BH+ 2015.4.172

A felszámolási eljárásban benyújtott kifogás elbírálása során a bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy két hitelező közötti jogvitában hozzon döntést, csak az adós és hitelezője közötti jogvitában jogosult eljárni az adós vagyonának a hitelezők közötti szétosztása tekintetében [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 2. § (1) bek., 51. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A kifogást előterjesztő hitelező bank (a továbbiakban: hitelező), amely az adós számlavezetője is volt, az adóssal folyószámla hitelszerződést és forgóeszköz hitelszerződést kötött, melyből eredő követelését a t.-i 3401 és 3402 hrsz.-ú ingatlanokon 970 000 000 Ft erejéig fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosította.
A beavatkozó hitelező bankot (a továbbiakban: beavatkozó hitelező) az adóssal kötött megbízási jogviszonyból eredő követelés biztosítására 780 000 000 Ft legmagasabb öss...

BH+ 2015.4.172 A felszámolási eljárásban benyújtott kifogás elbírálása során a bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy két hitelező közötti jogvitában hozzon döntést, csak az adós és hitelezője közötti jogvitában jogosult eljárni az adós vagyonának a hitelezők közötti szétosztása tekintetében [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 2. § (1) bek., 51. §].
A kifogást előterjesztő hitelező bank (a továbbiakban: hitelező), amely az adós számlavezetője is volt, az adóssal folyószámla hitelszerződést és forgóeszköz hitelszerződést kötött, melyből eredő követelését a t.-i 3401 és 3402 hrsz.-ú ingatlanokon 970 000 000 Ft erejéig fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosította.
A beavatkozó hitelező bankot (a továbbiakban: beavatkozó hitelező) az adóssal kötött megbízási jogviszonyból eredő követelés biztosítására 780 000 000 Ft legmagasabb összeg erejéig az adós tulajdonában lévő k.-i 6372 hrsz., a t.-i 1936 hrsz. és a t.-i 0467 hrsz. alatti ingatlanokra keretbiztosítéki jelzálogjog illette meg. A beavatkozó hitelező a követelésének végrehajtása érdekében bírósági végrehajtási eljárást kezdeményezett, melynek során a hitelező felé címezve, 2009. november 9-én 378 131 895 Ft összegű hatósági átutalási megbízás érkezett az adósnak a hitelezőnél vezetett pénzforgalmi bankszámlái terhére. E követelésből 2010. november 9. és 2011. február 4. között a hitelező összesen 204 683 229 Ft összeget az adós számláin lévő fedezet nélkül teljesített. A végrehajtás során befolyt összeg a beavatkozó hitelező, mint végrehajtást kérő javára került jóváírásra, aki azt az adóssal szemben fennálló követelései kiegyenlítésére fordította.
2011. május 26-án a hitelező felszólította a beavatkozó hitelezőt, hogy járuljon hozzá a keretbiztosítéki jelzálogjogával terhelt ingatlanokon az azonos ranghelyen való átjegyzéshez 204 683 229 Ft és járulékai erejéig, a beavatkozó hitelező által indított végrehajtási eljárásban járjon el a hitelező arányos jogutódlásának megállapítása érdekében, továbbá tűrje, hogy a három ingatlanból a hitelező az összeg erejéig bírósági végrehajtás útján kielégítést kapjon. A beavatkozó hitelező a felhívásnak nem tett eleget.
2011. augusztus 1-jén az adós képviselője közokiratban elismerte, hogy 204 683 229 Ft összegű jogalap nélküli gazdagodás terheli az adóst a hitelező javára, miután a hitelező tartozatlanul fizetett meg helyette egy az adóssal szemben fennálló követelést. A megállapodás szerint ez kényszerhitelnek minősül, s az adós tudomásul vette, hogy a közöttük korábban létrejött t.-i ingatlanokon fennálló keretbiztosítéki jelzálogjogok ezt a kényszerhitelt is automatikusan biztosítják.
Az adós hozzájárult ahhoz, hogy a beavatkozó jelzálogjogával terhelt ingatlanokra a 204 683 229 Ft és járulékai összeg erejéig a hitelező javára az egyetemleges jelzálogjogok a beavatkozó hitelezőt illető ranghelyen átjegyzésre kerüljenek.
A végrehajtási eljárásban a hitelező jogutódlás iránti kérelmét a bíróság elutasította azzal az indokkal, hogy a végrehajtást kérő (jelen eljárás beavatkozó hitelezője) és a kérelmező (jelen eljárás hitelezője) között nem jött létre engedményezési nyilatkozat.
A 2011. május 27-én előterjesztett kérelemre a bíróság 2011. szeptember 9-én indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a D. Kft.-t jelölve ki.
A hitelező a felszámolóhoz határidőben összesen 782 798 344 Ft összegű követelést jelentett be, mely folyószámla hitelszerződésből, éven túli lejáratú forgóeszköz hitelszerződésből, továbbá a beavatkozó hitelező által kezdeményezett végrehajtás alapján az adósnak a hitelező által vezetett bankszámlájáról a végrehajtó részére fedezet nélkül teljesített kifizetés miatt, jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése címén keletkezett 204 683 229 Ft tőke követelésből eredt. A hitelezői igénybejelentést tartalmazó levél szerint, ez utóbbi követelést az adósnak a beavatkozó hitelező javára bejegyzett jelzálogjogoknak a beavatkozó hitelező követelését csökkentő 204 683 229 Ft erejéig, az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 259. § (2) bekezdése és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 89. §-a alapján, a hitelezőre átszállt jelzálogjog biztosítja. Bejelentéséhez csatolta a követelésének biztosításával kapcsolatos iratokat.
A felszámoló a bejelentett követelésből 705 018 675 Ft-ot a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolt, a Cstv. 49/D. §-a szerint kielégítendő követelésként.
A felszámoló elkészítette az I. számú közbenső mérleget, melyre tett észrevételében a hitelező tájékoztatást és elszámolást kért arra hivatkozva, hogy a beavatkozó hitelező jelzálogjogával terhelt ingatlanok tekintetében a bejegyzett zálogjog részben átszállt reá.
A felszámoló 2012. október 19-én kelt nyilatkozatában a hitelező elszámolásra vonatkozó kérelmét elutasította azzal, hogy a hitelező igénybejelentésében hivatkozott jelzálogjog megosztására vonatkozó bejegyzés a földhivatali nyilvántartásokban nem szerepel, a végrehajtási eljárásban sem következett be a hitelező javára jogutódlás. A felszámoló a felszámolási eljárásban csak azokat a jelzálogjogokat veheti figyelembe, amelyeket a felszámolás kezdő időpontjában az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, vagy azzal kapcsolatban még a felszámolási eljárást megelőzően jogerős bírósági végzés született. A hitelező igényét zálogjoggal biztosított követelésként az ő javára a t.-i ingatlanokra bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjogok alapján sorolta be.
A hitelező kifogást nyújtott be a felszámoló intézkedésével szemben, melyben kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a beavatkozó hitelező jelzálogjogával terhelt ingatlanok értékesítéséből befolyó összegnek a visszaigazolt követelése Cstv. 49/D. §-a szerinti besorolásának megfelelő felosztására, valamint kötelezze a beavatkozó hitelezőt a számára megfizetett összeg arányos részének a felszámoló részére való visszautalására, majd ezt követően a felszámolót ennek az összegnek a hitelező részére történő kifizetésére, illetve a jelzálogjogi megosztással érintett valamennyi ingatlan vonatkozásában a hitelező felé történő elszámolásra és kifizetésre.
Álláspontja szerint a felszámoló jogszabálysértéssel tagadta meg a jelzálogjoggal terhelt ingatlan értékesítéséből befolyó összegekből a hitelező Cstv. 49/D. §-a szerinti kielégítését, és a besorolásnak megfelelő elszámolást. Hivatkozott arra, hogy a felszámoló is a bejelentett teljes tőkekövetelését a Cstv. 49/D. §-a szerint vette nyilvántartásba és igazolta vissza.
Állította, miután a végrehajtási eljárásban igazolta, hogy az adós helyett harmadik személyként teljesített - amelyhez az adós utóbb a hozzájárulását adta, így az adóstól megtérítést követelhet -, az általa a beavatkozó hitelező felé megtérített követelés biztosítékai a Ptk. 286. §-a alapján a törvény erejénél fogva reá átszálltak, annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére, vagy bírósági megállapítására nincs szükség. A felszámoló ezért nem tagadhatta volna meg a törvényen alapuló jelzálogjoga figyelembevételét, sem az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés hiányára, sem pedig a végrehajtási eljárásban hozott végzésre utalva.
A felszámoló a hitelező kifogásának elutasítását kérte.
A beavatkozó kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a hitelező alaptalanul hivatkozott a Ptk. 259. § (2) bekezdésére, mert ez alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett zálogjognak a javára történő átjegyzését követelheti, a Cstv. 49/D. §-a szerinti kielégítést azonban ez nem alapozza meg.
Vitatta azt az állítást, hogy a beavatkozó követelését a hitelező az adós helyett fizette meg. Valójában az önálló bírósági végrehajtó, az adós számlája ellen benyújtott hatósági átutalási megbízás alapján, pénzforgalmi végrehajtás útján végezte el a behajtást az adós számlájáról. A hatósági átutalás teljesítése körében a hitelező pénzforgalmi szolgáltatóként járt el és nem önkéntesen, azzal a céllal, hogy az adós helyett, vagy annak javára teljesítsen a beavatkozó részére. Ezt támasztja alá, hogy az átutalást nem közvetlenül a beavatkozó hitelező, hanem a végrehajtó letéti számlája javára teljesítette. Ez az átutalás sem önkéntes-, sem a hitelező részéről történő kielégítésként nem értékelhető, ezért nem alapozza meg a Ptk. 259. § (2) bekezdésének alkalmazását. Utalt arra is, hogy a zálogjog mint dologi jog a zálogtárgy átadásával, vagy a jelzálogjognak a nyilvántartásba történő be- vagy átjegyzése útján keletkezik.
Arra is hivatkozott, hogy a bírósági végrehajtási eljárásban a behajtott összeg tekintetében a hitelezőre a végrehajtási jog nem szállt át, mert a bírósági végrehajtási eljárás a behajtott összegre nézve részben megszűnik, ezért fogalmilag is kizárt a behajtott összegre a jogutódlás.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló 2012. október 19-én kelt, a hitelezőnek megküldött intézkedését megsemmisítette, egyben kötelezte, hogy a t.-i 0467 és 1936. hrsz. alatti ingatlanok értékesítési bevételéből a Cstv. 49/D. § alapján számoljon el a kifogással élő hitelező és a beavatkozó hitelező felé. Ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
A végzés indokolása szerint a bíróság egyetértett a hitelezővel abban, hogy a k.-i 6372, a t.-i 0467 és 1936 hrsz. alatti ingatlanok tekintetében 204 683 229 Ft összeg erejéig a hitelező a Cstv. 49/D. § szerint visszaigazolt követeléssel rendelkezik és a felszámoló a hitelező felé elszámolásra köteles.
A beavatkozó hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a hitelező kifogását teljes egészében elutasította. Mellőzte a felszámoló kötelezését arra, hogy a t.-i 0467 és 1936. hrsz. alatti ingatlanok értékesítési bevételéből a Cstv. 49/D. §-a alapján számoljon el a kifogással élő hitelező felé.
A végzés indokolásában megállapította, a hitelező a kifogással a felszámolónak amiatt a mulasztása miatt kért jogorvoslatot, mert az adós a t.-i ingatlanok értékesítéséből befolyt vételárból - a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint kielégítendőként visszaigazolt követelése ellenére - részére nem teljesített kifizetést, illetve a k.-i ingatlan értékesítése esetére is megtagadta a Cstv. 49/D. § szerinti elszámolást. Erre tekintettel abban a kérdésben kellett határozni, hogy van-e a felszámolónak a kérdéses ingatlanok tekintetében a hitelezővel szemben a Cstv. 49/D. § szerinti elszámolási kötelezettsége. A kérdés megválaszolásához azonban el kellett dönteni, hogy a hitelezőnek az adóssal szemben bejelentett, a felszámoló által visszaigazolt 204 683 229 Ft tőke és járulékai követelése a t.-i és a k.-i ingatlanon fennálló zálogjog alapján privilegizált követelés-e.
Tekintettel arra, hogy e jogkérdésben - azt elbíráló jogerős ítélet hiányában - nem állapítható meg res iudicata, a hitelező zálogjoga fennállásának és keletkezése időpontjának megállapításánál a hitelező és a beavatkozó hitelező egymás közötti jogviszonyát ebben az eljárásban kell tisztázni. Nem sértette meg ezért az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat azzal, hogy a kifogást elbíráló határozatában a hitelezőnek a beavatkozóval szemben fennálló és nem pénzkövetelésre irányuló igényével kapcsolatos megállapításokat tett.
A kifogás alapján eldöntendő jogkérdést ketté kell bontani: a felszámolási eljárás szabályai és az anyagi jog által megválaszolható részre.
A kifogás elbírálása kapcsán a felszámolást lefolytató bíróság hatásköre a hitelező és a beavatkozó hitelező egymás közötti jogviszonyának csak arra a vizsgálatára terjed ki, hogy állást foglaljon abban: a jogviszonyt a felszámoló tévesen vagy helyesen értelmezte és vette figyelembe.
A felszámolás kezdő időpontjában fennálló helyzetnek megfelelően kell a felszámolónak a hitelezői igényeket nyilvántartásba vennie [Cstv. 4. § (1) bekezdés, 28. § (2) bekezdés f) pontja, 35. § (1) bekezdés]. A Ptk. 262. § (1) bekezdésére és az Inytv. 3. § (2) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a törvény szerint az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés konstitutív (jogkeletkeztető) hatályú. Ez a hatály a Ptk. 259. § (2) bekezdése és a 286. § (1) és (2) bekezdése alapján keletkezett jelzálogjog esetén is érvényesül, mely a Ptk. 259. § (2) bekezdésének tételes rendelkezéséből következik.
A Ptk. 286. §-a szerinti megtérítési jog azt jelenti, hogy az ingatlan-nyilvántartásban az eredeti hitelező követelésének biztosítására bejegyzett zálogjog rangsorában a jelzálogjogát - a megtérítési követelése mértékének összegszerű meghatározása mellett - bejegyezzék [109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 88-90. §]. Utalt az EBH 2008.1887. számú elvi döntésben kifejtettekre.
Ha a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése bármilyen okból elmarad, annak a felszámolási eljárásban az a következménye, hogy a felszámoló a közhiteles nyilvántartással szemben azt nem veszi - nem veheti - figyelembe.
A jelen ügyben a hitelező zálogjoga a kérdéses ingatlanokra nem került bejegyzésre, mert a Ptk. 259. § (2) bekezdése alapján keletkezett, keretbiztosítéki rész-zálogjoga bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatot a zálogjog eredeti jogosultja - a beavatkozó hitelező - nem adta meg.
Mindezekből következően a hitelező kifogásában valójában a beavatkozó hitelezővel szembeni igényét kívánta érvényesíteni, amelyre a Cstv. 51. §-ának rendelkezései nem adnak lehetőséget. A bíróság csak perben hozott ítéletben kötelezheti a beavatkozót annak tűrésére, hogy a bejegyzett jogát csorbító jog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Csak e perben döntheti el a bíróság azt a jogvitát, hogy a hitelezőnek a beavatkozóval szemben van-e, lehet-e megalapozott igénye a Ptk. 259. §-a alapján keletkezett zálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges nyilatkozat kiadásának követelésére. A Ptk. 286. § (2) bekezdése szerinti jogutódi minőség megállapítása érdekében elvégzendő vizsgálat is ebbe a körbe tartozik, ezért az szintén meghaladja jelen kifogásolási nemperes eljárás kereteit.
Mindebből következően nem sértett jogszabályt a felszámoló, amikor a kérdéses ingatlanok értékesítéséből befolyt vételárból a kifogást előterjesztő hitelezővel szemben a Cstv. 49/D. §-ra alapított elszámolást megtagadta.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását a hitelezői igény minősítése kérdésében.
Állította a Ptk. 259. § (2) bekezdésének, 286. § (1) bekezdésének, az Inytv. 3. § (1) bekezdésének megsértését.
Fenntartotta az eljárás során már kifejtett álláspontját, mely szerint a Ptk. 259. § (2) bekezdése, és a 286. § (1) bekezdése alapján a jelzálogjog automatikusan átszáll a teljesítő harmadik személyre, és álláspontja szerint a Ptk. további feltételt nem támaszt a jogátszállás hatályosulása elé.
A másodfokú bíróság kiterjesztő értelmezést adott az Inytv. 3. §-ában írtaknak, ugyanis a jelen eljárásbeli esetben a jelzálogjog nem keletkezik, hanem a már létező zálogjog jogosultja változott meg. Kifejtette, hogy a jogkeletkeztető hatályú jelzálogjog bejegyzés célja, hogy a közhiteles nyilvántartásban bízva szerző harmadik személyek jogai ne sérüljenek, vagyis a valóságban ne lehessen terhesebb az ingatlan, mint az a közhiteles nyilvántartásból kitűnik. Sem a Ptk., sem az Inytv. nem mondja ki, hogy a bejegyzéssel már létrejött jelzálogjog átszállása ne lenne hatályos akkor, ha az átjegyzésre nem kerül sor. A jogutódlás átjegyzésének ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez nem tapad konstitutív hatály, annak mindössze deklaratív hatálya van, mert ennek ellenkezőjét egyik jogszabály sem mondja ki.
A jogszabály logikai felépítéséből is megállapítható, hogy a jogalkotó a jogszabályon alapuló jelzálogjog átszállásának hatályosulását nem kívánta a bejegyzéshez kötni. Utalt itt az Inytv. 32. § (3) bekezdésében írtakra.
Állította, hogy a hitelező nem a beavatkozó hitelezővel szembeni igényét kívánja jelen eljárásban érvényesíteni, kizárólag a jogszabály erejénél fogva fennálló és a felszámoló által eredetileg helyesen vissza is igazolt igényének kíván érvényt szerezni, azaz kéri hitelezői igényét privilegizált követelésként nyilvántartani és a felszámolót kötelezni arra, hogy a Cstv. 49/D. § alapján számoljon el.
Álláspontja szerint eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság, mert a beavatkozó hitelezőt a kifogás nem érinti, a fellebbezését a Pp. 237. §-a alapján hivatalból el kellett volna utasítani, mert a kifogás a beavatkozó hitelezői igényérvényesítésére semmilyen kihatással nincs. A beavatkozó hitelezőnek a kifogás semmilyen jogos érdekét nem befolyásolja.
A beavatkozó hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Elsőként kifejtette, hogy a kifogás alapvetően érinti a beavatkozó hitelező jogát, mert a kifogást benyújtó hitelező arra kérte kötelezni a felszámolót, hogy a jelzálogjoggal terhelt ingatlanok értékesítéséből befolyó összeget a kifogást benyújtó hitelező által állított jelzálogjog megosztása szerint ossza szét közte és a beavatkozó hitelező között. Ez érinti a még el nem adott ingatlant, illetve a még ki nem fizetett árbevételt.
Egyebek mellett arra is hivatkozott, hogy a keretbiztosítéki zálogjog a kifogást benyújtó hitelező javára történő részbeni átszállásának megállapítására vonatkozó igény a beavatkozó hitelezővel és nem az adóssal szemben fennálló, és nem pénzkövetelésre irányuló igény, ezért arról csak külön perben hozható döntés. Mind a két bíróság túlterjeszkedett a Cstv. 38. § (3) bekezdésében és a Pp. 215. §-ában rögzített eljárási kereteken, a hitelező kifogását érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Egyetértett a kifogást benyújtó hitelezővel abban, hogy a jelzálogjog átszállt rá a megfizetett összeg erejéig. Ezt azonban a felszámolási eljárásban csak akkor érvényesíthetné, ha az ingatlan-nyilvántartásba ez bejegyzésre került volna.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati eljárásban elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a Cstv. 51. §-a szerinti eljárásban vizsgálhatta-e a hitelező és a beavatkozó hitelező közötti jogviszonyt, s ennek alapján a felszámoló tevékenységét vagy mulasztását.
A másodfokú bíróság végzésének egészéből következően az a megfogalmazása, mely szerint jogerős ítélet hiányában a kifogást benyújtó hitelező és a beavatkozó hitelező egymás közötti jogviszonyát ebben az eljárásban kellett megállapítani, nem azt jelenti, hogy ez a vizsgálat kiterjedhet a kettőjük közötti jogviszonyban való érdemi döntésre. A kifogás alapján indult eljárásban csak annak a tisztázására kerülhetett sor, hogy bejegyzésre került-e a hitelező zálogjoga.
A bejegyzésnek a kifogás elbírálása szempontjából csak azért van jelentősége, mert attól függően állapítható meg, a felszámoló intézkedése jogszabálysértő-e - vagy sem.
A Kúria hangsúlyozza, hogy olyan esetben, amikor csak az adós és a hitelező közötti jogvitáról van szó, azaz amikor a hitelező állítja, hogy az adóssal szemben fennáll a pénzkövetelését biztosító zálogjoga, és ez más hitelező követelésének fennállását, összegét és biztosítékait nem érinti, a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak kell állást foglalnia arról, hogy valóban létrejött-e az adóssal szemben zálogjoggal biztosított pénzkövetelés, és erre tekintettel a hitelező privilegizált kielégítésre jogosult-e.
Más a helyzet akkor is, amikor az egyik hitelező a másik hitelező nyilvántartásba vett követelése miatt támadja kifogással a felszámoló nyilvántartásba vétellel kapcsolatos intézkedését. Ilyenkor sem a két hitelező közötti jogvitát bírálja el a bíróság, hanem abban a kérdésben határoz, hogy a támadott nyilvántartásba vett követelés valóban fennáll-e az adóssal szemben, illetve azt a felszámoló által meghatározott rangsorban kell-e kielégíteni.
Jelen esetben azonban a hitelező kifogásában lényegében azt állította, hogy a felszámoló rosszul osztotta fel a zálogtárgy értékesítéséből befolyt összeget, mert az részben őt illette volna meg a beavatkozó hitelező által el nem ismert mértékben.
Nyilvánvalóan, ha a hitelezők között nincs vita, és bejelentik a teljes vagy részleges jogutódlást, akkor a felszámolónak e szerint kell eljárnia, és a befolyt összeget a hitelezők megállapodása alapján kell szétosztani közöttük.
A jelen eljárás alapjául szolgáló helyzetben azonban nem született megállapodás az érintett hitelezők között, a beavatkozó hitelező visszautasította a hitelező kérését és nem volt hajlandó a követelésen osztozni.
A Cstv. 2. § (1) bekezdése szerint a "törvény hatálya a gazdálkodó szervezetekre és ezek hitelezőire terjed ki". E jogszabályhelyből az a következtetés vonható le, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság csak az adós és a hitelezője közötti jogvitában jogosult eljárni, az adós vagyonának a hitelezők közötti szétosztása tekintetében. Sem a felszámolónak, sem a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak nincs azonban hatásköre arra, hogy két hitelező közötti jogvitában a felszámolási eljárás során hozzon döntést.
Az eljárás alapjául szolgáló helyzetben tehát a felszámoló kötelessége az, hogy a nyilvántartásoknak megfelelően vegye figyelembe a hitelezői igény- és a zálogjog jogosultját. Ebből következően nem követett el a felszámoló jogszabálysértést azzal, hogy a beavatkozó hitelező zálogjogával terhelt ingatlanokból befolyt vételárat - a beavatkozó hitelező hozzájárulásának hiányában - nem osztotta szét a beavatkozó és a kifogást benyújtó - hitelező között.
Amennyiben a kifogást benyújtó hitelező által állított helyzet fennáll, kötelmi jogi igénye van arra, hogy a beavatkozó hitelező a Ptk. 259. §-a alapján keletkezett zálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatot kiadja, illetve felszámolás esetén arra, hogy a zálogtárgy értékesítéséből befolyt árbevétel alapján a követelés kielégítéseként kapott összeget a beavatkozó a hitelezővel elszámolja. Helytállóan állapította meg a jogerős végzés azt, hogy a Ptk. 286. § (2) bekezdése szerinti jogutódi minőség megállapítása érdekében elvégzendő vizsgálat meghaladja jelen eljárás kereteit, azt csak peres eljárásban lehet elvégezni.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a kifogást teljes egészében elutasító jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.078/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az A. Zártkörűen Működő Részvénytársaság "felszámolás alatt" adós felszámolása iránt indított eljárásban, a Neiger & Társa Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Neiger M. Tibor ügyvéd által képviselt D. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló intézkedése ellen a dr. Ódor Beáta jogtanácsos által képviselt K. Zártkörűen Működő Részvénytársaság hitelező kifogása tárgyában a Nyíregyházi Törvényszéken 7.Fpkh.15-12-000287 számon indult eljárásban - melybe a felszámoló érdekében a dr. Kovács Máté jogtanácsos által képviselt KD. Zártkörűen Működő Részvénytársaság beavatkozott -, a Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.III.30.119/2013/2. számú jogerős végzése ellen a hitelező által 18. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t:

A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a beavatkozónak és a felszámolónak külön-külön 63.500 -63.500 (Hatvanháromezerötszáz - Hatvanháromezerötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A kifogást előterjesztő hitelező bank (a továbbiakban: hitelező) amely az adós számlavezetője is volt, az adóssal folyószámla hitelszerződést és forgóeszköz hitelszerződést kötött - melyből eredő követelését a t-i … hrsz.-ú ingatlanokon 970.000.000 Ft erejéig fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosította.
A beavatkozó hitelező bankot (a továbbiakban: beavatkozó hitelező) az adóssal kötött megbízási jogviszonyból eredő követelés biztosítására 780.000.000 Ft legmagasabb összeg erejéig az adós tulajdonában lévő k-i ... hrsz., a t-i ... hrsz. és a t-i ... hrsz. alatti ingatlanokra keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyeztetett be. A beavatkozó hitelező a követelésének végrehajtása érdekében bírósági végrehajtási eljárást kezdeményezett, melynek során a hitelező felé címezve, 2009. november 9-én 378.131.895 Ft összegű hatósági átutalási megbízás érkezett az adósnak a hitelezőnél vezetett pénzforgalmi bankszámlái terhére. Ezen követelésből 2010. november 9. és 2011. február 4. között a hitelező összesen 204.683.229 Ft összeget az adós számláin lévő fedezet nélkül teljesített. A végrehajtás során befolyt ezen összeg a beavatkozó hitelező, mint végrehajtást kérő javára került jóváírásra, aki azt az adóssal szemben fennálló követelései kiegyenlítésére fordította.
2011. május 26-án a hitelező felszólította a beavatkozó hitelezőt, hogy szíveskedjen a keretbiztosítéki jelzálogjogával terhelt ingatlanokon az azonos ranghelyen való átjegyzéshez 204.683.229 Ft és járulékai erejéig hozzájárulni, a beavatkozó hitelező által indított végrehajtási eljárásban eljárni a hitelező arányos jogutódlásának megállapítása iránt, továbbá tűrni, hogy a három ingatlanból a hitelező az összeg erejéig bírósági végrehajtás útján kielégítést kapjon. A beavatkozó hitelező a felhívásnak nem tett eleget.
2011. augusztus 1-jén az adós képviselője közokiratban elismerte, hogy 204.683.229 Ft összegű jogalap nélküli gazdagodás terheli az adóst a hitelező javára, miután a hitelező tartozatlanul fizetett meg helyette egy az adóssal szemben fennálló követelést. A megállapodás szerint ez kényszerhitelnek minősül, s az adós tudomásul vette, hogy a közöttük korábban létrejött t-i ingatlanokon fennálló keretbiztosítéki jelzálogjogok ezt a kényszerhitelt is automatikusan biztosítják.
Az adós hozzájárult, hogy a beavatkozó jelzálogjogával terhelt ingatlanokra a 204.683.229 Ft és járulékai összeg erejéig a hitelező javára az egyetemleges jelzálogjogok a beavatkozó hitelezőt illető ranghelyen átjegyzésre kerüljenek.
A végrehajtási eljárásban a hitelező jogutódlás iránti kérelmét a Nyíregyházi Városi Bíróság 1601.B.4.VH.3605/2011/2. számú végzésével elutasította azzal az indokkal, hogy a végrehajtást kérő (jelen eljárás beavatkozó hitelezője) és a kérelmező (jelen eljárás hitelezője) között nem jött létre engedményezési nyilatkozat.
A 2011. május 27-én előterjesztett kérelemre a bíróság 2011. szeptember 9-én indította meg az adós felszámolását, felszámolóként a D. Kft-t jelölve ki.
A hitelező a felszámolóhoz határidőben összesen 782.798.344 Ft összegű követelést jelentett be, mely folyószámla hitelszerződésből és éven túli lejáratú forgóeszköz hitelszerződésből eredt, továbbá a beavatkozó hitelező által kezdeményezett végrehajtás alapján az adósnak a hitelező által vezetett bankszámlájáról a végrehajtó felé fedezet nélkül teljesített kifizetés miatt, jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése címén keletkezett 204.683.229 Ft tőke követelésből. A hitelezői igénybejelentést tartalmazó levél szerint, ez utóbbi követelést az adósnak a beavatkozó hitelező javára bejegyzett jelzálogjogoknak a beavatkozó hitelező követelését csökkentő 204.683.229 Ft erejéig, a Ptk. 259.§ (2) bekezdése és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 89.§-a alapján, a hitelezőre átszállt jelzálogjog biztosítja. Bejelentéséhez csatolta a követelésének biztosításával kapcsolatos iratokat.
A felszámoló a bejelentett követelésből 705.018.675 Ft-ot a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 57.§ (1) bekezdés b) pontjába sorolt a Cstv. 49/D.§-a szerint kielégítendőként.
A felszámoló elkészítette az I. számú közbenső mérleget, melyre tett észrevételében a hitelező tájékoztatást és elszámolást kért arra hivatkozva, hogy a beavatkozó hitelező jelzálogjogával terhelt ingatlanok tekintetében a bejegyzett zálogjog részben átszállt reá.
A felszámoló 2012. október 19-én kelt nyilatkozatában a hitelező elszámolásra vonatkozó kérelmét elutasította azzal, hogy a hitelező igénybejelentésében hivatkozott jelzálogjog megosztására vonatkozó bejegyzés a földhivatali nyilvántartásokban nem szerepel, a végrehajtási eljárásban sem következett be a hitelező javára jogutódlás. A felszámoló a felszámolási eljárásban csak azokat a jelzálogjogokat veheti figyelembe, amelyeket a felszámolás kezdő időpontjában az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, vagy azzal kapcsolatban még a felszámolási eljárást megelőzően jogerős bírósági végzés született. A hitelező igényét zálogjoggal biztosított követelésként az ő javára a t-i ingatlanokra bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjogok alapján sorolta be.
A hitelező kifogást terjesztett be a felszámoló intézkedésével szemben, melyben kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a beavatkozó hitelező jelzálogjogával terhelt ingatlanok értékesítéséből befolyó összegnek a visszaigazolt követelése Cstv. 49/D.§ -a szerinti besorolásának megfelelő felosztására, valamint kötelezze a beavatkozó hitelezőt a számára megfizetett összeg arányos részének a felszámoló részére való visszautalására, majd ezt követően a felszámolót ennek az összegnek a hitelező részére történő kifizetésére, illetve a jelzálogjogi megosztással érintett valamennyi ingatlan vonatkozásában a hitelező felé történő elszámolásra és kifizetésre.
Álláspontja szerint a felszámoló jogszabálysértéssel tagadta meg a jelzálogjoggal terhelt ingatlan értékesítéséből befolyó összegekből a hitelező Cstv. 49/D.§-a szerinti kielégítését, és a besorolásnak megfelelő elszámolást. Hivatkozott arra, hogy a felszámoló is a bejelentett teljes tőkekövetelését a Cstv. 49/D.§-a szerint vette nyilvántartásba és igazolta vissza.
Állította, miután a végrehajtási eljárásban igazolta, hogy az adós helyett harmadik személyként teljesített - amelyhez az adós utóbb a hozzájárulását adta, így az adóstól megtérítést követelhet -, az általa a beavatkozó hitelező felé megtérített követelés biztosítékai az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 286.§-a alapján a törvény erejénél fogva reá átszálltak, annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére, vagy bírósági megállapítására nincs szükség. A felszámoló ezért nem tagadhatta volna meg a törvényen alapuló jelzálogjoga figyelembe vételét, sem az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés hiányára, sem pedig a végrehajtási eljárásban hozott végzésre utalva.
A felszámoló a hitelező kifogásának elutasítását kérte.
A beavatkozó kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a hitelező alaptalanul hivatkozott a Ptk.259.§ (2) bekezdésére, mert ez alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett zálogjognak a javára történő átjegyzését követelheti, a Cstv. 49/D.§-a szerinti kielégítést azonban ez nem alapozza meg.
Vitatta azt az állítást, hogy a beavatkozó követelését a hitelező az adós helyett fizette meg. Valójában az önálló bírósági végrehajtó, az adós számlája ellen benyújtott hatósági átutalási megbízás alapján, pénzforgalmi végrehajtás útján végezte el a behajtást az adós számlájáról. A hatósági átutalás teljesítése körében a hitelező pénzforgalmi szolgáltatóként járt el és nem önkéntesen, azzal a céllal, hogy az adós helyett, vagy annak javára teljesítsen a beavatkozó részére. Ezt támasztja alá, hogy az átutalást nem közvetlenül a beavatkozó hitelező, hanem a végrehajtó letéti számlája javára teljesítette. Ez az átutalás sem önkéntes-, sem a hitelező részéről történő kielégítésként nem értékelhető, ezért nem alapozza meg a Ptk. 259.§ (2) bekezdésének alkalmazását. Utalt arra is, hogy a zálogjog mint dologi jog a zálogtárgy átadásával, vagy a jelzálogjognak a nyilvántartásba történő be- vagy átjegyzése útján keletkezik.
Arra is hivatkozott, hogy a bírósági végrehajtási eljárásban a behajtott összeg tekintetében a hitelezőre a végrehajtási jog nem szállt át, mert a bírósági végrehajtási eljárás a behajtott összegre nézve részben megszűnik, ezért fogalmilag is kizárt a behajtott összegre a jogutódlás.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló 2012. október 19-én kelt, a hitelezőnek megküldött intézkedését megsemmisítette, egyben kötelezte, hogy a t-i 0467 és 1936 hrsz. alatti ingatlanok értékesítési bevételéből a Cstv. 49/D.§ alapján számoljon el a kifogással élő hitelező és a beavatkozó hitelező felé. Ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
A végzés indokolása szerint a bíróság egyetértett a hitelezővel abban, hogy a k-i 6372, a t-i 0467 és 1936 hrsz. alatti ingatlanok tekintetében 204.683.229 Ft összeg erejéig a hitelező a Cstv. 49/D.§ szerint visszaigazolt követeléssel rendelkezik és a felszámoló a hitelező felé elszámolásra köteles.
A beavatkozó hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a hitelező kifogását teljes egészében elutasította. Mellőzte a felszámoló kötelezését arra, hogy a t-i 0467 és 1936. hrsz. alatti ingatlanok értékesítési bevételéből a Cstv. 49/D.§-a alapján számoljon el a kifogással élő hitelező felé.
A végzés indokolásában megállapította, a hitelező a kifogással a felszámolónak amiatt a mulasztása miatt kért jogorvoslatot, mert az adós a t-i ingatlanok értékesítéséből befolyt vételárból - a Cstv. 49/D.§ (1) bekezdése szerint kielégítendőként visszaigazolt követelése ellenére - részére nem teljesített kifizetést, illetve a k-i ingatlan értékesítése esetére is megtagadta a Cstv. 49/D.§ szerinti elszámolást. Erre tekintettel abban a kérdésben kellett határozni, hogy van-e a felszámolónak a kérdéses ingatlanok tekintetében a hitelezővel szemben a Cstv. 49/D.§ szerinti elszámolási kötelezettsége. A kérdés megválaszolásához azonban el kellett dönteni, hogy a hitelezőnek az adóssal szemben bejelentett, a felszámoló által visszaigazolt 204.683.229 Ft tőke és járulékai követelése a t-i és a k-i ingatlanon fennálló zálogjog alapján privilegizált követelés-e.
Tekintettel arra, hogy e jogkérdésben - azt elbíráló jogerős ítélet hiányában - nem állapítható meg res iudicata, a hitelező zálogjoga fennállásának és keletkezése időpontjának megállapításánál a hitelező és a beavatkozó hitelező egymás közötti jogviszonyát ebben az eljárásban kell tisztázni. Nem sértette meg ezért az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat azzal, hogy a kifogást elbíráló határozatában a hitelezőnek a beavatkozóval szemben fennálló és nem pénzkövetelésre irányuló igényével kapcsolatos megállapításokat tett.
A kifogás alapján eldöntendő jogkérdést ketté kell bontani: a felszámolási eljárás szabályai és az anyagi jog által megválaszolható részre.
A kifogás elbírálása kapcsán a felszámolást lefolytató bíróság hatásköre a hitelező és a beavatkozó hitelező egymás közötti jogviszonyának csak arra a vizsgálatára terjed ki, hogy állást foglaljon abban: a jogviszonyt a felszámoló tévesen vagy helyesen értelmezte és vette figyelembe.
A felszámolás kezdő időpontjában fennálló helyzetnek megfelelően kell a felszámolónak a hitelezői igényeket nyilvántartásba vennie [Cstv. 4. § (1) bekezdés, 28. § (2) bekezdés f) pontja, 35. § (1) bekezdés]. A Ptk. 262. § (1) bekezdésére és az Inytv. 3. § (2) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a törvény szerint az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés konstitutív (jogkeletkeztető) hatályú. Ez a hatály a Ptk. 259. § (2) bekezdése és a 286. § (1) és (2) bekezdése alapján keletkezett jelzálogjog esetén is érvényesül, mely a Ptk. 259. § (2) bekezdésének tételes rendelkezéséből következik.
A Ptk. 286. §-a szerinti megtérítési jog azt jelenti, hogy az ingatlan-nyilvántartásban az eredeti hitelező követelésének biztosítására bejegyzett zálogjog rangsorában a jelzálogjogát - a megtérítési követelése mértékének összegszerű meghatározása mellett - bejegyezzék [109/1999. (XII.29.) FVM rendelet 88-90.§.] Utalt az EBH2008.1887. számú elvi döntésben kifejtettekre.
Ha a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése bármilyen okból elmarad, annak a felszámolási eljárásban az a következménye, hogy a felszámoló a közhiteles nyilvántartással szemben azt nem veszi - nem veheti - figyelembe.
A jelen ügyben a hitelező zálogjoga a kérdéses ingatlanokra nem került bejegyzésre, mert a Ptk.259.§ (2) bekezdése alapján keletkezett, keretbiztosítéki rész-zálogjoga bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatot a zálogjog eredeti jogosultja - a beavatkozó hitelező - nem adta meg.
Mindezekből következően a hitelező kifogásában valójában a beavatkozó hitelezővel szembeni igényét kívánta érvényesíteni, amelyre a Cstv. 51.§-ának rendelkezései nem adnak lehetőséget. A bíróság csak perben hozott ítéletben kötelezheti a beavatkozót annak tűrésére, hogy a bejegyzett jogát csorbító jog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Csak e perben döntheti el a bíróság azt a jogvitát, hogy a hitelezőnek a beavatkozóval szemben van-e, lehet-e megalapozott igénye a Ptk.259.§-a alapján keletkezett zálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges nyilatkozat kiadásának követelésére. A Ptk. 286.§ (2) bekezdése szerinti jogutódi minőség megállapítása érdekében elvégzendő vizsgálat is ebbe a körbe tartozik, ezért az szintén meghaladja jelen kifogásolási nemperes eljárás kereteit.
Mindebből következően nem sértett jogszabályt a felszámoló, amikor a kérdéses ingatlanok értékesítéséből befolyt vételárból a kifogást előterjesztő hitelezővel szemben a Cstv. 49/D.§-ra alapított elszámolást megtagadta.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását a hitelezői igény minősítése kérdésében.
Állította a Ptk. 259. § (2) bekezdésének, 286. § (1) bekezdésének, az Inytv. 3. § (1) bekezdésének megsértését.
Fenntartotta az eljárás során már kifejtett álláspontját, mely szerint a Ptk. 259. § (2) bekezdése, és a 286. § (1) bekezdése alapján a jelzálogjog automatikusan átszáll a teljesítő harmadik személyre, és álláspontja szerint a Ptk. további feltételt nem támaszt a jogátszállás hatályosulása elé.
A másodfokú bíróság kiterjesztő értelmezést adott az Inytv. 3.§-ában írtaknak, ugyanis a jelen eljárásbeli esetben a jelzálogjog nem keletkezik, hanem a már létező zálogjog jogosultja változott meg. Kifejtette, hogy a jogkeletkeztető hatályú jelzálogjog bejegyzés célja, hogy a közhiteles nyilvántartásban bízva szerző harmadik személyek jogai ne sérüljenek, vagyis a valóságban ne lehessen terhesebb az ingatlan, mint az a közhiteles nyilvántartásból kitűnik. Sem a Ptk., sem az Inytv. nem mondja ki, hogy a bejegyzéssel már létrejött jelzálogjog átszállása ne lenne hatályos akkor, ha az átjegyzésre nem kerül sor. A jogutódlás átjegyzésének ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez nem tapad konstitutív hatály, annak mindössze deklaratív hatálya van, mert ennek ellenkezőjét egyik jogszabály sem mondja ki.
A jogszabály logikai felépítéséből is megállapítható, hogy a jogalkotó a jogszabályon alapuló jelzálogjog átszállásának hatályosulását nem kívánta a bejegyzéshez kötni. Utalt itt az Inytv. 32.§ (3) bekezdésében írtakra.
Állította, hogy a hitelező nem a beavatkozó hitelezővel szembeni igényét kívánja jelen eljárásban érvényesíteni, kizárólag a jogszabály erejénél fogva fennálló és a felszámoló által eredetileg helyesen vissza is igazolt igényének kíván érvényt szerezni, azaz kéri hitelezői igényét privilegizált követelésként nyilvántartani és a felszámolót kötelezni arra, hogy a Cstv. 49/D.§ alapján számoljon el.
Álláspontja szerint eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság, mert a beavatkozó hitelezőt a kifogás nem érinti, a fellebbezését a Pp.237.§-a alapján hivatalból el kellett volna utasítani, hiszen a kifogás a beavatkozó hitelezői igényérvényesítésére semmilyen kihatással nincs. A beavatkozó hitelezőnek a kifogás semmilyen jogos érdekét nem befolyásolja.
A beavatkozó hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Elsőként kifejtette, hogy a kifogás alapvetően érinti a beavatkozó hitelező jogát, mert a kifogást benyújtó hitelező arra kérte kötelezni a felszámolót, hogy a jelzálogjoggal terhelt ingatlanok értékesítéséből befolyó összeget a kifogást benyújtó hitelező által állított jelzálogjog megosztása szerint ossza szét közte és a beavatkozó hitelező között. Ez érinti a még el nem adott ingatlant, illetve a még ki nem fizetett árbevételt.
Egyebek mellett arra is hivatkozott, hogy a keretbiztosítéki zálogjog a kifogást benyújtó hitelező javára történő részbeni átszállásának megállapítására vonatkozó igény a beavatkozó hitelezővel és nem az adóssal szemben fennálló, és nem pénzkövetelésre irányuló igény, ezért arról csak külön perben hozható döntés. Mind a két bíróság túlterjeszkedett a Cstv. 38.§ (3) bekezdésében és a Pp. 215.§-ában rögzített eljárási kereteken, a hitelező kifogását érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Egyetértett a kifogást benyújtó hitelezővel abban, hogy a jelzálogjog átszállt rá a megfizetett összeg erejéig. Ezt azonban a felszámolási eljárásban csak akkor érvényesíthetné, ha az ingatlan-nyilvántartásba ez bejegyzésre került volna.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati eljárásban elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a Cstv. 51. §-a szerinti eljárásban vizsgálhatta-e a hitelező és a beavatkozó hitelező közötti jogviszonyt, s ennek alapján a felszámoló tevékenységét vagy mulasztását.
A másodfokú bíróság végzésének egészéből következően az a megfogalmazása, mely szerint jogerős ítélet hiányában a kifogást benyújtó hitelező és a beavatkozó hitelező egymás közötti jogviszonyát ebben az eljárásban kellett megállapítani, nem azt jelenti, hogy ez a vizsgálat kiterjedhet a kettőjük közötti jogviszonyban való érdemi döntésre. A kifogás alapján indult eljárásban csak annak a tisztázására kerülhetett sor, hogy bejegyzésre került-e a hitelező zálogjoga.
A bejegyzésnek a kifogás elbírálása szempontjából csak azért van jelentősége, mert attól függően állapítható meg, a felszámoló intézkedése jogszabálysértő-e - vagy sem.
A Kúria hangsúlyozza, hogy olyan esetben, amikor csak az adós és a hitelező közötti jogvitáról van szó, azaz amikor a hitelező állítja, hogy az adóssal szemben fennáll a pénzkövetelését biztosító zálogjoga, és ez más hitelező követelésének fennállását, összegét és biztosítékait nem érinti, a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak kell állást foglalnia arról, hogy valóban létrejött-e az adóssal szemben zálogjoggal biztosított pénzkövetelés, és erre tekintettel a hitelező privilegizált kielégítésre jogosult-e.
Más a helyzet akkor is, amikor az egyik hitelező a másik hitelező nyilvántartásba vett követelése miatt támadja kifogással a felszámoló nyilvántartásba vétellel kapcsolatos intézkedését. Ilyenkor sem a két hitelező közötti jogvitát bírálja el a bíróság, hanem abban a kérdésben határoz, hogy a támadott nyilvántartásba vett követelés valóban fennáll-e az adóssal szemben, illetve azt a felszámoló által meghatározott rangsorban kell-e kielégíteni.
Jelen esetben azonban a hitelező kifogásában lényegében azt állította, hogy a felszámoló rosszul osztotta fel a zálogtárgy értékesítéséből befolyt összeget, mert az részben őt illette volna meg a beavatkozó hitelező által el nem ismert mértékben.
Nyilvánvalóan, ha a hitelezők között nincs vita, és bejelentik a teljes vagy részleges jogutódlást, akkor a felszámolónak e szerint kell eljárnia, és a befolyt összeget a hitelezők megállapodása alapján kell szétosztani közöttük.
A jelen eljárás alapjául szolgáló helyzetben azonban nem született megállapodás az érintett hitelezők között, a beavatkozó hitelező visszautasította a hitelező kérését és nem volt hajlandó a követelésen osztozni.
A Cstv. 2. § (1) bekezdése szerint a "törvény hatálya a gazdálkodó szervezetekre és ezek hitelezőire terjed ki". E jogszabályhelyből az a következtetés vonható le, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság csak az adós és a hitelezője közötti jogvitában jogosult eljárni, az adós vagyonának a hitelezők közötti szétosztása tekintetében. Sem a felszámolónak, sem a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak nincs azonban hatásköre arra, hogy két hitelező közötti jogvitában a felszámolási eljárás során hozzon döntést.
Az eljárás alapjául szolgáló helyzetben tehát a felszámoló kötelessége az, hogy a nyilvántartásoknak megfelelően vegye figyelembe a hitelezői igény- és a zálogjog jogosultját. Ebből következően nem követett el a felszámoló jogszabálysértést azzal, hogy a beavatkozó hitelező zálogjogával terhelt ingatlanokból befolyt vételárat - a beavatkozó hitelező hozzájárulásának hiányában - nem osztotta szét a beavatkozó és a kifogást benyújtó - hitelező között.
Amennyiben a kifogást benyújtó hitelező által állított helyzet fennáll, kötelmi jogi igénye van arra, hogy a beavatkozó hitelező a Ptk.259.§-a alapján keletkezett zálogjognak a javára való bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatot kiadja, illetve felszámolás esetén arra, hogy a zálogtárgy értékesítéséből befolyt árbevétel alapján a követelés kielégítéseként kapott összeget a beavatkozó a hitelezővel elszámolja. Helytállóan állapította meg a jogerős végzés azt, hogy a Ptk. 286. § (2) bekezdése szerinti jogutódi minőség megállapítása érdekében elvégzendő vizsgálat meghaladja jelen eljárás kereteit, azt csak peres eljárásban lehet elvégezni.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a kifogást teljes egészében elutasító jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A hitelező felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a beavatkozó hitelező és a felszámoló felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviselettel felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel az elvégzett munkára is.
Budapest, 2014. november 13.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.078/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.