adozona.hu
AVI 2015.3.28
AVI 2015.3.28
Az illetéktörvény meghatározza a hasznosító személyét [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. p) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes 2009. július 6-án megvásárolta a külterület 0257/18 helyrajzi számú (hrsz.-ú) ingatlan 1491/132839, a 0273/20 hrsz.-ú 140508/10537296, a 0144/2 hrsz.-ú 900/3800, illetve a 0117/28 hrsz.-ú 1/1 arányú tulajdoni hányadát.
A II. r. felperes 2009. július 6-án megvette a külterület 0147/7 hrsz.-ú ingatlan 544/116694 arányú tulajdoni hányadát.
Az adásvételi szerződésekben a felek - többek között - rögzítették, hogy az ingatlan részilletőségeire vonatkozóan az A. Mezőgazdasági Zrt...
AVI 2015.3.28 Az illetéktörvény meghatározza a hasznosító személyét [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. p) pont]
Az I. r. felperes 2009. július 6-án megvásárolta a külterület 0257/18 helyrajzi számú (hrsz.-ú) ingatlan 1491/132839, a 0273/20 hrsz.-ú 140508/10537296, a 0144/2 hrsz.-ú 900/3800, illetve a 0117/28 hrsz.-ú 1/1 arányú tulajdoni hányadát.A II. r. felperes 2009. július 6-án megvette a külterület 0147/7 hrsz.-ú ingatlan 544/116694 arányú tulajdoni hányadát.
Az adásvételi szerződésekben a felek - többek között - rögzítették, hogy az ingatlan részilletőségeire vonatkozóan az A. Mezőgazdasági Zrt.-nek (a továbbiakban: Zrt.) határozott idejű haszonbérleti jogviszonya áll fenn, amely a tulajdonos személyében történő változás esetén is fennmarad. A 9. pontban a vevő kijelentette, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által kiadott regisztrációs igazolással rendelkezik, mezőgazdasági tevékenységet végez, a vásárolt termőföldet a vásárlástól számított 5 éven belül nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja, ezért vagyonszerzésére az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára alapítottan illetékmentességet kér.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a vagyonszerzések kapcsán bejelentett értéket forgalmi értékként elfogadta, és a felpereseket az Itv. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 10%-os illetékkulcs alkalmazásával fizetési meghagyásaival visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. Döntését minden esetben azzal indokolta, hogy a haszonbérleti jogviszony miatt az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontra alapítottan illetékmentesség a vagyonszerzőt nem illeti meg.
A fellebbezések folytán eljárt alperes a 2009. november 24-én kelt 2279552376, és a 2009. november 25-én kelt 2279552266, 2279552453, 2279552518 és 2279552475 számú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperesek keresetükben a határozatok hatályon kívül helyezését és az illeték kedvezményre való jogosultságuk megállapítását kérték. Álláspontjuk szerint a jogalkotó a mezőgazdasági célú hasznosítást privilegizálta, ezért az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglaltaknak megfelelnek. Előadták, hogy a haszonbérlet egyoldalú nyilatkozattal nem, de közös megegyezéssel bármikor felmondható.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek kereseteit elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság jogszerűen állapította meg, hogy az illeték fizetési kötelezettség keletkezésekor a felperesek az általuk kért mentesség törvényi feltételeinek nem feleltek meg, mivel a megszerzett termőföldeket a vásárlástól számítottan mezőgazdasági célra hasznosítani nem tudták, azok a vétel időpontjában és azt követően a Zrt. haszonbérletében voltak.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet megváltoztatását és az illetékfizetési kötelezettségeik törlését kérték. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezésével megsértette az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontját, 102. § (1) bekezdés d) pontját, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. §-ának a mezőgazdasági őstermelő fogalmát meghatározó 18. pontját. A haszonbérlet nem vagyoni értékű jog, a "hasznosítás" törvényi feltételt is teljesítették, és nem jogszabályi előírás a személyes művelés kötelezettsége, ezért vagyonszerzésük illetékmentes.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni (Itv. 1. §), az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése [18. § (1) bekezdés]. A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértékét az Itv. 19. §-ának (1) bekezdése - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%-ban határozza meg.
Az Itv. az "Általános rendelkezések" részében határozza meg a vagyonátruházás illetékköteles voltát, és szabályozza az illetékmentességet, amely lehet tárgyi-, és személyes illetékmentesség [Itv. 4. § (1) bekezdés]. A tárgyi illetékmentességre vonatkozó előírásokat, hogy mely feltételek teljesültsége esetén mentes avagy kedvezményezett a vagyonszerzés, az egyes illetékfajták részszabályai tartalmazzák.
A felperesek az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára alapították vagyonszerzéseik illetékmentességét, amely szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a külön jogszabály alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély termőföldvásárlása, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja.
A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az állami adóhatóságnál. Ha a vagyonszerző a termőföldet az 5 év letelte előtt elidegeníti, vagy azon vagyoni értékű jogot alapít, igazolhatóan nem mezőgazdasági célra hasznosítja, az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.
E jogszabályhelyben kedvezményezett vagyonszerzés: az adásvétel, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló1959. évi IV. törvény (a továbbiakban:Ptk.) 365. § (1) bekezdése értelmében szerződés, létrejöttének időpontja a szerződéskötés. Az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja szerint visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik, amely időponttól kedvezményezett a szerzés a törvényi feltételek teljesítettsége esetén. Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában nincs az adásvételi szerződés megkötésének időpontjától számítottan illetékmentességgel nem kedvezményezett időtartam, azaz a törvényi feltételek teljesítése esetén a szerzés a "vásárlástól", azaz a szerződés megkötésétől illetékmentes, illetve a törvényi feltételek nem teljesítettsége esetén a szerzés a "vásárlástól", azaz a szerződés megkötésétől illetékköteles, továbbá a meghatározott konkrét időpont a vásárlás, így a szerződéskötés időpontja a meghatározó, és az a dátum, amely időponttól vizsgálandó a feltételek teljesítettsége.
Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni. Mezőgazdasági földterület haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni, és ennek során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon [Ptk. 452. § (1) bekezdés, 453. § (2) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperesek "a vásárlástól számítva" törvényi feltételnek nem feleltek meg, ugyanis a megszerzett termőföldeket ezen időponttól számítottan mezőgazdasági célra nem tudták hasznosítani, mert azok a vételkor, és azt követően haszonbérletben voltak.
A BH 2009/310. számú eseti döntés ítéletének tényállása analóg a perbeli tényállással abban, hogy mindkét ügyben adásvételkor az ingatlant haszonbérlő hasznosította. Ezen eseti döntésben is az volt a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján nem illetékmentes a vagyonszerzés, ha a vásárlás időpontjában a termőföld haszonbérlő által hasznosított volt.
Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontja az illetékmentesség feltételeként nem pusztán a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítását írja elő, hanem konkrét feltételrendszert támaszt, amelynek elemét képezi többek között az is, hogy a regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítsa. A törvényszöveg meghatározza a hasznosító személyét: regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély, és nem tartalmaz sem konkrétan, sem utalásként más személyt, azaz a regisztrációs igazolással rendelkező személynek magának kell hasznosítania a termőföldet. A felperes ellentétes álláspontja téves.
A Legfelsőbb Bíróság azonos jogi álláspont alapján döntött az EBH 2007/1658. számú eseti döntésében.
Az elsőfokú bíróság és az alperes az irányadó jogszabályok helytálló értelmezésével és alkalmazásával hozták meg döntéseiket, a felperesek az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontban foglalt törvényi feltételeknek nem feleltek meg, a perben vizsgált vagyonszerzéseik nem illetékmentesek.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.118/2011.)