adozona.hu
BH 2015.4.109
BH 2015.4.109
A közszolgálati (kormánytisztviselő) jogviszonyok tekintetében a munkáltatónak nincs másik munkakör felajánlási kötelezettsége, amennyiben a felmentés létszámcsökkentést elrendelő döntés végrehajtásán alapul. A további foglalkoztatás lehetőségét köztisztviselő esetében nem lehet kiterjesztően értelmezni [2011. évi CXCIX. tv. (a továbbiakban: Kttv.) 229. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes kistérségi belső ellenőr munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A munkáltató 2012. június 28-án kelt intézkedésével a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 229. § (1) bekezdése alapján felmentéssel megszüntette a felperes jogviszonyát. Intézkedését azzal indokolta, hogy K. Város Önkormányzata Képviselő-testülete határozatával a polgármesteri hivatalban lészámcsökkentést ...
BH 2015.4.109 A közszolgálati (kormánytisztviselő) jogviszonyok tekintetében a munkáltatónak nincs másik munkakör felajánlási kötelezettsége, amennyiben a felmentés létszámcsökkentést elrendelő döntés végrehajtásán alapul. A további foglalkoztatás lehetőségét köztisztviselő esetében nem lehet kiterjesztően értelmezni [2011. évi CXCIX. tv. (a továbbiakban: Kttv.) 229. § (1) bekezdés].
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes kistérségi belső ellenőr munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A munkáltató 2012. június 28-án kelt intézkedésével a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 229. § (1) bekezdése alapján felmentéssel megszüntette a felperes jogviszonyát. Intézkedését azzal indokolta, hogy K. Város Önkormányzata Képviselő-testülete határozatával a polgármesteri hivatalban lészámcsökkentést rendelt el, és ezzel egyidejűleg a belső ellenőrzési csoport megszüntetéséről döntött. A felperes munkaköre megszűnt a polgármesteri hivatalban, a végzettségének megfelelő másik felajánlható betöltetlen munkakör pedig nem volt, ezért került jogviszonya megszüntetésre.[2] A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet nyújtott be a közigazgatási és munkaügyi bíróságon, és kifogásolta, hogy az alperes valótlan indok alapján szüntette meg a jogviszonyát, továbbá elmulasztották számára felajánlani a betöltetlen pénzügyi osztályvezetői munkakört.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy intézkedése meghozatalára a képviselő-testület döntése alapján került sor a gazdasági-pénzügyi nehézségek miatt, álláshely-felajánlási kötelezettsége pedig a törvény alapján nem volt.
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[5] Indokolásában kifejtette, hogy a felmentés indoka valós és okszerű volt. A város képviselő-testülete a nehéz gazdasági helyzet kezelése érdekében tíz munkakört szüntetett meg az alperesnél, és ezen döntés érintette a belső ellenőrzési csoportban dolgozó négy főt, köztük a felperest is. Bár az osztályvezetői állás valóban nem volt betöltve, a gazdasági helyzetre figyelemmel azonban az e munkakörbe tartozó feladatokat helyettesítéssel látták el, így tovább takarékoskodhattak.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes felmentő határozata jogellenes.
[7] Kötelezte az alperest héthavi illetmény megfizetésére. Kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal, hogy a felperes közgazdász szakképesítéssel és közigazgatási szakvizsgával rendelkezett, amely végzettség megfelelt a pénzügyi osztályvezetői álláshely betöltéséhez, s az 2011. június 26-tól üres volt. A pénzügyi osztályvezető három csoport munkáját irányította, és azt az alperes bizalmi megfontolásból nem kívánta a felperesnek felajánlani. A pénzügyi osztályvezetői álláshelyet utóbb, 2013 márciusában betöltötték, ezen időpontig az e munkakörbe tartozó tevékenységet helyettesítéssel a főkönyvelő, illetve a jegyző látta el.
[8] A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint bár a felmentés indoka valós volt, és a felperes jogviszonya megszüntetésére a képviselő-testület által elrendelt létszámleépítés alapján került sor, az alperes a felmentés indokolásába belefoglalta azt a tényközlést, hogy nincs a felperes végzettségének megfelelő felajánlható munkakör, és ezzel a munkáltató a vizsgálandó felmentési indokok közé beemelte ezt a körülményt is. A munkáltatót nem terhelte munkakör-felajánlási kötelezettség, azonban arra maga vállalt kötelezettséget. Megállapította, hogy a pénzügyi osztályvezetői álláshely szakmai álláshely volt, nem politikai, ezért azzal, hogy a felmentés közlésekor a munkáltatónak tudomása volt ezen álláshely betöltetlenségéről, de azt nem ajánlotta fel, megszegte a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, s a felmentés ez okból nem tekinthető okszerűnek. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy nem volt lehetőség a köztisztviselő továbbfoglalkoztatására, illetve, hogy az elrendelt létszámcsökkentés csak úgy volt megvalósítható, hogy a felperes jogviszonyát megszüntette.
[9] A jogerős ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
[10] A felperes kérte, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét egészítse ki, és állapítsa meg, hogy az alperes a Kttv. 10. §-ában rögzített rendeltetésszerű joggyakorlás elvét megsértette, ennek nyomán jogviszonya a Kttv. 193. § (4) bekezdése alapján a rendeltetésellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg, és kötelezze az alperest elmaradt illetményének megfizetésére a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedéséig.
[11] Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
[12] Álláspontja szerint a törvényszék fellebbezését elbírálva azt állapította meg, hogy a munkáltató intézkedése sértette a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, azonban nem alkalmazta a Kttv. 193. § (4) bekezdésében rögzített jogkövetkezményeket.
[13] Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és a felperes keresetét utasítsa el.
[14] Előadta, hogy a képviselő-testület létszámcsökkentés végrehajtását rendelte el a hivatali szervezetben, annak végrehajtása kötelező volt, emiatt került sor a felperes jogviszonyának felmentéssel való megszüntetésére. A pénzügyi osztályvezetői állásra nem volt bér tervezve, és a hozzárendelt feladat ellátását a polgármester utasítása alapján helyettesítéssel kellett megoldani. Ebből következik, hogy ez az álláshely nem volt felajánlható a felperes számára, így a felmentés indoka egyben okszerű is volt.
[15] A másodfokú bíróság nem értékelte azt a körülményt, hogy a pénzügyi osztályvezetői állásnak a belső ellenőri munkakörhöz képest lényegesen magasabb illetményvonzata volt, s a felperes e munkakörbe történő esetleges kinevezése a létszámleépítéssel célzott bércsökkentéssel ellentétes hatást idézett volna elő. Vitatta, hogy intézkedése a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött volna, illetve a Kttv. 10. § (1) bekezdésében írt tényállási elemek fennálltát a felperes nem is bizonyította. Előadta azt is, hogy amennyiben esetlegesen ezen munkakör betölthető lett volna, abból sem következik okszerűen az a körülmény, hogy létszámleépítés esetén a vezetői beosztással járó státust bárkinek fel kell ajánlani, még abban az esetben sem, ha egyébként végzettsége alapján azt az érintett köztisztviselő betölthette volna. Ezért intézkedése megfelelt a Kttv. 229. § (1) bekezdésének, és nem ütközött a Kttv. 10. § (1) bekezdésébe.
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, míg a felperes a felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[17] Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság jogsértő módon állapította meg, hogy intézkedése a Kttv. 229. § (1) bekezdésébe, illetve 10. § (1) bekezdésébe ütközött.
[18] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felmentés indoka valós volt, az alperesnél a képviselő-testület határozata alapján került sor létszámleépítésre, amely érintette a felperes munkakörét is. Ugyancsak helytállóan állapította meg azt, hogy a Kttv. 229. § (1) bekezdése alapján nem terhelte álláshely-felajánlási kötelezettség a munkáltatót, a jogszabály csupán azt a kötelezettséget támasztotta vele szemben, hogy abban az esetben szüntetheti meg e címen a közszolgálati jogviszonyt, ha a létszámleépítés miatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség.
[19] Az alperes azt közölte a felmentés indokolásában, hogy a felperes végzettségének megfelelő felajánlható munkakör nincs a hivatalban. Ezen ténymegállapítás a másodfokú bíróság ítéletében kifejtettektől eltérően nem tekinthető olyan, a munkáltató által vállalt többletkötelezettségnek, amely alapján valamennyi, a felperes képzettségének megfelelő munkakörben fel kellett volna ajánlani a felperes számára a továbbfoglalkoztatás lehetőségét.
[20] Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy e körben kötelezettséget csupán az általa betölthetőnek minősített munkakörök tekintetében vállalt, a felperes által megjelölt pénzügyi osztályvezetői státus azonban nem tartozott ide.
[21] Az eljárás során az alperes bizonyította, hogy az adott munkakör nem volt betöltve, és nem is tervezte azt, a polgármester utasítása alapján az e munkakörbe tartozó feladatokat a jegyző és a főkönyvelő helyettesítés útján látta el. Mivel a munkakör betöltése nem a létszámleépítéssel célzott bércsökkentést, hanem bérnövelést eredményezett volna, nem volt jogsértő az a megállapítás, mely szerint másik felajánlható betöltetlen munkakör nem volt. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felmentés indoka nemcsak valós, hanem okszerű is volt.
[22] Ugyancsak helytálló az alperes azon érvelése, hogy egy létszámcsökkentés esetén a Kttv. 229. § (1) bekezdésére figyelemmel nem köteles a munkáltató a vezetői feladatokkal járó munkakört valamennyi köztisztviselő számára felajánlani, figyelemmel annak bizalmi jellegére.
[23] Helytállóan érvelt az alperes felülvizsgálati kérelmében a körben is, hogy a felperes fellebbezésében a Pp. 247. § (1) és (2) bekezdésébe ütköző módon változtatta meg keresetét, és irányult igénye az alperesi intézkedés rendeltetésellenességének megállapítására. Bár a törvényszék ítéletében azt rögzítette, hogy a munkáltató intézkedése nem felelt meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, valójában a felmentés okszerűségét nem találta megállapíthatónak azzal, hogy nem ajánlotta fel a betöltetlen pénzügyi osztályvezetői álláshelyet a felperesnek. A másodfokú bíróság sem állapított meg olyan tényállást, amelyre alapítottan jogszerűen juthatott volna arra a következtetésre, hogy az alperes intézkedése sértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Nem merült fel arra adat, hogy a felmentés a felperes jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult volna, így e körben a Kttv. 10. §-át megsértve tett megállapítást a törvényszék.
[24] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Mfv. II. 10.342/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria dr. Papp Gábor ügyvéd által képviselt F. H. Z. felperesnek a dr. Kürtösi Tibor ügyvéd által képviselt Komárom Város Polgármesteri Hivatala alperes ellen közszolgálati jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2.M.388/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.905/2013/9. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes és az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. december 3-án megtartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.905/2013/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.388/2012/19. számú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2002. október 1-jétől intézményi revizori, majd 2008. január 1-jétől kistérségi belső ellenőr munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A munkáltató 2012. június 28-án kelt intézkedésével a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 229. § (1) bekezdése alapján felmentéssel megszüntette a felperes jogviszonyát. Intézkedését azzal indokolta, hogy K. Város Önkormányzata Képviselő-testülete határozatával a polgármesteri hivatalban lészámcsökkentést rendelt el, és ezzel egyidejűleg a belső ellenőrzési csoport megszüntetéséről döntött. A felperes munkaköre megszűnt a polgármesteri hivatalban, a végzettségének megfelelő másik felajánlható betöltetlen munkakör pedig nem volt, ezért került jogviszonya megszüntetésre.
A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet nyújtott be a közigazgatási és munkaügyi bíróságon, és kifogásolta, hogy az alperes valótlan indok alapján szüntette meg a jogviszonyát, továbbá elmulasztották számára felajánlani a betöltetlen pénzügyi osztályvezetői munkakört. Kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette az egyenlő bánásmód követelményét is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy intézkedése meghozatalára a képviselő-testület döntése alapján került sor a gazdasági-pénzügyi nehézségek miatt, álláshely-felajánlási kötelezettsége pedig a törvény alapján nem volt.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság 2.M.388/2012/19. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Indokolásában kifejtette, hogy a felmentés indoka valós és okszerű volt. A város képviselő-testülete a nehéz gazdasági helyzet kezelése érdekében tíz munkakört szüntetett meg az alperesnél, és ezen döntés érintette a belső ellenőrzési csoportban dolgozó négy főt, köztük a felperest is. Bár az osztályvezetői állás valóban nem volt betöltve, a gazdasági helyzetre figyelemmel azonban az e munkakörbe tartozó feladatokat helyettesítéssel látták el, így további pénzt tudtak megspórolni. Megállapítása szerint az alperes intézkedése nem sértette az egyenlő bánásmód követelményét sem.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2012. június 28-án kelt felmentő határozata jogellenes.
Kötelezte az alperest, hogy hét havi illetményként 2.344.300 forintot fizessen meg a felperesnek a perköltség viselése mellett. Kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal, hogy a felperes közgazdász szakképesítéssel és közigazgatási szakvizsgával rendelkezett, amely végzettség megfelelt a pénzügyi osztályvezetői álláshely betöltéséhez, s az 2011. június 26-tól üres volt. A pénzügyi osztályvezető három csoport munkáját irányította, és azt az alperes bizalmi megfontolásból nem kívánta a felperesnek felajánlani. A pénzügyi osztályvezetői álláshelyet utóbb, 2013. márciusában betöltötték, ezen időpontig az e munkakörbe tartozó tevékenységet helyettesítéssel a főkönyvelő, illetve a jegyző látta el.
A másodfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes azon érvelését, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményét sértve szüntette meg jogviszonyát, megalapozottnak tartotta azonban a felajánlható munkakör vonatkozásában, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás megsértésére történő hivatkozással kapcsolatos fellebbezési álláspontot. Kifejtette, hogy bár a felmentés indoka valós volt, és a felperes jogviszonya megszüntetésére a képviselő-testület által elrendelt létszámleépítés alapján került sor, az alperes a felmentés indokolásába belefoglalta azt a tényközlést, hogy nincs a felperes végzettségének megfelelő felajánlható munkakör, és ezzel a munkáltató a vizsgálandó felmentési indokok közé beemelte ezt a körülményt is. A munkáltatót nem terhelte munkakör-felajánlási kötelezettség, azonban arra maga vállalt kötelezettséget. Megállapította, hogy a pénzügyi osztályvezetői álláshely szakmai álláshely volt, nem politikai, ezért azzal, hogy a felmentés közlésekor a munkáltatónak tudomása volt ezen álláshely betöltetlenségéről, de azt nem ajánlotta fel, megszegte a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, s a felmentés ez okból nem tekinthető okszerűnek. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy nem volt lehetőség a köztisztviselő továbbfoglalkoztatására, illetve, hogy az elrendelt létszámcsökkentés csak úgy volt megvalósítható, hogy a felperes jogviszonyát megszüntette.
A jogerős ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
A felperes kérte, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét egészítse ki, és állapítsa meg, hogy az alperes a Kttv. 10. §-ában rögzített rendeltetésszerű joggyakorlás elvét megsértette, ennek nyomán jogviszonya a Kttv. 193. § (4) bekezdése alapján a rendeltetésellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg, és kötelezze az alperest elmaradt illetményének megfizetésére a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedéséig.
Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
Álláspontja szerint a törvényszék fellebbezését elbírálva azt állapította meg, hogy a munkáltató intézkedése sértette a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, azonban nem alkalmazta a Kttv. 193. § (4) bekezdésében rögzített jogkövetkezményeket.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét utasítsa el, és marasztalja a felülvizsgálati eljárás költségében.
Arra hivatkozott, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme a keresetváltoztatás tilalmába ütközött, mivel kereseti kérelme a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmába ütköző alperesi eljárás megállapítására és annak jogkövetkezményei levonására nem tartalmazott kérelmet.
Fellebbezésében hivatkozott először arra, hogy azt is kéri megállapítani, hogy az alperes e jogelvet megsértve járt el, az elmaradt illetmény vonatkozásában azonban ekkor sem terjesztett elő igényt. Megállapítható, hogy a felperes a tilalmazott keresetváltoztatással élt fellebbezésében, illetve ezzel kapcsolatos további igényt csupán felülvizsgálati kérelmében terjesztett elő, amelyre a hatályos szabályok alapján nincs mód.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és a felperes keresetét utasítsa el.
Előadta, hogy a képviselő-testület létszámcsökkentés végrehajtását rendelte el a hivatali szervezetben, annak végrehajtása kötelező volt, emiatt került sor a felperes jogviszonyának felmentéssel való megszüntetésére. A pénzügyi osztályvezetői állásra nem volt bér tervezve, és a hozzárendelt feladat ellátását a polgármester utasítása alapján helyettesítéssel kellett megoldani. Ebből következik, hogy ez az álláshely nem volt felajánlható a felperes számára, így a felmentés indoka egyben okszerű is volt.
A másodfokú bíróság nem értékelte azt a körülményt, hogy a pénzügyi osztályvezetői állásnak a belső ellenőri munkakörhöz képest lényegesen magasabb illetményvonzata volt, s a felperes e munkakörbe történő esetleges kinevezése a létszámleépítéssel célzott bércsökkentéssel ellentétes hatást idézett volna elő. Vitatta, hogy intézkedése a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött volna, illetve a Kttv. 10. § (1) bekezdésébe írt tényállási elemek fennálltát a felperes nem is bizonyította. Előadta azt is, hogy amennyiben esetlegesen ezen munkakör betölthető lett volna, abból sem következik okszerűen az a körülmény, hogy létszámleépítés esetén a vezetői beosztással járó státuszt bárkinek fel kell ajánlani még abban az esetben sem, ha egyébként végzettsége alapján azt az érintett köztisztviselő betölthette volna. Ezért intézkedése megfelelt a Kttv. 229.§ (1) bekezdésének, és nem ütközött a Kttv. 10. § (1) bekezdésébe.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, míg a felperes a felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság jogsértő módon állapította meg, hogy intézkedése a Kttv. 229. § (1) bekezdésébe, illetve 10. § (1) bekezdésébe ütközött.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felmentés indoka valós volt, az alperesnél a képviselő-testület határozata alapján került sor létszámleépítésre, amely érintette a felperes munkakörét is. Ugyancsak helytállóan állapította meg azt, hogy a Kttv. 229. § (1) bekezdése alapján nem terhelte álláshely-felajánlási kötelezettség a munkáltatót, a jogszabály csupán azt a kötelezettséget támasztotta vele szemben, hogy abban az esetben szüntetheti meg e címen a közszolgálati jogviszonyt, ha a létszámleépítés miatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség.
Az alperes azt közölte a felmentés indokolásában, hogy a felperes végzettségének megfelelő felajánlható munkakör nincs a hivatalban. Ezen ténymegállapítás a másodfokú bíróság ítéletében kifejtettektől eltérően nem tekinthető olyan, a munkáltató által vállalt többletkötelezettségnek, amely alapján valamennyi, a felperes képzettségének megfelelő munkakörben fel kellett volna ajánlani a felperes számára a továbbfoglalkoztatás lehetőségét.
Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy e körben kötelezettséget csupán az általa betölthetőnek minősített munkakörök tekintetében vállalt, a felperes által megjelölt pénzügyi osztályvezetői státusz azonban nem tartozott ide.
Az eljárás során az alperes bizonyította, hogy az adott munkakör nem volt betöltve, és nem is tervezte azt, a polgármester utasítása alapján az e munkakörbe tartozó feladatokat a jegyző és a főkönyvelő helyettesítés útján látta el. Mivel a munkakör betöltése nem a létszámleépítéssel célzott bércsökkentést, hanem bérnövelést eredményezett volna, jogsértés nélkül döntött úgy a munkáltató, hogy ezt nem ajánlja fel a felperes számára. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felmentés indoka nemcsak valós, hanem okszerű is volt.
Ugyancsak helytálló az alperes azon érvelése, hogy egy létszámcsökkentés esetén a Kttv. 229. § (1) bekezdésére figyelemmel nem köteles a munkáltató a vezetői feladatokkal járó munkakört valamennyi köztisztviselő számára felajánlani, figyelemmel annak bizalmi jellegére.
Helytállóan érvelt az alperes felülvizsgálati kérelmében a körben is, hogy a felperes fellebbezésében a Pp. 247. § (1) és (2) bekezdésébe ütköző módon változtatta meg keresetét, és irányult igénye az alperesi intézkedés rendeltetésellenességének megállapítására. Bár a törvényszék ítéletében azt rögzítette, hogy a munkáltató intézkedése nem felelt meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, valójában a felmentés okszerűségét nem találta megállapíthatónak azzal, hogy nem ajánlotta fel a betöltetlen pénzügyi osztályvezetői álláshelyet a felperesnek. A másodfokú bíróság sem állapított meg olyan tényállást, amelyre alapítottan jogszerűen juthatott volna arra a következtetésre, hogy az alperes intézkedése sértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Nem merült fel arra adat, hogy a felmentés a felperes jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult volna, így e körben a Kttv. 10. §-át megsértve tett megállapítást a törvényszék. Mindebből következik, hogy megalapozatlanul igényelte a felperes felülvizsgálati kérelmében ezen tényállásra alapítva a jogviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos jogkövetkezményeket.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségét.
A felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, így a fellebbezési eljárási illetéket, illetve a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2014. december 3.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:tisztviselő
(Kúria Mfv. II. 10.342/2014.)