BH+ 2015.4.173

A cég felszámolási eljárás befejezését követő törlése után a cég vezető tisztségviselői felelősségének megállapítására irányuló kereset nem terjeszthető elő [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az I. és a III. r. alperes 50-50%-ban tulajdonosai voltak a CS. Kft-nek (a továbbiakban: Kft.). Ennek a Kft-nek az I. r. alperes önálló cégjegyzési, képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője is volt 2004. október 22-étől 2010. április 26-áig. A Kft-t - felszámolási eljárást követően - 2012. június 19-én törölték a cégjegyzékből.
A II. r. alperes az I. r. alperes házastársa. Házasságuk 2010-ben történt felbontása előtt 2008. július 11-én nevezettek tartási szerződést kötöttek, amelyben az elt...

BH+ 2015.4.173 A cég felszámolási eljárás befejezését követő törlése után a cég vezető tisztségviselői felelősségének megállapítására irányuló kereset nem terjeszthető elő [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §].
Az I. és a III. r. alperes 50-50%-ban tulajdonosai voltak a CS. Kft-nek (a továbbiakban: Kft.). Ennek a Kft-nek az I. r. alperes önálló cégjegyzési, képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője is volt 2004. október 22-étől 2010. április 26-áig. A Kft-t - felszámolási eljárást követően - 2012. június 19-én törölték a cégjegyzékből.
A II. r. alperes az I. r. alperes házastársa. Házasságuk 2010-ben történt felbontása előtt 2008. július 11-én nevezettek tartási szerződést kötöttek, amelyben az eltartott I. r. alperes két ingatlan tulajdonjogát ruházta át részben, illetve egészben a II. r. alperesre.
A felperes engedményezés útján a Kft.-vel szemben fennálló követeléseket szerzett meg, amelyek részben, 1 014 174 Ft erejéig nyertek kielégítést a Kft. ellen folyó felszámolási eljárásban.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és a III. r. alperesek felelőssége fennáll a Kft. felszámolási eljárása során ki nem elégített 1 933 179 Ft hitelezői igénye erejéig, és kérte marasztalásukat. Keresetlevelének benyújtásakor igényét a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 50. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Módosított keresetében már ezen túlmenően hivatkozott arra is, hogy a fizetésképtelenség bekövetkezését követően az I. és a III. r. alperesek nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége figyelembevételével jártak el, megsértve a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) bekezdésében írtakat. Egyéb, általa hivatkozott kereseti kérelmeiben szereplő jogcímek, így az I. és a III. r. alperes konszernjogi felelőssége (Gt. 54. § (1) és (2) bekezdés), az I. és a III. r. alperesek társaság felé fennálló felelőssége (Gt. 30. § (1) és (2) bekezdés), a megszűnt cég részesedését átruházó tag felelőssége (Cstv. 63/A. §) nem volt a felülvizsgálati eljárás tárgya.
A felperes másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a II. r. alperes a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. §-a alapján felel a tartozásért.
Harmadlagosan az I. és a II. r. alperes között létrejött tartási szerződés semmisségére hivatkozott, mert érvelése szerint az nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközött, illetve az vele szemben hatálytalan, a szerződés fedezetelvonó jellegére tekintettel.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Ítéletében rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a jogvita kereteinek tisztázását, de ettől függetlenül a határozata érdemben felülbírálható volt.
A másodfokú bíróság többek között kifejtette, a Gt. 50. § (1) és (2) bekezdésén alapuló felelősség, illetve a konszernjogi felelősség két eltérő alakzat. Ugyanazokkal a személyekkel szembeni egyidejű alkalmazásukra nincs törvényes lehetőség. Az eltérő felelősségi jogalapon álló társasági tagi felelősségi alakzatok egyébként sem alapulhatnak azonos tényeken. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által előadottak nem alapozzák meg az I. és a III. r. alperes korlátolt tagi felelősséggel visszaélő magatartásának megállapítását. A csalárd módon kezdeményezett csődeljárás, a reorganizációs terv elkészítésének és egyes hitelezők felsorolásának elmulasztása a tagi felelősség megállapítására nem alkalmas. A felperes, az általa felsorolt egyéb tényeket pedig a bíróság felhívása ellenére nem bizonyította, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
A Cstv. 33/A. §-ára alapított kereset kapcsán azt rögzítette a másodfokú bíróság, hogy egyrészt a felperes erre a jogcímre a Kft. felszámolási eljárásának befejezését követően hivatkozott először. Másrészt az általa előadott tények nem voltak alkalmasak az e körben bizonyítandó törvényi feltételek fennállásának, a hitelezői érdekek elsődlegességét figyelmen kívül hagyó és ezzel okozati összefüggésben a társaság vagyonának csökkenését előidéző, illetve a hitelezői követelések teljes kielégítését meghiúsító ügyvezetői magatartás igazolására.
Ezt követően a jogerős ítélet rögzítette, hogy az elsődleges kereset jogszerű elutasítása folytán a másodlagos és harmadlagos kereseteket nem kellett érdemben vizsgálni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a perben eljárt bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Kérte egyidejűleg az I. és a III. r. alperes mögöttes felelősségének megállapítását a Cstv. 33/A. §-a alapján részítélettel, és ennek alapján a további kérelmeinek megfelelő döntést.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Cstv. 33/A. §-ában, az 1/2007. PJE határozatban, a Csjt. 27. §-ában, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 203. §-ában és 200. § (2) bekezdésében, a Gt. 50. § (1) bekezdésében, a 3/2008. PJE határozatban, valamint a Pp. 163. § (1) bekezdésében és 177. §-ában írtakat.
Előadta, a jogerős ítélet iratellenes megállapítást tartalmaz, nem felel meg ugyanis a valóságnak, hogy a felperes nem terjesztett elő bizonyítási indítványt, tekintve, hogy szakértő kirendelését már 2010-ben kérte.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt egy részében nem tartotta vizsgálhatónak, vizsgálható részében pedig a felhozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúriának, figyelemmel a felülvizsgálati kérelem tartalmára, azt kellett elsődlegesen vizsgálnia, hogy a perben eljárt bíróságok jogszerűen döntöttek-e, amikor nem tartották az I. és a III. r. alperes felelősségének megállapítására irányuló, a Cstv. 33/A. §-ára, illetve a Gt. 50. §-ára alapított kereseti kérelmeket megalapozottnak.
A Gt. 50. §-ára hivatkozással előterjesztett kereseti kérelem kapcsán a Kúria rögzíti, - tartalma szerint - az e jogcímen alapuló kereset valójában az I. és a III. r. alperesek marasztalására irányult. A kft. megszűnését követően a tag (tagok) kötelesek ugyanis helytállni a kft. által ki nem elégített társasági tartozásokért, ha az említett jogszabályban meghatározott jogellenes magatartást tanúsították. A pertárgy értéke, szemben a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal, a 3 millió Ft-ot nem haladja meg, az: 1 933 179 Ft. A felperes ugyanis 2 947 353 Ft hitelezői igényéből a Kft. felszámolása során 1 014 174 Ft erejéig kielégítést nyert. A Pp. 271. § (2) bekezdése értelmében pedig nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati pertárgy érték a 3 millió Ft-ot nem haladja meg. A Kúria ezért e keresetre nézve hozott jogerős döntés tekintetében a felperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította a Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással.
A Cstv. 33/A. §-ára alapított kereseti kérelem tekintetében a Kúria maradéktalanul elfogadta a másodfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a felperes kereseti kérelmének érdemi elbírálását önmagában az zárta ki, hogy annak előterjesztésére 2013. április 12-én került sor, vagyis a Kft. 2012. június 19-i törlését követően. A Cstv. 33/A. §-a ugyanis egyértelműen behatárolja a kereset előterjesztésének idejét, arra kizárólag az adós felszámolási eljárása alatt kerülhet sor.
A Kúria észlelte azt is, hogy a cégnyilvántartás adatai szerint a III. r. alperes nem is volt a Kft. ügyvezetője, így vele szemben a Cstv. 33/A. §-a alapján már ez okból sem lehetett jogszerűen keresetet előterjeszteni annak bizonyítása nélkül, hogy a III. r. alperes az adós döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt [a perben irányadó időpontban hatályos Cstv. 33/A. § (5) bekezdés].
A fent kifejtettekből következően a felperes által állított egyéb jogszabálysértések nem vizsgálhatóak. Nincs ezért jelentősége annak, hogy a jogerős ítélet az iratoknak megfelelően tartalmazza-e, miszerint a felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
A megelőzőekben kifejtettek miatt, a felperesnek nem áll fenn jogi érdeke és ezért nem is vizsgálható, hogy az I. és az III. r. alperes közötti tartási szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző, illetve a Ptk. 203. §-a szerint fedezetelvonó szerződés-e. Az I. r. alperessel szembeni kereset elutasítása miatt nincs olyan fizetési kötelezettsége az I. r. alperesnek, amely tekintetében a II. r. alperes Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti helytállási kötelezettsége felmerülhet. Így a jogerős ítéletnek a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezése sem jogszabálysértő.
Mindezekre tekintettel a Kúria a hivatalból elutasított felülvizsgálati kérelemmel érintett részt meghaladóan a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.178/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Heller Péter ügyvéd által képviselt dr. T. S. felperesnek, dr. Pap Ildikó ügyvéd által képviselt S. M. I. r., S. M-né II. r. és S. Á. III. r. alperesek ellen mögöttes felelősség megállapítása és járulékai iránt a Tatabányai Törvényszék előtt 10.P.20.248/2013. számon indult és a Győri Ítélőtábla Pf.II.20.232/2013/4. számú ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria az I. r. és a III. r. alperes marasztalására irányuló kereset tekintetében hozott jogerős döntéssel szembeni felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasítja, ezt meghaladóan -a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben - a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Megállapítja, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 70.000 (Hetvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. és a III. r. alperes 50-50%-ban tulajdonosai voltak a CS. Kft-nek (a továbbiakban: Kft.). Ennek a Kft-nek az I. r. alperes önálló cégjegyzési, képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője is volt 2004. október 22-étől 2010. április 26-áig. A Kft-t - felszámolási eljárást követően - 2012. június 19-én törölték a cégjegyzékből.
A II. r. alperes az I. r. alperes házastársa. Házasságuk 2010-ben történt felbontása előtt 2008. július 11-én nevezettek tartási szerződést kötöttek, amelyben az eltartott I. r. alperes két ingatlan tulajdonjogát ruházta át részben, illetve egészben a II. r. alperesre.
A felperes engedményezés útján a Kft.-vel szemben fennálló követeléseket szerzett meg, amelyek részben, 1.014.174 Ft erejéig nyertek kielégítést a Kft. ellen folyó felszámolási eljárásban.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és a III. r. alperesek felelőssége fennáll a Kft. felszámolási eljárása során ki nem elégített 1.933.179 Ft hitelezői igénye erejéig, és kérte marasztalásukat. Keresetlevelének benyújtásakor igényét a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 50. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Módosított keresetében már ezen túlmenően hivatkozott arra is, hogy a fizetésképtelenség bekövetkezését követően az I. és a III. r. alperesek nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége figyelembevételével jártak el, megsértve a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) bekezdésében írtakat. Egyéb, általa hivatkozott kereseti kérelmeiben szereplő jogcímek, így az I. és a III. r. alperes konszernjogi felelőssége (Gt. 54. § (1) és (2) bekezdés), az I. és a III. r. alperesek társaság felé fennálló felelőssége (Gt. 30. § (1) és (2) bekezdés), a megszűnt cég részesedését átruházó tag felelőssége (Cstv. 63/A. §) a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezik.
A felperes másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a II. r. alperes a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. §-a alapján felel a tartozásért.
Harmadlagosan az I. és a II. r. alperes között létrejött tartási szerződés semmisségére hivatkozott, mivel érvelése szerint az nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközött, illetve az vele szemben hatálytalan, a szerződés fedezetelvonó jellegére tekintettel.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Ítéletében rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a jogvita kereteinek tisztázását, de ettől függetlenül a határozata érdemben felülbírálható volt.
A másodfokú bíróság többek között kifejtette, a Gt. 50. § (1) és (2) bekezdésén alapuló felelősség, illetve a konszernjogi felelősség két eltérő alakzat. Ugyanazon személyekkel szembeni egyidejű alkalmazásukra nincs törvényes lehetőség. Az eltérő felelősségi jogalapon álló társasági tagi felelősségi alakzatok egyébként sem alapulhatnak azonos tényeken. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által előadottak nem alapozzák meg az I. és a III. r. alperes korlátolt tagi felelősséggel visszaélő magatartásának megállapítását. A csalárd módon kezdeményezett csődeljárás, a reorganizációs terv elkészítésének és egyes hitelezők felsorolásának elmulasztása a tagi felelősség megállapítására nem alkalmas. A felperes, az általa felsorolt egyéb tényeket pedig a bíróság felhívása ellenére nem bizonyította, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
A Cstv. 33/A. §-ára alapított kereset kapcsán azt rögzítette a másodfokú bíróság, hogy egyrészt a felperes erre a jogcímre a Kft. felszámolási eljárásának befejezését követően hivatkozott először. Másrészt az általa előadott tények nem voltak alkalmasak az e körben bizonyítandó törvényi feltételek fennállásának, a hitelezői érdekek elsődlegességét figyelmen kívül hagyó és ezzel okozati összefüggésben a társaság vagyonának csökkenését előidéző, illetve a hitelezői követelések teljes kielégítését meghiúsító ügyvezetői magatartás igazolására.
Ezt követően a jogerős ítélet rögzítette, hogy az elsődleges kereset jogszerű elutasítása folytán a másodlagos és harmadlagos kereseteket nem kellett érdemben vizsgálni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a perben eljárt bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Kérte egyidejűleg az I. és a III. r. alperes mögöttes felelősségének megállapítását a Cstv. 33/A. §-a alapján részítélettel, és ennek alapján a további kérelmeinek megfelelő döntést.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Cstv. 33/A. §-ában, az 1/2007. PJE határozatban, a Csjt. 27. §-ában, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 203. §-ában és 200. § (2) bekezdésében, a Gt. 50. § (1) bekezdésében, a 3/2008. PJE határozatban, valamint a Pp. 163. § (1) bekezdésében és 177. §-ában írtakat.
Előadta, a jogerős ítélet iratellenes megállapítást tartalmaz, nem felel meg ugyanis a valóságnak, hogy a felperes nem terjesztett elő bizonyítási indítványt, hiszen szakértő kirendelését már 2010-ben kérte.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt egy részében nem tartotta vizsgálhatónak, vizsgálható részében pedig a felhozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúriának, figyelemmel a felülvizsgálati kérelem tartalmára, azt kellett elsődlegesen vizsgálnia, hogy a perben eljárt bíróságok jogszerűen döntöttek-e, amikor nem tartották az I. és a III. r. alperes felelősségének megállapítására irányuló, a Cstv. 33/A. §-ára, illetve a Gt. 50. §-ára alapított kereseti kérelmeket megalapozottnak.
A Gt. 50. §-ára hivatkozással előterjesztett kereseti kérelem kapcsán a Kúria rögzíti, - tartalma szerint - az e jogcímen alapuló kereset valójában az I. és a III. r. alperesek marasztalására irányult. A kft. megszűnését követően a tag (tagok) kötelesek ugyanis helytállni a kft. által ki nem elégített társasági tartozásokért, ha az említett jogszabályban meghatározott jogellenes magatartást tanúsították. A pertárgy értéke, szemben a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal, a 3 millió Ft-ot nem haladja meg, az: 1.933.179 Ft. A felperes ugyanis 2.947.353 Ft hitelezői igényéből a Kft. felszámolása során 1.014.174 Ft erejéig kielégítést nyert. A Pp. 271. § (2) bekezdése értelmében pedig nincs helye felülvizsgálatnak olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati pertárgy érték a 3 millió Ft-ot nem haladja meg. A Kúria ezért e keresetre nézve hozott jogerős döntés tekintetében a felperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította a Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással.
A Cstv. 33/A. §-ára alapított kereseti kérelem tekintetében a Kúria maradéktalanul osztotta a másodfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy a felperes kereseti kérelmének érdemi elbírálását önmagában az zárta ki, hogy annak előterjesztésére 2013. április 12-én került sor, vagyis a Kft. 2012. június 19-i törlését követően. A Cstv. 33/A. §-a ugyanis egyértelműen behatárolja a kereset előterjesztésének idejét, arra kizárólag az adós felszámolási eljárása alatt kerülhet sor.
A Kúria észlelte azt is, hogy a cégnyilvántartás adatai szerint a III. r. alperes nem is volt a Kft. ügyvezetője, így vele szemben a Cstv. 33/A. §-a alapján már ez okból sem lehetett jogszerűen keresetet előterjeszteni annak bizonyítása nélkül, hogy a III. r. alperes az adós döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt [a perben irányadó időpontban hatályos Cstv. 33/A. § (5) bekezdés].
A fent kifejtettekből következően a felperes által állított egyéb jogszabálysértések nem vizsgálhatóak. Nincs ezért jelentősége annak, hogy a jogerős ítélet az iratoknak megfelelően tartalmazza-e, miszerint a felperes a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
A megelőzőekben kifejtettek miatt, a felperesnek nem áll fenn jogi érdeke és ezért nem is vizsgálható, hogy az I. és az III. r. alperes közötti tartási szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző, illetve a Ptk. 203. §-a szerint fedezetelvonó szerződés-e. Az I. r. alperessel szembeni kereset elutasítása miatt nincs olyan fizetési kötelezettsége az I. r. alperesnek, amely tekintetében a II. r. alperes Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti helytállási kötelezettsége felmerülhet. Így a jogerős ítéletnek a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezése sem jogszabálysértő.
Mindezekre tekintettel a Kúria a hivatalból elutasított felülvizsgálati kérelemmel érintett részt meghaladóan a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért személyes költségmentessége folytán a le nem rótt eljárási illeték a Pp. 86. § (1) bekezdése, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 56. § (1) bekezdése, illetve a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban rendelkező 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az államot terheli. Az alpereseknek felülvizsgálati eljárási költségük nem merült fel, így arról a Kúriának rendelkeznie nem kellett.
Budapest, 2015. január 29.
Dr.Pethnőné dr.Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr.Vezekényi Ursula sk. előadó bíró, Dr.Osztovits András sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.178/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.