adozona.hu
BH 2015.7.200
BH 2015.7.200
A kényszertörlési eljárás megszüntetését és a felszámolási eljárás kezdeményezését elrendelő végzés fellebbezéssel támadható [Pp. 233. § (1), (3) bek., 2006. évi V. tv. (Ctv.) 118. § (5), (8) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A cégbíróság a 2014. március 6-án kelt, március 8-án közzétett 2. sorszámú végzésével elrendelte a korlátolt felelősségű társaság kényszertörlési eljárásának megindítását.
[2] A kényszertörlési eljárás alatt a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, vagyonára vonatkozóan adat merült fel. A cégbíróság úgy ítélte meg, hogy a vagyon előreláthatólag fedezni fogja a várható felszámolási költségeket, ezért a 2014. április 29-én kelt 16. sorszámú végzésével megszüntette a kényszertör...
BH 2015.7.200 A kényszertörlési eljárás megszüntetését és a felszámolási eljárás kezdeményezését elrendelő végzés fellebbezéssel támadható [Pp. 233. § (1), (3) bek., 2006. évi V. tv. (Ctv.) 118. § (5), (8) bek.].
[1] A cégbíróság a 2014. március 6-án kelt, március 8-án közzétett 2. sorszámú végzésével elrendelte a korlátolt felelősségű társaság kényszertörlési eljárásának megindítását.[2] A kényszertörlési eljárás alatt a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, vagyonára vonatkozóan adat merült fel. A cégbíróság úgy ítélte meg, hogy a vagyon előreláthatólag fedezni fogja a várható felszámolási költségeket, ezért a 2014. április 29-én kelt 16. sorszámú végzésével megszüntette a kényszertörlési eljárást, és a korlátolt felelősségű társaság ellen felszámolási eljárást kezdeményezett. Határozata azt a tájékoztatást tartalmazta, hogy azzal szemben a Cégközlönyben való megjelenéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye.
[3] A cég az említett végzés ellen fellebbezést nyújtott be.
[4] Az ítélőtábla a fellebbezést a 2014. július 1-jén kelt végzésével hivatalból elutasította.
[5] A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) kényszertörlési eljárásról szóló VIII/A. fejezetének 118. § (1), (5), (7) és (8) bekezdései egybevetésével ugyanis arra következtetett, hogy az adott végzés fellebbezéssel nem volt támadható. Kifejtette, hogy a kényszertörlési eljárás alapvető célja a jogellenesen működő cégek kivonása a gazdasági életből, költségek okozása nélkül. Az eljárás korlátját a hitelezői érdekek védelme képezi. A Ctv. 118. § (5) bekezdése ezzel összhangban határozza meg a felszámolási eljárás kezdeményezésének feltételeit, a Ctv. 118. § (8) bekezdése pedig taxatív jelleggel felsorolja a fellebbezéssel támadható határozatok körét. Ez utóbbiak közé nem tartozik a cég által megfellebbezett végzés, így az elsőfokú bíróság téves tájékoztatása sem teremtette meg a fellebbezési jogot. Az ítélőtábla utalt arra is, hogy a Kúria a BH 2014.190. számon közzétett eseti döntésében ugyanezt a jogi álláspontot fejtette ki. (A döntés a 2014. június 30-ig hatályos Ctv. 118. §-ára hivatkozott, amely rendelkezések részben megváltozott tartalommal 2014. július 1-jétől a 117. §-ban nyertek elhelyezést.)
[6] A cég az ítélőtábla végzése elleni fellebbezésében kérte annak hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla újabb eljárásra, újabb határozathozatalra utasítását.
[7] Előadta, hogy a támadott határozat a Ctv. 118. § (8) bekezdését sérti. Tévesnek tartotta az abban írtak ítélőtábla általi értelmezését. Állította, a Ctv. 118. § (8) bekezdése csupán felsorolja azokat a határozatokat, amelyeket nem a mögöttesen irányadó Pp. általános szabályai szerint, hanem a Cégközlönyben való közzététellel kell közölni, illetve azt rögzíti, hogy ez utóbbi esetben a 15 napos fellebbezési határidő a közzététel napjától kezdődik.
[8] A cég szerint, azokat a végzéseket, amelyekre a Ctv. 118. § (8) bekezdése nem utal, a Pp. általános szabályai alapján kell kézbesíteni, és azokkal szemben a Ctv. 72. §-a, valamint a Pp. 233. §-a értelmében fellebbezésnek van helye.
[9] Az ítélőtábla végzése elleni fellebbezés az alábbiakra tekintettel alapos.
[10] A kényszertörlési eljárás jogintézményét szabályozó Ctv. VIII/A. fejezetét a 2011. évi CXCVII. törvény 136. §-a iktatta be a Ctv. rendelkezéseibe, 2012. március 1-jei hatállyal. Amint arra az ítélőtábla és a Kúria is a BH 2014.190. számú eseti döntésében utalt, a jogszabály célja a vagyontalan, fantomizálódott, fizetés- és működésképtelen cégek gazdasági életből való, költségek kímélésével történő, gyors kivezetése, megszüntetése. A kényszertörlési eljárás sajátos szabályai elkülönült zárt rendszert képeztek és képeznek a Ctv. szabályai között. A jogintézményre vonatkozó szabályok bevezetésük óta többször módosultak, kiegészültek.
[11] A Kúria a fent említett eseti döntésében a 2012. december 13-án hatályos szabályokat értelmezve, az ott kifejtett és a jelen fellebbezéssel támadott végzésben hivatkozottak alapján arra következtetett, hogy a Ctv. 118. § (8) bekezdésében a fellebbezéssel támadható végzések köre, azok közlésének módja és a fellebbezési határidő számítása került rögzítésre. Mindazok a Ctv. 118. §-a alapján hozott végzések pedig nem fellebbezhetők meg, amelyeket a jogszabály e helyen nem említ. Az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalakor, 2014. április 29-én hatályos Ctv. 118. § (8) bekezdése megegyezett a Kúria által értelmezett jogszabályi előírással. A 2013. évi CCLII. törvény 112. § (44) bekezdésével - 2014. július 1-jei hatállyal - azonban sor került a kényszertörlési eljárás átfogó jellegű módosítására. A módosító jogszabály a Ctv. 116. §-át kiegészítette a (6) bekezdéssel, amely egyértelműen kimondja, a kényszertörlési eljárás során - ha a VIII/A. fejezet másként nem rendelkezik - a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell. Az iratok kézbesítésére a Ctv. 72. § (6) bekezdése irányadó, azaz, ha a kézbesítés postai úton meghiúsul, az iratokat a Cégközlöny útján - közzététellel - kell kézbesíteni. A kézbesítés napjának a közzétételt követő ötödik nap tekintendő. A módosított Ctv. 118. § (3) bekezdése értelmében a céget terhelik a vagyon felderítésével járó, a Ctv. 117. § (7) bekezdésében meghatározott költségek, amelyek viseléséről a cégbíróságnak rendelkeznie kell, ha a kényszertörlési eljárást megszünteti és a céggel szemben felszámolási eljárást kezdeményez.
[12] A Pp. 233. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény nem zárja ki, az elsőfokú bíróság határozata ellen fellebbezésnek van helye. A Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontja kimondja, hogy az eljárás folyamán hozott végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek, kivéve a perköltségben, pénzbírságban marasztaló végzéseket, s azokat, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi.
[13] Az ismertetett, a kényszertörlési eljárás szabályait pontosító, kiegészítő jogszabályi módosításból kitűnik, illetve megerősítést nyert az az eredeti jogalkotói szándék, hogy ezen sajátos nemperes eljárás során is a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell.
[14] Ha az eljárás során hozott valamely határozat kézbesítésére, a fellebbezés kizártságára, a fellebbezési határidő számítására nézve a Ctv. rendelkezéseket nem tartalmaz, a kézbesítésre, a fellebbezési jogra vonatkozóan a Pp. előírásai az irányadók.
[15] A kényszertörlési eljárás megszüntetéséről, és a felszámolási eljárás kezdeményezéséről szóló végzést a kifejtettek alapján érdemi végzésnek kell tekinteni, amellyel szemben a felet megilleti a fellebbezési jog. Az eljáró bíróság ugyanis lezár egy sajátos szabályok szerint folyamatban volt eljárást és egy újabb, ugyancsak speciális szabályok szerint lefolytatandó eljárást kezdeményez. A fenti értelmezés helytállóságát erősíti az a tény, hogy a kényszertörlési és a felszámolási eljárásnak számos eltérő szabálya van, amely sok szempontból befolyásolja vagy befolyásolhatja a cég, annak tagjai, vezető tisztségviselői helyzetét; a felszámolási eljárással továbbá általában a cég vagyona terhére elszámolandó nagyobb költségek járnak. Emellett, a Ctv. 117. § (5) bekezdése alkalmazásával hozott végzés meghozatala körében a cégbíróság számára biztosított mérlegelési lehetőségek magukban rejtik a döntés során esetleges helytelen álláspont elfoglalását, amely szintén szükségessé teszi a jogorvoslati jog biztosítását.
[16] A Kúria ezért, a jogszabályi változások tükrében, a fenti érvekre tekintettel, a korábbi eseti döntésében kifejtett jogi álláspontját megváltoztatva úgy ítélte meg, hogy a cégbíróság határozatával szembeni fellebbezés érdemben vizsgálandó. A fellebbezést hivatalból elutasító végzést emiatt hatályon kívül helyezte és felhívta az eljárt bíróságot, vizsgálja meg a benyújtott fellebbezést, és ha úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés érdemi elbírálásának nincs egyéb akadálya, érdemben döntsön.
[17] A Kúria döntése a Pp. 259. §-án és 252. § (2) bekezdésén alapul.
(Kúria Cgtf. VII. 30.339/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint fellebbezési bíróság a dr. Fónagy Zoltán ügyvéd által képviselt K. Kft. "kényszertörlés alatt" cég ellen a Szegedi Törvényszék Cégbíróságán Cgt.06-14-000513. számon hivatalból indult törvényességi felügyeleti eljárásban a Szegedi Ítélőtábla 2014. július 1-jén kelt Cgtf.I.30.263/2014/3. számú végzése ellen a cég által előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül meghozta az alábbi
v é g z é s t :
A Kúria az ítélőtábla végzését hatályon kívül helyezi és az ítélőtáblát újabb eljárásra, újabb határozathozatalára utasítja.
Ez ellen a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
I n d o k o l á s
A cégbíróság a 2014. március 6-án kelt, március 8-án közzétett 2.sorszámú végzésével elrendelte a korlátolt felelősségű társaság kényszertörlési eljárásának megindítását.
A kényszertörlési eljárás alatt a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, vagyonára vonatkozóan adat merült fel. A cégbíróság úgy ítélte meg, hogy a vagyon előre láthatóan fedezni fogja a várható felszámolási költségeket, ezért a 2014. április 29-én kelt 16. sorszámú végzésével megszüntette a kényszertörlési eljárást, és a korlátolt felelősségű társaság ellen felszámolási eljárást kezdeményezett. Határozata azt a tájékoztatást tartalmazta, hogy azzal szemben a Cégközlönyben való megjelenéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye.
A cég az említett végzés ellen fellebbezést nyújtott be.
Az ítélőtábla a fellebbezést a 2014. július 1-jén kelt végzésével hivatalból elutasította.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) kényszertörlési eljárásról szóló VIII/A. fejezetének 118. § (1), (5), (7) és (8) bekezdései egybevetésével ugyanis arra következtetett, hogy az adott végzés fellebbezéssel nem volt támadható. Kifejtette, hogy a kényszertörlési eljárás alapvető célja a jogellenesen működő cégek kivonása a gazdasági életből, költségek okozása nélkül. Az eljárás korlátját a hitelezői érdekek védelme képezi. A Ctv. 118. § (5) bekezdése ezzel összhangban határozza meg a felszámolási eljárás kezdeményezésének feltételeit, a Ctv. 118. § (8) bekezdése pedig taxatív jelleggel felsorolja a fellebbezéssel támadható határozatok körét. Ez utóbbiak közé nem tartozik a cég által megfellebbezett végzés, így az elsőfokú bíróság téves tájékoztatása sem teremtette meg a fellebbezési jogot. Az ítélőtábla utalt arra is, hogy a Kúria a BH 2014.190. számon közzétett eseti döntésében ugyanezt a jogi álláspontot fejtette ki. (A döntés a 2014. június 30-áig hatályos Ctv. 118. §-ára hivatkozott, amely rendelkezések részben megváltozott tartalommal 2014. július 1-jétől a 117. §-ban nyertek elhelyezést.)
A cég az ítélőtábla végzése elleni fellebbezésében kérte annak hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla újabb eljárásra, újabb határozathozatalra utasítását.
Előadta, hogy a támadott határozat a Ctv. 118. § (8) bekezdését sérti. Tévesnek tartotta az abban írtak ítélőtábla általi értelmezését. Állította, a Ctv. 118. § (8) bekezdése csupán felsorolja azokat a határozatokat, amelyeket nem a mögöttesen irányadó Pp. általános szabályai szerint, hanem a Cégközlönyben való közzététellel kell közölni, illetve azt rögzíti, hogy ez utóbbi esetben a 15 napos fellebbezési határidő a közzététel napjától kezdődik.
A cég szerint, azokat a végzéseket, amelyekre a Ctv. 118. § (8) bekezdése nem utal, a Pp. általános szabályai alapján kell kézbesíteni, és azokkal szemben a Ctv. 72. §-a, valamint a Pp. 233. §-a értelmében fellebbezésnek van helye.
Az ítélőtábla végzése elleni fellebbezés az alábbiakra tekintettel alapos.
A kényszertörlési eljárás jogintézményét szabályozó Ctv. VIII/A. fejezetét a 2011. évi CXCVII. törvény 136. §-a iktatta be a Ctv. rendelkezéseibe, 2012. március 1-jei hatállyal. Amint arra az ítélőtábla és a Kúria is a BH 2014.190. számú eseti döntésében utalt, a jogszabály célja a vagyontalan, fantomizálódott, fizetés- és működésképtelen cégek gazdasági életből való, költségek kímélésével történő, gyors kivezetése, megszüntetése. A kényszertörlési eljárás sajátos szabályai elkülönült zárt rendszert képeztek és képeznek a Ctv. szabályai között. A jogintézményre vonatkozó szabályok bevezetésük óta többször módosultak, kiegészültek.
A Kúria a fent említett eseti döntésében a 2012. december 13-án hatályos szabályokat értelmezve, az ott kifejtett és a jelen fellebbezéssel támadott végzésben hivatkozottak alapján arra következtetett, hogy a Ctv. 118. § (8) bekezdésében a fellebbezéssel támadható végzések köre, azok közlésének módja és a fellebbezési határidő számítása került rögzítésre. Mindazok a Ctv. 118. §-a alapján hozott végzések pedig nem fellebbezhetők meg, amelyeket a jogszabály e helyen nem említ. Az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalakor, 2014. április 29-én hatályos Ctv. 118. § (8) bekezdése megegyezett a Kúria által értelmezett jogszabályi előírással. A 2013. évi CCLII. törvény 112. § (44) bekezdésével - 2014. július 1-jei hatállyal - azonban sor került a kényszertörlési eljárás átfogó jellegű módosítására. A módosító jogszabály a Ctv. 116. §-át kiegészítette a (6) bekezdéssel, amely egyértelműen kimondja, a kényszertörlési eljárás során - ha a VIII/A. fejezet másként nem rendelkezik - a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell. Az iratok kézbesítésére a Ctv. 72. § (6) bekezdése irányadó, azaz, ha a kézbesítés postai úton meghiúsul, az iratokat a Cégközlöny útján - közzététellel - kell kézbesíteni. A kézbesítés napjának a közzétételt követő ötödik nap tekintendő. A módosított Ctv. 118. § (3) bekezdése értelmében a céget terhelik a vagyon felderítésével járó, a Ctv. 117. § (7) bekezdésében meghatározott költségek, amelyek viseléséről a cégbíróságnak rendelkeznie kell, ha a kényszertörlési eljárást megszünteti és a céggel szemben felszámolási eljárást kezdeményez.
A Pp. 233. § (1) bekezdése szerint, ha a törvény nem zárja ki, az elsőfokú bíróság határozata ellen fellebbezésnek van helye. A Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontja kimondja, hogy az eljárás folyamán hozott végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek, kivéve a perköltségben, pénzbírságban marasztaló végzéseket, s azokat, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedi.
Az ismertetett, a kényszertörlési eljárás szabályait pontosító, kiegészítő jogszabályi módosításból kitűnik, illetve megerősítést nyert az az eredeti jogalkotói szándék, hogy ezen sajátos nemperes eljárás során is a Pp. szabályait megfelelően alkalmazni kell.
Ha az eljárás során hozott valamely határozat kézbesítésére, a fellebbezés kizártságára, a fellebbezési határidő számítására nézve a Ctv. rendelkezéseket nem tartalmaz, a kézbesítésre, a fellebbezési jogra vonatkozóan a Pp. előírásai az irányadók.
A kényszertörlési eljárás megszüntetéséről, és a felszámolási eljárás kezdeményezéséről szóló végzést a kifejtettek alapján érdemi végzésnek kell tekinteni, amellyel szemben a felet megilleti a fellebbezési jog. Az eljáró bíróság ugyanis lezár egy sajátos szabályok szerint folyamatban volt eljárást és egy újabb, ugyancsak speciális szabályok szerint lefolytatandó eljárást kezdeményez. A fenti értelmezés helytállóságát erősíti az a tény, hogy a kényszertörlési és a felszámolási eljárásnak számos eltérő szabálya van, amely sok szempontból befolyásolja vagy befolyásolhatja a cég, annak tagjai, vezető tisztségviselői helyzetét; a felszámolási eljárással továbbá a cég vagyona terhére elszámolandó nagyobb költségek járnak általában. Emellett, a Ctv. 117. § (5) bekezdése alkalmazásával hozott végzés meghozatala körében a cégbíróság számára biztosított mérlegelési lehetőségek magukban rejtik a döntés során esetleges helytelen álláspont elfoglalását, amely szintén szükségessé teszi a jogorvoslati jog biztosítását.
A Kúria ezért, a jogszabályi változások tükrében, a fenti érvekre tekintettel, a korábbi eseti döntésében kifejtett jogi álláspontját megváltoztatva úgy ítélte meg, hogy a cégbíróság határozatával szembeni fellebbezés érdemben vizsgálandó. A fellebbezést hivatalból elutasító végzést emiatt hatályon kívül helyezte és felhívta az eljárt bíróságot, vizsgálja meg a benyújtott fellebbezést, és ha úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés érdemi elbírálásának nincs egyéb akadálya, érdemben döntsön.
A Kúria döntése a Pp. 259. §-án és 252. § (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2015. március 24.
Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró, Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. bíró, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. bíró
(Kúria Cgtf. VII. 30.339/2014.)