BH 2015.8.235

A foglalkoztató Ebtv. 67. §-a szerinti megtérítési felelőssége tárgyában indult közigazgatási eljárásban le nem folytatott bizonyítás perben történő elrendelését a Pp. rendelkezései nem tilalmazzák, az ilyen, a felülvizsgált határozatban megállapított tényállás valóságának tisztázását szolgáló bizonyítás bíróság általi elrendelése nem jelenti a társadalombiztosítási szerv hatáskörének elvonását [Pp. 339. § (1) bek., 324. § (2) bek.; Ket. 50. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az alperes a 2013. augusztus 12-én kelt fizetési meghagyásában a felperest - az általa pénztáros-eladó munkakörben foglalkoztatott M. L.-né biztosított által 2012. november 23-án elszenvedett üzemi baleset miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások címén - 1 153 108 Ft és kamata megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint az alperes a tényállás megállapítása során a sérült által a közigazgatási eljárásban tett, a munkabaleseti jegyzőkönyvben foglaltakkal ellentétes nyilatko...

BH 2015.8.235 A foglalkoztató Ebtv. 67. §-a szerinti megtérítési felelőssége tárgyában indult közigazgatási eljárásban le nem folytatott bizonyítás perben történő elrendelését a Pp. rendelkezései nem tilalmazzák, az ilyen, a felülvizsgált határozatban megállapított tényállás valóságának tisztázását szolgáló bizonyítás bíróság általi elrendelése nem jelenti a társadalombiztosítási szerv hatáskörének elvonását [Pp. 339. § (1) bek., 324. § (2) bek.; Ket. 50. § (1) bek.].
[1] Az alperes a 2013. augusztus 12-én kelt fizetési meghagyásában a felperest - az általa pénztáros-eladó munkakörben foglalkoztatott M. L.-né biztosított által 2012. november 23-án elszenvedett üzemi baleset miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások címén - 1 153 108 Ft és kamata megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint az alperes a tényállás megállapítása során a sérült által a közigazgatási eljárásban tett, a munkabaleseti jegyzőkönyvben foglaltakkal ellentétes nyilatkozatot tekintette irányadónak. Annak alapján megállapította, hogy a sérült árufeltöltési munka végzésekor, egy a közlekedőúton elhelyezett, fektetett szerelőlétrában megbotlás és elesés következtében szenvedett jobb lábszárcsont törésekkel járó balesetet, ami a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdése, 36. § (1) bekezdése, 54. § (1) bekezdés a) és g) pontja, valamint (7) bekezdés b) és h) pontja felperes általi megszegésével okozati összefüggésben következett be, ezért a felperest a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. § (1) bekezdése szerinti megtérítési felelősség terheli.
[2] Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyást a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 3. § (2) bekezdés b) pontja és 50. § (1) bekezdése megsértése miatt hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
[3] A bíróság megállapította, hogy a baleset bekövetkeztének körülményeire vonatkozóan ellentmondásos tartalmú bizonyítékok álltak rendelkezésre: a felperes által felvett üzemi baleseti jegyzőkönyv szerint a létra az állványzat alatt volt elhelyezve, a sérült az állványzat alatti közlekedés során szenvedte el a balesetet, ezzel szemben a sérült a közigazgatási eljárásban és perben tanúként is úgy nyilatkozott, hogy közlekedési útvonalon - figyelemfelhívás nélkül - elhelyezett létrában botlott meg. Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette azt is, hogy a perben meghallgatott ügyvezető tanúvallomása az üzemi baleseti jegyzőkönyvben írtakat támasztotta alá, és azt is, hogy a baleset két szemtanúját, a sérült munkatársait az alperes a közigazgatási eljárásban nem nyilatkoztatta. Mindezekből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a határozata alapjául szolgáló tényállást nem tisztázta kellő mértékben, nem adta kellő indokát annak, hogy az üzemi baleseti jegyzőkönyvben írtakkal szemben miért a sérült időben későbbi nyilatkozatát tekintette irányadónak, ezért - a lefolytatandó bizonyítás terjedelmét is figyelembe véve - az alperesnek a megismételt eljárásban, a szemtanúk és a baleset kivizsgálásában részt vett munkavállalók nyilatkoztatásával, a felperes által lefolytatott belső vizsgálat iratanyagának beszerzésével, szükség esetén helyszíni szemle lefolytatásával kell megállapítania a tényállást.
[4] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte, hogy az alperes által felajánlott tanúbizonyítás a döntés alapjául szolgáló tényállás tisztázását szolgálhatja, ezért annak a közigazgatási szerv érdemi döntését meg kell előznie. Ezen, a közigazgatási szerv hatáskörébe tartozó bizonyítás bíróság általi foganatosításával a bíróság az érdemi döntés lehetőségét vonná el a közigazgatási szervtől.
[5] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak "megváltoztatását", másodlagosan az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Ket. 50. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 206. §-a, 221. §-a, és 339. §-a megsértésére hivatkozva.
[6] Álláspontja szerint a hatóságnak a Ket. 50. § (1) bekezdése alapján olyan mértékben kell bizonyítást lefolytatnia és a tényállást megállapítania, hogy a közigazgatási eljárásban megalapozott döntést tudjon hozni. E kötelezettségek az adott eljárás céljához mérten terhelik, "túlzott mértékű" bizonyítás lefolytatása ellentétes lenne a Ket. 7. §-ával, amely alapelvi szinten rögzíti a hatóság költségtakarékos, hatékony és gyors eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségét.
[7] Az alperes kiemelte, hogy a sérült a közigazgatási eljárásban úgy nyilatkozott, hogy a munkáltató iránti lojalitásból járult hozzá, hogy a létrát "az állványzat alattinak tekintsük", ezért a határozat ténymegállapítása, miszerint a létra a balesetkor a közlekedési útvonalon volt, nem iratellenes. A sérült nyilatkozata feloldotta az ítéletben megjelölt ellentmondást, a sérült a közigazgatási eljárásban előadottakat a perben - mind a létra helyzetére, mind az üzemi baleseti jegyzőkönyvtől való eltérésre vonatkozóan - megerősítette. A baleset két szemtanújának - az alperes által a perben indítványozott - tanúkénti meghallgatásával a bíróság érdemben felül tudta volna vizsgálni a határozatot, a hatályon kívül helyezésnek és a közigazgatási hatóság új eljárásra való kötelezésének feltételei - figyelemmel a BH 2004.391. számon közzétett eseti döntésben és az 1/2011. (V. 9.) KK véleményben foglaltakra is - nem álltak fenn.
[8] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a tényállás "túlzott mértékű" felderítésére vonatkozó alperesi hivatkozás nem fogadható el, nyilvánvaló ellentmondások közigazgatási szakban való feloldása nélkül megalapozott tényállás nem állapítható meg. A "túlzott mértékű" bizonyításra hivatkozás is téves, hiszen az alperes maga indítványozta a perben olyan tanúk meghallgatását, akiket a közigazgatási eljárásban elmulasztott meghallgatni, és ezáltal a tényállást nem tárta fel.
[9] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[10] A Ket. 50. § (1) bekezdése a hatóságot a döntéshozatalhoz szükséges tényállás tisztázására kötelezi, előírva azt is, hogy amennyiben a rendelkezésre álló adatok ehhez nem elegendőek, a hatóságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatnia.
[11] A Pp. 339. § (1) bekezdése szerint, ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi.
[12] A Kúria a közigazgatási szervek határozatai felülvizsgálatának egyes kérdéseiről szóló 1/2011. (V. 9.) KK véleményében rögzítette, hogy a Pp. 324. § (2) bekezdése szerinti közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének önmagában eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihatott. A Kúria hangsúlyozta, hogy a Ket. hatálya alá tartozó eljárásokban a hatóságok a Ket. rendelkezései közül nem válogathatnak, különös tekintettel azon rendelkezésekre, amelyek az ügyféli jogok érvényesülését szolgálják. Az ügy érdemi döntésére is kihatással lehet, ha a hatóságok a Ket. alapelvei között, az 5. § (1) bekezdésében rögzített követelményt is megsértve, pl. az ügyfeleket megillető jogokat nem biztosították.
[13] A Kúria a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése helyes értelmezéséről és alkalmazásáról - a Pp. egyéb rendelkezéseivel [163. §, 206. § (1) bekezdés stb.] és az Ebtv. 67. § (1) bekezdésével összefüggésben is - számos határozatában állást foglalt. A KGD 2006.152. számon közzétett eseti döntésében kimondta: a határozat hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése szükségtelen, ha a tényállásbeli és jogi kérdések a bírósági eljárás során tisztázhatók. A BH 2010.74. számon közzétett határozatában és az Mfv. III. 10.358/2014/4. számú határozatában rámutatott, hogy a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben a határozat hatályon kívül helyezésének akkor van helye, ha olyan jelentős, a döntés érdemére is kiható eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban nem pótolható. A bíróság a társadalombiztosítási szervet - a határozat hatályon kívül helyezése mellett - szükség esetén utasíthatja új eljárásra (Mfv. III. 10.584/2012/4., Mfv. III. 10.116/2013/4., Mfv. III. 10.358/2014/4.).
[14] A Kúria a Ket. és a Pp. fenti rendelkezéseivel kapcsolatos, a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben is irányadó gyakorlatára legutóbb az Mfv. III. 10.019/2015/7. számú ítéletében hivatkozott a következők szerint. A Kúria számos döntésében hangsúlyozta, hogy önmagában még a tényállás részleges tisztázatlansága sem vezethet a hatóság határozatának hatályon kívül helyezéséhez, ha a bíróság eljárása során a tényállást kiegészítheti, teljessé teheti (pl. KGD 2011.102.). Amennyiben a bíróság a megtérítési felelősségre vonatkozó döntés érdemi felülvizsgálatához szükséges tényállás további kiegészítését szükségesnek tartja, úgy módjában áll arról a perben elrendelt bizonyítás útján rendelkezni (Mfv. III. 10.567/2014/4.).
[15] A felperes a perben az ügyféli jogai gyakorlásával kapcsolatban jogszabálysértést nem állított, a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát - az Ebtv. 67. §-a, a Ket. 50. § (1) bekezdése és 3. § (2) bekezdés b) pontja megszegésére hivatkozva - egyrészt azért kérte, mert a határozat a tényállással ellentétes elemeket tartalmaz: iratellenesen rögzíti, hogy a létra a közlekedési útvonalon volt elhelyezve, másrészt mert a hatóság "nem vette figyelembe az ügy szempontjából fontos körülményeket".
[16] Az alperes - határozata 2. és 3. oldalán - részletesen ismertette az általa megállapított tényállást, rögzítette azt is, hogy annak megállapítása során a sérült közigazgatási eljárásban tett, a határozatban szintén részletesen ismertetett nyilatkozatát tekintette irányadónak. A határozat tartalmazza azt is, hogy a hatóság a felperes - határozatban felsorolt - munkavédelmi szabályszegéseit a megtérítési eljárásban beszerzett iratok és nyilatkozatok együttes mérlegelésével állapította meg, annak alapján, a szabályszegéseknek a balesettel való okozati összefüggésére tekintettel döntött az Ebtv. 67. §-a szerinti megtérítési kötelezettségről.
[17] A fentiek alapján a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Ket.-nek a szabad bizonyítás elvét megfogalmazó, a hatóságot az ügy szempontjából fontos körülmények figyelembevételére kötelező alapelvi rendelkezése [3. § (2) bekezdés b) pont] lényeges megsértése nem volt megállapítható. Az alperes a társadalombiztosítási határozat érdemi bírósági felülvizsgálatához szükséges tényállást megállapította, így a határozat hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése az elsőfokú bíróság által megjelölt okból, pusztán amiatt, mert közigazgatási eljárásban egymásnak ellentmondó, illetve a perben a határozatban szereplő tényállás valós, helytálló voltát megkérdőjelező bizonyítékok is felmerültek, nem volt indokolt.
[18] A másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben a társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezésére és az alperes új eljárásra kötelezésére önmagában nem adott alapot az sem, hogy a hatóság eljárása során nem folytatott le a rendelkezésre álló valamennyi bizonyíték beszerzését is magában foglaló bizonyítást. A Ket. 50. § (1) bekezdése a hatóság számára a döntéshozatalhoz szükséges tényállás tisztázását teszi kötelezővé. Ennek módjáról és eszközeiről a Ket. - az eljárási alapelvek között, "A tényállás tisztázása" alcím alatti, a bizonyításra vonatkozó rendelkezésekben - számos előírást tartalmaz, amelyek megsértése adott esetben alapot adhat a határozat hatályon kívül helyezése mellett a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezésére. Ennek feltételei azonban a jelen esetben nem álltak fenn.
[19] A felek között a tényállás körében vita tárgyát kizárólag a létra balesetkori helyzete képezte, erre nézve az alperes ellentmondásos tartalmú bizonyítékok mérlegelésével, a sérült balesetkor jelen lévő két munkatársa meghallgatásának mellőzésével állapította meg a tényállást. Az alperes indítványa szerinti tanúbizonyítás, de egyéb - a felek által indítványozott és a bíróság által a határozat érdemi felülvizsgálatához szükséges tényállás megállapítása érdekében indokoltnak tartott - bizonyítás bíróság általi elrendelésének nem volt eljárásjogi akadálya. A foglalkoztató Ebtv. 67. §-a szerinti megtérítési felelőssége tárgyában indult közigazgatási eljárásban le nem folytatott bizonyítás perben történő elrendelését a Pp. rendelkezései nem tilalmazzák, az ilyen, a felülvizsgált határozatban megállapított tényállás valóságának tisztázását szolgáló bizonyítás bíróság általi elrendelése - a jogerős ítéleti érveléssel szemben - nem jelenti a társadalombiztosítási szerv hatáskörének elvonását.
[20] Az alperes a Pp. 206. §-a és 221. §-a megsértését csupán állította, a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatára alapot adó indokokat nem jelölt meg, ezért a Kúria a felülvizsgálatot e körben mellőzte.
[21] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés]. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felek bizonyítási indítványai alapján, a szükségesnek tartott mértékű bizonyítás lefolytatása után érdemben kell döntenie a felperes megtérítési kötelezettségét előíró társadalombiztosítási határozat jogszerűségéről [Pp. 275. § (5) bekezdés].
(Kúria Mfv. III. 10.032/2015.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Simon Ügyvédi Iroda által képviselt P. N. Kft. felperesnek a dr. Belley János jogtanácsos által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár Észak-magyarországi Területi Hivatala alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 1.M.386/2013/12. szám alatt indított és a Balassagyarmati Törvényszék 2014. szeptember 15-én kelt 2.Mf.20.366/2014/4.számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t:

A Kúria a Balassagyarmati Törvényszék 2.Mf.20.366/2014/4. számú ítéletét a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.386/2013/12. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A Kúria a peres felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 20.000 - 20.000 (azaz húszezer-húszezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetéket 115.310 (azaz egyszáztizenötezer-háromszáztíz) forintban állapítja meg.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2013. augusztus 12-én kelt fizetési meghagyásában a felperest - az általa pénztáros-eladó munkakörben foglalkoztatott M. L-né biztosított által 2012. november 23-án elszenvedett üzemi baleset miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások címén - 1.153.108 Ft és kamata megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint az alperes a tényállás megállapítása során a sérült által a közigazgatási eljárásban tett, a munkabaleseti jegyzőkönyvben foglaltakkal ellentétes nyilatkozatot tekintette irányadónak. Annak alapján megállapította, hogy a sérült árufeltöltési munka végzésekor, egy a közlekedő úton elhelyezett, fektetett szerelő létrában megbotlás és elesés következtében szenvedett jobb lábszárcsont törésekkel járó balesetet, ami a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdése, 36. § (1) bekezdése, 54. § (1) bekezdés a) és g) pontja, valamint (7) bekezdés b) és h) pontja felperes általi megszegésével okozati összefüggésben következett be, ezért a felperest a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. § (1) bekezdése szerinti megtérítési felelősség terheli.
Az elsőfokú bíróság a fizetési meghagyást a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 3. § (2) bekezdés b) pontja és 50. § (1) bekezdése megsértése miatt hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A bíróság megállapította, hogy a baleset bekövetkeztének körülményeire vonatkozóan ellentmondásos tartalmú bizonyítékok álltak rendelkezésre: a felperes által felvett üzemi baleseti jegyzőkönyv szerint a létra az állványzat alatt volt elhelyezve, a sérült az állványzat alatti közlekedés során szenvedte el a balesetet, ezzel szemben a sérült a közigazgatási eljárásban és perben tanúként is úgy nyilatkozott, hogy közlekedési útvonalon - figyelemfelhívás nélkül - elhelyezett létrában botlott meg. Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette azt is, hogy a perben meghallgatott ügyvezető tanúvallomása az üzemi baleseti jegyzőkönyvben írtakat támasztotta alá és azt is, hogy a baleset két szemtanúját, a sérült munkatársait az alperes a közigazgatási eljárásban nem nyilatkoztatta. Mindezekből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a határozata alapjául szolgáló tényállást nem tisztázta kellő mértékben, nem adta kellő indokát annak, hogy az üzemi baleseti jegyzőkönyvben írtakkal szemben miért a sérült időben későbbi nyilatkozatát tekintette irányadónak, ezért - a lefolytatandó bizonyítás terjedelmét is figyelembe véve - az alperesnek a megismételt eljárásban, a szemtanúk és a baleset kivizsgálásában részt vett munkavállalók nyilatkoztatásával, a felperes által lefolytatott belső vizsgálat iratanyagának beszerzésével, szükség esetén helyszíni szemle lefolytatásával kell megállapítania a tényállást.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte, hogy az alperes által felajánlott tanúbizonyítás a döntés alapjául szolgáló tényállás tisztázását szolgálhatja, ezért annak a közigazgatási szerv érdemi döntését meg kell előznie. Ezen, a közigazgatási szerv hatáskörébe tartozó bizonyítás bíróság általi foganatosításával a bíróság az érdemi döntés lehetőségét vonná el a közigazgatási szervtől.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak "megváltoztatását", másodlagosan az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Ket. 50. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 206. §-a, 221. §-a, és 339. §-a megsértésére hivatkozva.
Álláspontja szerint a hatóságnak a Ket. 50. § (1) bekezdése alapján olyan mértékben kell bizonyítást lefolytatnia és a tényállást megállapítania, hogy a közigazgatási eljárásban megalapozott döntést tudjon hozni. E kötelezettségek az adott eljárás céljához mérten terhelik, "túlzott mértékű" bizonyítás lefolytatása ellentétes lenne a Ket. 7. §-ával, amely alapelvi szinten rögzíti a hatóság költségtakarékos, hatékony és gyors eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségét.
Az alperes kiemelte, hogy a sérült a közigazgatási eljárásban úgy nyilatkozott, hogy a munkáltató iránti lojalitásból járult hozzá, hogy a létrát "az állványzat alattinak tekintsük", ezért a határozat ténymegállapítása, miszerint a létra a balesetkor a közlekedési útvonalon volt, nem iratellenes. A sérült nyilatkozata feloldotta az ítéletben megjelölt ellentmondást, a sérült a közigazgatási eljárásban előadottakat a perben - mind a létra helyzetére, mind az üzemi baleseti jegyzőkönyvtől való eltérésre vonatkozóan - megerősítette. A baleset két szemtanújának - az alperes által a perben indítványozott - tanúkénti meghallgatásával a bíróság érdemben felül tudta volna vizsgálni a határozatot, a hatályon kívül helyezésnek és a közigazgatási hatóság új eljárásra való kötelezésének feltételei - figyelemmel a BH 2004.391. számon közzétett eseti döntésben és az 1/2011. (V.9.) KK véleményben foglaltakra is - nem álltak fenn.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a tényállás "túlzott mértékű" felderítésére vonatkozó alperesi hivatkozás nem fogadható el, nyilvánvaló ellentmondások közigazgatási szakban való feloldása nélkül megalapozott tényállás nem állapítható meg. A "túlzott mértékű" bizonyításra hivatkozás is téves, hiszen az alperes maga indítványozta a perben olyan tanúk meghallgatását, akiket a közigazgatási eljárásban elmulasztott meghallgatni, és ezáltal a tényállást nem tárta fel.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Ket. 50. § (1) bekezdése a hatóságot a döntéshozatalhoz szükséges tényállás tisztázására kötelezi, előírva azt is, hogy amennyiben a rendelkezésre álló adatok ehhez nem elegendőek, a hatóságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatnia.
A Pp. 339. § (1) bekezdése szerint ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi.
A Kúria a közigazgatási szervek határozatai felülvizsgálatának egyes kérdéseiről szóló 1/2011. (V.9.) KK véleményében rögzítette, hogy a Pp. 324. § (2) bekezdése szerinti közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének önmagában eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihatott. A Kúria hangsúlyozta, hogy a Ket. hatálya alá tartozó eljárásokban a hatóságok a Ket. rendelkezései közül nem válogathatnak, különös tekintettel azon rendelkezésekre, amelyek az ügyféli jogok érvényesülését szolgálják. Az ügy érdemi döntésére is kihatással lehet, ha a hatóságok a Ket. alapelvei között, az 5. § (1) bekezdésében rögzített követelményt is megsértve, pl. az ügyfeleket megillető jogokat nem biztosították.
A Kúria a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése helyes értelmezéséről és alkalmazásáról - a Pp. egyéb rendelkezéseivel [163. §, 206. § (1) bekezdés, stb.] és az Ebtv. 67. § (1) bekezdésével összefüggésben is - számos határozatában állást foglalt. A KGD 2006.152. számon közzétette eseti döntésében kimondta: a határozat hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése szükségtelen, ha a tényállásbeli és jogi kérdések a bírósági eljárás során tisztázhatók. A BH 2010.74. számon közzétett határozatában és az Mfv.III.10.358/2014/4. számú határozatában rámutatott, hogy a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben a határozat hatályon kívül helyezésének akkor van helye, ha olyan jelentős, a döntés érdemére is kiható eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban nem pótolható. A bíróság a társadalombiztosítási szervet - a határozat hatályon kívül helyezése mellett - szükség esetén utasíthatja új eljárásra (Mfv.III.10.584/2012/4., Mfv.III.10.116/2013/4., Mfv.III.10.358/2014/4.).
A Kúria a Ket. és a Pp. fenti rendelkezéseivel kapcsolatos, a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben is irányadó gyakorlatára legutóbb az Mfv.III.10.019/2015/7. számú ítéletében hivatkozott a következők szerint. A Kúria számos döntésében hangsúlyozta, hogy önmagában még a tényállás részleges tisztázatlansága sem vezethet a hatóság határozatának hatályon kívül helyezéséhez, ha a bíróság eljárása során a tényállást kiegészítheti, teljessé teheti (pl. KGD 2011. 102.). Amennyiben a bíróság a megtérítési felelősségre vonatkozó döntés érdemi felülvizsgálatához szükséges tényállás további kiegészítését szükségesnek tartja, úgy módjában áll arról a perben elrendelt bizonyítás útján rendelkezni (Mfv.III.10.567/2014/4.).
A felperes a perben az ügyféli jogai gyakorlásával kapcsolatban jogszabálysértést nem állított, a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát - az Ebtv. 67. §-a, a Ket. 50. § (1) bekezdése és 3. § (2) bekezdés b) pontja megszegésére hivatkozva - egyrészt azért kérte, mert a határozat a tényállással ellentétes elemeket tartalmaz: iratellenesen rögzíti, hogy a létra a közlekedési útvonalon volt elhelyezve, másrészt mert a hatóság "nem vette figyelembe az ügy szempontjából fontos körülményeket".
Az alperes - határozata 2. és 3. oldalán - részletesen ismertette az általa megállapított tényállást, rögzítette azt is, hogy annak megállapítása során a sérült közigazgatási eljárásban tett, a határozatban szintén részletesen ismertetett nyilatkozatát tekintette irányadónak. A határozat tartalmazza azt is, hogy a hatóság a felperes - határozatban felsorolt - munkavédelmi szabályszegéseit a megtérítési eljárásban beszerzett iratok és nyilatkozatok együttes mérlegelésével állapította meg, annak alapján, a szabályszegéseknek a balesettel való okozati összefüggésére tekintettel döntött az Ebtv. 67. § szerinti megtérítési kötelezettségről.
A fentiek alapján a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Ket.-nek a szabad bizonyítás elvét megfogalmazó, a hatóságot az ügy szempontjából fontos körülmények figyelembe vételére kötelező alapelvi rendelkezése [3. § (2) bekezdés b) pont] lényeges megsértése nem volt megállapítható. Az alperes a társadalombiztosítási határozat érdemi bírósági felülvizsgálatához szükséges tényállást megállapította, így a határozat hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése az elsőfokú bíróság által megjelölt okból, pusztán amiatt, mert közigazgatási eljárásban egymásnak ellentmondó, illetve a perben a határozatban szereplő tényállás valós, helytálló voltát megkérdőjelező bizonyítékok is felmerültek, nem volt indokolt.
A másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben a társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezésére és az alperes új eljárásra kötelezésére önmagában nem adott alapot az sem, hogy a hatóság eljárása során nem folytatott le a rendelkezésre álló valamennyi bizonyíték beszerzését is magában foglaló bizonyítást. A Ket. 50. § (1) bekezdése a hatóság számára a döntéshozatalhoz szükséges tényállás tisztázását teszi kötelezővé. Ennek módjáról és eszközeiről a Ket. - az eljárási alapelvek között, "A tényállás tisztázása" alcím alatti, a bizonyításra vonatkozó rendelkezésekben - számos előírást tartalmaz, amelyek megsértése adott esetben alapot adhat a határozat hatályon kívül helyezése mellett a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezésére. Ennek feltételei azonban a jelen esetben nem álltak fenn.
A felek között a tényállás körében vita tárgyát kizárólag a létra balesetkori helyzete képezte, erre nézve az alperes ellentmondásos tartalmú bizonyítékok mérlegelésével, a sérült balesetkor jelenlévő két munkatársa meghallgatásának mellőzésével állapította meg a tényállást. Az alperes indítványa szerinti tanúbizonyítás, de egyéb - a felek által indítványozott és a bíróság által a határozat érdemi felülvizsgálatához szükséges tényállás megállapítása érdekében indokoltnak tartott - bizonyítás bíróság általi elrendelésének nem volt eljárásjogi akadálya. A foglalkoztató Ebtv. 67. § szerinti megtérítési felelőssége tárgyában indult közigazgatási eljárásban le nem folytatott bizonyítás perben történő elrendelését a Pp. rendelkezései nem tilalmazzák, az ilyen, a felülvizsgált határozatban megállapított tényállás valóságának tisztázását szolgáló bizonyítás bíróság általi elrendelése - a jogerős ítéleti érveléssel szemben - nem jelenti a társadalombiztosítási szerv hatáskörének elvonását.
Az alperes a Pp. 206. §-a és 221. §-a megsértését csupán állította, a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatára alapot adó indokokat nem jelölt meg, ezért a Kúria a felülvizsgálatot e körben mellőzte.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés]. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felek bizonyítási indítványai alapján, a szükségesnek tartott mértékű bizonyítás lefolytatása után érdemben kell döntenie a felperes megtérítési kötelezettségét előíró társadalombiztosítási határozat jogszerűségéről [Pp. 275. § (5) bekezdés].
A Kúria a felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét csupán megállapította, azok viseléséről az eljárást befejező határozatában az elsőfokú bíróság dönt [Pp. 275. § (5) bekezdés].
Budapest, 2015. május 18.
Dr. Zanathy János sk. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk.bíró
(Kúria Mfv.III.10.032/2015.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.