adozona.hu
BH+ 2015.5.224
BH+ 2015.5.224
Ugyanazon kötelezettségszegésre tekintettel minősítési eljárás és fegyelmi eljárás elrendelése nem jogszabálysértő. A jogszerű parancs végrehajtásának elmulasztása olyan fegyelemsértés, amely megalapozta a fegyelmi eljárás megindítását és a megróvás fegyelmi fenyítés kiszabását [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 18. § (4) bek., 69. §, 119. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2007. február 5-étől állt hivatásos állományú tagként az alperessel, illetve jogelődjével szolgálati viszonyban, beosztott hivatásos tűzoltóként, tűzoltó törzsőrmester rendfokozatban.
A felperes 2013. január 5-6-án a M.-i Hivatásos Tűzoltóparancsnokság "A" szolgálati csoportjában híradó ügyeletesi feladatokat látott el. Január 6-án hajnalban 2 óra 20 perc körüli időben a rendőrségtől telefonon bejelentés érkezett a felpereshe...
BH+ 2015.5.224 Ugyanazon kötelezettségszegésre tekintettel minősítési eljárás és fegyelmi eljárás elrendelése nem jogszabálysértő.
A jogszerű parancs végrehajtásának elmulasztása olyan fegyelemsértés, amely megalapozta a fegyelmi eljárás megindítását és a megróvás fegyelmi fenyítés kiszabását [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 18. § (4) bek., 69. §, 119. §].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2007. február 5-étől állt hivatásos állományú tagként az alperessel, illetve jogelődjével szolgálati viszonyban, beosztott hivatásos tűzoltóként, tűzoltó törzsőrmester rendfokozatban.A felperes 2013. január 5-6-án a M.-i Hivatásos Tűzoltóparancsnokság "A" szolgálati csoportjában híradó ügyeletesi feladatokat látott el. Január 6-án hajnalban 2 óra 20 perc körüli időben a rendőrségtől telefonon bejelentés érkezett a felpereshez arról, hogy egy ház ég. A felperes a bejelentést a Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak továbbította, de azt nem rögzítette a Pajzs rendszerben, hanem arra kérte a bejelentőt, hogy hívását a 105-ös számon ismételje meg.
A felperes a 2013. január 5-6-ai ügyeletben történekről szóban jelentést tett N. P. szolgálatparancsnoknak és M. G. szolgálatparancsnok-helyettesnek. Ezt követően N. P. - B. I. tűzoltóparancsnok parancsa alapján - azt közölte a felperessel, hogy írásban tegyen jelentést a szolgálatban történtekről, amelyre a felperes a parancs írásba foglalását kérte. Az alperes a parancsot írásban nem ismételte meg, a felperes pedig a parancs szerinti jelentést nem készítette el.
Az alperes M.-i Katasztrófavédelmi Kirendeltségének szolgálatparancsnoka 2013. január 17-én minősítési lapot állított ki, amelyet a felperessel 2013. január 29-én ismertettek. A minősítés elkészítésére a felperes szakmai alkalmatlanságának felmerülése miatt azért került sor, mert "a híradó ügyeletes kötelességeinek nem tett eleget, jelentési kötelezettségét megtagadta." A felperes a minősítés ellen szolgálati panaszt terjesztett elő, amelynek az alperes igazgatója 2013. március 21-én kelt iratában helyt adott, és annak hatálytalanításáról intézkedett.
Az alperes vezetője, L. A. tűzoltó ezredes, megyei igazgató 2013. január 30-án fegyelmi eljárást rendelt el a felperes ellen a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 129. § (2) bekezdése és a 128. § (1) bekezdése alapján a Hszt. 68.§ (1) bekezdés b) pontjába ütköző fegyelemsértés elkövetésének alapos gyanúja miatt. A fegyelmi eljárás során a felperes meghallgatására 2013. február 9-én került sor, amelynek során a figyelmeztetését követően nyilatkozatot tett a terhére róttak tekintetében. A vizsgáló 2013. február 28. napjára iratismertetést tűzött ki, amelyen a felperes megjelent, az iratokat áttanulmányozta, arra észrevételt és bizonyítási indítványt nem tett.
A felperes 2013. március 11-étől egészségügyi szabadságon volt, ezért az alperes a fegyelmi eljárást a Hszt. 131. § (1) bekezdése alapján 2013. március 18-ától felfüggesztette, majd 2013. április 26-ától annak folytatását rendelte el.
A 2013. április 26-án kelt iratban arról értesítették a felperest, hogy a Hszt. 136. § (1) bekezdése alapján 2013. május 7-én parancsnoki meghallgatására kerül sor. A felperes a meghallgatás időpontjának elhalasztását kérte, amelynek elutasítását követően a parancsnoki meghallgatáson nem jelent meg.
Az alperes vezetője a 2013. május 7-én kelt határozatában a felperest megrovás fenyítésben részesítette. A fegyelmi határozat a felperes terhére rótta, hogy 2013. január 6-án hajnalban a bejelentett tűzesetet a Pajzs rendszerben nem rögzítette, és a M.-i Hivatásos Tűzoltóparancsnokság tűzoltóparancsokának utasítása ellenére jelentési kötelezettségének nem tett eleget.
A felperes panasza alapján eljárt, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója 2013. június 20-án kelt határozatában a Pajzs rendszerrel kapcsolatos ügyeletesi feladatok elmulasztása vonatkozásában a határozatot hatályon kívül helyezte és a fegyelmi eljárást megszüntette, míg a jelentési kötelezettségének elmulasztása vonatkozásában a panaszt megalapozatlannak találta, ezért azt elutasította és a fenyítést helybenhagyta.
A felperes a keresetében a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója határozatával megváltoztatott 2013. május 7-én kelt alperesi fegyelmi határozat, valamint az abban foglalt fegyelmi fenyítés hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Álláspontja szerint nincs törvényi akadálya annak, hogy ugyanazon cselekmény miatt két eljárás induljon, mert a minősítés és a fegyelmi eljárás nem azonos szankciót von maga után, továbbá a felperes minősítését a fegyelmi határozat meghozatala előtt hatályon kívül helyezték. Ebből a tényből azonban nem következik, hogy a fegyelmi eljárást meg kellett volna szüntetni. Az elsőfokú bíróság a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai fegyelmi szabályzatáról szóló 11/2006. (III. 14.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 25. §-a és 26. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes a személyes meghallgatásról szóló értesítéssel egyidejűleg nem küldte meg a felperesnek az összefoglaló jelentést, amely a 26. § (2) bekezdésébe ütközött, azonban ezen eljárási szabálysértés nem minősül olyan lényeges hibának, amely a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését eredményezné.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a perben a felperes nem bizonyította, hogy az írásbeli jelentéstételre vonatkozó parancs jogellenes volt, ezért az sem volt megállapítható, hogy jogszerűen tagadta meg annak teljesítését. A felperes hivatkozása ellenére nem minősült katonának, és az sem volt megállapítható, hogy a parancs önvádra kötelezte volna, a fegyelmi eljárásban a kioktatása ellenére tett nyilatkozatot.
A Hszt. 7. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes a szóbeli parancsot is köteles volt teljesíteni, a Hszt. 18. § (4) bekezdése szerint a részére kiadott parancsot csak a Hszt. 69. §-ban foglaltak esetén bírálhatta felül, amely feltételek a perbeli esetben nem álltak fenn. Mindezek alapján a felperes köteles lett volna az írásbeli jelentés elkészítésére, amelynek nem tett eleget, ezért a vele szemben alkalmazott fenyítés arányos büntetés volt.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A törvényszék nem találta megalapozottnak a felperes eljárási szabálysértésekre történő hivatkozását. E körben osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtetteket, továbbá megállapította, hogy a fegyelmi jogkört gyakorló L. L. ezredes határidőben rendelte el a fegyelmi eljárást. Az a körülmény, hogy a fegyelmi eljárás felfüggesztéséről, majd folytatásáról, illetve a parancsnoki meghallgatásra szóló idézésről az okiratot nem ő, hanem átruházott jogkörben más írta alá, az érdemi döntésre nem volt kihatással.
A törvényszék rámutatott arra, hogy a szolgálati viszonyban álló felperes függelemsértését a Hszt. 3. §-ában foglaltak szem előtt tartásával kellett elbírálni. A peradatokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a részéről parancsmegtagadás történt, amelynek során a szóbeli jelentése megtételét követően, felhívás ellenére írásbeli jelentést nem terjesztett elő. A felperes a parancs írásba foglalását akkor kérhette volna, ha azonnal hivatkozik annak jogszabálysértő voltára, jogellenességére, amely a perbeli esetben nem történt meg. A jogellenes magatartás jogkövetkezményét az alperes a fegyelmi határozat meghozatalában helyesen vonta meg, a kiszabott fenyítés az elkövetett kötelezettségszegéssel arányban állt.
A törvényszék érvelése szerint a hivatásos szolgálati viszonyban álló felperes elöljárója parancsának felülbírálatára nem volt jogosult, ezért ezzel összefüggésben fel sem merülhetett a rendeltetésellenes joggyakorlás. Megállapította, hogy a felperes B. I. tanúkénti meghallgatását nem a parancsmegtagadás kapcsán, hanem a minősítésben foglalt megállapításokkal összefüggésben kérte, ezért bizonyítási indítványa teljesítését az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat meghozatalával a kereseti kérelemnek történő helyt adást kérte.
Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget az elsőfokú bíróság Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti figyelmeztetésének, mely szerint köteles bizonyítani, hogy a fegyelmi eljárás jogszerűen volt lefolytatva, továbbá, hogy a fegyelmi határozat jogszerű, indoka valós és okszerű. A fegyelmi határozat indokolása - annak elrendelését elrendelő határozattal egyezően - csupán a tényállást rögzíti, és jogszabályhelyeket sorol fel, azonban az a vétkes kötelezettségszegés bizonyítottságának, valamint a vétkesség és a fenyítés kiszabása közötti világos és egyértelmű logikai kapcsolat hiányában elfogadhatatlan.
A jogerős ítélet ezen túl sérti a Hszt. 126. § (1) bekezdésében, valamint a 125. § (1) bekezdésében foglaltakat is, mivel a fegyelmi jogkör gyakorlására - amely magában foglalja a fegyelmi eljárás lefolytatásának és a fenyítés kiszabásának a jogát is - az állományilletékes parancsnok, esetében L. A. tűzoltó dandártábornok volt jogosult. Ezen jogosultság átruházását sem a fegyelmi szabályzat, sem a Hszt. nem teszi lehetővé, őt az átruházásról pedig nem is értesítették.
Érvelése szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy ugyanazon kötelezettségszegés miatt adta ki az alperes a minősítést, mint ami miatt fegyelmi eljárást indított, ugyanakkor téves az a megállapítása, hogy ugyanazon cselekmény miatt indítható büntetőeljárás és fegyelmi eljárás is, mivel a Hszt. 119. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy mely esetekben van helye fegyelmi eljárás lefolytatásának büntetőeljárás helyett.
A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Hszt. 5. § (1)-(3) bekezdésben foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét is. A tűzoltóparancsnok által kiadott parancs teljesítésére semmi szükség nem volt, az kizárólag indokolatlan érdeksérelem okozására irányult, és személyes ellentét motiválta. N. P. szolgálatparancsnok megtette az írásbeli jelentését, ez elegendő volt a fegyelmi eljárás megindításához. Az eljárás alá vont meghallgatásának a fegyelmi eljárás vizsgálati szakaszában van helye, amikor vallomása előtt kioktatják jogaira és kötelezettségeire is.
A perbeli esetben nem a Hszt. 69. §-át, hanem a Hszt. 5. §-ában foglaltakat kellett volna vizsgálni, mely szerint a parancs kiadója jogellenes magatartást tanúsított. Arra nem volt lehetősége, hogy a parancsot kiadó tűzoltóparancsnoknak közvetlenül jelezze a parancs jogellenességét, mivel azt nem közvetlenül tőle kapta, hanem N. P. tűzoltó százados szolgálatparancsnokon keresztül, akivel közölte, hogy a parancs nem egyértelmű, másrészt az nem jogszerű. A parancs rendeltetésellenességével a tűzoltóparancsnok is tisztában volt, azért nem foglalta írásba, mert bizonyítékot szolgáltatott volna maga ellen.
A felperes érvelése szerint az alperes több ponton megsértette a fegyelmi eljárásra vonatkozó eljárási szabályokat is. Mivel a 2013. február 19-ei meghallgatáson már közlés történt arra nézve, hogy fenyítést fognak kiszabni, le lehet vonni azt a következtetést, hogy a vallomásában foglaltak tartalmát már nem kívánták vizsgálni. Ez az eljárási szabálysértés pedig az ügy érdemére kiható volt.
A felperes végül azt is sérelmezte, hogy a törvényszék a fellebbezés 3. és 4. pontjában foglaltakat figyelmen kívül hagyta, ebben a körben nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, amely sérti a Pp. 221. §-ában foglaltakat.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogeős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a jogszabálysértést, a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett. Ebből következően a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azokat a részeit vizsgálhatta, amelyben a felperes a megsértett jogszabályhelyet is megjelölte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a Hszt. 126. §-ának (1) bekezdésének megsértésére. Az a körülmény, hogy az arra jogosult L. L. ezredes által határidőben elrendelt fegyelmi eljárás - a Hszt 131.§ (1) bekezdésében előírt - kötelező felfüggesztéséről, nem a fegyelmi jogkör gyakorlója döntött, a következetes ítélkezési gyakorlat szerint nem minősült az érdemi döntést befolyásoló, a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését eredményező lényeges eljárási szabálysértésnek.
A felülvizsgálati kérelem alaptalanul sérelmezte a Pp. 3. § (3) bekezdésének megsértését is, miután saját nyilatkozata szerint az elsőfokú bíróság a tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, felhívta az alperest a bizonyítási kötelezettségének teljesítésére. A Kúria az alperes által előterjesztett bizonyítékok mérlegelését azonban a megsértett jogszabályhely megjelölése hiányában nem vizsgálhatta, így a megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kellett tekinteni.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában helytállóan állapította meg, mely szerint nem jelent jogszabálysértést az a körülmény, ha ugyanazon kötelezettségszegés vonatkozásában minősítési eljárást, illetőleg fegyelmi eljárást is elrendel a munkáltató. Mivel a per tárgyát kizárólag a fegyelmi eljárás, illetőleg az annak során meghozott fegyelmi határozat képezte, továbbá a minősítést a jogorvoslat során hatályon kívül helyezték, nem volt jelentősége a két eljárás párhuzamos folytatásának. A Hszt. 119. § megsértése - amely a büntetőeljárás és a fegyelmi eljárás párhuzamos megindításáról rendelkezik, eltérő szabályozási területére tekintettel - ezért nem volt megállapítható.
A felülvizsgálati kérelem megalapozatlanul panaszolta továbbá a Hszt. 5. § (1)-(3) bekezdésének megsértését, és megalapozatlanul állította, hogy a felperes számára az írásbeli jelentés elkészítésére vonatkozó parancs a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött.
A Hszt. 18. § (4) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja a részére kiadott parancsot, intézkedést - a 69. § esetét kivéve - nem bírálhatja, azokról a jog és érdekérvényesítő tevékenysége körén kívül véleményt nem mondhat, a szolgálati rendet és a fegyelmet sértő nyilatkozatot nem tehet, a sajtó nyilvánosság igénybevételével hivatalos eljárásban magánvéleményt nem nyilváníthat. A Hszt. 69. §-ában foglaltak szerint a hivatásos állomány tagja az elöljáró parancsát akkor tagadhatja meg, ha azzal bűncselekményt követ el, jogszabálysértő parancs végrehajtását nem tagadhatja meg, ebben az esetben erre az elöljáró figyelmét köteles felhívni.
A perbeli esetben a bizonyítási eljárás alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy egyrészről az elöljáró által kiadott parancs nem minősült jogellenesnek, az csupán a január 6-ai szolgálatellátása körében írásbeli jelentéstételi kötelezettséget írt elő. A felperes a szolgálati elöljárónak, illetőleg a parancsot átadó felettesének nem jelezte a paranccsal kapcsolatos aggályait, annak végrehajtását nem tagadhatta meg, ezért a jogszerű parancs végrehajtásának elmulasztásában megnyilvánuló fegyelemsértése megalapozta a fegyelmi eljárás megindítását, és a megrovás fegyelmi fenyítés kiszabását.
A törvényszék helytálló érvelése szerint a hivatásos állományú személy függelemsértését a Hszt. 3. §-ában foglalt alapvető kötelezettségek körében kellett elbírálni, amelynek alapján a parancsmegtagadás vétkes kötelezettségszegés. Az a körülmény, hogy a felperes terhére rótt, de utóbb a panaszt elbíráló határozatban mellőzött cselekmény körében a felperes az írásbeli jelentés hiánya ellenére nem volt felelősségre vonható, nem jelentheti azt, hogy a jogszerű parancs teljesítésének hiánya önmagában nem volt értékelés alá vonható, e körben fel sem merülhet a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlása.
Az eljáró bíróságok a fegyelmi eljárást, illetőleg az ennek során meghozott fegyelmi határozatot teljes körűen vizsgálták felül, az alperes az elsőfokú eljárás során bizonyítási kötelezettségének eleget tett, igazolta, hogy a kiadott parancsot a felperes a törvényi feltételek fennállásának hiányában megtagadta, e körben az ítéletek részletesen indokolták a kiszabott fegyelmi fenyítés megalapozottságát. Az a körülmény, hogy a törvényszék ítéletének indokolása nem tért ki a fellebbezésben hivatkozott valamennyi érvelésre, az ügy érdemi elbírálására lényegesen nem hatott ki, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.392/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Rácz Zoltán ügyvéd által képviselt M. Á. felperesnek a dr. Polyák Zsolt jogtanácsos által képviselt Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.578/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.051/2014/3.számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. december 3. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.051/2014/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2007. február 5-étől állt hivatásos állományú tagként az alperessel, illetve jogelődjével szolgálati viszonyban, beosztott hivatásos tűzoltóként, tűzoltó törzsőrmester rendfokozatban.
A felperes 2013. január 5-6-án a M.-i Hivatásos Tűzoltóparancsnokság "A" szolgálati csoportjában híradó ügyeletesi feladatokat látott el. Január 6-án hajnalban 2 óra 20 perc körüli időben a rendőrségtől telefonon bejelentés érkezett a felpereshez arról, hogy egy ház ég. A felperes a bejelentést a Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak továbbította, de azt nem rögzítette a Pajzs rendszerben, hanem arra kérte a bejelentőt, hogy hívását a 105-ös számon ismételje meg.
A felperes a 2013. január 5-6-ai ügyeletben történekről szóban jelentést tett N. P. szolgálatparancsnoknak és M. G. szolgálatparancsnok-helyettesnek. Ezt követően N. P. - B. I. tűzoltóparancsnok parancsa alapján - azt közölte a felperessel, hogy írásban tegyen jelentést a szolgálatban történtekről, amelyre a felperes a parancs írásba foglalását kérte. Az alperes a parancsot írásban nem ismételte meg, a felperes pedig a parancs szerinti jelentést nem készítette el.
Az alperes M.-i Katasztrófavédelmi Kirendeltségének szolgálatparancsnoka 2013. január 17-én minősítési lapot állított ki, amelyet a felperessel 2013. január 29-én ismertettek. A minősítés elkészítésére a felperes szakmai alkalmatlanságának felmerülése miatt azért került sor, mert "a híradó ügyeletes kötelességeinek nem tett eleget, jelentési kötelezettségét megtagadta." A felperes a minősítés ellen szolgálati panaszt terjesztett elő, amelynek az alperes igazgatója 2013. március 21-én kelt iratában helyt adott, és annak hatálytalanításáról intézkedett.
Az alperes vezetője, L. A. tűzoltó ezredes, megyei igazgató 2013. január 30-án határozatában fegyelmi eljárást rendelt el a felperes ellen a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 129. § (2) bekezdése és a 128. § (1) bekezdése alapján a Hszt. 68. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző fegyelemsértés elkövetésének alapos gyanúja miatt. A fegyelmi eljárás során a felperes meghallgatására 2013. február 9-én került sor, amelynek során a figyelmeztetését követően nyilatkozatot tett a terhére róttak tekintetében. A vizsgáló 2013. február 28. napjára iratismertetést tűzött ki, amelyen a felperes megjelent, az iratokat áttanulmányozta, arra észrevételt és bizonyítási indítványt nem tett.
A felperes 2013. március 11-étől egészségügyi szabadságon volt, ezért az alperes a fegyelmi eljárást a Hszt. 131. § (1) bekezdése alapján 2013. március 18-ától felfüggesztette, majd 2013. április 26-ától annak folytatását rendelte el.
A 2013. április 26-án kelt iratban arról értesítették a felperest, hogy a Hszt. 136. § (1) bekezdése alapján 2013. május 7-én parancsnoki meghallgatására kerül sor. A felperes a meghallgatás időpontjának elhalasztását kérte, amelynek elutasítását követően a parancsnoki meghallgatáson nem jelent meg.
Az alperes vezetője a 2013. május 7-én kelt határozatában a felperest megrovás fenyítésben részesítette. A fegyelmi határozat a felperes terhére rótta, hogy 2013. január 6-án hajnalban a bejelentett tűzesetet a Pajzs rendszerben nem rögzítette, és a M.-i Hivatásos Tűzoltóparancsnokság tűzoltóparancsokának utasítása ellenére jelentési kötelezettségének nem tett eleget.
A felperes panasza alapján eljárt, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója, 2013. június 20-án kelt határozatában a Pajzs rendszerrel kapcsolatos ügyeletesi feladatok elmulasztása vonatkozásában a határozatot hatályon kívül helyezte és a fegyelmi eljárást megszüntette, míg a jelentési kötelezettségének elmulasztása vonatkozásában a panaszt megalapozatlannak találta, ezért azt elutasította és a fenyítést helybenhagyta.
A felperes a keresetében a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója határozatával megváltoztatott 2013. május 7-én kelt alperesi fegyelmi határozat, valamint az abban foglalt fegyelmi fenyítés hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2.M.578/2013/12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Álláspontja szerint nincs törvényi akadálya annak, hogy ugyanazon cselekmény miatt két eljárás induljon, mert a minősítés és a fegyelmi eljárás nem azonos szankciót von maga után, továbbá a felperes minősítését a fegyelmi határozat meghozatala előtt hatályon kívül helyezték. Ebből a tényből azonban nem következik, hogy a fegyelmi eljárást meg kellett volna szüntetni. Az elsőfokú bíróság a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai fegyelmi szabályzatáról szóló 11/2006. (III. 14.) BM rendelet (BM rendelet) 25. §-a és 26. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes a személyes meghallgatásról szóló értesítéssel egyidejűleg nem küldte meg a felperesnek az összefoglaló jelentést, amely a 26. § (2) bekezdésébe ütközött, azonban ezen eljárási szabálysértés nem minősül olyan lényeges hibának, amely a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését eredményezné.
Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a perben a felperes nem bizonyította, hogy az írásbeli jelentéstételre vonatkozó parancs jogellenes volt, ezért az sem volt megállapítható, hogy jogszerűen tagadta meg annak teljesítését. A felperes hivatkozása ellenére nem minősült katonának, és az sem volt megállapítható, hogy a parancs önvádra kötelezte volna, a fegyelmi eljárásban a kioktatása ellenére tett nyilatkozatot.
A Hszt. 7. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes a szóbeli parancsot is köteles volt teljesíteni, a Hszt. 18.§ (4) bekezdése szerint a részére kiadott parancsot csak a Hszt. 69. §-ban foglaltak esetén bírálhatta felül, amely feltételek a perbeli esetben nem álltak fenn. Mindezek alapján a felperes köteles lett volna az írásbeli jelentés elkészítésére, amelynek nem tett eleget, ezért a vele szemben alkalmazott fenyítés arányos büntetés volt.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Miskolci Törvényszék az 1.Mf.20.051/2014/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A törvényszék nem találta megalapozottnak a felperes eljárási szabálysértésekre történő hivatkozását. E körben osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtetteket, továbbá megállapította, hogy a fegyelmi jogkört gyakorló L. L. ezredes határidőben rendelte el a fegyelmi eljárást. Az a körülmény, hogy a fegyelmi eljárás felfüggesztéséről, majd folytatásáról, illetve a parancsnoki meghallgatásra szóló idézésről az okiratot nem ő, hanem átruházott jogkörben más írta alá, az érdemi döntésre nem volt kihatással.
A törvényszék rámutatott arra, hogy a szolgálati viszonyban álló felperes függelemsértését a Hszt. 3. §-ában foglaltak szem előtt tartásával kellett elbírálni. A peradatokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a részéről parancsmegtagadás történt, amelynek során a szóbeli jelentése megtételét követően, felhívás ellenére írásbeli jelentést nem terjesztett elő. A felperes a parancs írásba foglalását akkor kérhette volna, ha azonnal hivatkozik annak jogszabálysértő voltára, jogellenességére, amely a perbeli esetben nem történt meg. A jogellenes magatartás jogkövetkezményét az alperes a fegyelmi határozat meghozatalában helyesen vonta meg, a kiszabott fenyítés az elkövetett kötelezettségszegéssel arányban állt.
A törvényszék érvelése szerint a hivatásos szolgálati viszonyban álló felperes elöljárója parancsának felülbírálatára nem volt jogosult, ezért ezzel összefüggésben fel sem merülhetett a rendeltetésellenes joggyakorlás. Megállapította, hogy a felperes B. I. tanúkénti meghallgatását nem a parancsmegtagadás kapcsán, hanem a minősítésben foglalt megállapításokkal összefüggésben kérte, ezért bizonyítási indítványa teljesítését az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat meghozatalával a kereseti kérelemnek történő helyt adást, továbbá az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget az elsőfokú bíróság Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti figyelmeztetésének, mely szerint köteles bizonyítani, hogy a fegyelmi eljárás jogszerűen volt lefolytatva, továbbá, hogy a fegyelmi határozat jogszerű, indoka valós és okszerű. A fegyelmi határozat indokolása - annak elrendelését elrendelő határozattal egyezően - csupán a tényállást rögzíti, és jogszabályhelyeket sorol fel, azonban az a vétkes kötelezettségszegés bizonyítottságának, valamint a vétkesség és a fenyítés kiszabása közötti világos és egyértelmű logikai kapcsolat hiányában elfogadhatatlan.
A jogerős ítélet ezen túl sérti a Hszt. 126. § (1) bekezdésében, valamint a 125. § (1) bekezdésében foglaltakat is, mivel a fegyelmi jogkör gyakorlására - amely magában foglalja a fegyelmi eljárás lefolytatásának és a fenyítés kiszabásának a jogát is - az állományilletékes parancsnok, esetében L. A. tűzoltó dandártábornok volt jogosult. Ezen jogosultság átruházását sem a fegyelmi szabályzat, sem a Hszt. nem teszi lehetővé, őt az átruházásról pedig nem is értesítették.
Érvelése szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy ugyanazon kötelezettségszegés miatt adta ki az alperes a minősítést, mint ami miatt fegyelmi eljárást indított, ugyanakkor téves az a megállapítása, hogy ugyanazon cselekmény miatt indítható büntetőeljárás és fegyelmi eljárás is, mivel a Hszt. 119. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy mely esetekben van helye fegyelmi eljárás lefolytatásának büntetőeljárás helyett.
A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Hszt. 5. § (1)-(3) bekezdésben foglalt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét is. A tűzoltóparancsnok által kiadott parancs teljesítésére semmi szükség nem volt, az kizárólag indokolatlan érdeksérelem okozására irányult, és személyes ellentét motiválta. N. P. szolgálatparancsnok megtette az írásbeli jelentését, ez elegendő volt a fegyelmi eljárás megindításához. Az eljárás alá vont meghallgatásának a fegyelmi eljárás vizsgálati szakaszában van helye, amikor vallomása előtt kioktatják jogaira és kötelezettségeire is.
A perbeli esetben nem a Hszt. 69. §-át, hanem a Hszt. 5. §-ában foglaltakat kellett volna vizsgálni, mely szerint a parancs kiadója jogellenes magatartást tanúsított. Arra nem volt lehetősége, hogy a parancsot kiadó tűzoltóparancsnoknak közvetlenül jelezze a parancs jogellenességét, mivel azt nem közvetlenül tőle kapta, hanem N. P. tűzoltó százados szolgálatparancsnokon keresztül, akivel közölte, hogy a parancs nem egyértelmű, másrészt az nem jogszerű. A parancs rendeltetésellenességével a tűzoltóparancsnok is tisztában volt, azért nem foglalta írásba, mert bizonyítékot szolgáltatott volna maga ellen.
A felperes érvelése szerint az alperes több ponton megsértette a fegyelmi eljárásra vonatkozó eljárási szabályokat is. Mivel a 2013. február 19-ei meghallgatáson már közlés történt arra nézve, hogy fenyítést fognak kiszabni, le lehet vonni azt a következtetést, hogy a vallomásában foglaltak tartalmát már nem kívánták vizsgálni. Ez az eljárási szabálysértés pedig az ügy érdemére kiható volt.
A felperes végül azt is sérelmezte, hogy a törvényszék a fellebbezés 3. és 4. pontjában foglaltakat figyelmen kívül hagyta, ebben a körben nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, amely sérti a Pp. 221. §-ában foglaltakat.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogeős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a jogszabálysértést, a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett. Ebből következően a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azokat a részeit vizsgálhatta, amelyben a felperes a megsértett jogszabályhelyet is megjelölte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a Hszt. 126. §-ának (1) bekezdésének megsértésére. Az a körülmény, hogy az arra jogosult L. L. ezredes által határidőben elrendelt fegyelmi eljárás - a Hszt. 131. § (1) bekezdésében előírt - kötelező felfüggesztéséről, nem a fegyelmi jogkör gyakorlója döntött, a következetes ítélkezési gyakorlat szerint nem minősült az érdemi döntést befolyásoló, a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését eredményező lényeges eljárási szabálysértésnek (Mfv.II.10.850/2011/4.).
A felülvizsgálati kérelem alaptalanul sérelmezte a Pp. 3. § (3) bekezdésének megsértését is, miután saját nyilatkozata szerint az elsőfokú bíróság a tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, felhívta az alperest a bizonyítási kötelezettségének teljesítésére. A Kúria az alperes által előterjesztett bizonyítékok mérlegelését azonban a megsértett jogszabályhely megjelölése hiányában nem vizsgálhatta, így a megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kellett tekinteni.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában helytállóan állapította meg, mely szerint nem jelent jogszabálysértést az a körülmény, ha ugyanazon kötelezettségszegés vonatkozásában minősítési eljárást, illetőleg fegyelmi eljárást is elrendel a munkáltató. Mivel a per tárgyát kizárólag a fegyelmi eljárás, illetőleg az annak során meghozott fegyelmi határozat képezte, továbbá a minősítést a jogorvoslat során hatályon kívül helyezték, nem volt jelentősége a két eljárás párhuzamos folytatásának. A Hszt. 119. § megsértése - amely a büntetőeljárás és a fegyelmi eljárás párhuzamos megindításáról rendelkezik, eltérő szabályozási területére tekintettel - ezért nem volt megállapítható.
A felülvizsgálati kérelem megalapozatlanul panaszolta továbbá a Hszt. 5. § (1)-(3) bekezdésének megsértését, és megalapozatlanul állította, hogy a felperes számára az írásbeli jelentés elkészítésére vonatkozó parancs a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött.
A Hszt. 18. § (4) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja a részére kiadott parancsot, intézkedést - a 69. § esetét kivéve - nem bírálhatja, azokról a jog és érdekérvényesítő tevékenysége körén kívül véleményt nem mondhat, a szolgálati rendet és a fegyelmet sértő nyilatkozatot nem tehet, a sajtó nyilvánosság igénybevételével hivatalos eljárásban magánvéleményt nem nyilváníthat. A Hszt. 69. §-ában foglaltak szerint a hivatásos állomány tagja az elöljáró parancsát akkor tagadhatja meg, ha azzal bűncselekményt követ el, jogszabálysértő parancs végrehajtását nem tagadhatja meg, ebben az esetben erre az elöljáró figyelmét köteles felhívni.
A perbeli esetben a bizonyítási eljárás alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy egyrészről az elöljáró által kiadott parancs nem minősült jogellenesnek, az csupán a január 6-ai szolgálatellátása körében írásbeli jelentéstételi kötelezettséget írt elő. A felperes a szolgálati elöljárónak, illetőleg a parancsot átadó felettesének nem jelezte a paranccsal kapcsolatos aggályait, annak végrehajtását nem tagadhatta meg, ezért a jogszerű parancs végrehajtásának elmulasztásában megnyilvánuló fegyelemsértése megalapozta a fegyelmi eljárás megindítását, és a megrovás fegyelmi fenyítés kiszabását.
A törvényszék helytálló érvelése szerint a hivatásos állományú személy függelemsértését a Hszt. 3. §-ában foglalt alapvető kötelezettségek körében kellett elbírálni, amelynek alapján a parancsmegtagadás vétkes kötelezettségszegés. Az a körülmény, hogy a felperes terhére rótt, de utóbb a panaszt elbíráló határozatban mellőzött cselekmény körében a felperes az írásbeli jelentés hiánya ellenére nem volt felelősségre vonható, nem jelentheti azt, hogy a jogszerű parancs teljesítésének hiánya önmagában nem volt értékelés alá vonható, e körben fel sem merülhet a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlása.
Az eljáró bíróságok a fegyelmi eljárást, illetőleg az ennek során meghozott fegyelmi határozatot teljes körűen vizsgálták felül, az alperes az elsőfokú eljárás során bizonyítási kötelezettségének eleget tett, igazolta, hogy a kiadott parancsot a felperes a törvényi feltételek fennállásának hiányában megtagadta, e körben az ítéletek részletesen indokolták a kiszabott fegyelmi fenyítés megalapozottságát. Az a körülmény, hogy a törvényszék ítéletének indokolása nem tért ki a fellebbezésben hivatkozott valamennyi érvelésre, az ügy érdemi elbírálására lényegesen nem hatott ki, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költség iránti igénye nem volt, ezért erről rendelkezni nem kellett.
A felperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságára tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetéke a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam terhén marad.
Budapest, 2014. december 3.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.392/2014.)