adozona.hu
AVI 2015.4.33
AVI 2015.4.33
Az Áfatörvény 89. § (1) bekezdésében írt mentesség a felet csak akkor illeti meg, ha a gazdasági kapcsolat ténye bizonyított [2007. évi CXXVII. tv. 89. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2009. I. negyedévében 3 676 000 Ft értékben 114,89 tonna búzát értékesített az N. Slovakia S. (továbbiakban: szlovák cég) részére, akinek a képviseletében N. Lajos járt el. A szállítás Magyarország területéről közvetlenül Romániába, a szlovák cég vevőjének telephelyére történt. A kamionokra való felrakodást N. Lajos irányította. A szállítást követően N. Lajos a CMR egy példányát visszajuttatta a felperesnek, amelyen a romániai vevő az áru átvételét igazolta. Az adóhatóság 2009. I. ...
AVI 2015.4.33 Az Áfatörvény 89. § (1) bekezdésében írt mentesség a felet csak akkor illeti meg, ha a gazdasági kapcsolat ténye bizonyított [2007. évi CXXVII. tv. 89. § (1) bek.]
A felperes 2009. I. negyedévében 3 676 000 Ft értékben 114,89 tonna búzát értékesített az N. Slovakia S. (továbbiakban: szlovák cég) részére, akinek a képviseletében N. Lajos járt el. A szállítás Magyarország területéről közvetlenül Romániába, a szlovák cég vevőjének telephelyére történt. A kamionokra való felrakodást N. Lajos irányította. A szállítást követően N. Lajos a CMR egy példányát visszajuttatta a felperesnek, amelyen a romániai vevő az áru átvételét igazolta. Az adóhatóság 2009. I. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatát, illetve pénzösszeg kiutalás előtti adóellenőrzést folytatott le. Az adóhatóság álláspontja szerint a szlovák cég részére végzett értékesítés nem minősül Közösségen belülre történő adólevonási joggal adómentes termékértékesítésnek, a felperesnek 20%-os áfát kellett volna számláznia. Ezért a felperes terhére 735 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és adóbírságot szabott ki.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2010. május 31-i határozatában az elsőfokú határozatot az indokolás részbeni megváltoztatásával helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság a felperes indítványára tanúként hallgatta meg N. Lajost, a szlovák cég törvényes képviselőjét. Ezt követően meghozott jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletét az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 89. § (1) bekezdésére, illetve az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdésére alapozta. Kifejtette, hogy a bíróság által meghallgatott tanú vallomása szerint a felperes és a szlovák cég által kötött termékértékesítési szerződést nem kapcsolódott fuvarozás, a fuvarozókat a román vevő biztosította, és a román vevő viselte a fuvarköltséget is. Mi-után a felperes eladásához, mint termékértékesítéshez szállítás közvetlenül nem kapcsolódott, a felperes nem érvényesíthetett az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése szerinti adómentességet. A megyei bíróság utalt arra, hogy adózás alóli kivételhez vagy mentességhez való jog bizonyítása azt a személyt terheli, aki e jogra hivatkozik. Mivel bizonyított, hogy a fuvarozást nem a felperes és nem a szlovák cég javára végezték, a felperes értékesítése belföldi teljesítési helyű értékesítésnek minősül, a belföldi értékesítést pedig az Áfa. tv. 2. § a) pontja, 55. §-a alapján adófizetési kötelezettség terheli. A felperes az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése szerinti adómentesség törvényes feltételeit nem tudta bizonyítani, ezért a kereset elutasításának volt helye.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra utasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a fuvar költségviselőjének személye önmagában nem elégséges bizonyíték annak eldöntésére, hogy ki szervezte a fuvart. Álláspontja szerint a bíróságnak az eset összes körülményeit kellett volna mérlegelnie, mivel ezt elmulasztotta, döntése és indokolása okszerűtlen, a logika szabályaival ellentétes. Sérelmezte, hogy az adóhatóság a román adóhatóságnál nem kezdeményezett vizsgálatot a román vevő és fuvarozó társaság szerepének tisztázása, ezzel megsértette az Art. 97. § (3)-(6) bekezdését. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet tényállása hiányos, ezért ellentétes a Pp. 213. § (1) bekezdésében, 220. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Nem bírálta el az európai bírósági gyakorlatra és az áfa irányelvre történő felperesi hivatkozást, valamint a román vevő és fuvarozó társaság szerepének tisztázására előterjesztett bizonyítási indítványt, ugyanakkor a tényállás egy részét és a kereset egyes részeit mellőzte. Jogi álláspontként kifejtette, hogy a felperes az adómentes Közösségen belüli termékértékesítés feltételeit teljesítette, a tőle elvárható körültekintéssel eljárva állította ki a számlát. Nem vitatott tény, hogy az eladott áru az országot kamionon elhagyta. A gabona átadásakor eljáró N. Lajos a rakodáskor jelen volt, a kamiont a határig elkísérte, így a felperes joggal feltételezhette, hogy a fuvarozást a szlovák cég képviseletében N. Lajos végezte. Hiányolta a bíróság indokát a román társhatóság megkeresésére vonatkozó felperesi indítvánnyal összefüggésben.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy valamennyi feltárt bizonyíték együttes értékelése alátámasztotta azt az alperesi következtetést, hogy a felperes és a szlovák cég között termékértékesítéshez nem kapcsolódott fuvarozás, a termék elfuvarozása a gabona továbbértékesítésének eredménye. Utalt e körben a rendelkezésre álló számlára, szerződésre, CMR okmányokra, a felvett nyilatkozatokra, a lefolytatott kapcsolódó vizsgálatra, illetve a bíróság által lefolytatott tanúk meghallgatására. Kiemelte, hogy a bizonyítás kötelezettsége az adómentesség igazolása körében a felperest terheli, és utalt e körben az Art. 99. § (2) bekezdésére hangsúlyozva, hogy az Art. fenti előírása összhangban áll az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával és a hozzáadott-értékadó irányelvvel. Kifejtette továbbá, hogy a perben további bizonyítás nem volt indokolt, a román vevő és fuvarozó megkeresése nélkül is megállapítható volt, hogy a fuvarozás a szlovák cég és a román vevő közötti termékértékesítéshez kötődhet. Utalt e körben a szlovák céggel szemben folytatott kapcsolódó vizsgálatra, N. Lajos tanúvallomására, valamint arra a tényre, hogy a CMR okmányokon a felperes neve nem szerepel. Álláspontja szerint a felperes nem járt el kellő körültekintéssel. Abból a tényből, hogy a gabonát Romániába szállították, illetve a CMR okmányok adattartalmából látnia kellett volna a felperesnek, hogy a fuvarozás nem közte és a szlovák partnere közötti értékesítéshez kapcsolódott, így az adómentesség feltételeinek a termékértékesítés nem felel meg.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes esetében alkalmazható-e az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése szerinti adómentességi szabály.
Az Európai Unió Tanácsának a közös hozzáadott-értékadó-rendszerről szóló 2006/112. EK Irányelve (továbbiakban: Irányelv) 138. cikk (1) bekezdés alapján a tagállamok mentesítik az adó alól a termékértékesítést, ha a termékeket az eladó vagy a beszerző vagy megbízásukból más személy adta fel vagy fuvarozta el az érintett állam területén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulása helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy vagy nem adóalany jogi személy. Ugyanezt fogalmazza meg az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése, mely szerint mentes az adó alól - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.
Az alperes által feltárt tényállás alapján megállapítható volt, hogy a felperes termékértékesítési szerződést kötött a szlovák céggel, amelyet az továbbértékesített romániai cégek felé. A termék Magyarországról a Közösség más tagállamába került, de nem Szlovákiába és onnan Romániába, hanem közvetlenül Romániába. A szlovák cég megfelel az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése szerinti másik adóalany fogalmának. Azt a körülményt, hogy az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése alkalmazható-e a felperes esetében, az dönti el, megállapítható-e, hogy a fuvarozás a felperes vagy a szlovák cég javára végezték-e vagy sem. Amennyiben a végső vevők a román cégek megbízásából és javára végezték a fuvarozást, abban az esetben a felperest nem illeti meg az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdése szerinti mentesség, hiszen közte és a romániai cégek között nem volt gazdasági kapcsolat.
Az alperes helyesen utalt az Art. 99. § (2) bekezdésére, mely a felperesi adózó bizonyítási kötelezettségét írja elő.
A felperes helyesen mutatott rá arra, hogy a felperesi bizonyítási kötelezettséggel szemben az alperest tényállás megállapítási kötelezettség terheli. A tényállás kiegészítését azonban a vonatkozó perjogi szabályok alapján a megyei bíróság is elvégezhette. Ennek keretében került sor N. Lajos tanúkénti meghallgatására. N. Lajos részletes tanúvallomását a megyei bíróság ítéletének indokolásában megfelelően értékelte (5. oldal 3., 4. bekezdése). A Legfelsőbb Bíróság nem találta jogszabálysértőnek azt az ítéleti álláspontot, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok N. Lajos tanúvallomásával együttesen megfelelő alappal szolgáltatnak annak megállapításához, hogy a szállítás nem a felperes által végzett termékértékesítéshez kapcsolódott. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy az adóhatóságnak rendelkezésére állt a szlovák céggel szemben végzett kapcsolódó vizsgálat eredménye is. Ezen adatok ismeretében jogszerűen járt el a megyei bíróság, amikor a román fuvarozó és vevő megkeresett hatóság útján történő vizsgálatát nem tartotta szükségesnek. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy a megyei bíróság nem merítette ki a keresetet, mert nem tett említést a HÉA irányelvre történő felperesi hivatkozásról, illetve nem értékelte külön a felperes román vevők és román fuvarozó szerepének tisztázására előterjesztett bizonyítási indítványát. A megyei bíróság ugyanis a felperes bizonyítási indítványát részben teljesítette, amikor N. Lajost tanúként meghallgatta, és a tanúvallomást ítéletében megfelelően értékelte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben előadottakra figyelemmel utal arra, hogy a Kfv.I.35.085/2011/6 számon elbírált hasonló ügyben - amelyben az elsőfokú bíróság a jelen ügytől eltérően további bizonyítást látott szükségesnek - nem állt rendelkezésre a szlovák cég képviseletében eljárt személy tanúvallomása. Ezért a két ügy megítélése sem lehet azonos.
Az elsőfokú bíróság tehát helytállóan döntött, amikor azt állapította meg, hogy a rendelkezésre álló tényállás és bizonyítékok alapján eldönthető, hogy a felperes jogszerűen alkalmazta-e az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdését vagy sem, ehhez további bizonyítás nem szükséges.
A kifejtettekre figyelemmel Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.167/2011.)