vesz részt.
Ugyancsak megalapozatlan a V.-F. Kft.-vel kapcsolatos bírósági megállapítás. Bár a V.-F. Kft. tevékenységi körében a gabonakereskedelem szerepelt és ezzel 2010 évben valójában foglalkozott is, azon társaságok akiktől állítólagosan az árut beszerezte, egyike sem ismerte el a gazdasági események megtörténtét, és nyilatkozataik szerint semmilyen kapcsolatban soha nem álltak a V.-F. Kft.-vel. A cégről nem hallottak, ügyvezetőt vagy alkalmazottat nem ismerik. Ezért jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy a V.-F. Kft. gabonabeszerzései a valóságban bizonyítottan, hiteles számlával igazolt módon nem történtek meg, így a felperes felé továbbszámlázott árukról kiállított számlák nem tartalmaztak a felek között létrejött valós gazdasági eseményt, minderre alapozva az adólevonási jog nem érvényesíthető. A felmerülő személyes kapcsolatok körét érintő viszonyok további vizsgálata a számlázott gazdasági esemény vonatkozásában a levonási jog megállapíthatósága körében indokolatlan. Egyébként megállapítható, hogy a bíróság maga is megkísérelte a vitatott számlák tartalmát tanúbizonyítással tisztázni, azonban az alperessel ellentétes más körülményeket nem tárt fel.
Minderre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles megfizetni.
Budapest, 2015. március 26.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.706/2014.)