adozona.hu
AVI 2017.5.38
AVI 2017.5.38
Bizonyítékok hiányában nem elégséges, hogy a fél az adóhatóság megállapításait pusztán vitassa [Pp. 275. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M. Kft. (a továbbiakban: M. Kft.) és az U. Kft. (a továbbiakban: U. Kft.) üzleti partnerek voltak. A felperes 2010 augusztusában az M. Kft.-től 360 000 forint, a 2011. III-IV. negyedévekben az U. Kft.-től 41 517 750 forint áfatartalmú számlákat fogadott be ammónium-nitrát, illetve műtrágya (a továbbiakban együtt: műtrágya) vásárlásáról. A számlák áfatartalmát a felperes levonható adóként vallotta be.
Az elsőfokú adóhatóság a 2010-2011. évekre áfaadónemben folytatta le a felperes bevallása...
AVI 2017.5.38 Bizonyítékok hiányában nem elégséges, hogy a fél az adóhatóság megállapításait pusztán vitassa [Pp. 275. § (3) bek.]
Az M. Kft. (a továbbiakban: M. Kft.) és az U. Kft. (a továbbiakban: U. Kft.) üzleti partnerek voltak. A felperes 2010 augusztusában az M. Kft.-től 360 000 forint, a 2011. III-IV. negyedévekben az U. Kft.-től 41 517 750 forint áfatartalmú számlákat fogadott be ammónium-nitrát, illetve műtrágya (a továbbiakban együtt: műtrágya) vásárlásáról. A számlák áfatartalmát a felperes levonható adóként vallotta be.Az elsőfokú adóhatóság a 2010-2011. évekre áfaadónemben folytatta le a felperes bevallásainak utólagos ellenőrzését. A revízió a beszerzést terhelő, levonható adó körében az M. Kft. és az U. Kft. mellett érintette a Zs. A. Kft., az F. N. Kft. és az I. Sz. Kft. számláira alapított visszaigényléseket.
Az ellenőrzés az M. Kft. és az U. Kft. tekintetében értékelte a céges iratokat, az M. Kft. felszámolójának és a volt képviselők (Sz. I. - M. Kft., H. F.-né, K. I.-né - U. Kft.) nyilatkozatait, az U. Kft. üzletkötőjének, F. Gy.-nak az előadását, meghallgatta a felperes telepvezetőjét S. B.-t, a felperes képviselőjét C. F.-t. Figyelembe vette az M. Kft.-nél, és az U. Kft.-nél lefolytatott, bevallások utólagos ellenőrzésének megállapításait.
A revízió által feltárt adatok alapján az elsőfokú adóhatóság a 2010. I. n. évre, augusztus és december hónapokra, a 2011. január, február, július-november hónapokra 48 441 000 forint, adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
Határozatának indokolásában megállapította, hogy az M. Kft. esetében a számlán kívül más dokumentum a felperesnél nem áll rendelkezésre, így a telephelyi raktárba történő bevételezést tanúsító bevételezési bizonylat, vagy a szállítást tanúsító okirat sem, a telepvezető nem emlékezett a gazdasági eseményre, az M. Kft. képviselője a cégnek csak papíron volt üzletvezetője. Semmi nem támasztotta alá, hogy a gazdasági esemény a valóságban végbe ment volna.
Az U. Kft. tekintetében rögzítette, hogy a másolatban átadott CMR-ek közül kettőnek olyan gazdasági társaság a címzettje, aki a gazdasági eseményről nem tud. További 20 esetében a lengyel adóhatóság azt közölte, hogy a címzett az M. Kft. volt. A CMR-ek és a számlák összevetése alapján az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy az U. Kft. ugyanazon műtrágyát számlázta a felperes felé, mint amit a lengyel adózó az M. Kft.-nek, a számlákhoz ugyanazon adattartalmú CMR-ek tartoznak (egy nem szerepel a lengyel CMR-ek között, hármon elírás van). Ugyanakkor az M. Kft. a CMR-eken szereplő termékbeszerzést nem vallotta be. A lengyel gazdasági társaság magasabb áron értékesítette a műtrágyát az M. Kft. részére, mint az az U. Kft.-nek, majd az U. Kft. a felperesnek. Az elsőfokú adóhatóság nem vitatta, hogy a lengyel műtrágya Magyarországra érkezett, az viszont nem nyert bizonyítást, hogy az ügyletek a számlákon feltüntetett felek között és a számlákon szereplő értékben történtek. A számlák ezen tartalmi hiányosság mellett a kiegyenlítések időbeli azonossága miatt formailag sem hitelesek, mivel az érintett időszakban még nem volt lehetséges az átutalás indításával azonos napon való banki jóváírás. A felperes ismerte az értékesítési láncot, mert tudta, hogy az áru Lengyelországból jön, az M. Kft. nevére szóló CMR-ek a birtokában voltak, de a számlák szerint az U. Kft.-ről vette az árut, ennek ellenére semmit nem tett annak érdekében, hogy az ügyletek ne vezessenek adókijátszáshoz. Kitért arra is, hogy az ügyletek fiktivitására alapított adóhatósági határozatok az M. Kft.-nél és az U. Kft.-nél első fokon jogerőre emelkedtek.
Az alperes a 315383577. számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozatát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 120. § a) pontjára és 127. § (1) bekezdés a) pontjára, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 44. § (1) bekezdésére alapította, figyelembe vette az Európai Unió Bíróságának ítéleteit.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Indokolásában az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 95. § (1) bekezdésére, 97. § (4)-(5) bekezdéseire, az Áfa. tv. 120. § a) pontjára hivatkozva megállapította, hogy a gazdasági ügyletek megvalósulása csak a számlával nem igazolható, a számla megléte nem zárja a gazdasági esemény megtörténtének vizsgálatát. A számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdés alapján pedig a számlának nem csak alakilag, hanem tartalmilag is hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Az M. Kft. tekintetében hangsúlyosnak tekintette, hogy a számlán kívül a felperes semmilyen más okirattal, bizonyítékkal nem rendelkezett. Az ügyvezető Sz. I. nyilatkozata alapján az M. Kft.-nek a tárgyidőszakban nem volt alkalmazottja, tényleges gazdasági tevékenységet nem folytatott, és jelentős adat, hogy tevékenységi köre telekommunikációs termékek kiskereskedelme, a számla szerint pedig műtrágya értékesítése történt. Ezek alapján súlytalan volt az a felperesi hivatkozás, hogy Sz. I. az iratokat még átadhatta utódjának, azonban azokat Sz. J. már nem adta ki az adóhatóságnak, és megalapozatlan volt az is, hogy az alperes nem folytatta le teljeskörűen a bizonyítást, illetve hogy azt Sz. J. felkutatásával eredményesebb lett volna.
Az U. Kft.-nél az elsőfokú bíróság kiemelt jelentőséget tulajdonított a határozatban is rögzített számláknak, illetőleg azok adattartalmának, és annak a megállapításnak, hogy a számlák túlnyomó részt hamarabb érkeztek be, mint az azokon feltüntetett keltezés, illetve a teljesítés időpontja, miközben a számlák kelte és a fizetési határidők megegyeznek. Lényeges volt az is, hogy a felperes a CMR-eknek csak a másolatát tudta bemutatni és hivatkozása ellenére F. Gy. ezen okmányok eredeti példányával nem rendelkezett, azt az adóhatóság felhívására sem csatolta. A felperes a vételi és eladási ár közötti 10%-os eltérést - hogy az a külföldi pénz átváltása miatt adódott volna - sem igazolta. A jogerős ítélet indokolása szerint az U. Kft. soha nem rendelkezett a számlákon feltüntetett áruval, hiányoznak a termékértékesítés megállapíthatóságának objektív feltételei. Kitért arra is, hogy a felperes nem nyilatkozott arról, hogy az U. Kft. - az általa is elismert szállítási és tárolási kapacitás hiányában - miért szerepelt az ügyletben.
Az elsőfokú bíróság a Kúria és az Európai Unió Bíróságának ítéleteiben foglalt szempontokat alkalmazva egyrészt azt állapította meg, hogy a tényadatokkal szemben az ellenkező bizonyítása az ügyfelet terheli, másrészt hogy amennyiben az objektív körülmények alapján megállapításra kerül, hogy a termékértékesítés olyan adóalany részére történik, aki tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy beszerzésével a hozzáadottérték-adó kijátszását megvalósító ügyletben vesz részt, az adólevonás joga megtagadható.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát azért mellőzte, mert az adóhatósági határozatban a fuvarokmányokkal kapcsolatos tartalmi megállapításokat a felperes nem vitatta, az egyéb objektív bizonyítékok alapján pedig megállapítható volt, hogy az adóhatóság nem a műtrágyának a felperesi telephelyre való leszállítását vonta kétségbe - így a CMR-ek valóságtartalma sem kérdőjeleződött meg -, hanem a számlákkal és egyéb bizonyítékokkal azt, hogy az értékesítés köztes szereplőire az ügylet lebonyolításához a valóságban szükség volt-e.
További indokolása szerint a Zs. A. Kft., és az I. Sz. Kft. tekintetében is megalapozatlan volt a kereseti kérelem.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az alperesi határozatra is kiterjedően kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a tévesen megállapított tényállásra alapozva helytelen jogi következtetéseket vont le, ezzel megsértette a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (1) bekezdését, 336/A. § (2) bekezdését és 339. § (1) bekezdését.
Előadta, a szerződő felek ugyanazon banknál vezették számláikat, így nem volt akadálya annak, hogy az ellenérték az átutalás napján megérkezzen. A felperes végig vitatta ezt a megállapítását, azonban a bíróság nem hívta fel az alperest a tényállás tisztázására. Az U. Kft. esetében az alperes és az elsőfokú bíróság olyan körülményeket hiányolt (szállítóeszközök és raktárkapacitás) melyek nem is voltak szükségesek a teljesítéshez.
Ugyancsak téves az a megállapítás, hogy M. Kft. és az U. Kft. nem adta volna le az iratokat, mivel az elsőfokú adóhatósági határozat 43. oldala tartalmazza, hogy milyen számlák kerültek átadásra. Téves, hogy a felperes nem igazolta, hogy külföldi pénz átváltása miatt adódott az árak közel 10%-os eltérése. A felperes azt is többször előadta, hogy az U. Kft.-nek az ügyletben azért volt szerepe, mert közvetlenül a gyártótól nem vásárolhatott.
A jogerős ítélet szerint a CMR-ek valóságtartalma - szemben az alperesi megállapítással - nem kérdőjeleződött meg, tehát elismerte, hogy azok alapján az M. Kft. beszerezte Lengyelországból a műtrágyát, tovább értékesítette az U. Kft.-nek, majd ő a felperesnek.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az általa kötelezően alkalmazandó Európai Uniós joggyakorlatot, különösen a Kittel-ügyben megfogalmazottakat is megsértette. Azzal is jogszabályt sértett az elsőfokú bíróság, hogy a Kúria ítéleteiben foglaltakat nem fogadta el.
A felülvizsgálati kérelem szerint a perköltség tekintetében is jogszerűtlen az ítélet, mert olyan alperesi iratra állapította meg a perköltséget, amely csak három bekezdésben reagált a felperes keresetére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, mert az elsőfokú bíróság részleten kifejtette a közigazgatási perben a bizonyítékokból levont jogi következtetését, amely megegyezett az alperes jogi álláspontjával.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kúria Pp. 272. § (2) és 275. § (2) bekezdéseinek megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálja felül. A jogerős ítéletnek az M. Kft.-t és az U. Kft.-t, valamint a perköltséget meghaladó megállapításai ellen felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett, így azokat a Kúria nem érintette.
A Kúria mind két Kft. tekintetében alapvetőnek értékelte, hogy a felperes a közigazgatási perben irányadó bizonyítási szabályokat tévesen közelíti meg. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 336/A. § (2) bekezdése szerint, ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, vagy a közigazgatási szerv a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási szerv köteles a határozata (a szakhatóság az állásfoglalása) alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítására, ha azt a felperes vitatja.
A Pp. XX. fejezetének hatálya alá tartozó perek tárgya mindenkor egy közigazgatási eljárás eredményeként keletkezett közigazgatási határozat, amely tényállást, bizonyítékokat és az azokból levont következtetéseket tartalmaz. A közigazgatási perben a kereset csak akkor vezet eredményre, ha a felperes bizonyítja, hogy egy-egy kérdésben miért megalapozatlan az alperes határozata.
A Pp. 324. § (1) bekezdése következtében alkalmazandó Pp. 164. § alapján tehát a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során is elsődlegesen a kereset előterjesztőjét, a támadott határozat jogszerűtlenségére hivatkozó felperest terheli a bizonyítás. A bizonyítási teher csak a Pp. 336/A. § (2) bekezdése által kifejezetten nevesített körben fordulhat meg, az alperest terhelő bizonyítás jogintézménye csak kivételesen és gondos mérlegelést követően alkalmazható. Az elsőfokú peres eljárásban egyetlen olyan esemény sem történt, amely miatt az alperesi oldalon a bizonyítás szükségessége merült volna fel. Ennek következtében nem volt elégséges, hogy a felperes csak vitassa az alperes megállapításait, ezen belül a banki folyamatokat, annak ellenkezőjét valamennyi kérdésben neki kellett volna igazolni. Az elsőfokú bíróságnak nem kellett felhívnia az alperest a tényállás tisztázására, nem sértett jogszabályt.
A felperes az M. Kft.-t érintő áfa levonás körében mással, mint a számlával nem rendelkezett, és egyetlen érintett sem emlékezett hitelt érdemlően a gazdasági esemény megtörténtére.
Mind az M. Kft., mind az U. Kft. esetén helytálló volt az a megállapítást, hogy az adóhatóság részére nem adtak át iratokat. A felperes és a számlakibocsátók közötti gazdasági esemény megtörténtét igazoló iratok valóban nem kerültek az alpereshez, az egyéb rendelkezésre álló dokumentumok pedig mind a tényleges teljesítés ellen szólnak. Az értékesítés összes körülményére tekintettel csak a számla nem volt alkalmas a levonási jog megalapozásához.
Az U. Kft. esetén az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte a CMR-eket. Azok - az alperes által sem vitatottan - tanúsítják, hogy a lengyel cég az M. Kft.-nek értékesített, és azt is, hogy az áru megérkezett a felperes telephelyére. Ezekben a kérdésekben valóban szükségtelen lett volna igazságügyi szakértő kirendelése. Az alperes szerint az U. Kft. által kibocsátott számlák alapján, a CMR-ekhez kapcsolódó szállítások körében az nem volt megállapítható, hogy az ügyletek az U. Kft. és felperes között, a számlákon szereplő értékben történtek volna: ennek a teljesítésnek a megtörténtét kellett volna felperesnek igazolni, de erre nem került sor. Ebben a körben a jogerős ítélet az iratoknak megfelelő tényeket, és azok alapján logikus, okszerű következtetéseket tartalmaz.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben az elsőfokú bíróság mind a Kúria, mind az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát figyelembe vette, következtetései az alkalmazandó jogszabályoknak megfelelnek.
Az elsőfokú bíróság az alperest megillető 600 000 forint elsőfokú perköltséget a pertárgyérték, és az alperesi előkészítő irat és az egyetlen tárgyaláson történt képviseletre tekintettel, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés b) pontját alkalmazva, mérlegelési jogkörben állapította meg. A felülvizsgálati kérelemnek az alperes két, több oldalas előkészítő iratának tartalmi elemeit értékelő előadásából nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság miért nem tartotta volna meg a mérlegelés szempontjait, hogy a megállapított perköltség jogszabálysértő lenne.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott körben nem érintette, a támadott körben pedig valamennyi kérdésben hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.146/2015/6.)