BH+ 2015.7.316

A munkaügyi perben nem vizsgálható a munkáltató gazdálkodási körébe tartozó döntés célszerűsége. Ennélfogva a létszámcsökkentéssel indokolt felmondás esetén nem képezi vizsgálat tárgyát az, hogy a megrendelések visszaesése a létszámcsökkentést indokolttá tette-e [1992. évi XXII. tv. 89. § (2) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a keresetében az alperes által közölt rendes felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2006. július 10-étől építésvezetőként, 2010. január 1-jétől mint vezető állású munkavállaló felelős műszaki vezetőként állt az alperes alkalmazásában.
A felperes 2009-ben élettársi kapcsolatot lét...

BH+ 2015.7.316 A munkaügyi perben nem vizsgálható a munkáltató gazdálkodási körébe tartozó döntés célszerűsége. Ennélfogva a létszámcsökkentéssel indokolt felmondás esetén nem képezi vizsgálat tárgyát az, hogy a megrendelések visszaesése a létszámcsökkentést indokolttá tette-e [1992. évi XXII. tv. 89. § (2) bek.].
A felperes a keresetében az alperes által közölt rendes felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2006. július 10-étől építésvezetőként, 2010. január 1-jétől mint vezető állású munkavállaló felelős műszaki vezetőként állt az alperes alkalmazásában.
A felperes 2009-ben élettársi kapcsolatot létesített az alperes ügyvezetőjének a lányával, majd 2010. augusztus 27-én házasságot kötöttek. 2010 júniusától minden munkanapon a felperes a házastársát orvosi kezelésre szállította B.-re. 2010. május 21-étől kivitelezési munkát nem látott el. A 2010. május 25-étől augusztus 16-áig terjedő időszakban egy kézikönyv felülvizsgálatát kapta feladatul, amelyet az alperes székhelyén található lakásán végzett. 2010. június 3-ától június 10-áig árvízvédelmi feladatokat látott el, július 12-étől 16-áig szabadságon volt. A 2010. augusztus 17-étől 31-éig tartó időszakban az alperes a számára fizetés nélküli szabadságot engedélyezett.
Az alperes a 2010. szeptember 1-jén kelt és a felperes által ugyanezen a napon átvett rendes felmondással 2010. szeptember 1-jétől kezdődő 35 napos felmondási idővel 2010. október 5-ére a felperes munkaviszonyát megszüntette mentesítve a teljes időtartamra a munkavégzési kötelezettség alól. Az indokolás szerint 2010-ben a megrendelések visszaestek az alperesnél, emiatt létszámcsökkentés mellett döntött, amely a műszaki vezetői munkakört is érinti.
Az elsőfokú bíróság K. L., B. J. és M. T. tanúk vallomása alapján megalapozottnak találta, hogy 2010-ben jelentősen csökkent az alperes megrendeléseinek a száma. Erre tekintettel létszámcsökkentést valósított meg, amely 7 munkavállalót, a 4 felelős műszaki vezető közül pedig a felperest és F. J.-t érintette.
A felperes felmondását követően alkalmazott H. Cs. és M. S. munkaköre művezető volt, őket az alperes speciális feladatra alkalmazta. Felelős műszaki vezető munkakör betöltéséhez előírt képzettséggel nem rendelkeztek, munkaköri feladataik eltértek a felpereséitől.
Az MK 95. számú állásfoglalásra utalással kifejtette, hogy munkaügyi perben az átszervezés célszerűsége nem vizsgálható, így az sem, hogy az alperes mérlegei alátámasztották-e gazdasági helyzetében beállott negatív változásra hivatkozást.
Az 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 89. § (1)-(3) bekezdés alapján a felmondást valósnak és okszerűnek találta.
Megállapította, hogy az alperes a felmondás jogát rendeltetésszerűen gyakorolta, ezért az Mt. 4. § (1) bekezdésre történő felperesi hivatkozás megalapozatlan. A felperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy a munkaviszonya megszüntetésére ténylegesen azért került sor, mert az alperes ügyvezetője a személyes ellenszenve miatt, bosszúból akarta őt eltávolítani. A felperes által készített hangfelvétel, valamint K. L., B. J., M. T., Sz. V. tanúk vallomása igazolta, hogy a házastársa betegségére tekintettel a felperes több hónapon keresztül kivételezett helyzetben volt a többi munkavállalóval szemben. Kivitelezési munka végzése nélkül is megkapta a munkabérét. A felperes által csatolt hangfelvételből azonban kiderült, hogy a felperes magatartásával, munkavégzésével problémák voltak, a rábízott kézikönyvet nem készítette el, amely miatt az ügyvezető kérdőre vonta.
Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a felperes az ügyvezetőnek 2010. augusztus 31-én írt levelében hivatkozott a kft. nehéz gazdasági helyzetére, továbbá a 2010. szeptember 1-jei megbeszélésre magával vitte, és átadta a munkavégzéséhez használt laptopot úgy, hogy arról előzetesen a céges adatokat eltávolította. Ezen tények alátámasztják, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy az alperes a munkaviszonyát meg kívánja szüntetni. A tanúk egybehangzó vallomása alapján megállapítható volt, hogy az ügyvezető részéről a felperes iránt ellenszenvet nem tapasztaltak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A törvényszék megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, miszerint a felmondás indokolása nem világos, mert abból nem tűnik ki, hogy a megrendelések száma, vagy összértéke esett vissza. Az alperes a gazdasági helyzetében történt változással összefüggő létszámcsökkentés megjelöléssel világos indokát adta a felmondásnak, a perben kimutatott mérlegeredményekkel azt is bizonyította, hogy az árbevétele 2008-tól folyamatosan csökkent. A munkaügyi jogvita keretein kívül esik azonban annak vizsgálata, hogy a megrendelések csökkentek-e oly mértékben, amely a munkaviszony rendes felmondását indokolta, mivel a felmondás célszerűsége a perben nem vizsgálható.
A periratok szerint a felperes felelős műszaki vezető munkakört töltött be, saját előadása szerint is ez a munkakör kamarai tagsághoz kötött. A keresetlevélhez csatolt munkaköri leírása szerint a munkaköre lényegét a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet rendelkezései határozzák meg. Ebből megállapítható, hogy a felperes által betöltött munkakör az építési-szerelési munka irányítását, a jogszabályi rendelkezések betartásának felügyeletét, építési napló vezetésének kötelezettségét, a szabályszerű teljesítést biztosította. Alaptalan a felperes hivatkozása, hogy az alperes által a munkaviszony megszüntetése után művezető munkakörben alkalmazott munkavállalók lényegében vele egyező munkaköri feladatokat láttak el. Ez önmagában a tevékenység engedélyhez kötöttsége miatt sem állja meg a helyét, de ezt igazolja az alperes által csatolt művezetői munkaköri leírások tartalma is, amelyek az adott építési munkával kapcsolatos irányítási jogkört támasztanak alá.
A felperes fellebbezés kiegészítésének a művezetőkkel kapcsolatban állított "A" kategóriájú felelős műszaki vezetői jogosultságra való hivatkozása nem volt figyelembe vehető, mivel az elsőfokú eljárásban ilyen előadást nem tett, és akkor nem vitatta, hogy M. S. és H. Cs. felelős műszaki vezető feladatok ellátására nem volt jogosult.
A felperes nem vitatta azt sem, hogy összesen 7 munkavállalónak, ebből 2 felelős műszaki vezetőnek is megszűnt a munkaviszonya. Ezért a létszámcsökkentés valós és okszerű indoka volt a rendes felmondásnak.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes a hangfelvétellel sem tudta bizonyítani, hogy a munkaviszony megszüntetése bosszúból történt, mert azon a felperes és az ügyvezető lányának a kapcsolata semmilyen formában nem került szóba.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatásával közbenső ítélettel annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát.
Hivatkozása szerint a jogerős ítélet indokolása iratellenes, mert a felmondás indoka nem a gazdasági helyzetben történt változás és nem az árbevétel csökkentése, hanem kifejezetten a megrendelések visszaesése volt. A felmondási indok kiterjesztő értelmezésére pedig a bírói gyakorlat szerint nincs lehetőség.
A felmondás indoka nem világos, nem felel meg az Mt. 89. § (2) bekezdésében, MK 95. számú állásfoglalásban foglaltaknak tekintettel arra, hogy a megrendelések számának vagy volumenének a visszaesése a létszámcsökkentés szempontjából értelmezhetetlen azért is, mert viszonyítási időszak nincs megjelölve. A felmondásban az alperes hivatkozott a megrendelések csökkenésére, ezért a perben azt igazolnia kellett volna. Jogellenes az ezzel ellentétes törvényszéki álláspont.
A felperes az eljárás során következetesen arra hivatkozott, hogy a munkaszerződés szerint felelős műszaki vezető volt a munkaköre, de a felmondást követően újonnan felvett művezető munkakörű dolgozók által ellátott feladatok a felperesétől nem különböztek. A felelős műszaki vezető megnevezés nem minősül önálló munkakörnek, az az építésvezetői feladatok elvégzése mellett, és attól elkülönülten is elláthatók. A felperes mindvégig építésvezetői feladatokat végzett úgy, hogy megvolt a jogosultsága a felelős műszaki vezetői irányítási jogkör gyakorlására is. A felmondást követően alkalmazott két művezető ténylegesen ellátott feladata is építésvezetői feladat, és mint egyetemet végzett mérnökök, végzettségük folytán szintén van felelős műszaki vezetői jogosultságuk, mégpedig magasabb a felperesénél. Az alperesi ügyvezető meghallgatása során maga is előadta, hogy a felelős műszaki vezetők az alperesnél tulajdonképpen az építésvezetők.
Az alperes a felmondást feladatcsökkenéssel indokolta, amelynek ellentmond, hogy két új munkavállalót alkalmazott a vállalkozásban korábban nem ismert művezetői munkakörben úgy, hogy ezen dolgozók ténylegesen a felperes által ellátott feladatokat és jogköröket gyakorolják a kivitelezési munkák operatív irányításában.
A felperes az általa csatolt hangfelvételen elhangzott ügyvezetői megnyilvánulásokkal bizonyította, hogy a munkaviszony megszüntetése nem egy előre elhatározott, végiggondolt, racionálisan igazolható döntés, hanem egy szenvedélyes és személyeskedéstől sem mentes tárgyalás következménye, melynek során fel sem merült a létszámcsökkentés kérdése. Mindvégig az volt a következetes álláspontja az ügyvezetőnek, hogy a felperes magatartása miatt nem kíván vele együtt dolgozni.
Az eljárás során egyetlen olyan dokumentumot sem csatolt az alperes, amely szerint taggyűlési határozat, vagy más vezetői, egyéb döntés alapozta volna meg a létszámcsökkentést.
Az alperesi ügyvezető 2010. szeptember 1-jén előadta a felperes személyével kapcsolatos kifogásokat, és lehetőséget adott a "vádakkal" szembeni védekezésre. Ezzel lényegében az Mt. 89. § (5) bekezdésében foglaltaknak tett eleget. Ez is igazolja, hogy a felmondás valós indoka a felperes munkavégzésével és magatartásával összefüggő ok volt. A kialakult és töretlen bírói gyakorlat szerint nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, ha a munkáltató az általa vélt magatartásbeli és együttműködésbeli problémák miatt nem kívánja a dolgozó további alkalmazását, de a felmondást a gazdálkodása körében felmerült okkal indokolja.
A jogerős ítélet az Mt. 89. § (2), (3) bekezdését, valamint a 4. §-át sérti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására irányult.
Álláspontja szerint a felmondásban hivatkozott körülmény, miszerint a megrendelések visszaestek, a létszámcsökkentés előzményének tekinthető. Ennek vizsgálata azonban a munkaügyi jogvita keretein kívül esik.
Valótlan a felperes állítása, miszerint a művezető munkakörben alkalmazott munkavállalók feladata az építésvezetői munkakörnek felelne meg, ez a munkaköri leírásokból megállapítható, és ezt az ügyvezető, és B. J., M. T. vallomása is igazolja.
A létszámcsökkentés nincs taggyűlési határozathoz kötve, és nincs olyan kötelezettség, amely szerint előre kellene közölni a munkavállalóval a felmondás indokait.
A rendeltetésellenes joggyakorlással összefüggésben a felperes előadása ellentmondásos, az elsőfokú eljárásban még a családi konfliktusra, majd annak befejezését követően a munkavégzésével, magatartásával összefüggő okra hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljáró bíróságok az MK 95. számú állásfoglalás alapján kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően jogszerűen mellőzték annak részletes bizonyítását, hogy a létszámcsökkentés előzményeként hivatkozott megrendelések visszaesése indokolt-e létszámcsökkentést. Ez a munkáltató gazdálkodási körébe tartozó célszerűségi kérdés, amely a munkaügyi jogvita keretein kívül esik függetlenül attól, hogy a felmondásban arra utaltak.
A felperes a perben nem vitatta, hogy az alperesnél létszámcsökkentés történt, és vele együtt egy másik felelős műszaki vezetőnek, F. J.-nek is megszűnt a munkaviszonya. Az eljáró bíróságok jogszerű következtetéssel állapították meg, hogy a felmondást követően néhány hónappal művezető munkakörben történő két fő alkalmazása nem teszi a felmondást jogellenessé. Az eljáró bíróságok a bizonyítékokat (az ügyvezető előadását, a tanúk vallomását, és a felperes, valamint a művezetők munkaköri leírását) okszerűen, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően mérlegelve állapították meg, hogy a művezető munkakörű munkavállalók feladatai a felperesével nem egyeztek meg. Erre vonatkozóan a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségüknek is jogszerűen eleget tettek. A felperesnek a fellebbezés kiegészítésében új körülményként hivatkozott előadását, miszerint a művezetők képzettségük alapján felelős műszaki vezetői jogosultsággal is rendelkeztek, jogszerűen mellőzte a törvényszék [Pp. 235. § (1) bek.].
Ugyanezen jogszabályi rendelkezés alapján nem volt lehetőség arra sem, hogy a fellebbezés kiegészítésben új tényként hivatkozzon a felperes arra, hogy a felmondására a munkáltató részéről rendeltetésellenesen akként került sor, hogy a felmondást a gazdálkodása körében felmerült okkal indokolja, miközben valójában magatartásbeli és együttműködésbeli problémák miatt került arra sor. Miután a másodfokú eljárásnak a Pp. 235. § (1) bekezdés alapján ezen felperesi hivatkozás vizsgálata nem lehetett a per tárgya, ezért jogszerűen erre a rendeltetésellenes joggyakorlás körében a felperes a felülvizsgálati eljárásban sem hivatkozhat.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdés alapján a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, nincs helye bizonyítás felvételének (BH 2002.447., BH 2002.83.).
Nincs jogszabályi kötelezettség arra, hogy a létszámcsökkentést csak taggyűlési határozat rendelheti el, továbbá arra, hogy a felmondás közlését megelőzően tájékoztatni kell az érintettet a tervezett intézkedés indokairól. Az, hogy az ügyvezető a létszámcsökkentéssel érintett munkavállaló kiválasztásakor annak magatartását, munkavégzésbeli problémákat figyelembe vette, nem minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak.
A fentiek alapján az eljáró bíróságok jogszerű döntést hoztak arról, hogy az alperes felmondása az Mt. 89. § (2) és (3) bekezdésének, valamint a 4. §-ban foglaltaknak megfelelt.
Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.588/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Gally Mihály ügyvéd által képviselt M. T. felperesnek a dr. Waldmann Gábor ügyvéd (Kolozsvári & Waldmann Ügyvédi Iroda) által képviselt H. S. É. Kft. alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Budapest Környéki Munkaügyi Bíróságnál 11.M.1245/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.24.070/2013/7. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.24.070/2013/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 50 000 (ötvenezer) forint és 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében az alperes által közölt rendes felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.M.1245/2010/28. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére megállapítva, hogy a kereseti illetéket az állam viseli.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2006. július 10-étől építésvezetőként, 2010. január 1-jétől mint vezető állású munkavállaló felelős műszaki vezetőként állt az alperes alkalmazásában.
A felperes 2009-ben élettársi kapcsolatot létesített az alperes ügyvezetőjének a lányával, majd 2010. augusztus 27-én házasságot kötöttek. 2010. júniusától minden munkanapon a felperes a házastársát orvosi kezelésre szállította B.-re. 2010. május 21-étől kivitelezési munkát nem látott el. A 2010. május 25-étől augusztus 16-áig terjedő időszakban egy kézikönyv felülvizsgálatát kapta feladatul, amelyet az alperes székhelyén található lakásán végzett. 2010. június 3-ától június 10-áig árvízvédelmi feladatokat látott el, július 12-étől 16-áig szabadságon volt. A 2010. augusztus 17-étől 31-éig tartó időszakban az alperes a számára fizetés nélküli szabadságot engedélyezett.
Az alperes a 2010. szeptember 1-jén kelt és a felperes által ugyanezen a napon átvett rendes felmondással 2010. szeptember 1-jétől kezdődő 35 napos felmondási idővel 2010. október 5-ére a felperes munkaviszonyát megszüntette mentesítve a teljes időtartamra a munkavégzési kötelezettség alól. Az indokolás szerint 2010-ben a megrendelések visszaestek az alperesnél, emiatt létszámcsökkentés mellett döntött, amely a műszaki vezetői munkakört is érinti.
Az elsőfokú bíróság K. L., B. J. és M. T. tanúk vallomása alapján megalapozottnak találta, hogy 2010-ben jelentősen csökkent az alperes megrendeléseinek a száma. Erre tekintettel létszámcsökkentést valósított meg, amely 7 munkavállalót, a 4 felelős műszaki vezető közül pedig a felperest és F. J.-t érintette.
A felperes felmondását követően alkalmazott H. Cs. és M. S. munkaköre művezető volt, őket az alperes speciális feladatra alkalmazta. Felelős műszaki vezető munkakör betöltéséhez előírt képzettséggel nem rendelkeztek, munkaköri feladataik eltértek a felpereséitől.
Az MK 95. számú állásfoglalásra utalással kifejtette, hogy munkaügyi perben az átszervezés célszerűsége nem vizsgálható, így az sem, hogy az alperes mérlegei alátámasztották-e gazdasági helyzetében beállott negatív változásra hivatkozást.
Az 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 89. § (1) - (3) bekezdés alapján a felmondást valósnak és okszerűnek találta.
Megállapította, hogy az alperes a felmondás jogát rendeltetésszerűen gyakorolta, ezért a régi Mt. 4. § (1) bekezdésre történő felperesi hivatkozás megalapozatlan. A felperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy a munkaviszonya megszüntetésére ténylegesen azért került sor, mert az alperes ügyvezetője a személyes ellenszenve miatt, bosszúból akarta őt eltávolítani. A felperes által készített hangfelvétel, valamint K. L., B. J., M. T., Sz. V. tanúk vallomása igazolta, hogy a házastársa betegségére tekintettel a felperes több hónapon keresztül kivételezett helyzetben volt a többi munkavállalóval szemben. Kivitelezési munka végzése nélkül is megkapta a munkabérét. A felperes által csatolt hangfelvételből azonban kiderült, hogy a felperes magatartásával, munkavégzésével problémák voltak, a rábízott kézikönyvet nem készítette el, amely miatt az ügyvezető kérdőre vonta.
Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a felperes az ügyvezetőnek 2010. augusztus 31-én írt levelében hivatkozott a kft. nehéz gazdasági helyzetére, továbbá a 2010. szeptember 1-jei megbeszélésre magával vitte, és átadta a munkavégzéséhez használt laptopot úgy, hogy arról előzetesen a céges adatokat eltávolította. Ezen tények alátámasztják, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy az alperes a munkaviszonyát meg kívánja szüntetni. A tanúk egybehangzó vallomása alapján megállapítható volt, hogy az ügyvezető részéről a felperes iránt ellenszenvet nem tapasztaltak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.24.070/2013/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére megállapítva, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli.
A törvényszék megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, miszerint a felmondás indokolása nem világos, mert abból nem tűnik ki, hogy a megrendelések száma, vagy összértéke esett vissza. Az alperes a gazdasági helyzetében történt változással összefüggő létszámcsökkentés megjelöléssel világos indokát adta a felmondásnak, a perben kimutatott mérlegeredményekkel azt is bizonyította, hogy az árbevétele 2008-tól folyamatosan csökkent. A munkaügyi jogvita keretein kívül esik azonban annak vizsgálata, hogy a megrendelések csökkentek-e oly mértékben, amely a munkaviszony rendes felmondását indokolta, mivel a felmondás célszerűsége a perben nem vizsgálható.
A periratok szerint a felperes felelős műszaki vezető munkakört töltött be, saját előadása szerint is ez a munkakör kamarai tagsághoz kötött. A keresetlevélhez csatolt munkaköri leírása szerint a munkaköre lényegét a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet rendelkezései határozzák meg. Ebből megállapítható, hogy a felperes által betöltött munkakör az építési-szerelési munka irányítását, a jogszabályi rendelkezések betartásának felügyeletét, építési napló vezetésének kötelezettségét, a szabályszerű teljesítést biztosította. Alaptalan a felperes hivatkozása, hogy az alperes által a munkaviszony megszüntetése után művezető munkakörben alkalmazott munkavállalók lényegében vele egyező munkaköri feladatokat láttak el. Ez önmagában a tevékenység engedélyhez kötöttsége miatt sem állja meg a helyét, de ezt igazolja az alperes által csatolt művezetői munkaköri leírások tartalma is, amelyek az adott építési munkával kapcsolatos irányítási jogkört támasztanak alá.
A felperes fellebbezés kiegészítésének a művezetőkkel kapcsolatban állított "A" kategóriájú felelős műszaki vezetői jogosultságra való hivatkozása nem volt figyelembe vehető, mivel az elsőfokú eljárásban ilyen előadást nem tett, és akkor nem vitatta, hogy M. S. és H. Cs. felelős műszaki vezető feladatok ellátására nem volt jogosult.
A felperes nem vitatta azt sem, hogy összesen 7 munkavállalónak, ebből 2 felelős műszaki vezetőnek is megszűnt a munkaviszonya. Ezért a létszámcsökkentés valós és okszerű indoka volt a rendes felmondásnak.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes a hangfelvétellel sem tudta bizonyítani, hogy a munkaviszony megszüntetése bosszúból történt, mert azon a felperes és az ügyvezető lányának a kapcsolata semmilyen formában nem került szóba.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatásával közbenső ítélettel annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát.
Hivatkozása szerint a jogerős ítélet indokolása iratellenes, mert a felmondás indoka nem a gazdasági helyzetben történt változás és nem az árbevétel csökkentése, hanem kifejezetten a megrendelések visszaesése volt. A felmondási indok kiterjesztő értelmezésére pedig a bírói gyakorlat szerint nincs lehetőség.
A felmondás indoka nem világos, nem felel meg a régi Mt. 89. § (2) bekezdésében, MK 95. számú állásfoglalásban foglaltaknak tekintettel arra, hogy a megrendelések számának vagy volumenének a visszaesése a létszámcsökkentés szempontjából értelmezhetetlen azért is, mert viszonyítási időszak nincs megjelölve. A felmondásban az alperes hivatkozott a megrendelések csökkenésére, ezért a perben azt igazolnia kellett volna. Jogellenes az ezzel ellentétes törvényszéki álláspont.
A felperes az eljárás során következetesen arra hivatkozott, hogy a munkaszerződés szerint felelős műszaki vezető volt a munkaköre, de a felmondást követően újonnan felvett művezető munkakörű dolgozók által ellátott feladatok a felperesétől nem különböztek. A felelős műszaki vezető megnevezés nem minősül önálló munkakörnek, az az építésvezetői feladatok elvégzése mellett, és attól elkülönülten is elláthatók. A felperes mindvégig építésvezetői feladatokat végzett úgy, hogy megvolt a jogosultsága a felelős műszaki vezetői irányítási jogkör gyakorlására is. A felmondást követően alkalmazott két művezető ténylegesen ellátott feladata is építésvezetői feladat, és mint egyetemet végzett mérnökök, végzettségük folytán szintén van felelős műszaki vezetői jogosultságuk, mégpedig magasabb a felperesénél. Az alperesi ügyvezető meghallgatása során maga is előadta, hogy a felelős műszaki vezetők az alperesnél tulajdonképpen az építésvezetők.
Az alperes a felmondást feladatcsökkenéssel indokolta, amelynek ellentmond, hogy két új munkavállalót alkalmazott a vállalkozásban korábban nem ismert művezetői munkakörben úgy, hogy ezen dolgozók ténylegesen a felperes által ellátott feladatokat és jogköröket gyakorolják a kivitelezési munkák operatív irányításában.
A felperes az általa csatolt hangfelvételen elhangzott ügyvezetői megnyilvánulásokkal bizonyította, hogy a munkaviszony megszüntetése nem egy előre elhatározott, végiggondolt, racionálisan igazolható döntés, hanem egy szenvedélyes és személyeskedéstől sem mentes tárgyalás következménye, melynek során fel sem merült a létszámcsökkentés kérdése. Mindvégig az volt a következetes álláspontja az ügyvezetőnek, hogy a felperes magatartása miatt nem kíván vele együtt dolgozni.
Az eljárás során egyetlen olyan dokumentumot sem csatolt az alperes, amely szerint taggyűlési határozat, vagy más vezetői, egyéb döntés alapozta volna meg a létszámcsökkentést.
Az alperesi ügyvezető 2010. szeptember 1-jén előadta a felperes személyével kapcsolatos kifogásokat, és lehetőséget adott a "vádakkal" szembeni védekezésre. Ezzel lényegében az Mt. 89. § (5) bekezdésében foglaltaknak tett eleget. Ez is igazolja, hogy a felmondás valós indoka a felperes munkavégzésével és magatartásával összefüggő ok volt. A kialakult és töretlen bírói gyakorlat szerint nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, ha a munkáltató az általa vélt magatartásbeli és együttműködésbeli problémák miatt nem kívánja a dolgozó további alkalmazását, de a felmondást a gazdálkodása körében felmerült okkal indokolja.
A jogerős ítélet az Mt. 89. § (2), (3) bekezdését, valamint a 4. §-át sérti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására irányult.
Álláspontja szerint a felmondásban hivatkozott körülmény, miszerint a megrendelések visszaestek, a létszámcsökkentés előzményének tekinthető. Ennek vizsgálata azonban a munkaügyi jogvita keretein kívül esik.
Valótlan a felperes állítása, miszerint a művezető munkakörben alkalmazott munkavállalók feladata az építésvezetői munkakörnek felelne meg, ez a munkaköri leírásokból megállapítható, és ezt az ügyvezető, és B. J., M. T. vallomása is igazolja.
A létszámcsökkentés nincs taggyűlési határozathoz kötve, és nincs olyan kötelezettség, amely szerint előre kellene közölni a munkavállalóval a felmondás indokait.
A rendeltetésellenes joggyakorlással összefüggésben a felperes előadása ellentmondásos, az elsőfokú eljárásban még a családi konfliktusra, majd annak befejezését követően a munkavégzésével, magatartásával összefüggő okra hivatkozott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljáró bíróságok az MK 95. számú állásfoglalás alapján kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően jogszerűen mellőzték annak részletes bizonyítását, hogy a létszámcsökkentés előzményeként hivatkozott megrendelések visszaesése indokolt-e létszámcsökkentést. Ez a munkáltató gazdálkodási körébe tartozó célszerűségi kérdés, amely a munkaügyi jogvita keretein kívül esik függetlenül attól, hogy a felmondásban arra utaltak.
A felperes a perben nem vitatta, hogy az alperesnél létszámcsökkentés történt, és vele együtt egy másik felelős műszaki vezetőnek, F. J.-nek is megszűnt a munkaviszonya. Az eljáró bíróságok jogszerű következtetéssel állapították meg, hogy a felmondást követően néhány hónappal művezető munkakörben történő két fő alkalmazása nem teszi a felmondást jogellenessé. Az eljáró bíróságok a bizonyítékokat (az ügyvezető előadását, a tanúk vallomását, és a felperes, valamint a művezetők munkaköri leírását) okszerűen, a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően mérlegelve állapították meg, hogy a művezető munkakörű munkavállalók feladatai a felperesével nem egyeztek meg. Erre vonatkozóan a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségüknek is jogszerűen eleget tettek. A felperesnek a fellebbezés kiegészítésében új körülményként hivatkozott előadását, miszerint a művezetők képzettségük alapján felelős műszaki vezetői jogosultsággal is rendelkeztek, jogszerűen mellőzte a törvényszék [Pp. 235. § (1) bek.].
Ugyanezen jogszabályi rendelkezés alapján nem volt lehetőség arra sem, hogy a fellebbezés kiegészítésben új tényként hivatkozzon a felperes arra, hogy a felmondására a munkáltató részéről rendeltetésellenesen akként került sor, hogy a felmondást a gazdálkodása körében felmerült okkal indokolja, miközben valójában magatartásbeli és együttműködésbeli problémák miatt került arra sor. Miután a másodfokú eljárásnak a Pp. 235. § (1) bekezdés alapján ezen felperesi hivatkozás vizsgálata nem lehetett a per tárgya, ezért jogszerűen erre a rendeltetésellenes joggyakorlás körében a felperes a felülvizsgálati eljárásban sem hivatkozhat.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdés alapján a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, nincs helye bizonyítás felvételének (BH 2002.447., BH 2002.83.).
Nincs jogszabályi kötelezettség arra, hogy a létszámcsökkentést csak taggyűlési határozat rendelheti el, továbbá arra, hogy a felmondás közlését megelőzően tájékoztatni kell az érintettet a tervezett intézkedés indokairól. Az, hogy az ügyvezető a létszámcsökkentéssel érintett munkavállaló kiválasztásakor annak magatartását, munkavégzésbeli problémákat figyelembe vette, nem minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak.
A fentiek alapján az eljáró bíróságok jogszerű döntést hoztak arról, hogy az alperes felmondása az Mt. 89. § (2) és (3) bekezdésének, valamint a 4. §-ban foglaltaknak megfelelt.
Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. május 13.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.588/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.