adozona.hu
BH+ 2015.5.219
BH+ 2015.5.219
Felszámolási eljárásban a felszámoló intézkedése elleni kifogás előterjesztésére engedett határidő kezdő időpontját a felszámoló végleges álláspontjáról való tudomásszerzés napjától kell számítani [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság sikertelen csődeljárást követően az adós társaság felszámolását 2012. február 27-i kezdő időponttal elrendelte, felszámolóként a V. Zrt. került kijelölésre.
Az elsőfokú bíróság a hitelező 2012. szeptember 19. napján érkezett kifogását, amely igénye besorolásának megváltoztatására irányult, elutasította, kötelezte a hitelezőt az eljárás költségeinek viselésére. Tényként állapította meg, hogy a hitelező bank és az adós által alapított társaságok között 2005. szeptember 1. n...
BH+ 2015.5.219 Felszámolási eljárásban a felszámoló intézkedése elleni kifogás előterjesztésére engedett határidő kezdő időpontját a felszámoló végleges álláspontjáról való tudomásszerzés napjától kell számítani [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság sikertelen csődeljárást követően az adós társaság felszámolását 2012. február 27-i kezdő időponttal elrendelte, felszámolóként a V. Zrt. került kijelölésre.Az elsőfokú bíróság a hitelező 2012. szeptember 19. napján érkezett kifogását, amely igénye besorolásának megváltoztatására irányult, elutasította, kötelezte a hitelezőt az eljárás költségeinek viselésére. Tényként állapította meg, hogy a hitelező bank és az adós által alapított társaságok között 2005. szeptember 1. napján és 2006. október 4. napján három-három kölcsönszerződés jött létre, melynek biztosítékaként az adós teljes vagyonára keretbiztosítéki vagyonterhelő zálogjogot, az adós tulajdonában lévő üzletrészre pedig vételi jogot alapítottak. Az adós, mint dologi kötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a hitelező az igényét határidőben bejelentette, ezt meghaladóan a hitelező és adós közötti kölcsönszerződésből fakadóan további igénybejelentéssel élt.
A felszámoló, a hitelező és az adós közötti szerződéseken alapuló igényt besorolta és visszaigazolta a hitelező felé, míg a dologi kötelezettségből fakadó igények besorolását megtagadta, melyről a hitelezőt 2012. május 4. napján kelt levelében értesítette.
A hitelező 2012. május 14-i levelében a kifogásait a felszámolóval közölte.
A felszámoló 2012. június 20. napján kelt levelében értesítette a hitelezőt a dologi kötelezettségből fakadó követelésének a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) eljárás megindításakor hatályos 49/D. § (2) bekezdése szerinti függő követeléskénti besorolásáról.
A hitelező 2012. június 26. napján kelt levelében kifejtette, a követeléseit a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésébe kell besorolni és kompromisszumos megoldásként a hitelezői igény Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti függő követelésként történő nyilvántartásba vételét " megfontolás tárgyává tette".
A felszámoló 2012. június 29. napján kelt levelében a dologi kötelezettségből származó igényeket a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti függő követelésként besorolta és visszaigazolta a hitelező felé. A hitelező ezt követően ismételten levélben fordult a felszámolóhoz, melyben vitatta az igénye függő követelésként történő besorolását. A felszámoló 2012. augusztus 30. napján kelt, és a hitelezőhöz szeptember 5. napján érkezett levelében az igény besorolására vonatkozó álláspontját fenntartotta.
A feltárt tényállás alapján az első fokú bíróság végzésében a kifogást elutasította. Elfogadta a felszámoló álláspontját a követelés Cstv. 49/D. §. (1) bekezdése szerint kielégítendő függő követelésként történő besorolását illetően.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy a kifogást érdemi vizsgálat nélkül utasította el. Indokai szerint a hitelező már 2012. június 29. napján értesült a felszámoló álláspontjáról, ezért a 2012. szeptember 13. napján érkezett kifogás a Cstv. 51. § (1) bekezdés alapján elkésett, az érdemben nem vizsgálható. A Cstv. 51. § (1) bekezdésében rögzített 8 napos határidőt a tudomásszerzéstől kell számítani. A törvény erre vonatkozó rendelkezése hiányában az elhúzódó egyeztetési tárgyalásokkal a kifogás benyújtására nyitva álló határidő nem hosszabbítható meg.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria az ítélőtábla jogerős végzését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és az ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa, a Cstv. 35. § (1) bekezdése, Cstv. 46. § (5) bekezdés b) pontja és ugyanezen jogszabályhely (6) bekezdése, a Cstv. 49/D. § (3) bekezdése, az Cstv. 51. § (1) bekezdése, a Pp. 206. § (1) bekezdése és az 1959. évi IV. törvény 251. § (1) bekezdésének megsértése miatt. Másodlagosan kérte, hogy a fenti jogszabályhelyek megsértésére tekintettel a Kúria az ítélőtábla jogerős végzését helyezze hatályon kívül és hozzon új határozatot, melyben a felszámolót kötelezze arra, hogy a B. Kft.-vel és a H. Kft.-vel szembeni követelése alapján fennálló hitelező igényét a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének megfelelően vegye nyilvántartásba azzal, hogy amennyiben az üzletrészekből befolyó vételár elszámolása után a bank követelései nem térülnek meg, úgy a követeléseket sorolja át a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti biztosítotti kategóriába, továbbá mellőzze a hitelező terhére megállapított ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezést.
Kérelme indokaként előadta, a jogerős határozat tévesen ítélte meg a kifogás benyújtására nyitva álló határidő kezdő időpontját, mert a hitelező a felszámoló végleges álláspontjáról csak a 2012. augusztus 30. napján kelt, és a hitelezőhöz szeptember 5. napján érkezett leveléből szerzett tudomást, ehhez képest a 2012. szeptember 13. napján benyújtott kifogása elkésettnek nem tekinthető. Kifejtette, a felszámoló a hitelező bank leveleinek hatására az álláspontját többször módosította, így alappal számíthatott a felszámoló véleményének megváltoztatására, ezért a 2012. szeptember 5. napja előtt benyújtott kifogás idő előttinek minősült volna. Állította, a másodfokú bíróság a bizonyítékokat nem a maguk összességében értékelte, ezért a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen és lényeges logikai ellentmondást tartalmaz, emiatt a jogerős határozat a Pp. 206. §-át is sérti. A felszámoló mulasztott is, mert az igény nyilvántartásba vételének elutasításakor, mint vitatott hitelezői igényt, azt a bírósághoz elbírálás végett nem terjesztette be. A kifogás érdemében is kifejtette az álláspontját.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős határozat hatályában fenntartását. Állította, hogy az elsőfokú bíróság végzésében kifejtett indokolása helyes, így amennyiben a Kúria úgy ítéli meg, hogy a kifogás határidőben érkezett, akkor az elsőfokú bíróság végzésének hatályában történő fenntartását kérte.
A jogerős határozatot a Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján felülvizsgálta és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi következtetése is helyes, ezért a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján annak helyes indokaira tekintettel hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok alapján kiemeli, hogy az ítélőtábla a bizonyítékok helyes értékelésével helytállóan állapította meg a tudomásszerzés időpontját 2012. június 29. napjában. Helyesen és okszerűen hivatkozott a jogerős határozat arra, hogy a hitelező a 2012. június 26. napján kelt és a hitelezőhöz június 29. napján érkezett iratból tudomást szerzett az igénye mikénti besorolásáról és visszaigazolásáról. A hitelezőnek legkésőbb ekkor nyílt meg a joga a kifogás benyújtására, ezért helyes a másodfokú határozatnak a kifogás elkésettségére vonatkozó megállapítása, a jogerős határozat a Pp. 206. §-át nem sérti.
(Kúria Gfv. VII. 30.172/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a felszámoló meghatalmazása alapján a dr. Pallós Zoltán Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Pallós Zoltán ügyvéd által képviselt H. Zrt. "f.a." adós ellen indult felszámolási eljárásban a Lajer Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Lajer Zsolt ügyvéd által képviselt C. Zrt. hitelező által benyújtott kifogás tárgyában a Fővárosi Törvényszék előtt 2.Fpkh.01-12-000479 számon indult eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.106/2013/2. számú végzése ellen a hitelező által 15. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg az adósnak 63.500 (Hatvanháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Az elsőfokú bíróság sikertelen csődeljárást követően az adós társaság felszámolását a 2.Fpk.01-12-000202/2. számú végzésével 2012. február 27-i kezdő időponttal elrendelte, felszámolóként a V. Zrt. került kijelölésre.
Az elsőfokú bíróság a hitelező 2012. szeptember 19. napján érkezett kifogását, amely igénye besorolásának megváltoztatására irányult, elutasította, kötelezte a hitelezőt az eljárás költségeinek viselésére. Tényként állapította meg, hogy a hitelező bank és az adós által alapított társaságok között 2005. szeptember 1. napján és 2006. október 4. napján három-három kölcsönszerződés jött létre, melynek biztosítékaként az adós teljes vagyonára keretbiztosítéki vagyonterhelő zálogjogot, az adós tulajdonát képező üzletrészre pedig vételi jogot alapítottak. Az adós, mint dologi kötelezettel szembeni felszámolási eljárásban a hitelező az igényét határidőben bejelentette, ezt meghaladóan a hitelező és adós közötti kölcsönszerződésből fakadóan további igénybejelentéssel élt.
A felszámoló, a hitelező és az adós közötti szerződéseken alapuló igényt besorolta és visszaigazolta a hitelező felé, míg a dologi kötelezettségből fakadó igények besorolását megtagadta, melyről a hitelezőt 2012. május 4. napján kelt levelében értesítette.
A hitelező 2012. május 14-i levelében a kifogásait a felszámolóval közölte.
A felszámoló 2012. június 20. napján kelt levelében értesítette a hitelezőt a dologi kötelezettségből fakadó követelésének a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) eljárás megindításakor hatályos 49/D. § (2) bekezdése szerinti függő követeléskénti besorolásáról.
A hitelező 2012. június 26. napján kelt levelében kifejtette, a követeléseit a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésébe kell besorolni és kompromisszumos megoldásként a hitelezői igény Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti függő követelésként történő nyilvántartásba vételét " megfontolás tárgyává tette".
A felszámoló 2012. június 29. napján kelt levelében a dologi kötelezettségből származó igényeket a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti függő követelésként besorolta és visszaigazolta a hitelező felé. A hitelező ezt követően ismételten levélben fordult a felszámolóhoz, melyben vitatta az igénye függő követelésként történő besorolását. A felszámoló 2012. augusztus 30. napján kelt, és a hitelezőhöz szeptember 5. napján érkezett levelében az igény besorolására vonatkozó álláspontját fenntartotta.
A feltárt tényállás alapján az elsőfokú bíróság végzésében a kifogást elutasította. Osztotta a felszámoló álláspontját a követelés Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint kielégítendő függő követelésként történő besorolását illetően.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy a kifogást érdemi vizsgálat nélkül utasította el. Indokai szerint a hitelező már 2012. június 29. napján értesült a felszámoló álláspontjáról, ezért a 2012. szeptember 13. napján érkezett kifogás a Cstv. 51. § (1) bekezdés alapján elkésett, az érdemben nem vizsgálható. A Cstv. 51. § (1) bekezdésében rögzített 8 napos határidőt a tudomásszerzéstől kell számítani. A törvény erre vonatkozó rendelkezése hiányában az elhúzódó egyeztetési tárgyalásokkal a kifogás benyújtására nyitva álló határidő nem hosszabbítható meg.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és az ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa, a Cstv. 35. § (1) bekezdése, Cstv. 46. § (5) bekezdés b) pontja és ugyanezen jogszabályhely (6) bekezdése, a Cstv. 49/D. § (3) bekezdése, az Cstv. 51. § (1) bekezdése, a Pp. 206. § (1) bekezdése és az 1959. évi IV. törvény 251. § (1) bekezdésének megsértése miatt. Másodlagosan kérte, hogy a fenti jogszabályhelyek megsértésére tekintettel a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzését helyezze hatályon kívül és hozzon új határozatot, melyben a felszámolót kötelezze arra, hogy a B. Kft.-vel és a H. Kft.-vel szembeni követelése alapján fennálló hitelező igényét a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének megfelelően vegye nyilvántartásba azzal, hogy amennyiben az üzletrészekből befolyó vételár elszámolása után a bank követelései nem térülnek meg, úgy a követeléseket sorolja át a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése szerinti biztosítotti kategóriába, továbbá mellőzze a hitelező terhére megállapított ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezést.
Kérelme indokaként előadta, a jogerős határozat tévesen ítélte meg a kifogás benyújtására nyitva álló határidő kezdő időpontját, mert a hitelező a felszámoló végleges álláspontjáról csak a 2012. augusztus 30. napján kelt, és a hitelezőhöz szeptember 5. napján érkezett leveléből szerzett tudomást, ehhez képest a 2012. szeptember 13. napján benyújtott kifogása elkésettnek nem tekinthető. Kifejtette, a felszámoló a hitelező bank leveleinek hatására az álláspontját többször módosította, így alappal számíthatott a felszámoló véleményének megváltoztatására, ezért a 2012. szeptember 5. napja előtt benyújtott kifogás idő előttinek minősült volna. Állította, a másodfokú bíróság a bizonyítékokat nem a maguk összességében értékelte, ezért a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen és lényeges logikai ellentmondást tartalmaz, emiatt a jogerős határozat a Pp. 206. §-át is sérti. A felszámoló mulasztott is, mert az igény nyilvántartásba vételének elutasításakor, mint vitatott hitelezői igényt, azt a bírósághoz elbírálás végett nem terjesztette be. A kifogás érdemében is kifejtette az álláspontját.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős határozat hatályában fenntartását. Állította, hogy az elsőfokú bíróság végzésében kifejtett indokolása helyes, így amennyiben a Kúria úgy ítéli meg, hogy a kifogás határidőben érkezett, akkor az elsőfokú bíróság végzésének hatályában történő fenntartását kérte.
A jogerős határozatot a Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján felülvizsgálta és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi következtetése is helyes, ezért a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján annak helyes indokaira tekintettel hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok alapján kiemeli, hogy az ítélőtábla a bizonyítékok helyes értékelésével helytállóan állapította meg a tudomásszerzés időpontját 2012. június 29. napjában. Helyesen és okszerűen hivatkozott a jogerős határozat arra, hogy a hitelező a 2012. június 26. napján kelt és a hitelezőhöz június 29. napján érkezett iratból tudomást szerzett az igénye mikénti besorolásáról és visszaigazolásáról. A hitelezőnek legkésőbb ekkor nyílt meg a joga a kifogás benyújtására, ezért helyes a másodfokú határozatnak a kifogás elkésettségére vonatkozó megállapítása, a jogerős határozat a Pp. 206. §-át nem sérti.
A hitelező felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles megfizetni az adós nevében eljáró felszámoló felülvizsgálati eljárással felmerült, ügyvédi munkadíjból álló eljárási költségét. A Kúria az ügyvédi munkadíj összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdésében foglaltak alapján 50.000,- forint + 13.500,- forint ÁFA összegben állapította meg.
Budapest, 2015. január 27.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Lakatosné dr. Gerzson Nóra s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.172/2014.)