adozona.hu
AVI 2015.4.31
AVI 2015.4.31
Nem elegendő a számlakibocsátó adóalanyiságáról való meggyőződés a kellő körültekintés megállapításához [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005-2007. években bevallásaiban levonásba helyezte a T. Csaba egyéni vállalkozó által kibocsátott 19 darab és az M. Kft. által kibocsátott összesen 23 darab számla általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tartalmát, összesen 33 908 000 forintot. A számlák különböző építési munkálatokról szóltak, a számlákon fizetési módként banki átutalás szerepelt.
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2005-2007. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utól...
AVI 2015.4.31 Nem elegendő a számlakibocsátó adóalanyiságáról való meggyőződés a kellő körültekintés megállapításához [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
A felperes 2005-2007. években bevallásaiban levonásba helyezte a T. Csaba egyéni vállalkozó által kibocsátott 19 darab és az M. Kft. által kibocsátott összesen 23 darab számla általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tartalmát, összesen 33 908 000 forintot. A számlák különböző építési munkálatokról szóltak, a számlákon fizetési módként banki átutalás szerepelt.Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2005-2007. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le, melynek eredményeként hozott 3944312697 számú határozatában a felperes terhére 33 908 000 Ft - adóhiánynak minősülő - áfa különbözetet állapított meg, ezért 16 954 000 Ft adóbírságot szabott ki, továbbá 12 043 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az adóhatóság döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 165. § (2) és 166. § (2) bekezdéseire, és az építőipari kivitelezési, valamint a felelős műszaki vezetői tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályairól és az építési naplóról szóló 51/2000. (VIII. 9.) FVM-GM-KöViM együttes rendelet 15. §-ára alapította, azzal hogy az alapul szolgáló számlák adólevonási jog gyakorolhatóságát alátámasztó hiteles dokumentumnak nem tekinthetők.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperesi jogelőd 2010. február 2. napján meghozott 2899789631 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a jogerős adóhatósági határozat ellen keresetet nyújtott be és elsődlegesen kérte annak - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - megváltoztatását, az adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék törlését, másodsorban az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes, illetve az elsőfokú adóhatóság új eljárására kötelezését. Hivatkozott arra, hogy T. Csaba egyéni vállalkozónak az Áfa. tv. 51. § (1) bekezdésében foglalt - alanyi adómentesség megszűnésével kapcsolatos - bejelentési kötelezettségének elmulasztása nem értékelhető felperes hátrányára, ahogyan az sem, hogy megrendelőinek nem jelentette be az általa igénybe vett alvállalkozókat. Nem helytálló az a megállapítás, hogy felperes nem tudott választ adni arra vonatkozóan, mely munkát, mely vállalkozó végezte, hiszen ez az alvállalkozói szerződésekből egyértelműen megállapítható. Előadta, hogy nem mulasztotta el az alvállalkozóival kapcsolatos tájékozódást, továbbá az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 10. § (1) bekezdésének értelmében T. Csaba jogosult volt a munkákat mással is elvégeztetni. Cáfolta az adóhatóság álláspontját, mely szerint a felek között a gazdasági események nem történtek meg, a számlák az adólevonási jog érvényesítése érdekében kerültek kiállításra. Ennek alátámasztásaként hivatkozott az eljárás során csatolt szerződésekre, építési naplókra, teljesítésigazolásokra, banki átutalásokra. Végül előadta, hogy a vizsgált időszakban a kivitelezések során jóhiszeműen, az adott helyzetben általában elvárható módon járt el. Álláspontja szerint az adóhatóság az eljárása során megszegte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdéseiben, valamint a 86. § (1) bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségét, az adózó javára szolgáló tényeket nem tárt fel, a nem bizonyított körülményeket pedig az adózó terhére értékelte. Az adóhatóság határozatával az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésébe ütközően állapította meg felperes terhére alvállalkozóinak mulasztását, mivel felperes kellő körültekintéssel járt el, ezért jogosult az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerinti adólevonási jog gyakorlására.
Az elsőfokú bíróság 9. számú jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kitért arra, hogy az egyéni vállalkozó számlakibocsátó 2006. október 29. napjáig alanyi adómentes volt, adóalanyisága 2006. október 30-án szűnt meg, így általános forgalmi adót tartalmazó számlát nem bocsáthatott ki. Rögzítette azt is, hogy az egyéni vállalkozó gazdasági tevékenységet csak a vállalkozói igazolványában meghatározott tevékenységi körben folytathat, amibe a számlák szerinti tevékenység nem tartozott bele. Megállapította, hogy az adóhatóság a tényállást részletesen feltárta, a számlakibocsátókat és alvállalkozóikat meghallgatva helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a számlakibocsátók részéről a számlákban szereplő munkálatok elvégzése nem igazolt, ezért a számlák tartalmilag hiteltelenek, amelyek alapján az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjára alapított adólevonási jog nem gyakorolható. A bíróság megítélése szerint a felperes nem járt el kellően körültekintően, ugyanis nem győződött meg a számlakibocsátók személyi és tárgyi feltételeiről, mindössze az adóalanyiságukat ellenőrizte, ez azonban nem elegendő. A felperesnek az általa hivatkozott iratokból egyébként lehetősége lett volna annak felismerésére, hogy a számlakibocsátók tevékenységi köre a kérdéses munkálatokra nem terjed ki.
A Fővárosi Bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, az áfa visszaigénylés jogosságának megállapítását és a kirótt adóbírság, valamint késedelmi pótlék törlését, másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint mind az adóhatósági határozatok, mind az ítélet jogszabálysértő. Az alperesi jogelőd eljárása során megsértette az Art. 86. § (1) és 97. § (4)-(6) bekezdéseit, ugyanis a tényállást nem tisztázta, valamint határozata az Art. 130. §-ába és az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésébe ütközik. Alperes a rendelkezésére bocsátott bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával értékelte felperes hátrányára felperesi alvállalkozók mulasztásait, noha bizonyította, hogy kellő körültekintéssel járt el. A számlakibocsátó társaságok által elkövetett mulasztásokra sem közvetlen, sem közvetett ráhatása nem volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a Kúria eljárása során a jogerős ítéletet vizsgálja felül, ezért a felperesnek az Art. 97. §-ára való hivatkozását csak áttételesen tudta értékelni, ugyanis az elsőfokú bíróság eljárására a Pp. szabályai irányadók, annak 206. § (1) bekezdése ír elő a bíróság számára tényállás-tisztázási kötelezettséget.
A rendelkezésre álló iratok alapján a Kúria - a felperesi érveléssel ellentétben - megállapította, hogy a jogerős ítélet tényállása nem iratellenes, és minden, az ügy érdemi eldöntése szempontjából releváns tényt rögzít, mégpedig a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények, okiratok, bizonyítékok okszerű értékelésével a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően.
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. E szerint nem bármilyen számla, hanem csak a hiteles számla jogosít az adólevonási jog gyakorlására. Hiteles az a számla, amely megfelel az Áfa. tv. 32. § (1), 35. § (1) bekezdéseiben és az Sztv. 15. § (3), 165. § (2) és 166. § (2)-(3) bekezdéseiben foglaltaknak, vagyis alakilag és tartalmilag is hiteles, megbízható.
Az alperes határozata és a jogerős ítélet is részletesen felsorolja, hogy mely tények, bizonyítékok, dokumentumok alapján került sor a felperes által befogadott és levonásba helyezett számlák tartalmi hiteltelenségének megállapítására (Pl.: vállalkozási szerződések, építési naplók, az egyéni vállalkozó számlakibocsátó alanyi adómentessége, az alvállalkozók tevékenységi köre stb.), vagyis az alvállalkozók körében feltárt hiányosságok összességükben tették hiteltelenné a számlákat.
Hangsúlyozza a Kúria, az alperes nem vitatta, hogy a számlában foglalt építési munkák elvégzésre kerültek, a rendelkezésre álló iratok alapján azonban - megalapozottan és jogszerűen - nem látta bizonyítottnak, hogy a számlákban szereplő gazdasági események a számlán szereplő felek között mentek végbe. Ezt a megállapítását alperes megalapozottan tette meg, mert felperes sem a közigazgatási eljárás, sem a per során nem bocsátott rendelkezésre olyan dokumentumokat, amelyekkel igazolni tudta volna, hogy a számlán szereplő munkákat valóban a számlakibocsátók végezték el részére. Az alperes csak a rendelkezésére álló dokumentáció alapján tudja lefolytatni az ellenőrzést, ezért a felperesnek kellett volna rendelkeznie olyan iratokkal, melyek a gazdasági esemény megtörténtét kétséget kizáróan igazolják. A becsatolt dokumentumok azonban hiányosságuk folytán erre nem voltak alkalmasak.
Nem alapos felperesnek az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésére való hivatkozása sem, ugyanis - amennyiben valóban kellően körültekintően jár el - észlelnie kellett volna, hogy az egyéni vállalkozó nem áfa alany, illetve tevékenységi körébe nem tartoznak bele a számlákon feltüntetett munkálatok. Helytálló e körben az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy nem elegendő a számlakibocsátók adóalanyiságáról való meggyőződés a kellő körültekintés megállapításához.
A felperes a peres eljárás során sem bizonyított olyan tényt, körülményt, amely alkalmas lett volna annak alátámasztására, hogy a számlában szereplő felek között, a számla szerinti módon ment volna végbe a gazdasági esemény, vagy, hogy a számlák hiteltelensége olyan okból következett volna be, amely kizárólag rajta kívül álló, a számlakibocsátónak vagy másnak felróható, ezért a kellő körültekintés megállapítására - a számlák fiktív voltára is figyelemmel - nem kerülhet sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben jogszerű, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. I. 35.193/2011.)