adozona.hu
BH+ 2015.9.394
BH+ 2015.9.394
A csődegyezség végrehajthatóságát az biztosítja, ha abból egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak mikor, milyen nagyságú fizetési kötelezettsége keletkezik az egyes hitelezőkkel szemben. Nem felel meg az egyezség e feltételnek, ha utólagos értelmezésre szorul [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 21/A. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós 2014. június 11-én nyújtotta be csődeljárás lefolytatása iránti kérelmét, mely alapján az elsőfokú bíróság még ugyanezen a napon megindította a csődeljárást, vagyonfelügyelőként az A. Zrt.-t jelölve ki.
Az eljárásban 12 hitelező követelése került nem vitatott, nem biztosított követelésként besorolásra. A 2014. augusztus 11-én tartott egyezségi tárgyaláson a szavazatok 53,9%-ával rendelkező hitelezők elfogadták a csődegyezséget. Eszerint az adós "hitelezői úgy döntenek, hogy 7 éves fu...
BH+ 2015.9.394 A csődegyezség végrehajthatóságát az biztosítja, ha abból egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak mikor, milyen nagyságú fizetési kötelezettsége keletkezik az egyes hitelezőkkel szemben. Nem felel meg az egyezség e feltételnek, ha utólagos értelmezésre szorul [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 21/A. § (3) bek.].
Az adós 2014. június 11-én nyújtotta be csődeljárás lefolytatása iránti kérelmét, mely alapján az elsőfokú bíróság még ugyanezen a napon megindította a csődeljárást, vagyonfelügyelőként az A. Zrt.-t jelölve ki.Az eljárásban 12 hitelező követelése került nem vitatott, nem biztosított követelésként besorolásra. A 2014. augusztus 11-én tartott egyezségi tárgyaláson a szavazatok 53,9%-ával rendelkező hitelezők elfogadták a csődegyezséget. Eszerint az adós "hitelezői úgy döntenek, hogy 7 éves futamidő mellett, 1 év türelmi idővel, a 2. évtől 6 részletben történő törlesztés mellett, a nem biztosított követelések 40%-át, azaz 384 076 250 Ft-ot kamatmentesen kifizet az Adós. (Mellékletben a megtérülési tábla).
A J. Kft. 681 000 euró és járulékai összeggel tartozik az Adósnak. A követelés megtérülése érdekében fizetési meghagyásos eljárás van folyamatban a J. Kft. ellen. Amennyiben a fenti követelés részben vagy egészben megtérül, úgy a követelés ellenértékéből a hitelezői követelések arányában, maximum a követelések 40%-áig a követelés ellenértékét átadja az Adós a Hitelezőknek, ezzel csökkentve a 7 éves futamidőt."
A felek a megállapodás 4. pontjában rögzítették: "a hitelezők ismételten kijelentik, hogy támogatják az adós reorganizációs programját, melynek a hitelezők részéről történő ellenőrzéséhez az adós hozzájárul, a szükséges betekintést, tájékoztatást megadni vállalja." A végrehajtást az adós társaság ügyvezetése intézi, és a N. Z. Ügyvédi Iroda képviselője, dr. T. A., mint a legnagyobb hitelező meghatalmazottja felügyeli.
A vagyonfelügyelő az egyezséget ellenjegyezte, közölte a bírósággal, hogy a csődkérelemhez csatolt mérleg főösszegétől eltérően az adós vagyonának összegét 959 717 626 Ft-ban fogadta el, ezért 10 254 063 Ft-ban kérte a díját megállapítani.
Több hitelező - a C. Zrt., a H. Zrt. és a NAV - kérte, hogy a bíróság ne hagyja jóvá a csődegyezséget. Állították - egyebek mellett -, hogy a csődegyezség nem végrehajtható, mert nem állapítható meg az adós által fizetendő részletek esedékessége, annak tartalma.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette, a fizetési haladékot meghosszabbította és a vagyonfelügyelő díját 4 541 122 Ft-ban határozta meg, rendelkezve annak kielégítéséről. Döntését azzal indokolta, hogy a becsatolt csődegyezségi megállapodás nem tartalmazza a hitelezők által elfogadott adósságrendezési és újjászervezési programot, csak utalást arra, hogy e programot a hitelezők támogatják.
Az adósnak és S. I. hitelezőnek a végzés megváltoztatása és a csődegyezség jóváhagyása iránti, illetve a H. Zrt.-nek a végzés indokolása ellen előterjesztett fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróságnak a rendelkezésre álló eljárási adatokból levont jogkövetkeztetését érdemben helytállónak találta.
Elsőként megállapította, hogy a reorganizációs terv megléte az eljárás iratai alapján nem volt kétséges (azt a fellebbezéséhez az adós csatolta), ezért - amennyiben az egyéb jogszabályi feltételek teljesülése a csődegyezségi megállapodás tekintetében megállapítható lett volna - úgy e hiányosság hiánypótlási felhívás keretében való pótlása esetén a csődegyezség jóváhagyásának nem lett volna akadálya.
A csődegyezségi megállapodás azonban nem volt megfelelő, mert az nem végrehajtható. A csődegyezség a törvény előírásainak akkor felel meg, ha abból egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak mikor, milyen nagyságú fizetési kötelezettsége keletkezik az egyes hitelezők felé. Nem felel meg az egyezség e feltételnek, ha az utólagos értelmezésre szorul.
A csődegyezségből nem tűnik ki, hogy az adós a vállalt kötelezettségeit mikor, milyen esedékességgel teljesíti. Nem állapítható meg az egyes résztörlesztések éven belüli esedékessége, és az sem, hogy a 7 éves futamidő, illetve az 1 éves türelmi idő mikor indul.
Kétséges, hogy a kamatmentes kifizetés alatt mi értendő: a bejelentett követeléseknek csak a tőkerésze térül meg, vagy az átütemezés miatti időmúlás alatt nem számítható kamat.
Nem értelmezhető a fizetési meghagyással kapcsolatos vállalás sem. Nem állapítható meg, hogy az esetleges kielégítés mely időponttól veszi kezdetét, a kielégítés ütemezése és esedékessége hogyan alakul.
Mindezekből következően a csődegyezség több ponton értelmezést igényel, ezért végrehajthatósága megkérdőjelezhető, emiatt nem hagyható jóvá.
Miután a végrehajthatósága is kétséges, ezért a végrehajtás ellenőrizhetősége sem megoldott, különösen nem a megállapodásban szabályozott módon, egy hitelező meghatalmazottja által.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a csődegyezség jóváhagyását, s a csődeljárás befejezetté nyilvánítását. Másodlagosan kérte a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította, hogy a jogerős végzés a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 21/A. § (3) bekezdésébe ütközik.
Álláspontja szerint a csődegyezség mindenben megfelelt a Cstv. 21. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt követelményeknek, mind a hitelezők részére történő kifizetésekre, mind pedig a végrehajtás ellenőrzésére vonatkozóan egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz.
A másodfokú bíróság eseti döntésekre és nem jogszabályi rendelkezésre alapította határozatát, amelyekkel szemben a Cstv. által előírt kötelező tartalmi elemek meglétén túl kizárólag értelmezés kérdése lehet, hogy az adott okirat teljesíti-e a végrehajthatóság követelményeit.
A hitelezők részére a 7 éves fizetési határidő alatt járó kifizetéseket a Megtérülési tábla egyértelműen tartalmazta. A hitelezők - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - a határidők módosítását, pontosítását nem kérték, tehát az számukra is egyértelmű volt.
Az adós azért vállalta a kifizetéseket egy éves türelmi idővel, mert a csődegyezség végrehajtása csak annak jogerőre emelkedése után lehetséges, és az adós nem tudta előre, hogy az mikor emelkedik jogerőre.
A kifizetéseket 2016-tól kezdődően 6 részletben, évenkénti esedékességgel, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:35. § (1) bekezdése szerint, az adott naptári év utolsó napjáig kell teljesíteni, de ezt megelőzően is - miután pénzügyi kötelezettségvállalás - az adós bármikor jogosult előteljesíteni. Ezért nem helytálló a jogerős végzés, mert a törvény alapján az egyes részletek esedékessége minden év december 31. napja.
Álláspontja szerint a kamatmentes kifizetésre vonatkozóan is egyértelmű rendelkezést tartalmaz a csődegyezség, amelyet csak egyféle módon lehet értelmezni: az adós a bejelentett és visszaigazolt követelések 40%-át - mindösszesen 384 076 250 Ft-ot - vállalja megfizetni a hitelezőknek, amely után kamatot nem fizet. Hivatkozott arra, hogy a NAV képviselőjének kérdésére is ezt a választ adta, amit a jegyzőkönyv tartalmaz.
Egyértelmű a fizetési meghagyással kapcsolatos kötelezettségvállalása is. Ha a J. Kft. teljesít, azt - a hitelezői követelések arányában - átadja a hitelezőknek a követelésük részbeni vagy teljes kielégítése fejében. Az ebből a követelésből eredő kielégítést esetlegesen vállalta, ezért irreális a másodfokú bíróság által támasztott követelmény.
A végrehajtás ellenőrzésével kapcsolatos megállapítás is jogszabálysértő. A G. Ltd. az adós legnagyobb hitelezője, akinek elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy a csődegyezség végrehajtásra kerüljön.
Bejelentette, hogy az elsőfokú bíróság eljárásában az adós felszámolását 2015. február 10-én megindította.
A C. Zrt. nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet, melyben elsődlegesen kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását a Pp. 273. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdés a) pontja alapján. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását és az adós eljárási költség viselésére kötelezését.
Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok mérlegelését támadja, s miután a csődeljárásban a bíróság okirati bizonyítékokat értékel és minősít, ezért a felülvizsgálati eljárás során a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok értelmezésére nincs lehetőség.
Másodlagosan arra hivatkozott, hogy miután az elsőfokú határozatnak nem volt része a végrehajthatóság kérdése, és a jogerős határozat csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásban is felmerült, ezért a végrehajthatóság kérdése a felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya.
Érdemben kifejtette az esedékesség körében, hogy a Ptk. 6:35. § (1) bekezdése nem alkalmazható a csődegyezség esetén, mert felek az egyezséget a Cstv. alá helyezték. A felülvizsgálati kérelem előtt az esedékességgel kapcsolatban az adós egyszer sem jelölt meg pontos időpontot.
A "kamatmentes" megfizetés fordulat nem egyértelmű a csődegyezségből, azaz, nem állapítható meg, hogy az a bejelentett követelés kamat részére, vagy pedig a teljes bejelentett igény halasztott megfizetése esetén annak a kamatára vonatkozik.
A fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatban kifejtette, nem állapítható meg, hogy ha a megtérülés következtében a követelések részben lecsökkennének, az mennyiben és hogyan befolyásolná a csődegyezségben meghatározott futamidőt.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s megállapította, hogy a támadott határozat a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sérti.
A Kúria elsőként megállapította, a C. Zrt. a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati kérelmet hivatalból el kellett volna utasítani, figyelemmel arra, hogy az elutasításnak nem állnak fenn a Pp. 273. § (1) bekezdésében, illetve (2) bekezdés a) pontjában írt feltételei. A felülvizsgálati kérelmet érdemben kellett vizsgálni.
Az adósnak arra a kifogására, mely szerint a végrehajthatóság követelményével kapcsolatban nem jogszabályhelyre, hanem eseti döntésekre utalt a másodfokú bíróság, a Kúria megállapította, hogy ez a kifogás alaptalan. A hivatkozott határozatok (helyesen BDT 2012.2643. és BDT 2013.2957) egyaránt a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésére hivatkoznak, mely szerint az egyezség jóváhagyásánál a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az egyezség megfelel-e a jogszabályoknak. E vizsgálat körébe beletartozik az is, hogy olyan megállapodás született-e, amely az adós önkéntes teljesítésének hiányában kikényszeríthető. Ezért - a határozatokban foglaltak alapján - helytállóan helyezkedett a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy egyértelmű, a jogszabályoknak megfelelő megállapodást kell kötni a végrehajthatóság érdekében.
A Kúria az esedékesség időpontjának meghatározása körében nem ért egyet a felülvizsgálati ellenkérelemben a hitelező által kifejtettekkel. A csődegyezség ugyanis nem zárja ki a polgári jogi jogszabályok alkalmazását és érvényesülését.
A Kúria azonban nem találta helytállónak az adós érvelését sem arra vonatkozóan, hogy a Ptk. 6:35. §-ában foglaltakra figyelemmel egyértelmű, miszerint neki minden év december 31-éig kellett volna teljesítenie. A Ptk. hivatkozott szabálya ugyanis a következőket tartalmazza:
6:35. § [A teljesítés ideje]
(1) A teljesítés ideje meghatározható határnap vagy határidő tűzésével. Határnap tűzése esetén a szolgáltatást ezen a napon kell teljesíteni. Határidő megjelölése esetén a szolgáltatás a meghatározott időtartamon belül bármikor teljesíthető, kivéve, ha az eset körülményeiből az következik, hogy a jogosult választhatja meg a teljesítés időpontját.
(2) Ha a szolgáltatás rendeltetéséből a teljesítési idő megállapítható, a szolgáltatást ebben az időpontban kell teljesíteni.
(3) Ha a teljesítés idejét az (1)-(2) bekezdés alapján nem lehet megállapítani, a kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni.
Az adós által alkalmazott megtérülési tábla csak évszámot tartalmaz, azon belül azonban semmilyen dátumot nem jelöl meg. Így abból nem következik egyértelműen, hogy az adós minden év december 31-ét jelölte meg esedékességi időpontként, és a hitelezők szavazattöbbsége ezt fogadta el.
Nem helytálló az adósnak a türelmi idővel kapcsolatos álláspontja sem. A csődegyezséget a felek 2014. augusztus 11-én kötötték meg. Ha ehhez az időponthoz mérte az adós az 1 éves türelmi időt, akkor már 2015-ben is teljesítést kellett volna vállalnia, hiszen 2015. augusztus 11-én az egyezség megkötésétől számított türelmi idő lejár. Ehhez képest a Megtérülési tábla szerint csak 2016-ban vállalt kifizetést. A kifejtettekre tekintettel a bíróság jogerős végzésében helytállóan állapította meg, a csődegyezségből nem tűnik ki egyértelműen, hogy az adós a vállalt kötelezettségeit mikor, milyen esedékességgel teljesíti.
Nem vitásan - az összes elfogadott hitelezői igény 40%-ának kiszámítása után - megállapítható, hogy az adós valóban a teljes - kamattal és költséggel növelt, a vagyonfelügyelő által elfogadott - követelés 40%-át vállalta kifizetni, így önmagában ez nem adott alapot arra, hogy a csődegyezség jóváhagyására ne kerüljön sor.
Az adós fizetési meghagyás útján érvényesített követelése körében a bíróság jogerős végzésében helytállóan állapította meg, az adós valóban nem vállalt semmilyen kötelezettséget arra, hogy ha befolyik a követelés, attól számítva milyen időtartamon belül vállalja a kifizetést a hitelezők részére.
Ugyancsak helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a csődegyezség végrehajtásának ellenőrzése sem biztosított a megállapodásban foglaltak szerint. Iratellenesen állította az adós, hogy a legnagyobb hitelezője fogja a végrehajtást ellenőrizni, ugyanis a szöveg szerint nem a hitelező, hanem a meghatalmazott ügyvédi iroda ügyvédjelölt képviselője személy szerint lett kijelölve a végrehajtás ellenőrzésére. Ez bizonytalanná teszi az ellenőrzést, mert a megbízási szerződés megszűnhet, a kijelölt személy munkahelyet változtathat, és a megállapodásból nem tűnik ki, hogy ilyen esetben ki fogja az ellenőrzést elvégezni.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.081/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Krasznai és Kollár Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kollár Károly ügyvéd által képviselt J. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós ellen a Budapest Környéki Törvényszéken 7.Cspk.13-2014-000010 számon indított csődeljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.45.167/2014/2. számú jogerős végzése ellen az adós által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán indult eljárásban, melyben a Dr. Kohlmann Katalin ügyvéd által képviselt C. Zártkörűen Működő Részvénytársaság hitelező 4. sorszám alatt felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be, meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a CIB Bank Zrt. hitelezőnek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
E végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós 2014. június 11-én nyújtotta be csődeljárás lefolytatása iránti kérelmét, mely alapján az elsőfokú bíróság még ugyanezen a napon megindította a csődeljárást, vagyonfelügyelőként az A. Zrt-t jelölve ki.
Az eljárásban 12 hitelező követelése került nem vitatott, nem biztosított követelésként besorolásra. A 2014. augusztus 11-én tartott egyezségi tárgyaláson a szavazatok 53,9%-ával rendelkező hitelezők elfogadták a csődegyezséget. Eszerint az adós "hitelezői úgy döntenek, hogy 7 éves futamidő mellett, 1 év türelmi idővel, a 2. évtől 6 részletben történő törlesztés mellett, a nem biztosított követelések 40 %-át, azaz 384.076.250 Ft-ot kamatmentesen kifizet az Adós. (Mellékletben a megtérülési tábla).
A J. Kft. 681.000 EUR és járulékai összeggel tartozik az Adósnak. A követelés megtérülése érdekében fizetési meghagyásos eljárás van folyamatban a J. Kft. ellen. Amennyiben a fenti követelés részben vagy egészben megtérül, úgy a követelés ellenértékéből a hitelezői követelések arányában, maximum a követelések 40%-áig a követelés ellenértékét átadja az Adós a Hitelezőknek, ezzel csökkentve a 7 éves futamidőt."
A felek a megállapodás 4. pontjában rögzítették: "a hitelezők ismételten kijelentik, hogy támogatják az adós reorganizációs programját, melynek a hitelezők részéről történő ellenőrzéséhez az adós hozzájárul, a szükséges betekintést, tájékoztatást megadni vállalja." A végrehajtást az adós társaság ügyvezetése intézi, és a N. Z. Ügyvédi Iroda képviselője, dr. T. A., mint a legnagyobb hitelező meghatalmazottja felügyeli.
A vagyonfelügyelő az egyezséget ellenjegyezte, közölte a bírósággal, hogy a csődkérelemhez csatolt mérleg főösszegétől eltérően az adós vagyonának összegét 959.717.626 Ft-ban fogadta el, ezért 10.254.063 Ft-ban kérte a díját megállapítani.
Több hitelező - a C. Zrt., a H. Zrt. és a NAV - kérte, hogy a bíróság ne hagyja jóvá a csődegyezséget. Állították - egyebek mellett -, hogy a csődegyezség nem végrehajtható, mert nem állapítható meg az adós által fizetendő részletek esedékessége, annak tartalma.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette, a fizetési haladékot meghosszabbította és a vagyonfelügyelő díját 4.541.122 Ft-ban határozta meg, rendelkezve annak kielégítéséről. Döntését azzal indokolta, hogy a becsatolt csődegyezségi megállapodás nem tartalmazza a hitelezők által elfogadott adósságrendezési és újjászervezési programot, csak utalást arra, hogy e programot a hitelezők támogatják.
Az adósnak és S. I. hitelezőnek a végzés megváltoztatása és a csődegyezség jóváhagyása iránti, illetve a H. Zrt.-nek a végzés indokolása ellen előterjesztett fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróságnak a rendelkezésre álló eljárási adatokból levont jogkövetkeztetését érdemben helytállónak találta.
Elsőként megállapította, hogy a reorganizációs terv megléte az eljárás iratai alapján nem volt kétséges (azt a fellebbezéséhez az adós csatolta), ezért - amennyiben az egyéb jogszabályi feltételek teljesülése a csődegyezségi megállapodás tekintetében megállapítható lett volna - úgy e hiányosság hiánypótlási felhívás keretében való pótlása esetén a csődegyezség jóváhagyásának nem lett volna akadálya.
A csődegyezségi megállapodás azonban nem volt megfelelő, mert az nem végrehajtható. A csődegyezség a törvény előírásainak akkor felel meg, ha abból egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak mikor, milyen nagyságú fizetési kötelezettsége keletkezik az egyes hitelezők felé. Nem felel meg az egyezség e feltételnek, ha az utólagos értelmezésre szorul.
A csődegyezségből nem tűnik ki, hogy az adós a vállalt kötelezettségeit mikor, milyen esedékességgel teljesíti. Nem állapítható meg az egyes résztörlesztések éven belüli esedékessége, és az sem, hogy a 7 éves futamidő, illetve az 1 éves türelmi idő mikor indul.
Kétséges, hogy a kamatmentes kifizetés alatt mi értendő: a bejelentett követeléseknek csak a tőkerésze térül meg, vagy az átütemezés miatti időmúlás alatt nem számítható kamat.
Nem értelmezhető a fizetési meghagyással kapcsolatos vállalás sem. Nem állapítható meg, hogy az esetleges kielégítés mely időponttól veszi kezdetét, a kielégítés ütemezése és esedékessége hogyan alakul.
Mindezekből következően a csődegyezség több ponton értelmezést igényel, ezért végrehajthatósága megkérdőjelezhető, emiatt nem hagyható jóvá.
Miután a végrehajthatósága is kétséges, ezért a végrehajtás ellenőrizhetősége sem megoldott, különösen nem a megállapodásban szabályozott módon, egy hitelező meghatalmazottja által.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a csődegyezség jóváhagyását, s a csődeljárás befejezetté nyilvánítását. Másodlagosan kérte a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Állította, hogy a jogerős végzés a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 21/A. § (3) bekezdésébe ütközik.
Álláspontja szerint a csődegyezség mindenben megfelelt a Cstv. 21. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt követelményeknek, mind a hitelezők részére történő kifizetésekre, mind pedig a végrehajtás ellenőrzésére vonatkozóan egyértelmű rendelkezéseket tartalmaz.
A másodfokú bíróság eseti döntésekre és nem jogszabályi rendelkezésre alapította határozatát, amelyekkel szemben a Cstv. által előírt kötelező tartalmi elemek meglétén túl kizárólag értelmezés kérdése lehet, hogy az adott okirat teljesíti-e a végrehajthatóság követelményeit.
A hitelezők részére a 7 éves fizetési határidő alatt járó kifizetéseket a Megtérülési tábla egyértelműen tartalmazta. A hitelezők - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - a határidők módosítását, pontosítását nem kérték, tehát az számukra is egyértelmű volt.
Az adós azért vállalta a kifizetéseket egy éves türelmi idővel, mert a csődegyezség végrehajtása csak annak jogerőre emelkedése után lehetséges, és az adós nem tudta előre, hogy az mikor emelkedik jogerőre.
A kifizetéseket 2016-tól kezdődően 6 részletben, évenkénti esedékességgel, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:35. § (1) bekezdése szerint, az adott naptári év utolsó napjáig kell teljesíteni, de ezt megelőzően is - miután pénzügyi kötelezettségvállalás - az adós bármikor jogosult előteljesíteni. Ezért nem helytálló a jogerős végzés, mert a törvény alapján az egyes részletek esedékessége minden év december 31. napja.
Álláspontja szerint a kamatmentes kifizetésre vonatkozóan is egyértelmű rendelkezést tartalmaz a csődegyezség, amelyet csak egyféle módon lehet értelmezni: az adós a bejelentett és visszaigazolt követelések 40%-át - mindösszesen 384.076.250 Ft-ot - vállalja megfizetni a hitelezőknek, amely után kamatot nem fizet. Hivatkozott arra, hogy a NAV képviselőjének kérdésére is ezt a választ adta, amit a jegyzőkönyv tartalmaz.
Egyértelmű a fizetési meghagyással kapcsolatos kötelezettségvállalása is. Ha a J. Kft. teljesít, azt - a hitelezői követelések arányában - átadja a hitelezőknek a követelésük részbeni vagy teljes kielégítése fejében. Az ebből a követelésből eredő kielégítést esetlegesen vállalta, ezért irreális a másodfokú bíróság által támasztott követelmény.
A végrehajtás ellenőrzésével kapcsolatos megállapítás is jogszabálysértő. A G. Ltd. az adós legnagyobb hitelezője, akinek elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy a csődegyezség végrehajtásra kerüljön.
Bejelentette, hogy az elsőfokú bíróság eljárásában az adós felszámolását 2015. február 10-én megindította.
A C. Zrt. nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet, melyben elsődlegesen kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását a Pp. 273. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdés a) pontja alapján. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását és az adós eljárási költség viselésére kötelezését.
Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok mérlegelését támadja, s miután a csődeljárásban a bíróság okirati bizonyítékokat értékel és minősít, ezért a felülvizsgálati eljárás során a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok értelmezésére nincs lehetőség.
Másodlagosan arra hivatkozott, hogy miután az elsőfokú határozatnak nem volt része a végrehajthatóság kérdése, és a jogerős határozat csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásban is felmerült, ezért a végrehajthatóság kérdése a felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya.
Érdemben kifejtette az esedékesség körében, hogy a Ptk. 6:35. § (1) bekezdése nem alkalmazható a csődegyezség esetén, mert felek az egyezséget a Cstv. alá helyezték. A felülvizsgálati kérelem előtt az esedékességgel kapcsolatban az adós egyszer sem jelölt meg pontos időpontot.
A "kamatmentes" megfizetés fordulat nem egyértelmű a csődegyezségből, azaz, nem állapítható meg, hogy az a bejelentett követelés kamat részére, vagy pedig a teljes bejelentett igény halasztott megfizetése esetén annak a kamatára vonatkozik.
A fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatban kifejtette, nem állapítható meg, hogy ha a megtérülés következtében a követelések részben lecsökkennének, az mennyiben és hogyan befolyásolná a csődegyezségben meghatározott futamidőt.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s megállapította, hogy a támadott határozat a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sérti.
A Kúria elsőként megállapította, a C. Zrt. a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati kérelmet hivatalból el kellett volna utasítani, figyelemmel arra, hogy az elutasításnak nem állnak fenn a Pp. 273. § (1) bekezdésében, illetve (2) bekezdés a) pontjában írt feltételei. A felülvizsgálati kérelmet érdemben kellett vizsgálni.
Az adósnak arra a kifogására, mely szerint a végrehajthatóság követelményével kapcsolatban nem jogszabályhelyre, hanem eseti döntésekre utalt a másodfokú bíróság, a Kúria megállapította, hogy ez a kifogás alaptalan. A hivatkozott határozatok (helyesen BDT2012.2643. és BDT2013.2957) egyaránt a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésére hivatkoznak, mely szerint az egyezség jóváhagyásánál a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az egyezség megfelel-e a jogszabályoknak. E vizsgálat körébe beletartozik az is, hogy olyan megállapodás született-e, amely az adós önkéntes teljesítésének hiányában kikényszeríthető. Ezért - a határozatokban foglaltak alapján - helytállóan helyezkedett a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy egyértelmű, a jogszabályoknak megfelelő megállapodást kell kötni a végrehajthatóság érdekében.
A Kúria az esedékesség időpontjának meghatározása körében nem ért egyet a felülvizsgálati ellenkérelemben a hitelező által kifejtettekkel. A csődegyezség ugyanis nem zárja ki a polgári jogi jogszabályok alkalmazását és érvényesülését.
A Kúria ugyanakkor nem találta helytállónak az adós érvelését sem arra vonatkozóan, hogy a Ptk. 6:35. §-ában foglaltakra figyelemmel egyértelmű, miszerint neki minden év december 31-éig kellett volna teljesítenie. A Ptk. hivatkozott szabálya ugyanis a következőket tartalmazza:
6:35. § [A teljesítés ideje]
(1) A teljesítés ideje meghatározható határnap vagy határidő tűzésével. Határnap tűzése esetén a szolgáltatást ezen a napon kell teljesíteni. Határidő megjelölése esetén a szolgáltatás a meghatározott időtartamon belül bármikor teljesíthető, kivéve, ha az eset körülményeiből az következik, hogy a jogosult választhatja meg a teljesítés időpontját.
(2) Ha a szolgáltatás rendeltetéséből a teljesítési idő megállapítható, a szolgáltatást ebben az időpontban kell teljesíteni.
(3) Ha a teljesítés idejét az (1)-(2) bekezdés alapján nem lehet megállapítani, a kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni.
Az adós által alkalmazott megtérülési tábla csak évszámot tartalmaz, azon belül azonban semmilyen dátumot nem jelöl meg. Így abból nem következik egyértelműen, hogy az adós minden év december 31-ét jelölte meg esedékességi időpontként, és a hitelezők szavazattöbbsége ezt fogadta el.
Nem helytálló az adósnak a türelmi idővel kapcsolatos álláspontja sem. A csődegyezséget a felek 2014. augusztus 11-én kötötték meg. Ha ehhez az időponthoz mérte az adós az 1 éves türelmi időt, akkor már 2015-ben is teljesítést kellett volna vállalnia, hiszen 2015. augusztus 11-én az egyezség megkötésétől számított türelmi idő lejár. Ehhez képest a Megtérülési tábla szerint csak 2016-ban vállalt kifizetést. A kifejtettekre tekintettel a bíróság jogerős végzésében helytállóan állapította meg, a csődegyezségből nem tűnik ki egyértelműen, hogy az adós a vállalt kötelezettségeit mikor, milyen esedékességgel teljesíti.
Nem vitásan - az összes elfogadott hitelezői igény 40%-ának kiszámítása után - megállapítható, hogy az adós valóban a teljes - kamattal és költséggel növelt, a vagyonfelügyelő által elfogadott - követelés 40%-át vállalta kifizetni, így önmagában ez nem adott alapot arra, hogy a csődegyezség jóváhagyására ne kerüljön sor.
Az adós fizetési meghagyás útján érvényesített követelése körében a bíróság jogerős végzésében helytállóan állapította meg, az adós valóban nem vállalt semmilyen kötelezettséget arra, hogy ha befolyik a követelés, attól számítva milyen időtartamon belül vállalja a kifizetést a hitelezők részére.
Ugyancsak helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a csődegyezség végrehajtásának ellenőrzése sem biztosított a megállapodásban foglaltak szerint. Iratellenesen állította az adós, hogy a legnagyobb hitelezője fogja a végrehajtást ellenőrizni, ugyanis a szöveg szerint nem a hitelező, hanem a meghatalmazott ügyvédi iroda ügyvédjelölt képviselője személy szerint lett kijelölve a végrehajtás ellenőrzésére. Ez bizonytalanná teszi az ellenőrzést, mert a megbízási szerződés megszűnhet, a kijelölt személy munkahelyet változtathat, és a megállapodásból nem tűnik ki, hogy ilyen esetben ki fogja az ellenőrzést elvégezni.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az adós felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel az elvégzett tevékenységre is.
Budapest, 2015. április 21.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.081/2015.)