adozona.hu
BH 2015.9.259
BH 2015.9.259
A munkaviszony közös megegyezéses megszüntetése - megtámadás hiányában - kizárja az egyenlő bánásmód követelményének megsértését. Önmagában az, hogy a munkáltató kezdeményezte a közös megegyezést, jogellenesség megállapítására nem ad módot (2012. évi I. tv. 12. §; 2003. évi CXXV. tv. 8., 19., 21. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]A felperes 2013. október 16-tól állt az alperes alkalmazásában húsipari segédmunkás munkakörben 90 napos próbaidő kikötésével. Az alperes kezdeményezésére a felek 2013. október 25-i keltezéssel ellátott, és ugyanerre a napra szóló "Munkaszerződés megszüntetése közös megegyezéssel" megnevezésű okiratot írtak alá. A felperes hivatkozása szerint az alperes azért kezdeményezte a munkaviszony megszüntetését, mert megállapította, hogy az édesanyja az a személy, aki perelte az alperes üzleti part...
BH 2015.9.259 A munkaviszony közös megegyezéses megszüntetése - megtámadás hiányában - kizárja az egyenlő bánásmód követelményének megsértését. Önmagában az, hogy a munkáltató kezdeményezte a közös megegyezést, jogellenesség megállapítására nem ad módot (2012. évi I. tv. 12. §; 2003. évi CXXV. tv. 8., 19., 21. §).
[1]A felperes 2013. október 16-tól állt az alperes alkalmazásában húsipari segédmunkás munkakörben 90 napos próbaidő kikötésével. Az alperes kezdeményezésére a felek 2013. október 25-i keltezéssel ellátott, és ugyanerre a napra szóló "Munkaszerződés megszüntetése közös megegyezéssel" megnevezésű okiratot írtak alá. A felperes hivatkozása szerint az alperes azért kezdeményezte a munkaviszony megszüntetését, mert megállapította, hogy az édesanyja az a személy, aki perelte az alperes üzleti partnerét, és vele szemben több eljárásban pert nyert.[2]A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző módon, jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát.
[3]Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § t) pontjára, továbbá a 19. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 21. § c) pontjára.
[4]Az ítélet rögzítette, hogy a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatta az alperest a bizonyítási teherről, aki annak nem tett eleget. A 2014. március 25-én megtartott tárgyaláson az alperes jogi képviselője, illetve ügyvezetője útján is megjelent. Ekkor kérte, hogy a bíróság tájékoztassa a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésével összefüggésben milyen bizonyításra kötelesek az egyenlő bánásmód megsértése kérdésében, illetve indítványozta, hogy a bíróság tanúként hallgassa ki Gy. J. ügyvezetőt, továbbá Sz. A. művezetőt, valamint K.-né H. E. és G. M. felperesi munkatársakat.
[5]Az elsőfokú bíróság szerint a perben a felperes az Ebktv. 19. § (1) bekezdés a) pontja alapján valószínűsítette, illetve igazolta, hogy a munkaviszonyának megszüntetését az alperes kezdeményezte, illetve az közös megegyezéssel szűnt meg, amellyel őt hátrány érte. Valószínűsítette, hogy az édesanyja, illetve annak jelenlegi házastársa pereket nyertek B. társas vállalkozásaival, illetve B. Gy.-vel szemben, az alperesi céggel pedig ezen társas vállalkozások mind üzleti, mind baráti kapcsolatban állnak, így ez állt a jogviszony-megszüntetés hátterében.
[6]Az alperes által elismert, csak terjedelmében vitatott üzleti kapcsolatot a felperes mind szórólapokkal, mind M. Gy. vallomásával igazolta. A szintén tanúként meghallgatott Sz. F. pedig azt valószínűsítette, hogy a felperest édesanyja "fellépése" miatt bocsátották el.
[7]A csatolt munkaügyi perek iratai, a személyiségi jogi, illetve a kártérítési per nem jogerősített elsőfokú ítélete szintén igazolják a felperessel kapcsolatos körülményeket (tulajdonság). A kialakult eljárásjogi helyzetben az alperes által kért bizonyítást a Pp. 3. § (4) bekezdés második mondata érdekében a bíróságnak mellőznie kellett, mert az indítvány egyrészt elkésett, másrészt annak teljesítése nem lenne összeegyeztethető a jóhiszemű pervitel követelményével. A felperes előterjesztéseinek, bizonyítékainak ismeretében a tárgyalás további halasztása nem perrendszerű, megteremtené annak a lehetőségét, hogy az alperes a peranyagok szolgáltatása körében saját érdekét a valós tényállástól is eltérően érvényesítse, mindez kedvezőtlen perbeli helyzetet eredményezhetne a munkavállalóra nézve.
[8]Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.
[9]A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint nem nyert bizonyítást az a körülmény, hogy az alperes azért kezdeményezte a felperes munkaviszonyának megszüntetését, mert tudomására jutott, hogy édesanyja az a személy, aki perelte az alperes üzleti partnerét. Az elsőfokú bíróság e körben döntő jelentőséget tulajdonított Sz. F. tanúvallomásának, amellyel kapcsolatosan helyesen mutatott rá arra az alperes, hogy a tanú csupán a településen hallott szóbeszédről tudott nyilatkozni. E körben további bizonyítás felvétele azért nem szükséges, mivel a jogviszony megszűnésére próbaidő alatt került sor, a jogintézmény lényege pedig az, hogy pusztán erre hivatkozva is megszüntethette volna az alperes a felperes jogviszonyát, ugyanakkor nem kizárt, hogy azt más módon tegye.
[10]A másodfokú bíróság álláspontja szerint jelentősége van annak, hogy a jogviszony megszüntetésére közös megegyezés útján került sor. Ilyen esetben vélelem szól amellett, hogy a megegyezés még akkor is mindkét fél akaratát tükrözi, ha azt valószínűleg az egyik fél kezdeményezte. A felperesnek az a hivatkozása, hogy a közös megegyezéses megszüntetést tartalmazó okiratot aláírás előtt el sem olvasta, nem jelentős, tekintettel arra, hogy annak hiányában történő aláírás kizárólag a felperes kockázatára történhetett.
[11]A felperesnek volt ideje átgondolni a jogviszony megszüntetését mivel szóban az alperesi kezdeményezés már pénteken elhangzott, az okirat aláírására pedig csak a következő héten szerdán került sor. A törvényszék osztotta az alperesnek a fellebbezésében kifejtett azon álláspontját, amely szerint a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén az esélyegyenlőség sérelme fel sem merülhet.
[12]A másodfokú bíróság arra is utalt, hogy a peranyag alapján a felperes által előadottak érdemben sem nyertek bizonyítást. Sz. P. tanúvallomása csupán a településen hallottakra vonatkozott, a felperes édesanyja és Sz. A. közötti telefonbeszélgetés tartalma - az, hogy a jogviszony megszüntetésére "felsőbb utasításra" került sor, illetve elhangzott a kijelentés, hogy "van ilyen" - kellő bizonyítékul nem szolgálhat. Az alperes és a felperes által megjelölt cégek közötti laza üzleti kapcsolat sem indokolja a felperes által előadottak figyelembevételét.
[13]A felperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy "más személy" felvételének időpontja az alperesi ügyvezető és az alperesi képviselő által ellentmondásosan került megjelölésre. A felvétel tényének, időpontjának csak a jogviszony felmondás után történő megszüntetése esetén lehetne jelentősége, így ezen hivatkozás értékelését a másodfokú bíróság mellőzte. A jogviszony közös megegyezéssel került megszüntetésre, az egyenlő bánásmód követelménye nem sérült, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította.
[14]A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult.
[15]Az alperes már az elsőfokú eljárás során is vitatta azt a tényt, hogy a felperes munkaviszonyát jogellenes módon szüntette volna meg, illetve e körben előadta, hogy közös megegyezésre került sor. Ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványait azonban az alperes elkésetten terjesztette elő, ezért az elsőfokú bíróság azt jogszabálysértés nélkül mellőzte.
[16]Az alperesi ügyvezető meghallgatása során nem adott magyarázatot arra, hogy a szóban már egyeztetett "közös megegyezés" aláírásához miért bízott meg Sz. A. műszakvezetőn túl másik két tanút is, hogy azon részt vegyen.
[17]Az alperes álláspontja szerint a felperes munkaviszonyának megszüntetésére azért volt szükség, mert ő szakképzetlen volt, de a helyére sikerült felvenniük egy szakképzett munkaerőt. Ezt a személyt azonban sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban nem nevezte meg, a felperes által betöltött munkakörbe történő felvételét semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá. Ezen túlmenően nem indokolta, hogy segédmunkás munkakörbe miért kellett szakképzett munkavállalót felvenni. A másodfokú bíróság ezt az állítást mégis tényként fogadta el.
[18]A 2014. március 25-én tartott tárgyaláson az alperes részéről az a kijelentés hangzott el, hogy "...Az alperesi ügyvezető a felperest személyében nem ismerte, illetve ha tudta volna, hogy ki a felperes, akkor őt fel sem vette volna." Ez a kijelentés a fent említett tényekkel együttesen alátámasztja azt a felperesi álláspontot, hogy az "elbocsátást" nem a szakképzett munkavállaló felvétele, hanem a felperes édesanyjának személye indokolta, aki beperelte az alperes üzlettársát.
[19]Téves a másodfokú bíróság azon következtetése, hogy a felperesnek ideje volt átgondolni a jogviszony megszüntetését, hiszen erre öt nap állt rendelkezésére. A felperesnek ebben a helyzetben nem volt mit átgondolni, hiszen a műszakvezetője közölte vele, hogy "felsőbb utasításra elbocsátják", és ez ellen semmit sem tehet. Közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetés viszont a felperesnek nem állt szándékában, hiszen nem azért hagyta ott a munkaügyi központ által szervezett és támogatott szoftverüzemeltetői tanfolyamot, hogy két héttel munkába állása után "közös megegyezéssel" távozzon az alperesi társaságtól.
[20]Azt, hogy közös megegyezés esetén az esélyegyenlőség sérelme nem merülhet fel, a másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, azonban a jelen esetben eredetileg a munkáltató részéről történő "elbocsátásról" volt szó, amely csak az utolsó pillanatban módosult úgy, hogy a munkaviszony megszüntetésére "közös megegyezéssel" került sor. A felperes erről csak utóbb értesült, a változásról senki nem tájékoztatta, csak elé tettek néhány iratot azzal a felszólítással, hogy azokat írja alá, amelyet ő anélkül tett meg, hogy elolvasta volna.
[21]Sz. F. vallomása nem arra utal, hogy a tanú csak a faluban terjedő pletykákról tájékoztatta volna a bíróságot, egyértelmű volt, hogy az alperesnél dolgozó személytől származó közvetített információt adott elő. Erre figyelemmel helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a vallomást bizonyítékként vette figyelembe.
[22]Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[23]A felperes a peres eljárás során semmilyen módon nem bizonyította, hogy a munkaviszony megszüntetése nem közös megegyezéssel történt volna. Azon hivatkozása pedig, hogy nem olvasta el az iratot és úgy írta alá, a saját érdekkörében felmerülő körülmény.
[24]Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elfogadta a másodfokú bíróság azon indokolását, miszerint közös megegyezéses megszüntetést eredményező okirat mellett az Mt. 12. § (1) bekezdésében előírt egyenlő bánásmód követelményének megsértése fel sem merülhet.
[25]A felperes a közös megegyezéssel történt megszüntetés körülményeinek előadásánál egyrészt arra hivatkozott, hogy az öt nap nem elegendő időtartam a jogviszony-megszüntetés átgondolására, másrészt az okiratot elolvasás nélkül írta alá. Mindez nem eredményezheti a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását.
[26]A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[27]A másodfokú bíróság a jogvita eldöntése során helytállóan indult ki abból a körülményből, hogy a felek 2012. október 25-én közös megegyezéssel szüntették meg a felperes munkaviszonyát. Az a tény, hogy a munkavállaló az aláírást megelőzően nem olvasta el az abban foglaltakat, nem róható az alperes terhére, nem zárta el a felperest ugyanis a megállapodásban írtak megismerésétől.
[28]Alaptalan azon felülvizsgálati hivatkozás, hogy a munkáltató jogsértő magatartását támasztja alá, hogy az alperes részéről három tanú is jelen volt a közös megegyezés aláírásakor, illetve annak átadásakor. Ez a munkáltató munkaszervezési kérdése, a felperes pedig maga sem állított a munkatársak részéről megnyilvánuló erőszakos fellépést vagy egyéb jogsértő magatartást.
[29]A felek közötti közös megállapodással történő jogviszony-megszüntetést követően alkalmazott személy kiléte közömbös, vagyis nincs annak jelentősége, hogy milyen szakképzettséggel rendelkezett a felpereséhez képest.
[30]A munkaviszony közös megegyezéses megszüntetése - amely a felek kölcsönös akaratát tükrözte megtámadás hiányában - eleve kizárja e körben az egyenlő bánásmód követelményének megsértését (Mt. 12. §). Önmagában az, hogy a munkáltató kezdeményezte a közös megegyezéses jogviszony-megszüntetést, jogellenesség megállapítására nem ad alapot. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése megállapítására az sem adott alapot, hogy Sz. F. tanúvallomása szerint hallomásból arról értesült, hogy a felperes munkaviszonyát az édesanyja miatt nem kívánta az alperes fenntartani. Az Mt. 12. §-ának megsértése továbbá abból a körülményből sem állapítható meg, hogy a munkáltató részéről elhangzott az, hogy "felsőbb utasításra" történt a jogviszony-megszüntetés, mivel a közös megegyezést a felperes aláírta.
[31]A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001.197., BH 2002.29.]. A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot.
[32]A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv. I. 10.603/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Borszéki Gábor ügyvéd által képviselt B. I. felperesnek a dr. Gál Ferenc ügyvéd által képviselt H. 2009. Kft. alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.356/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Gyulai Törvényszék 3.Mf.25.370/2014/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Gyulai Törvényszék 3.Mf.25.370/2014/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s
A felperes 2013. október 16-ától állt az alperes alkalmazásában húsipari segédmunkás munkakörben 90 napos próbaidő kikötésével. Az alperes kezdeményezésére a felek 2013. október 25-ei keltezéssel ellátott, és ugyanerre a napra szóló "Munkaszerződés megszüntetése közös megegyezéssel" megnevezésű okiratot írtak alá. A felperes hivatkozása szerint az alperes azért kezdeményezte a munkaviszony megszüntetését, mert megállapította, hogy az édesanyja az a személy, aki perelte az alperes üzleti partnerét, és vele szemben több eljárásban pert nyert.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző módon, jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek perköltséget, valamint az államnak felhívásra eljárási illetéket.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a 2003. évi CXXV. törvény (Esélytv.) 8. § t) pontjára, továbbá a 19. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 21. § c) pontjára.
Az ítélet rögzítette, hogy a bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatta az alperest a bizonyítási teherről, aki annak nem tett eleget. A 2014. március 25-én megtartott tárgyaláson az alperes jogi képviselője, illetve ügyvezetője útján is megjelent. Ekkor kérte, hogy a bíróság tájékoztassa a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésével összefüggésben milyen bizonyításra kötelesek az egyenlő bánásmód megsértése kérdésében, illetve indítványozta, hogy a bíróság tanúként hallgassa ki Gy. J. ügyvezetőt, továbbá Sz. A. művezetőt, valamint K-né H. E. és G. M. felperesi munkatársakat.
Az elsőfokú bíróság szerint a perben a felperes az Esélytv. 19. § (1) bekezdés a) pontja alapján valószínűsítette, illetve igazolta, hogy a munkaviszonyának megszüntetését az alperes kezdeményezte, illetve az közös megegyezéssel szűnt meg, amellyel őt hátrány érte. Valószínűsítette, hogy az édesanyja, illetve annak jelenlegi házastársa pereket nyertek Búzásék társas vállalkozásaival, illetve B. Gy-val szemben, az alperesi céggel pedig ezen társas vállalkozások mind üzleti, mind baráti kapcsolatban állnak, így ez állt a jogviszony megszüntetés hátterében.
Az alperes által elismert, csak terjedelmében vitatott üzleti kapcsolatot a felperes mind szórólapokkal, mind M. Gy. vallomásával igazolta. A szintén tanúként meghallgatott Sz. F. pedig azt valószínűsítette, hogy a felperest édesanyja "fellépése" miatt bocsátották el.
A csatolt munkaügyi perek iratai, a személyiségi jogi, illetve a kártérítési per nem jogerősített elsőfokú ítélete szintén igazolják a felperessel kapcsolatos körülményeket (tulajdonság). A kialakult eljárásjogi helyzetben az alperes által kért bizonyítást a Pp. 3. § (4) bekezdés második mondata érdekében a bíróságnak mellőznie kellett, mert az indítvány egyrészt elkésett, másrészt annak teljesítése nem lenne összeegyeztethető a jóhiszemű pervitel követelményével. A felperes előterjesztéseinek, bizonyítékainak ismeretében a tárgyalás további halasztása nem perrendszerű, megteremtené annak a lehetőségét, hogy az alperes a peranyagok szolgáltatása körében saját érdekét a valós tényállástól is eltérően érvényesítse, mindez kedvezőtlen perbeli helyzetet eredményezhetne a munkavállalóra nézve.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és mellőzte az alperest perköltségben és illetékben való marasztalását. Kötelezte a felperest együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére, továbbá megállapította, hogy az elsőfokú és a másodfokú illeték az állam terhén marad.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint nem nyert bizonyítást az a körülmény, hogy az alperes azért kezdeményezte a felperes munkaviszonyának megszüntetését, mert tudomására jutott, hogy édesanyja az a személy, aki perelte az alperes üzleti partnerét. Az elsőfokú bíróság e körben döntő jelentőséget tulajdonított Sz. F. tanúvallomásának, amellyel kapcsolatosan helyesen mutatott rá arra az alperes, hogy a tanú csupán a településen hallott szóbeszédről tudott nyilatkozni. E körben további bizonyítás felvétele azért nem szükséges, mivel a jogviszony megszűnésére próbaidő alatt került sor, a jogintézmény lényege pedig az, hogy pusztán erre hivatkozva is megszüntethette volna az alperes a felperes jogviszonyát, ugyanakkor nem kizárt, hogy azt más módon tegye.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint jelentősége van annak, hogy a jogviszony megszüntetésére közös megegyezés útján került sor. Ilyen esetben vélelem szól amellett, hogy a megegyezés még akkor is mindkét fél akaratát tükrözi, ha azt valószínűleg az egyik fél kezdeményezte. A felperesnek az a hivatkozása, hogy a közös megegyezéses megszüntetést tartalmazó okiratot aláírás előtt el sem olvasta, nem releváns e körben tekintettel arra, hogy annak hiányában történő aláírás kizárólag a felperes kockázatára történhetett.
A felperesnek volt ideje átgondolni a jogviszony megszüntetését tekintettel arra, hogy szóban az alperesi kezdeményezés már pénteken elhangzott, az okirat aláírására pedig csak a következő héten szerdán került sor. A törvényszék osztotta az alperesnek a fellebbezésében kifejtett azon álláspontját, amely szerint a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén az esélyegyenlőség sérelme fel sem merülhet.
A másodfokú bíróság arra is utalt, hogy a peranyag alapján a felperes által előadottak érdemben sem nyertek bizonyítást. Sz. P. tanúvallomása csupán a településen hallottakra vonatkozott, a felperes édesanyja és Sz. A. közötti telefonbeszélgetés tartalma - az, hogy a jogviszony megszüntetésére "felsőbb utasításra" került sor, illetve elhangzott a kijelentés, hogy "van ilyen" - kellő bizonyítékul nem szolgálhat. Az alperes és a felperes által megjelölt cégek közötti laza üzleti kapcsolat sem indokolja a felperes által előadottak figyelembe vételét.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy "más személy" felvételének időpontja az alperesi ügyvezető és az alperesi képviselő által ellentmondásosan került megjelölésre. A felvétel tényének, időpontjának csak a jogviszony felmondás után történő megszüntetése esetén lehetne jelentősége, így ezen hivatkozás értékelését a másodfokú bíróság mellőzte. A jogviszony közös megegyezéssel került megszüntetésre, az egyenlő bánásmód követelménye nem sérült, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult.
Az alperes már az elsőfokú eljárás során is vitatta azt a tényt, hogy a felperes munkaviszonyát jogellenes módon szüntette volna meg, illetve e körben előadta, hogy közös megegyezésre került sor. Ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványait azonban az alperes elkésetten terjesztette elő, ezért az elsőfokú bíróság azt jogszabálysértés nélkül mellőzte.
Az alperesi ügyvezető meghallgatása során nem adott magyarázatot arra, hogy a szóban már egyeztetett "közös megegyezés" aláírásához miért bízott meg Sz. A. műszakvezetőn túl másik két tanút is, hogy azon részt vegyen.
Az alperes álláspontja szerint a felperes munkaviszonyának megszüntetésére azért volt szükség, mert ő szakképzetlen volt, de a helyére sikerült felvenniük egy szakképzett munkaerőt. Ezt a személyt azonban sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban nem nevezte meg, a felperes által betöltött munkakörbe történő felvételét semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá. Ezen túlmenően nem indokolta, hogy segédmunkás munkakörbe miért kellett szakképzett munkavállalót felvenni. A másodfokú bíróság ezt az állítást mégis tényként fogadta el.
A 2014. március 25-én tartott tárgyaláson az alperes részéről az a kijelentés hangzott el, hogy "...Az alperesi ügyvezető a felperest személyében nem ismerte, illetve ha tudta volna, hogy ki a felperes, akkor őt fel sem vette volna." Ez a kijelentés a fent említett tényekkel együttesen alátámasztja azt a felperesi álláspontot, hogy az elbocsátást nem a szakképzett munkavállaló felvétele, hanem a felperes édesanyjának személye indokolta, aki beperelte az alperes üzlettársát.
Téves a másodfokú bíróság azon következtetése, hogy a felperesnek ideje volt átgondolni a jogviszony megszüntetését, hiszen erre öt nap állt rendelkezésére. A felperesnek ebben a helyzetben nem volt mit átgondolni, hiszen a műszakvezetője közölte vele, hogy "felsőbb utasításra elbocsátják", és ez ellen semmit sem tehet. Közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetés viszont a felperesnek nem állt szándékában, hiszen nem azért hagyta ott a munkaügyi központ által szervezett és támogatott szoftver üzemeltetői tanfolyamot, hogy két héttel munkába állása után "közös megegyezéssel" távozzon az alperesi társaságtól.
Azt, hogy közös megegyezés esetén az esélyegyenlőség sérelme nem merülhet fel, a másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, azonban a jelen esetben eredetileg a munkáltató részéről történő "elbocsátásról" volt szó, amely csak az utolsó pillanatban módosult úgy, hogy a munkaviszony megszüntetésére "közös megegyezéssel" került sor. A felperes erről csak utóbb értesült, a változásról senki nem tájékoztatta, csak elé tettek néhány iratot azzal a felszólítással, hogy azokat írja alá, amelyet ő anélkül tett meg, hogy elolvasta volna.
Sz. F. vallomása nem arra utal, hogy a tanú csak a faluban terjedő pletykákról tájékoztatta volna a bíróságot, egyértelmű volt, hogy az alperesnél dolgozó személytől származó közvetített információt adott elő. Erre figyelemmel helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a vallomást bizonyítékként vette figyelembe.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett áfával növelt összegben.
A felperes a peres eljárás során semmilyen módon nem bizonyította, hogy a munkaviszony megszüntetése nem közös megegyezéssel történt volna. Azon hivatkozása pedig, hogy nem olvasta el az iratot és úgy írta alá, a saját érdekkörében felmerülő körülmény.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében már elfogadta a másodfokú bíróság azon indokolását, miszerint közös megegyezéses megszüntetést eredményező okirat mellett az Mt. 12. § (1) bekezdésében előírt egyenlő bánásmód követelményének megsértése fel sem merülhet.
A felperes a közös megegyezéssel történt megszüntetés körülményeinek előadásánál egyrészt arra hivatkozott, hogy az öt nap nem elegendő időtartam a jogviszony megszüntetés átgondolására, másrészt az okiratot elolvasás nélkül írta alá. Mindez nem eredményezheti a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság a jogvita eldöntése során helytállóan indult ki abból a körülményből, hogy a felek 2012. október 25-én közös megegyezéssel szüntették meg a felperes munkaviszonyát. Az a tény, hogy a munkavállaló az aláírást megelőzően nem olvasta el az abban foglaltakat, nem róható az alperes terhére, nem zárta el a felperest ugyanis a megállapodásban írtak megismerésétől.
Alaptalan azon felülvizsgálati hivatkozás, hogy a munkáltató jogsértő magatartását támasztja alá, hogy az alperes részéről három tanú is jelen volt a közös megegyezés aláírásakor, illetve annak átadásakor. Ez a munkáltató munkaszervezési kérdése, a felperes pedig maga sem állított a munkatársak részéről megnyilvánuló erőszakos fellépést, vagy egyéb jogsértő magatartást.
A felek közötti közös megállapodással történő jogviszony megszüntetést követően alkalmazott személy kiléte közömbös, vagyis nincs annak jelentősége, hogy milyen szakképzettséggel rendelkezett a felpereséhez képest.
A munkaviszony közös megegyezéses megszüntetése - amely a felek kölcsönös akaratát tükrözte megtámadás hiányában - eleve kizárja e körben az egyenlő bánásmód követelményének megsértését (Mt. 12. §). Önmagában az, hogy a munkáltató kezdeményezte a közös megegyezéses jogviszony megszüntetést, jogellenesség megállapítására nem ad alapot. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése megállapítására az sem adott alapot, hogy Sz. F. tanúvallomása szerint hallomásból arról értesült, hogy a felperes munkaviszonyát az édesanyja miatt nem kívánta az alperes fenntartani. Az Mt. 12. §-ának megsértése továbbá abból a körülményből sem állapítható meg, hogy a munkáltató részéről elhangzott az, hogy "felsőbb utasításra" történt a jogviszony megszüntetés, mivel a közös megegyezést a felperes aláírta.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001.197., BH 2002.29.]. A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, míg munkavállalói költségkedvezménye folytán a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése és a 14. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
Budapest, 2015. május 6.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.603/2014.)