adozona.hu
AVI 2015.3.25
AVI 2015.3.25
A vámfelügyelet alóli elvonást nem csupán aktív, cselekvő magatartással lehet megvalósítani (Vámkódex 202. cikk)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 2007. december 12-én ügyféli kérelemre bruttó 1.618 kg tömegű, összesen 98 csomag kínai származású asztali lámpa közösségi árutovábbítását végezte el, amelynek címzettje az Art. 2000. Ajándék Kft., főkötelezettje pedig a felperes volt, rendeltetési vámhivatalként a B.-i Vám- és Pénzügyőri Hivatalt, a bemutatás és vám elé állítás határidejeként pedig 2007. december 20. napját írta elő.
Az indító vámhivatal megállapította, hogy az árutovábbítás lezárására a bemutatási határidőn be...
AVI 2015.3.25 A vámfelügyelet alóli elvonást nem csupán aktív, cselekvő magatartással lehet megvalósítani (Vámkódex 202. cikk)
A vámhivatal 2007. december 12-én ügyféli kérelemre bruttó 1.618 kg tömegű, összesen 98 csomag kínai származású asztali lámpa közösségi árutovábbítását végezte el, amelynek címzettje az Art. 2000. Ajándék Kft., főkötelezettje pedig a felperes volt, rendeltetési vámhivatalként a B.-i Vám- és Pénzügyőri Hivatalt, a bemutatás és vám elé állítás határidejeként pedig 2007. december 20. napját írta elő.Az indító vámhivatal megállapította, hogy az árutovábbítás lezárására a bemutatási határidőn belül, illetve azt követően sem került sor, ezért keresési eljárást indított. Ennek során megkereste a felperest 2008. március 19-én, a B.-i Vámhivatalt 2008. április 18-án, majd szeptember 9-én a címzettet is. Ez utóbbi arról tájékoztatta a hatóságot, hogy a keresett áru b.-i telephelyén van. A vámhatóság felszólította a címzettet az áruk vámjogi sorsának rendezésére, mivel erre nem került sor, a 16680(3)2008. számú határozatban kötelezte a címzettet vám, általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) és környezetvédelmi termékdíj jogcímén összesen 270 819 Ft megfizetésére, és vámigazgatási bírságot is kiszabott.
A határozat átvételét követően a címzett úgy nyilatkozott, hogy az árunak csak egy kisebb része érkezett meg a telephelyére, a többi feltehetően a V. Vámhivatalnál van lefoglalás alatt, ezért kérte a vámtartozás törlését, illetve csökkentését.
A B.-i Vámhivatal - amely szintén keresési eljárást folytatott le - arról tájékoztatta az indító vámhivatalt, hogy a nála be nem mutatott nem közösségi áru kapcsán a címzett úgy nyilatkozott, hogy az árut a felperes foglalta le.
Az elsőfokú hatóság a 3545-2/2009. számú határozatában a 270 819 Ft vámterhet a felperes terhére is előírta. A felperes fellebbezése alapján a közigazgatási szerv az elsőfokú határozatokat saját hatáskörben visszavonta, mivel a tényállást nem találta kellő mértékben tisztázottnak.
Ezt követően a vámhatóság 2009. augusztus 6-án, illetve 10-én meghallgatta a felperes cégjegyzésre jogosult tagját, augusztus 12. napján ismét felszólította a címzettet annak bizonyítására, hogy a termékek árutovábbítása lezárásra került. A megkeresett közölte, hogy a számlán szereplő és a ténylegesen megérkezett lámpák száma nem egyezik meg, a hiányzó darabok a lefoglalás helyén maradhattak, újabb nyilatkozatában pedig arra hivatkozott, hogy a kínai partner igazolása alapján a hiányzó darabok nem is kerültek megküldésre, a b.-i telephelyen megtalálható külföldi cég által el nem küldött tételek darabszáma pedig pontosan kiteszi a számlán feltüntetett mennyiséget, ezért tévesen állította korábbi nyilatkozatában, hogy a lefoglalást végző vámudvarban maradhatott a hiányzó mennyiség. Ezt követően a hatóság ismételten meghallgatta a címzett ügyvezetőjét, aki a felperes ügyvezetőjével egybehangzóan azt állította, hogy a lámpák kivételével megtörtént a szabadforgalomba helyezés, az áramütés veszélyes lámpák árutovábbítására is sor került, illetve megerősítette a b.-i telephelyen történő elhelyezésüket és vállalta ezek bemutatását, valamint azt, hogy intézkedik a vámjogi sorsuk rendezése iránt. A címzett a továbbított 1618 kg nem közösségi áruból azonban csak 184 kg-nak megfelelőt mutatott be a vámhatóságnak, a többi, 1434 kg áruval nem tudott elszámolni.
Az elsőfokú hatóság a 3545-21/2009. számú határozatában kötelezte a címzettet 143 166 Ft vám, nem közösségi adó és környezetvédelmi termékdíj tartozás megfizetésére. Az elsőfokú hatóság - arra figyelemmel, hogy a szabályszerűen le nem zárult árutovábbítás főkötelezettje a felperes volt, aki az árubemutatási kötelezettségének ugyancsak nem tett eleget - a 143 166 Ft közterhet a 3545-23/2009. számú határozatában - egyetemlegesen - a felperes terhére is előírta.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 333-4/2010. számú, 2010. február 16. napján hozott határozatában a 3545-23/2009. számú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy az árutovábbítás alatt lévő 1434 kg nem közösségi áru bemutatására a megadott határidőn belül a rendeltetési vámhivatalnál nem került sor, illetve a nem közösségi áru vámjogi sorsa nem lett rendezve, ezért megvalósult a jogellenes elvonás, vámtartozás keletkezett, amely megfizetésére a felperes kötelezettséget vállalt akkor, amikor az árutovábbításban főkötelezettként vett részt, ezért őt - a címzettel együtt - egyetemlegesen kötelezni kellett a vámtartozás megfizetésére.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezése mellett új eljárás elrendelését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Az alperes - a felperes érvelésével ellentétben - eleget tett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. Minden az ügyben jogilag releváns tényt, körülményt feltárt, megfelelően értékelt, megalapozottan és jogszerűen állapította meg a felperes, mint főkötelezett vámfizetési kötelezettségét.
Az alperest nem terheli mulasztás, mivel az eljárás megindításáról szóló értesítést megtette, a felperest teljes körűen tájékoztatta, és csak a keresési eljárás eredménytelenségét követően hozta meg határozatait.
Az alperes határozata megfelel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 37. cikk (1) és (2) bekezdéseiben, 92. cikk (1) és (2) bekezdésében, 96. cikk (1) bekezdés a), b) pontjaiban, 203. cikkében, 215. cikk (1) bekezdésében, 244. cikkében foglaltaknak.
Az alperes helyesen állapította meg, hogy a címzett az eltovábbított vámáruból csupán 184 kg vonatkozásában tette meg intézkedéseit a vámjogi sors rendezése érdekében. A hiányzó 1434 kg vámfelügyelet alól elvont termék nem volt a címzett b.-i telepén, tehát ennek lefoglalására, vagy közvetlen vámfelügyelet alá vételére nem kerülhetett sor, ezért kellett intézkedni e termékmennyiség kapcsán a vámtartozás kiszabása iránt.
A felperes érvelésével ellentétben a Vámkódex 204. cikkének alkalmazása jelen esetben nem jöhet szóban. Hangsúlyozta, hogy a felperes maga sem vitatta, hogy főkötelezetté vált a vámeljárásban, ezen pedig az a tény, hogy e minőségébe, mint vámügynök került, nem változtat.
Az alperes teljesítette az egyetemleges kötelezésre fennálló kötelezettségét is, mivel a felperes, mint főkötelezett mellett a címzettet is kötelezte a vámtartozás megfizetésére, a fuvarozó személyét és ez által felelősségét nem lehetett megállapítani.
Jelen esetben a vámtartozás keletkezésének helye az azt eredményező esemény, azaz a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás megtörtének helyszíne, ami egyértelműen Magyarország, a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás napja pedig 2007. december 21. napja, mivel a felperes e határnapig tehetett volna eleget főkötelezetti minőségéből eredő árubemutatási kötelezettségének, de ezt elmulasztotta.
A határozatok összegszerűségében is jogszerű döntést tartalmaznak, a felperes a perben - a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján eljárva - nem bizonyította a keresettel támadott határozatok jogszabálysértő voltát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára.
Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet "az ügy érdemi elbírálásra kihatóan jogszabálysértő, mivel az ügyben eljáró vámhatóság eljárása és határozatai tekintetében anyagi jogi, az ügy érdemét érintő, jelentős eljárási jogszabálysértésekre került sor".
Fenntartotta a keresetében is kifejtett jogi álláspontját, amely a következő volt:
A vámhatóság által elmulasztott eljárási cselekményeknek tudható be, hogy a termék nem került közvetlen vámfelügyelet alá. Mivel a szabadforgalomba helyezésre vonatkozó indítványt a címzett tette meg a vámáru nyilatkozat kiállításával, és ő semmiféle cselekvő magatartást nem tanúsított, esetében nem helytálló a Vámkódex 203. cikke szerinti vámtartozás megállapítása. Kifejtette, hogy őt az alperes csak a Vámkódex 204. cikke alapján kötelezhette volna vámfizetésre, és csak abban az esetben, ha bizonyosságot nyer, hogy a vámáru bemutatására nem került sor, de ezzel az érvelésével az elsőfokú bíróság nem foglalkozott.
Előadása szerint a B.-i Vámhivatal csupán azt igazolta, hogy nem kerültek az adott nem közösségi áruk bemutatásra, és a 2009. október 7-ei árubemutatás igazolása is csupán azt bizonyítja, hogy az áru egy része a címzett részéről bemutatásra került, más része nem. A címzett ügyvezetőjének jegyzőkönyvi nyilatkozatából pedig az derül ki, hogy a teljes szállítmányt nem kapta meg, de amit megkapott az hiánytalanul a raktárában van, ezért nem valósult meg a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás. Mivel e körülményeket az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, kereseti kérelmét e körben sem merítette ki, az alperes pedig nem tett eleget a Ket. 50. § (1) bekezdés, valamint (4)-(6) bekezdései szerinti kötelezettségének. Hangsúlyozta, hogy vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás tényleges megtörténte esetén is a címzett mellett a fuvarozót kellett volna fizetésre kötelezni, de e személyt a hatóság nem derítette fel. Az áfa és a környezetvédelmi termékdíj kiszabása is jogszabálysértő, mivel az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény és a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény hatálya csak Magyar Köztársaság területére terjed ki, és az alperes pedig nem tisztázta, illetve nem állapította meg azt a helyet, ahol az egyébként is vitatható vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás megtörténhetett.
Az elsőfokú hatóság tévesen állapította meg határozatának fellebbezésre tekintet nélküli azonnal végrehajtható voltát is, és a határozatok egyike sem rendelkezik arról, hogy hogyan, milyen módon került megállapításra az összegszerűség, a jogalap, illetve a jogkövetkezmények. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú határozatot az alperes jogszabályi hivatkozás nélkül hagyta helyben, és ezt a tényt az elsőfokú bíróság nem vizsgálta meg a kereseti kérelmet e körben sem merítette ki.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszerű, mert hiánytalan, iratszerű, okszerű és a logika szabályainak is megfelelő tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít, a bizonyítékok értékelése megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ezért a rendkívüli jogorvoslati eljárásban felülmérlegelésre nem kerülhet sor (BH 2002/29.).
Az elsőfokú bíróság - a felperes érvelésével ellentétben - kitért minden keresetben kifejtett érvelésre, és ennek kapcsán a perbeli jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban álló érdemi döntést hozott, ítéletét eljárási jogszabálysértés nélkül, az anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően hozta meg.
A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontot, ezért annak megismétlése nélkül a következőkre kíván rámutatni:
Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás csak aktív cselekvő magatartással lehet megvalósítani, mivel a Vámkódex 203. cikkének (3) bekezdés 4. francia bekezdése, amely alapján a felperes adóssá vált, nem követel meg aktív magatartást. A jogsértés megvalósításához elegendő, hogy a főkötelezett e minőségéből adódó kötelezettségeinek ne tegyen eleget. Osztja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság és az alperes jogi álláspontját a tekintetben is, hogy jelen ügyben a 204. cikk nem irányadó, mert e cikk első bekezdésében rögzíti azt is, hogy alkalmazására a 203. cikkben említett eseteken kívül kerülhet sor, tehát visszautal a 203-as cikkre. A 203. cikk (3) bekezdés 4. francia bekezdése alá pedig a perbeli jogsértés besorolható, mivel a felperes a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás miatt úgy vált adóssá, hogy az eltovábbított nem közösségi árut határidőn belül nem mutatta be a rendeltetési vámhivatalnál, ennélfogva a 204. cikk alkalmazása nem jöhet szóba (elsőfokú ítélet 7. oldal utolsó bekezdése, 8. oldal 2. bekezdése).
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra is, hogy a vámhatóságnak közvetlen vámfelügyelet alá kellett volna vennie a címzett telepén lévő árukat. Az eljárás során ugyanis bebizonyosodott, hogy ezen áruk a továbbított áruknak csak egy olyan részét tették ki, amelyek vámjogi sorsának rendezése iránt a címzett végül is megtette a szükséges intézkedéseket, a hiányzó áruk pedig nem voltak a telephelyén, így ezek lefoglalása, közvetlen vámfelügyelet alá vétele fogalmilag kizárt, fizikailag lehetetlen volt.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az ügy eldöntése szempontjából releváns tényeket, körülményeket az alperes feltárta, bizonyította. Az e körben tett felperesi előadás nem alapos, és minden további bizonyítás szükségtelen, hiszen mindvégig 1618 kg áru továbbításáról volt szó, és az áru címzettje maga is elismerte, hogy az eltovábbított áruknak hozzá csak egy része érkezett meg, a többi nem, így ez utóbbiak esetében - a bemutatás elmaradása miatt - vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásra került sor.
Tekintettel arra, hogy a fuvarozó személyét - az erre irányuló cselekmények ellenére - nem lehetett megállapítani, felelősségének, vámtartozás fizetési kötelezettségének előírására sem kerülhetett sor. A jogszabályi követelményeknek a keresettel támadott határozatok megfelelnek, mivel nemcsak a címzettet, hanem a főkötelezettet is kötelezik az egyetemlegesség szabályainak megfelelően.
Jelen ügyben a vámtartozás keletkezésének ideje a jogellenes elvonás napja, ahogyan azt a Vámkódex 203. cikk 2. bekezdése kimondja, ami a felperes esetében a bemutatási határnapként meghatározott napot követő nap, vagyis 2007. december 21-e, és a felperes által vitatott döntések is ezt tartalmazzák.
A vámtartozás keletkezésének helye az azt eredményező esemény helye, ami jelen ügyben a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás megtörténtének helye, ez pedig egyértelműen Magyarország. Erre tekintettel az áfa és a környezetvédelmi termékdíj kivetésének fennállt a jogalapja, és annak összegszerűsége is jogszerű. Megjegyzi ez utóbbi körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes semmilyen konkrét ténnyel, illetve bizonyítékkal nem támasztotta alá a mennyiség, összegszerűség "önkényes becslésére" vonatkozó előadását.
A felperessel szemben hozott vámtartozást kiszabó elsőfokú határozat - a felperes érvelésével ellentétben - nevesíti azokat a jogszabályhelyeket, amelyekre a hatóság az érdemi döntését alapozta. Ennél fogva az ezt helyes indokaira tekintettel helybenhagyó alperesi határozat esetében nem minősíthető az ügy érdemi eldöntésére is kiható, lényeges eljárási jogszabálysértésnek az, hogy az alperesi határozat az indokolás közben tartalmában ismerteti a jogvita eldöntésére irányadó rendelkezéseket, de ezeket nem ekkor, hanem kizárólag a határozat utolsó bekezdésében nevesíti.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.156/2011.)