adozona.hu
BH 2015.4.108
BH 2015.4.108
Megalapozhatja a rendkívüli felmondást, ha a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló munkaköri kötelezettségének elmulasztására és az emiatt keletkezett jelentős mértékű leltárhiányra hivatkozik [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 96. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes keresete az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így az az ítélet jogerőre emelkedéséig tart. Kötelezte az alperest a felperes javára a jogellenesség jogkövetkezményeként 10 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány, továbbá végkielégítés, felmondási időr...
BH 2015.4.108 Megalapozhatja a rendkívüli felmondást, ha a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló munkaköri kötelezettségének elmulasztására és az emiatt keletkezett jelentős mértékű leltárhiányra hivatkozik [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 96. § (1) bek.].
[1] A felperes keresete az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így az az ítélet jogerőre emelkedéséig tart. Kötelezte az alperest a felperes javára a jogellenesség jogkövetkezményeként 10 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány, továbbá végkielégítés, felmondási időre járó átlagkereset és elmaradt munkabér megfizetésére.
[3] A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az 1973. október 1-jétől alperesnél munkaviszonyban álló felperes utolsó munkaköre rakodókezelő volt az e.-i és az sz.-i rakodón. A rakodás egész nap folyamatosan zajlott akkor is, amikor a felperes az e.-i rakodón nem volt jelen. A munkavégzésben, az adminisztrálásban, a rakodás megszervezésében a felperesnek nem volt segítsége. A rakodót csak három oldalról zárja kerítés. A fahasználati műszaki vezető ellenőrzési tevékenysége során 2011 szeptemberéig az e.-i rakodón természetben tárolt famennyiségnél eltérést nem tapasztalt. A felperes sem jelentett lopást, rendkívüli eseményt, vagy az ott tárolt famennyiségben bekövetkező olyan csökkenést, változást, amelynek az oka ismeretlen.
[4] A rakodón az alperes évente tart rendes leltárt, azt 2011-ben szeptember 19-től 22-ig tartó időszakra rendelték el. Ekkor a felperesnek normán belüli hiánya volt, a leltárt azonban meg kellett ismételni, amelyre 2011. november 9. és 11. között került sor. A leltár kiértékelése a készletben 121 köbméter hiányt mutatott. A felperes a soron kívüli leltáreljárás szabályosságát nem vitatta, új leltár felvételét nem kérte. 2011. november 10-én tett észrevételében a tárolt akác tűzifánál beszáradásra és kéreghullásra hivatkozott 8%-os mértékben, továbbá arra, hogy az sz.-i rakodón is pakolt, többfelé kellett mennie, ezért nem tudott figyelni a készletre. Utalt arra, hogy a választékkülönbözet azért van, mert többféle választékot kell minősítenie, bizonylat nélkül azonban faanyagot nem adott ki.
[5] 2011. november 21-én a munkáltató a szakszervezet tisztségviselőjével folytatott konzultációt követően rendkívüli felmondást adott ki a felperesnek. Ennek indokolása tartalmazza, hogy a rakodón 121,56 köbméter normán felüli hiány keletkezett. Rögzítette továbbá: "Ön az e.-i rakodó kezelőjeként felelős a rakodó mindenkori rendjéért, az árukészlet szakszerű tárolásáért, kezeléséért és megőrzéséért. Rakodókezelőként minden rendkívüli eseményt köteles az erdészeti igazgatóságra írásban jelenteni. A lefolytatott leltározás eredménye alapján megállapítható, hogy a lényeges munkaköri kötelezettségeit súlyosan, és jelentős mértékben megszegte, hiszen nagy mennyiségű, 121,56 köbméter hiánya keletkezett a rakodón."
[6] A munkáltató a rendkívüli felmondással egyidejűleg a bekövetkezett hiány eredetének feltárása érdekében a felperes ellen hűtlen kezelés bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt tett feljelentést. A nyomozás során kirendelt könyvszakértő véleménye szerint a hiánnyal felmerült kár 2 203 055 forint. A járási ügyészség 2012. március 7-én kelt határozatával a nyomozást megszüntette.
[7] A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás indokának valótlanságára, okszerűtlenségére és arra utalt, hogy a munkáltató jogszerűen leltárhiányra hivatkozással nem szüntetheti meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyt, miután a leltárhiány oka ismeretlen.
[8] Az alperes arra hivatkozott, hogy a rendkívüli felmondás indoka összefoglaló jellegű, annak oka nem a leltárhiány, hanem a készletek szabályos kezelésének, nyilvántartásának, szakszerű tárolásának, a rá bízott vagyon védelmének felperes általi elmulasztása, a munkaköri leírás megszegése. A kirívóan nagy hiány nyilvánvalóan nyilvántartás-vezetési szabálytalanságot jelent.
[9] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondás indokát összefoglaló jelleggel megjelölheti a munkáltató, azt utóbb a perben tartalommal megtöltheti, de nem bővítheti. A bíróságnak ezért a jogvita során kizárólag a rendkívüli felmondásban foglaltakból kell kiindulnia. Annak szóhasználata és összefoglaló jellegű indokolása alapján az intézkedését a munkáltató a leltárhiány bekövetkezése miatt adta ki. A bírói gyakorlat alapján a kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal történő elkövetése és egy hiány ismeretlen okból való bekövetkezése fogalmilag kizárja egymást. Az ismeretlen ok önmagában kizárja a vétkesség megállapítását, így a leltárhiányra alapított rendkívüli felmondás jogellenes (BH 1996.621.).
[10] Az erdészeti igazgató perbeli vallomása szerint először csak 2012 márciusában folytattak vizsgálódást és jutottak olyan eredményre, amely a korábban, 2011. november 21-én kiadott rendkívüli felmondást megerősíteni látszott. A munkáltató a perben pedig először 2013 júniusban jelölte meg konkrétan, hogy melyek azok a kötelezettségszegések, amelyeket a felperes megvalósított. Az elsőfokú bíróság szerint azonban erre ebben az időpontban jogszerűen már nem volt lehetősége. A rendkívüli felmondásban megjelölt összefoglaló indok ezáltal ugyanis a munkáltató részéről utóbb jogellenesen kibővítésre került. Az összefoglaló jelleggel meghatározott lényeges kötelezettségszegés a rendelkezésre álló adatok alapján a munkáltató részéről nem volt kellőképpen alátámasztott és bizonyított. A rendkívüli felmondásban kötelezettségszegésként hivatkozott leltárkészlet nyilvántartás-vezetési hiányosságok nem voltak megállapíthatók. Ilyet sem a büntetőeljárásban készített szakértői vélemény, sem az azt adó és jelen perben tanúként meghallgatott okleveles faipari mérnök nem támasztotta alá. A felperes munkáját rendszeresen ellenőrizni köteles fahasználati műszaki vezető, B. I. a havonként folytatott ellenőrzések során azt tapasztalta, hogy a felperes nyilvántartásai szabályosak voltak, a készletkezelést az előírásoknak megfelelően végezte, eltérés nem volt megállapítható. Cs. A. igazságügyi könyvszakértő véleményében rögzítette, hogy az előírásoknak megfelelően készítette a felperes a havi raktárkészlet-kimutatásokat.
[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta, és az alperest a másodfokú ítélet meghozataláig eltelt időszakra járó elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.
[12] Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg a tényállást, helytálló az abból levont jogkövetkeztetése is, ezért az ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése, 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
[13] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte azzal, hogy az általa időközben a jogerős ítélet alapján megfizetett összeg visszafizetésére is kötelezze a Kúria a felperest. Az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 96. § (1)-(2) bekezdése, 89. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozott.
[14] Álláspontja szerint a rendkívüli felmondás a felperes által érthető, világos, összefoglaló indokolást tartalmazott, utalva a munkaköri leírásában rögzített kötelezettségére, amelynek elmulasztásából következhetett, hogy a feltárt leltárhiány okait a munkáltató nem vizsgálhatta a készletnyilvántartás nem megfelelő vezetése miatt. A munkáltató azt értékelte a felperes részéről súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben elkövetett lényeges kötelezettségszegésnek, hogy az egyszemélyi felelős vezetése alatt álló rakodón 2011. szeptember 30. és 2011. november 9. közötti időszakban több évtizedes rakodókezelői gyakorlata ellenére nem jelzett a közvetlen felettese felé semmilyen problémát (minőségromlásból eredő mennyiségi hiányt, lopást, egyéb mennyiségi korrekcióra okot adó eseményt), ami a készlet mennyiségi változásával járt volna.
[15] Nem a leltárhiányra, hanem arra hivatkozott a munkáltató a rendkívüli felmondásban, hogy a felperes a kezelésére bízott faanyag pontos nyilvántartásáról a két leltár közötti időszakban nem gondoskodott szabályszerűen, mert a készletnyilvántartásban szerepeltetett és a rakodón a valóságban meglévő készlet mennyisége kirívó eltérést mutatott. A nyilvántartásbeli szabálytalanság, mulasztás a faanyaghiány okának feltárását ellehetetlenítette, megakadályozta.
[16] A felperes mulasztásban megnyilvánuló, előzőekben hivatkozott kötelezettségszegéseit a leltárfelvételhez fűzött kifogásában maga is elismerte: "nagy volt a beszáradás, kéreghullás, […] többször volt lopás, […] nem tudtam figyelni a készletre", de minőségromlás kapcsán átminősítést nem kezdeményezett, lopás miatt feljelentést nem tett, a készletért pedig felelős volt. Az alperes az intézkedését tehát olyan okokra alapította, amelyeket már a rendkívüli felmondás alkalmazásánál is a felperes elmondásából ismert. A perben a felmondási okokat nem kívánta kibővíteni, csak az ismert indokokat megerősíteni. A szakértők csak a papír alapú nyilvántartásokat ismerték meg, a valóságos készlettel nem vetették azt össze, így megállapításaik a felperes nyilvántartásbeli mulasztásának hiányáról nem mérvadóak.
[17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban történő fenntartására irányult.
[18] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[19] Az alperes alappal hivatkozott a rendkívüli felmondás indokolásának helytelen értelmezésére. A munkáltató intézkedésének indokolása nemcsak a leltárhiányra, hanem a felperes mint az árukészlet kezeléséért felelős személy munkaköri kötelezettsége súlyos megszegésére, és az ezzel összefüggésben keletkező kárra is utalt.
[20] Alaptalan tehát az eljáró bíróságok azon megállapítása, miszerint a rendkívüli felmondásban összefoglaló módon megjelölt indok - a szóhasználat szerint is - csak a felperes kezelésében lévő készletben bekövetkezett hiány.
[21] Az eljáró bíróságok helyesen hivatkoztak arra, hogy a bírói gyakorlat szerint önmagában a leltárhiány - miután annak oka ismeretlen - vétkes kötelezettségszegés miatti rendkívüli felmondást nem alapozhat meg (BH 1996.621.). A munkáltató által közölt rendkívüli felmondás azonban nemcsak a leltárhiányt jelölte meg okként, hanem hivatkozott a felperes, mint árukészletet kezelő és azért felelős munkavállaló egyes munkaköri kötelezettségeire, melyek megszegése vezetett a leltárhiányhoz, továbbá arra, hogy a leltározás során előadott észrevételei a kötelezettségei elmulasztását bizonyítják, miszerint rendkívüli eseményt (lopást), vagy egyéb problémát korrekcióra okot adó eseményt nem jelzett.
[22] Erre tekintettel megalapozatlan az eljáró bíróságok által levont következtetés, hogy a munkáltató a perben utóbb kívánta tartalommal kitölteni a felperes kötelezettségszegései vonatkozásában a rendkívüli felmondást. Abban összefoglaló módon (nagy mennyiségű hiányt okozó, a rá bízott árukészlet szakszerű tárolását, kezelését, megőrzését, pontos nyilvántartását szolgáló munkaköri kötelezettségei megszegése, elmulasztása) megjelölt okot a munkáltató a perben konkretizálhatta, és bizonyíthatta, függetlenül R. J. erdészeti igazgató elsőfokú bíróság által értékelt nyilatkozatától. A készlet kezelésében hiányosságokat ugyanis a tanú már a 2011. szeptemberi rendes leltárt követően is észlelt, erre figyelemmel rendelte el a rendkívüli leltárt. Így utalt a vagonok megrakható űrtartalmának nem megfelelő bizonylatolására, a kemény lombos tűzifa fajtánként történő bontás nélküli nyilvántartására.
[23] A perben az alperes a rendkívüli felmondás összefoglaló indokát nem bővítette jogellenesen azzal, hogy megjelölte, hogy a felperes a munkaviszonyból származó kötelezettségeit miként szegte meg.
[24] A régi Mt. 96. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó régi Mt. 89. § (2) bekezdése szerint az alperest terhelte a rendkívüli felmondásban felhozott okok valóságának és az intézkedése jogszerűségének a bizonyítása. Ezért az előkészítő iratában előadhatta a felperesnek a készletkezeléssel kapcsolatos munkaköri kötelezettségeit, amelyekkel kapcsolatos mulasztás, avagy azok megsértése vezetett a leltározás során feltárt hiányhoz.
[25] Az alperes bizonyítási indítvánnyal is élt: a nyomozati eljárás során beszerzett szakvéleményeket, a szakvéleményt adó szakértők meghallgatását, tanúbizonyítást indítványozott, okiratokat csatolt. Az eljáró bíróságok azonban téves jogi álláspontjuk folytán ezen bizonyítékokat nem vagy csak részben, a felperes nyilvántartásvezetési kötelezettsége körében értékelték. Ezért a jogerős ítélet megalapozatlan (Mfv. I. 10.750/2013/6.).
[26] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, és új határozat meghozatalára utasította.
[27] A megismételt eljárásban a felperes kötelezettségszegéseire és mulasztásaira vonatkozó bizonyítási eljárás eredményeként az alperes által rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat értékelni kell, és ennek eredményeként kell állást foglalni a rendkívüli felmondás jogszerűségéről.
(Kúria Mfv. I. 10.297/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Fejes János ügyvéd által képviselt B. P. felperesnek a dr. Fodor Márta jogtanácsos által képviselt É. Zrt. alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 8.M.667/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.668/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.668/2013/4. számú ítéletét a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.667/2013/3. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét fejenként 20.000 (húszezer) - 20.000 (húszezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 241.800 (kettőszáznegyvenegyezer-nyolcszáz) forintban állapítja meg.
I n d o k o l á s
A felperes keresete az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, így az az ítélet jogerőre emelkedéséig tart. Kötelezte az alperest a felperes javára a jogellenesség jogkövetkezményeként 10 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány, továbbá végkielégítés, felmondási időre járó átlagkereset és elmaradt munkabér megfizetésére. Marasztalta a felperes perköltségében és az állam javára illetékben.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az 1973. október 1-jétől alperesnél munkaviszonyban álló felperes utolsó munkaköre rakodókezelő volt az e-i és a sz-i rakodón. A rakodás egész nap folyamatosan zajlott akkor is, amikor a felperes az edelényi rakodón nem volt jelen. A munkavégzésben, az adminisztrálásban, a rakodás megszervezésében a felperesnek nem volt segítsége. A rakodót csak három oldalról zárja kerítés. A fahasználati műszaki vezető ellenőrzési tevékenysége során 2011. szeptemberéig az e-i rakodón természetben tárolt famennyiségnél eltérést nem tapasztalt. A felperes sem jelentett lopást, rendkívüli eseményt, vagy az ott tárolt famennyiségben bekövetkező olyan csökkenést, változást, amelynek az oka ismeretlen.
A rakodón az alperes évente tart rendes leltárt, azt 2011-ben szeptember 19-étől 22-éig tartó időszakra rendelték el. Ekkor a felperesnek normán belüli hiánya volt, a leltárt azonban meg kellett ismételni, amelyre 2011. november 9. és 11. között került sor. A leltár kiértékelése a készletben 121 köbméter hiányt mutatott. A felperes a soronkívüli leltáreljárás szabályosságát nem vitatta, új leltár felvételét nem kérte. 2011. november 10-én tett észrevételében a tárolt akác tüzifánál beszáradásra és kéreghullásra hivatkozott 8 %-os mértékben, továbbá arra, hogy a sz-i rakodón is pakolt, többfelé kellett mennie, ezért nem tudott figyelni a készletre. Utalt arra, hogy a választék-különbözet azért van, mert többféle választékot kell minősítenie, bizonylat nélkül azonban faanyagot nem adott ki.
2011. november 21-én a munkáltató a szakszervezet tisztségviselőjével folytatott konzultációt követően rendkívüli felmondást adott ki a felperesnek. Ennek indokolása tartalmazza, hogy a rakodón 121,56 köbméter normán felüli hiány keletkezett. Rögzítette továbbá: "Ön az e-i rakodó kezelőjeként felelős a rakodó mindenkori rendjéért, az árukészlet szakszerű tárolásáért, kezeléséért, és megőrzéséért. Rakodókezelőként minden rendkívüli eseményt köteles az erdészeti igazgatóságra írásban jelenteni. A lefolytatott leltározás eredménye alapján megállapítható, hogy a lényeges munkaköri kötelezettségeit súlyosan, és jelentős mértékben megszegte, hiszen nagy mennyiségű, 121,56 köbméter hiánya keletkezett a rakodón."
A munkáltató a rendkívüli felmondással egyidejűleg a bekövetkezett hiány eredetének feltárása érdekében a felperes ellen hűtlen kezelés bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt tett feljelentést. A nyomozás során kirendelt könyvszakértő véleménye szerint a hiánnyal felmerült kár 2.203.055 forint. A Járási Ügyészség 2012. március 7-én kelt határozatával a nyomozást megszüntette.
A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás indokának valótlanságára, okszerűtlenségére és arra utalt, hogy a munkáltató jogszerűen leltárhiányra hivatkozással nem szüntetheti meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyt, miután a leltárhiány oka ismeretlen.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a rendkívüli felmondás indoka összefoglaló jellegű, annak oka nem a leltárhiány, hanem a készletek szabályos kezelésének, nyilvántartásának, szakszerű tárolásának, a rá bízott vagyon védelmének felperes általi elmulasztása, a munkaköri leírás megszegése. A kirívóan nagy hiány nagyfokú szakmaiatlanságot mutat, nyilvánvalóan nyilvántartás-vezetési szabálytalanságot jelent.
Az első fokú bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondás indokát összefoglaló jelleggel megjelölheti a munkáltató, azt utóbb a perben tartalommal megtöltheti, de nem bővítheti. A bíróságnak ezért a jogvita során kizárólag a rendkívüli felmondásban foglaltakból kell kiindulnia. Annak szóhasználata és összefoglaló jellegű indokolása alapján az intézkedését a munkáltató a leltárhiány bekövetkezése miatt adta ki. A bírói gyakorlat alapján a kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal történő elkövetése és egy hiány ismeretlen okból való bekövetkezése fogalmilag kizárja egymást. Az ismeretlen ok önmagában kizárja a vétkesség megállapítását, így a leltárhiányra alapított rendkívüli felmondás jogellenes (BH 1996.621.).
Az erdészeti igazgató perbeli vallomása szerint először csak 2012. márciusában folytattak vizsgálódást és jutottak olyan eredményre, amely a korábban, 2011. november 21-én kiadott rendkívüli felmondást megerősíteni látszott. A munkáltató a perben pedig először 2013. júniusban jelölte meg konkrétan, hogy melyek azok a kötelezettségszegések, amelyeket a felperes megvalósított. Az elsőfokú bíróság szerint azonban erre ebben az időpontban jogszerűen már nem volt lehetősége. A rendkívüli felmondásban megjelölt összefoglaló indok ezáltal ugyanis a munkáltató részéről utóbb jogellenesen kibővítésre került. Az összefoglaló jelleggel meghatározott lényeges kötelezettségszegés a rendelkezésre álló adatok alapján a munkáltató részéről nem volt kellőképpen alátámasztott és bizonyított. A rendkívüli felmondásban kötelezettségszegésként hivatkozott leltárkészlet nyilvántartás-vezetési hiányosságok nem voltak megállapíthatók. Ilyet sem a büntetőeljárásban készített szakértői vélemény, sem az azt adó és jelen perben tanúként meghallgatott okleveles faipari mérnök nem támasztotta alá. A felperes munkáját rendszeresen ellenőrizni köteles fahasználati műszaki vezető, B. I. a havonként folytatott ellenőrzések során azt tapasztalta, hogy a felperes nyilvántartásai szabályosak voltak, a készletkezelést az előírásoknak megfelelően végezte, eltérés nem volt megállapítható. Cs. A. igazságügyi könyvszakértő véleményében rögzítette, hogy az előírásoknak megfelelően készítette a felperes a havi raktárkészlet kimutatásokat.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta, és az alperest a másodfokú ítélet meghozataláig eltelt időszakra járó elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte. Marasztalta az alperest a fellebbezési illeték és a felperes javára perköltség összegében.
Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg a tényállást, helytálló az abból levont jogkövetkeztetése is, ezért az ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés, 254. § (3) bekezdés alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte azzal, hogy az általa időközben a jogerős ítélet alapján megfizetett összeg visszafizetésére is kötelezze a Kúria a felperest.
Jogszabálysértésként az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 96. § (1) - (2) bekezdése, 89. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozott.
Álláspontja szerint a rendkívüli felmondás a felperes által érthető, világos, összefoglaló indokolást tartalmazott, utalva a munkaköri leírásában rögzített kötelezettségére, amelynek elmulasztásából következhetett, hogy a feltárt leltárhiány okait a munkáltató nem vizsgálhatta a készletnyilvántartás nem megfelelő vezetése miatt. A munkáltató azt értékelte a felperes részéről súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben elkövetett lényeges kötelezettségszegésnek, hogy az egyszemélyi felelős vezetése alatt álló rakodón 2011. szeptember 30. és 2011. november 9. közötti időszakban több évtizedes rakodókezelői gyakorlata ellenére nem jelzett a közvetlen felettese felé semmilyen problémát (minőségromlásból eredő mennyiségi hiányt, lopást, egyéb mennyiségi korrekcióra okot adó eseményt), ami a készlet mennyiségi változásával járt volna.
Nem a leltárhiányra, hanem arra hivatkozott a munkáltató a rendkívüli felmondásban, hogy a felperes a kezelésére bízott faanyag pontos nyilvántartásáról a két leltár közötti időszakban nem gondoskodott szabályszerűen, mert a készletnyilvántartásban szerepeltetett és a rakodón a valóságban meglévő készlet mennyisége kirívó eltérést mutatott. A nyilvántartásbeli szabálytalanság, mulasztás a faanyag-hiány okának feltárását ellehetetlenítette, megakadályozta.
A felperes mulasztásban megnyilvánuló, előzőekben hivatkozott kötelezettségszegéseit a leltárfelvételhez fűzött kifogásában maga is elismerte: "nagy volt a beszáradás, kéreghullás, … többször volt lopás, … nem tudtam figyelni a készletre", de minőségromlás kapcsán átminősítést nem kezdeményezett, lopás miatt feljelentést nem tett, a készletért pedig felelős volt. Az alperes az intézkedését tehát olyan okokra alapította, amelyeket már a rendkívüli felmondás alkalmazásánál is a felperes elmondásából ismert. A perben a felmondási okokat nem kívánta kibővíteni, csak az ismert indokokat megerősíteni. A szakértők csak a papír alapú nyilvántartásokat ismerték meg, a valóságos készlettel nem vetették azt össze, így megállapításaik a felperes nyilvántartásbeli mulasztásának hiányáról nem mérvadóak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban történő fenntartására irányult.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§. (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alperes alappal hivatkozott a rendkívüli felmondás indokolásának helytelen értelmezésére. A munkáltató intézkedésének indokolása nemcsak a leltárhiányra, hanem a felperes, mint az árukészlet kezeléséért felelős személy munkaköri kötelezettsége súlyos megszegésére, és az ezzel összefüggésben keletkező kárra is utalt: "Ön az edelényi MÁV-rakodó kezelőjeként felelős a rakodó mindenkori rendjéért, az árukészlet szakszerű tárolásáért, kezeléséért és megőrzéséért. Munkaköréhez tartozóan Önnek kell gondoskodnia a kezelésére bízott vagyon pontos nyilvántartásáról, azok gondos kezeléséről és megőrzéséről leltári elszámolási kötelezettség mellett. Rakodókezelőként minden rendkívüli eseményt köteles az erdészet igazgatóságán írásban jelenteni. A lefolytatott leltározás eredménye alapján megállapítható, hogy Ön a lényeges munkaköri kötelezettségeit súlyosan és jelentős mértékben megszegte, hiszen nagy mennyiségű, 121,56 köbméter hiánya keletkezett a rakodón. A leltározás kapcsán előadott észrevételeit nem tudom érdemi magyarázatként elfogadni a 121,56 köbméter készlethiányra, hiszen a leltárt megelőzően az előző leltárt (2011.09.30.) követően lopás gyanúja miatt feljelentést Ön nem tett egy esetben sem, és egyéb problémát, korrekcióra okot adó eseményt sem jelzett a közvetlen felettesének" (M.1602/11/4. szám alatt csatolt rendkívüli felmondás 2. oldal 4-7. bekezdés).
Alaptalan tehát az eljáró bíróságok azon megállapítása, miszerint a rendkívüli felmondásban összefoglaló módon megjelölt indok - a szóhasználat szerint is - csak a felperes kezelésében lévő készletben bekövetkezett hiány.
Az eljáró bíróságok helyesen hivatkoztak arra, hogy a bírói gyakorlat szerint önmagában a leltárhiány - miután annak oka ismeretlen - vétkes kötelezettségszegés miatti rendkívüli felmondást nem alapozhat meg (BH 1996.621.). A munkáltató által közölt rendkívüli felmondás azonban nemcsak a leltárhiányt jelölte meg okként, hanem hivatkozott a felperes, mint árukészletet kezelő és azért felelős munkavállaló egyes munkaköri kötelezettségeire, melyek megszegése vezetett a leltárhiányhoz, továbbá arra, hogy a leltározás során előadott észrevételei a kötelezettségei elmulasztását bizonyítják, miszerint rendkívüli eseményt (lopást), vagy egyéb problémát korrekcióra okot adó eseményt nem jelzett.
Erre tekintettel megalapozatlan az eljáró bíróságok által levont következtetés, hogy a munkáltató a perben utóbb kívánta tartalommal kitölteni a felperes kötelezettségszegései vonatkozásában a rendkívüli felmondást. Abban összefoglaló módon (nagy mennyiségű hiányt okozó, a rábízott árukészlet szakszerű tárolását, kezelését, megőrzését, pontos nyilvántartását szolgáló munkaköri kötelezettségei megszegése, elmulasztása) megjelölt okot a munkáltató a perben konkretizálhatta, és bizonyíthatta függetlenül R. J. erdészeti igazgató elsőfokú bíróság által értékelt nyilatkozatától. A készlet kezelésében hiányosságokat ugyanis a tanú már a 2011. szeptemberi rendes leltárt követően is észlelt, erre figyelemmel rendelte el a rendkívüli leltárt. Így utalt a vagonok megrakható űrtartalmának nem megfelelő bizonylatolására, a kemény lombos tüzifa fajtánként történő bontás nélküli nyilvántartására.
A perben az alperes a rendkívüli felmondás összefoglaló indokát nem bővítette jogellenesen azzal, hogy megjelölte, hogy a felperes a munkaviszonyból származó kötelezettségeit miként szegte meg.
A régi Mt. 96. § (2) bekezdés alapján alkalmazandó régi Mt. 89. § (2) bekezdés szerint az alperest terhelte a rendkívüli felmondásban felhozott okok valóságának és az intézkedése jogszerűségének a bizonyítása. Ezért az előkészítő iratában előadhatta a felperesnek a készletkezeléssel kapcsolatos munkaköri kötelezettségeit, amelyekkel kapcsolatos mulasztás, avagy azok megsértése vezetett a leltározás során feltárt hiányhoz.
E körben az alperes bizonyítási indítvánnyal is élt: a nyomozati eljárás során beszerzett szakvéleményeket, a szakvéleményt adó szakértők meghallgatását, tanúbizonyítást indítványozott, okiratokat csatolt. Az eljáró bíróságok azonban téves jogi álláspontjuk folytán ezen bizonyítékokat nem, vagy csak részben a felperes nyilvántartásvezetési kötelezettsége körében értékelte. Ezért a jogerős ítélet megalapozatlan (Mfv.I.10.750/2013/6.).
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, és új határozat meghozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a felperes kötelezettségszegéseire és mulasztásaira vonatkozó bizonyítási eljárás eredményeként az alperes által rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat értékelni kell, és ennek eredményeként kell állást foglalni a rendkívüli felmondás jogszerűségéről.
A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárásban felmerült illeték összegét és a peres felek költségét csak megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni.
Budapest, 2015. január 28.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.297/2014.)