adozona.hu
AVI 2015.4.39
AVI 2015.4.39
A hatóság eljárása sérti a jogbiztonság elvét, ha a felet elzárja a nyilatkozat pótlásának lehetőségétől [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint vevő 1998. február 19-én megvásárolta a perbeli ingatlant. Az illetékhivatal által kibocsátott fizetési meghagyás alapján a felperes, mint ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozás, 2%-os csökkentett mértékű vagyonszerzési illeték alapulvételével 262 353 Ft illetéket fizetett meg. A szerződés alapján a felperes tulajdonjoga nem került bejegyzésre, ezért 2007. május 29-én az adásvételi szerződést ismételten okiratba foglalták, amelynek 2. pontja utal arra, hogy új vagyonsz...
AVI 2015.4.39 A hatóság eljárása sérti a jogbiztonság elvét, ha a felet elzárja a nyilatkozat pótlásának lehetőségétől [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §]
A felperes, mint vevő 1998. február 19-én megvásárolta a perbeli ingatlant. Az illetékhivatal által kibocsátott fizetési meghagyás alapján a felperes, mint ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozás, 2%-os csökkentett mértékű vagyonszerzési illeték alapulvételével 262 353 Ft illetéket fizetett meg. A szerződés alapján a felperes tulajdonjoga nem került bejegyzésre, ezért 2007. május 29-én az adásvételi szerződést ismételten okiratba foglalták, amelynek 2. pontja utal arra, hogy új vagyonszerzés nem történik, a vevő a vagyonszerzéssel kapcsolatos illetéket az illetékhivatalnak már megfizette, amelynek figyelembevételét kérik a felek a megyei illetékhivataltól. Az ismételt okiratba foglalás alapján a földhivatal a felperes tulajdonjogát bejegyezte. Az elsőfokú illetékhatóság a vagyonszerzés alapján a felperest 2%-os csökkentett mértékű vagyonszerzési illeték alapján 246 050 Ft illeték megfizetésére kötelezte. A 2007. október 25-ei fizetési meghagyás jogerőre emelkedett. A felperes 2008. június 11-én iktatott kérelmében jelezte, hogy az illetéket mind az 1998. évi szerződés, mind a 2007. május 31-ei alapján megfizette, ezért kérte a 2007. évi illetékkiszabás visszavonását. Az elsőfokú adóhatóság 2008. július 23-ai határozatával a felperes kérelmét, mint törlésre irányuló kérelmet elutasította.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. november 10-ei határozatával a felperes kérelmét elutasító elsőfokú határozatot megsemmisítette megállapítva, hogy a felperes kérelmét valójában a 246 050 Ft illetéket kiszabó fizetési meghagyás elleni fellebbezésnek kell tekinteni. Ezt követően a felperes beadványát felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek tekintve a fizetési meghagyást is megsemmisítette, és az elsőfokú illetékügyi hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy az elsőfokú adóhatóságnak tisztáznia kell, hogy a felperes terjesztett-e elő az illetékekről szóló 1990. XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdésében foglalt illetékkedvezmény iránti kérelmet, és tekintettel lenni arra is, hogy a felperes az illetékügy alapjául szolgáló adásvételi szerződésben kérte figyelembe venni azt a tényt, hogy az 1998. évben kiszabott illetéket már megfizette. Utalt továbbá arra, hogy álláspontja szerint a 2007. május 29-ei szerződés alapján új vagyonszerzés történt.
A megismételt eljárásban az elsőfokú illetékügyi hatóság 2008. december 1-jei fizetési meghagyásában a felperest 1 230 250 Ft illetékelőleg megfizetésére kötelezte. A fizetési meghagyás indokolása utal arra, hogy a 2007. május 29-ei szerződés tartalmazza az 1998-as jogügyletre való visszautalást, kedvezményre irányuló kérelmet azonban mellékletként nem csatoltak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. június 24-ei határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta megállapítva, hogy a 2007. május 29-ei szerződés illetékjogi szempontból önálló vagyonszerzésnek minősül, és rögzíti, hogy a felperes a 2007. május 29-ei adásvételi szerződés alapján indult illetékkiszabási eljárásban illetékkedvezmény iránti kérelmet nem terjesztett elő, ezért arról az elsőfokú adóhatóságnak sem kellett döntenie.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú illetékügyi hatóságot új eljárásra kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes 2008. július 18-án a kiszabott 246 050 Ft vagyonszerzési illetéket megfizette, a 2%-os csökkentett illetékmérték alkalmazására irányuló újabb kérelmet 2007-ben nem kellett előterjesztenie, mivel az adásvételi szerződés minden elemére tekintett visszautaltak az 1998-as szerződésre, illetve az alperes előtt is ismertek voltak az előzmények, amelyekhez hozzátartozott az az eljárás során igazolt körülmény, hogy a felperes ingatlanforgalmazásra jogosult cég, és ezt a minőségét az alperes maga is elismerte. Ezért a megyei bíróság úgy látta, hogy a felperes terhére megállított 1 230 250 Ft illetéket törölni kell, és a felperes illetékfizetési kötelezettségét teljesítettnek kell tekinteni a 2008. július 18-án megfizetett 246 050 Ft illetékkel.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja, 18. § (1) bekezdés, 23/A. § (1), (8) bekezdés, 91. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a Ptk. 117. § (3) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Az ügy érdemében előadta, hogy a 2007. május 29-ei szerződés illetékjogi szempontból önálló, új vagyonszerzésnek minősül, ez a szerződés az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti illetékkedvezményre vonatkozó kérelmet nem tartalmazott. Ezért az alperes jogszerűen járt el, amikor a felperes terhére 1 230 250 Ft illetéket szabott ki. Az alperes kifogásolta, hogy a megyei bíróság által teljesítettnek tekintett illetékkötelezettség olyan összeghez (246 050 Ft) kapcsolódik, amelyet előíró fizetési meghagyást megsemmisítettek. Hivatkozott arra, hogy az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti feltételek nem teljesültek, és a 2007-es szerződés alapján indult illetékeljárásban a korábbi kérelmet nem kellett figyelembe venni. Sérelmezte, hogy az ítéletből nem tűnik ki, a megyei bíróság miért tartja jogszabálysértőnek az alperesi határozatot.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy az adásvételi szerződés 2007-es ismételt okiratba foglalásával újabb vagyonszerzés nem történt. Kifejtette, hogy a felperes a korábban megfizetett illeték figyelembevételét a szerződésben kifejezetten kérte. Álláspontja szerint az egyszeres tulajdonszerzésre tekintettel nem kötelezhető kétszeresen az illeték megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét - az indokolás részbeni megváltoztatásával - hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság jogerős ítéletében érdemben helyesen rendelkezett az alperesi határozat elsőfokú illetékügyi hatósági határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezéséről, és jogszerűen utasította az elsőfokú illetékügyi hatóságot új eljárásra. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy az elsőfokú illetékügyi hatóság a 2007. május 29-ei szerződés vagyonszerzéssel összefüggésben indult eljárásban hozott első határozatában (2007. október 25-én kelt fizetési meghagyás) a felperes részéről az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti feltételeket igazoltnak tekintette, és a felperes terhére 2%-os illeték alapján szabta ki a 246 050 Ft-os illetéket. Ez a fizetési meghagyás jogerőre is emelkedett. Ezt követően a felperes olyan tartalmú kérelmet terjesztett elő, amely a 2007. évi illetékkiszabással összefüggésben az illeték korábbi 1998. évi megfizetésére hivatkozott. E kérelem alapján az alperes megsemmisítő határozatában előírta az elsőfokú hatóság számára annak vizsgálatát, hogy rendelkezésre áll-e az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti csökkentett mértékű illeték alkalmazására vonatkozó kérelem. Az elsőfokú hatóság azonban az alperesi határozat indokolásában foglaltaktól eltérően ilyen vizsgálatot nem folytatott, és a kérelem meglétének kérdését az 1998-as illetékügyi eljárással összefüggésben annak ellenére nem vizsgálta, hogy megsemmisített határozatában annak alapján szabta ki a kedvezményes mértékű illetéket. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes jelen perben támadott felülvizsgálni kért határozatában szintén nem tért ki arra a körülményre, hogy az előzményi eljárásból az elsőfokú hatóság által átemelt és elfogadott kérelem mennyiben szolgálhatott a kedvezményes mértékű illeték kiszabásának alapjául.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ezért az első- és másodfokú illetékügyi hatóság határozatának indokolása nem felel meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltaknak, mert a kérelem előterjesztettsége körében a döntés indokát nem tartalmazza. A hatóság ezen mulasztása azzal a következménnyel járt, hogy a felperes sem az első-, sem a másodfokú határozatból nem szerzett tudomást arról, hogy a korábban előterjesztett kérelme az eljárásban miért nem vehető figyelembe. Az az indokolásbeli kitétel, hogy a felperes az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti kérelmet nem terjesztette elő, nem adott magyarázatot arra a körülményre, hogy miután az elsőfokú illetékügyi hatóság egy ízben a korábbi kérelmet már elfogadta, az a továbbiakban miért nem fogadható el. Ezzel az illetékügyi hatóság a felperest elzárta az Itv. 23/A. § (8) bekezdése szerinti lehetőségtől, nevezetesen, hogy a nyilatkozatot a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolja. Ez az eljárási mód a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - amint arra a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan hivatkozott - sérti a jogbiztonság elvét, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (5) bekezdésének azon szabályát, hogy az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, jogainak érvényesítésére figyelmezteti.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolását részben megváltoztatva azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.199/2011.)