adozona.hu
BH+ 2015.8.361
BH+ 2015.8.361
A nem megfelelő munkavégzéssel indokolt felmondás esetén nem ütközött a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe az, hogy a gazdasági vezető munkavállaló munkájával elégedetlen munkáltató már a felmondás közlését megelőzően új munkavállalót keresett a nélkülözhetetlen munkakör betöltésére [2012. évi I. tv. (Mt.) 7. §, 66. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a számviteli főiskolai végzettséggel rendelkező felperes 2012. január 9-étől gazdasági vezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában.
A felperes munkaköri feladataihoz tartozott - többek között - a költségvetés és a könyvelési anyag előkészítése, az éves könyvelési anyag összeállítása, havi és negyedéves bevallások és biztosítotti bejelentések elküldése a NAV felé, az év végi adatszolgáltatások előkészítése, valam...
BH+ 2015.8.361 A nem megfelelő munkavégzéssel indokolt felmondás esetén nem ütközött a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe az, hogy a gazdasági vezető munkavállaló munkájával elégedetlen munkáltató már a felmondás közlését megelőzően új munkavállalót keresett a nélkülözhetetlen munkakör betöltésére [2012. évi I. tv. (Mt.) 7. §, 66. §].
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a számviteli főiskolai végzettséggel rendelkező felperes 2012. január 9-étől gazdasági vezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában.A felperes munkaköri feladataihoz tartozott - többek között - a költségvetés és a könyvelési anyag előkészítése, az éves könyvelési anyag összeállítása, havi és negyedéves bevallások és biztosítotti bejelentések elküldése a NAV felé, az év végi adatszolgáltatások előkészítése, valamint az étkezési díjak beszedése is.
Az alperes mint egyházi fenntartású intézmény állami támogatásban részesül, ezért a fenntartó egyházmegye számadással tartozik a Magyar Államkincstár és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felé. A felperes a jelentéseit és a beszámolóit a fenntartó egyházmegye felé, G. B. gazdasági referensnek küldte el, akivel - bár nem állt alá-fölérendeltségi viszonyban - a gazdálkodással kapcsolatosan együtt kellett működnie. Az alperes könyvelését végző külső cég részére a felperes küldte el az adatokat, bizonylatokat, majd a könyvelés alapján a cég elkészítette a főkönyvi kivonatokat.
Az alperesnél a könyvelőiroda által elkészített főkönyvi kivonat alapján a mindenkori gazdasági vezető feladatát képezte az éves zárszámadás elkészítése. Az éves zárszámadásra épült a következő évi költségvetési terv, amelyet a gazdasági vezető az igazgatóval egyeztetve készített el. A 2011. évi zárszámadást és a 2012. évre szóló költségvetési tervet a felperes elődje, Sz. L.-né készítette el, 2012. vonatkozásában ez már a felperes feladatát képezte.
A 2012. évi zárszámadás és a 2013. évi költségvetési terv előkészítése során a felperesnek a szükséges kimutatást G. B. gazdasági referens részére kellett megküldenie, aki az ezzel kapcsolatos nyomtatványokat többször módosította a 2011. évi nyomtatványokhoz képest. Mivel az új rendszer kialakulóban volt, G. B. e-mail útján küldte meg az egyes intézmények gazdasági vezetőinek az aktuális nyomtatványt, amelyek ezt követően még kisebb mértékben módosultak.
2013. február hónapban a könyvelőiroda által megküldött zárszámadás adataiban a felperes hibát talált, abba belejavított, azonban a javítást nem vezette végig az összes táblázaton, ezért az egész beszámoló értelmetlenné vált, a sarokszámok nem egyeztek. A leadott változat nem felelt meg a szakma szabályainak, abban hibák, ellentmondások voltak.
A zárszámadás próba verzióját 2013. február 1-jéig kellett volna a felperesnek leadnia, azonban ezzel késedelembe esett, majd a 2013. február 5-ei leadáskor nem a legújabb, hanem a korábbi verzió szerinti nyomtatványon küldte meg. G. B. február 7-én azt visszaadta a felperesnek javításra, majd a kitűzött február 8-ai határidő eredménytelen elteltét követően a 2013. február 11-ei e-mailben pénteki határidőt határozott meg számára. A felperes február 12-én az új nyomtatványon elkészítette a zárszámadást, ennek sarokszámai azonban nem egyeztek, ezért azt ismételten vissza kellett adni átdolgozásra, amelyet végül február 27-én küldött meg G. B. részére. Az így leadott anyagot a többi intézmény anyagával együttesen G. B. 2013. február 28-án adta át a fenntartónak.
A munkáltató 2013. március 8-án a fenntartó elégedetlenségére hivatkozással kezdeményezte a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését. A felperes a megállapodást nem írta alá, azt megfontolás céljából hazavitte, majd 2013. március 11-étől keresőképtelen állományba került, amely tényről az alperest csak március 11-e kora délután tájékoztatta. Ezen a napon az iskolában ebédbefizetés volt, amelyre a szülőknek havonta három nap állt rendelkezésre. Mivel a felperes ezen a napon nem jelent munkahelyén, Gy.-né Sz. E. igazgató a helyzet megoldása érdekében a szülőktől zárt borítékban szedte be az ebédpénzt azzal, hogy délután a visszajáró összeget, valamint a befizetési bizonylatokat megkapják. A váltópénz a felperes íróasztalának elzárt részében egy zárt kazettában volt, amelyhez a munkáltató csak úgy tudott hozzáférni, hogy lakatost hivatott, aki a zárat feltörte. A felperes korábban az ebédbefizetéseket 5-10-15 perces késéssel kezdte meg.
Az alperes azon elhatározását követően, hogy a felperes munkaviszonyát meg kívánta szüntetni, keresni kezdte a felperes utódját, a választás K. I.-néra esett, aki a munkába állása előtt két-három alkalommal beszélgetett az alperesi igazgatóval, a felperes munkakörét március 12-étől látta el.
Az alperes a felperes munkaviszonyát a 2013. március 12-én kelt munkáltatói felmondással szüntette meg. Az intézkedés indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes a munkáját hanyagul, szakszerűtlenül, késedelmesen végezte. 2012. október 1-jén a normatíva igényléséhez szükséges hatósági igazolásokat késedelmesen nyújtotta be a fenntartóhoz, amellyel az államkincstári elszámolást veszélyeztette. 2012. október hónapban a bérkompenzáció mértékét rosszul számította ki, azt a fenntartó javította. A 2012. évi zárszámadást rossz nyomtatványon, többszöri késedelemmel és rossz adatokkal adta le az egyházmegyének. A zárszámadást és az éves tervet önállóan nem tudta elkészíteni, azt a könyvelőiroda végezte el, amelyet azonban felülírt, és ezzel értelmetlenné tette a táblázatot, majd hibás formában küldte át a fenntartónak. A munkáltatói jogkört gyakorló többször pontatlanságot tapasztalt a munkájában, az ebédbefizetések időpontjában rendszeresen elkésett, amely a szülők és az iskola számára is kellemetlenséget okozott. Kommunikációjára több kolléga panaszkodott, a könyvelővel megegyező véleményt alkottak róla, stílusa kioktató és lekezelő volt. 2013. március 11-ei táppénzes betegállományáról az iskolát reggel nem értesítette, kulcsait nem adta le, és telefonját sem vette fel, amely komoly nehézséget okozott.
A felperes a keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapításával 500 000 forint elmaradt jövedelem, mint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert álláspontja szerint a felmondásban szereplő indokok nem voltak valósak és okszerűek. Az új munkavállaló foglalkoztatása körében a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlására hivatkozott.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 66. §-ában foglaltak szerint vizsgálta a felmondásban foglalt indokok valóságát és okszerűségét. A peres felek és a tanúk egyező előadása alapján megállapította, hogy a felperes több alkalommal 5-10-15 percet késett az ebédbefizetések napján, amely késések miatt az igazgatóhelyettes már korábban figyelmeztette. Az Mt. 6. §-ában írt együttműködési kötelezettség alapján 2013. március 11-én legkésőbb munkaideje kezdetekor be kellett volna jelenteni akadályoztatását, mivel tisztában kellett lennie azzal, hogy az érintett napon ebédbefizetés volt, és ezért távolléte súlyos problémákat fog okozni az alperes működésében. A perben nem merült fel adat arra, mely szerint mulasztása menthető lett volna, mivel kórházi ápolásra nem szorult, és délután már maga jelentette be távollétének okát. Ezért megalapozatlannak találta a felperes hivatkozását, mely szerint a munkáltató részéről március 8-án közölt, a munkaviszony megszüntetésére irányuló szándékra tekintettel a március 11-ei mulasztása már nem adhatott alapot a munkaviszonya megszüntetésére.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a felperes feladatát képezte a zárszámadás kellő időben való elkészítése és a könyvelőcégtől a főkönyvi kivonat időben történő beszerzése, amely esetben a hibalehetőségek száma is kisebb lett volna. Életszerűtlennek találta a felperes azon előadását, mely szerint a közbenső határidőkről szóló tájékoztatást nem minden esetben kapta meg, miután a kör e-mailes levelezési listán neve a többi intézmény gazdasági vezetőivel együtt szerepelt.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felmondás valós indoka volt az is, hogy a felperes a zárszámadást rossz nyomtatványon adta le, továbbá, hogy azt rossz adatokkal állította ki és küldte meg G. B. részére. Ez utóbbit maga a felperes sem tagadta, maga a hiba pedig súlyos szakmai hibának minősült. A bizonyított hibák és mulasztások alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy azok összességükben okszerűen szolgálhattak a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez.
Az elsőfokú bíróság szerint nem nyert bizonyítást az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása sem, mivel K. I.-nét a munkáltató több jelentkező közül akkor választotta ki, amikor eldöntötte, hogy a felperes munkaviszonyát megszünteti.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezésére tekintettel kiemelte, hogy az ebédbefizetési napokon történő felperesi késések körében nem a késések mértéknek, hanem annak volt jelentősége, hogy a késedelmes pénztárnyitást a szülők reklamációjára is tekintettel a munkáltatónak nem kellett eltűrnie. A zárszámadásba történt javítás során a felperes olyan súlyos szakmai hibát vétett, amely miatt az egész értelmetlenné vált, a mérleg nem egyezett. Ez a hiba vezetett oda, hogy 2013. március 5-én kelt levélben K. T. és G. B. jelezték az intézményvezetőnek a felperes munkavégzésével kapcsolatos kifogásaikat.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával is, hogy a felperes megsértette a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét, amikor az ebédbefizetés napján keresőképtelenségét nem jelentette be. Ezen elismert, illetve az eljárás során bizonyítást nyert szabályszegéseket együttesen értékelve a munkáltató okszerűen dönthetett a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről.
A törvényszék álláspontja szerint nem minősült rendeltetésellenes joggyakorlásnak az, hogy a felperes munkájával elégedetlen munkáltató a fontos munkakör ellátására új gazdasági vezetőt keresett.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - amennyiben a döntéshez szükséges tények megállapíthatók - helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával a kereseti kérelemnek történő helyt adást kérte.
Álláspontja szerint a bíróságok ítéletei a Pp. 206. §-ába és Pp. 221. §-ába ütköznek, a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem azok egybevetése alapján értékelték, ezért a tényállásból levont ténybeli és jogi következtetésük iratellenes.
A felperes érvelése szerint az eljárás során igazolta az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását. A munkáltatói jogkör gyakorló tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a fenntartó március 6-án kézhez vett levelét követően döntötte el munkaviszonyának megszüntetését, amelyet március 8-a délutánján közölt vele, majd március 11-én már fel is mondott neki. Az új gazdasági vezető, K. I.-né március 12-én munkába állt, ezért életszerűtlen, hogy a vele való két-három tárgyalást figyelembe véve ez csak a fenntartó levelének hatására történt. Álláspontja szerint a fenntartói megkeresés csak ürügy volt munkaviszonya megszüntetésére, arra kreált indokok miatt került sor.
A felperes azzal is érvelt, hogy az az indok, hogy a 2012. évi zárszámadást rossz nyomtatványon, többszöri késedelemmel és rossz adatokkal adta le nem felel meg a valóságnak, mert azt a fenntartó időben megkapta. A zárszámadás elkészítése nem tartozott a munkakörébe, ezért olyan kötelezettségszegést rónak a terhére, amely nem képezte a feladatát, és csak a rossz adatokat kívánta korrigálni. Tevékenysége semmilyen következményt nem eredményezett, mivel a fenntartóhoz határidőben kerültek el a helyes adatok.
A munkáltató a hanyag, szakszerűtlen és késedelmes munkavégzését nem bizonyította, Gy.-né Sz. E. vallomása szerint együttműködő volt, a feladatokat elvégezte, alkalmas volt az önálló munkavégzésre.
A munkáltatói intézkedésnek nem volt okszerű indoka a keresőképtelensége bejelentésének hiánya sem, mivel 2013. március 8-án eldöntött kérdés volt munkaviszonya megszüntetése. Álláspontja szerint csak táppénzes állományba vételét követően, az orvos döntése után volt lehetősége a munkáltató értesítésére. Az a körülmény, hogy a munkáltató egy ilyen eshetőségre nem készült fel, nem róható a terhére. Vitatta, hogy az ebédbefizetések alkalmával rendszeresen késedelmes munkakezdés történt. E körben arra is hivatkozott, hogy a munkáltató két épületben működött, és a késések oka általában a másik épületben történő munkavégzése volt. 2013. január 10-e és március 8-a között összesen legfeljebb kettő ebédbefizetés volt, ezért az utolsó két hónapban előforduló késések nem lehettek valós és okszerű indokai a munkáltató intézkedésének.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felperes a felülvizsgálati kérelmét részben a Pp. 206. §-ának, valamint 221. § (1) bekezdésének megsértésére alapította és azt állította, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás adatait a bíróságok nem a maguk összességében értékelték, ezért a levont következtetései tény- és iratellenesek.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. Ez a perbeli esetben nem volt megállapítható.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a 2012. évi zárszámadás elkészítése nem képezte a munkaköri kötelezettségét. Ezt a feladatot elődje is ellátta, annak teljesítését a munkaviszonya fennállása alatt maga sem kifogásolta. Az eljáró bíróságok ítéleteik indokolásában a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helytállóan állapították meg, hogy a felperes a zárszámadás és a 2013. évi terv elkészítése során többször késedelembe esett, az adatokat első alkalommal nem az új nyomtatvány alapján adta le, majd pedig az új koncepció szerint leadott zárszámadásban súlyos szakmai hibát vétett. Az a körülmény, hogy a többször módosított határidőig végül is teljesítette a munkaköri feladatát, nem tette megalapozatlanná a munkáltató intézkedésében foglalt ezzel kapcsolatban közölt mulasztásait. A munkaviszony, mint gondossági kötelem keretében a munkavégzés minősége és a határidők betartása legalább olyan lényeges szempont, mint annak eredménye, ezért nem maradhatott értékelés nélkül, hogy a felperes a munkaköri feladatait csak többszörös késedelemmel és javítással végezte el.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az is megállapítható volt, hogy a felperes az ebédbefizetések napján több alkalommal rendszeresen késett. Ez a körülmény önmagában nem szolgálhatott alapul a munkaviszonya megszüntetésére, azonban kellő módon igazolta a nem megfelelő munkavégzését.
Ugyancsak megalapozatlan a felperes azon érvelése, mely szerint a 2013. március 11-ei távollétének késedelmes bejelentése nem alapozhatta meg a felmondást amiatt, mert a munkaviszonya megszüntetését a munkáltató már korábban eldöntötte. Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a felmondás írásbeli közléséig a munkáltatónak lehetősége volt hivatkozni valamennyi, a felperes terhére rótt hiányosságra, így a március 11-ei késedelmes bejelentésre is. A felperes ezen mulasztását nem igazolja az a körülmény, hogy táppénzes betegállományba vételére csak a délután folyamán került sor, mivel állapota lehetővé tette a munkaviszonya alapján őt terhelő együttműködési kötelezettsége alapján a távolléte okának bejelentését, valamint az ebédbefizetési időpontra tekintettel az irodai kulcsok átadását.
A törvényszék a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, mely szerint az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását a felperes a perben nem tudta bizonyítani. Az a körülmény, hogy a felperes munkájával elégedetlen munkáltató már a felmondás közlését megelőzően új munkavállalót keresett, önmagában nem ad alapot az Mt. 7. §-ának megsértésére, mivel a nélkülözhetetlen munkakör betöltése az alperes elemi érdekét képezte. A felperes terhére rótt mulasztások figyelembevételével életszerű, hogy a munkáltató már a munkaviszony megszüntetésének közlését megelőzően kereste a felperes utódját.
A fentiekből következően az eljáró bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy a valós felmondási indokok együttesen okszerűen eredményezhették a felperes munkaviszonyának megszüntetését, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.029/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Dr. Kelemenné dr. Kardos Edit ügyvéd által képviselt Sz. E. felperesnek a Borbás Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Borbás Géza ügyvéd) által képviselt Sz. M. I. alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.250/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.529/2014/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.529/2014/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a számviteli főiskolai végzettséggel rendelkező felperes 2012. január 9-étől 2013. január 9. napjáig határozott idejű, ezt követően határozatlan idejű munkaviszonyban, gazdasági vezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában.
A felperes munkaköri feladataihoz tartozott - többek között - a költségvetés és a könyvelési anyag előkészítése, az éves könyvelési anyag összeállítása, havi és negyedéves bevallások és biztosítotti bejelentések elküldése a NAV felé, az év végi adatszolgáltatások előkészítése, valamint az étkezési díjak beszedése is.
Az alperes mint egyházi fenntartású intézmény állami támogatásban részesül, ezért a fenntartó egyházmegye számadással tartozik a Magyar Államkincstár és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felé. A felperes a jelentéseit és a beszámolóit az egyházmegye fenntartó felé, G. B. gazdasági referensnek küldte el, akivel - bár nem állt alá-fölérendeltségi viszonyban - a gazdálkodással kapcsolatosan együtt kellett működnie. Az alperes könyvelését végző külső cég részére a felperes küldte el az adatokat, bizonylatokat, majd a könyvelés alapján a cég elkészítette a főkönyvi kivonatokat.
Az alperesnél a könyvelőiroda által elkészített főkönyvi kivonat alapján a mindenkori gazdasági vezető feladatát képezte az éves zárszámadás elkészítése. Az éves zárszámadásra épült a következő évi költségvetési terv, amelyet a gazdasági vezető az igazgatóval egyeztetve készített el. A 2011. évi zárszámadást és a 2012. évre szóló költségvetési tervet a felperes elődje, Sz. L.-né készítette el, 2012. vonatkozásában ez már a felperes feladatát képezte.
A 2012. évi zárszámadás és a 2013. évi költségvetési terv előkészítése során a felperesnek a szükséges kimutatást G. B. gazdasági referens részére kellett megküldenie, aki az ezzel kapcsolatos nyomtatványokat többször módosította a 2011. évi nyomtatványokhoz képest. Mivel az új rendszer kialakulóban volt, G. B. e-mail útján küldte meg az egyes intézmények gazdasági vezetőinek az aktuális nyomtatványt, amelyek ezt követően még kisebb mértékben módosultak.
2013. február hónapban a könyvelőiroda által megküldött zárszámadás adataiban a felperes hibát talált, abba belejavított, azonban a javítást nem vezette végig az összes táblázaton, ezért az egész beszámoló értelmetlenné vált, a sarokszámok nem egyeztek. A leadott változat nem felelt meg a szakma szabályainak, abban hibák, ellentmondások voltak.
A zárszámadás próba verzióját 2013. február 1-jéig kellett volna a felperesnek leadnia, azonban ezzel késedelembe esett, majd a 2013. február 5-ei leadáskor nem a legújabb, hanem a korábbi verzió szerinti nyomtatványon küldte meg. G. B. február 7-én azt visszaadta a felperesnek javításra, majd a kitűzött február 8-ai határidő eredménytelen elteltét követően a 2013. február 11-ei e-mailben pénteki határidőt határozott meg számára. A felperes február 12-én az új nyomtatványon elkészítette a zárszámadást, ennek sarokszámai azonban nem egyeztek, ezért azt ismételten vissza kellett adni átdolgozásra, amelyet végül február 27-én küldött meg G. B. részére. Az így leadott anyagot a többi intézmény anyagával együttesen G. B. 2013. február 28-án adta át a fenntartónak.
A munkáltató 2013. március 8-án a fenntartó elégedetlenségére hivatkozással kezdeményezte a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését. A felperes a megállapodást nem írta alá, azt megfontolás céljából hazavitte, majd 2013. március 11-étől keresőképtelen állományba került, amely tényről az alperest csak március 11-e kora délután tájékoztatta. Ezen a napon az iskolában ebédbefizetés volt, amelyre a szülőknek havonta három nap állt rendelkezésre. Mivel a felperes ezen a napon nem jelent munkahelyén, Gy.-né Sz. E. igazgató a helyzet megoldása érdekében a szülőktől zárt borítékban szedte be az ebédpénzt avval, hogy délután a visszajáró összeget, valamint a befizetési bizonylatokat megkapják. A váltópénz a felperes íróasztalának elzárt részében egy zárt kazettában volt, amelyhez a munkáltató csak úgy tudott hozzáférni, hogy lakatost hivatott, aki a zárat feltörte. A felperes korábban az ebédbefizetéseket 5-10-15 perces késéssel kezdte meg.
Az alperes azon elhatározását követően, hogy a felperes munkaviszonyát meg kívánta szüntetni, keresni kezdte a felperes utódját, a választás K. I.-néra esett, aki a munkába állása előtt két-három alkalommal beszélgetett az alperesi igazgatóval. K. I.-né G. B. személyes ismerőse volt, a felperes munkakörét március 12-étől látta el.
Az alperes a felperes munkaviszonyát a 2013. március 12-én kelt munkáltatói felmondással szüntette meg. Az intézkedés indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes a munkáját hanyagul, szakszerűtlenül, késedelmesen végezte. 2012. október 1-jén a normatíva igényléséhez szükséges hatósági igazolásokat késedelmesen nyújtotta be a fenntartóhoz, amellyel az államkincstári elszámolást veszélyeztette. 2012. október hónapban a bérkompenzáció mértékét rosszul számította ki, azt a fenntartó javította. A 2012. évi zárszámadást rossz nyomtatványon, többszöri késedelemmel és rossz adatokkal adta le az egyházmegyének. A zárszámadást és az éves tervet önállóan nem tudta elkészíteni, azt a könyvelőiroda végezte el, amelyet azonban felülírt, és evvel értelmetlenné tette a táblázatot, majd hibás formában küldte át a fenntartónak. A munkáltatói jogkört gyakorló többször pontatlanságot tapasztalt a munkájában, az ebédbefizetések időpontjában rendszeresen elkésett, amely a szülők és az iskola számára is kellemetlenséget okozott. Kommunikációjára több kolléga panaszkodott, a könyvelővel megegyező véleményt alkottak róla, stílusa kioktató és lekezelő volt. 2013. március 11-ei táppénzes betegállományáról az iskolát reggel nem értesítette, kulcsait nem adta le, és telefonját sem vette fel, amely komoly nehézséget okozott.
A felperes a keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapításával 500 000 forint elmaradt jövedelem, mint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert álláspontja szerint a felmondásban szereplő indokok nem voltak valósak és okszerűek. Az új munkavállaló foglalkoztatása körében a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlására hivatkozott.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.M.250/2013/23. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 66. §-ában foglaltak szerint vizsgálta a felmondásban foglalt indokok valóságát és okszerűségét. A peres felek és a tanúk egyező előadása alapján megállapította, hogy a felperes több alkalommal 5-10-15 percet késett az ebédbefizetések napján, amely késések miatt az igazgatóhelyettes már korábban figyelmeztette. Az Mt. 6. §-ában írt együttműködési kötelezettség alapján 2013. március 11-én legkésőbb munkaideje kezdetekor be kellett volna jelenteni akadályoztatását, mivel tisztában kellett lennie azzal, hogy az érintett napon ebédbefizetés volt, és ezért távolléte súlyos problémákat fog okozni az alperes működésében. A perben nem merült fel adat arra, mely szerint mulasztása menthető lett volna, mivel kórházi ápolásra nem szorult, és délután már maga jelentette be távollétének okát. Ezért megalapozatlannak találta a felperes hivatkozását, mely szerint a munkáltató részéről március 8-án közölt, a munkaviszony megszüntetésére irányuló szándékra tekintettel a március 11-ei mulasztása már nem adhatott alapot a munkaviszonya megszüntetésére.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a felperes feladatát képezte a zárszámadás kellő időben való elkészítése és a könyvelőcégtől a főkönyvi kivonat időben történő beszerzése, amely esetben a hibalehetőségek száma is kisebb lett volna. Életszerűtlennek találta a felperes azon előadását, mely szerint a közbenső határidőkről szóló tájékoztatást nem minden esetben kapta meg, miután a kör e-mailes levelezési listán neve a többi intézmény gazdasági vezetőivel együtt szerepelt.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felmondás valós indoka volt az is, hogy a felperes a zárszámadást rossz nyomtatványon adta le, továbbá, hogy azt rossz adatokkal állította ki és küldte meg G. B. részére. Ez utóbbit maga a felperes sem tagadta, maga a hiba pedig súlyos szakmai hibának minősült. A bizonyított hibák és mulasztások alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy azok összességükben okszerűen szolgálhattak a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez.
Az elsőfokú bíróság szerint nem nyert bizonyítást az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása sem, mivel K. I.-nét a munkáltató több jelentkező közül akkor választotta ki, amikor eldöntötte, hogy a felperes munkaviszonyát megszünteti.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Pécsi Törvényszék az 1.Mf.20.529/2014/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezésére tekintettel kiemelte, hogy az ebédbefizetési napokon történő felperesi késések körében nem a késések mértéknek, hanem annak volt jelentősége, hogy a késedelmes pénztárnyitást a szülők reklamációjára is tekintettel a munkáltatónak nem kellett eltűrnie. A zárszámadásba történt javítás során a felperes olyan súlyos szakmai hibát vétett, amely miatt az egész értelmetlenné vált, a mérleg nem egyezett. Ez a hiba vezetett oda, hogy 2013. március 5-én kelt levélben K. T. és G. B. jelezték az intézményvezetőnek a felperes munkavégzésével kapcsolatos kifogásaikat.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával is, hogy a felperes megsértette a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét, amikor az ebédbefizetés napján keresőképtelenségét nem jelentette be. Ezen elismert, illetve az eljárás során bizonyítást nyert szabályszegéseket együttesen értékelve a munkáltató okszerűen dönthetett a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről.
A törvényszék álláspontja szerint nem minősült rendeltetésellenes joggyakorlásnak az, hogy a felperes munkájával elégedetlen munkáltató a fontos munkakör ellátására új gazdasági vezetőt keresett.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - amennyiben a döntéshez szükséges tények megállapíthatók - helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával a kereseti kérelemnek történő helyt adást valamint az alperes perköltség megfizetésére történő kötelezését kérte.
Álláspontja szerint a bíróságok ítéletei a Pp. 206. §-ába és Pp. 221. §-ába ütköznek, a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem azok egybevetése alapján értékelték, ezért a tényállásból levont ténybeli és jogi következtetésük iratellenes.
A felperes érvelése szerint az eljárás során igazolta az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását. A munkáltatói jogkör gyakorló Gy.-né Sz. E. tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a fenntartó március 6-án kézhez vett levelét követően döntötte el munkaviszonyának megszüntetését, amelyet március 8-a délutánján közölt vele, majd március 11-én már fel is mondott neki. Az új gazdasági vezető, K. I.-né március 12-én munkába állt, ezért életszerűtlen, hogy a vele való két-három tárgyalást figyelembe véve ez csak a fenntartó levelének hatására történt. Álláspontja szerint a fenntartói megkeresés csak ürügy volt munkaviszonya megszüntetésére, arra kreált indokok miatt került sor.
A felperes azzal is érvelt, hogy az az indok, hogy a 2012. évi zárszámadást rossz nyomtatványon, többszöri késedelemmel és rossz adatokkal adta le nem felel meg a valóságnak, mert azt a fenntartó időben megkapta. A zárszámadás elkészítése nem tartozott a munkakörébe, ezért olyan kötelezettségszegést rónak a terhére, amely nem képezte a feladatát, és csak a rossz adatokat kívánta korrigálni. Tevékenysége semmilyen következményt nem eredményezett, mivel a fenntartóhoz határidőben kerültek el a helyes adatok.
A munkáltató a hanyag, szakszerűtlen és késedelmes munkavégzését nem bizonyította, Gy.-né Sz. E. vallomása szerint együttműködő volt, a feladatokat elvégezte, alkalmas volt az önálló munkavégzésre.
A munkáltatói intézkedésnek nem volt okszerű indoka a keresőképtelensége bejelentésének hiánya sem, mivel 2013. március 8-án eldöntött kérdés volt munkaviszonya megszüntetése. Álláspontja szerint csak táppénzes állományba vételét követően, az orvos döntése után volt lehetősége a munkáltató értesítésére. Az a körülmény, hogy a munkáltató egy ilyen eshetőségre nem készült fel, nem róható a terhére. Vitatta, hogy az ebédbefizetések alkalmával rendszeresen késedelmes munkakezdés történt. E körben arra is hivatkozott, hogy a munkáltató két épületben működött, és a késések oka általában a másik épületben történő munkavégzése volt. 2013. január 10-e és március 8-a között összesen legfeljebb kettő ebédbefizetés volt, ezért az utolsó két hónapban előforduló késések nem lehettek valós és okszerű indokai a munkáltató intézkedésének.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében "a felülvizsgálati kérelem elutasítását" és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felperes a felülvizsgálati kérelmét részben a Pp. 206. §-ának, valamint 221. § (1) bekezdésének megsértésére alapította és azt állította, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás adatait a bíróságok nem a maguk összességében értékelték, ezért a levont következtetései tény- és iratellenesek.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. Ez a perbeli esetben nem volt megállapítható.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a 2012. évi zárszámadás elkészítése nem képezte a munkaköri kötelezettségét. Ezt a feladatot elődje is ellátta, annak teljesítését a munkaviszonya fennállása alatt maga sem kifogásolta. Az eljáró bíróságok ítéleteik indokolásában a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helytállóan állapították meg, hogy a felperes a zárszámadás és a 2013. évi terv elkészítése során többször késedelembe esett, az adatokat első alkalommal nem az új nyomtatvány alapján adta le, majd pedig az új koncepció szerint leadott zárszámadásban súlyos szakmai hibát vétett. Az a körülmény, hogy a többször módosított határidőig végül is teljesítette a munkaköri feladatát, nem tette megalapozatlanná a munkáltató intézkedésében foglalt evvel kapcsolatban közölt mulasztásait. A munkaviszony, mint gondossági kötelem keretében a munkavégzés minősége és a határidők betartása legalább olyan lényeges szempont, mint annak eredménye, ezért nem maradhatott értékelés nélkül, hogy a felperes a munkaköri feladatait csak többszörös késedelemmel és javítással végezte el.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az is megállapítható volt, hogy a felperes az ebédbefizetések napján több alkalommal rendszeresen késett. Ez a körülmény önmagában nem szolgálhatott alapul a munkaviszonya megszüntetésére, azonban kellő módon igazolta a nem megfelelő munkavégzését.
Ugyancsak megalapozatlan a felperes azon érvelése, mely szerint a 2013. március 11-ei távollétének késedelmes bejelentése nem alapozhatta meg a felmondást amiatt, mert a munkaviszonya megszüntetését a munkáltató már korábban eldöntötte. Az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a felmondás írásbeli közléséig a munkáltatónak lehetősége volt hivatkozni valamennyi, a felperes terhére rótt hiányosságra, így a március 11-ei késedelmes bejelentésre is. A felperes ezen mulasztását nem igazolja az a körülmény, hogy táppénzes betegállományba vételére csak a délután folyamán került sor, mivel állapota lehetővé tette a munkaviszonya alapján őt terhelő együttműködési kötelezettsége alapján a távolléte okának bejelentését, valamint az ebédbefizetési időpontra tekintettel az irodai kulcsok átadását.
A törvényszék a jogerős ítéletében helytállóan állapította meg, mely szerint az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását a felperes a perben nem tudta bizonyítani. Az a körülmény, hogy a felperes munkájával elégedetlen munkáltató már a felmondás közlését megelőzően új munkavállalót keresett, önmagában nem ad alapot az Mt. 7. §-ának megsértésére, mivel a nélkülözhetetlen munkakör betöltése az alperes elemi érdekét képezte. A felperes terhére rótt mulasztások figyelembevételével életszerű, hogy a munkáltató már a munkaviszony megszüntetésének közlését megelőzően kereste a felperes utódját.
A fentiekből következően az eljáró bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy a valós felmondási indokok együttesen okszerűen eredményezhették a felperes munkaviszonyának megszüntetését, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a 6/1986.(VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. április 29.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.029/2015.)