adozona.hu
BH 2015.6.174
BH 2015.6.174
Mentes a telekadó alól a ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló terület [1990. évi C. tv. 17. §, 19. §, 20. § (2) bek.; 1997. évi CXLI. tv. 23. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes fele részben tulajdonosa egy 2565 m2 nagyságú belterületi ingatlannak, mely a nyilvántartás szerint kivett lakóház, udvar és gazdasági épület.
[2] A felperes az 1365 m2-en mezőgazdasági művelést folytat, ezért 2013. évre telekadó-fizetési kötelezettségének megszüntetését kérte, mely kérelmét a hatóság elutasította.
[3] Álláspontja szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 20. § (2) bekezdés a) pontja csak a törvény értelmező rendelkezéseivel eg...
BH 2015.6.174 Mentes a telekadó alól a ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló terület [1990. évi C. tv. 17. §, 19. §, 20. § (2) bek.; 1997. évi CXLI. tv. 23. § (3) bek.].
[1] A felperes fele részben tulajdonosa egy 2565 m2 nagyságú belterületi ingatlannak, mely a nyilvántartás szerint kivett lakóház, udvar és gazdasági épület.[2] A felperes az 1365 m2-en mezőgazdasági művelést folytat, ezért 2013. évre telekadó-fizetési kötelezettségének megszüntetését kérte, mely kérelmét a hatóság elutasította.
[3] Álláspontja szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 20. § (2) bekezdés a) pontja csak a törvény értelmező rendelkezéseivel együttesen értelmezhető, így a tényleges mezőgazdasági művelés megkezdése nem elegendő az adókötelezettség megszűnéséhez, emellett a művelési ág ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges, mely feltétel a felperes esetében nem állt fenn.
[4] A bíróság a felperes keresetét jogerős ítéletével elutasította.
[5] Kifejtette, hogy főszabály szerint minden telek helyi adó köteles. Az adókötelezettség csak abban az esetben szűnik meg, ha az adott ingatlan a telek fogalmából kiesik. Ahhoz, hogy az ingatlan ne minősüljön teleknek, a Htv. 52. § 16. pont a) alpontjában írt valamennyi feltétel együttes teljesülésének fenn kell állnia. Vagyis a területnek a termőföldről szóló törvény szerint mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földnek kell minősülnie és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt kell állnia. Az nem volt vitatott, hogy a felperesi ingatlan ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll, azonban nem a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 3. § a) pontja szerinti mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földként tartják nyilván, nem minősül szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, nádas, erdő, fásított terület művelési ágúnak.
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet és az alperes határozatának hatályon kívül helyezése iránt.
[7] Nézete szerint tévedett a bíróság, amikor a Htv. 20. § (2) bekezdés a) pontját együtt értelmezte a Htv. 52. § 16. pont a) alpontjával. A fentebb említett jogszabályhely rendelkezései szerint az adókötelezettség megszűnését a jogszabály két egymástól független feltétel megvalósulásához köti, bármelyik bekövetkezte a fizetési kötelezettséget megszünteti. Hangsúlyozta azt is, hogy az ingatlan átminősítésére törvényes lehetőség nincs.
[8] Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
[9] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[10] A jogerős ítélet a felek által sem vitatottan megállapította, hogy a felperes részbeni tulajdonában álló, a település belterületén lévő ingatlan meghatározott része ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló terület. A jogvita a felek között a Htv. 20. § (2) bekezdés a) pontjának értelmezése körül alakult ki. A felperesi álláspont szerint bármelyik ott írt feltétel megvalósulása az adókötelezettséget megszünteti, míg az alperesi nézőpont szerint - melyet az elsőfokú bíróság is osztott - valamennyi feltétel megvalósulása szükséges az adókötelezettség megszűnéséhez.
[11] A Kúriának is abban kellett állást foglalnia, hogy a 20. § (2) bekezdés a) pontjának értelmezéséhez szükséges-e a Htv. 52. § 16. pont a) alpontjában foglaltak megvalósulása is.
[12] Az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a Htv. 17. §-a szerint minden telek helyiadó-köteles. Abban az esetben nem áll fenn az adófizetési kötelezettség, ha a Htv. 52. § 16. pont a) alpontja szerint az ingatlan nem minősül teleknek. Márpedig e pont értelmében akkor kerül ki a telekfogalom alól, szűnik meg adótárgynak lenni az adott ingatlan, ha a termőföldről szóló törvény szerint mező-, erdőgazdálkodási művelés alatt álló belterületi földnek minősülő földterületként tartják nyilván, és e mellett tényleges mezőgazdasági művelést folytatnak rajta. A bíróság vizsgálta a termőföldről szóló törvény mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld fogalmát is, és rögzítette, az a földrészlet tekintendő annak, amely a település belterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, nádas, erdő, fásított terület művelési ágban tartanak nyilván.
[13] A nyilvántartás minőségét maga a felperes sem vitatta, egyértelműen megállapítható, hogy a fent felsorolt művelési ágak egyikébe sem tartozik a felperesi ingatlan. A Kúria megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem sértett jogszabályt, mikor a Htv. 52. § 16. pont a) alpontját együtt értelmezte a Htv. 20. § (2) bekezdésével. Arra is rá kíván mutatni a Kúria, hogy a 20. § (2) bekezdés a) pontja az adókötelezettség megszűnésének időpontját határozza meg, és a vagylagos felsorolás csupán azt jelzi, hogy amelyik feltétel utóbb következik be, annak időpontjával áll be e jogszabályhely hatálya, vagyis szűnik meg az adókötelezettség.
[14] Ugyanakkor a jogvita megítélésekor a Kúria figyelemmel volt arra, hogy ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló, de az ingatlan-nyilvántartásba ekként azért be nem jegyzett területről van szó, mert az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Iny.tv.) 23. § (3) bekezdése, valamint a törvény végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 50. § (1) bekezdése az egy hektár alatti területeknél nem teszi lehetővé Htv. által megkívánt minősítését.
[15] Az Iny.tv. 23. § (3) bekezdése értelmében a település belterületének egy hektárt meg nem haladó földrészletét - a fő hasznosítási módra tekintet nélkül - művelés alól kivett területként kell nyilvántartani. A Kúria álláspontja, hogy a Htv.-ben a telekadó tárgyaként meghatározott beépítetlen telek fogalma alóli kivétel súlypontja nem az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés, hanem a tényleges hasznosítás.
[16] Nyilvánvaló, hogy nem lehetett jogalkotói cél az egy ha-t meg nem haladó mezőgazdasági művelés alatt álló terület adótárgyként való meghatározása úgy, hogy közben az egy hektárt meghaladó ugyanilyen terület nem esik adókötelezettség alá. Ezt támasztja alá a Htv. 2013. évi CC. törvény 111. § (1) bekezdésével megállapított 2014. január 1-jétől hatályos 19. § b) pontja is, mely szerint mentes a telekadó alól a belterületen fekvő, az ingatlan-nyilvántartásban művelés alól kivett területként nyilvántartott egy ha-t meg nem haladó nagyságú földterület, ha tényleges mezőgazdasági művelés alatt áll. E korrekciós jogalkotás és a jelen ügy sajátosságainak figyelembevételével a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítéletben foglalt jogszabály-értelmezés nem volt helytálló.
[17] A fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az alperesi határozatra is kiterjedően megváltoztatta és megállapította, hogy a felperesnek adófizetési kötelezettsége 2013. évre megszűnt.
(Kúria Kfv. I. 35.589/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Nyírán Gergely ügyvéd által képviselt T. S. felperesnek a dr. Józsa Viktória jogtanácsos által képviselt Fejér Megyei Kormányhivatal alperes ellen helyi adó tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. április 9-én kelt 13.K.27.443/2013/5. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 6. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.443/2013/5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, valamint az alperes FEB/03/210-4/2013. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatja akként, hogy a felperes telekadó fizetési kötelezettsége a Velence 1437. hrsz-ú ingatlanára 2013. évre megszűnt.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes fele részben tulajdonosa egy 2565 m2 nagyságú belterületi ingatlannak, mely a nyilvántartás szerint kivett lakóház, udvar és gazdasági épület. A felperes az 1365 m?-en mezőgazdasági művelést folytat, ezért 2013 évre telekadó fizetési kötelezettségének megszüntetését kérte, mely kérelmét a hatóság elutasította. Álláspontja szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 20. § (2) bekezdés a) pontja csak a törvény értelmező rendelkezéseivel együttesen értelmezhető, így a tényleges mezőgazdasági művelés megkezdése nem elegendő az adókötelezettség megszűnéséhez, e mellett a művelési ág ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges, mely feltétel a felperes esetében nem állt fenn.
A bíróság a felperes keresetét jogerős ítéletével elutasította. Kifejtette, hogy fő szabály szerint minden telek helyi adóköteles. Az adókötelezettség csak abban az esetben szűnik meg, ha az adott ingatlan a telek fogalmából kiesik. Ahhoz, hogy az ingatlan ne minősüljön teleknek, a Htv. 52. § 16. pont a) pontjában írt valamennyi feltétel együttes teljesülésének fenn kell állnia. Vagyis a területnek a termőföldről szóló törvény szerint mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földnek kell minősülnie és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt kell állnia. Az nem volt vitatott, hogy a felperesi ingatlan ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt áll, azonban nem a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 3. § a) pontja szerinti mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földként tartják nyilván, nem minősül szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, nádas, erdő, fásított terület művelési ágúnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet és az alperes határozatának hatályon kívül helyezése iránt. Nézete szerint tévedett a bíróság, amikor a Htv. 20. § (2) bekezdés a) pontját együtt értelmezte a Htv. 52. § 16. pont a) alpontjával. A fentebb említett jogszabályhely rendelkezései szerint az adókötelezettség megszűnését a jogszabály két egymástól független feltétel megvalósulásához köti, bármelyik bekövetkezte a fizetési kötelezettséget megszünteti. Hangsúlyozta azt is, hogy az ingatlan átminősítésére törvényes lehetőség nincs.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítélet a felek által sem vitatottan megállapította, hogy a felperes részbeni tulajdonában álló, a település belterületén lévő ingatlan meghatározott része ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló terület. A jogvita a felek között a Htv. 20. § (2) bekezdés a) pontjának értelmezése körül alakult ki. A felperesi álláspont szerint bármelyik ott írt feltétel megvalósulása az adókötelezettséget megszünteti, míg az alperesi nézőpont szerint - melyet az elsőfokú bíróság is osztott - valamennyi feltétel megvalósulása szükséges az adókötelezettség megszűnéséhez.
A Kúriának is abban kellett állást foglalnia, hogy a 20. § (2) bekezdés a) pontjának értelmezéséhez szükséges-e a Htv. 52. § 16. pont a) alpontjában foglaltak megvalósulása is. Az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a Htv. 17. §-a szerint minden telek helyi adóköteles. Abban az esetben nem áll fenn az adófizetési kötelezettség, ha a Htv. 52. § 16. pont a) alpontja szerint az ingatlan nem minősül teleknek. Márpedig e pont értelmében akkor kerül ki a telekfogalom alól, szűnik meg adótárgynak lenni az adott ingatlan, ha a termőföldről szóló törvény szerint mező, erdőgazdálkodási művelés alatt álló belterületi földnek minősülő földterületként tartják nyilván, és e mellett tényleges mezőgazdasági művelést folytatnak rajta. A bíróság vizsgálta a termőföldről szóló törvény mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld fogalmát is, és rögzítette, az a földrészlet tekintendő annak, amely a település belterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő, nádas, erdő, fásított terület művelési ágban tartanak nyilván. A nyilvántartás minőségét maga a felperes sem vitatta, egyértelműen megállapítható, hogy a fent felsorolt művelési ágak egyikébe sem tartozik a felperesi ingatlan. A Kúria megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem sértett jogszabályt, mikor a Htv. 52. § 16. pont a) alpontját együtt értelmezte a Htv. 20. § (2) bekezdésével. Arra is rá kíván mutatni a Kúria, hogy a 20. § (2) bekezdés a) pontja az adókötelezettség megszűnésének időpontját határozza meg, és a vagylagos felsorolás csupán azt jelzi, hogy amelyik feltétel utóbb következik be, annak időpontjával áll be e jogszabályhely hatálya, vagyis szűnik meg az adókötelezettség.
Ugyanakkor a jogvita megítélésekor a Kúria figyelemmel volt arra, hogy ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló, de az ingatlan-nyilvántartásba ekként azért be nem jegyzett területről van szó, mert az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Iny.tv.) 23. § (3) bekezdése, valamint a törvény végrehajtására kiadott 109/1999. (XII.29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 50. § (1) bekezdése az egy ha alatti területeknél nem teszi lehetővé Htv. által megkívánt minősítését. Az Iny.tv. 23. § (3) bekezdése értelmében a település belterületének egy ha-t meg nem haladó földrészletét - a fő hasznosítási módra tekintet nélkül - művelés alól kivett területként kell nyilvántartani. A Kúria álláspontja, hogy a Htv-ben a telekadó tárgyaként meghatározott beépítetlen telek fogalma alóli kivétel súlypontja nem az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés, hanem a tényleges hasznosítás. Nyilvánvaló, hogy nem lehetett jogalkotói cél az egy ha-t meg nem haladó mezőgazdasági művelés alatt álló terület adótárgyként való meghatározása úgy, hogy közben az egy ha-t meghaladó ugyanilyen terület nem esik adókötelezettség alá. Ezt támasztja alá a Htv. 2013. évi CC. törvény 111. § (1) bekezdésével megállapított 2014. január 1-jétől hatályos 19. § b) pontja is, mely szerint mentes a telekadó alól a belterületen fekvő, az ingatlan-nyilvántartásban művelés alól kivett területként nyilvántartott egy ha-t meg nem haladó nagyságú földterület, ha tényleges mezőgazdasági művelés alatt áll. E korrekciós jogalkotás és a jelen ügy sajátosságainak figyelembevételével a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítéletben foglalt jogszabály-értelmezés nem volt helytálló.
A fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az alperesi határozatra is kiterjedően megváltoztatta és megállapította, hogy a felperesnek adófizetési kötelezettsége 2013 évre megszűnt.
A Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperesnek az elsőfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jogos perben a kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §-a, valamint a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességi eljárásról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. március 5.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.589/2014.)