adozona.hu
BH+ 2015.7.312
BH+ 2015.7.312
A munkáltató fizetési felszólítással a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meg nem haladó követelését érvényesítheti. Ha az ugyanazon ténybeli és jogalapból származó igénye az előbbi összeghatárt meghaladja, nincs arra jogszerű lehetőség, hogy a követelés összegét megosztva, azt részben fizetési felszólítással, részben bírósági vagy közjegyzői fizetési meghagyás útján érvényesítse [2012. évi I. tv. (Mt.) 285. § (2) bek., 1/2001. MJE határozat].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2013. április 15. napjától létesített határozott időre szóló munkaviszonyt az alperes jogelődjénél boltvezető-helyettes munkakörben. Az alperesi jogelőd kétszemélyes élelmiszerboltjában 2013. április 16. napjától 2013. augusztus 2. napjáig terjedő leltár időszakban összesen 1 718 592 Ft leltárhiány keletkezett.
2013. szeptember 2. napján az alperes fizetési felszólítást küldött a felperes részére, melyben kötelezte, hogy a kö...
BH+ 2015.7.312 A munkáltató fizetési felszólítással a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meg nem haladó követelését érvényesítheti. Ha az ugyanazon ténybeli és jogalapból származó igénye az előbbi összeghatárt meghaladja, nincs arra jogszerű lehetőség, hogy a követelés összegét megosztva, azt részben fizetési felszólítással, részben bírósági vagy közjegyzői fizetési meghagyás útján érvényesítse [2012. évi I. tv. (Mt.) 285. § (2) bek., 1/2001. MJE határozat].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2013. április 15. napjától létesített határozott időre szóló munkaviszonyt az alperes jogelődjénél boltvezető-helyettes munkakörben. Az alperesi jogelőd kétszemélyes élelmiszerboltjában 2013. április 16. napjától 2013. augusztus 2. napjáig terjedő leltár időszakban összesen 1 718 592 Ft leltárhiány keletkezett.2013. szeptember 2. napján az alperes fizetési felszólítást küldött a felperes részére, melyben kötelezte, hogy a közléstől számított 30 napon belül fizessen meg 294 000 Ft összeget. Az alperes M. K. boltvezetőt szintén 294 000 Ft megfizetésére kötelezte.
A fizetési felszólítás indokolásában az alperes a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 285. § (2) bekezdésére hivatkozott, amely szerint a munkáltató a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát meg nem haladó igényét fizetési felszólítással is érvényesítheti. Utalt arra, hogy a leltárhiányból fennmaradó követelését bírósági úton kívánja érvényesíteni.
A peres eljárás iratanyagából megállapítható volt, hogy az alperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte a felperessel szemben 558 765 Ft és járulékai vonatkozásában.
A felperes a fizetési felszólítást sérelmezve keresetet nyújtott be, amelyben kérte az alperesi munkáltató fizetési felszólításának a hatályon kívül helyezését és a leltárhiány megfizetése alóli mentesítését. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a munkáltató fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperesnél keletkezett leltárhiány összege a legkisebb munkabér háromszorosának az összegét meghaladta, az alperesnek ezért nem volt lehetősége arra, hogy követelését részben fizetési felszólítással, részben pedig bírósági úton érvényesítse. Érvelése szerint az alperes tévedett, amikor úgy értelmezte az Mt. 285. § (2) bekezdésében foglaltakat, hogy a leltár összege megbontható.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a fizetési felszólítással történő igényérvényesítés feltétele, hogy az igény ne haladja meg a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát. Rámutatott arra, hogy a munkáltatónak nincs lehetősége arra, hogy ugyanazon ténybeli alapból származó követelését különféle eljárásokban érvényesítse.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően, valamint az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 285. § (2) bekezdését, mert ezen rendelkezést a bíróság tévesen értelmezte. Megítélése szerint az idézett jogszabályhely az egy munkavállalóval szemben érvényesíthető igény korlátját, felső határát határozza meg, a munkáltató igényének ezen összeghatárig történő korlátozása arra az esetre áll fenn, ha a munkáltató egy munkavállalóval szemben kívánja érvényesíteni igényét fizetési felszólítás útján.
Előadta, hogy a boltvezetőt és a boltvezető-helyettes felperest munkáltatói fizetési felszólítás, valamint közjegyzői fizetési meghagyás útján kötelezték a leltárhiány megtérítésére.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fent. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok helyesen értelmezték az Mt. 285. § (2) bekezdésében foglaltakat, ugyanis jelen esetben egy olyan munkáltatói követelésről van szó, amely ugyanazon tény-és jogalapból ered. A követelés egységességének elve azt kívánja meg, hogy ugyanazon tény-és jogalapból származó igény ugyanazon eljárás során kerüljön érvényesítésre.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Kellő alap nélkül állította az alperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy a jogerős ítélet sérti az Mt. 285. § (2) bekezdését.
Ezen rendelkezés helyes értelmezése szerint a munkáltató bírósági út helyett fizetési felszólítással is érvényesítheti igényét abban az esetben, ha követelése a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát nem haladja meg. Az ily módon történő igényérvényesítésnek fontos feltétele, hogy csak a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meg nem haladó követelés érvényesíthető ennek megfelelően. Ez azonban csak lehetőség a munkáltató számára, ezért a munkáltató úgy is dönthet, hogy igényét közvetlenül a bíróság előtt érvényesíti (1/2001. MJE határozat). Az igény érvényesítése szempontjából a munkáltató követelése nem osztható. Helyesen hivatkoztak tehát az eljárt bíróságok arra, hogy nincs arra jogszerű lehetőség, hogy az ugyanazon tény-és jogalapból eredő igények érvényesítése érdekében a fizetési felszólítás kiadására megengedett limit összegéig fizetési felszólítást adjon ki a munkáltató, az azt meghaladó igényét pedig bíróság vagy közjegyzői fizetési meghagyás útján érvényesítse.
A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.586/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Vinczúr Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Vinczúr Zsolt ügyvéd) által képviselt K.-né Ny. J. felperesnek a dr. Sonkádi János jogtanácsos által képviselt C. K. K. Zrt. alperes ellen leltárhiány megfizetése alóli mentesítés iránt az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 6.M.433/2013. szám alatt indított és másodfokon az Egri Törvényszék 2.Mf.20.112/2014/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria az Egri Törvényszék 2.Mf.20.112/2014/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 10 000 Ft (tízezer forint) és 2 700 Ft (kettőezer-hétszáz forint) ÁFA felülvizsgálati eljárási költséget.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékét 29 400 Ft (huszonkilencezer-négyszáz forint) összegben állapítja meg.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2013. április 15. napjától létesített határozott időre szóló munkaviszonyt az alperes jogelődjénél boltvezető-helyettes munkakörben. Az alperesi jogelőd kétszemélyes élelmiszerboltjában 2013. április 16. napjától 2013. augusztus 2. napjáig terjedő leltár időszakban összesen 1 718 592 Ft leltárhiány keletkezett.
2013. szeptember 2. napján az alperes fizetési felszólítást küldött a felperes részére, melyben kötelezte, hogy a közléstől számított 30 napon belül fizessen meg 294 000 Ft összeget. Az alperes M. K. boltvezetőt szintén 294 000 Ft megfizetésére kötelezte.
A fizetési felszólítás indokolásában az alperes a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 285. § (2) bekezdésére hivatkozott, amely szerint a munkáltató a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát meg nem haladó igényét fizetési felszólítással is érvényesítheti. Utalt arra, hogy a leltárhiányból fennmaradó követelését bírósági úton kívánja érvényesíteni.
A peres eljárás iratanyagából megállapítható volt, hogy az alperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte a felperessel szemben 558 765 Ft és járulékai vonatkozásában.
A felperes a fizetési felszólítást sérelmezve keresetet nyújtott be, amelyben kérte az alperesi munkáltató fizetési felszólításának a hatályon kívül helyezését és a leltárhiány megfizetése alóli mentesítését. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.M.433/2013/6. számú ítéletével a munkáltató fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperesnél keletkezett leltárhiány összege a legkisebb munkabér háromszorosának az összegét meghaladta, az alperesnek ezért nem volt lehetősége arra, hogy követelését részben fizetési felszólítással, részben pedig bírósági úton érvényesítse. Érvelése szerint az alperes tévedett, amikor úgy értelmezte az Mt. 285. § (2) bekezdésében foglaltakat, hogy a leltár összege megbontható.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Egri Törvényszék 2.Mf.20.112/2014/5. számú ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a fizetési felszólítással történő igényérvényesítés feltétele, hogy az igény ne haladja meg a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát. Rámutatott arra, hogy a munkáltatónak nincs lehetősége arra, hogy ugyanazon ténybeli alapból származó követelését különféle eljárásokban érvényesítse.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően, valamint az eljárt bíróságok új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 285. § (2) bekezdését, mert ezen rendelkezést a bíróság tévesen értelmezte. Megítélése szerint az idézett jogszabályhely az egy munkavállalóval szemben érvényesíthető igény korlátját, felső határát határozza meg, a munkáltató igényének ezen összeghatárig történő korlátozása arra az esetre áll fenn, ha a munkáltató egy munkavállalóval szemben kívánja érvényesíteni igényét fizetési felszólítás útján.
Előadta, hogy a boltvezetőt és a boltvezető-helyettes felperest munkáltatói fizetési felszólítás, valamint közjegyzői fizetési meghagyás útján kötelezték a leltárhiány megtérítésére.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fent és marasztalja az alperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségekben. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok helyesen értelmezték az Mt. 285. § (2) bekezdésében foglaltakat, ugyanis jelen esetben egy olyan munkáltatói követelésről van szó, amely ugyanazon tény-és jogalapból ered. A követelés egységességének elve azt kívánja meg, hogy ugyanazon tény-és jogalapból származó igény ugyanazon eljárás során kerüljön érvényesítésre.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§ (1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Kellő alap nélkül állította az alperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy a jogerős ítélet sérti az Mt. 285. § (2) bekezdését.
Ezen rendelkezés helyes értelmezése szerint a munkáltató bírósági út helyett fizetési felszólítással is érvényesítheti igényét abban az esetben, ha követelése a kötelező legkisebb munkabér háromszorosát nem haladja meg. Az ily módon történő igényérvényesítésnek fontos feltétele, hogy csak a kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meg nem haladó követelés érvényesíthető ennek megfelelően. Ez azonban csak lehetőség a munkáltató számára, ezért a munkáltató úgy is dönthet, hogy igényét közvetlenül a bíróság előtt érvényesíti (1/2001. MJE határozat). Az igény érvényesítése szempontjából a munkáltató követelése nem osztható. Helyesen hivatkoztak tehát az eljárt bíróságok arra, hogy nincs arra jogszerű lehetőség, hogy az ugyanazon tény-és jogalapból eredő igények érvényesítése érdekében a fizetési felszólítás kiadására megengedett limit összegéig fizetési felszólítást adjon ki a munkáltató, az azt meghaladó igényét pedig bíróság vagy közjegyzői fizetési meghagyás útján érvényesítse.
A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a Kúria az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bekezdés d) pontja és az 58. § (7) bekezdése alapján állapította meg.
A Kúria tájékoztatja az alperest, hogy jogosult a többletként lerótt 20 600,-Ft (húszezer-hatszáz forint) összegű illeték visszatérítését kérni a NAV-tól, figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati kérelmének külzetén 50 000 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket már előzetesen lerótt.
Budapest, 2015. április 15.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.586/2014.)