adozona.hu
AVI 2015.2.16
AVI 2015.2.16
Az adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő bizonyítása érdekében szükségessé válhat szakértő kirendelése (2003. évi XCII. tv. 97., 98. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi kft. alma felvásárlásával és továbbértékesítésével foglalkozott. Az egyes adóévekben jelentős mennyiségű almát vásárolt fel magánszemélyektől, majd értékesített. Az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél 2004-2007. adóévekben. Ennek során vizsgálatot folytatott a felperesi kft. ügyvezetőjénél is. Az ellenőrzés során az adóhatóság megállapította, hogy a felperes készletnyilvántartásai nem egyeznek a beszerzések és értékesítések kronologikus rendjéből megál...
AVI 2015.2.16 Az adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő bizonyítása érdekében szükségessé válhat szakértő kirendelése (2003. évi XCII. tv. 97., 98. §)
A felperesi kft. alma felvásárlásával és továbbértékesítésével foglalkozott. Az egyes adóévekben jelentős mennyiségű almát vásárolt fel magánszemélyektől, majd értékesített. Az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél 2004-2007. adóévekben. Ennek során vizsgálatot folytatott a felperesi kft. ügyvezetőjénél is. Az ellenőrzés során az adóhatóság megállapította, hogy a felperes készletnyilvántartásai nem egyeznek a beszerzések és értékesítések kronologikus rendjéből megállapítható szükséges készletnagysággal. Az adóhatóság megállapítása szerint a felperesi nyilvántartás alapján végzett számítás negatív árrést eredményezne. Az adóhatóság következtetése szerint a felperes nyilvántartásai nem alkalmasak a valós adóalap megállapítására, ezért a felperes adóalapját becslés módszerével állapította meg. Az adóalap megállapítása során azonban tekintettel volt a felperes nyilvántartásaiban fellelhető leltárkészletre. A vizsgálat során az egyes adóévekre vonatkozó kronologikus beszerzés-értékesítés mérleget állított fel, és ebből következtetéseket vont le a szükséges készletnagyságra, illetve a feltétlenül rendelkezésre álló pénztári készpénzre vonatkozóan is. Az adóhatóság nem vett figyelembe apadást és minőségromlást, és a cefre minőségű alma értékesítési áránál a beszerzési árból kiindulva állapított meg árbevételt. Az adóhatóság határozatában a felperes terhére összesen 8 731 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2010. április 15-én kelt határozatában az adókülönbözet összegét 8 451 000 Ft-ra módosította, és ennek megfelelően módosította az adóbírság és késedelmi pótlék összegét is, ezt meghaladóan az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Keresetében mind a becslés jogalapját, mind annak módszerét vitatta. Sérelmezte, hogy az adóhatóság a felperesi indítvány ellenére nem rendelt el szakértői vizsgálatot.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a felperes iratanyaga nem teszi lehetővé a valós adóalap megállapítását. Rögzítette, hogy a felperessel szemben a becslés jogalapja fennállt. A megyei bíróság álláspontja szerint az adóhatóság által alkalmazott módszer az adóalapot megfelelően valószínűsítette. Hangsúlyozta, hogy miután egy esetleges szakértői bizonyítás is csak a meglévő hibás nyilvántartásokon alapulhat, ezért szakértő kirendelése szükségtelen. A megyei bíróság úgy értékelte, hogy tárolási veszteség, illetve apadás elszámolása nem volt indokolt, mert a felperes ilyen veszteséget nem bizonyított.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15., 56., 72., 82., 86., 165., 166. §-aiban, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 92., 95., 97., 104., 108., 165., 172. §-aiban, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50., 58., 72. §, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 3., 16., 22., 28. §, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4., 28., 46., 47. §, az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Eho. tv.) 2., 3. §, a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 8. § és a Pp. 78., 117., 213., 336/A. §-ában foglaltakkal. Hangsúlyozta, hogy a felperessel szemben a becslés jogalapja nem állt fenn, azt az adóhatóság nem bizonyította és az adóhatóság által alkalmazott módszer sem jogszerű. Kifogásolta, hogy sem az adóhatóság, sem a megyei bíróság nem rendelt el szakértői bizonyítást. Álláspontja szerint iratellenes a jogerős ítélet indokolásának a felperesi elismerésre vonatkozó része, míg más megfogalmazásai nyelvtanilag értelmezhetetlenek. Hangsúlyozta, hogy a készletleltárak kivételével a felperes bizonylatai és nyilvántartásai az Sztv. előadásainak megfeleltek. Az adóhatóságnak az Art. 95. §-a alapján kiadott felhívása az iratok rendezésére és pótlására semmilyen konkrét célt nem szolgált. Az adóhatóság a készletek meghatározása során jogszerűtlen hagyta figyelmen kívül az apadást és a minőségromlást. A felperes kifejtette, hogy a bizonylatokban feltüntetett termelők megkeresésük esetén a szakértőnek is tudtak volna olyan adatokat szolgáltatni a felvásárolt alma fajtájáról, minőségéről, amelyek alapján szakértői vizsgálat elvégezhető lett volna. A felperes kiemelte, hogy az adóhatóság tévesen adóévekre bontotta a felperesi beszerzéseket és értékesítéseket annak ellenére, hogy az almafelvásárlás és értékesítés üzleti éve ősztől tavaszig, illetve a nyár elejéig tart. Ezért szakmailag téves az előző évi leltárból megmaradt almakészlet cefreként történő értékesítésének vélelmezése és egyúttal a következő évre készlethiány megállapítása. A felperesi álláspont szerint a terhére megállapított adókülönbözet e helytelen módszerből következik. E körben az adóhatóság által megállapított tényállás hiányos, és a körülményeket helytelenül mérlegelte. A felperes állítása szerint a látszólagos készlethiányt az is okozhatta, hogy amikor a felperes egy adott termelőtől több napon keresztül vásárolt fel, a teljes mennyiség után összesített felvásárlási jegyet állított ki. A felperes vitatta a pénztár készpénzegyenlegével kapcsolatos megállapításokat is, miután az adóhatóság valószínűsített beszerzés értékével csökkentette a rendelkezésre álló készpénzt, és állapított meg negatív pénztáregyenleget. Hangsúlyozta, hogy az adóhatósági módszerek helyességének megítélése szakkérdés, amelyet az általa indítványozott szakértői bizonyítás útján kellett volna megvizsgálni. Sérelmezte továbbá, hogy K. Péter tulajdonost tévesen tanúként hallgatták meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére általában nincs lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét és az alperes 2239642507. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A Pp. 177. § (1) bekezdése szerint, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Az Art. 97. § (4) bekezdése értelmében az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha a törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. A 97. § (3) bekezdése előírja, hogy az adóellenőr köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni. A 97. § (5) bekezdése értelmében bizonyítási eszköz a szakértői vélemény. Az Art. 98. § (1) bekezdés i) pontja feljogosítja az adóellenőrt, hogy a tényállás tisztázásához szükséges más bizonyítást is lefolytasson. A következetes bírói gyakorlat szerint az adóalaptól való eltérés hitelt érdemlő bizonyítása érdekében szükségessé válhat szakértő kirendelése (KGD 2010/94.).
A rendelkezés álló iratok és a felperes felülvizsgálati előadása alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az adóhatóság nem volt tekintettel az alma felvásárlás és értékesítés sajátos szakmai, üzleti jellegére akkor, amikor a felperesi valós adóalap megállapítása érdekében a jövedelembecslési eljárások módszereként az általánosan elfogadott kronologikus mérleg módszerét alkalmazta. A számszerű kimutatás alapjául szolgáló évi záró- és nyitókészlet mennyiségek esetében annak ellenére a felperesi leltár adatait vette figyelembe, hogy az a felperesi nyilatkozat szerint sem alapul valós leltározáson. Az ellenőrzési jegyzőkönyv mellékleteiből kitűnik, hogy az adóhatóság a beszerzések és értékesítések kronologikus egyenlegét adóévekre vonatkozóan állította fel kiinduló adatként a nyilvánvalóan nem valós adatokon alapuló leltárkészletet használva. Ily módon figyelmen kívül hagyta a felperes ősztől tavaszig tartó üzleti évének naptári éveken átívelő jellegét. E hibás módszerből következően a kimutatások tévesen számszerűsítik az előző évi készlet értékesítését, illetve az adóhatóság, valamint a megyei bíróság tévesen mellőzte az almakészletek apadásának, veszteségének vizsgálatát. A téves egyenlegszámítás további tévedéseket eredményezett az egyenlegek alapján számított pénztáregyenleg kimutatásban. Az adóhatóság által alkalmazott módszer tehát azzal az eredménnyel járhat, hogy a becsült további beszerzés negatív hatása a negatív pénztáregyenlegben is megjelenhetett. A fenti különleges szakértelmet igénylő kérdések megalapozatlan elbírálása miatt a megyei bíróság is jogszerűtlen álláspontra helyezkedett, amikor a felperes szakértői bizonyítási indítványát elutasította. Ilyen szakértői vélemény hiányában megalapozatlanok az adóhatósági számszerűsített megállapítás alapjai is. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet mellett az adóhatósági határozatokat a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, mint jogszabálysértőket hatályon kívül helyezve az elsőfokú adóhatóságot kötelezte új eljárásra.
A megismételt eljárásban szakértői bizonyítás alapján kell megállapítani és értékelni a felperesi tevékenység, az almabeszerzés és értékesítés szakmai sajátosságait. Ennek alapján az üzleti évre vonatkozó beszerzési és értékesítési kimutatás alapján kell valószínűsíteni a felperes valós adóalapját.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes által is elismert valótlan leltáradatok a felperesi jövedelembecslés jogalapját megteremtik, ezért a becslés jogalapja fennáll, az a továbbiakban: nem vitatható. Ugyanakkor a becslés által alkalmazott módszer megválasztása során nem lehet kiindulni a felperes által is elismert valótlan leltáradatokból. A szakértői vizsgálat eredményétől függően kell elbírálni azt a kérdést, hogy a felperesi kimutatás hiányában is meg kell-e állapítani a készletek vonatkozásában apadást, illetve tárolási veszteséget.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak a felperes felülvizsgálati kérelmét a kérelem IV. pontjában előadottakkal összefüggésben, miután nem eredményezett az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést az a körülmény, hogy K. Pétert, a felperes tulajdonosát milyen minőségben hallgatta meg az adóhatóság. A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felperesi kft. tulajdonosának tanúkénti meghallgatása a Ket. 53. §-a értelmében foganatosítható, azt a (4) bekezdésben foglaltak alapján lehet csak megtagadni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az adóhatóság határozatait a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.097/2011.)