adozona.hu
BH+ 2015.3.122
BH+ 2015.3.122
Korlátolt felelősségű társaság kizárt tagja üzletrészének árverés útján való értékesítésének célja, hogy a piacon elérhető legmagasabb áron történjen. Az árverési hirdetménynek és az árverés lefolytatásának alkalmasnak kell lennie e cél biztosítására [2006. évi IV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 139. § (1) és (3) bek., 140. § (1) bek., (3) bek. a) pontja és (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az 1991-ben megalakult alperes alapító tagjai voltak, akiket az alperes által tagkizárás iránt indított perben az ítélőtábla a Gf.III.30.559/2010/6. számú jogerős ítélettel kizárt a társaság tagjai közül. Az alperes törzstőkéje ekkor 200 millió Ft volt, az I. r. felperes 7 000 000 Ft, a II. r. felperes 8 000 000 Ft névértékű üzletrésszel rendelkezett.
A tagkizárást követően, a felperesek üzletrészének nyilvános árverésen történő értékesítése céljából, az alperes árverési hirdetm...
BH+ 2015.3.122 Korlátolt felelősségű társaság kizárt tagja üzletrészének árverés útján való értékesítésének célja, hogy a piacon elérhető legmagasabb áron történjen. Az árverési hirdetménynek és az árverés lefolytatásának alkalmasnak kell lennie e cél biztosítására [2006. évi IV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 139. § (1) és (3) bek., 140. § (1) bek., (3) bek. a) pontja és (6) bek.].
A felperesek az 1991-ben megalakult alperes alapító tagjai voltak, akiket az alperes által tagkizárás iránt indított perben az ítélőtábla a Gf.III.30.559/2010/6. számú jogerős ítélettel kizárt a társaság tagjai közül. Az alperes törzstőkéje ekkor 200 millió Ft volt, az I. r. felperes 7 000 000 Ft, a II. r. felperes 8 000 000 Ft névértékű üzletrésszel rendelkezett.A tagkizárást követően, a felperesek üzletrészének nyilvános árverésen történő értékesítése céljából, az alperes árverési hirdetményt tett közzé a Cégközlöny 2010. december 30-i számában. Az árverés időpontjaként 2011. január 13. napjának 9 óráját jelölte meg. Az I. r. felperes árverésre kerülő üzletrészének értékét és kikiáltási árát 7 000 000 Ft-ban, a II. r. felperes árverésre kerülő üzletrészének értékét és kikiáltási árát 8 000 000 Ft-ban határozta meg. A hirdetményben rögzítésre került: az üzletrészek értékesítése kizárólag együtt történik, az üzletrészenkénti megvételre nincs lehetőség, az árverésen való részvétel feltétele az "árverési tájékoztató" megismerése és elfogadása, amelyet e-mailban lehet igényelni 200 000 Ft ellenérték fejében. További részvételi feltételként szerepelt 50 000 000 Ft bánatpénz ügyvédi letéti számlára való előzetes átutalása is. A hirdetményben tájékoztatták az érdeklődőket, hogy a bánatpénz a vételárba beszámít, sikeres árverés esetén foglalóként biztosítja az ügyletet, az a sikertelenül árverező felek részére kamatmentesen kerül visszafizetésre 8 banki napon belül. Az alperes kikötötte azt is, aki az árverésen nem vesz részt, vagy érvénytelen ajánlatot tesz, a bánatpénz 1 000 000 Ft-tal csökkentett, kamatmentes összegét kaphatja csak vissza. A bánatpénz befizetését igazoló dokumentumot az árverező köteles volt legkésőbb az árverés időpontjáig bemutatni.
2011. január 13-ig egy ajánlattevő - az alperes egyik tagja, K. J.-né - teljesítette az árverési hirdetményben írt feltételeket. Ő az árverésen úgy nyilatkozott, a kikiáltási áron nem, csak annak 2/3-ért, azaz 10 000 000 Ft-ért vásárolná meg az üzletrészeket. Az árverésen jelenlevő, közös tulajdonban álló üzletrészt képviselő cég nevében K. M. bejelentette, hogy az érintett tag nem kíván elővásárlási jogával élni. Az alperes képviseletében eljárva, ugyancsak ő közölte, hogy az alperes - 2010. december 17-i 210. és 211/2010. számú taggyűlési határozatai szerint - gyakorolja az elővásárlási jogát és 10 000 000 Ft-ért megvásárolja a felperesek üzletrészeit.
Ezt követően, 2011. január 26-án levélben tájékoztatta az I. r. felperest, hogy az árverésen, 4 666 667 Ft-os vételáron az üzletrészét az alperes megvásárolta. Az ellenértéket az árverési letéti számlára befizette. Közölte egyúttal azt is, hogy a vételárba az alperesnek az I. r. felperessel szemben fennálló követeléseit beszámítja. Felhívta az I. r. felperest, hogy az őt terhelő összegből ennek eredményeként fennmaradó 3 350 259 Ft tartozást 8 napon belüli fizesse meg.
Ugyanezen a napon K. M. tájékoztatta a II. r. felperest is az üzletrészének az árverésen, 5 333 333 Ft vételáron történt megvásárlásáról, a vételárnak az árverési letéti számlára való befizetéséről. Közölte azt is, hogy az ellenértékbe az alperesnek a II. r. felperessel szemben fennálló követeléseit beszámítja. Felszólította a II. r. felperest, hogy az őt terhelő, ennek eredményeként fennmaradó, 3 888 667 Ft összegű tartozását fizesse meg.
A felperesek módosított keresetükben az I.r. felperes részére 45 532 165 Ft, a II.r. felperes részére 52 036 760 Ft és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint az árverés, lebonyolításának jogellenessége miatt nem tekinthető eredményesnek. Állították, az alperes megsértette a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 139. § (1) és (3) bekezdését. Az árverésre ugyanis nem a törvényben előírt, a kizárásukról szóló ítélet jogerőre emelkedésétől számított 45 napos határidőn belül került sor. Hivatkoztak arra is, hogy a Gt. nem teszi lehetővé az érintett tulajdonosok beleegyezése nélkül az üzletrészek együttes értékesítését. A felperesek jogellenesnek tartották a túlzottan magas összegű bánatpénz kikötését, az árverési tájékoztatónak 200 000 Ft vételár megfizetéséhez kötött rendelkezésre bocsátását. Véleményük szerint az indokolatlan részvételi feltételek felállítása a nyilvánosság kizárásának eszközéül szolgált. Előadták, az árverésen részt vett tagok, előre tudva arról, hogy az alperes élni kíván az elővásárlási jogával, szándékosan teremtettek olyan helyzetet, hogy az értékesített üzletrészek névérték alatti vételáron, de még eredményesnek tekintendő árverésen keljenek el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy az árverés kitűzése és lebonyolítása a Gt. hivatkozott rendelkezéseinek nem felelt meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 37 515 239 Ft-ot, a II. r. felperesnek 42 814 760 Ft-ot és járulékait. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a kereset beszámítással érintett részében ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Részben tévesnek és hiányosnak tartotta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást.
Mindenek előtt rögzítette, a Gt.139. § (1) bekezdése szerint az alperes a felperesek kizárását elrendelő jogerős ítéletnek a 2010. november 15-én történt meghozatalától számított 45 napon belül, 2010. december 30-ig volt köteles az árverést megtartani. Ezt a határidőt azonban, a Gt. 144. § (helyesen: 140. § (3) bekezdése) alapján nem tartotta jogvesztőnek, annak elmulasztását nem minősítette az ügy érdemi elbírálására kihatónak.
A másodfokú bíróság kifejtette továbbá, a felperesek üzletrészének nyilvános árverésen való értékesítése az alperes kötelezettsége volt, a Gt. 139. § (1) bekezdése alapján. Ennek teljesítése érdekében - korlátozottan és célhoz kötötten - rendelkezhetett csak az üzletrészekkel. Az árverési hirdetményt a Gt. 139. § (2) bekezdése szerint úgy kellett megfogalmaznia, olyan részletességgel kellett az értékesítésre kerülő üzletrészeket körülírnia, olyan értékesítési feltételeket kellett felállítania, hogy azokat a forgalomban elérhető legmagasabb áron vásárolják meg. Az ítélőtábla szerint a perbeli hirdetmény nem felelt meg az említett elvárásnak. Az alperes nem adott tájékoztatást az üzletrészek valós értékéről. A kikiáltási árat a törzsbetét összegében és nem a milliárdos saját tőke figyelembevételével határozta meg. Az a kikötés, hogy a felperesek üzletrészei kizárólag együttesen kerülhetnek értékesítésre, olyan "árukapcsolás"-t jelentett, amely hátrányosan befolyásolta az árverésen részt venni képes jelentkezők számát, ezáltal az egyes üzletrészek legmagasabb áron való értékesítésének lehetőségét. Az eltúlzott mértékű, 50 000 000 Ft-os bánatpénz kikötése, az árverési tájékoztató magas vételár ellenében történő megvételének részvételi feltételként való előírása - együttesen - alkalmasak voltak arra, hogy megakadályozzák, bárki vevőként részt vegyen az árverésen, az értékesítés a piacon elérhető legmagasabb áron történjen, amint azt a Gt. 139. § (3) bekezdésében foglaltak tartalmazzák.
A másodfokú bíróság ezért az árverés eredményessé nyilvánítását szabálytalannak tartotta. Megállapította, a hiányos hirdetménnyel, a fent írtak szerinti egyéb, a részvételt akadályozó feltételekkel, továbbá az ügyvezetővel és a többségi tulajdonos cég tagjaival közeli hozzátartozói viszonyban álló, tagnak az árverésen való közreműködésével az alperes elérte, hogy az árverés formálisan eredményesen záruljon. Így az árverés eredménytelensége esetén irányadó Gt. 140. § (6) bekezdése szerint a felpereseket megillető, az árveréskori saját tőke reájuk eső része helyett, az első árverésen elért legalacsonyabb összeget, azaz, az üzletrészek névértékének 2/3-át kívánta az üzletrészek ellenértékeként elszámolni.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az árverés kiírását, annak eredményessé nyilvánítását egyaránt jogellenesnek és amiatt a 2011. január 13-án tartott árverést eredménytelennek minősítette. A Gt. 140. § (3) bekezdésben előírtak szerint, az árverést követő 6 hónap eltelte miatt, újabb árverés megtartására nem látott jogi lehetőséget. Az alperes szerzésének jogcímét ezért, a Gt. 140. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján, törzstőkén felüli vagyonból történt vételként határozta meg. A felpereseket pedig jogosultnak tartotta arra, hogy a Gt. 140. § (6) bekezdése szerint a társaság árveréskori saját tőkéjéből rájuk eső részesedést külön-külön igényeljék.
A perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményére alapozva, az árverés napján - mérleggel bizonyítottan - megvolt, saját tőke korrigált piaci értékén számolt összeget alapul véve határozta meg a felpereseknek járó ellenértéket.
Az iratokból arra következtetett, hogy az alperes beszámítási kifogással élt a felperesek keresetével szemben. Az elsőfokú bíróság azonban nem vizsgálta annak jogalapját és összegét. A másodfokú bíróság ezért e körben hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és az eljárt bíróságot újabb eljárásra, újabb határozat hozatalára utasította.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, a támadott határozat a Gt. 139. és 140. §-aiba, a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdésébe, 206. § (1) bekezdésébe, 221. § (1) bekezdésébe, 228. § (1) bekezdésébe és a Ptk. 200. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő.
Állította, a részítéletben foglaltakkal ellentétben, betartotta a Gt. 139. § (1) bekezdésében meghatározott, az árverés megtartására előírt 45 napos határidőt. Azt ugyanis a Pp. 228. § (1) bekezdésében írtak alapján a jogerős ítélet kézbesítésétől kell számítani. Ez utóbbihoz képest az árverésre az előírt határidőn belül sor került. Az alperes előadta azt is, az árverés érvényes és eredményes volt. Az árverési hirdetmény tartalmát, a kikiáltási árat, az üzletrészek vételárát szabadon meghatározhatta. A nyilvánosságot biztosította. A bánatpénz összege, az árverési tájékoztató ellenérték fejében történő rendelkezésre bocsátása, az üzletrészek együttes értékesítése nem sértett jogszabályi előírásokat. Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság tévesen állapította meg az üzletrészek ellenértékét. Figyelmen kívül hagyta, hogy a felperesek magatartása miatt kényszer-értékesítésre és nem a szokásos piaci értékesítésre került sor. Utalt arra is, hogy az ellenérték kiszámításakor a Gt. 140. § (6) bekezdésére és a 2010. december 31-i mérlegadatokra figyelemmel a számítás alapjaként, a saját tőke 2010. évre eső, igazoltan kifizetett osztalékkal megnövelt összegéből kellett volna kiindulni. Állította, az üzletrészeket az árverési jegyzőkönyvben rögzített áron lehetett csak értékesíteni a piacon.
Az alperes előadta azt is, nem terjesztett elő beszámítási kifogást a perben. A jogerős részítéletnek ezért az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasító rendelkezése a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdését sérti.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős részítélet hatályában fenntartását kérték.
A Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúria mindenek előtt rögzíti, a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálat tárgyát kizárólag a részítéletnek a felpereseket megillető marasztalási összegről szóló rendelkezése jelenthette. Jogerős érdemi döntés ugyanis csak e tekintetben született. A beszámítási kifogás elbírálása végett elrendelt újabb eljárás még jogerősen nem fejeződött be, így az alperes azzal kapcsolatos felvetései elbírálásának nem volt helye.
A Kúria megállapította azt is, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően a részítéletet a szükséges körben megindokolta, a tényállást - rögzítve a bizonyítékokat - feltárta, az alkalmazott jogszabályokat megjelölte.
Az ítélőtábla nem tévedett akkor sem, amikor, a Pp. 228. § (1) bekezdésének alkalmazására nem látott módot a Gt. 139. § (1) bekezdésében írt, az árverési határidő számítása tekintetében. E határidő ugyanis nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi határidő, amely egyértelműen a tag kizárásáról szóló ítélet jogerőre emelkedéséhez és nem az ítélet kézbesítéséhez fűződik.
A Kúria úgy ítélte, a másodfokú bíróság a becsatolt árverési hirdetmény, az árverési jegyzőkönyv, a 2010. évi üzleti mérleg tartalmát, az alperes becsatolt társasági szerződésében írtakat, a cégjegyzéki adatokat, a felperesek társaságból kizárásáról szóló jogerős ítélet keltét, a beszerzett igazságügyi könyvszakértői véleményben foglaltakat, a peres felek nyilatkozatait okszerűen mérlegelte, azok alapján a Pp. 206. § (1) bekezdésében írtak megsértése nélkül állapította meg a tényállást.
Helytállóan foglalt állást a tekintetben is, hogy az árverési hirdetmény tartalmát, az árverés lefolytatását a Gt. 139. § (1) bekezdésének és a Gt. 140. § (1) bekezdésének jogszabályi rendelkezéseiből kiolvasható célból kiindulva kell vizsgálni: a kizárt tagok üzletrésze a piacon elérhető legmagasabb áron kerüljön értékesítésre. Ez a cél nyilvánvalóan akkor érhető el, ha az árverésen minél többen részt vesznek. Az árverési hirdetménynek ezért az értékesítésre szánt üzletrészre vonatkozóan olyan körben kell tájékoztatást tartalmaznia, hogy az, az üzleti életben részt vevők, a befektetők érdeklődését felkeltse. Az árverésen való részvételnek olyan feltételeit kell meghatározni, hogy a hirdetmény a jóhiszemű, megfontolt és megfelelő tőkével rendelkezőket megjelenésre, tisztességes üzleti ajánlat megtételére késztesse.
A Kúria álláspontja szerint, a peres felek közötti megromlott kapcsolatra is tekintettel a másodfokú bíróság okszerűen következtetett arra, hogy az alperesnek a megelőző eljárás során és a felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelésével szemben, a közzé tett árverési hirdetmény, az abban megjelent adatok, a részvételi feltételek nem a fent írt célt szolgálták, hanem azt, hogy kívülálló, akár a felperesekkel érdekegységben álló személy az árverésen ne jelenjen meg, ugyanakkor az alperes az árverezés alatt álló üzletrészekhez azonnal, és a Gt. 140. § (2) bekezdésében írt legalacsonyabb áron hozzájuthasson.
A perbeli üzletrészekkel célhoz kötötten rendelkező alperes az árverés meghirdetése és lefolytatása során tanúsított rosszhiszemű, a Gt. 139. § (1) bekezdésében és 140.§(1) bekezdésében írt célok meghiúsítására irányuló, ez okból az említett jogszabályokat sértő közreműködésével lefolytatott árverés - amint azt a másodfokú bíróság is kifejtette - jogellenes volt, ezért annak eredményessége jogszerűen nem állapítható meg.
Eredményes árverés hiányában - figyelemmel a Gt. 140. § (3) bekezdésében eltelt határidőre is - az alperest vagy a társaság tagjait az üzletrész megvásárlásának, illetve az alperest az üzletrész bevonásának a kötelezettsége terhelte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem támadta a jogerős részítéletet amiatt, hogy az ítélőtábla a Gt. 140. § (3) bekezdés a) pontjában és nem a b) pont, illetve a c) pontban írt jogkövetkezményeket tartotta alkalmazandónak. Kizárólag e jogkövetkezmény alkalmazásából eredően, a felperesek javára, a Gt. 140. § (6) bekezdése alapján számított ellenérték összegét vitatta.
A Kúria az iratok között található igazságügyi és magánszakértői véleményekben foglaltak egybevetésével megállapította, a két szakvélemény csak abban tért el egymástól, hogy az igazságügyi szakértő az árverés időpontjára tekintettel értékelendőnek tartotta az azt követően, a társaság által történt, a 2010.évre eső osztalék kifizetését is. A Kúria a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 114. §-ában írtakra tekintettel egyet értett az ítélőtábla számításával, az árveréskori saját tőke összegének meghatározásával. Jogszabálysértést nem észlelt a felperesek javára megállapított üzletrész ellenérték mértéke tekintetében sem.
Mindezekre figyelemmel az alperes által hivatkozott eljárási és anyagi jogi jogszabályokkal összhangban álló, azokat nem sértő, jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.149/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság dr. Takács Attila ügyvéd által képviselt H. T. I. r. és Sz. G. II. r. felperesnek a Kovács Réti Szegheö Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kovács Attila Ervin ügyvéd által képviselt K. Kft. alperes ellen üzletrész ellenértékének megfizetése iránt a Kecskeméti Törvényszéken 7.G.40.093/2011. számon indult perben a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.296/2013/5. számú jogerős részítélete ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő
r é s z í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. felperesnek 450.000 (Négyszázötvenezer) Ft, a II. r. felperesnek 550.000 (Ötszázötvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperesek az 1991-ben megalakult alperes alapító tagjai voltak, akiket az alperes által tagkizárás iránt indított perben a Szegedi Ítélőtábla a Gf.III.30.559/2010/6. számú jogerős ítélettel kizárt a társaság tagjai közül. Az alperes törzstőkéje ekkor 200 millió Ft volt, az I. r. felperes 7.000.000 Ft, a II. r. felperes 8.000.000 Ft névértékű üzletrésszel rendelkezett.
A tagkizárást követően, a felperesek üzletrészének nyilvános árverésen történő értékesítése céljából, az alperes árverési hirdetményt tett közzé a Cégközlöny 2010. december 30-i számában. Az árverés időpontjaként 2011. január 13. napjának 9 óráját jelölte meg. Az I. r. felperes árverésre kerülő üzletrészének értékét és kikiáltási árát 7.000.000 Ft-ban, a II. r. felperes árverésre kerülő üzletrészének értékét és kikiáltási árát 8.000.000 Ft-ban határozta meg. A hirdetményben rögzítésre került: az üzletrészek értékesítése kizárólag együtt történik, az üzletrészenkénti megvételre nincs lehetőség, az árverésen való részvétel feltétele az "árverési tájékoztató" megismerése és elfogadása, amelyet e-mailben lehet igényelni 200.000 Ft ellenérték fejében. További részvételi feltételként szerepelt 50.000.000 Ft bánatpénz ügyvédi letéti számlára való előzetes átutalása is. A hirdetményben tájékoztatták az érdeklődőket, hogy a bánatpénz a vételárba beszámít, sikeres árverés esetén foglalóként biztosítja az ügyletet, az a sikertelenül árverező felek részére kamatmentesen kerül visszafizetésre 8 banki napon belül. Az alperes kikötötte azt is, aki az árverésen nem vesz részt, vagy érvénytelen ajánlatot tesz, a bánatpénz 1.000.000 Ft-tal csökkentett, kamatmentes összegét kaphatja csak vissza. A bánatpénz befizetését igazoló dokumentumot az árverező köteles volt legkésőbb az árverés időpontjáig bemutatni.
2011. január 13-ig egy ajánlattevő - az alperes egyik tagja, K. J-né - teljesítette az árverési hirdetményben írt feltételeket. Ő az árverésen úgy nyilatkozott, a kikiáltási áron nem, csak annak 2/3-ért, azaz 10.000.000 Ft-ért vásárolná meg az üzletrészeket. Az árverésen jelenlevő, közös tulajdonban álló üzletrészt képviselő cég nevében K. M. bejelentette, hogy az érintett tag nem kíván elővásárlási jogával élni. Az alperes képviseletében eljárva, ugyancsak ő közölte, hogy az alperes - 2010. december 17-i 210. és 211/2010. számú taggyűlési határozatai szerint - gyakorolja az elővásárlási jogát és 10.000.000 Ft-ért megvásárolja a felperesek üzletrészeit.
Ezt követően, 2011. január 26-án levélben tájékoztatta az I. r. felperest, hogy az árverésen, 4.666.667 Ft-os vételáron az üzletrészét az alperes megvásárolta. Az ellenértéket az árverési letéti számlára befizette. Közölte egyúttal azt is, hogy a vételárba az alperesnek az I. r. felperessel szemben fennálló követeléseit beszámítja. Felhívta az I. r. felperest, hogy az őt terhelő összegből ennek eredményeként fennmaradó 3.350.259 Ft tartozást 8 napon belüli fizesse meg.
Ugyanezen a napon K. M. tájékoztatta a II. r. felperest is az üzletrészének az árverésen, 5.333.333 Ft vételáron történt megvásárlásáról, a vételárnak az árverési letéti számlára való befizetéséről. Közölte azt is, hogy az ellenértékbe az alperesnek a II. r. felperessel szemben fennálló követeléseit beszámítja. Felszólította a II. r. felperest, hogy az őt terhelő, ennek eredményeként fennmaradó, 3.888.667 Ft összegű tartozását fizesse meg.
A felperesek módosított keresetükben az I. r. felperes részére 45.532.165 Ft, a II. r. felperes részére 52.036.760 Ft és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Álláspontjuk szerint az árverés, lebonyolításának jogellenessége miatt nem tekinthető eredményesnek. Állították, az alperes megsértette a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 139. § (1) és (3) bekezdését. Az árverésre ugyanis nem a törvényben előírt, a kizárásukról szóló ítélet jogerőre emelkedésétől számított 45 napos határidőn belül került sor. Hivatkoztak arra is, hogy a Gt. nem teszi lehetővé az érintett tulajdonosok beleegyezése nélkül az üzletrészek együttes értékesítését. A felperesek jogellenesnek tartották a túlzottan magas összegű bánatpénz kikötését, az árverési tájékoztatónak 200.000 Ft vételár megfizetéséhez kötött rendelkezésre bocsátását. Véleményük szerint az indokolatlan részvételi feltételek felállítása a nyilvánosság kizárásának eszközéül szolgált. Előadták, az árverésen részt vett tagok, előre tudva arról, hogy az alperes élni kíván az elővásárlási jogával, szándékosan teremtettek olyan helyzetet, hogy az értékesített üzletrészek névérték alatti vételáron, de még eredményesnek tekintendő árverésen keljenek el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy az árverés kitűzése és lebonyolítása a Gt. hivatkozott rendelkezéseinek nem felelt meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 37.515.239 Ft-ot, a II. r. felperesnek 42.814.760 Ft-ot és járulékait. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a kereset beszámítással érintett részében ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Részben tévesnek és hiányosnak tartotta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást.
Mindenek előtt rögzítette, a Gt.139.§ (1) bekezdése szerint az alperes a felperesek kizárását elrendelő jogerős ítéletnek a 2010. november 15-én történt meghozatalától számított 45 napon belül, 2010. december 30-ig volt köteles az árverést megtartani. Ezt a határidőt azonban, a Gt.144.§ (helyesen:140. § (3) bekezdése) alapján nem tartotta jogvesztőnek, annak elmulasztását nem minősítette az ügy érdemi elbírálására kihatónak.
A másodfokú bíróság kifejtette továbbá, a felperesek üzletrészének nyilvános árverésen való értékesítése az alperes kötelezettsége volt, a Gt. 139. § (1) bekezdése alapján. Ennek teljesítése érdekében - korlátozottan és célhoz kötötten - rendelkezhetett csak az üzletrészekkel. Az árverési hirdetményt a Gt. 139. § (2) bekezdése szerint úgy kellett megfogalmaznia, olyan részletességgel kellett az értékesítésre kerülő üzletrészeket körülírnia, olyan értékesítési feltételeket kellett felállítania, hogy azokat a forgalomban elérhető legmagasabb áron vásárolják meg. Az ítélőtábla szerint a perbeli hirdetmény nem felelt meg az említett elvárásnak. Az alperes nem adott tájékoztatást az üzletrészek valós értékéről. A kikiáltási árat a törzsbetét összegében és nem a milliárdos saját tőke figyelembevételével határozta meg. Az a kikötés, hogy a felperesek üzletrészei kizárólag együttesen kerülhetnek értékesítésre, olyan "árukapcsolás"-t jelentett, amely hátrányosan befolyásolta az árverésen részt venni képes jelentkezők számát, ezáltal az egyes üzletrészek legmagasabb áron való értékesítésének lehetőségét. Az eltúlzott mértékű, 50.000.000 Ft-os bánatpénz kikötése, az árverési tájékoztató magas vételár ellenében történő megvételének részvételi feltételként való előírása - együttesen - alkalmasak voltak arra, hogy megakadályozzák, bárki vevőként részt vegyen az árverésen, az értékesítés a piacon elérhető legmagasabb áron történjen, amint azt a Gt. 139. § (3) bekezdésében foglaltak tartalmazzák.
A másodfokú bíróság ezért az árverés eredményessé nyilvánítását szabálytalannak tartotta. Megállapította, a hiányos hirdetménnyel, a fent írtak szerinti egyéb, a részvételt akadályozó feltételekkel, továbbá az ügyvezetővel és a többségi tulajdonos cég tagjaival közeli hozzátartozói viszonyban álló, alperesi tagnak az árverésen való közreműködésével az alperes elérte, hogy az árverés formálisan eredményesen záruljon. Így az árverés eredménytelensége esetén irányadó Gt. 140. § (6) bekezdése szerint a felpereseket megillető, az árveréskori saját tőke reájuk eső része helyett, az első árverésen elért legalacsonyabb összeget, azaz, az üzletrészek névértékének 2/3-át kívánta az üzletrészek ellenértékeként elszámolni.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az árverés kiírását, annak eredményessé nyilvánítását egyaránt jogellenesnek és amiatt a 2011. január 13-án tartott árverést eredménytelennek minősítette. A Gt. 140. § (3) bekezdésben előírtak szerint, az árverést követő 6 hónap eltelte miatt, újabb árverés megtartására nem látott jogi lehetőséget. Az alperes szerzésének jogcímét ezért, a Gt. 140. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján, törzstőkén felüli vagyonból történt vételként határozta meg. A felpereseket pedig jogosultnak tartotta arra, hogy a Gt. 140. § (6) bekezdése szerint a társaság árveréskori saját tőkéjéből rájuk eső részesedést külön-külön igényeljék.
A perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményére alapozva, az árverés napján - mérleggel bizonyítottan - megvolt, saját tőke korrigált piaci értékén számolt összeget alapul véve határozta meg a felpereseknek járó ellenértéket.
Az iratokból arra következtetett, hogy az alperes beszámítási kifogással élt a felperesek keresetével szemben. Az elsőfokú bíróság azonban nem vizsgálta annak jogalapját és összegszerűségét. A másodfokú bíróság ezért e körben hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és az eljárt bíróságot újabb eljárásra, újabb határozat hozatalára utasította.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, a támadott határozat a Gt. 139. és 140. §-aiba, a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdésébe, 206. § (1) bekezdésébe, 221. § (1) bekezdésébe, 228. § (1) bekezdésébe és a Ptk. 200. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő.
Állította, a részítéletben foglaltakkal ellentétben, betartotta a Gt. 139. § (1) bekezdésében meghatározott, az árverés megtartására előírt 45 napos határidőt. Azt ugyanis a Pp. 228.§ (1) bekezdésében írtak alapján a jogerős ítélet kézbesítésétől kell számítani. Ez utóbbihoz képest az árverésre az előírt határidőn belül sor került. Az alperes előadta azt is, az árverés érvényes és eredményes volt. Az árverési hirdetmény tartalmát, a kikiáltási árat, az üzletrészek vételárát szabadon meghatározhatta. A nyilvánosságot biztosította. A bánatpénz összege, az árverési tájékoztató ellenérték fejében történő rendelkezésre bocsátása, az üzletrészek együttes értékesítése nem sértett jogszabályi előírásokat. Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság tévesen állapította meg az üzletrészek ellenértékét. Figyelmen kívül hagyta, hogy a felperesek magatartása miatt kényszer-értékesítésre és nem a szokásos piaci értékesítésre került sor. Utalt arra is, hogy az ellenérték kiszámításakor a Gt. 140.§ (6) bekezdésére és a 2010. december 31-i mérlegadatokra figyelemmel a számítás alapjaként, a saját tőke 2010. évre eső, igazoltan kifizetett osztalékkal megnövelt összegéből kellett volna kiindulni. Állította, az üzletrészeket az árverési jegyzőkönyvben rögzített áron lehetett csak értékesíteni a piacon.
Az alperes előadta azt is, nem terjesztett elő beszámítási kifogást a perben. A jogerős részítéletnek ezért az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasító rendelkezése a Pp.3.§ (1) és (2) bekezdését sérti.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős részítélet hatályában fenntartását kérték.
A Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az abban hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
A Kúria mindenek előtt rögzíti, a Pp. 270.§ (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálat tárgyát kizárólag a részítéletnek a felpereseket megillető marasztalási összegről szóló rendelkezése képezhette. Jogerős érdemi döntés ugyanis csak e tekintetben született. A beszámítási kifogás elbírálása végett elrendelt újabb eljárás még jogerősen nem fejeződött be, így az azzal kapcsolatos alperesi felvetések elbírálásának nem volt helye.
A Kúria megállapította azt is, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 221.§ (1) bekezdésének megfelelően a részítéletet a szükséges körben megindokolta, a tényállást - rögzítve a bizonyítékokat - feltárta, az alkalmazott jogszabályokat megjelölte.
Az ítélőtábla nem tévedett akkor sem, amikor, a Pp.228.§ (1) bekezdésének alkalmazására nem látott módot a Gt. 139.§ (1) bekezdésében írt, az árverési határidő számítása tekintetében. E határidő ugyanis nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi határidő, amely egyértelműen a tag kizárásáról szóló ítélet jogerőre emelkedéséhez és nem az ítélet kézbesítéséhez fűződik.
A Kúria úgy ítélte, a másodfokú bíróság a becsatolt árverési hirdetmény, az árverési jegyzőkönyv, a 2010. évi üzleti mérleg tartalmát, a becsatolt alperesi társasági szerződésben írtakat, a cégjegyzéki adatokat, a felperesek társaságból kizárásáról szóló jogerős ítélet keltét, a beszerzett igazságügyi könyvszakértői véleményben foglaltakat, a peres felek nyilatkozatait okszerűen mérlegelte, azok alapján a Pp. 206. § (1) bekezdésében írtak megsértése nélkül állapította meg a tényállást.
Helytállóan foglalt állást a tekintetben is, hogy az árverési hirdetmény tartalmát, az árverés lefolytatását a Gt. 139. § (1) bekezdésének és a Gt. 140. § (1) bekezdésének jogszabályi rendelkezéseiből kiolvasható célból kiindulva kell vizsgálni: a kizárt tagok üzletrésze a piacon elérhető legmagasabb áron kerüljön értékesítésre. Ez a cél nyilvánvalóan akkor érhető el, ha az árverésen minél többen részt vesznek. Az árverési hirdetménynek ezért az értékesítésre szánt üzletrészre vonatkozóan olyan körben kell tájékoztatást tartalmaznia, hogy az, az üzleti életben részt vevők, a befektetők érdeklődését felkeltse. Az árverésen való részvételnek olyan feltételeit kell meghatározni, hogy a hirdetmény a jóhiszemű, megfontolt és megfelelő tőkével rendelkezőket megjelenésre, tisztességes üzleti ajánlat megtételére késztesse.
A Kúria álláspontja szerint, a peres felek közötti megromlott kapcsolatra is tekintettel a másodfokú bíróság okszerűen következtetett arra, hogy az alperesnek a megelőző eljárás során és a felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelésével szemben, a közzé tett árverési hirdetmény, az abban megjelent adatok, a részvételi feltételek nem a fent írt célt szolgálták, hanem azt, hogy kívülálló, akár a felperesekkel érdekegységben álló személy az árverésen ne jelenjen meg, ugyanakkor az alperes az árverezés alatt álló üzletrészekhez azonnal, és a Gt. 140. § (2) bekezdésében írt legalacsonyabb áron hozzájuthasson.
A perbeli üzletrészekkel célhoz kötötten rendelkező alperes az árverés meghirdetése és lefolytatása során tanúsított rosszhiszemű, a Gt. 139. § (1) bekezdésében és 140.§(1) bekezdésében írt célok meghiúsítására irányuló, ez okból az említett jogszabályokat sértő közreműködésével lefolytatott árverés - amint azt a másodfokú bíróság is kifejtette - jogellenes volt, ezért annak eredményessége jogszerűen nem állapítható meg.
Eredményes árverés hiányában - figyelemmel a Gt. 140. § (3) bekezdésében eltelt határidőre is - az alperest vagy a társaság tagjait az üzletrész megvásárlásának, illetve az alperest az üzletrész bevonásának a kötelezettsége terhelte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem támadta a jogerős részítéletet amiatt, hogy az ítélőtábla a Gt. 140. § (3) bekezdés a) pontjában és nem a b) pont, illetve a c) pontban írt jogkövetkezményeket tartotta alkalmazandónak. Kizárólag e jogkövetkezmény alkalmazásából eredően, a felperesek javára, a Gt. 140. § (6) bekezdése alapján számított ellenérték összegszerűségét vitatta.
A Kúria az iratok között található igazságügyi és magánszakértői véleményekben foglaltak egybevetésével megállapította, a két szakvélemény csak abban tért el egymástól, hogy az igazságügyi szakértő az árverés időpontjára tekintettel értékelendőnek tartotta az azt követően, a társaság által történt, a 2010.évre eső osztalék kifizetését is. A Kúria a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 114.§-ában írtakra tekintettel egyet értett az ítélőtábla számításával, az árveréskori saját tőke összegének meghatározásával. Jogszabálysértést nem észlelt a felperesek javára megállapított üzletrész ellenérték mértéke tekintetében sem.
Mindezekre figyelemmel az alperes által hivatkozott eljárási és anyagi jogi jogszabályokkal összhangban álló, azokat nem sértő, jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Pp. 270.§ (1) bekezdése szerint irányadó Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében a Kúria kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a felperesek felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. E költség összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdései alkalmazásával, a felperesek jogi képviselője által ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan határozta meg.
Budapest, 2014. november 25.
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.149/2014.)