adozona.hu
AVI 2015.4.37
AVI 2015.4.37
Nem minősül adóraktárban előállított terméknek az az ital, melyen a beltartalom és a zárjegy nem egyezik (2003. évi CXXVII. tv. 73. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú jövedéki hatóság 2009. február 25-én jövedéki ellenőrzést végzett a felperes telephelyén és megállapította, hogy 276 palackon a kiadott zárjegyek felhasználási adatai nem azonosak a terméken található címkék adataival. A zárjegy 16 tf-%-os termékre való felhasználással került bejelentésre, de valójában 21 és 30 tf-%-os terméken volt fellelhető. További 16 palack esetében pedig nem volt adat. Majd folytatólagos ellenőrzés történt, ami hasonló problémát tárt fel, 480 palack esetében...
AVI 2015.4.37 Nem minősül adóraktárban előállított terméknek az az ital, melyen a beltartalom és a zárjegy nem egyezik (2003. évi CXXVII. tv. 73. §)
Az elsőfokú jövedéki hatóság 2009. február 25-én jövedéki ellenőrzést végzett a felperes telephelyén és megállapította, hogy 276 palackon a kiadott zárjegyek felhasználási adatai nem azonosak a terméken található címkék adataival. A zárjegy 16 tf-%-os termékre való felhasználással került bejelentésre, de valójában 21 és 30 tf-%-os terméken volt fellelhető. További 16 palack esetében pedig nem volt adat. Majd folytatólagos ellenőrzés történt, ami hasonló problémát tárt fel, 480 palack esetében nem azonos az adat, 180 palack esetében pedig nincs adat. A termékeket a hatóság lefoglalta. Az elsőfokú hatóság 2252-3/2009. számú határozatával 588 420 Ft jövedéki bírságot szabott ki a felperes terhére, elrendelte az áru elkobzását és megsemmisítését, valamint az üzlet 30 napra történő bezárását. A döntés jogalapjaként a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) vonatkozó rendelkezéseit, így a 4. § a) pontját, 73. § (1), (3), (12) bekezdéseit, 110. § (2), (3) bekezdését, 111. § (1) bekezdés, 114. § (1) bekezdését jelölte meg, továbbá a 36/1997. (XI. 26.) PM rendelet (Zárjegy rendelet) 11/A. § és 11/B. §-ait. Kifejtette határozatában a hatóság, hogy ezen jogszabályok szerint a felperes ellenőrzés alá vont termékei nem minősülnek adóraktárban előállított jövedéki terméknek. Az adat nélküli palackokat további bizonyítékként lefoglalva tartotta. Megjelölte továbbá a határozat a bírság összegszerűségére vonatkozó jogszabályhelyeket, azt, hogy a bírság mérséklésének mely okból nem volt jogalapja, a szakértő igénybevételének szükségtelenségét, az üzletbezárásra vonatkozó törvényi jogalapot, valamint azt, hogy a jövedéki adó kivetéséről nem kellett gondoskodnia, mert a termékek elkobzását és megsemmisítését rendelte el.A fellebbezés folytán eljárt alperes előbb az eljárást felfüggesztette a D. Kft. (továbbiakban: Kft.) adóvizsgálatáig (ettől a cégtől szerezte be a felperes az alkoholtermékeket), majd 2018/2010. számú határozatával kisebb részben megváltoztatta az elsőfokú határozatot, az üzletbezárást mellőzte, valamint az elkobzást és megsemmisítést is szintén tekintettel arra, hogy e kérdésben majd a büntetőeljárásban születik döntés. A jövedéki bírság kiszabását nem érintette. A tényállást kiegészítette annyiban, hogy a Kft. vizsgálata alapján az volt megállapítható, hogy a tőle beszerzett termék után adóbevallás nem történt, a csatolt szállítólevélen feltüntetett áru adózott volta nem volt megállapítható. Annak nincs jelentősége, hogy a felperes mindezt tudta vagy sem, mert a Jöt. az objektív felelősség talaján áll, tehát elegendő az adózás alól elvont termék birtokban tartása a jogellenesség megállapításához. A címke és az üvegben talált termék egyezősége pedig kétséget nem ébresztett, ezt a vizsgálat megerősítette, melyet a felperes más telephelyén, de azonos áruból történt mintavétel támaszt alá. A kellő körültekintést - mint szubjektív elemet - csak az üzletbezárás feloldása körében lehetett értékelni. Megjegyzendő még, hogy mindezt követően az elsőfokú hatóság saját hatáskörben kiegészítette kisebb mértékben a határozatát, amely ellen szintén fellebbezést nyújtott be a felperes. A kiegészítő határozat is megváltoztatásra került annyiban, hogy további 16 palack vonatkozásában 19 820 Ft jövedéki bírságfizetési kötelezettséget írt elő a hatóság.
A felperes keresettel fordult a bírósághoz, amelyben egyrészről kifejtette, hogyha a másodfokú hatóság eljárást felfüggesztő döntése indokolt volt, akkor a Kft. eljárásának befejezése előtti döntéshozatal megalapozatlan. Másrészről a tényállás felderítetlen, a palackok tényleges tartalmát kellett volna vizsgálni, a címketartalom önmagában nem lehetett volna mérvadó a zárjeggyel kapcsolatos megállapításhoz. A más eljárásban lefolytatott szakértői vizsgálat sem lehetett volna perdöntő. Helytelenül értelmezi az alperes a Jöt. 119. § (11) bekezdését, legfeljebb téves zárjegy felhelyezés miatti mulasztási bírság lett volna alkalmazható és nem a Jöt. 114. §-a szerinti törvénysértés. Kifejtette azt is, hogy az adó alapja és mértéke megállapítása nem a zárjegy adatain alapul, hanem a számlákon és kísérő okmányokon. Álláspontja szerint az alperesi határozat a vámhatóság saját korábbi döntéseinek is ellentmond.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Idézte a Jöt. vonatkozó rendelkezéseit és rögzítette, hogy ezek értelmében csak az a termék minősülhet adóraktárban előállított (palackozott) terméknek, amelyik beltartalma, címkéje és zárjegye megegyezik. (Egyéb dokumentum, számla, szállítólevél erre nem alkalmas.) Az egyezőség hiányát a felperes a per tárgyalásán elismerte, ezáltal a szakértői bizonyítás elmaradása a Jöt. 119. § (11) bekezdését nem sértette. Az alperes nem jövedéki adót szabott ki, hanem bírságot, mint szankciót, melynek összegszerűségét a felperes nem vitatta. Az eljárás felfüggesztésére azért került sor, hogy a tényállás alapos feltárásához kellő információ álljon rendelkezésre, és nem rontja le ezt a körülményt, ha a folytatás még azelőtt történt, hogy a másik eljárás jogerősen befejeződött volna. A szabad bizonyítás elve ezért nem sérült, mert a Jöt. az objektív felelősség elvén áll, azaz, a nem adóraktárban előállított termék birtoklása, birtokban tartása elég a jogsértéshez. Az elsőfokú bíróság nem talált olyan helyzetet, hogy hatálytalan jogszabály került volna alkalmazásra a hatóságok részéről. Ezt az ítélet indokolása részletesen is kifejti.
Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a felülvizsgálati bíróság a keresetnek adjon helyt az elsőfokú közigazgatási határozat egyidejű megsemmisítése mellett. Kérte továbbá a felperes azt is, hogy a bíróság az alperes 5804-2/2009. számú végzése (a szám helyesen 5835-3/2009.) jogellenességét is mondja ki. Ez a végzés rendelkezett a másodfokú eljárás felfüggesztéséről.
Másodlagosan azt kérte a felperes, hogy a felülvizsgálati bíróság az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra. Mindkét esetben perköltséget igényelt. A kérelem indokaként előadta, hogy az elsőfokú ítélet egyrészt megalapozatlan, mert a Pp. 206. § (1) bekezdés szerinti bizonyítási kötelezettségnek nem tesz eleget, másrészről törvénysértő, amennyiben helytelenül értelmezi a Jöt. 73. § (3) bekezdését és 114. § (1)-(2) bekezdését. Kifejtette a felperes, hogy olyan többletkövetelményt ért bele ezekbe a jogszabályokba a hatóság és a bíróság, ami abban nincs benne. Ugyanis a jövedéki termék adóraktárban előállított voltát a bíróság szerint csak a címke, zárjegy és a palacktartalom teljes egyezősége igazolhatja, más okmány nem. Márpedig a Jöt. ezt így kategorikusan nem tartalmazza. Mindezen kívül a mérlegelés köréből kimaradt több fontos szempont, pl.: hamis zárjegyet nem talált a hatóság, az adóraktár által igényelt zárjegy volt a terméken, tehát nem lehet azt mondani, hogy az árut adóraktáron kívül állították elő. A termék származását a szállítólevelek egyértelműen igazolják, azt pedig, hogy az adóraktár, azaz a Kft. megfizette-e ténylegesen az adót, irreleváns jelen ügyben, azonban, ha mégsem irreleváns, akkor viszont tisztázni kellett volna, hogy megfizette-e. Az ezzel kapcsolatos jogorvoslati eljárás viszont még jelenleg is folyik. A felperes a kísérőokmányok birtokában joggal vélelmezhette az adó megfizetését a Kft. által.
A felfüggesztés, majd a folytatás még a jogerős befejezés előtt aggályos, sérti a Ket. ide vonatkozó rendelkezéseit. A másodfokú hatóság ugyanis nemcsak adatokat, tényeket, de következtetéseket is átvett a párhuzamosan futó eljárásból, amely annak jogerős befejezése előtt jogsértőnek tekintendő. A zárjegyeltérés miatt büntetőeljárás is indult, de az ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást, és a lefoglalt termékek kiadását rendelte el a felperes részére. Az indokolás szerint ugyanis nem volt észlelhető adóhiány.
Összességében tehát a felperesi felülvizsgálati kérelem lényege, hogy a termékek nem minősültek adóraktáron kívül előállítottnak, hiszen rendelkezett adóraktár által felhelyezett zárjeggyel. A termékek eredete igazolt, a jövedéki bírság kiszabásának nem volt helye.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a zárjegy kizárólag annak a terméknek bizonyítja az adóraktári előállítását, melyre a felhasználó nyilvántartása szerint azt felhelyezték. Csak a három adat teljes egyezősége bizonyíthatja az adóraktári előállítást. Példát is hozott állítása alátámasztására, amennyiben kifejtette, hogy egy 16%-os alkoholra bejelentett zárjegy nem igazolhatja egy 30%-os alkohol adóraktárban történő előállítását. Kérte ezért a felülvizsgálati kérelem elutasítását.
A Kúria a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Jöt. 73. § (1) bekezdése szerint: "Az alkoholterméknek - kivéve a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, valamint az 5,5 térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú, legfeljebb 0,33 literes kiszerelésű terméket az b)-c) pont alá nem tartozó szabadforgalomba bocsátása, az importálása, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket, a más tagállamból való behozatalát követően belföldön való forgalomba hozatala a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet." A Jöt. 73. § (3) bekezdése értelmében: "A zárjegy az alkoholtermék palackjára vagy legkisebb fogyasztói csomagolási egységére felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra (palackozásra), és onnan került kiszállításra, továbbá, hogy a harmadik országból, illetve tagállamból a közösségi vámjog, illetve e törvény rendelkezései szerint került behozatalra."
A Jöt. 114. § (1) bekezdése értelmében: "A természetes személy - a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kivételével -, amennyiben jövedéki terméket adóraktáron kívül előállít, illetve olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelyet nem adóraktárban állítottak elő vagy amelyet - import jövedéki termék esetén - nem vámkezeltek, a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet."
A rögzített tényállás és az idézett jogszabályok alapján a felülvizsgálati bíróság kiemeli, hogy a felperes kereseti kérelme több elemből álló jogi érvek felsorakoztatásából tevődött össze, mellyel az alperesi határozat jogellenessége mellett érvelt. A kereseti felvetéseket az elsőfokú ítélet megválaszolta. Ugyanakkor - helyesen - az ügyben valóban releváns két szempontot, azaz a zárjegy törvényi funkcióját, valamint a Jöt. objektív felelősségen alapuló szankciórendszerét emelte ki, mint döntése alapját.
A felülvizsgálati bíróság utal arra, hogy az elsőfokú hatóság a jövedéki bírságot azon indokkal szabta ki, hogy ellenőrzése során számos palack olyan alkoholterméket talált a felperes telephelyén, melyen lévő zárjegy nem volt azonos a benne lévő termék alkoholtartalmával. A törvény szabályozása szerint pedig nem minősülhet adóraktárban előállított terméknek az az ital, melyen a beltartalom és a zárjegy nem egyezik.
A bírságot megalapozó ezen indokon az alperesi másodfokú határozat sem változtatott, azaz erre nézve a részben megváltoztató alperesi döntés nem vonatkozott. Tény, hogy a másodfokú hatóság többletinformációkat is beépített határozatába (pl.: a Kft. vizsgálati anyagából ismert további adatokat), de ez nem változtatott a bírságkiszabás alap-jogalapján. Mivel az alperes nem adófizetésre kötelezte a felperest, hanem bírságolta, ezért a felülvizsgálati bíróság lényegében egyetért a felperessel abban, hogy irreleváns jelen ügyben, hogy a Kft. megfizette-e az adót vagy sem. Ennélfogva az sem mérvadó, hogy az alperes azelőtt fejezte be saját eljárását (felfüggesztés után folytatva), hogy a Kft. ügyében a jogorvoslati eljárás lezárult volna.
Rögzíteni szükséges még, hogy sem az alapügyben eljáró vámszervek, sem az elsőfokú bíróság nem tudott a mérlegelés körébe bevonni egyéb szempontokat (pl.: nem találtak hamisított zárjegyet, illetve a palackokon lévő zárjegyeket is adóraktár igényelte, és az áru eredetét a szállítólevelek igazolták stb.), mivel jelen jövedéki ügy jellege nem teszi lehetővé a mérlegelést. A Jöt. szankciórendszere az objektivitás talaján áll, a bírságot az árut birtokló felperesnek akkor is meg kell fizetnie, ha nem volt ráhatása az elkövetett törvénysértésre, azaz nem tudta ellenőrizni a zárjegy és a termék teljes azonosságát. Az ebből eredő hátrányt, kárt a felperes a beszállítójával szembeni polgári perben érvényesítheti.
Nem osztotta a felülvizsgálati bíróság a felperes azon érvelését sem, hogy a termék azért nem minősülne adóraktáron kívül előállítottnak, mert a zárjegyet ténylegesen adóraktár helyezte fel. Ezzel szemben a bíróság álláspontja szerint perdöntő az a körülmény, hogy milyen zárjegy van a terméken. A zárjegy hitelesítést szolgál, azaz minden vonatkozásban és minden adatában valóságot kell tartalmaznia. Alkalmatlan a hitelesítési funkcióra az a zárjegy, amely nem minden adatában egyezik a jelölt termékével, azaz amelyre felhelyezték. A zárjegy igazoló funkciójának hiánya (nem olyan terméken van, mint amit hitelesítenie kellene), az adóraktári előállítást dönti meg, ez pedig objektív felelősség alapján bírságot von maga után.
Ennélfogva a felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy az elsőfokú ítélet sem a Pp. 206. § (1) bekezdését, sem a Jöt. idézett két rendelkezését [73. § (1), (3) és 114. § (1) bekezdés] nem sértette meg.
Mivel a felperes a kereseti kérelemhez hasonlóan a felülvizsgálati kérelemben is kifogás tárgyává tette a másodfokú közigazgatási eljárást felfüggesztő végzés jogszerűségét, ezért a felülvizsgálati bíróság külön is rögzíti, hogy a közigazgatási hatóság egyes nevesített végzései (nem az ügy érdemében hozott döntései) ellen külön bírósági jogorvoslatnak nemperes eljárásban van helye [Ket. 109. § (2) bekezdés]. Erről az elsőfokú bíróság is tájékoztatta a felperest, mint ahogy reagált a felfüggesztés megszüntetésére, az eljárás folytatása tárgyában előterjesztett felperesi kifogásokra is, helyesen azt rögzítve, hogy ennek jelen ügy érdemi elbírálását illetően nincs relevanciája. Ezzel a felülvizsgálati bíróság is maradéktalanul egyetért.
Mivel az elsőfokú bíróság a tényállást alaposan feltárta, abból okszerű következtetést vont le. Ezért a jogszerű ítéletet a felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.179/2011.)