BH 2015.5.137

Amennyiben a NAV törvény 94. §-ára, illetve 98/B. §-ára tekintettel került sor személyi illetmény megállapítására az integráció keretében történt áthelyezéskor, úgy ezt a körülményt a törvény 2013. január 1-jétől hatályos 26. §-a alapján végrehajtandó illetmény-felülvizsgálat során nem lehet figyelmen kívül hagyni [2010. évi CXXII. törvény (NAVtv.) 26. §, 94. § (1) bek., 98/B. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2007. november 16-tól teljesített szolgálatot hivatásos állományú tagként a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, illetve annak jogelőd szerveinél. A NAV igazgatója 2012. január 1-jei hatállyal besorolta a felperest a NAV Központi Szerv I. besorolási osztály, tanácsos besorolási fokozat, 5. fizetési osztályába és munkakörét pénzügyi nyomozóként határozta meg. A munkáltató a felperes részére 397 500 forint személyi illetményt álla...

BH 2015.5.137 Amennyiben a NAV törvény 94. §-ára, illetve 98/B. §-ára tekintettel került sor személyi illetmény megállapítására az integráció keretében történt áthelyezéskor, úgy ezt a körülményt a törvény 2013. január 1-jétől hatályos 26. §-a alapján végrehajtandó illetmény-felülvizsgálat során nem lehet figyelmen kívül hagyni [2010. évi CXXII. törvény (NAVtv.) 26. §, 94. § (1) bek., 98/B. §].
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2007. november 16-tól teljesített szolgálatot hivatásos állományú tagként a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, illetve annak jogelőd szerveinél. A NAV igazgatója 2012. január 1-jei hatállyal besorolta a felperest a NAV Központi Szerv I. besorolási osztály, tanácsos besorolási fokozat, 5. fizetési osztályába és munkakörét pénzügyi nyomozóként határozta meg. A munkáltató a felperes részére 397 500 forint személyi illetményt állapított meg, majd a felperes 2012. február 16-tól áthelyezésre került a NAV másik szolgálati helyére, pénzügyi nyomozó munkakörbe besorolása és személyi illetménye változatlanul hagyásával.
[2] A felperes 2012. évi teljesítményértékelésében teljesítményét kiválóra értékelték, és szakmai tevékenységének elismeréseként 100 000 forint elnöki elismerésben részesült. A NAV bűnügyi főigazgatója 2013. január 29-én kelt parancsával a korábban megállapított személyi illetményét visszavonta, és a felperest egyidejűleg besorolta a NAV Központi Szerv I. besorolási osztály, tanácsos fizetési fokozat 6. fizetési fokozatába, és alapilletményét 12% eltérítést alkalmazva 364 200 forintban állapította meg. A fel­peres az intézkedést sérelmezve keresetet terjesztett elő, melyben a 2013. január 29-én kelt parancs hatályon kívül helyezését kérte annak megállapítása mellett, hogy a részére folyósítandó illetmény mértéke 397 500 forint.
[3] Kifejtette, hogy teljesítményértékelésében elismerték, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtott, így jogosulatlanul vonták meg korábbi személyi illet­ményét.
[4] Hivatkozása szerint az áthelyezése során rögzítették, hogy a megállapított személyi illetménye változatlan kell hogy maradjon.
[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a NAV törvény 2013. január 1-jétől hatályos 26. § (2a) bekezdése szerint a személyi illetményben részesülők illetményét évente felül kell vizsgálni. Ez alapján jogszerűen vonta vissza a főigazgató a felperes személyi illetményét, és sorolta be a felperest a törvény alapján.
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a sérelmezett parancsot hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes 2012. szeptember 1-jétől folyamatosan 397 500 forint személyi illetményre jogosult.
[7] Kifejtette, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (NAVtv.) 26. §-a alapján az illetményt abban az esetben kell korrigálni, ha a személyi illetményben részesülő teljesítményértékelése eltér az azt megelőző év teljesítményértékelésétől, és az eltérésre figyelemmel az aktuális értékelésnek megfelelően kell az illetményt rögzíteni.
[8] Megállapította, hogy 2013. január 1-jétől hatályban lévő törvény sem zárta ki, hogy személyi illetményt állapítsanak meg a szolgálatot teljesítőknek, ezért nem volt indokolt a felperes esetén annak visszavonása. Nem fogadta el az alperes azon érvelését, hogy a felperes személyi illetményét vissza kellett vonni, és a NAV törvény szerinti besorolást kellett alkalmazni.
[9] Kifejtette, hogy a visszavonást követően az alperesnek olyan mértékű pozitív eltérítést kellett volna alkalmaznia, amely biztosította volna azt a vállalt kötelezettségét, hogy az áthelyezés folytán a felperes illetménye megegyezzen korábbi személyi illetménye összegével. Bár a felperes valóban hozzájárult az áthelyezéséhez, az azonban illetménycsökkenéssel járó intézkedést vont maga után, amely az általános alapelvekkel ütközött, így az illetményt a felperes hozzájárulása nélkül negatív irányba nem lehetett módosítani.
[10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[11] A NAV törvény 26. § (2a) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor határozatát arra alapozta, hogy a felperes teljesítménye nem változott, ugyanis a személyi illetmény visszavonásának nem indoka a foglalkoztatott teljesítményének a megváltozása, önmagában a felperes változatlan teljesítménye nem alapozza meg a személyi bér visszavonásának a jogellenességét.
[12] Nem fogadta el a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének azon indokolását, miszerint az eltérítést olyan mértékben kellett volna megállapítania a munkáltatónak, hogy az ne idézze elő a személyi illetmény csökkenését.
[13] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és adjon helyt keresetének, illetve szükség esetén utasítsa a törvényszéket új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
[14] Előadta, hogy az integráció során a NAV törvény 2011-ben hatályban volt 94. § szerinti, illetve a 2012. január 1-jétől hatályos 98/B. § szerinti átmeneti rendelkezések végrehajtása számos esetben személyi illetmény megállapítását tette szükségessé, nem a 26. § szerinti indokok figyelembevételével. Az így megállapított személyi illetmény tekintetében is alkalmazni kellett a 26. § rendelkezéseit. 2014. január 1-jével hatályba lépett a 98/O. §, amely ezt az egyébként problémás helyzetet rendezte, mivel megszüntette a nem a 26. §-on alapuló személyiilletmény-megállapításokat azzal, hogy a garantált bérszintet a speciális illetménykülönbözet jogintézményének bevezetésével biztosította.
[15] Helyes jogértelmezés alapján részére mind a VPOP-APEH integrációjának jogi hatása, mind a teljesítménye megalapozza a személyi illetmény folyósítását. A másodfokú bíróságnak figyelembe kellett volna vennie azt is, hogy személyi illetményének megállapítására az integráció következtében került sor, csak így maradhatott meg korábbi illetménye.
[16] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[17] Az eljárt bíróságok azt vizsgálták, hogy a NAV törvénynek megfelelően került-e visszavonásra a felperes személyi illetménye, és ezt követően helyesen sorolták-e be a felperest, a besorolásának megfelelő bér került-e számára megállapításra.
[18] A kereseti kérelem elbírálásakor elsődlegesen azt kellett megvizsgálni, hogy mikor és milyen körülményekre figyelemmel került a felperes számára személyi illetmény megállapításra.
[19] A NAV törvény lehetőséget biztosított a NAV elnöke számára arra, hogy kimagasló teljesítményt nyújtó, és a szervezet működése szempontjából kiemelten fontos munkakört betöltő kormánytisztviselőnek, illetve pénzügyőrnek személyi illetményt állapítson [NAV törvény 26. § (1) bekezdés], ugyanakkor a törvény garantálta azt is, hogy a NAV 2010. december 31-én a Vám- és Pénzügyőrség személyi állományába tartozó tagjának illetménye, bére ne legyen alacsonyabb, mint a szervezeti jogutódlás (összeolvadás) időpontját közvetlenül megelőző rendszeres illetménye, munkabére.
[20] A NAV törvény 2011. december 31-én hatályos 94. § (7) bekezdése rögzítette, hogy amennyiben a 94. § (1) bekezdése szerint járó illetmény magasabb, mint a NAV törvény alapján az érintettnek megállapítható illetmény összege, akkor a NAV elnöke személyi illetmény alkalmazására adhat engedélyt. Ennek megfelelően megállapítható, hogy az adott időszakban személyi illetmény megállapítására nemcsak a kimagasló teljesítmény alapján kerülhetett sor, hanem ezen jogintézmény alkalmazását írta elő a jogalkotó az integráció előtti illetmény biztosítása céljából is. E bérszintet garantálta a NAV törvény 2012. január 1-jétől hatályos 98/B. § (1) bekezdése, illetve 2014. január 1-jétől a 98/O. § is.
[21] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság ítéletében, hogy a NAV törvény 2013. január 1-jétől hatályos 26. § (2a) bekezdése szerint a személyi illetményben részesülők illetményét január 31-ig évente felül kell vizsgálni, és a munkáltató indokolási kötelezettség nélkül visszavonhatta azt, mindez azonban nem eredményezheti automatikusan az illetmény módosítását is abban az esetben, ha a felperes illetménye mértékének meg kell felelni a NAV törvény átmeneti szabályaiban rögzített garantált illetménynek.
[22] Mivel az eljárt bíróságok e körben nem folytatták le a bizonyítási eljárást és nem állapították meg a tényállást, annak kiegészítése szükséges.
[23] A megismételt eljárás során a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak be kell szereznie az arra vonatkozó adatokat, hogy milyen mértékű volt a felperes illetménye 2010. december 31-én, illetve abban mely időpontban milyen módosításra került sor. Amennyiben a NAV törvény 94. §-ára, illetve 98/B. §-ára tekintettel került sor korábban a felperes számára személyi illetmény megállapítására, úgy ezt a körülményt 2013. január 29-én kelt parancs jogszerűsége felülvizsgálata során is értékelni kell.
[24] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Mfv. II. 10.520/2014.)

***

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Miklós és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt dr. P. Z. felperesnek a dr. Földesi Edina jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatósága alperes ellen illetmény megállapítása iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 32.M.781/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.642.034/2013/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán – tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.642.034/2013/5. számú ítéletét a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.781/2013/7. számú ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezi, és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét személyenként 15.000 (tizenötezer) forintban állapítja meg, amelynek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2007. november 16-ától teljesített szolgálatot hivatásos állományú tagként a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatóságánál, illetve annak jogelőd szerveinél. A NAV Közép-magyarországi Regionális Bűnügyi Igazgatóság igazgatója 2012. január 1-jei hatállyal besorolta a felperest a NAV Központi Szerv I. besorolási osztály, tanácsos besorolási fokozat, 5. fizetési osztályába és munkakörét pénzügyi nyomozóként határozta meg. A munkáltató a felperes részére 397.500 forint személyi illetményt állapított meg.
A felperes 2012. február 16-ától áthelyezésre került a NAV Bűnügyi Főigazgatósága Központi Nyomozó Osztály szolgálati helyre, pénzügyi nyomozó munkakörbe besorolása és személyi illetménye változatlanul hagyásával.
A felperes 2012. évi teljesítményértékelésében teljesítményét kiválóra értékelték, és szakmai tevékenységének elismeréseként 100.000 forint elnöki elismerésben részesült. A NAV bűnügyi főigazgatója 2013. január 29-én kelt parancsával a korábban megállapított személyi illetményét visszavonta, és a felperest egyidejűleg besorolta a NAV Központi Szerv I. besorolási osztály, tanácsos fizetési fokozat 6. fizetési fokozatába, és alapilletményét 12% eltérítést alkalmazva 364.200 forintban állapította meg. A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet terjesztett elő, melyben a 2013. január 29-én kelt parancs hatályon kívül helyezését kérte annak megállapítása mellett, hogy a részére folyósítandó illetmény mértéke 397.500 forint.
Kifejtette, hogy teljesítményértékelésében elismerték, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtott, így jogosulatlanul vonták meg korábbi személyi illetményét. Hivatkozása szerint a NAV Bűnügyi Főigazgatósága Nyomozó Főosztályára történt áthelyezése során rögzítették, hogy a megállapított személyi illetménye változatlan kell, hogy maradjon.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a NAV törvény 2013. január 1-jétől hatályos 26. § (2a) bekezdése szerint a személyi illetményben részesülők illetményét évente felül kell vizsgálni. Ez alapján jogszerűen vonta vissza a főigazgató a felperes személyi illetményét, és sorolta be a felperest a törvény alapján.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a NAV bűnügyi főigazgatójának 2013. január 29-én kelt parancsát hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes 2012. szeptember 1-jétől folyamatosan 397.500 forint személyi illetményre jogosult.
Kifejtette, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (NAVtv.) 26. §-a alapján az illetményt abban az esetben kell korrigálni, ha a személyi illetményben részesülő teljesítményértékelése eltér az azt megelőző év teljesítményértékelésétől, és az eltérésre figyelemmel az aktuális értékelésnek megfelelően kell az illetményt rögzíteni.
Megállapította, hogy 2013. január 1-jétől hatályban lévő törvény sem zárta ki, hogy személyi illetményt állapítsanak meg a szolgálatot teljesítőknek, ezért nem volt indokolt a felperes esetén annak visszavonása. Nem fogadta el az alperes azon érvelését, hogy a felperes személyi illetményét vissza kellett vonni, és a NAV törvény szerinti besorolást kellett alkalmazni.
Kifejtette, hogy a visszavonást követően az alperesnek olyan mértékű pozitív eltérítést kellett volna alkalmaznia, amely biztosította volna azt a vállalt kötelezettségét, hogy az áthelyezés folytán a felperes illetménye megegyezzen korábbi személyi illetménye összegével. Bár a felperes valóban hozzájárult az áthelyezéséhez, az azonban illetménycsökkenéssel járó intézkedést vont maga után, amely az általános alapelvekkel ütközött, így az illetményt a felperes hozzájárulása nélkül negatív irányba nem lehetett módosítani.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a 2013. január 29-én kelt 134.BF. számú parancsban a munkáltató helyesen sorolta be a felperest, és a jogszabálynak megfelelően állapította meg alapilletményét is.
A NAV törvény 26. § (2a) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor határozatát arra alapozta, hogy a felperes teljesítménye nem változott, ugyanis a személyi illetmény visszavonásának nem indoka a foglalkoztatott teljesítményének a megváltozása, önmagában a felperes változatlan teljesítménye nem alapozza meg a személyi bér visszavonásának a jogellenességét.
Nem fogadta el a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének azon indokolását, miszerint az eltérítést olyan mértékben kellett volna megállapítania a munkáltatónak, hogy az ne idézze elő a személyi illetmény csökkenését.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és adjon helyt keresetének, illetve szükség esetén utasítsa a törvényszéket új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Előadta, hogy az integráció során a NAV törvény 2011-ben hatályban volt 94. § szerinti, illetve a 2012. január 1-től hatályos 98/B. § szerinti átmeneti rendelkezések végrehajtása számos esetben személyi illetmény megállapítását tette szükségessé, nem a 26. § szerinti indokok figyelembevételével. Az így megállapított személyi illetmény tekintetében is alkalmazni kellett a 26. § rendelkezéseit. 2014. január 1-jével hatályba lépett a 98/O §, amely ezt az egyébként problémás helyzetet rendezte, mivel megszüntette a nem a 26. §-on alapuló személyi illetmény megállapításokat azzal, hogy a garantált bérszintet a speciális illetménykülönbözet jogintézményének bevezetésével biztosította.
Helyes jogértelmezés alapján részére mind a VPOP-APEH integrációjának jogi hatása, mind a teljesítménye megalapozza a személyi illetmény folyósítását. A másodfokú bíróságnak figyelembe kellett volna vennie azt is, hogy személyi illetményének megállapítására az integráció következtében került sor, csak így maradhatott meg korábbi illetménye.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet „hagyja helyben” annak helyes indokai alapján, és marasztalja a felperest a perköltségben figyelemmel arra, hogy a törvényszék jogszerű ítéletet hozott. A NAV törvény értelmezése alapján a személyi illetmény csupán adható juttatás, a munkáltató bármikor indokolás nélkül visszavonhatta azt.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes az eljárás során azt kifogásolta, hogy a NAV bűnügyi főigazgatója 2013. január 29-én kelt parancsában jogszabályba ütköző módon vonta vissza személyi illetményét és állapította meg illetményét.
Az eljárt bíróságok azt vizsgálták, hogy a NAV törvénynek megfelelően került-e visszavonásra a felperes személyi illetménye, és ezt követően helyesen sorolták-e be a felperest, a besorolásának megfelelő bér került-e számára megállapításra.
A kereseti kérelem elbírálásakor elsődlegesen azt kellett megvizsgálni, hogy mikor és milyen körülményekre figyelemmel került a felperes számára személyi illetmény megállapításra. A NAV törvény lehetőséget biztosított a NAV elnöke számára arra, hogy kimagasló teljesítményt nyújtó, és a szervezet működése szempontjából kiemelten fontos munkakört betöltő kormánytisztviselőnek, illetve pénzügyőrnek személyi illetményt állapítson [NAV törvény 26. § (1) bekezdés], ugyanakkor a törvény garantálta azt is, hogy a NAV 2010. december 31-én a Vám- és Pénzügyőrség személyi állományába tartozó tagjának illetménye, bére ne legyen alacsonyabb, mint a szervezeti jogutódlás (összeolvadás) időpontját közvetlenül megelőző rendszeres illetménye, munkabére.
A NAV törvény 2011. december 31-én hatályos 94. § (7) bekezdése rögzítette, hogy amennyiben a 94. § (1) bekezdés szerint járó illetmény magasabb, mint a NAV törvény alapján az érintettnek megállapítható illetmény összege, akkor a NAV elnöke személyi illetmény alkalmazására adhat engedélyt. Ennek megfelelően megállapítható, hogy az adott időszakban személyi illetmény megállapítására nemcsak a kimagasló teljesítmény alapján kerülhetett sor, hanem ezen jogintézmény alkalmazását írta elő a jogalkotó az integráció előtti illetmény biztosítása céljából is. E bérszintet garantálta a NAV törvény 2012. január 1-jétől hatályos 98/B. § (1) bekezdése, illetve 2014. január 1-jétől a 98/O. § is.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság ítéletében, hogy a NAV törvény 2013. január 1-jétől hatályos 26. § (2a) bekezdése szerint a személyi illetményben részesülők illetményét január 31-éig évente felül kell vizsgálni, és a munkáltató indokolási kötelezettség nélkül visszavonhatta azt, mindez azonban nem eredményezheti automatikusan az illetmény módosítását is abban az esetben, ha a felperes illetménye mértékének meg kell felelni a NAV törvény átmeneti szabályaiban rögzített garantált illetménynek.
Mivel az eljárt bíróságok e körben nem folytatták le a bizonyítási eljárást és nem állapították meg a tényállást, annak kiegészítése szükséges.
A megismételt eljárás során a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak be kell szereznie az arra vonatkozó adatokat, hogy milyen mértékű volt a felperes illetménye 2010. december 31-én, illetve abban mely időpontban milyen módosításra került sor. Amennyiben a NAV törvény 94. §-ára, illetve 98/B. §-ára tekintettel került sor korábban a felperes számára személyi illetmény megállapítására, úgy ezt a körülményt 2013. január 29-én kelt parancs jogszerűsége felülvizsgálata során is értékelni kell.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség összegét a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
Mivel a felperes munkavállalói költségkedvezményre, illetve az alperes személyes illetékmentességre jogosult, a felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúriának nem kellett rendelkeznie.
Budapest, 2015. február 4.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv.II.10.520/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.