adozona.hu
AVI 2015.3.22
AVI 2015.3.22
Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni [2003. évi XCII. tv. 43. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes ellen felszámolási eljárás indult, amelynek kezdő időpontja 2008. április 29. napja.
Az adóhatóság a felperesnél - 2002. január 1-jétől 2008. április 28-ig terjedő időszakra - ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest bevallási kötelezettség késedelmes, illetve nem teljesítése miatt továbbá előleg feltöltési kötelezettség elmulasztásáért mulasztási bírságok megfizetésére, iparűzési adónemben terhére 2005. évre 396 100 Ft adókül...
AVI 2015.3.22 Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni [2003. évi XCII. tv. 43. § (5) bek.]
A felperes ellen felszámolási eljárás indult, amelynek kezdő időpontja 2008. április 29. napja.Az adóhatóság a felperesnél - 2002. január 1-jétől 2008. április 28-ig terjedő időszakra - ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest bevallási kötelezettség késedelmes, illetve nem teljesítése miatt továbbá előleg feltöltési kötelezettség elmulasztásáért mulasztási bírságok megfizetésére, iparűzési adónemben terhére 2005. évre 396 100 Ft adókülönbözetet állapított meg, 198 050 Ft adóbírsággal sújtotta, 177 693 Ft késedelmi pótlékot írt elő, és elutasította a felszámoló biztos által ellenőrzés során előterjesztett zárómérlegben szereplő 545 551 Ft adótúlfizetés kiutalására irányuló kérelmet.
A felszámoló biztos fellebbezése alapján eljárt alperesi jogelőd a 2009. szeptember 29. napján hozott B-13408(3)2009. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 26. § (1)-(3) bekezdéseire, 32. § (1) bekezdésére, 43. § (5) bekezdésére, 170. § (1) bekezdésére, 171. § (1) bekezdésére, 165. § (1)-(3) bekezdéseire, 172. § (1) bekezdésének a) pontjára, (3) bekezdésére, illetve (12) bekezdésére alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az elsőfokú adóhatóság törvényesen alkalmazott jogkövetkezményeket a felperes bevallás kapcsán elkövetett mulasztásai miatt, jogszerűen számolta el az ellenőrzési eljárás során feltárt adóhiányt, az ez után számított adóbírságot és késedelmi pótlékot a felperes számláján fennálló túlfizetésre, megalapozottan és törvényesen rögzítette, hogy a felperesnek 158 895 Ft iparűzési adó és 120 030 Ft késedelmi pótlék tartozása van.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 36. § (1) bekezdésére, 57. § (1) bekezdésére alapítottan azzal érvelt, hogy az alperes túlfizetés visszautalására vonatkozó kérelmét jogsértően utasította el, és hivatkozott az Art. 92. § (4) bekezdésében foglaltak megsértésére is.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Alaptalan a felperes eljárási kifogása, mert az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet 2009. március 23. napján átvette, tehát az adóhatóság az egy éves határidőt betartotta, mert ellenőrzését a felszámolás közzétételételétől számított egy éven belül befejezte.
Az alperes az Art. 14. § (1) bekezdésére, 35. § (2) bekezdésére, és 43. § (5) bekezdésére figyelemmel jogszerűen számolta el az ellenőrzési eljárás során feltárt adóhiányt és az ez után számított adóbírságot, késedelmi pótlékot a felperes számláján fennálló túlfizetésre, és ennek során megalapozottan rögzítette, hogy a felperesnek 158 895 Ft iparűzési adó és 120 030 Ft késedelmi pótlék tartozása van.
A túlfizetési visszaigénylési kérelmet csak abban az esetben lehetett volna teljesíteni, ha a felperesnek nincs adótartozás.
Az adóhatóság ellenőrzése során, amelyre az Art. kötelezően alkalmazandó szabályokat ír elő, nem tudja megsérteni a felperes által hivatkozott Csődtv. szerinti törvényhelyeket, mivel ezeket a követeléseket a felszámolónak a Csődtv.-ben meghatározott rend szerint kell nyilvántartásba vennie, mégpedig olyan kielégítési sorrendben, ahogyan azt a Csődtv. 57. § (1) bekezdése számára előírja.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte ennek és a közigazgatási határozatoknak a hatályon kívül helyezését, az adóhatóság új eljárásra kötelezését. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság "a tényállás túlnyomórészt helyesen állapította meg, azonban a Csődtv. 36. § (1) bekezdését és 38. §-ának (3) bekezdését helytelenül alkalmazta és értelmezte és így végső soron téves és jogszabálysértő ítéletet hozott". Az adóhatóság ugyanis azzal, hogy nem a felszámolási eljárás keretében érvényesítette igényét, hanem azt a Csődtv. 38. § (3) bekezdését, és 36. §-át megkerülve egy határozattal saját maga részére elszámolta minden más hitelezőhöz képest jogellenes előnyben részesült. Kifejtette, hogy az alperes a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelését, ideértve a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is, csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthette volna.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján eljárva a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a jogerős ítéleti tényállása - a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett érveléssel szemben - jogszerű. Az elsőfokú bíróság ugyanis iratszerűen rögzítette, hogy a felszámolás kezdő időpontja 2008. április 29. napja, és azt is, hogy az ellenőrzés a felszámolás alatt álló felperessel szemben 2009. március 23. napján, vagyis az ellenőrzési jegyzőkönyv felszámoló biztos általi átvételével fejeződött be. A felek nyilatkozatának és a rendelkezésre álló iratoknak megfelelően rögzítette azt is, hogy a felperes a keresetében és az elsőfokú tárgyalásig nem vitatta a terhére előírt adóhiánynak minősülő adókülönbözet, illetve jogkövetkezmények jogalapját.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy a perben a Csődtv. felperes által hivatkozott rendelkezései, azaz a 36. § (1) bekezdése, 38. §-a, illetve 51. § (7) bekezdése nem alkalmazható, mert a perbeli jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseket az Art. 14. §-ának (1) bekezdése, 26. § (1) bekezdése, 32. § (1) bekezdése, 43. § (5) bekezdése, 92. § (4) bekezdése, 104. § (1) bekezdése, 129. § (1) bekezdésének b) pontja tartalmazza.
A felperesnek - általa is elismerten - az Art. 26. § (1) bekezdése értelmében önadózással kellett volna határidőben, azaz mindig az adott adóévet követő május 31-ig adóbevallást benyújtania az iparűzési adója kapcsán, de e kötelezettségének nem, illetve határidőn túl tett eleget.
Az Art. 25. §-ának (1) bekezdés c) pontja kimondja, hogy ha az adózó önadózással nem tesz eleget az Art. 14. §-a szerinti adókötelezettségének, akkor azt az adóhatóság utólagos adó-megállapítás keretében teszi meg. Az Art. 86., 87. §-a e célból írja elő az adóhatóságnak az ellenőrzések lefolytatását. Az Art. 89. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében pedig kötelező lefolytatni az ellenőrzést a vállalkozónál, ha ellene felszámolási eljárás indult, és ez utóbbi törvényhely szerinti feltétel a felperes esetében általa sem vitatottan fennállt. A felperesnél az előzőekben megjelölt ellenőrzést az adóhatóság a jogerős ítéletben törvényesen megállapítottak szerint az Art. 92. § (4) bekezdésében és 104. § (1) bekezdésében foglaltak szerint végezte el, és ennek adatai alapján megalapozottan és törvényesen írta elő a felperes részére az adókülönbözetet, illetve az ehhez kapcsolódó jogkövetkezményeket. A felperes tehát tévesen hivatkozott a Csődtv. rendelkezéseire, hiszen az adóhatóságnak az Art.-ban részére biztosított törvényes határidőn belül le kellett folytatnia a felszámolás alá került adós (felperes) ellenőrzését.
Az ellenőrzés során feltárt adóhiány és egyéb jogkövetkezmények az adóhatóság számára csak az ellenőrzés eredményeként válnak ismertté, és határozatba foglaltan válnak követeléssé. Az Art. 37. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság által megállapított adót a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni, ebből pedig az következik, hogy az utólagos adó-megállapítás esetén az adófizetési kötelezettség azaz az esedékesség időpontja a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap, és ettől az időponttól számított 40 napon belül lehet bejelenteni az adókövetelést, mint felszámolás alatt keletkezett követelést, amit határidőn belül benyújtott hitelezői igénynek kell minősíteni (BH 2005/223.).
Téves az a felperesi álláspont, mely szerint az adósnak a felszámolás kezdő időpontját megelőző tevékenységéhez fűződő, de felszámolási eljárás tartama alatt adóellenőrzés során feltárt adó hiányát nem lehet felszámolás alatt keletkezett adókövetelésnek tekinteni (BH 2006/292.).
Az Art. 43. § (5) bekezdése kimondja, hogy "ha az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy (Art. 35. § (2) bekezdés) az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés) az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból az általa nyilvántartott, az adózót terhelő más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában azt hivatalból törli. Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni. A felszámolási eljárás kezdő napját megelőző napon fennálló túlfizetés, valamint a jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés összegét az adóhatóság hivatalból számolja el az általa nyilvántartott az adózót terhelő adótartozásra." Ugyanezen törvényhely (6) bekezdése értelmében "ha az adózónak adótartozása nincs, rendelkezhet a fennmaradó összeg visszafizetéséről, rendelkezés hiányában az adóhatóság a túlfizetést a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja el. Az adóhatóság a fennmaradó összeget csak akkor térítheti vissza, ha a befizetőnek nincs általa nyilvántartott adók módjára behajtandó köztartozása". Az elsőfokú bíróság a perben irányadó tényállásnak és az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően helytállóan, okszerű ténybeli és jogkövetkeztetéssel, helyes jogértelmezéssel mutatott rá arra, hogy a felperesnek az ellenőrzés eredményeként az adóhatósági határozatokban jogszerűen előírt általa sem vitatott adótartozása állt fenn. Ennélfogva a túlfizetés visszatérítésének törvényi feltételei hiányoztak és az adóhatóságnak a jogszabályi rendelkezés folytán kötelezően el kellett számolnia a felszámolási eljárás kezdő napját megelőző napon fennálló túlfizetést az általa nyilvántartott felperest terhelő ellenőrzés eredményeként hozott határozatban előírt adótartozásra.
[35. § (2) bekezdés] az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés) az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból az általa nyilvántartott, az adózót terhelő más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában azt hivatalból törli. Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni. A felszámolási eljárás kezdő napját megelőző napon fennálló túlfizetés, valamint a jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján fennálló túlfizetés összegét az adóhatóság hivatalból számolja el az általa nyilvántartott az adózót terhelő adótartozásra." Ugyanezen törvényhely (6) bekezdése értelmében "ha az adózónak adótartozása nincs, rendelkezhet a fennmaradó összeg visszafizetéséről, rendelkezés hiányában az adóhatóság a túlfizetést a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja el. Az adóhatóság a fennmaradó összeget csak akkor térítheti vissza, ha a befizetőnek nincs általa nyilvántartott adók módjára behajtandó köztartozása".
Az elsőfokú bíróság a perben irányadó tényállásnak és az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően helytállóan, okszerű ténybeli és jogkövetkeztetéssel, helyes jogértelmezéssel mutatott rá arra, hogy a felperesnek az ellenőrzés eredményeként az adóhatósági határozatokban jogszerűen előírt általa sem vitatott adótartozása állt fenn. Ennélfogva a túlfizetés visszatérítésének törvényi feltételei hiányoztak és az adóhatóságnak a jogszabályi rendelkezés folytán kötelezően el kellett számolnia a felszámolási eljárás kezdő napját megelőző napon fennálló túlfizetést az általa nyilvántartott felperest terhelő ellenőrzés eredményeként hozott határozatban előírt adótartozásra.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelem által vitatott körben teljes körűen megfelel a jogvita eldöntésre irányadó eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.124/2011.)