adozona.hu
ÍH 2015.37
ÍH 2015.37
A FELSZÁMOLÁS ALATT ÁLLÓ GAZDÁLKODÓ SZERVEZET VEZETŐJÉNEK PÉNZBÍRSÁGGAL VALÓ SÚJTÁSA
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság - a 2014. január 7. napján a cégbíróság megkeresésére hivatalból indult, és 2014. február 17-i kezdő időponttal folyamatban lévő felszámolási eljárásban - a fellebbezéssel támadott végzésével O. S.-t, az adós gazdálkodó szervezet képviselőjét 200 000 Ft pénzbírsággal sújtotta, és kötelezte, hogy a pénzbírság összegét a törvényszék számlájára 15 napon belül fizesse be. A végzés indokolása szerint az adós képviselőjét a 2014. május 5. napján szabályszerűen kézbesített 9. sor...
ÍH 2015.37 A FELSZÁMOLÁS ALATT ÁLLÓ GAZDÁLKODÓ SZERVEZET VEZETŐJÉNEK PÉNZBÍRSÁGGAL VALÓ SÚJTÁSA
A Csődtv. 33. §-ának (1) bekezdése alapján a gazdálkodó szervezet vezetője akkor sújtható pénzbírsággal, ha a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben bevétele származott az adóstól, vagy erre vonatkozó adat hiányában nem igazolta, hogy bevétele nem keletkezett. Mivel e kérdést a Csődtv. szabályozza, a bírság mértékére nem alkalmazható a Pp. 120. §-a [1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 6. § (3) bekezdés, 33. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság - a 2014. január 7. napján a cégbíróság megkeresésére hivatalból indult, és 2014. február 17-i kezdő időponttal folyamatban lévő felszámolási eljárásban - a fellebbezéssel támadott végzésével O. S.-t, az adós gazdálkodó szervezet képviselőjét 200 000 Ft pénzbírsággal sújtotta, és kötelezte, hogy a pénzbírság összegét a törvényszék számlájára 15 napon belül fizesse be. A végzés indokolása szerint az adós képviselőjét a 2014. május 5. napján szabályszerűen kézbesített 9. sorszámú végzésével pénzbírság terhe mellett felhívta a Csődtv. 31. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségei teljesítésére, a felhívás azonban nem vezetett eredményre. A bíróság ezért a Csődtv. 33. § (1) bekezdése alapján az adós képviselőjét pénzbírsággal sújtotta.A végzés ellen a pénzbírsággal sújtott ügyvezető nyújtott be fellebbezést, melyben - tartalma szerint - a végzés megváltoztatását, a pénzbírság mellőzését kérte. Fellebbezésében hivatkozott az elsőfokú bíróság 9. sorszámú felhívására adott válaszára, azaz arra, hogy a felszámolóval a kapcsolatot határidőben felvette, közölte vele, hogy az adós 2011 augusztusa óta tényleges tevékenységet nem folytat, alkalmazottat nem foglalkoztat, vagyonnal nem rendelkezik, könyvelési és közzétételi kötelezettségeit teljesíteni nem tudja. Álláspontja szerint a bíróság kényszertörlési eljárásról hozott végzése 2013. december 31. napján jogerőre emelkedett, és a cég kényszertörléssel megszüntetésre került. Hivatkozott arra, hogy zárómérleget, adóbevallást készíttetni nem tud, mivel semmilyen forrása nincs, a működés több évvel ezelőtti befejezésekor könyvelőjüket kérték, hogy a működés befejezését a megfelelő hatóságok felé közölje, és a kényszertörlési eljárás miatt "értetlenül áll" a felszámolás előtt. A fellebbezésben előadta, hogy a pénzbírságot és az egyéb kötelezettségeket jövedelemhiány miatt nem tudja teljesíteni. Hivatkozott a jövedelmi és vagyoni helyzetére, valamint arra is, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben az adóstól származó jövedelme nem volt, a 2013. évi személyi jövedelemadó bevallásában szereplő összeg más gazdálkodó szervezettől származik. Ennek igazolására a bevallása másolatát becsatolta.
A felszámoló észrevételében - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az adós utolsó cégjegyzékre jogosult képviselője teljes körű tájékoztatást kapott a törvényben előírt kötelezettségei teljesítéséről, ennek ellenére a Csődtv. 31. § (1) bekezdésében foglaltaknak (iratanyag átadás, nyilatkozatok megtétele) részben sem tett eleget. Ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítése költségráfordítást nem igényel.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a pénzbírságot kiszabó végzésében helyesen állapította meg azt, hogy a fellebbező volt ügyvezető a bíróság 9. sorszámú - kötelezettségei teljesítésére felszólító - végzése ellenére a Csődtv. 31. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségeit nem teljesítette. Az elsőfokú bíróság a végzésben azonban nem tért ki arra, hogy a volt ügyvezetőnek a 9. sorszámú felhívó végzésre tett nyilatkozatát miként értékelte. Erre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság indokait az alábbiakkal kiegészíti:
Az adós gazdálkodó szervezet - a volt ügyvezető nyilatkozatától eltérően - kényszertörléssel nem került törlésre, ugyanis a törvényszék Cégbírósága a 2013. december 31. napján jogerőre emelkedett végzésével az adóssal szembeni kényszertörlési eljárást megszüntette, és kezdeményezte a cég ellen a felszámolási eljárás megindítását. Jelen felszámolási eljárás (erre a végzésre tekintettel) hivatalból indult. Tény az, hogy a fellebbező volt ügyvezető a felszámolóval a kapcsolatot felvette, a felszámolóhoz a 2014. március 14. napján érkezett írásbeli nyilatkozatot megtette. Ez azonban nem változtat azon, hogy a Csődtv. 31. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségeinek nem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság tehát törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a fellebbező volt képviselő a Csődtv. 31. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségeinek nem tett eleget, ezért a Csődtv. 33. § (1) bekezdése alapján pénzbírsággal sújtható.
Az ítélőtábla végzés elleni fellebbezés esetén a felszámolási eljárásban is - a Csődtv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 258. § (1) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva - a fellebbezési kérelem és a felszámoló által előterjesztett észrevétel keretei között a támadott határozat törvényességét vizsgálja. Ennek keretében a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a fellebbező volt ügyvezető alaptalanul hivatkozott a 2014. május 17. napján kelt - az elsőfokú bíróság 9. sorszámú felhívására tett - nyilatkozatára. A volt képviselő a fellebbezésében új tényként állította, hogy a pénzbírság és egyéb kötelezettségei teljesítését jövedelemhiánya akadályozza, valamint azt, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben az adóstól jövedelme nem származott.
Az ítélőtábla elsődlegesen azt állapította meg, hogy a volt ügyvezető az új tényekre a Csődtv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 235. § (1) bekezdése alapján annak érdekében hivatkozhatott, hogy az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltát alátámassza, hiszen az elsőfokú bíróság a törvényes és helytálló 9. sorszámú, az adós gazdálkodó szervezet volt ügyvezetőjét a Csődtv. 31. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségei teljesítésére felhívó végzésében nem hívta fel annak igazolására, hogy az adós gazdálkodó szervezettől a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben milyen bevétele származott. Az elsőfokú bíróság a volt ügyvezetővel a Csődtv. 33. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségeit ismertette, a tájékoztatás mellett nem kellett felszólítania az adós gazdálkodó szervezet volt ügyvezetőjét, hogy a felvett bevételét igazolja. A fellebbező fél ilyen tartalmú felszólítás hiányában - a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltak szerint - új tényként hivatkozhatott a jövedelmi, vagyoni helyzetére, valamint arra, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben az adóstól bevételhez nem jutott.
A volt ügyvezető fellebbezési érvelése a jelenlegi jövedelmi és vagyoni helyzetével kapcsolatban nem releváns, mivel a Csődtv. 31. § (1) bekezdése és 33. § (1) bekezdése alkalmazásánál ezeknek a tényeknek nincs jelentősége. Azonban a volt ügyvezető a személyi jövedelemadó bevallásával igazolta azt, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben az adóstól nem vett fel jövedelmet, a felszámoló pedig ezt a tényt a fellebbezésre tett észrevételében nem tette vitatottá.
A Csődtv.-nek a 2009. évi LI. törvény 18. §-ával módosított, 2009. szeptember 1. napjától hatályos, ezért jelen ügyben is alkalmazandó 33. § (1) bekezdése szerint, a bíróság az adott gazdálkodó szervezettől a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett bevételének 50%-áig vagy - ha a vezető bevétele nem állapítható meg - 2 000 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja a gazdálkodó szervezet vezetőjét, aki a 31. §-ban foglalt kötelezettségét elmulasztotta, vagy azt késedelmesen teljesíti, valótlan adatokat közölt, a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét nem teljesíti. A bírság akkor is kiszabható, ha a vezető már nem áll az adósnál munkaviszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó egyéb jogviszonyban, tagsági viszonyban, vagy vezetői tisztségviselői (cégvezetői) minősége megszűnt. Ha a gazdálkodó szervezet vezetője a 31. § szerinti kötelezettségeit, továbbá a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét nem teljesíti, a felszámoló az iratokat a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 31/D. §-a szerinti végrehajtói kézbesítés útján is eljuttathatja.
A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) Fpkf.II.30.705/1994., BH 1995.667 szám alatt közzétett eseti döntése szerint: "A felszámolóval szemben fennálló tájékoztatási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt nincs helye pénzbírság kiszabásának a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben, ha a vezető a gazdálkodó szervezettől a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben nem vett fel jövedelmet [1991. évi IL. tv. 31. §, 33. § (1) bek.]."
Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) Fpk.VIII.32.934/1997/2. számú, a BH 2000.563. szám alatt közzétett eseti döntése szerint: "A gazdálkodó szervezet vezetőjét - ha a módosított Csődtv. 31. §-ában írt kötelezettségeit nem teljesíti - a bíróság pénzbírsággal sújthatja. Ha a felszámolás kezdetét megelőző évben a vezető az adóstól jövedelmet nem vett fel, vele szemben a Pp. 120. §-ában írt mértékű bírság szabható ki."
A Csődtv. 6. § (3) bekezdése szerint a felszámolási eljárás során a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - csak azokra az eljárási kérdésekre irányadóak megfelelően, amelyeket a Csődtv. külön nem szabályoz.
A Csődtv. a 33. § (1) bekezdésében külön szabályozza azt, hogy amennyiben a gazdálkodó szervezet vezetője a Csődtv. 31. §-ában foglalt kötelezettségeit elmulasztja, vagy azt késedelmesen teljesíti, valótlan adatokat közöl, a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét nem teljesíti, akkor a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett bevételének 50%-áig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ha a bevételre nincs adat, vagy a bevétel éppen azért nem állapítható meg, mert a gazdálkodó szervezet vezetője a Csődtv. 31. §-ában foglalt kötelezettségeit nem teljesítette, erre az esetre határozza meg a jogalkotó azt, hogy a pénzbírság 2 000 000 Ft-ig terjedhet. A Csődtv. 33. § (1) bekezdése azonban arra rendelkezést nem tartalmaz, hogy bevétel hiányában a polgári perrendtartásnak a pénzbírság összegszerűségére vonatkozó 120. §-a alkalmazható lenne.
Ebből egyrészt az következik, hogy a Csődtv. 33. § (1) bekezdése alapján a gazdálkodó szervezet vezetője pénzbírsággal akkor sújtható, ha a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben bevételt vett fel az adóstól, vagy erre vonatkozóan nincs adat, de az ellenkezője (azaz az, hogy bevételt egyáltalán nem vett fel) nem igazolt.
Ha igazolt, hogy a gazdálkodó szervezet vezetője az adóstól bevételt nem vett fel, a Csődtv. 33. § (1) bekezdése alapján pénzbírsággal nem sújtható, és mivel e kérdést a Csődtv. külön szabályozza, a Csődtv. 6. § (3) bekezdése alapján a Csődtv. 33. § (1) bekezdése szerinti bírság mértékére a Pp. 120. §-a nem alkalmazható.
Az természetesen más kérdés, hogy a Csődtv. 6. § (3) bekezdése szerint a Pp. 8. §-át alkalmazni kell, így a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes magatartás a Pp. 8. § (3), (4) és (5) bekezdése alapján a felszámolási eljárásban is szankcionálható.
Az elsőfokú bíróság a pénzbírság kiszabását nem arra az esetre helyezte kilátásba [a Csődtv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 8. § (3), (4) és (5) bekezdései alapján], hogy amennyiben a volt képviselő a bíróságnak a Csődtv. 31. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségei teljesítéséről, vagy a nem teljesítés okairól nem vagy késedelmesen nyilatkozik, hanem - helyesen - a 9. sorszámú végzésével a volt vezető tisztségviselőt pénzbírság terhe mellett a Csődtv. 31. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségei teljesítésére szólította fel.
Ilyen tartalmú felhívás esetén sem lett volna helye a bírságolásnak, mivel a volt képviselő a bíróság felhívására nyilatkozott.
Mindezek alapján az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével törvényesen sújtotta a fellebbező volt képviselőt pénzbírsággal, mivel az általa hivatkozott körülmények - a fenti indokbeli kiegészítéssel - a Csődtv. 31. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségei teljesítése alól nem mentesítik, és a jogalap vitatása mellett a volt képviselő a kiszabott pénzbírságot összegszerűségében nem sérelmezte, a pénzbírság összegének meghatározásakor pedig az elsőfokú bíróság a Csődtv. 33. § (1) bekezdésének II. fordulata szerinti kereteket (2 000 000 Ft-ig terjedő pénzbírság) nem sértette.
Azonban a volt képviselő a fellebbezésében új tényként hivatkozhatott arra, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben nem vett fel jövedelmet az adóstól. Ez a tény pedig azzal a következménnyel jár, hogy vele szemben a Csődtv. 33. § (1) bekezdése alapján pénzbírság nem szabható ki.
Az elsőfokú bíróság kizárólag a Csődtv. 31. § (1) bekezdése szerinti kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt szabott ki pénzbírságot. A teljesítésre történő felhívása a Pp. 8. §-a szerinti jóhiszemű joggyakorlás követelményeire nem vonatkozott, a bíróság felé történő nyilatkozat elmulasztásáért nem helyezett kilátásba pénzbírságot. A fellebbező volt képviselő egyébként a nyilatkozatát megtette. Ennek a nyilatkozatnak az alaptalansága nem érinti azt, hogy a Csődtv. 33. § (1) bekezdése alapján a fellebbező volt képviselővel szemben pénzbírság nem szabható ki.
Mindezek alapján az ítélőtábla a fellebbezésben hivatkozott és igazolt új tény értékelésével a Pp. 258. § (1) bekezdésében biztosított jogkörénél fogva - a Csődtv. 6. § (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdés II. fordulata alapján - az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a fellebbező volt képviselővel szemben mellőzte a pénzbírság kiszabását és annak a megfizetésére kötelezést.
(Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.765/2014/2.)