adozona.hu
BH 2015.9.256
BH 2015.9.256
A Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt szerződésmegtámadási ok azt a hitelezővédelmi célt szolgálja, hogy a felszámolás hatálya alá tartozó vagyont ne lehessen elvonni a hitelezői igények kielégítése elől. A fedezetelvonás orvoslása elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítása. Ha ez nem valósítható meg, az érdeksérelem orvoslására az értékkülönbözet teljes összegének megfizetésével kerülhet sor [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]Az I. r. alperes mint adós nyújtotta be a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet maga ellen, felszámolásának kezdő időpontja 2008. augusztus 27.
[2]A felperesek és a II. r. alperes az I. r. alperes adós felszámolási eljárásában a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt hitelezők.
[3]A felszámolási eljárást megelőzően az I. r. alperes mint eladó, a II. r. alperes mint vevő 2008. május 30-án adásvéte...
BH 2015.9.256 A Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt szerződésmegtámadási ok azt a hitelezővédelmi célt szolgálja, hogy a felszámolás hatálya alá tartozó vagyont ne lehessen elvonni a hitelezői igények kielégítése elől. A fedezetelvonás orvoslása elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítása. Ha ez nem valósítható meg, az érdeksérelem orvoslására az értékkülönbözet teljes összegének megfizetésével kerülhet sor [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek. b) pont].
[1]Az I. r. alperes mint adós nyújtotta be a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet maga ellen, felszámolásának kezdő időpontja 2008. augusztus 27.[2]A felperesek és a II. r. alperes az I. r. alperes adós felszámolási eljárásában a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt hitelezők.
[3]A felszámolási eljárást megelőzően az I. r. alperes mint eladó, a II. r. alperes mint vevő 2008. május 30-án adásvételi szerződést kötöttek az I. r. alperes 1/1 tulajdonát képező, "kivett major" megjelölésű három ingatlanra, az ott található technológiai berendezésekre, gépekre és a szerződés mellékletében felsorolt ingóságokra, együttesen bruttó 85 000 000 Ft vételárért. Ebből nettó 25 000 000 Ft volt az ingatlanok vételára, melyből nettó 5 000 000 Ft a telkek és 20 000 000 Ft a felépítmények vételára; a technológiai berendezések, gépek vételára 50 000 000 Ft + 10 000 000 Ft áfa volt.
[4]A szerződő felek az ingatlanok vételárát arra tekintettel határozták meg, hogy az ingatlanok tulajdoni lapjára az E. Bank Nyrt. javára 135 000 000 Ft és járulékai erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog volt bejegyezve, mely a szerződés aláírásakor 55 000 000 Ft tartozás teljesítését biztosította. Az összesen 4111 m2 területű három ingatlan, három épületből, gabonasilókból és egy folyékonyalapanyag-tartályból álló, takarmánykeverő üzemként működött.
[5]Az értékesítést megelőzően az S. Kft. által 2008. február 18-án készített szakértői vélemény szerint a takarmánykeverő üzem hozamszámításon alapuló értéke 504 000 000 Ft, költségalapú értéke 447 000 000 Ft volt. Az üzem technológiai és villamos berendezéseinek az értéke 198 900 000 Ft. A bíróság által kirendelt szakértők véleménye szerint 2008. május 30-án az ingatlanok és gépek együttes értéke 255 000 000 Ft, melyből a telekár 16 000 000 Ft, a felépítmények értéke 57 000 000 Ft, a technológiai berendezések értéke 181 000 000 Ft, a tárgyi eszközök értéke 1 000 000 Ft volt.
[6]A 85 000 000 Ft vételár kiegyenlítése érdekében a II. r. alperes 2008. június 13-án megvásárolt az U. Kft.-től egy, az I. r. alperessel szemben fennálló, 89 760 392 Ft összegű követelést, amelyet még ugyanazon a napon a II. r. alperes beszámított a tartozásába. Ezt az I. r. alperes elfogadta.
[7]A felperesek 2009. augusztus 27-én terjesztették elő kereseti kérelmüket, melyben a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján kérték a szerződés érvénytelensége megállapítását és az eredeti, szerződéskötés előtti helyzet visszaállítását, hivatkozva a Ptk. 201. § (2) bekezdésére és 235. §-ára. Másodlagosan az aránytalan előny visszafizetésére kérték kötelezni a II. r. alperest. Végleges keresetükben a II. r. alperest 180 000 000 forintnak az I. r. alperes javára történő megfizetésére kérték kötelezni, a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja, illetve a Ptk. 235. § (1) bekezdése, 237. § (2) bekezdése alapján.
[8]Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a jogügylet feltűnő értékaránytalanságát, illetve a szakértői vélemény megállapításait.
[9]A II. r. alperes az I. r. alperessel egyezően a kereset elutasítását kérte.
[10]Az elsőfokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 170 000 000 Ft-ot és annak 2008. június 8-tól a kifizetés napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegét, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[11]Az alperesek által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A fellebbezés nem irányult a keresetet elutasító, illetve az illeték megfizetésére kötelező rendelkezés ellen.
[12]A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott széles körű bizonyítás alapján - különös tekintettel a szakvéleményekre, a tanúmeghallgatásokra - a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is.
[13]Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja szerinti érvénytelenség esetén a teljes értékkülönbség kiküszöbölésével szüntethető meg az érvénytelenség oka, figyelemmel e jogintézmény speciális hitelezővédelmi céljára.
[14]Helytállónak ítélte az adásvétel tárgyát képező vagyontárgyak forgalmi értékének a megállapításaira és a vételárnak csak részbeni kiegyenlítésére vonatkozó elsőfokú ítéleti álláspontot, valamint azt a megállapítást is, hogy nincs bizonyítva az alpereseknek az az előadása, miszerint a vételár további tartozások rendezésével kiegyenlítésre került volna. Kiemelte, hogy a II. r. alperes és az érdekkörébe tartozó társaságok a megvásárolt követeléseiket a felszámolási eljárásban hitelezőként érvényesítik, és a II. r. alperes által kielégítettnek állított K. Zrt. is érvényesíti a követelését az I. r. alperes felszámolási eljárásában.
[15]Helytállónak ítélte a marasztalást összegszerűségében is.
[16]Az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen, kérve - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását.
[17]Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontját, valamint a Pp. 3. §-át és 164. §-át.
[18]Előadta, hogy a másodfokú bíróság nem értékelte a fellebbezésnek a kereset jogvesztő határidőn túli előterjesztésére vonatkozó részét. Álláspontja szerint a felperesek szerződésről való tudomásszerzésének időpontja sem igazolt.
[19]A felperesek eredetileg a Ptk. 201. § (2) bekezdésére és 235. §-ára hivatkozással támadták meg a szerződést, és csak a 11. sorszám alatti előkészítő iratukban kérték az érvénytelenség megállapítását a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással. Erre a jogcímre tehát már csak a jogvesztő határidő letelte után hivatkoztak, így a megtámadási keresetük elkésett, azt el kellett volna utasítani.
[20]Érdemben azt állította, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor a felek az ingatlan terheiről tudomással bírtak, a vételárat erre tekintettel határozták meg.
[21]Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja a feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügyletről rendelkezik, s a felperes a perben a forgalmi érték 70%-át jelölte meg nem feltűnően aránytalan vételárnak. Miután az adásvétel nem minősül a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogügyletnek, az értékaránytalanság kiküszöbölése nem merül fel.
[22]A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be.
[23]A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, egyetértettek az abban kifejtettekkel.
[24]A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseket.
[25]A Kúria elsőként megállapította, hogy a felszámolás alatt álló I. r. alperes tekintetében - jóllehet a jogerős ítélet számára kedvező, a vele szemben támasztott hitelezői igények kielégítésének alapját növelő eredménnyel jár, és a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy ez az érdekével ellentétes lenne - mivel a jogerős ítélet rá rendelkezést tartalmaz, eljárásjogi szempontból nem kifogásolható a felülvizsgálati kérelem benyújtása. A felülvizsgálati kérelem tartalma tekintetében a felszámolónak az adós hitelezői felé áll fenn felelőssége (Cstv. 54. §).
[26]Az I. r. alperes tévesen állította, hogy az eljárás során módosították a felperesek a keresetüket, ezért azt késedelmesen előterjesztettnek kell minősíteni. Az eljárás iratai szerint (keresetlevél 2. oldalának 6. bekezdése) a felperesek már a kereseti kérelmükben egyértelműen a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjára alapították a keresetüket.
[27]Az I. r. alperes a keresetlevél benyújtásának elkésettségét is állította. A felperesek szerződésről való tudomásszerzésének időpontja valóban csak a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével volt megállapítható. A felszámoló válaszlevele, a tulajdoni lapok beszerzésének időpontja alapján azonban a bíróság jogerős ítéletében a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésében megkövetelt okszerű mérlegelésével, helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek nem késték el a kereset előterjesztésére megállapított határidőt. Az I. r. alperes ezzel ellentétes állítása megalapozatlan.
[28]A jogerősen megállapított összegre vonatkozóan a Kúria kiemeli, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással történő megtámadás esetén - a feltűnően aránytalan értékkülönbözet megállapítására alapított érvénytelenség fennállása körében - a bíróságnak a polgári jogi gyakorlatban kialakult elveket kell figyelembe vennie, így azt kell alkalmaznia a feltűnő értékkülönbözet minősítése kapcsán.
[29]Az I. r. alperes felszámolási eljárásának megindulása időpontjában hatályban volt Cstv. 40. §-a még nem tartalmazta, hogy a jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk.-nak az érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, azonban a 3/2008. PJE határozatban kifejtetteknek megfelelően helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperesek által támadott szerződés - a feltűnő értékaránytalanság miatt - érvénytelen.
[30]Ha azonban a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapítható, hogy a szerződés érvénytelen, akkor - az érvénytelenségi ok kiküszöbölése mellett a szerződés érvényessé nyilvánítása körében - a bíróságnak nem az értékkülönbség aránytalan részét kell kiküszöbölnie, hanem - ahogyan azt a bíróság jogerős ítéletében helytállóan kifejtette - a teljes értékkülönbség megszüntetésére kell törekednie, mert e jogintézmény a hitelezői érdekeket szem előtt tartó Cstv.-n alapul (Pécsi Ítélőtábla Gf. IV. 30.487/2003/10; Fővárosi Ítélőtábla, 10. Gf. 40.345/2006/5; 11. Gf. 40.166/2008/4; 12. Gf. 40.123/2009/7.). A felszámolási eljárás sajátosságai miatt tehát - hitelezői érdekvédelmi szempontokra tekintettel - nem az aránytalan, hanem a teljes értékkülönbség kiküszöbölésével szüntethető meg az érvénytelenség.
[31]Megalapozottan kötelezte tehát a jogerős ítélet a II. r. alperest ezen összeg I. r. alperes részére történő megfizetésére.
[32]A fenti indokokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.390/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Nadray Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Nadray Katalin ügyvéd által képviselt O. Nyilvánosan Működő Részvénytársaság I. rendű, A. Korlátolt Felelősségű Társaság II. rendű, G. Korlátolt Felelősségű Társaság III. rendű, az M. Korlátolt Felelősségű Társaság IV. rendű és az M. S.p.A. V. rendű felpereseknek
a Lakatos és Lengyel Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Lengyel Ildikó ügyvéd által képviselt T. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" I. rendű és a Lakatos és Lengyel Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Lakatos Jenő ügyvéd által képviselt B. Korlátolt Felelősségű Társaság II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt az Egri Törvényszéken 4.G.20.279/2009. számon folyamatban volt eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.584/2013/5. számú ítélete ellen az I. r. alperes által 216. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek egyetemlegesen 635.000 (Hatszázharmincötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az I. r. alperes a Heves Megyei Bíróság 3.Fpk.10-08-000376/2. számú végzése alapján felszámolás alatt áll. Az alperes, mint adós nyújtotta be a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet maga ellen 2008. augusztus 3-án, felszámolásának kezdő időpontja 2008. augusztus 27. A bíróság felszámolóként az M. Kft.-t jelölte ki.
A felperesek és a II. r. alperes az I. r. alperes adós felszámolási eljárásában a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolt hitelezők.
A felszámolási eljárást megelőzően az I. r. alperes mint eladó, a II. r. alperes mint vevő 2008. május 30-án adásvételi szerződést kötöttek az I. r. alperes 1/1 tulajdonát képező, "kivett major" megjelölésű három ingatlanra, az ott található technológiai berendezésekre, gépekre és a szerződés mellékletében felsorolt ingóságokra, együttesen bruttó 85.000.000 Ft vételárért. Ebből nettó 25.000.000 Ft volt az ingatlanok vételára - melyből nettó 5.000.000 Ft a telkek és 20.000.000 Ft a felépítmények vételára; a technológiai berendezések, gépek vételára 50.000.000 Ft + 10.000.000 Ft ÁFA volt.
A szerződő felek az ingatlanok vételárát arra tekintettel határozták meg, hogy az ingatlanok tulajdoni lapjára az E. Bank Nyrt. javára 135.000.000 Ft és járulékai erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog volt bejegyezve, mely a szerződés aláírásakor 55.000.000 Ft tartozás teljesítését biztosította. Az összesen 4.111 nm területű három ingatlan, három épületből, gabonasilókból és egy folyékony alapanyagtartályból álló, takarmánykeverő üzemként működött.
Az értékesítést megelőzően az S. Kft. által 2008. február 18-án készített szakértői vélemény szerint a takarmánykeverő üzem hozamszámításon alapuló értéke 504.000.000 Ft, költségalapú értéke 447.000.000 Ft volt. Az üzem technológiai és villamos-berendezéseinek az értéke 198.900.000 Ft (É. Kft. szakvéleménye 2008. április 2.) volt. A bíróság által kirendelt szakértők véleménye szerint 2008. május 30-án az ingatlanok és gépek együttes értéke 255.000.000 Ft, melyből a telekár 16.000.000 Ft, a felépítmények értéke 57.000.000 Ft, a technológiai berendezések értéke 181.000.000 Ft, a tárgyi eszközök értéke 1.000.000 Ft volt (Igazságügyi Szakértő és Kutatóintézetek Veszprémi Intézete együttes szakértői véleménye).
A 85.000.000 Ft vételár kiegyenlítése érdekében a II. r. alperes 2008. június 13-án megvásárolt az U. Kft.-től egy, az I. r. alperessel szemben fennálló, 89.760.392 Ft összegű követelést, amelyet még ugyanazon a napon a II. r. alperes beszámított a tartozásába. Ezt az I. r. alperes elfogadta.
A felperesek 2009. augusztus 27-én terjesztették elő kereseti kérelmüket, melyben a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján kérték a szerződés érvénytelensége megállapítását és az eredeti, szerződéskötés előtti helyzet visszaállítását, hivatkozva a Ptk. 201. § (2) bekezdésére és 235. §-ára. Másodlagosan az aránytalan előny visszafizetésére kérték kötelezni a II. r. alperest. Végleges keresetükben kérték kötelezni a II. r. alperest 180.000.000 forintnak az I. r. alperes javára történő megfizetésére, a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja, illetve a Ptk. 235. § (1) bekezdése, 237. § (2) bekezdése alapján.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a jogügylet feltűnő értékaránytalanságát, illetve a szakértői vélemény megállapításait. Arra hivatkozott, hogy a II. r. alperesnek a vételáron felül az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában fennállt 55.000.000 Ft jelzálogjog alapját képező tartozást is ki kellett fizetnie, a tényleges vételár így 140.000.000 Ft volt. Utalt az ingatlanok egyéb bejegyzett terheire, megközelítésük nehézségére, arra, hogy azokat átjárási út, szolgalmi jogok terhelik, melyeket a szakvélemény nem értékelt. Az ingatlanokon fennálló tartozásokat - a zálogjoggal biztosított követeléssel együtt - 136.741.487 Ft-ban jelölte meg, hivatkozva arra, hogy így az ingatlan tényleges együttes vételára 221.741.487 Ft volt.
A II. r. alperes az I. r. alperessel egyezően a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 170.000.000 Ft-ot és annak 2008. június 8-tól a kifizetés napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegét, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Megállapította, hogy a felperesek 2009. június vége-július vége közötti időszakban szereztek tudomást az adásvételi szerződésről. Ezt megelőzően a felszámolóhoz írt, 2009. május 29-én kelt levelük sikertelen maradt, mert a felszámoló 2009. június 8-án azt válaszolta, hogy vagyonkimentésre, értékaránytalan értékesítésre utaló tevékenységet nem talált. A felperesek által a keresetlevélhez becsatolt tulajdoni lap másolatokat 2009. augusztus 25-én állították ki. E bizonyítékok alapján úgy ítélte meg, hogy a felperesek a 90 napos elévülési és az 1 éves jogvesztő határidő betartásával nyújtották be a keresetet.
Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperesek keresetét a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján 170.000.000 Ft értékkülönbözet összegéig. A bizonyítékok értékelése alapján nem találta megállapíthatónak azt, hogy a beszámítással rendezett vételáron kívül az adásvétel tárgyát képező ingatlanok, technológia és ingóságok 255.000.000 Ft-os vételárát a II. r. alperes akár pénzösszeg tényleges megfizetésével, akár tartozásátvállalással, vagy egyéb módon megfizette volna.
A II. r. alperes a perben előadta, hogy 136.740.487 Ft összegű, a szerződéskötés időpontjában az ingatlanokon fennálló terhet ő, illetve a vele elszámolási viszonyban lévő D. Kft. rendezte az I. r. alperes helyett. A bíróság azonban megállapította, hogy a II. r. alperes és a D. Kft. a megszerzett követeléseket az I. r. alperes felszámolási eljárásában bejelentették, s azokat a felszámoló visszaigazolta határidőn belül bejelentett követelésként.
Miután hitelezői igényként az általuk kiegyenlített követelést érvényesítik, megalapozatlan az az állítás, hogy azt a vételár számításánál figyelembe kellene venni.
A szerződésnek a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapított érvénytelensége miatt, a Ptk. 237. § (2) bekezdése szerinti aránytalan előny kiküszöbölése helyett, a teljes értékkülönbség kiküszöbölésével szüntette meg az érvénytelenség okát, mert - álláspontja szerint - így lehet a hitelezővédelmi célt érvényesíteni. Ennek megfelelően kötelezte a II. r. alperest arra, hogy az I. r. alperes részére fizesse meg azt az összeget, amihez az adásvételi szerződéssel ingyenesen jutott.
Az alperesek által benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A fellebbezés nem irányult a keresetet elutasító, illetve az illeték megfizetésére kötelező rendelkezés ellen.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság az általa lefolytatott széleskörű bizonyítás alapján - különös tekintettel a szakvéleményekre, a tanúmeghallgatásokra - a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is.
Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja szerinti érvénytelenség esetén a teljes értékkülönbség kiküszöbölésével szüntethető meg az érvénytelenség oka, figyelemmel e jogintézmény speciális hitelezővédelmi céljára.
Helytállónak ítélte az adásvétel tárgyát képező vagyontárgyak forgalmi értékének a megállapításaira és a vételárnak csak részbeni kiegyenlítésére vonatkozó elsőfokú ítéleti álláspontot, valamint azt a megállapítást is, hogy nincs bizonyítva az alpereseknek az az előadása, miszerint a vételár további tartozások rendezésével kiegyenlítésre került volna. Kiemelte, hogy a II. r. alperes és az érdekkörébe tartozó társaságok a megvásárolt követeléseiket a felszámolási eljárásban hitelezőként érvényesítik, és a II. r. alperes által kiegyenlítettnek állított K. Rt. is érvényesíti a követelését az I. r. alperes felszámolási eljárásában.
Helytállónak ítélte a marasztalást összegszerűségében és a perköltség tekintetében is.
Az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen kérve - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Perköltség igényt is előterjesztett.
Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontját, valamint a Pp. 3. §-át és 164. §-át.
Előadta, hogy a másodfokú bíróság nem értékelte a fellebbezésnek a kereset jogvesztő határidőn túli előterjesztésére vonatkozó részét. Álláspontja szerint a felperesek szerződésről való tudomásszerzésének időpontja sem igazolt.
A felperesek eredetileg a Ptk. 201. § (2) bekezdésére és 235. §-ára hivatkozással támadták meg a szerződést, és csak a 11. sorszám alatti előkészítő iratukban kérték az érvénytelenség megállapítását a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással. Erre a jogcímre tehát már csak a jogvesztő határidő letelte után hivatkoztak, így a megtámadási keresetük elkésett, azt el kellett volna utasítani.
Érdemben azt állította, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor a felek az ingatlan terheiről tudomással bírtak, a vételárat erre tekintettel határozták meg. Megállapodásuk alapján a tartozások rendezése a II. r. alperes, mint vevő kötelezettsége. E körben az alperesek indítványozták a II. r. alperes volt képviselőjének a tanúkénti meghallgatását, azonban a bíróság ezt a bizonyítási indítványt megalapozatlanul mellőzte, ezzel az alperesek bizonyításhoz való joga, jogos érdeke sérült.
A II. r. alperes az ingatlanok terheit kiegyenlítette - saját maga, illetve bérlője, akivel aztán elszámolt -, s ezt a felperesek sem vitatták. A jogerős ítélet az ingatlanok terheit, annak a vételárat befolyásoló tényezőként való érvényesülését nem vette figyelembe.
Alaptalannak tartotta a jogerős ítéletnek azt az érvelését, hogy csak akkor lehetne figyelembe venni a vételár részeként a kifizetett tartozásokat, ha azok az I. r. alperes elleni felszámolási eljárásban hitelezői igényként nem kerültek volna bejelentésre. Azzal érvelt, hogy sem a II. r. alperes, sem a D. Kft. hitelezői igénye a felszámolási eljárás keretében nincs kielégítve, a követelések kielégítése a felszámolási eljárás befejezésének eredményéhez képest bizonytalan. A II. r. alperes részéről ezért a kétszeres követelésérvényesítés nem áll fenn.
Vitatta a jogerős ítélet alapjául szolgáló szakértői véleményben megállapított 255.000.000 Ft forgalmi értéket. Ezzel szemben állnak az alperesek által becsatolt hasonló használati jellegű és műszaki színvonalú, hasonló működési körű és rendeltetésű ingatlanokra vonatkozó szakvélemények forgalmi érték megállapításai, valamint az adóhatóság által megállapított 104.593.000 Ft forgalmi érték adat.
Vitatta továbbá a szakértői vélemény alapjául szolgáló módszert, a szakértő megállapításait, azt, hogy az ingatlan specialitásait nem vette figyelembe, továbbá azt, hogy a szakértő nem vette figyelembe a II. r. alperesnek a takarmánykeverő üzemben igazoltan elvégzett 9.076.422 Ft összegű beruházását. Nem értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a telek, a felépítmény és a tárgyi eszközök értéke a szakvéleményben nettó összegben került meghatározásra, míg a technológiai berendezések 181.000.000 Ft értéke bruttó értéket takar. Kiemelte, hogy az I. r. alperes az értékesítéskor már nehéz gazdasági helyzetben volt, a tevékenységét nem tudta folytatni, piacait elvesztette. Ezeket a tényezőket sem értékelte a szakértő.
Sérelmezte azt is, hogy a takarmánykeverő üzemek piacának az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában fennálló helyzetét sem értékelte a szakvélemény. Az adott időszakban sok üzem volt eladó, nem nagyon lehetett takarmánykeverő üzemet értékesíteni. Mindezekre tekintettel a jogerős ítéletben elfogadott szakértői vélemény aggályos, helytelen, megalapozatlan.
Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja a feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügyletről rendelkezik, s a felperes a perben a forgalmi érték 70%-át jelölte meg nem feltűnően aránytalan vételárnak. Miután az adásvétel nem minősül a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogügyletnek, az értékaránytalanság kiküszöbölése nem merül fel.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, egyetértettek az abban kifejtettekkel. A Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés tekintetében kiemelték, hogy ez a szerződés megtámadási ok kifejezetten hitelezővédelmi jogintézmény annak érdekében, hogy a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyont ne lehessen elvonni a hitelezői igények kielégítése elől. A fedezetelvonás orvoslása elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítása. Ha ez nem valósítható meg, az érdeksérelem orvoslására az értékkülönbözet teljes összegének megfizetésével kerülhet sor.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseket.
A Kúria elsőként megállapította, hogy a felszámolás alatt álló I. r. alperes - vonatkozásában jóllehet a jogerős ítélet számára kedvező, a vele szemben támasztott hitelezői igények kielégítésének alapját növelő eredménnyel jár, és a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg, hogy ez az érdekével ellentétes lenne - mivel a jogerős ítélet reá rendelkezést tartalmaz, eljárásjogi szempontból nem kifogásolható a felülvizsgálati kérelme benyújtása. A felülvizsgálati kérelem tartalma tekintetében a felszámolónak az adós hitelezői felé áll fenn felelőssége (Cstv. 54. §).
Az I. r. alperes tévesen állította, hogy az eljárás során módosították a felperesek a keresetüket, ezért azt késedelmesen előterjesztettnek kell minősíteni. Az eljárás iratai szerint (keresetlevél 2. oldalának 6. bekezdése) a felperesek már a kereseti kérelmükben egyértelműen a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjára alapították a keresetüket.
Az I. r. alperes a keresetlevél benyújtásának elkésettségét is állította. A felperesek szerződésről való tudomásszerzésének időpontja valóban csak a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével volt megállapítható. A felszámoló válaszlevele, a tulajdoni lapok beszerzésének időpontja alapján azonban a bíróság jogerős ítéletében a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésében megkövetelt okszerű mérlegelésével, helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek nem késték el a kereset előterjesztésére megállapított határidőt. Az I. r. alperes ezzel ellentétes állítása megalapozatlan.
A II. r. alperes volt képviselője meghallgatásával kapcsolatban a Kúria rámutat arra, hogy a perben nem a felek megállapodásának a tartalma volt az a döntő tényező, amely miatt a jogerős ítélet az adásvételi szerződés megkötésekor az adóssal szemben fennálló követeléseket a vételár tekintetében nem vette figyelembe. A döntés alapjául ugyanis az szolgált, hogy a fennálló tartozások kiegyenlítése után a II. r. alperes, illetve a bérlője a követeléseket az I. r. alperes felszámolási eljárásában hitelezőként érvényesítették.
Az I. r. alperes tévesen értelmezi a hitelezői igény bejelentésének a jogkövetkezményét. Ha ugyanis az átvállalt terhek valóban a vételár részét képezték volna, akkor annak kiegyenlítésével a II. r. alperes az I. r. alperes felé teljesített volna, hiszen ezzel az I. r. alperessel szemben kisebb összegű hitelezői igény bejelentésére került volna sor. Azzal azonban, hogy a II. r. alperes az így kifizetett összegeket utóbb az adós I. r. alperessel szemben érvényesítette - függetlenül attól, hogy annak kielégítésére sor kerül-e a felszámolás során -, kétszeresen kívánta az összeget érvényesíteni: egyszer vételár-részként, egyszer pedig hitelezői igényként.
Mindezekből következően tehát érdektelen volt, hogy a II. r. alperes volt ügyvezetője tanúként mire nyilatkozott volna, a tanúként történő meghallgatásának elmaradása miatt a jogerős ítélet megalapozatlansága, s emiatti jogszabálysértő volta nem állapítható meg.
A Kúria az eljárás iratai alapján a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatosan megállapította, hogy a jogerős ítélet nem okszerűtlenül, nem a logika szabályaival ellentétesen értékelte a bizonyítékokat - a szakértői véleményeket, tanúvallomásokat -, ezért a jogerős ítélet e körben nem bírálható felül.
A jogerősen megállapított összegre vonatkozóan a Kúria kiemeli, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással történő megtámadás esetén - a feltűnően aránytalan értékkülönbözet megállapítására alapított érvénytelenség fennállása körében - a bíróságnak a polgári jogi gyakorlatban kialakult elveket kell figyelembe vennie, így azt kell alkalmaznia a feltűnő értékkülönbözet minősítése kapcsán.
Az I. r. alperes felszámolási eljárásának megindulása időpontjában hatályban volt Cstv. 40. §-a még nem tartalmazta, hogy a jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk.-nak az érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, azonban a 3/2008. PJE jogegységi határozatban kifejtetteknek megfelelően helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperesek által támadott szerződés - a feltűnő értékaránytalanság miatt - érvénytelen.
Ha azonban a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapítható, hogy a szerződés érvénytelen, akkor - az érvénytelenségi ok kiküszöbölése mellett a szerződés érvényessé nyilvánítása körében - a bíróságnak nem az értékkülönbség aránytalan részét kell kiküszöbölnie, hanem - ahogyan azt a bíróság jogerős ítéletében helytállóan kifejtette - a teljes értékkülönbség megszüntetésére kell törekednie, mert e jogintézmény a hitelezői érdekeket szem előtt tartó Cstv.-n alapul. (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.487/2003/10; Fővárosi Ítélőtábla, 10.Gf.40.345/2006/5; 11.Gf.40.166/2008/4; 12.Gf.40.123/2009/7.). A felszámolási eljárás specialitása miatt tehát - hitelezői érdekvédelmi szempontokra tekintettel - nem az aránytalan, hanem a teljes értékkülönbség kiküszöbölésével szüntethető meg az érvénytelenség.
Megalapozottan kötelezte tehát a jogerős ítélet a II. r. alperest ezen összeg I. r. alperes részére történő megfizetésére.
A fenti indokokra tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperesek felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperesek jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének a)-c) pontja, (5)-(6) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel az elvégzett tevékenységre is. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. § (1) bekezdése és 6/1986. (VI.26. ) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdése alapján az I. r. alperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is.
Budapest, 2015. március 17.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII.30.390/2014.)