adozona.hu
BH 2015.9.253
BH 2015.9.253
Amennyiben a bíróság végez elszámolást a felek közötti vállalkozási jogviszonyban, úgy az elvégzett munkák után az elszámolásnál az áfafizetési kötelezettséget figyelembe kell venni akkor is, ha számla teljes körűen nem került kibocsátásra. Önmagában a számlaadási kötelezettség elmulasztása - e kötelezett teljesítése esetén - a polgári jogi jogviszonyban az ellenszolgáltatás esedékessé válását nem érinti [2000. évi C. tv. 165. § (1) és (3) bek., 2007. évi CXXVII. tv. 142. § (1) bek. 159. § (1) bek., 165. §
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]A felperes és az L. P. Kft. között 2007. február 28-án egy könnyűszerkezetes faház elkészítésére és felépítésére építési vállalkozási szerződés jött létre. Az alperes mint vállalkozó ehhez kapcsolódóan a járulékos munkák elvégzésére kötött több építési vállalkozási szerződést a felperessel oly módon, hogy több árajánlatot is adott. A felperes az árajánlatokra utalással - összesen 8 941 000 forint összegű - vállalkozóidíj-előlegeket fizetett az alperesnek.
[2]Az alperes 2007. július 5-ig v...
BH 2015.9.253 Amennyiben a bíróság végez elszámolást a felek közötti vállalkozási jogviszonyban, úgy az elvégzett munkák után az elszámolásnál az áfafizetési kötelezettséget figyelembe kell venni akkor is, ha számla teljes körűen nem került kibocsátásra. Önmagában a számlaadási kötelezettség elmulasztása - e kötelezett teljesítése esetén - a polgári jogi jogviszonyban az ellenszolgáltatás esedékessé válását nem érinti [2000. évi C. tv. 165. § (1) és (3) bek., 2007. évi CXXVII. tv. 142. § (1) bek. 159. § (1) bek., 165. § (1) bek.].
[1]A felperes és az L. P. Kft. között 2007. február 28-án egy könnyűszerkezetes faház elkészítésére és felépítésére építési vállalkozási szerződés jött létre. Az alperes mint vállalkozó ehhez kapcsolódóan a járulékos munkák elvégzésére kötött több építési vállalkozási szerződést a felperessel oly módon, hogy több árajánlatot is adott. A felperes az árajánlatokra utalással - összesen 8 941 000 forint összegű - vállalkozóidíj-előlegeket fizetett az alperesnek.[2]Az alperes 2007. július 5-ig végzett munkákat - részben az árajánlatokon túlmenően is -, majd az építkezésről levonult, mert a felek kapcsolata megromlott. A felperes a fennmaradó munkákat mással végeztette el. Az alperes által el nem végzett, illetve félbehagyott munkák következtében a felperesnek többletköltségei merültek fel.
[3]A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 5 897 294 forint és kamatai vállalkozói díj visszafizetésére, másodlagosan pedig jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozott. Előadta, hogy 13 850 000 forint fix összegű bruttó díjban állapodott meg az alperessel a 2007. március 25-én adott árajánlat alapján, az ott írt elvégzendő munkák tekintetében. Az alperes a kivitelezést nem fejezte be, és az átvett előleggel nem számolt el.
[4]Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Szerinte az általa átvett 8 941 000 forintos díjelőleggel elszámolt, a munkát elvégezte.
[5]Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 199 214 forint és kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a felperes az alperes kulcsrakész kivitelezési kötelezettségét és 13 850 000 forint fix vállalkozói díjban való megállapodás létrejöttét bizonyítani nem tudta. A bíróság - a felek megállapodásai, illetve ennek hiányában a jogalap nélküli gazdagodás szabályait alkalmazva - szakvélemény alapján az alperes által elvégzett munkák értékét 8 850 288 forintban állapította meg, és elszámolt 143 502 forint felperesi többletköltséget amiatt, mert az alperes a munkálatok befejezése előtt levonult az építkezésről. Ezen elszámolásra tekintettel a nem vitatottan átvett 8 941 000 forint vállalkozóidíj-előleghez képest 199 214 forint vonatkozásában nem látta igazoltnak az alperesi teljesítést.
[6]A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az egyes megrendelések és a felek közötti elszámolás egyes elemeinek konkretizálásával kiegészítette, és az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett elutasító rendelkezéseit helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy az alperesi teljesítés ténykérdés, ami nem függ a megrendelő visszaigazolásától, illetve a számla kibocsátásától. Nem találta megalapozottnak a felperes azon hivatkozását, hogy számla kibocsátásának hiányában a bíróság a perbeli elszámolásnál az áfát nem veheti figyelembe. Utalt arra, hogy az átvételi elismervényeken bruttó vállalkozói díj került feltüntetésre, és a per során a felperes maga is bruttó összegek átadását állította.
[7]A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének történő helytadást kért. Jogszabálysértésként a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számvtv.) 165. § (1) bekezdése, valamint (3) bekezdés b) pontja megsértésére hivatkozott, figyelemmel arra, hogy az alperes nem mutatott be olyan dokumentumokat, amelyek alátámasztanák az alperesi teljesítést. Jogszabálysértésként jelölte meg a 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: ÁFA törvény) 159. § (1) bekezdését, 165. § (1) bekezdését, valamint 142. § (1) bekezdés b) pontját, utalva arra, hogy problémás a bíróság azon álláspontja, miszerint az alperesnek járó összeget áfával növelten állapította meg.
[8]Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[9]A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[10]Az Számvtv. 165. § (1) bekezdése kétségkívül számlaadási kötelezettséget ír elő azzal, hogy minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. Ehhez kapcsolódóan a (3) bekezdés b) pontja a pénzforgalom bizonylati rendjének, valamint a könyvvezetés belső rendelkezéseinek, a bizonylatok feldolgozási rendjének, a főkönyvi és az analitikus könyvelés rendszerének kialakítására vonatkozó szabályokat határozza meg. A Számv.tv. előírásai megsértésének közigazgatási típusú jogkövetkezményei vannak, azonban a számlázási kötelezettség elmulasztása a polgári jogi jogviszonyban a szolgáltatás esedékessé válását nem érinti (GK 66. számú állásfoglalás).
[11]Ez azt jelenti, hogy egy építési vállalkozási szerződés teljesítésénél a nyújtott szolgáltatások megtörténte vagy hiánya alapján lehet a teljesítés szerződésszerű voltát megítélni, a számlaadási kötelezettség elmulasztása legfeljebb a Ptk. 302. § b) pontja szerinti jogosulti késedelemnek tekinthető, aminek a jogkövetkezménye a kötelezett késedelmikamat-fizetési kötelezettségének kizárása. Miután jelen jogvitában nem vállalkozói díj megfizetése iránti igény érvényesítésére került sor, hanem a felperes az általa már teljesített szolgáltatást követelte vissza, így ez utóbbi kérdésnek sem volt relevanciája a jogvita elbírálása szempontjából (BH 1996.104.).
[12]Nem sérti a jogerős ítélet az ÁFA törvény felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezéseit sem. Mint ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság több határozatában rámutatott a bíróság nem hozhat a tételes jogi szabállyal ellentétes olyan döntést, amely a vállalkozó részére fizetendő vállalkozói díjat az áfa figyelmen kívül hagyásával állapítja meg (Legfelsőbb Bíróság Pf. VII. 25.243/2000/3.). A vállalkozót megillető díjat mindig áfával növelt összegben kell meghatározni (Legfelsőbb Bíróság Pfv. VII. 22.326/2004/5.), így amennyiben a bíróság végez elszámolást a felek közötti vállalkozási jogviszonyban, úgy az elvégzett munkák után az elszámolásnál az áfát minden esetben figyelembe kell venni.
[13]A Pp. 215. §-a a bíróság érdemi döntésének kereteit határozza meg azzal, hogy előírja: a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. A bíróság ennek megfelelően járt el, amikor a felperes 5 897 294 forint és járulékai megfizetése iránt előterjesztett kereseti kérelmét elbírálva a 199 214 forint és járulékai erejéig fennálló alperesi marasztaláson túlmenően a felperes kereseti kérelmét elutasította.
[14]A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.730/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Kiss László Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kiss László ügyvéd) által képviselt dr. G. I. felperesnek a dr. Sándor Mária ügyvéd által képviselt Cz. I. alperes ellen vállalkozói díj visszafizetése iránt a Budapest Környéki Törvényszék előtt 23.P.21.234/2010. szám alatt folyamatban volt, és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20613/2013/4. számú ítéletével befejezett perében a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 100 000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy a felperes 20 000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték visszatérítésére jogosult.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes és az L. p. Kft. között 2007. február 28-án egy könnyűszerkezetes faház elkészítésére és felépítésére építési vállalkozási szerződés jött létre. Az alperes mint vállalkozó ehhez kapcsolódóan a járulékos munkák elvégzésére kötött több építési vállalkozási szerződést a felperessel oly módon, hogy több árajánlatot is adott. A felperes az árajánlatokra utalással - összesen 8 941 000 forint összegű - vállalkozói díjelőlegeket fizetett az alperesnek.
Az alperes 2007. július 5-ig végzett munkákat - részben az árajánlatokon túlmenően is -, majd az építkezésről levonult, mert a felek kapcsolata megromlott. A felperes a fennmaradó munkákat mással végeztette el. Az alperes által el nem végzett, illetve félbehagyott munkák következtében a felperesnek többletköltségei merültek fel.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 5 897 294 forint és kamatai vállalkozói díj visszafizetésére, másodlagosan pedig jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozott. Előadta, hogy 13 850 000 forint fix összegű bruttó díjban állapodott meg az alperessel a 2007. március 25-én adott árajánlat alapján, az ott írt elvégzendő munkák tekintetében. Az alperes a kivitelezést nem fejezte be, és az átvett előleggel nem számolt el.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Szerinte az általa átvett 8 941 000 forintos díjelőleggel elszámolt, a munkát elvégezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 199 214 forint és kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a felperes az alperes kulcsrakész kivitelezési kötelezettségét és 13 850 000 forint fix vállalkozói díjban való megállapodás létrejöttét bizonyítani nem tudta. A bíróság - a felek megállapodásai, illetve ennek hiányában a jogalap nélküli gazdagodás szabályit alkalmazva - szakvélemény alapján az alperes által elvégzett munkák értékét 8 850 288 forintban állapította meg, és elszámolt 143 502 forint felperesi többletköltséget amiatt, mert az alperes a munkálatok befejezése előtt levonult az építkezésről. Ezen elszámolásra tekintettel a nem vitatottan átvett 8 941 000 forint vállalkozói díjelőleghez képest 199 214 forint vonatkozásában nem látta igazoltnak az alperesi teljesítést.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az egyes megrendelések és a felek közötti elszámolás egyes elemeinek konkretizálásával kiegészítette, és az így kiegészített tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett elutasító rendelkezéseit helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy az alperesi teljesítés ténykérdés, ami nem függ a megrendelő visszaigazolásától, illetve a számla kibocsátásától. Nem találta megalapozottnak a felperes azon hivatkozását, hogy számla kibocsátásának hiányában a bíróság a perbeli elszámolásnál az ÁFÁ-t nem veheti figyelembe. Utalt arra, hogy az átvételi elismervényeken bruttó vállalkozói díj került feltüntetésre, és a per során a felperes maga is bruttó összegek átadását állította.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének történő helyt adást kért. Felülvizsgálati kérelmére 589 800 forint összegű eljárási illetéket rótt le. Jogszabálysértésként a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számvtv.) 165. § (1) bekezdése, valamint (3) bekezdés b) pontja megsértésére hivatkozott, figyelemmel arra, hogy az alperes nem mutatott be olyan dokumentumokat, amelyek alátámasztanák az alperesi teljesítést. Jogszabálysértésként jelölte meg a 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: ÁFA törvény) 159. § (1) bekezdését, 165. § (1) bekezdését, valamint 142. § (1) bekezdés b) pontját, utalva arra, hogy problémás a bíróság azon álláspontja, miszerint az alperesnek járó összeget ÁFA-val növelten állapította meg. Hivatkozott arra is, hogy a Pp. 215. §-át sérti a szakértői vélemény bírói mérlegelési jogkörön túlmutató kiterjesztő értelmezése. Szerinte a pénzügyi bizonylatok hiányára, s a fordított ÁFA fizetési kötelezettségre tekintettel a bíróság kereseti kérelem hiányában nem hozhatott volna olyan döntést, hogy a számviteli törvény szerinti bizonylatot ki nem állító alperes javára ÁFA összeget ír jóvá. Ezen túlmenően jogszabálysértésként a Pp. 13. § (1) bekezdés c) pontjára is hivatkozott, miután a másodfokú tárgyalást követően tűnt fel neki, hogy az alperesi jogi képviselő és a másodfokú eljárásban előadó bíróként eljárt bíró családneve azonos, ami felvetheti az összeférhetetlenség kérdését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
A Számvtv. 165. § (1) bekezdése kétség kívül számlaadási kötelezettséget ír elő azzal, hogy minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani. Ehhez kapcsolódóan a (3) bekezdés b) pontja a pénzforgalom bizonylati rendjének, valamint a könyvvezetés belső rendelkezéseinek, a bizonylatok feldolgozási rendjének, a főkönyvi és az analitikus könyvelés rendszerének kialakítására vonatkozó szabályokat határozza meg. A Számvtv. előírásai megsértésének közigazgatási típusú jogkövetkezményei vannak, azonban a számlázási kötelezettség elmulasztása a polgári jogi jogviszonyban a szolgáltatás esedékessé válását nem érinti (GK 66. számú állásfoglalás).
Ez azt jelenti, hogy egy építési vállalkozási szerződés teljesítésénél a nyújtott szolgáltatások megtörténte vagy hiánya alapján lehet a teljesítés szerződésszerű voltát megítélni, a számlaadási kötelezettség elmulasztása legfeljebb a Ptk. 302. § b) pontja szerinti jogosulti késedelemnek tekinthető, aminek a jogkövetkezménye a kötelezett késedelmi kamat fizetési kötelezettségének kizárása. Miután jelen jogvitában nem vállalkozói díj megfizetése iránti igény érvényesítésére került sor, hanem a felperes az általa már teljesített szolgáltatást követelte vissza, így ez utóbbi kérdésnek sem volt relevanciája a jogvita elbírálása szempontjából (BH 1996.104.).
Nem sérti a jogerős ítélet az ÁFA törvény felülvizsgálati kérelemben hivatkozott rendelkezéseit sem. Mint ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság több határozatában rámutatott, a bíróság nem hozhat a tételes jogi szabállyal ellentétes olyan döntést, amely a vállalkozó részére fizetendő vállalkozói díjat az ÁFA figyelmen kívül hagyásával állapítja meg (Legfelsőbb Bíróság Pf.VII.25.243/2000/3.). A vállalkozót megillető díjat mindig ÁFA-val növelt összegben kell meghatározni (Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.22.326/2004/5.), így amennyiben a bíróság végez elszámolást a felek közötti vállalkozási jogviszonyban, úgy az elvégzett munkák után az elszámolásnál az ÁFA-t minden esetben figyelembe kell venni.
A Pp. 215. §-a a bíróság érdemi döntésének kereteit határozza meg azzal, hogy előírja: a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. A bíróság ennek megfelelően járt el, amikor a felperes 5 897 294 forint és járulékai megfizetése iránt előterjesztett kereseti kérelmét elbírálva a 199 214 forint és járulékai erejéig fennálló alperesi marasztaláson túlmenően a felperes kereseti kérelmét elutasította.
Nem sérti a jogerős ítélet a Pp. 13. § (1) bekezdés c) pontját sem, figyelemmel arra, hogy a felperes a jogerős ítélet meghozataláig a másodfokú eljárásban részt vevő egyik bíró kizárására utaló körülményre nem hivatkozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében is csupán állította, de semmivel nem igazolta az általa is csak lehetségesnek minősített összeférhetetlenséget. A Pp. 272. § (2) bekezdéséből következően a jogerős ítélet csak a per tárgyát érintő körben vizsgálható felül (BH 1998.288.II., BH 2001.222.II.), tehát olyan kérdésben nem támadható, amely az első- és másodfokú eljárásnak nem volt tárgya (BH 1995.163. és BH 2001.172.II.). A felperes a másodfokon eljáró bíró kizárására kérelmet a másodfokú eljárás befejezéséig nem terjesztett elő, így e kérdés utóbb, már csak a felülvizsgálati eljárás során nem vizsgálható. Megjegyzendő azonban, hogy egy bíró eljárásból történő kizárására pusztán a bíró és a jogi képviselő családneve közötti azonosság nem ad alapot.
A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a felperest az alperes - ÁFA-t is magában foglaló ügyvédi munkadíjból álló - felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A Kúria észlelte, hogy habár a felperes felülvizsgálati kérelme kizárólag a kereseti kérelmét elutasító jogerős ítéleti rendelkezéseket érintette, azaz a felülvizsgálat pertárgyértéke helyesen csak 5 698 080 forint volt, a felperes az ehhez igazított 569 800 forint összegű felülvizsgálati eljárási illetékhez képest 589 800 forint illetéket rótt le. Erre tekintettel a Kúria az 1990. évi XCIII. törvény 80. § (1) bekezdés f) pontja alapján megállapította a szükségtelenül lerótt felülvizsgálati eljárási illeték visszatérítésére való jogosultságot.
Budapest, 2015. március 5.
Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró
(Kúria Pfv. V. 20.730/2014.)