adozona.hu
AVI 2015.5.46
AVI 2015.5.46
A forgalmi érték különbözete képezi az illeték alapját [1990. évi XCIII. törvény 21. § (5)-(7) bekezdése]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2011. április 6. napján eladta a lakását 11 350 000 Ft ellenében, majd 2011. április 15-én megvásárolta az M. utca 8. szám alatti lakás 1/2 tulajdoni hányadát 8 750 000 Ft vételárért. Vagyonszerzése illetékkiszabásra történt benyújtásával egyidejűleg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. § (5) bekezdésében szabályozott úgynevezett: "cserét pótló vétel" kedvezményének alkalmazását is kérte.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbia...
AVI 2015.5.46 A forgalmi érték különbözete képezi az illeték alapját [1990. évi XCIII. törvény 21. § (5)-(7) bekezdése]
A felperes 2011. április 6. napján eladta a lakását 11 350 000 Ft ellenében, majd 2011. április 15-én megvásárolta az M. utca 8. szám alatti lakás 1/2 tulajdoni hányadát 8 750 000 Ft vételárért. Vagyonszerzése illetékkiszabásra történt benyújtásával egyidejűleg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. § (5) bekezdésében szabályozott úgynevezett: "cserét pótló vétel" kedvezményének alkalmazását is kérte.A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2011. június 8. napján kelt fizetési meghagyásában az illetékkedvezmény iránti kérelemnek helyt adott, és a felperest vagyonszerzése után 64 000 Ft kedvezményezett visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Döntését az Itv. 18. § (1) bekezdése, 21. § (1), (5)-(7) bekezdései, 77/A. § (1) bekezdése, 102. § (1) bekezdés e) pontja alapján hozta meg, megállapítva, hogy a felperes által vásárolt és eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözete 2 600 000 Ft, amely összeg képezte az illeték alapját.
A felperes fellebbezésében a terhére előírt illeték törlését kérte. Arra hivatkozott, hogy vagyona nem növekedett, mert az eladott lakás forgalmi értéke nagyobb volt, mint a vásárolt lakásé, így az illetékalap negatív, azaz mínusz (-) előjelű, negatív illetékalap utáni adókötelezettség pedig csak nulla forint lehet. Álláspontja szerint az Itv. 21. § (5) bekezdését nem lehet akként értelmezni, hogy az eladott, illetve a vásárolt ingatlan vételára különbözetének abszolút értékét kellene figyelembe venni, és mivel vonatkozásában vagyoncsökkenés állt be, az nem lehet alapja illetékkiszabásnak.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2011. augusztus 16. napján kelt határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta. Indokolása szerint az Itv. 21. § (5) bekezdése a kedvezményes illetékalap kiszámítására nem határoz meg a csökkentendő és a kivonandó számérték között sorrendiséget, nem rögzíti, hogy a csökkentendő minden esetben a vásárolt, a kivonandó pedig az eladott lakástulajdon forgalmi értéke lehet, és emiatt "negatív értékkülönbözet" nem keletkezhet.
A jogalkotót a cserét pótló vételi kedvezmény szabályainak megalkotásakor nem vezérelte az a szándék, hogy kizárólag azon lakás megszerzését tegye illetékkötelessé, amely nagyobb értékű a korábbinál. Nem a vagyongyarapodás szolgáltatja tehát az illetékkötelezettség jogalapját, hanem maga a visszterhes vagyonszerzés (lakásvásárlás) azzal, hogy az illetékalap az értékkülönbözet. Az Itv. 21. § (5) bekezdése az általánostól eltérő, kedvezőbb szabályokat állapít meg, mentességet azonban nem biztosít arra az esetre sem, ha a vásárolt lakás az eladottnál kisebb értékű. A két összeg különbözeteként olyan összeg is adódhat, amely nagyobb a megvásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, ebben az esetben az Itv. 21. § (6) bekezdésében írtak szerint az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke. Ilyen eset pedig kizárólag akkor fordulhat elő, ha a vásárolt lakás értéke kisebb, mint az eladotté, ami azt jelenti, hogy ekkor is kell illetéket fizetni.
E jogértelmezést a Legfelsőbb Bíróság EBH 1999.161. számon közzétett ítélete is megerősítette.
A felperes keresetében az adóhatározatok megváltoztatását, fizetési kötelezettségei törlését kérte annak megállapításával, hogy illetékfizetési kötelezettsége nem keletkezett. Sérelmezte, hogy az alperes tévesen értelmezte az Itv. 21. § (5) bekezdésében foglaltakat. E jogszabályhely nyelvtani értelmezése szerint a jogalkotó meghatározta a sorrendiséget, a csökkentendő, a vásárolt érték szerepel előbb, a kivonandó, az eladott forgalmi érték később, és az előbbiből kell kivonni az utóbbit. Maga az értékkülönbözet megnevezés is egyértelművé teszi, hogy lehetőség van negatív illetékalapot teremteni. Ezzel áll összhangban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 2. számú mellékletének I/3. pontja, amely előírja, hogy a magánszemélyt terhelő vagyonszerzési illetéket 1000 Ft-ra kerekítve kell megfizetni, a 100 Ft-ot el nem érő adóját az adózó nem fizeti meg, és az adóhatóság a 100 Ft-ot el nem érő adó visszatérítést nem utalja ki és nem tartja nyilván.
Diszkriminatív az az adóhatósági gyakorlat, amely az illetékfizetési kötelezettséget nem az átruházott lakások pozitív előjelű forgalmi értékében, hanem a két lakás forgalmi értékének abszolút értékében határozza meg, ilyen konkrét meghatározást a jogszabály szövege sem tartalmaz.
Az alperes jogértelmezésének elfogadásával sérülne a normavilágosság és az egyenlőség követelménye is. Vagyonnövekedése nem, hanem vagyoncsökkenése következett, és a nyelvtani értelmezéssel meghatározott sorrendiséggel negatív alapja van az illetékkiszabásnak, így illetéket fizetnie nem kell.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezve az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolása szerint bár az illetékfizetési kötelezettséget maga a vagyonszerzés keletkezteti, a jogalkotó az Itv. 21. § (5) bekezdésében meghatározott értékkülönbözettel a vagyongyarapodást tette az illetékkötelezettség mértéke alapjául.
Minél kisebb a vagyongyarapodás, annál kisebb a megfizetendő illeték összege, és amikor az értékkülönbözet, a vagyongyarapodás nulla (azaz a vásárolt és eladott ingatlan értéke azonos), akkor a jogalkotó az illetékfizetési kötelezettséget is 0 Ft-ra szállította le. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes jogszabály értelmezése és alkalmazott gyakorlata a józan ésszel, a jogalkotói akarattal és céllal is ellentétes. Az új eljárás során az adóhatóság megfizetendő illetékösszeget nem írhat elő a felperes terhére.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Itv. 1. §-át, 21. § (1) és (5)-(6) bekezdéseit. Az alperes lényegében fenntartotta és megismételte a határozatában foglaltakat.
Hivatkozva az Itv. 1. §-ához fűzött törvényi magyarázatra is, kifejtette, hogy az öröklési és ajándékozási illeték a vagyon gyarapodását terheli. Az örökléssel, illetve az ajándékozással az örökös, illetve a megajándékozott vagyona gyarapszik. Ennek a vagyongyarapodásnak egy részét vonja el az állam vagyonszerzési illeték formájában, amely illetékek - közgazdasági tartalmukat tekintve - egyszeri vagyonadó jellegűek. Adójellegű elvonás a visszterhes vagyonátruházási illeték is, amelyet azonban elsősorban nem a vagyongyarapodás után kell fizetni, hanem az Itv.-ben nevesített vagyonelemek (pl. ingatlan, gépjármű, illetve az ezekre vonatkozó vagyoni értékű jog) ellenérték fejében történő megszerzéséért. Ez a közteher tehát forgalmi adótípusú elvonás.
A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Elsődlegesen rögzíti a Kúria, hogy a (felperesi vagyonszerzéskor hatályos) Itv. sem a vagyongyarapodás, sem a negatív vagy abszolút értékű értékkülönbözet fogalmakat nem tartalmazza.
Öröklés, ajándékozás, visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni (Itv. 1. §). A visszterhes vagyonátruházási illetékre vonatkozó rendelkezéseket a belföldi ingatlan tekintetében kell alkalmazni [Itv. 2. § (2) bekezdés]. Ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik [Itv. 18. § (1) bekezdés]. A felperes akkor, amikor Magyarországon ingatlant vásárolt, az Itv. személyi, tárgyi, területi hatálya alá került.
Az Itv. meghatározza az illeték általános mértékét [Itv. 19. § (1) bekezdés]: a visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 4%, ingatlan megszerzése esetén ingatlanonként 1 milliárd forintig 4%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint.
A jogalkotó a lakástulajdon megszerzését kedvezményezte az illeték mértéke körében, ugyanis az Itv. 21. § (1) bekezdése szerint lakástulajdon szerzése esetén az illeték mértéke - lakásonként - 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 4%. Lakás résztulajdonának szerzése esetén a 4 millió forintnak a szerzett tulajdoni hányaddal arányos összegére alkalmazható a 2%-os illeték, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 4% illetéket kell fizetni.
A jogalkotó az illeték mértékén túl további, az illeték alapjára vonatkozó kedvezményt is biztosít lakás vásárlásakor arra az esetre, ha a magánszemély vevő lakás vásárlása mellett a másik lakástulajdonát eladja.
Az Itv. 21. § (5) bekezdése értelmében lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. A (6) bekezdés alapján ha az (5) bekezdés szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke. A (7) bekezdés szerint az (5) bekezdésben említett adásvételnél a vevő az ott említett másik lakástulajdona eladását a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére alkalmas adásvételi szerződés másolatával vagy más megfelelő módon köteles igazolni. Ezzel egyidejűleg kell nyilatkoznia arról is, hogy a vásárláskor az (5) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelelt.
Az Itv. idézett 21. § (5)-(7) bekezdései tartalmazzák az úgynevezett: "cserét pótló vétel" kedvezményét, amely elnevezés az ingatlanok cseréjére vonatkozó, az Itv. 21. § (3) bekezdésében foglalt szabályozás ("Lakástulajdonok egymás közötti cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt ingatlanok - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete.") hasonlóságán alapul.
A Kúria álláspontja szerint az Itv. 21. § (5) és (6) bekezdésében foglalt rendelkezések együttes értelmezése és alkalmazása ad egyértelmű választ az illetékalap mikénti kiszámításának kérdésére. A szabályozás szerint az illeték alapja a lakástulajdonok forgalmi értékeinek a különbözete, és abból a (6) bekezdésben foglalt előírásból következően, hogy ha "az értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke", az állapítható meg, hogy az értékkülönbözet kialakulhat a vásárolt és eladott, illetve az eladott és vásárolt lakástulajdonok - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékeinek különbözetéből, de nem lehet nagyobb, mint a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke. Az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves, a felperes által kifejtett nyelvtani értelmezés esetén pedig nem lenne alapja a (6) bekezdésnek.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.380/2008/4., Kfv. I. 39.037/2008/8., Kfv. I. 39.037/2008. számú ítéleteiben kimondta, hogy mivel a visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség tulajdonszerzés esetén keletkező törvényi kötelezettség, minden egyes tulajdonszerzéshez külön - külön kapcsolódik az illetékfizetési kötelezettség. A 17/1999. (VI. 11.) AB határozat az Alkotmánybíróság azonos megállapítását tartalmazza: "a tulajdonszerzéssel összefüggő illetékfizetési kötelezettség minden esetben tulajdonszerzésenként keletkezik". Alapesetben tehát tulajdonszerzésenként kell illetéket fizetni. Jogalkotói kedvezmény az Itv. 21. § (5)-(7) bekezdéseiben foglaltan, hogy laskás vételekor lakás eladására is figyelemmel lehet lenni az illetékezés során, és nem forgalmi érték, hanem forgalmi érték különbözete képezi az illeték alapját. E kedvezmény azonban nem mentesség, ugyanis olyan illetékmentességi szabályozást az Itv. nem tartalmaz, hogy illetékmentes lenne a vagyonszerzés, ha az eladott lakás forgalmi értéke nagyobb a vásárolt lakás forgalmi értékénél.
Azonos jogértelmezésen alapult az alperes által hivatkozott legfelsőbb bírósági ítélet is.
A kerekítési szabályokat - a felperes által hivatkozott Art. előírások mellett - az Itv. is tartalmaz [71. § (3) bekezdés], amely szabályok az Itv. 21. § (5)-(7) bekezdésében foglalt kedvezményes rendelkezések mikénti értelmezését és alkalmazását nem befolyásolják.
Normavilágosság nem jogértelmezéssel, hanem jogalkotással sérülhet, az Itv. 21. § (5)-(7) bekezdéseiben foglalt szabályozás - amelyek alkotmányosságáról az Alkotmánybíróság számos határozatában nyilvánított véleményt - egyértelmű a tekintetben, hogy illetékalapnak a forgalmi érték (számtani előjel nélküli) különbözete minősül.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Kfv. V. 35.588/2012/6.)