BH 2015.4.115

A másodfokú adóhatóság által elrendelt új eljárás az alapeljárással egységet képez. Az elévülés meghosszabbítására vonatkozó szabályok az eljárás megindulását tekintik meghatározónak [2003. évi XCII. tv. 164. § (13), (1) bek., 189. § (2) bek.; 2010. évi CXXX. tv. 15. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1]Az adóhatóság a felperesnél a megbízólevél felhatalmazása alapján, 2007. április 24-én 2002-2006. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést kezdett.
[2]A revízió eredményeként 2012. január 26-án hozott határozatában 2002. január 1-jétől 2005. december 31-ig terjedő időszakra, elévülés miatt, nem tett megállapítást, 2006. évre azonban személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho) adónemekben felperes terhére ad...

BH 2015.4.115 A másodfokú adóhatóság által elrendelt új eljárás az alapeljárással egységet képez. Az elévülés meghosszabbítására vonatkozó szabályok az eljárás megindulását tekintik meghatározónak [2003. évi XCII. tv. 164. § (13), (1) bek., 189. § (2) bek.; 2010. évi CXXX. tv. 15. § (1) bek.].
[1]Az adóhatóság a felperesnél a megbízólevél felhatalmazása alapján, 2007. április 24-én 2002-2006. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést kezdett.
[2]A revízió eredményeként 2012. január 26-án hozott határozatában 2002. január 1-jétől 2005. december 31-ig terjedő időszakra, elévülés miatt, nem tett megállapítást, 2006. évre azonban személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho) adónemekben felperes terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
[3]Az alperes a 2012. június 12. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
[4]Ebben előírta, hogy a tényállás tisztázása céljából az elsőfokú adóhatóságnak nyilatkoztatnia kell az eddig meg nem hallgatott személyeket, illetve az okirati tanúkat a kölcsönügyletekkel kapcsolatban. Az érdemi döntést a nyilatkozatok, a rendelkezésre álló adatok, az új eljárásra okot adó körülmények és az ezekkel összefüggő tényállási elemek megvizsgálása alapján, indokolási kötelezettséget is teljesítve kell meghozni.
[5]A 2012. augusztus 7-én kiállított "Megbízólevél az új eljárásra utasított vizsgálat folytatásához", elnevezésű megbízólevéllel az adóhatóság elrendelte a felperesnél az ellenőrzés "továbbfolytatását".
[6]Az új eljárás eredményeként az elsőfokú adóhatóság a 2013. január 24-én kelt határozatban 2002. január 1-jétől 2005. december 31-ig terjedő időszakra, elévülés miatt, nem tett megállapítást, 2006. évre szja és eho adónemekben összesen 17 342 442 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, 8 671 221 Ft adóbírságot szabott ki, 8 560 567 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
[7]Határozatában azt állapította meg, hogy a felperes adómentes bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege nincs arányban a kiadásaival. A felperes kiadásai 2006. évben 36 963 919 Ft-tal haladták meg bevételeit, ezért szja alapját az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108-109. §-aira alapítottan becsléssel határozta meg. A fedezethiányt 2006. évben megszerzett adózatlan egyéb jövedelemként vette figyelembe a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 11. § (1) bekezdése, 28. §-a alapján. Az eho adókülönbözetet az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 2. §-ára, 3. § (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel írta elő.
[8]A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2013. május 6-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[9]Az volt a jogi álláspontja, hogy az elsőfokú adóhatóság helyesen alkalmazta az elévülésre vonatkozó rendelkezéseket, mivel 2002-2005. adóévekre nem tett megállapítást, 2006-os adóévre pedig az Art. 164. § (1) bekezdésének, 164. § (13) bekezdés a) pontjának, 189. § (2) bekezdésének és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően döntött, mivel az alapeljárás során az elsőfokú határozat megsemmisítésére, új eljárás elrendelésére, valamint ennek megkezdésére is 2012. január 1-jét követően került sor.
[10]A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[11]Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
[12]az alperes határozata a kereset által vitatott körben nem jogszabálysértő.
[13]Az alperes a felperesnél 2006. évre jogszerűen tett megállapításokat, helyesen alkalmazta az Art. elévülésre vonatkozó szabályait, továbbá a Jat. 15. § (1) bekezdés a) pontját.
[14]A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet és az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan a hatályon kívül helyezése mellett az első fokú adóhatóság új eljárásra kötelezését.
[15]Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 164. § (13) bekezdés a) pontjában, 189. § (2) bekezdésében, továbbá a Jat. 15. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak.
[16]Az elsődleges felülvizsgálati kérelem alapos.
[17]A jogvita a felek között az elévülés meghosszabbodására vonatkozó Art. 164. § (13) bekezdés a) pontjának alkalmazhatósága tekintetében alakult ki, mivel eltérően értelmezték az e rendelkezést hatályba léptető előírást, azaz az Art. 189. § (2) bekezdését, mely szerint a meghosszabbítást csak a 2012. január 1-jén vagy azt követően indult eljárásokban kell először alkalmazni.
[18]Ebben a jogkérdésben a Kúria már állást foglalt a Kfv. I. 35.195/2014/4. számú ítéletében, amelyben a következőkre mutatott rá:
[19]az Art. 93. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ellenőrzés az erről szóló megbízólevél kézbesítésével, egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. Új eljárás esetén a megbízólevél kiállítására ismételten nem kerül sor.
[20]A megismételt eljárás az alapeljárással egységet képez, ezért az Art. 189. § (2) bekezdésének alkalmazása során nem a megismételt eljárás, hanem az alapeljárás kezdő időpontja a releváns.
[21]A hatályba léptető rendelkezés egyértelmű, ez csak a 2012. január 1-jén vagy azt követően indult eljárásokban engedi alkalmazni az Art. 164. § (13) bekezdését, feltehetően azért, mert ez a szabály az adózóra nézve hátrányos, a korábbinál szigorúbb szabályozást rögzít.
[22]A Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa teljes körűen osztja a Kfv. I. 35.195/2014/4. számú ítéletben kifejtett jogi álláspontot, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-a alapján eljárva a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:
[23]a felperessel szemben az eljárás a megbízólevél átadásával, ennek felhatalmazása alapján, 2007. április 24-én indult, tehát 2012. január 1-je előtt. Erre figyelemmel nincsenek olyan tények és jogviszonyok, amelyek a 2012. január 1-jei hatálybalépést követően keletkeztek volna, és alapot adhatnának az elévülés meghosszabbítására vonatkozó rendelkezés alkalmazására. A 2012. június 12. napján kelt alperesi határozat, amely az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra utasította, egy 2007. április 24-én megindult, de jogszabálysértő módon lefolytatott eljárás következménye, ezért nem minősíthető új ténynek, és az adóhatóság, illetve a felperes között nem keletkeztetett új jogviszonyt sem.
[24]Kiemeli e körben a Kúria azt is, hogy nem volt szükség emiatt új megbízólevél kiállítására, és az adóhatóság a 2012. augusztus 7-én kibocsátott megbízólevelében maga is az ellenőrzés "továbbfolytatását" rendelte el, mégpedig az új eljárásra utasítás miatt. Hangsúlyozza a Kúria azt is, hogy az Art. 189. § (2) bekezdése nem az ilyen új eljárásnak, hanem magának az eljárásnak a megindulását tekinti meghatározónak, tehát téves az e körben kifejtett alperesi és jogerős ítéleti érvelés. A felperes ezért helytállóan hivatkozott arra, hogy elévülés miatt 2006. évre sem tehetett volna megállapításokat az alperes a terhére.
[25]Az alperes a keresettel támadott határozatában, az elsőfokú bíróság pedig az ítéletében iratszerűen állapította meg, hogy az elsőfokú adóhatóság a másodfokú adóhatóság utasításainak megfelelően folytatta le az új eljárást, és indokolási kötelezettségét teljesítve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 72. §-ában foglaltaknak megfelelő határozatot hozott, ezért a felperes másodlagos felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[26]Tekintettel arra, hogy az elévülés a felperes esetében az Art. 164. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésre figyelemmel 2006. évre is bekövetkezett, a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte.
(Kúria Kfv. V. 35.270/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Borzi Ügyvédi Iroda által képviselt C. J. felperesnek a dr. Pocsai Boglárka jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága Hatósági Főosztálya alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. február 17. napján kelt 1.K.27.399/2013/7. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 10. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.399/2013/7. számú ítéletét és az alperes 3773002697 számú határozatát hatályon kívül helyezi, az alperest új eljárásra kötelezi.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 200.000 (kettőszázezer) forint első fokú, 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság a felperesnél a megbízólevél felhatalmazása alapján, 2007. április 24-én 2002-2006. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést kezdett. A revízió eredményeként 2012. január 26-án hozott határozatában 2002. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időszakra, elévülés miatt, nem tett megállapítást, 2006. évre azonban személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho) adónemekben felperes terhére adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
Az alperes a 2012. június 12. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította. Ebben előírta, hogy a tényállás tisztázása céljából az elsőfokú adóhatóságnak nyilatkoztatnia kell az eddig meg nem hallgatott személyeket, illetve az okirati tanúkat a kölcsönügyletekkel kapcsolatban. Az érdemi döntést a nyilatkozatok, a rendelkezésre álló adatok, az új eljárásra okot adó körülmények és az ezekkel összefüggő tényállási elemek megvizsgálása alapján, indokolási kötelezettséget is teljesítve kell meghozni.
A 2012. augusztus 7-én kiállított "Megbízólevél az új eljárásra utasított vizsgálat folytatásához", elnevezésű megbízólevéllel az adóhatóság elrendelte a felperesnél az ellenőrzés "tovább folytatását". Az új eljárás eredményeként az elsőfokú adóhatóság a 2013. január 24-én kelt határozatban 2002. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időszakra, elévülés miatt, nem tett megállapítást, 2006. évre szja és eho adónemekben összesen 17.342.442 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, 8.671.221 Ft adóbírságot szabott ki, 8.560.567 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Határozatában azt állapította meg, hogy a felperes adómentes bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege nincs arányban a kiadásaival. A felperes kiadásai 2006. évben 36.963.919 Ft-tal haladták meg bevételeit, ezért szja alapját az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108-109. §-aira alapítottan becsléssel határozta meg. A fedezethiányt 2006. évben megszerzett adózatlan egyéb jövedelemként vette figyelembe a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 11. § (1) bekezdése, 28. §-a alapján. Az eho adókülönbözetet az egészségügyi hozzájárulásról 1998. évi LXVI. törvény 2. §-ára, 3. § (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel írta elő.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2013. május 6-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az volt a jogi álláspontja, hogy az elsőfokú adóhatóság helyesen alkalmazta az elévülésre vonatkozó rendelkezéseket, mivel 2002-2005. adóévekre nem tett megállapítást, 2006-os adóévre pedig az Art. 164. § (1) bekezdésének, 164.§ (13) bekezdés a) pontjának, 189. § (2) bekezdésének és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően döntött, mivel az alapeljárás során az elsőfokú határozat megsemmisítésére, új eljárás elrendelésére, valamint ennek megkezdésére is 2012. január 1-jét követően került sor. Rögzítette azt is, hogy a felperes nem igazolta hitelt érdemlő adatokkal, hogy a K. Cs-tól 2000. szeptember 19-én kelt kölcsönszerződés szerinti összeg, 3.000.000 Ft a vizsgált időszak kezdetén, azaz 2002. január 1-jén is rendelkezésére állt volna, így ezt a készpénzforgalmi mérlegben megtakarításként nem lehetett figyelembe venni. A felperes nem támasztotta alá hitelt érdemlő adatokkal azt sem, hogy B. J-nak, mint kölcsönadónak 2001. szeptember 1-jén 7.000.000 Ft a rendelkezésére állt volna, illetve, hogy ezt részére átadta volna.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes határozata a kereset által vitatott körben nem jogszabálysértő.
Az alperes a felperesnél 2006. évre jogszerűen tett megállapításokat, helyesen alkalmazta az Art. elévülésre vonatkozó szabályait, továbbá a Jat. 15. § (1) bekezdés a) pontját.
K. Cs. kölcsönadó tekintetében az alperes elfogadta a kölcsön nyújtását. Az Art. 109. § (3) bekezdésére figyelemmel azonban helyesen állapította meg, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy e kölcsön összege a kölcsönnyújtás időpontjától a vizsgált időszak kezdetéig teljes egészében a rendelkezésére állt volna. A B. J.-féle kölcsönnyújtás pedig még bizonyítottsága esetén sem eredményezhetné az alperesi határozat megváltoztatását, mert a felperes nem igazolta hitelt érdemlő adatokkal, hogy a kölcsönösszeg a vizsgált időszak kezdetén is a rendelkezésére állt volna, és az alperes által előterjesztett elszámolásból, pénzforgalmi kimutatásból megállapíthatóan ez az összeg az érdemi döntés összegszerűségét nem változtatná meg.
Az alperes a becslési eljárásra irányadó jogszabályi rendelkezések által megkívánt körben a lehetséges és szükséges bizonyítást lefolytatta, a rendelkezésére álló adatokat maradéktalanul egybe vetette, a tényállás megállapítási kötelezettség nem sérült. A felperes a peres eljárás során sem bizonyította a fedezethiány forrását.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet és az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan a hatályon kívül helyezése mellett az első fokú adóhatóság új eljárásra kötelezését. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 164. § (13) bekezdés a) pontjában, 189. § (2) bekezdésében, továbbá a Jat. 15. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. E törvényhelyek ugyanis az elévülési idő meghosszabbítása kapcsán nem "új eljárásról", hanem eljárásokról rendelkeznek, amely esetében 2012. január 1. előtt, 2007. április 24-én indult az alapeljárást megelőzően kibocsátott megbízólevéllel. 2012. január 1-je után kizárólag az eljárás folytatására került sor. Fenntartotta továbbá azt a keresetben kifejtett jogi álláspontját is, mely szerint az elsőfokú adóhatóság nem tett eleget az új eljárásra előírt követelményeknek, nem teljesítette a megsemmisítő határozatban foglaltakat.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
Az elsődleges felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogvita a felek között az elévülés meghosszabbodására vonatkozó Art. 164.§ (13) bekezdés a) pontjának alkalmazhatósága tekintetében alakult ki, mivel eltérően értelmezték az e rendelkezést hatályba léptető előírást, azaz az Art. 189.§ (2) bekezdését, mely szerint a meghosszabbítást csak a 2012. január 1-jén vagy azt követően indult eljárásokban kell először alkalmazni.
Ebben a jogkérdésben a Kúria már állást foglalt a Kfv.I.35.195/2014/4. számú ítéletében, amelyben a következőkre mutatott rá:
Az Art. 93. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ellenőrzés az erről szóló megbízólevél kézbesítésével, egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. Új eljárás esetén a megbízólevél kiállítására ismételten nem kerül sor.
A megismételt eljárás az alapeljárással egységet képez, ezért az Art. 189. § (2) bekezdésének alkalmazása során nem a megismételt eljárás, hanem az alapeljárás kezdő időpontja a releváns.
A hatályba léptető rendelkezés egyértelmű, ez csak a 2012. január 1-jén vagy azt követően indult eljárásokban engedi alkalmazni az Art. 164.§ (13) bekezdését, feltehetően azért, mert ez a szabály az adózóra nézve hátrányos, a korábbinál szigorúbb szabályozást rögzít.
A Kúria jelen ügyben eljáró tanács teljes körűen osztja a Kfv. I. 35.195/2014/4. számú ítéletben kifejtett jogi álláspontot, és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-a alapján eljárva a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg:
A felperessel szemben az eljárás a megbízólevél átadásával, ennek felhatalmazása alapján, 2007. április 24-én indult, tehát 2012. január 1. előtt. Erre figyelemmel nincsenek olyan tények és jogviszonyok, amelyek a 2012. január 1-jei hatályba lépést követően keletkeztek volna, és alapot adhatnának az elévülés meghosszabbítására vonatkozó rendelkezés alkalmazására. A 2012. június 12. napján kelt alperesi határozat, amely az első fokú határozatot megsemmisítette és az első fokú adóhatóságot új eljárásra utasította az egy 2007. április 24-én megindult, de jogszabálysértő módon lefolytatott eljárás következménye, ezért nem minősíthető új ténynek, és az adóhatóság, illetve a felperes között nem keletkeztetett új jogviszonyt sem. Kiemeli e körben a Kúria azt is, hogy nem volt szükség emiatt új megbízólevél kiállítására, és az adóhatóság a 2012. augusztus 7-én kibocsátott megbízólevelében maga is az ellenőrzés "tovább folytatását" rendelte el, mégpedig az új eljárásra utasítás miatt. Hangsúlyozza a Kúria azt is, hogy az Art. 189.§ (2) bekezdése nem az ilyen új eljárásnak, hanem magának az eljárásnak a megindulását tekinti meghatározónak, tehát téves az e körben kifejtett alperesi és jogerős ítéleti érvelés. A felperes ezért helytállóan hivatkozott arra, hogy elévülés miatt 2006. évre sem tehetett volna megállapításokat az alperes a terhére.
Az alperes a keresettel támadott határozatában, az elsőfokú bíróság pedig az ítéletében iratszerűen állapította meg, hogy az elsőfokú adóhatóság a másodfokú adóhatóság utasításainak megfelelően folytatta le az új eljárást, és indokolási kötelezettségét teljesítve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 72. §-ában foglaltaknak megfelelő határozatot hozott, ezért a felperes másodlagos felülvizsgálati kérelme alaptalan.
Tekintettel arra, hogy az elévülés a felperes esetében az Art. 164.§ (1) bekezdése szerinti rendelkezésre figyelemmel 2006. évre is bekövetkezett a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése, 339.§ (1) alapján eljárva a jogerős ítéletet és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban az alperesnek a Kúria ítéletében kifejtett elévülésre vonatkozó jogi álláspont alapján kell döntést hoznia.
A pervesztes alperes a Pp. 78.§ (1) bekezdése, illetve a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az első fokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére.
A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezések az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontjában és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-ában foglaltakon alapulnak.
Budapest, 2015. január 22.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk.bíró
(Kúria Kfv. V. 35.270/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.