adozona.hu
AVI 2015.7.58
AVI 2015.7.58
Új tényre, új bizonyítékra a fellebbezésben is lehet hivatkozni [2003. évi XCII. törvény 137. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes csereügylettel szerzett ingatlanon tulajdonjogot. A szerződést illetékkiszabásra 2008. június 25-én jelentették be. A felperes az ingatlant 2008. július 9-én értékesítette.
Az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásában a felperest az illetékről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 21. § (1) bekezdése alapján, a bejelentett érték, mint forgalmi érték után, az általános illetékkulcs alkalmazásával 22 889 360 forint vagyonszerzési illeték megfizetésére kötelezte.
Az elsőfo...
AVI 2015.7.58 Új tényre, új bizonyítékra a fellebbezésben is lehet hivatkozni [2003. évi XCII. törvény 137. § (1) bek.]
A felperes csereügylettel szerzett ingatlanon tulajdonjogot. A szerződést illetékkiszabásra 2008. június 25-én jelentették be. A felperes az ingatlant 2008. július 9-én értékesítette.
Az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásában a felperest az illetékről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 21. § (1) bekezdése alapján, a bejelentett érték, mint forgalmi érték után, az általános illetékkulcs alkalmazásával 22 889 360 forint vagyonszerzési illeték megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú hatóság úgy tekintette, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedett, az illeték összegét a felperes folyószámlájára felvezették.
2009. november 13-i keltezéssel a felperes két beadványt nyújtott be: igazolási kérelmében a fizetési meghagyás kézbesítésének szabálytalanságára hivatkozott, a fellebbezésben pedig vitatta az általános illeték mérték alkalmazandóságát, mert az ingatlant továbbértékesítési céllal szerezte meg. Nyilatkozatot csatolt.
A felperes 2010. április 14-ei keltezéssel két újabb beadványt nyújtott be. Az egyikben tájékoztatást kért a 2009. évi folyószámla kivonaton szereplő 22 889 360 forint visszterhes vagyonátruházási illetékről; a másikban ugyanezen illeték törlését kérte.
A kézbesítés szabálytalanságra vonatkozó 2009. november 13-án kelt beadványnak az elsőfokú adóhatóság 2010. május 19-én kelt végzésében helyt adott, megállapította, a fizetési meghagyás kézbesítésének időpontja 2009. november 13-a.
A 2009. november 13-ai keltezésű fellebbezést az elsőfokú adóhatóság az illetékkedvezmény alkalmazásához kapcsolódó igazolási kérelemnek minősítette, és szintén 2010. május 19-én, önálló fellebbezéssel nem támadható 2557041367. számú végzésével elutasította.
Az elsőfokú hatóság 2010. május 19-én határozatot is hozott, melyben a felperesnek az hatósághoz 2009. november 17-én benyújtott (azonos a 2009. november 13-i keltezésű fellebbezéssel) "illeték visszatérítése/törlése" iránti kérelméről döntött, azt elutasította.
A határozat indokolása szerint a tovább értékesítési szándékra vonatkozó igazolási kérelmet elutasították.
Az alperes helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Indokolásában megállapította, hogy a felperes határidőben nem tett eleget nyilatkozattételi kötelezettségének, igazolási kérelme nem vezetett eredményre, nem teljesítette az Itv. 23/A. § (1) bekezdés szerinti ingatlan forgalmazói kedvezményre vonatkozó jogszabályi követelményeket.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.207/2009/6. számú ítéletében kifejtettekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megállapította, az alperes tévesen minősítette a felperes 2009. november 23-i (helyesen: 13-i) beadványát visszatérítés, illetve törlés iránti kérelemnek, az tartalmában illetékkedvezmény megállapítására irányult. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy az alperes nem illeték-visszatérítés vagy törlés kérdésében, hanem az illetékkedvezmény tárgyában döntött. Ennek folytán a keresetlevélnek azon előadása is alaptalan, hogy nem bírálták volna el a fellebbezést.
A határozatok rendelkező része és indokolása nem áll egymással összhangban, azonban ez nem volt az ügy érdemére kiható súlyos eljárási jogszabálysértés, mert helytálló megállapításokat és jogszerű indokolást tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság azt is kifejtette, hogy a keresetnek helyt adó döntés esetén a megismételt eljárás szempontja csak az lehetett volna, hogy az egyébként törvényes tartalmú döntést helytálló formában közöljék a felperessel. Az illetékkedvezmény tartalmi kérdéseit azonban már a vitatott határozatokban megvizsgálták, eldöntötték, ezért az elsőfokú bíróság a határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatás előírását feleslegesnek tartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú adóhatóság jogsértően és méltánytalanul járt el, amikor nem fogadta el a mentességre vonatkozó igazolási kérelmet. Az alperesi határozatban nem áll összhangban a rendelkező rész és annak indokolása.
Előadta, jogsértő volt a fellebbezéssel egyidejűleg lerótt 500 000 forint elszámolása is.
A Legfelsőbb Bíróságnak a jogerős ítéletben hivatkozott Kfv. VI. 35.207/2009/6. számú ítélete egyértelműen tiltja új tény, körülmény előadása esetén a fellebbezés átminősítését új kérelemmé. Az alperes hatáskör elvonást valósított meg, amikor a fellebbezést kizárólag kérelemként bírálta el. Az elsőfokú bíróság így nem is hozhatott ítéletet a fizetési meghagyással indult illetékügyben. Nem osztotta az elsőfokú bíróság azon érvelését, hogy bár az alperes sorozatosan megszegte a rá irányadó határidőket, az, hogy döntéseit nem megfelelő formában hozta, ne hatna ki az eljárás kimenetelére.
A felperesnek az ítéletig jelentős késedelmi pótlékfizetési kötelezettsége keletkezett a fizetési meghagyás alapján.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert az a hangsúlyt helytállóan helyezte az ügy érdemére: a jogvita elsődleges tárgya az ingatlanforgalmazói kedvezmény alkalmazhatósága volt. Helytálló az a következtetés is, hogy egy esetleges megismételt eljárásban sem illetné meg a felperest az illetékkedvezmény. Az eljárási hibák nem hatottak ki az illetékkedvezménnyel kapcsolatos döntésre.
Az eljárási határidőket nem vitatottan túllépték, de az elsőfokú adóhatóság gondoskodott a késedelmi pótlék rendezéséről.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdés alkalmazása során a bíróság az eljárásjogi szempontból jogszabálysértő közigazgatási határozatot akkor helyezi hatályon kívül és kötelezi a közigazgatási szervet új eljárásra, ha a jogszabálysértés kihatott az ügy érdemére. Az ügyféli jogok érvényesülését akadályozó eljárási hibák mindenkor ebbe a körbe tartoznak.
Egy-egy beadvány tartalmának hatóság általi minősítése, a tárgykört alapvetően befolyásoló közigazgatási döntések jogerősként kezelése befolyásolja az ügy érdemi eldöntését. Az ilyen eljárásjogi hiba nem eredményezhet jogszerű állapotot. Erre tekintettel nem osztotta Kúria az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint súlyos eljárásjogi hibában szenvedő eljárás esetén tartalmilag helytálló lehet a közigazgatási döntés, és ezért felesleges lenne az új eljárás elrendelése. A jogerős ítélet azt is tévesen állapította meg, hogy az elsőfokú törlésről rendelkező határozattal, vagy az ahhoz kapcsolódó másodfokú határozattal el lehetett bírálni a fizetési meghagyás ellen benyújtott fellebbezést: arra csak az illetékügyekben is irányadó, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 137-139. §-ai szerinti eljárási rendben kerülhetett volna sor.
Az ügyfelek az illeték tárgyú fizetési meghagyásra tekintettel benyújtott beadványaikban előadhatnak új tényeket, körülményeket. Új tényekre, bizonyítékokra az Art. 137. § (1) bekezdése folytán, a fellebbezésben is lehet hivatkozni. Ennek következtében önmagában az új tény előadása nem alapozza meg a fellebbezési határidőn belül előterjesztett beadvány új kérelemként való elbírálását.
A Legfelsőbb Bíróság tárgykörhöz kapcsolódó eseti döntései jellemzően ahhoz igazodtak, hogy az érintett beadványban a felperes sérelmezte-e a fizetési meghagyásban megállapított illeték mértékét, vagy a fizetési meghagyást nem vitatva, kizárólag valamilyen illeték fizetési kötelezettség alóli mentesség alkalmazását kérte (Kfv.I.35.329/2002/4. szám, Kfv.VI.35.136/2009/4. szám, Kfv.VI.35.207/2009/6. szám, Kfv.VI.39.012/2010/4. szám és Kfv.VI.39.025/2010/7. szám).
A felperes 2009. november 13-i keltezésű, fellebbezésnek címzett beadványának a 2009. évi folyószámla kivonat 2010. áprilisi vitatását követően való átminősítése és ekként történő elbírálása az ügy érdemére kiható eljárásjogi hibát eredményezett. A 2010. áprilisi, a folyószámlára jogerősként felvezetett fizetési meghagyáshoz tartozó hátralék törlése iránti kérelemből nem lehet visszakövetkeztetni a felperes 2009. novemberi szándékára. Amennyiben az elsőfokú hatóságban kétségek ébredtek, hogy a fizetési meghagyás ellen törvényes határidőn belül tett előadást nem megnevezése szerint, a fizetési meghagyás elleni fellebbezésként kellene elbírálnia, úgy még 2010 áprilisában sem lett volna késő, a jogkövetkezményekre való figyelmeztetés mellett, a felperes nyilatkozatának beszerzésére.
Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az alperes eljárásjogi jogsértésének súlyát, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra kiterjedően, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az Art. 136. § (2) bekezdése szabályaira tekintettel a hatályon kívül helyezés az önálló fellebbezéssel nem támadható 2557041367. számú, "igazolási kérelem" tárgyában hozott végzésre is kiterjed. Kapcsolódási pontok hiányában ugyanakkor nem érinti a fizetési meghagyás kézbesítési vélelmének megdöntése tárgyában keletkezett végzést.
Az új eljárás során az elsőfokú hatóságnak a felperes 2009. november 13-ai, a fizetési meghagyást támadó beadványát azt követően kell elbírálnia, hogy nyilatkoztatta a felperest a célzott joghatásról.
(Kúria, Kfv. I. 35.183/2012/6.)