adozona.hu
BH+ 2015.9.398
BH+ 2015.9.398
Ha a határozott idejű munkaviszony a határozott idő lejártával szűnik meg, a munkáltatót a munkaviszony megszűnésével kapcsolatban sem indokolási, sem a jogorvoslat lehetőségére vonatkozó kioktatási kötelezettség nem terheli. A harminc napos keresetindítási határidő elmulasztása ez esetben nem vitatható arra hivatkozva, hogy a kioktatás elmaradása folytán a keresetlevelet az elévülési időn belül lehetett benyújtani [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 6. § (3) bek., 202. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2010. május 1-jétől határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperes alkalmazásában. A felek 2010. július 27-én létrejött munkaszerződés-módosítása értelmében a felperes munkaviszonya 2011. február 4-éig tartó határozott idejűvé alakult át. 2011. január 20-án a határozott időtartamú foglalkoztatás utolsó napját 2011. augusztus 4-ére módosították. A munkáltató 2011. augusztusában közölte a felperessel, hogy a munkaszerződést ...
BH+ 2015.9.398 Ha a határozott idejű munkaviszony a határozott idő lejártával szűnik meg, a munkáltatót a munkaviszony megszűnésével kapcsolatban sem indokolási, sem a jogorvoslat lehetőségére vonatkozó kioktatási kötelezettség nem terheli. A harminc napos keresetindítási határidő elmulasztása ez esetben nem vitatható arra hivatkozva, hogy a kioktatás elmaradása folytán a keresetlevelet az elévülési időn belül lehetett benyújtani [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 6. § (3) bek., 202. § (1) bek. b) pont].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2010. május 1-jétől határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperes alkalmazásában. A felek 2010. július 27-én létrejött munkaszerződés-módosítása értelmében a felperes munkaviszonya 2011. február 4-éig tartó határozott idejűvé alakult át. 2011. január 20-án a határozott időtartamú foglalkoztatás utolsó napját 2011. augusztus 4-ére módosították. A munkáltató 2011. augusztusában közölte a felperessel, hogy a munkaszerződést nem kívánja meghosszabbítani, így az 2011. augusztus 4-ével, a határozott idő lejártával megszűnik.A felperes első alkalommal 2013. augusztus 15-én keresetet terjesztett elő, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg munkaviszonyát, ezért a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte, ezen túl rendkívüli munkavégzés ellenértékének megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság 2013. augusztus 29-én kelt végzésével az ügy tárgyalását a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása vonatkozásában elkülönítette, és e tekintetben a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A felperes 2014. március 13-án ismételten keresetet terjesztett elő az alperessel szemben, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, erre figyelemmel az Mt. 100. §-ában rögzített jogkövetkezmények alkalmazására tartott igényt. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság végzésével a pert megszüntette. Végzésének indokolásában megállapította, hogy az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra tekintettel a felperes a munkaviszony megszüntetésével összefüggő igényét a 30 napos keresetindítási határidőn belül lett volna jogosult érvényesíteni, melyet elmulasztott, és e körben igazolással sem élt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Rögzítette, hogy a fellebbezési eljárás tárgyát kizárólag a felperes 2014. március 27-én ismételten előterjesztett kereseti kérelmének az elbírálása képezte, melyben a felperes munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását, és az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Érdemben egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint a felperes elkésetten érvényesítette igényét. Kiemelte, hogy a felperes munkaviszonya 2011. augusztus 4-én a törvény erejénél fogva automatikusan megszűnt. Amennyiben ezt jogellenesnek vélte és ezzel kapcsolatos igényt kívánt érvényesíteni, úgy arra az Mt. 202. §-a alapján a harminc napos keresetindítási határidőn belül lett volna lehetőség. Pontosította az elsőfokú bíróság végzését a körben, hogy a tárgyalás kitűzésére tekintettel a bíróságnak a per megszüntetéséről kellett dönteni a Pp. 157. § a) pontja alapján. Bár az elsőfokú bíróság végzése indokolásában a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására hivatkozott, a rendelkező részében helyesen a per megszüntetéséről döntött.
A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben azt kérte, hogy a Kúria a törvényszék végzését helyezze hatályon kívül, és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 6. § (3) bekezdése szerint a munkáltató írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet. Ebben az esetben annak módjáról és határidejéről a munkavállalót ki kell oktatni. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott EH 2014.02.M5. számon közzétett eseti döntés tényállási részéből megállapítható, hogy az adott ügyben a munkáltató tájékoztatta arról a munkavállalót, hogy a kézbesítéstől számított harminc napon belül keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. Bár a munkáltatót a határozott idejű munkaviszony megszűnése esetén nem terheli indokolási kötelezettség, illetve a jogorvoslatra vonatkozó kioktatási kötelezettség, ez csak akkor állapítható meg, ha a munkáltató szabályosan létesített határozott idejű munkaviszonyt. A perbeli esetben jogszerűtlenül alkalmazta a határozott idő kikötését, ezért saját felróható magatartására nem hivatkozhat.
A felek között a munkaviszonyt határozatlan időtartamúnak kellett tekinteni, így a jogviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatot meg kellett volna indokolni, és a jogorvoslat lehetőségéről tájékoztatást kellett volna nyújtani. Mivel ezt a munkáltató elmulasztotta, a kereseti követelést a hároméves elévülési időn belül nyújthatta be.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytállóan állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy az Mt. 6. § (3) bekezdése szerint amennyiben a munkáltató köteles megindokolni írásbeli intézkedését, úgy tájékoztatnia kell a munkavállalót a jogorvoslat módjáról és határidejéről is. A perbeli esetben a felperes határozott idejű munkaviszonya szűnt meg 2014. augusztus 4-én, a munkáltatót indokolási kötelezettség nem terhelte, így a jogorvoslat lehetőségéről történő kioktatási kötelezettség sem állt fenn.
A felperes igényét arra alapította, hogy határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel, mely jogviszonyát a munkáltató 2011. augusztus 4-én jogellenesen szüntette meg, és erre figyelemmel az Mt. 100. §-ában rögzített jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontja szerint a keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban. Ebből következően a keresetlevelet a felperes a munkáltató intézkedésétől számított harminc napon belül nyújthatta volna be, amely határidőt a felperes elmulasztotta, és igazolási kérelemmel sem élt.
Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy a felperes ugyanilyen irányú kereseti kérelmét a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította, mely határozatot a felperes nem sérelmezte, az ellen jogorvoslattal nem élt.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az eljáró bíróságok érdemben helytállóan foglaltak állást a keresetlevél elkésettségéről, és jogszerűen döntöttek a per megszüntetéséről a Pp. 157. § a) pontja alapján.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.678/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Waldmann Gábor ügyvéd által képviselt F. Á. felperesnek a dr. Fonyó Gyula jogtanácsos által képviselt M. B. Zrt. alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.139/2014. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mpkf.21.849/2014/1. számú végzésével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mpkf.21.849/2014/1. számú végzését hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2010. május 1-jétől határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperes alkalmazásában. A felek 2010. július 27-én létrejött munkaszerződés-módosítása értelmében a felperes munkaviszonya 2011. február 4-éig tartó határozott idejűvé alakult át. 2011. január 20-án a határozott időtartamú foglalkoztatás utolsó napját 2011. augusztus 4-ére módosították. A munkáltató 2011. augusztusában közölte a felperessel, hogy a munkaszerződést nem kívánja meghosszabbítani, így az 2011. augusztus 4-ével, a határozott idő lejártával megszűnik.
A felperes első alkalommal 2013. augusztus 15-én keresetet terjesztett elő, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg munkaviszonyát, ezért a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte, ezen túl rendkívüli munkavégzés ellenértékének megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság 2013. augusztus 29-én kelt 2.M.416/2013/2. számú végzésével az ügy tárgyalását a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása vonatkozásában elkülönítette, és e tekintetben a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A felperes 2014. március 13-án ismételten keresetet terjesztett elő az alperessel szemben, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, erre figyelemmel az Mt. 100. §-ában rögzített jogkövetkezmények alkalmazására tartott igényt. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte.
A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.139/2014/4. számú végzésével a pert megszüntette, a felperest 15 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte és megállapította, hogy a felmerült eljárási illetéket az állam viseli. Végzésének indokolásában megállapította, hogy az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra tekintettel a felperes a munkaviszony megszüntetésével összefüggő igényét a 30 napos keresetindítási határidőn belül lett volna jogosult érvényesíteni, melyet elmulasztott, és e körben igazolással sem élt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Mpkf.21.849/2014/1. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, megállapította, hogy a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, és 5 000 forint másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte. Rögzítette, hogy a fellebbezési eljárás tárgyát kizárólag a felperes 2014. március 27-én ismételten előterjesztett kereseti kérelmének az elbírálása képezte, melyben a felperes munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását, és az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Érdemben egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint a felperes elkésetten érvényesítette igényét. Kiemelte, hogy a felperes munkaviszonya 2011. augusztus 4-én a törvény erejénél fogva automatikusan megszűnt. Amennyiben ezt jogellenesnek vélte és ezzel kapcsolatos igényt kívánt érvényesíteni, úgy arra az Mt. 202. §-a alapján a harminc napos keresetindítási határidőn belül lett volna lehetőség. Pontosította az elsőfokú bíróság végzését a körben, hogy a tárgyalás kitűzésére tekintettel a bíróságnak a per megszüntetéséről kellett dönteni a Pp. 157. § a) pontja alapján. Bár az elsőfokú bíróság végzése indokolásában a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására hivatkozott, a rendelkező részében helyesen a per megszüntetéséről döntött. Észlelte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság arra tekintettel rendelkezett az eljárási illeték állam általi viseléséről, mert a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, a felperes erre vonatkozó kérelméről azonban nem döntött, így azt a másodfokú bíróság pótolta.
A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben azt kérte, hogy a Kúria a Szegedi Törvényszék végzését helyezze hatályon kívül, és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 6. § (3) bekezdése szerint a munkáltató írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet. Ebben az esetben annak módjáról és határidejéről a munkavállalót ki kell oktatni. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott EH 2014.02.M5. számon közzétett eseti döntés tényállási részéből megállapítható, hogy az adott ügyben a munkáltató tájékoztatta arról a munkavállalót, hogy a kézbesítéstől számított harminc napon belül keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. Bár a munkáltatót a határozott idejű munkaviszony megszűnése esetén nem terheli indokolási kötelezettség, illetve a jogorvoslatra vonatkozó kioktatási kötelezettség, ez csak akkor állapítható meg, ha a munkáltató szabályosan létesített határozott idejű munkaviszonyt. A perbeli esetben jogszerűtlenül alkalmazta a határozott idő kikötését, ezért saját felróható magatartására nem hivatkozhat.
A felek között a munkaviszonyt határozatlan időtartamúnak kellett tekinteni, így a jogviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatot meg kellett volna indokolni, és a jogorvoslat lehetőségéről tájékoztatást kellett volna nyújtani. Mivel ezt a munkáltató elmulasztotta, a kereseti követelést a hároméves elévülési időn belül nyújthatta be.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytállóan állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy az Mt. 6. § (3) bekezdése szerint amennyiben a munkáltató köteles megindokolni írásbeli intézkedését, úgy tájékoztatnia kell a munkavállalót a jogorvoslat módjáról és határidejéről is. A perbeli esetben a felperes határozott idejű munkaviszonya szűnt meg 2014. augusztus 4-én, a munkáltatót indokolási kötelezettség nem terhelte, így a jogorvoslat lehetőségéről történő kioktatási kötelezettség sem állt fenn.
A felperes igényét arra alapította, hogy határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel, mely jogviszonyát a munkáltató 2011. augusztus 4-én jogellenesen szüntette meg, és erre figyelemmel az Mt. 100. §-ában rögzített jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontja szerint a keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított harminc napon belül lehet előterjeszteni a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban. Ebből következően a keresetlevelet a felperes a munkáltató intézkedésétől számított harminc napon belül nyújthatta volna be, amely határidőt a felperes elmulasztotta, és igazolási kérelemmel sem élt.
Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy a felperes ugyanilyen irányú kereseti kérelmét a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította, mely határozatot a felperes nem sérelmezte, az ellen jogorvoslattal nem élt.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az eljáró bíróságok érdemben helytállóan foglaltak állást a keresetlevél elkésettségéről, és jogszerűen döntöttek a per megszüntetéséről a Pp. 157. § a) pontja alapján.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. április 1.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.678/2014.)