BH+ 2015.9.403

A hivatásos állomány tagja részére megállapított, de visszatartott szolgálati időt elismerő támogatás utólagos kifizetésének feltétele nem áll fenn, ha az elkövetett fegyelemsértés miatt írásbeli figyelmeztetésben részesült [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 120. § (2) bek.; 17/2009. (VI. 4.) IRM rend. 4. § (3) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a B.-i Rendőrkapitányság állományában állt hivatásos szolgálati viszonyban. A rendőrkapitányság vezetője a 2009. július 1-jén kelt parancsával a felperes részére 2009. május 1. napjától 2014. április 30. napjáig szolgálati időt elismerő támogatást állapított meg, havi bruttó 50 000 forint összegben.
A B.-i Rendőrkapitányság vezetője a 2010. szeptember 9. napján kelt határozatával a felperessel szemben fegye...

BH+ 2015.9.403 A hivatásos állomány tagja részére megállapított, de visszatartott szolgálati időt elismerő támogatás utólagos kifizetésének feltétele nem áll fenn, ha az elkövetett fegyelemsértés miatt írásbeli figyelmeztetésben részesült [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 120. § (2) bek.; 17/2009. (VI. 4.) IRM rend. 4. § (3) bek.].
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a B.-i Rendőrkapitányság állományában állt hivatásos szolgálati viszonyban. A rendőrkapitányság vezetője a 2009. július 1-jén kelt parancsával a felperes részére 2009. május 1. napjától 2014. április 30. napjáig szolgálati időt elismerő támogatást állapított meg, havi bruttó 50 000 forint összegben.
A B.-i Rendőrkapitányság vezetője a 2010. szeptember 9. napján kelt határozatával a felperessel szemben fegyelmi eljárást rendelt el, mivel egy közúti ellenőrzés során a parancsnoka által írásban meghatározott feladattól eltérve sem a járművezető, sem a járműszerelvény azonosító adatait nem ellenőrizte a Körözési Információs Rendszerben, nyilvántartásokban, továbbá a járőrcsoport parancsnokaként nem értesítette a Rendőrkapitányság ügyeletét az intézkedés befejezéséről.
A D.-i Nyomozó Ügyészség a fenti tényállás alapján a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 250. § (1)-(3) bekezdés első fordulata alapján a felperessel szemben büntetőeljárást indított fontosabb ügyben intézkedő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntett gyanúja miatt.
A B.-i Rendőrkapitányság vezetője a 2010. szeptember 20-án kelt parancsával 2010. szeptember 6. napjától a büntetőeljárás befejezéséig a szolgálati időt elismerő támogatást visszatartotta.
Az ítélőtábla jogerős ítéletével a felperest - bizonyítottság hiánya miatt - az ellene emelt vád alól felmentette.
A B.-i Rendőrkapitányság vezetője a 2013. augusztus 14.napján kelt határozatával fenyítés kiszabása mellőzésével a felperest figyelmeztetésben részesítette.
A fegyelmi jogkör gyakorlója a 2013. szeptember 12-én kelt parancsával 2013. augusztus 23. napjától 2014. április 30. napjáig a szolgálati időt elismerő támogatást a felperes részére ismételten megállapította.
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében a visszatartott 1 775 000 forint szolgálati időt elismerő támogatás és ezen összeg 2012. március 5. napjától számított kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete indokolásaként arra hivatkozott, hogy a hivatásos állomány tagjainak szolgálati időt elismerő támogatásáról szóló 17/2009. (VI. 4.) IRM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) vonatkozó szabályai szerint a visszatartott támogatást utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárult. A Legfelsőbb Bíróság EBH 2007.1647. számú határozatában foglaltak alapján rámutatott arra, hogy a beosztásból való felfüggesztés idejére visszatartott illetmény utólagos kifizetése szempontjából a fegyelmi eljárást felmentéssel lezárultnak kell tekinteni, ha a szolgálati viszony megszüntetése vagy a lefokozás fenyítés kiszabásáról hozott fegyelmi határozat nem emelkedik jogerőre [1996. évi XLIII. tv. 107. § (2) bek.]. Ebből következően csak akkor tartható vissza a támogatás véglegesen, ha a fegyelmi vagy a büntetőeljárás során a hivatásos állomány tagja szolgálati viszonyát megszüntetik.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Rendelet szabályozása szerint - ha a hivatásos állomány tagjával szemben fegyelmi és büntetőeljárás is indul - mindkét eljárásnak felmentéssel kell zárulnia, amely a büntetőeljárás esetében a jogerős felmentő ítélettel, míg a fegyelmi eljárás esetén az eljárás megszüntetésével valósulhat meg a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 140. § (1) bekezdés a), b) vagy c) pontja alapján.
Miután a felperes esetében a fegyelemsértés elkövetése - elismerő nyilatkozatára is tekintettel - megállapítható volt, annak csekély súlya a fenyítés kiszabását nem, csak figyelmeztetésben részesítését indokolta, esetében a visszatartott támogatás utólagos kifizetésének feltételei nem állnak fenn.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest 1 775 000 forint szolgálati időt elismerő támogatás és ezen összeg 2012. március 5. napjától számított kamatának megfizetésére.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a per eldöntése szempontjából releváns tényállást a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, azonban az abból levont jogi következtetéseivel nem értett egyet.
A másodfokú bíróság nem osztotta a felperes fellebbezésének azon érvelését, mely szerint, ha a hivatásos állomány tagja ellen fegyelmi és büntetőeljárás is indul, akkor a támogatás folyósításához elegendő az, ha az egyik eljárás felmentéssel zárul, mivel a jogszabályi rendelkezés alapulvételével annak folyósításához mindkét eljárásnál marasztalás nélküli befejezésre van szükség.
A Hszt.-nek a fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályai azonban felmentő fegyelmi határozatot nem ismernek, ezért ebbe a körbe azon határozatok vonhatók, amelyek nem rendelkeznek fenyítés kiszabásáról. A Hszt. 123. § (1) bekezdése külön cím alatt sorolja fel a fegyelmi eljárás során alkalmazható fenyítéseket, ettől rendszerbelileg elkülönülten szabályozza a Hszt. 120. § (2) bekezdése az írásbeli figyelmeztetés jogintézményét. A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai fegyelmi szabályzatáról szóló 11/2006.(III. 14.) BM rendelet 9. §-a a fegyelmi eljárástól és a fenyítéstől elkülönülten rendelkezik a figyelmeztetésről, amelynek alkalmazására a Hszt. és a hivatkozott BM rendelet szerint fegyelmi eljárás mellőzése és a fegyelemsértés csekély súlya esetén van lehetőség. A jogalkotó ezért az írásbeli figyelmeztetést nem tekinti fegyelmi büntetésnek, vagyis a felperessel szemben fenyítés kiszabására nem került sor.
A másodfokú bíróság érvelése szerint a fegyelmi eljárás akkor nem zárul felmentéssel, ha a Hszt. 123. § (1) bekezdésében meghatározott valamely fenyítés alkalmazására kerül sor. Mivel az írásbeli figyelmeztetés nem tekinthető fegyelmi büntetésnek, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest a kereset szerint marasztalta.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének "hatályában történő fenntartását" kérte. Hivatkozása szerint a Rendelet nem a Hszt. fogalom használatát követi, mivel az a fegyelmi eljárás szabályai között a felmentő döntést nem, kizárólag a fegyelmi eljárás megszüntetését határozza meg. Ebből pedig a jogerős ítéletben foglaltakkal egyetértve az következik, hogy a felmentő döntés értelmezésének van perdöntő jelentősége.
Álláspontja szerint a felmentés kizárólag olyan döntés lehet, ami a hivatásos állomány tagjának az adott magatartással összefüggésben a felelősségének hiányát állapítja meg. A fegyelmi eljárás esetében ez a fegyelmi eljárás megszüntetése.
A perbeli esetben a munkáltató a figyelmeztetéssel épp a felperes felelősségét mondta ki. Amennyiben felmentő döntést kívánt volna hozni, a fegyelmi eljárást vétkes kötelezettségszegés hiányában megszüntette volna. A figyelmeztetés nem felmentő döntés, kizárólag a fegyelmi eljárás megszüntetése tekinthető annak.
A Hszt. 120. § (2) bekezdésének szabályozásából következően figyelmeztetés alkalmazására fegyelemsértés esetében kerül sor, ezért a felmentő döntés fogalmilag kizárt. Kötelezettségszegés esetén a Hszt. nem teszi lehetővé a fegyelmi eljárás megszüntetését, mint felmentő tartalmú döntés meghozatalát. Ezért megítélése szerint nem a beosztásból felfüggesztés és a távolléti díj fizetés szempontjából értelmezhető a felmentő döntés hatálya a visszatartott támogatás kifizetését érintően, hanem annak következményeként.
Az alperes rámutatott arra, hogy a Rendelet 4. § (3) bekezdéséből következően kizárólag a felmentő döntés releváns, és nem az a másodfokú bíróság által megfogalmazott megállapítás, miszerint a figyelmeztetés nem büntetés, hiszen Rendelet 4. § (1) bekezdés b) pontjától eltérően nem a büntetés vagy intézkedés hatályához kapcsolja a jogkövetkezményt, hanem különbséget kíván tenni a szerint, hogy a támogatás nem jár a fegyelmi büntetés, bíróság által kiszabott büntetés, intézkedés hatálya alatt, míg figyelmeztetés esetén igen. A visszatartott támogatás utólagos kifizetéséhez azonban több kell, az, hogy még figyelmeztetésben sem részesüljön az állomány tagja.
A figyelmeztetés a jogerős ítéletben kifejtettek szerint kétség kívül nem tekinthető büntetésnek, annak alkalmazására fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül is lehetőség van, azonban a perbeli esetben mivel vétkes kötelezettségszegés nélkül figyelmeztetés sem alkalmazható, és a hivatásos állomány tagja a Hszt. 120. § (3) bekezdésében foglaltak alapján nem kérte a fegyelmi eljárás lefolytatását, ezért terhére a vétkes kötelezettségszegés megállapítható volt.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
A hivatásos állomány tagjainak szolgálati időt elismerő támogatásáról szóló rendelet 4. § (1) bekezdés b) pontja azt tartalmazza, hogy a hivatásos állomány tagja nem jogosult a támogatásra, ha fegyelmi büntetés, illetve bíróság által kiszabott büntetés vagy intézkedés hatálya alatt áll. A (2) bekezdés a) pontja szerint a támogatás nem folyósítható a fegyelmi büntetés, illetve a bíróság által kiszabott büntetés vagy intézkedés jogerőre emelkedésének napjától. A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy vissza kell tartani a támogatást a beosztásból felfüggesztés, a fegyelmi eljárás és a büntetőeljárás elrendelésének napjától. Az így visszatartott támogatást utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul.
Az alperes a fegyelmi eljárásban a Rendelet 4. § (3) bekezdése alapján rendelkezett a támogatás visszatartásáról és azt utólag azért nem fizette ki, mert álláspontja szerint a fegyelmi eljárás nem felmentéssel zárult.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a Rendelet fogalom-használatában felmentés kizárólag olyan döntés lehet, ami a hivatásos állomány tagjának az adott magatartással összefüggésben a felelősség hiányát állapítja meg, amely a fegyelmi eljárás esetében annak megszüntetése lehet. A felperessel szemben azonban a fegyelmi eljárás nem került megszüntetésre, vele szemben az alperes írásbeli figyelmeztetést alkalmazott, amely a Rendelet 4. § (3) bekezdésének második fordulata alapján nem teszi lehetővé a visszatartott támogatás kifizetését, mivel maga a fegyelmi eljárás nem felmentéssel zárult. Az írásbeli figyelmeztetésben a munkáltató valamely munkavállalói magatartással szembeni rosszallását fejezi ki, azonban annak alkalmazására kizárólag fegyelemsértés esetén van lehetőség. Mivel - az alperes helytálló érvelése szerint - a felperes a Hszt. 120. § (3) bekezdésében foglalt lehetőség alapján nem kérte a fegyelmi eljárás elrendelését, vele szemben az alkalmazott írásbeli figyelmeztetés jogerőre emelkedett, amely a Rendelet 4. § (3) bekezdése alapján nem tekinthető a fegyelmi eljárás megszüntetésének, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Mfv. II. 10.074/2015.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Független Rendőr Szakszervezet (ügyintéző: dr. Oláh Tamás jogtanácsos) által képviselt Sz. L. felperesnek a dr. Rásó Orsolya jogtanácsos által képviselt H. Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen szolgálati időt elismerő támogatás megfizetése iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.61/2014. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.880/2014/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül -meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.880/2014/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.61/2014/5. számú ítéletét helybenhagyja.
A másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a B.-i Rendőrkapitányság állományában állt hivatásos szolgálati viszonyban. A rendőrkapitányság vezetője a 2009. július 1-jén kelt parancsával a felperes részére 2009. május 1. napjától 2014. április 30. napjáig szolgálati időt elismerő támogatást állapított meg, havi bruttó 50 000 forint összegben.
A Berettyóújfalui Rendőrkapitányság vezetője a 2010. szeptember 9. napján kelt határozatával a felperessel szemben fegyelmi eljárást rendelt el, mivel egy közúti ellenőrzés során a parancsnoka által írásban meghatározott feladattól eltérve sem a járművezető, sem a járműszerelvény azonosító adatait nem ellenőrizte a Körözési Információs Rendszerben, nyilvántartásokban, továbbá a járőrcsoport parancsnokaként nem értesítette a Rendőrkapitányság ügyeletét az intézkedés befejezéséről.
A Debreceni Nyomozó Ügyészség Ny.352/2010. számon a fenti tényállás alapján a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. Tv. (a továbbiakban: Btk.) 250. § (1)-(3) bekezdés első fordulata alapján a felperessel szemben büntetőeljárást indított fontosabb ügyben intézkedő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntett gyanúja miatt.
A B.-i Rendőrkapitányság vezetője a 2010. szeptember 20-án kelt parancsával 2010. szeptember 6. napjától a büntetőeljárás befejezéséig a szolgálati időt elismerő támogatást visszatartotta.
A Debreceni Ítélőtábla a Bf.III.910/2012/8. számú jogerős ítéletével a felperest - bizonyítottság hiánya miatt - az ellene emelt vád alól felmentette.
A B.-i Rendőrkapitányság vezetője a 2013. augusztus 14.napján kelt határozatával fenyítés kiszabása mellőzésével a felperest figyelmeztetésben részesítette.
A fegyelmi jogkör gyakorlója a 2013. szeptember 12-én kelt parancsával 2013. augusztus 23. napjától 2014. április 30. napjáig a szolgálati időt elismerő támogatást a felperes részére ismételten megállapította.
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében a visszatartott 1 775 000 forint szolgálati időt elismerő támogatás és ezen összeg 2012. március 5. napjától számított kamatának, továbbá perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete indokolásaként arra hivatkozott, hogy a hivatásos állomány tagjainak szolgálati időt elismerő támogatásáról szóló 17/2009. (VI. 4.) IRM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) vonatkozó szabályai szerint a visszatartott támogatást utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárult. A Legfelsőbb Bíróság EBH 2007.1647. számú határozatában foglaltak alapján rámutatott arra, hogy a beosztásból való felfüggesztés idejére visszatartott illetmény utólagos kifizetése szempontjából a fegyelmi eljárást felmentéssel lezárultnak kell tekinteni, ha a szolgálati viszony megszüntetése vagy a lefokozás fenyítés kiszabásáról hozott fegyelmi határozat nem emelkedik jogerőre [1996. évi XLIII. tv. 107. § (2) bek.]. Ebből következően csak akkor tartható vissza a támogatás véglegesen, ha a fegyelmi vagy a büntetőeljárás során a hivatásos állomány tagja szolgálati viszonyát megszüntetik.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.M.61/2014/5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Rendelet szabályozása szerint - ha a hivatásos állomány tagjával szemben fegyelmi és büntetőeljárás is indul - mindkét eljárásnak felmentéssel kell zárulnia, amely a büntetőeljárás esetében a jogerős felmentő ítélettel, míg a fegyelmi eljárás esetén az eljárás megszüntetésével valósulhat meg a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 140. § (1) bekezdés a), b) vagy c) pontja alapján.
Miután a felperes esetében a fegyelemsértés elkövetése - elismerő nyilatkozatára is tekintettel - megállapítható volt, annak csekély súlya a fenyítés kiszabását nem, csak figyelmeztetésben részesítését indokolta, esetében a visszatartott támogatás utólagos kifizetésének feltételei nem állnak fenn.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Debreceni Törvényszék a 2.Mf.20.880/2014/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest 1 775 000 forint szolgálati időt elismerő támogatás és ezen összeg 2012. március 5. napjától számított kamatának, továbbá első- és másodfokú perköltség megfizetésére.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a per eldöntése szempontjából releváns tényállást a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, azonban az abból levont jogi következtetéseivel nem értett egyet.
A másodfokú bíróság nem osztotta a felperes fellebbezésének azon érvelését, mely szerint, ha a hivatásos állomány tagja ellen fegyelmi és büntetőeljárás is indul, akkor a támogatás folyósításához elegendő az, ha az egyik eljárás felmentéssel zárul, mivel a jogszabályi rendelkezés alapulvételével annak folyósításához mindkét eljárásnál marasztalás nélküli befejezésre van szükség.
A Hszt.-nek a fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályai azonban felmentő fegyelmi határozatot nem ismernek, ezért ebbe a körbe azon határozatok vonhatók, amelyek nem rendelkeznek fenyítés kiszabásáról. A Hszt. 123. § (1) bekezdése külön cím alatt sorolja fel a fegyelmi eljárás során alkalmazható fenyítéseket, ettől rendszerbelileg elkülönülten szabályozza a Hszt. 120. § (2) bekezdése az írásbeli figyelmeztetés jogintézményét. A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai fegyelmi szabályzatáról szóló 11/2006.(III. 14.) BM rendelet 9. §-a a fegyelmi eljárástól és a fenyítéstől elkülönülten rendelkezik a figyelmeztetésről, amelynek alkalmazására a Hszt. és a hivatkozott BM rendelet szerint fegyelmi eljárás mellőzése és a fegyelemsértés csekély súlya esetén van lehetőség. A jogalkotó ezért az írásbeli figyelmeztetést nem tekinti fegyelmi büntetésnek, vagyis a felperessel szemben fenyítés kiszabására nem került sor.
A másodfokú bíróság érvelése szerint a fegyelmi eljárás akkor nem zárul felmentéssel, ha a Hszt. 123. § (1) bekezdésében meghatározott valamely fenyítés alkalmazására kerül sor. Mivel az írásbeli figyelmeztetés nem tekinthető fegyelmi büntetésnek, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest a kereset szerint marasztalta.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének "hatályában történő fenntartását" kérte. Hivatkozása szerint a Rendelet nem a Hszt. fogalom használatát követi, mivel az a fegyelmi eljárás szabályai között a felmentő döntést nem, kizárólag a fegyelmi eljárás megszüntetését határozza meg. Ebből pedig a jogerős ítéletben foglaltakkal egyetértve az következik, hogy a felmentő döntés értelmezésének van perdöntő jelentősége.
Álláspontja szerint a felmentés kizárólag olyan döntés lehet, ami a hivatásos állomány tagjának az adott magatartással összefüggésben a felelősségének hiányát állapítja meg. A fegyelmi eljárás esetében ez a fegyelmi eljárás megszüntetése.
A perbeli esetben a munkáltató a figyelmeztetéssel épp a felperes felelősségét mondta ki. Amennyiben felmentő döntést kívánt volna hozni, a fegyelmi eljárást vétkes kötelezettségszegés hiányában megszüntette volna. A figyelmeztetés nem felmentő döntés, kizárólag a fegyelmi eljárás megszüntetése tekinthető annak.
A Hszt. 120. § (2) bekezdésének szabályozásából következően figyelmeztetés alkalmazására fegyelemsértés esetében kerül sor, ezért a felmentő döntés fogalmilag kizárt. Kötelezettségszegés esetén a Hszt. nem teszi lehetővé a fegyelmi eljárás megszüntetését, mint felmentő tartalmú döntés meghozatalát. Ezért megítélése szerint nem a beosztásból felfüggesztés és a távolléti díj fizetés szempontjából értelmezhető a felmentő döntés hatálya a visszatartott támogatás kifizetését érintően, hanem annak következményeként.
Az alperes rámutatott arra, hogy a Rendelet 4. § (3) bekezdéséből következően kizárólag a felmentő döntés releváns, és nem az a másodfokú bíróság által megfogalmazott megállapítás, miszerint a figyelmeztetés nem büntetés, hiszen Rendelet 4. § (1) bekezdés b) pontjától eltérően nem a büntetés vagy intézkedés hatályához kapcsolja a jogkövetkezményt, hanem különbséget kíván tenni a szerint, hogy a támogatás nem jár a fegyelmi büntetés, bíróság által kiszabott büntetés, intézkedés hatálya alatt, míg figyelmeztetés esetén igen. A visszatartott támogatás utólagos kifizetéséhez azonban több kell, az, hogy még figyelmeztetésben sem részesüljön az állomány tagja.
A figyelmeztetés a jogerős ítéletben kifejtettek szerint kétség kívül nem tekinthető büntetésnek, annak alkalmazására fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül is lehetőség van, azonban a perbeli esetben mivel vétkes kötelezettségszegés nélkül figyelmeztetés sem alkalmazható, és a hivatásos állomány tagja a Hszt. 120. § (3) bekezdésében foglaltak alapján nem kérte a fegyelmi eljárás lefolytatását, ezért terhére a vétkes kötelezettségszegés megállapítható volt.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
A hivatásos állomány tagjainak szolgálati időt elismerő támogatásáról szóló rendelet 4. § (1) bekezdés b) pontja azt tartalmazza, hogy a hivatásos állomány tagja nem jogosult a támogatásra, ha fegyelmi büntetés, illetve bíróság által kiszabott büntetés vagy intézkedés hatálya alatt áll. A (2) bekezdés a) pontja szerint a támogatás nem folyósítható a fegyelmi büntetés, illetve a bíróság által kiszabott büntetés vagy intézkedés jogerőre emelkedésének napjától. A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy vissza kell tartani a támogatást a beosztásból felfüggesztés, a fegyelmi eljárás és a büntetőeljárás elrendelésének napjától. Az így visszatartott támogatást utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul.
Az alperes a fegyelmi eljárásban a Rendelet 4. § (3) bekezdése alapján rendelkezett a támogatás visszatartásáról és azt utólag azért nem fizette ki, mert álláspontja szerint a fegyelmi eljárás nem felmentéssel zárult.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a Rendelet fogalom-használatában felmentés kizárólag olyan döntés lehet, ami a hivatásos állomány tagjának az adott magatartással összefüggésben a felelősség hiányát állapítja meg, amely a fegyelmi eljárás esetében annak megszüntetése lehet. A felperessel szemben azonban a fegyelmi eljárás nem került megszüntetésre, vele szemben az alperes írásbeli figyelmeztetést alkalmazott, amely a Rendelet 4. § (3) bekezdésének második fordulata alapján nem teszi lehetővé a visszatartott támogatás kifizetését, mivel maga a fegyelmi eljárás nem felmentéssel zárult. Az írásbeli figyelmeztetésben a munkáltató valamely munkavállalói magatartással szembeni rosszallását fejezi ki, azonban annak alkalmazására kizárólag fegyelemsértés esetén van lehetőség. Mivel - az alperes helytálló érvelése szerint - a felperes a Hszt. 120. § (3) bekezdésében foglalt lehetőség alapján nem kérte a fegyelmi eljárás elrendelését, vele szemben az alkalmazott írásbeli figyelmeztetés jogerőre emelkedett, amely a Rendelet 4. § (3) bekezdése alapján nem tekinthető a fegyelmi eljárás megszüntetésének, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes költségigényt nem érvényesített, így a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárási költségről történő rendelkezést mellőzte.
A felülvizsgálati eljárás illetékét - mivel a felperes munkavállalói költségkedvezményre a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. május 13.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.074/2015.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.