adozona.hu
AVI 2015.7.61
AVI 2015.7.61
Fizetendő illeték hiányában nem alkalmazható az Itv. 82. § (1) bekezdésében írt szankció [1990. évi 82. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes gépjármű-forgalmazással foglalkozó gazdasági társaság, amely az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés l) pontja alapján illetékmentességet élvez. A felperes gépjárművásárlással kapcsolatos bejelentési kötelezettségét nem teljesítette, ezért az adóhatóság 80 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg terhére. Határozatát az Itv. 76. § (1), 82. § (1) bekezdésére, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1...
AVI 2015.7.61 Fizetendő illeték hiányában nem alkalmazható az Itv. 82. § (1) bekezdésében írt szankció [1990. évi 82. § (1) bek.]
A felperes gépjármű-forgalmazással foglalkozó gazdasági társaság, amely az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés l) pontja alapján illetékmentességet élvez. A felperes gépjárművásárlással kapcsolatos bejelentési kötelezettségét nem teljesítette, ezért az adóhatóság 80 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg terhére. Határozatát az Itv. 76. § (1), 82. § (1) bekezdésére, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés b), c) pontjára, (21) bekezdésére és a 182. § (1) bekezdésére alapozta kiemelve, hogy a mulasztási bírság mértékének meghatározásakor figyelembe vette, hogy a felperes gépkocsi vagyonszerzéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettségeinek sorozatosan késedelmesen tett eleget.A felperesi fellebbezése folytán eljárt alperes a 2011. március 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében vitatta a mulasztási bírság fizetési kötelezettségét, nézete szerint illetékfizetési kötelezettség hiányában az Itv. 76. § (1) bekezdése alapján vele szemben az illeték, mint állami bevétel megfizetésének elmulasztása miatt bírság kiszabásának nem volt helye. Az alperesi döntés az Itv. 82. § (1) bekezdése alapján is jogszerűtlen, mivel a jogszabályhely szerint csak azon bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén szabható ki mulasztási bírság, ha az tényleges illetékfizetési kötelezettséghez kapcsolódik.
A Törvényszék a felperes keresetének helyt adott, és az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Mindenekelőtt rögzítette, hogy az Itv. 76. § (1) bekezdése a gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén megköveteli az ilyen jog szerzését tanúsító okirat bemutatását, és ez a kötelezettség az illetékmentességet élvező jogalanyra is vonatkozik. A bejelentés célja az illetékfizetési kötelezettségtől függetlenül elsődlegesen a jogváltozás átvezetése, melyre az illetékes okmányiroda, míg az illetékkiszabás tekintetében az állami adóhatóság rendelkezik hatáskörrel. A bejelentési kötelezettség tehát a gépjármű-forgalmazóként illetékmentességet élvező felperest is terhelte. Ugyanakkor kifejtette, hogy a felperest az Itv. 82. § (1) bekezdése alapján mulasztási bírsággal sújtani nem lehetett, mert az csak az illetékfizetésre kötelezett bírságolását teszi lehetővé. Illetékmentes jogalanyok esetében az Itv. 82. § (1) bekezdése nem alkalmazható, hiszen nincs olyan illetékfizetési kötelezettség, amelyen "felül" meg lehet állapítani a mulasztási bírságot.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása, másodlagosan a Fővárosi Törvényszék új eljárásra és új határozat hozatalra utasítása iránt. Nézete szerint a jelen ügyben releváns jogszabályok [Itv. 18. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pontja, 26. § (1) bekezdés l) pontja, 76. § (1) bekezdés, 82. §, Art. 21. §] összevetéséből következően a jogügyletet annak létrejöttétől számított 15 napon belül abban az esetben is be kell jelenteni az adózónak, ha a vagyonszerzésre nézve az állami adóhatóság által kiadott illetékmentességi határozattal rendelkezik, és vagyonszerzési illetéket nem kell fizetnie. Ugyanezt a kötelezettségét rögzíti a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet (továbbiakban: BM rendelet) 100/B. § (1) bekezdése is. Nem vitatható, hogy a felperes ezen kötelezettségét elmulasztotta, mely miatt mulasztási bírság kiszabásának van helye. A mulasztási bírság mértékét az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontja határozza meg, mértékének megállapításánál pedig az alperes figyelembe vette az Art. 172. § (21) bekezdésében foglaltakat. Az Itv. 82. § (1) bekezdésének alkalmazhatóságával kapcsolatos felperesi érvelés e jogszabályhely téves értelmezésén alapul.
A mulasztási bírság kiszabására nemcsak akkor kerülhet sor, ha illetékfizetési kötelezettség is fennáll, hanem az illetékfizetési kötelezettség alól mentes adózó esetén is. A mulasztási bírság megállapítása során szerinte az sem bír relevanciával, hogy a tárgyi gépjármű értékesítése után az új tulajdonos a vagyonszerzési illetéket megfizette, ugyanis nem a bevételkiesés alapozza meg a mulasztási bírság kiszabását, hanem a jogszabályban foglalt bejelentési kötelezettség elmulasztása. Hangsúlyozta azt is, hogy az elsőfokú bíróság téves álláspontjának elfogadása esetén a mulasztási bírság kiszabására nem lenne lehetőség és helytelen az az álláspont is, hogy a mulasztási bírság kiszabását nem az Art. vonatkozó rendelkezései tennék lehetővé. A mulasztási bírság, mint eljárásjogi szankció alkalmazásának jogalapját nem az Itv., hanem az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontja teremti meg. Vitatta azt az elsőfokú bírósági álláspontot, hogy a mulasztási bírság kiszabásának jogalapját az Itv. 82. § (1) bekezdése biztosítaná. Az szerinte csak utaló szabályt tartalmaz, s a mulasztási bírság kiszabásának és annak mértékének megállapítására vonatkozó részletes feltételeket az Art. 172. §-a rögzíti. Miután az Art. 172. §-a a mulasztási bírság kiszabásának törvényi lehetőségét nem köti a vagyonszerző általi tényleges illetékfizetéshez, így ennek megkövetelése jogszabályba ütközik. Téves az EBH 2002.811. számon közzétett eseti döntésben foglaltakra történő hivatkozás is, hiszen az a korábbi már hatályban nem lévő Art. szabályainak alkalmazását vizsgálta, amely valóban feltételezett egy ténylegesen kiszabott illetékösszeget. Jelen ügyben alkalmazandó új Art. 172. §-a azonban ilyen értelmű rendelkezést nem tartalmaz.
A felperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A gépjárművek tulajdonjogának átvezetése, az új tulajdonos bejelentésére tekintettel, a BM rendelet szabályai szerint történik. A felperesnek mint a statisztikai számjele alapján főtevékenységként gépjármű, jármű, pótkocsi, illetve mezőgazdasági gépek forgalmazására jogosult járműkereskedőnek, a 100/B. § alapján az értékesítési céllal történt vásárlást követően 15 napja van a bejelentésre. A BM rendelet 88/A. § (1) és (2) bekezdései szerint, ha a jármű jogszerű megszerzője a bejelentési kötelezettségét annak keletkezésétől számított 15 napon túl, késedelmesen teljesíti, a közlekedési igazgatási hatóság a tulajdonjogot bejegyzi a nyilvántartásba, a forgalmi engedély, valamint a törzskönyv kiadására intézkedik, egyben a szabályszegés tényéről értesíti a szabálysértési hatóságot, és az (1) bekezdésben meghatározott esetben értesíti a mulasztási bírság kiszabása érdekében az adóhatóságot.
A jármű megszerzésével összefüggő, a tulajdonjog változással együtt járó vagyonszerzés után fizetendő illetékre az Itv. szabályai az irányadók. Az illeték megfizetése az Itv. 76. § (1)-(2) bekezdéseinek megfelelően ugyan a közlekedési igazgatási feladatokhoz kapcsolódó nyilvántartási-ügyintézési feladatokat is ellátó okmányiroda közreműködésével történik, de maga az illetékhatóság az Itv. 76. § (3) bekezdésnek megfelelően az állami adóhatóság: ha a fizetendő illetékkel kapcsolatos vita vagy más körülmény ezt indokolja, az állami adóhatóság határozattal állapítja meg a vagyonszerzési illetéket, és ugyancsak ez a hatóság szabja ki a vagyonszerzés késedelmes bejelentését terhelő mulasztási bírságot.
A tulajdonjog megszerzésének a közlekedési igazgatási hatóságnál történő bejelentése egyidejűleg szolgálja tehát a változásnak a nyilvántartásba való bejegyzését és a vagyonszerzésnek az illetékkiszabásra történő bejelentését.
Az Itv. a gépjárművek tulajdonjogának megszerzéséhez is rendel illetékmentességet. A felperes Itv. 26. § (1) bekezdés l) pontja szerinti illetékmentessége nem vitatottan fennállt.
Az Itv. erre vonatkozó jogszabályi lehetőségének hiányában az egyébként illetékfizetésre kötelezettet a személyes illetékmentessége nem mentesíti az illetékfizetésre való bejelentés kötelezettsége alól, a mentesség az Itv. 4. § (1) bekezdésének megfelelően kizárólag arra terjed ki, hogy tőle az illeték nem követelhető.
Az Itv. a törvényi kötelezettség nem teljesítéséhez különböző jogkövetkezményeket társít, a szankciók körébe tartozik az Itv. 82. § (1) bekezdés szerinti mulasztási-, és a (2) bekezdésen alapuló adóbírság intézménye.
Az Itv. 82. § (1) bekezdése szerint az illeték fizetésére kötelezett terhére, ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét - felhívás ellenére - egyáltalán nem vagy nem teljes mértékben vagy nem a megszabott határidőben teljesítette, továbbá a vagyonszerzéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása, illetve hiányos teljesítése vagy késedelmes teljesítése esetén, a fizetendő illetéken felül az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott mértékű, mulasztási bírságot kell fizetni.
Az Itv. szabályozásából következően a szankcionálandó eseményhez kapcsolódó mulasztási bírság kiszabásának feltételeit az Itv. alapján kell meghatározni, az Art. kizárólag a bírság mértékének meghatározására alkalmazható.
Az Itv. szerinti mulasztási bírság az illetékfizetésre kötelezettel szemben szabható ki. Az Itv. már hivatkozott 4. § (1) bekezdéséből megállapítható, hogy a mentesség nem változtat azon, hogy az arra jogosult is illetékfizetésre kötelezett, jogosultsága csupán arra terjed ki, hogy vele szemben nem támasztható követelés. A szankcionálandó magatartási kör magában foglalja a perbeli esetben is megállapítható bejelentési kötelezettséghez kapcsolódó mulasztást. További törvényi követelmény, hogy az Art. által meghatározott mértékű mulasztási bírság kiszabására a fizetendő illetéken felül kerüljön sor. A felperes mentessége következtében azonban fizetendő illeték semmilyen összegben, nulla forintban sem állapítható meg, az Itv. ezen feltétele tehát nem következhetett be.
Az alperesi felülvizsgálati kérelemben hivatkozott az adózás rendjéről szóló 1990. XCI. tv. 74. §-a szerinti, az illetékfizetési kötelezettség adott százalékában megállapítandó mulasztási bírságra vonatkozó rendelkezések 2002. december 31-ig voltak hatályban. Az Itv.-nek a mind ekkor, mind jelenleg hatályos szabályozása a fizetendő illetéken felül tette/teszi megállapíthatóvá a mulasztási bírságot. Az Itv. változatlan meghatározásából következően a jogalkotó az összegszerűen meghatározott mulasztási bírság mérték bevezetésével sem kívánt változtatni azon, hogy amennyiben az Itv. szabályai szerint nincs az illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség, az Art.-nek csak a bírság mértékére nézve alkalmazandó szabályai folytán továbbra se kerüljön kiszabásra mulasztási bírság.
Mindezek következtében bár a felperes személyben, és a bejelentéshez kapcsolódó mulasztása folytán lehetne alanya a mulasztási bírságnak, a harmadik törvényi feltétel, a fizetendő illeték hiányában vele szemben nem alkalmazható az Itv. 82. § (1) bekezdése: mulasztása ellenére nem sújtható mulasztási bírsággal.
A jogszabályhelyek összevetése alapján az elsőfokú bíróság érdemben helyes következtetést vont le, az Itv. 82. § (1) bekezdés alkalmazása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a "fizetendő illetéken felül" törvényi feltételt.
Egyazon magatartást a jogalkotó eltérő jogszabályok szerint, eltérő jogkövetkezményekkel értékelhet. A felülvizsgálati eljárásnak az a jogerős ítélet volt tárgya, amely az Itv. 76. § (3) bekezdése szerinti hatóság határozata nyomán azt vizsgálta, a felperes a vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési kötelezettség nem/késedelmes teljesítése miatt szankcionálható-e mulasztási bírsággal az Itv. szabályai szerint. Nem volt tárgya sem a közigazgatási-, sem a peres eljárásnak, hogy a változás bejelentés késedelmét, elmaradását a közlekedési igazgatási hatóság előtti eljárásban miként szankcionálják, vagy egyáltalán szankcionálják-e.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.357/2012/4.)