adozona.hu
BH+ 2015.6.263
BH+ 2015.6.263
I. Közbenső mérleg jóváhagyása kapcsán a bíróság feladata nem a könyvelés ellenőrzése, hanem a törvényesség felügyelete. Ebben a körben, ha a bíróság a becsatolt iratok, vagy a hitelezők észrevételei alapján nem tartja összefüggőnek, elfogadhatónk a felszámoló által becsatolt közbenső mérleget, úgy további iratokat, tájékoztatást kérhet, szükség esetén a közbenső mérleg szakértői vizsgálatát is elrendelheti [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. § (1), (5) és (6) bek.; 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (Korm. r
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását a bíróság a 2010. június 16-án kezdeményezett felszámolási eljárásban 2011. március 4-én indította meg, felszámolóként a P. Kft.-t jelölve ki.
A felszámoló által elkészített és a hitelezőknek megküldött közbenső mérleget a NAV hitelező 2012. április 26-án vette készhez, melyre 2012. május 10-én "észrevételt" tett. Ebben kérte a felszámolót, hogy a költségek részletes kimutatása mellett bizonyítékokkal igazolja azok felmerülésének, kifizetésének indokoltságát.
Az elsőfo...
BH+ 2015.6.263 I. Közbenső mérleg jóváhagyása kapcsán a bíróság feladata nem a könyvelés ellenőrzése, hanem a törvényesség felügyelete. Ebben a körben, ha a bíróság a becsatolt iratok, vagy a hitelezők észrevételei alapján nem tartja összefüggőnek, elfogadhatónk a felszámoló által becsatolt közbenső mérleget, úgy további iratokat, tájékoztatást kérhet, szükség esetén a közbenső mérleg szakértői vizsgálatát is elrendelheti [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 50. § (1), (5) és (6) bek.; 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rend.) 7. §].
II. A közbenső mérleg ellen nem nyújtható be kifogás. Amennyiben a hitelező a közbenső mérlegből - vagy a mérleghez benyújtott észrevétel alapján a felszámoló nyilatkozatából - értesül a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről vagy mulasztásáról akkor a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül nyújthat be az ellen az intézkedés ellen kifogást [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. §].
Az adós felszámolását a bíróság a 2010. június 16-án kezdeményezett felszámolási eljárásban 2011. március 4-én indította meg, felszámolóként a P. Kft.-t jelölve ki.A felszámoló által elkészített és a hitelezőknek megküldött közbenső mérleget a NAV hitelező 2012. április 26-án vette készhez, melyre 2012. május 10-én "észrevételt" tett. Ebben kérte a felszámolót, hogy a költségek részletes kimutatása mellett bizonyítékokkal igazolja azok felmerülésének, kifizetésének indokoltságát.
Az elsőfokú bíróság a közbenső felszámolási mérleget jóváhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a közbenső mérleg ellen kifogás nem terjeszthető elő,
azonban a közbenső mérlegből tudomásra jutott felszámolói intézkedés vagy mulasztás ellen van helye kifogás előterjesztésének.
Álláspontja szerint a bíróságnak csak azt kell vizsgálnia a közbenső mérleg jóváhagyása során, hogy a közbenső mérleg és a részleges vagyonfelosztási javaslat megfelel-e a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 50. §-ában, valamint a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.rend.) 7. §-ában megfogalmazott formai és tartalmi követelményeknek.
A számlával igazolt felszámolási költség összegét a hitelező nem vitathatja, a feltűnő aránytalanságra alapított jogorvoslat peres útra tartozik.
A NAV hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és utasította az elsőfokú bíróságot, hogy a hitelező kifogását külön eljárás keretében bírálja el. Álláspontja szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, a közbenső mérleg jóváhagyása körében a bíróság azt vizsgálja, hogy a felszámoló a Cstv. közbenső mérlegre vonatkozó előírásait, továbbá a számviteli jogszabályokat betartva készítette-e el azt. A közbenső mérleg célja, hogy a felszámoló legalább évente megbízható és hiteles tájékoztatást adjon az adós vagyonáról, a felszámolás alatt bekövetkezett változásokról. Ugyanakkor nem terheli olyan kötelezettség a felszámolót, hogy az adós felszámolás alatti jogügyleteiről egyenként beszámoljon a hitelezőknek.
A felszámolói intézkedések jogszerűségét a bíróság csak a közbenső mérlegből szerzett ismeretekre alapozott kifogás kapcsán vizsgálhatja, ennek hiányában a felülvizsgálat csupán arra irányul, hogy a közbenső mérleg megfelel-e a Cstv. előírásainak.
Álláspontja szerint a közbenső mérleg akkor felel meg a jogszabályi követelményeknek, ha valamennyi gazdasági eseményt tartalmazza, tényszerű és a valóságnak megfelelő tájékoztatást ad a felszámolói intézkedésekről akkor is, ha azok indokoltságát a hitelezők vitatják.
A mérleg megfelelt a számviteli szabályoknak, mert valamennyi bevételt és kiadást tartalmazta, függetlenül attól, hogy azok mértékét a hitelezők esetleg eltúlzottnak, vagy azok kifizetését jogszerűtlennek tartják.
A közbenső mérleg éppen azt a célt szolgálja, hogy a hitelezők a vagyoni helyzet változásáról értesüljenek: nem csak a felszámolási eljárás bevételeiről, hanem a felszámoló által teljesített kiadásokról is. Az, hogy az adott költségtételt a felszámoló jogszerűen vagy jogszerűtlenül fizette-e ki, a mérleg számviteli helyességétől független kérdés. Ha tehát a mérleg a sérelmezett kifizetéseket tartalmazza - és ezt a hitelező az adott ügyben nem vitatta -, úgy maga a mérleg e kifizetések miatt nem támadható meg, mert az alapul vett időszak gazdasági eseményeinek leírását rögzíti. A hitelező észrevételében előterjesztett kifogást a bíróság a közbenső mérleg jóváhagyásakor nem vizsgálhatja, mert a jóváhagyás során jogköre csupán a mérleg szabályszerűségének ellenőrzésére terjed ki. A felszámolói intézkedések jogszerűségének vizsgálatára a Cstv. 51. §-a szerinti eljárás keretében van lehetőség.
Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 3/2010. PJE jogegységi határozatára, mely szerint nincs akadálya annak, hogy a hitelező a teljesítési segéd igénybe vétele folytán felmerült kiadás felszámolási költségek között történt elszámolása miatt kifogást terjesszen elő. Ha a kifogás elbírálása során hozott határozatában a bíróság a felszámolót a jogszerűtlenül elszámolt költség visszafizetésére kötelezi, úgy a visszafizetés számviteli következményei abban a mérlegben vonhatók le, amelynek időszaka alatt a felszámoló a visszafizetési kötelezettségét teljesítette, illetve ha ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a visszafizetést elrendelő jogerős határozat alapján kintlévőségként kell az általa visszafizetendő összeget kimutatnia.
A NAV hitelező felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen - tartalmában - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, annak megállapítását, hogy a kifogása nem minősült elkésettnek, és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását.
Másodlagosan kérte a jogerős végzés elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat lefolytatására kötelezését azzal, hogy a felmerült költségek indokoltságát vizsgálja.
Harmadlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a közbenső mérleg jóváhagyásának elutasítását, a felszámoló kötelezését az indokolatlanul felmerült költségek mellőzésére.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 50. § (5) bekezdését.
Kérelme indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 50. § (5) bekezdése a hitelezőknek a közbenső mérlegben foglaltakkal szembeni jogorvoslata formájaként az észrevételt jelölte meg. A Korm. rendeletben megfogalmazott tájékoztatási cél nem jelenti azt, hogy a felszámoló intézkedéseit nem lehet a jogszerűség szempontjából is vizsgálni.
Álláspontja szerint a jogalkotó szándéka nem irányulhatott arra, hogy a hitelezői észrevételezési jogot csupán stilisztikai hibára tartsa fenn. A közbenső mérleg lezárt időszakot teremt, az abban foglaltak a zárómérlegre előterjesztett kifogás keretében már nem vitathatóak, e tekintetben a közbenső mérleg tartalmának jogszerűsége is vizsgálat tárgya kell legyen, különösen akkor, ha a hitelező az abban foglaltakat sérelmezi. Utalt arra, hogy a bevétel-költség kimutatás kötelező melléklete a mérlegnek, annak a tartalma lehet jelentős.
A bíróságnak hitelezői észrevétel hiányában is törvényességi kontrollt kell gyakorolnia a mérleg felett, a hitelezők észrevételei e körben "segítik" a bíróságot. Így a hitelező észrevételében foglaltakat vizsgálnia kell a bíróságnak és a végzés indokolásában ki kell térnie arra, hogy a költségeket a hitelezői észrevételre tekintettel is megvizsgálta, továbbá azt indokoltnak vagy indokolatlannak tartotta-e.
Hivatkozott a BH 2013.251. számú eseti döntésben kifejtettekre, mely szerint a bíróság feladata, hogy vizsgálja a felszámolási költségként kifizetett összegek indokoltságát, tehát nem csak a számviteli szabályoknak való megfelelést.
Rámutatott arra is, hogy amennyiben a bíróságnak a mérleget csak számviteli szempontból kellene vizsgálnia, akkor felmerül, kell-e szakértőt igénybe vennie annak megállapításához, hogy a mérleg alátámasztottsága, számviteli alapelveknek való megfelelése megvalósult-e.
Részletesen ismertette, hogy mely költségek elszámolását tartotta indokolatlannak.
Felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s megállapította, hogy az az alább kifejtett okok miatt jogszabálysértő.
A közbenső mérleggel kapcsolatban a jogerős végzésben kifejtett álláspont téves. Ahogyan azt a Kúria már több határozatában is kifejtette (Gfv.X.30.410/2011/3.; Gfv.X.30.099/2010/5.; Gfv.X.30.232/2012/9.), a közbenső mérleget is úgy kell a felszámolónak elkészítenie, hogy abból mind a hitelezők, mind a bíróság meggyőződhessenek arról, a felszámoló azt megbízható, hiteles adatok alapján készítette el és megállapítható legyen az is a szöveges jelentésből, hogy a felszámoló az adós vagyonával tisztességesen, a hitelezők érdekeit előtérbe helyező módon gazdálkodott. Ennek érdekében a felszámolónak részletes, az adós vagyonának alakulásáról bizonyítékokkal alátámasztott jelentést kell készítenie, melyből megállapítható, hogy a felszámoló mit és miért fogadott el a tevékenységet lezáró mérlegből, illetve mit és miért, milyen alapon módosított az abban foglaltakon. Ki kell fejtenie - és azt bizonyítékokkal is alá kell támasztania -, hogy milyen lépéseket tett az adós vagyonának megőrzése, értékesítése, a követelések behajtása érdekében.
A közbenső mérleg és a hozzá kapcsolt szöveges jelentés valóban tájékoztatást ad az adósnak a mérleg fordulónapján fennálló vagyoni helyzetéről (mérleg), azonban arról is, hogy a felszámoló milyen tevékenységet végzett abban a mérlegidőszakban (szöveges jelentés).
A bíróság feladata nem a könyvelés ellenőrzése, hanem a törvényesség felügyelete. Ennek körében, ha a bíróság a becsatolt iratok, vagy a hitelezők észrevételei alapján nem tartja összefüggőnek, elfogadhatónak a felszámoló által becsatolt közbenső mérleget, úgy további iratokat, tájékoztatást kérhet, és szükség esetén a közbenső mérleg szakértői vizsgálatát is elrendelheti.
Mindennek azért van jelentősége, mert a közbenső mérleg nem kizárólag a hitelezők és a bíróság tájékoztatását biztosítja, hanem adott esetben, a részleges vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása alapján, hitelezői igény kielégítésének alapjául is szolgálhat.
Ebből következően a közbenső mérleg elbírálásáról a bíróság csak akkor hozhatja meg a határozatát, ha meggyőződött arról, hogy az iratok kellően alátámasztják a felszámoló által becsatolt mérleget: ilyen esetben a közbenső mérleget jóváhagyó végzést hoz. Abban az esetben azonban, ha az iratok nem támasztják alá a mérlegben írtakat - a bíróság hiánypótló felhívása ellenére sem -, vagy a bíróság olyan jogszabálysértést észlel a felszámoló részéről, amely a közbenső mérlegidőszak alatt történt és kihatással van az adós vagyonára is, akkor a jóváhagyást elutasítja.
Mindezek alapján tehát téves az az álláspont, amely szerint a bíróság feladata az lenne, hogy a számviteli szabályok szerint vizsgálja meg a benyújtott közbenső mérleget, mert - ahogyan erre a hitelező helyesen utalt -, a bíróságnak ebben a kérdésben szakértőt kellene igénybe vennie.
Tévedett ugyanakkor a hitelező, amikor jogorvoslatként nevezte meg az észrevételt. Az észrevételnek az a jelentősége, hogy a bíróság figyelmét felhívja olyan adatokra, amelyeket a hitelező a közbenső mérlegből (az ahhoz csatolt iratokból) ismert meg, és amelyek befolyásolhatják a közbenső mérleg jóváhagyását.
Helytálló a hitelező álláspontja abban a kérdésben, hogy a bíróságnak a közbenső mérleg tárgyában hozott végzése indokolásában ki kell térnie arra, miért fogadta el, vagy miért találta alaptalannak a hitelező észrevételét.
A Kúria fenntartja a BH 2001.490. eseti döntésben kifejtett álláspontját, a közbenső mérleg ellen nem nyújtható be kifogás. Amennyiben a hitelező a közbenső mérlegből - vagy a mérleghez benyújtott észrevétel alapján a felszámoló által tett nyilatkozatból - értesül a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről vagy mulasztásáról, akkor a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül nyújthat be ez ellen az intézkedés ellen kifogást.
Miután a jogerős végzés, és az elsőfokú bíróság is téves alapon vizsgálta a benyújtott közbenső mérleget [Cstv. 50. § (1), (6) bekezdés], és a hitelező észrevételében felvetettek alapján nem indokolta meg, hogy az ott felhozottak ellenére miért fogadta el a közbenső mérleget, a Kúria a jogszabálysértő jogerős végzést - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint és az (5) bekezdésben foglaltaknak megfelelően az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak a közbenső mérleghez csatolt szöveges jelentés alapján meg kell vizsgálnia a felszámoló közbenső mérlegidőszakban végzett tevékenységét, és ennek alapján a közbenső mérlegről döntő végzésében meg kell indokolnia, hogy a hitelező által az észrevételében felhozottak alaposnak vagy alaptalannak bizonyultak.
(Kúria Gfv. VII. 30.120/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a P. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló által képviselt J. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolása iránt a Szegedi Törvényszéken 15.Fpk.06-10-000552 számon indított eljárásban a Szegedi Ítélőtábla Fpkf.III.30.097/2013/2. számú jogerős végzése ellen a dr. Krammer Judit jogtanácsos által képviselt NAV Megyei Adóigazgatósága hitelező által 50. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Megállapítja, hogy az eljárásban 30.000 (Harmincezer) Ft le nem rótt illetékköltség merült fel.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós felszámolását a bíróság a 2010. június 16-án kezdeményezett felszámolási eljárásban 2011. március 4-én indította meg, felszámolóként a P. Kft-t jelölve ki.
A felszámoló által elkészített és a hitelezőknek megküldött közbenső mérleget a NAV hitelező 2012. április 26-án vette készhez, melyre 2012. május 10-én "észrevételt" tett. Ebben kérte a felszámolót, hogy a költségek részletes kimutatása mellett bizonyítékokkal igazolja azok felmerülésének, kifizetésének indokoltságát.
Az elsőfokú bíróság a közbenső felszámolási mérleget jóváhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a közbenső mérleg ellen kifogás nem terjeszthető elő, azonban a közbenső mérlegből tudomásra jutott felszámolói intézkedés vagy mulasztás ellen van helye kifogás előterjesztésének.
Álláspontja szerint a bíróságnak csak azt kell vizsgálnia a közbenső mérleg jóváhagyása során, hogy a közbenső mérleg és a részleges vagyonfelosztási javaslat megfelel-e a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 50. §-ában, valamint a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet (Korm.rend.) 7. §-ában megfogalmazott formai és tartalmi követelményeknek.
A számlával igazolt felszámolási költség összegét a hitelező nem vitathatja, a feltűnő aránytalanságra alapított jogorvoslat peres útra tartozik.
A NAV hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és utasította az elsőfokú bíróságot, hogy a hitelező kifogását külön eljárás keretében bírálja el. Álláspontja szerint helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, a közbenső mérleg jóváhagyása körében a bíróság azt vizsgálja, hogy a felszámoló a Cstv. közbenső mérlegre vonatkozó előírásait, továbbá a számviteli jogszabályokat betartva készítette-e el azt. A közbenső mérleg célja, hogy a felszámoló legalább évente megbízható és hiteles tájékoztatást adjon az adós vagyonáról, a felszámolás alatt bekövetkezett változásokról. Ugyanakkor nem terheli olyan kötelezettség a felszámolót, hogy az adós felszámolás alatti jogügyleteiről egyenként beszámoljon a hitelezőknek.
A felszámolói intézkedések jogszerűségét a bíróság csak a közbenső mérlegből szerzett ismeretekre alapozott kifogás kapcsán vizsgálhatja, ennek hiányában a felülvizsgálat csupán arra irányul, hogy a közbenső mérleg megfelel-e a Cstv. előírásainak.
Álláspontja szerint a közbenső mérleg akkor felel meg a jogszabályi követelményeknek, ha valamennyi gazdasági eseményt tartalmazza, tényszerű és a valóságnak megfelelő tájékoztatást ad a felszámolói intézkedésekről akkor is, ha azok indokoltságát a hitelezők vitatják.
A mérleg megfelelt a számviteli szabályoknak, mert valamennyi bevételt és kiadást tartalmazta, függetlenül attól, hogy azok mértékét a hitelezők esetleg eltúlzottnak, vagy azok kifizetését jogszerűtlennek tartják.
A közbenső mérleg éppen azt a célt szolgálja, hogy a hitelezők a vagyoni helyzet változásáról értesüljenek: nem csak a felszámolási eljárás bevételeiről, hanem a felszámoló által eszközölt kiadásokról is. Az, hogy az adott költségtételt a felszámoló jogszerűen vagy jogszerűtlenül fizette-e ki, a mérleg számviteli helyességétől független kérdés. Ha tehát a mérleg a sérelmezett kifizetéseket tartalmazza - és ezt a hitelező az adott ügyben nem vitatta -, úgy maga a mérleg ezen kifizetések miatt nem támadható meg, hiszen az alapul vett időszak gazdasági eseményeinek leírását rögzíti. A hitelező észrevételében előterjesztett kifogást a bíróság a közbenső mérleg jóváhagyásakor nem vizsgálhatja, mert a jóváhagyás során jogköre csupán a mérleg szabályszerűségének ellenőrzésére terjed ki. A felszámolói intézkedések jogszerűségének vizsgálatára a Cstv. 51. §-a szerinti eljárás keretében van lehetőség.
Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 3/2010. PJE jogegységi határozatára, mely szerint nincs akadálya annak, hogy a hitelező a teljesítési segéd igénybe vétele folytán felmerült kiadás felszámolási költségek között történt elszámolása miatt kifogást terjesszen elő. Ha a kifogás elbírálása során hozott határozatában a bíróság a felszámolót a jogszerűtlenül elszámolt költség visszafizetésére kötelezi, úgy a visszafizetés számviteli következményei abban a mérlegben vonhatók le, amelynek időszaka alatt a felszámoló a visszafizetési kötelezettségét teljesítette, illetve ha ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, akkor a visszafizetést elrendelő jogerős határozat alapján kintlévőségként kell az általa visszafizetendő összeget kimutatnia.
A NAV hitelező felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen - tartalmában - kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, annak megállapítását, hogy a kifogása nem minősült elkésettnek, és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását.
Másodlagosan kérte a jogerős végzés elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat lefolytatására kötelezését azzal, hogy a felmerült költségek indokoltságát vizsgálja.
Harmadlagosan kérte - tartalmilag - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a közbenső mérleg jóváhagyásának elutasítását, a felszámoló kötelezését az indokolatlanul felmerült költségek mellőzésére.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 50. § (5) bekezdését.
Kérelme indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 50. § (5) bekezdése a hitelezőknek a közbenső mérlegben foglaltakkal szembeni jogorvoslata formájaként az észrevételt jelölte meg. A Korm. rendeletben megfogalmazott tájékoztatási cél nem jelenti azt, hogy a felszámoló intézkedéseit nem lehet a jogszerűség szempontjából is vizsgálni.
Álláspontja szerint a jogalkotó szándéka nem irányulhatott arra, hogy a hitelezői észrevételezési jogot csupán stilisztikai hibára tartsa fenn. A közbenső mérleg lezárt időszakot teremt, az abban foglaltak a zárómérlegre előterjesztett kifogás keretében már nem vitathatóak, e tekintetben a közbenső mérleg tartalmának jogszerűsége is vizsgálat tárgya kell legyen, különösen akkor, ha a hitelező az abban foglaltakat sérelmezi. Utalt arra, hogy a bevétel-költség kimutatás kötelező melléklete a mérlegnek, annak azonban a tartalma lehet jelentős.
A bíróságnak hitelezői észrevétel hiányában is törvényességi kontrollt kell gyakorolnia a mérleg felett, a hitelezők észrevételei e körben "segítik" a bíróságot. Így a hitelező észrevételében foglaltakat vizsgálnia kell a bíróságnak és a végzés indokolásában ki kell térnie arra, hogy a költségeket a hitelezői észrevételre tekintettel is megvizsgálta, továbbá azt indokoltnak vagy indokolatlannak tartotta-e.
Hivatkozott a BH 2013.251. számú eseti döntésben kifejtettekre, mely szerint a bíróság feladata, hogy vizsgálja a felszámolási költségként kifizetett összegek indokoltságát, tehát nem csak a számviteli szabályoknak való megfelelést.
Rámutatott arra is, hogy amennyiben a bíróságnak a mérleget csak számviteli szempontból kellene vizsgálnia, akkor felmerül, kell-e szakértőt igénybe vennie annak megállapításához, hogy a mérleg alátámasztottsága, számviteli alapelveknek való megfelelése megvalósult-e.
Részletesen ismertette, hogy mely költségek elszámolását tartotta indokolatlannak.
Felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtottak be.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint, s megállapította, hogy az az alább kifejtett okok miatt jogszabálysértő.
A közbenső mérleggel kapcsolatban a jogerős végzésben kifejtett álláspont téves. Ahogyan azt a Kúria már több határozatában is kifejtette (Gfv.X.30.410/2011/3.; Gfv.X.30.099/2010/5.; Gfv.X.30.232/2012/9.), a közbenső mérleget is úgy kell a felszámolónak elkészítenie, hogy abból mind a hitelezők, mind a bíróság meggyőződhessenek arról, a felszámoló azt megbízható, hiteles adatok alapján készítette el és megállapítható legyen az is a szöveges jelentésből, hogy a felszámoló az adós vagyonával tisztességesen, a hitelezők érdekeit előtérbe helyező módon gazdálkodott. Ennek érdekében a felszámolónak részletes, az adós vagyonának alakulásáról bizonyítékokkal alátámasztott jelentést kell készítenie, melyből megállapítható, hogy a felszámoló mit és miért fogadott el a tevékenységet lezáró mérlegből, illetve mit és miért, milyen alapon módosított az abban foglaltakon. Ki kell fejtenie - és azt bizonyítékokkal is alá kell támasztania -, hogy milyen lépéseket tett az adós vagyonának megőrzése, értékesítése, a követelések behajtása érdekében.
A közbenső mérleg és a hozzá kapcsolt szöveges jelentés valóban tájékoztatást ad az adósnak a mérleg fordulónapján fennálló vagyoni helyzetéről (mérleg), azonban arról is, hogy a felszámoló milyen tevékenységet végzett abban a mérlegidőszakban (szöveges jelentés).
A bíróság feladata nem a könyvelés ellenőrzése, hanem a törvényesség felügyelete. Ennek körében, ha a bíróság a becsatolt iratok, vagy a hitelezők észrevételei alapján nem tartja összefüggőnek, elfogadhatónak a felszámoló által becsatolt közbenső mérleget, úgy további iratokat, tájékoztatást kérhet, és szükség esetén a közbenső mérleg szakértői vizsgálatát is elrendelheti.
Mindennek azért van jelentősége, mert a közbenső mérleg nem kizárólag a hitelezők és a bíróság tájékoztatását biztosítja, hanem adott esetben, a részleges vagyonfelosztási javaslat jóváhagyása alapján, hitelezői igény kielégítésének alapjául is szolgálhat.
Ebből következően a közbenső mérleg elbírálásáról a bíróság csak akkor hozhatja meg a határozatát, ha meggyőződött arról, hogy az iratok kellően alátámasztják a felszámoló által becsatolt mérleget: ilyen esetben a közbenső mérleget jóváhagyó végzést hoz. Abban az esetben azonban, ha az iratok nem támasztják alá a mérlegben írtakat - a bíróság hiánypótló felhívása ellenére sem -, vagy a bíróság olyan jogszabálysértést észlel a felszámoló részéről, amely a közbenső mérlegidőszak alatt történt és kihatással van az adós vagyonára is, akkor a jóváhagyást elutasítja.
Mindezek alapján tehát téves az az álláspont, amely szerint a bíróság feladata az lenne, hogy a számviteli szabályok szerint vizsgálja meg a benyújtott közbenső mérleget, mert - ahogyan erre a hitelező helyesen utalt -, a bíróságnak ebben a kérdésben szakértőt kellene igénybe vennie.
Tévedett ugyanakkor a hitelező, amikor jogorvoslatként nevezte meg az észrevételt. Az észrevételnek az a jelentősége, hogy a bíróság figyelmét felhívja olyan adatokra, amelyeket a hitelező a közbenső mérlegből (az ahhoz csatolt iratokból) ismert meg, és amelyek befolyásolhatják a közbenső mérleg jóváhagyását.
Helytálló a hitelező álláspontja abban a kérdésben, hogy a bíróságnak a közbenső mérleg tárgyában hozott végzése indokolásában ki kell térnie arra, miért fogadta el, vagy miért találta alaptalannak a hitelező észrevételét.
A Kúria fenntartja a BH 2001.490. eseti döntésben kifejtett álláspontját, a közbenső mérleg ellen nem nyújtható be kifogás. Amennyiben a hitelező a közbenső mérlegből - vagy a mérleghez benyújtott észrevétel alapján a felszámoló által tett nyilatkozatból - értesül a felszámoló jogszabálysértő intézkedéséről vagy mulasztásáról, akkor a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül nyújthat be ez ellen az intézkedés ellen kifogást.
Miután a jogerős végzés, és az elsőfokú bíróság is téves alapon vizsgálta a benyújtott közbenső mérleget [Cstv. 50. § (1), (6) bekezdés], és a hitelező észrevételében felvetettek alapján nem indokolta meg, hogy az ott felhozottak ellenére miért fogadta el a közbenső mérleget, a Kúria a jogszabálysértő jogerős végzést - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint és az (5) bekezdésben foglaltaknak megfelelően az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak a közbenső mérleghez csatolt szöveges jelentés alapján meg kell vizsgálnia a felszámoló közbenső mérlegidőszakban végzett tevékenységét, és ennek alapján a közbenső mérlegről döntő végzésében meg kell indokolnia, hogy a hitelező által az észrevételében felhozottak alaposnak vagy alaptalannak bizonyultak.
A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése szerint csak megállapította a teljes személyes illetékmentes NAV hitelező [Itv. 5. § (1) bekezdés c) pont] felülvizsgálati kérelem benyújtásával felmerült illetékköltségét, annak viseléséről a megismételt eljárásban hozott döntés eredményeként az elsőfokú bíróságnak kell határoznia.
Budapest, 2015. február 17.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Lakatosné dr. Gerzson Nóra s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.120/2014.)