AVI 2015.2.14

Az Szja. tv. 61. § (1) bekezdése nem mentesíti az adóhatóságot a szerződés valódi tartalmának megállapítására vonatkozó kötelezettség alól [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2004., 2005. és 2007. évekre személyi jövedelemadó (szja), általános forgalmi adó (áfa) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. július 16. napján kelt 2206556707 számú határozatával a felperest összesen: 7 124 038 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 2 137 211 Ft adóbírsá...

AVI 2015.2.14 Az Szja. tv. 61. § (1) bekezdése nem mentesíti az adóhatóságot a szerződés valódi tartalmának megállapítására vonatkozó kötelezettség alól [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2004., 2005. és 2007. évekre személyi jövedelemadó (szja), általános forgalmi adó (áfa) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. július 16. napján kelt 2206556707 számú határozatával a felperest összesen: 7 124 038 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 2 137 211 Ft adóbírság, és 2 231 603 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes 2009. október 21. napján kelt 2239407519 számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 2. § (6) bekezdése, 16. § (1)-(3) bekezdései, 29. § (1) bekezdése, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése alapján hozta meg.
Indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy adózó a vizsgálati időszakot megelőzően ingatlanokat vásárolt, amelyekből egyet 2005-ben, hármat 2007-ben értékesített haszonnal, üzletszerű és rendszeres gazdasági tevékenység keretében. Az adózó adóbevallásában az ingatlanok értékesítéseiből származó jövedelmeit elkülönülten adózó jövedelemként vallotta. Az alperes szerint a szerzés célja nem a lakhatás biztosítása volt, hanem a haszonszerzéssel történő eladás. A tevékenység üzletszerű ingatlan átruházásnak minősül, amely után áfát kell fizetni, és amelyből származott jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelem, az összevont adóalap része, és nagyságától függően sávosan adózik. Az ingatlanértékesítésnek az Szja. tv. 59-63. §-aiban szabályozott, a lakhatás biztosítása miatt kedvezményezett szabályai a felperes vonatkozásában tehát nem alkalmazhatóak. Az adóhatóság az Szja tv. 63/A. §-át nem alkalmazta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tárta fel és nem bizonyította, mert az ingatlanokkal nem folytatott üzletszerű gazdasági tevékenységet, azok megvételére, majd eladására - amint azt részletesen előtárta és igazolta - saját és gyermekei lakhatásának biztosítása érdekében került sor. Kifejtette, miszerint az Szja. tv.-nek az adóhatóság által alkalmazott rendelkezései, illetve a hatályon kívül helyezett 63/A. §-a, továbbá a 2008. január 1-jétől hatályos Áfa. tv. vonatkozásában nem alkalmazható. Ingatlan értékesítése esetén ugyanis a jogalkotói szándék által preferált cél az, hogy az adóköteles jövedelem abban az esetben nem adózik, ha a jogszabályban meghatározott hozzátartozói kör lakásigényének a kielégítése érdekében történik a jövedelem felhasználása.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a 2005. és 2007. évekre vonatkozóan áfa, szja és eho adónemekben megállapított adókülönbözet, késedelmi pótlék és adóbírság körében - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot az szja vonatkozásában új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes okszerű magyarázatát adta az ingatlanok eladásának és vételének, amelyeket az adóhatóság nem tudott sikerrel megcáfolni. Az alperes olyan körülményeket, amelyek a felperes saját és családja körülményein kívüli körülmények, és azokkal ellentétben a nyereségszerzési célzatú adásvételre utalnának - nem bizonyított. A felperes értékesítései nem minősülnek gazdasági tevékenységnek, nem üzletszerűek, így terhére áfa., szja. és eho. különbözet előírása jogszabálysértő. Az adóhatóság egyébként a vizsgált időszakban hatályos és nem a keresetben megjelölt Áfa. tv.-t alkalmazta.
Az elsőfokú bíróság ezt követően vizsgálta (ítélet 5. oldal), hogy a felperesi jövedelmeknek önálló tevékenységből származó jövedelemként történő minősítésére az adóhatóságnak volt-e jogszabályi lehetősége. Az Szja. tv. 16. § (1) bekezdése, a 2005. január 1-jétől hatályos 61. § (1) bekezdése, 3. § 75.b. alpontja, 63. §-a összevetéséből azt állapította meg, hogy a 2005. január 1. napja után megszerzett jövedelem esetében az ingatlan értékesítésből származó bevétel nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, hanem az Szja. tv. 61. § (1) bekezdése szerinti külön adózó jövedelemnek, míg a szokásos piaci értéket meghaladó rész egyéb jövedelemnek.
Az elsőfokú bíróság iránymutatása szerint új eljárásra csak szja adónemben kerülhet sor, mert áfa adónemben - adóalanyiság hiányában - adókülönbözet megállapítása nem lehetséges.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívüli helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Szja. tv. 16. § (1) bekezdését, 61. §-át. Az alperes lényegében megismételte a határozatában foglaltakat, fenntartva a felperes ügyleteinek minősítését.
A felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - az indokolás 5. oldalán az önálló tevékenységből származó jövedelemmel kapcsolatos jogértelmezés teljes körű mellőzésével - hatályában fenntartotta.
A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada [Szja. tv. 1. § (3) bekezdés, 4. § (1) bekezdés].
A belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség). Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték [Szja. tv. 2. § (4) bekezdés, 4. § (2) bekezdés]. A Magyar Köztársaságban adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét e törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni [Szja. tv. 2. § (6) bekezdés].
A magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló tevékenységéből származó, valamint egyéb jövedelmének az összege képezi az összevont adóalapot, amely után (sávosan) számított az adó. Külön adózó jövedelemnek minősül, nem tartozik az összevonás alá eső jövedelmek közé az ingatlan átruházásából származó jövedelem, amelyet lineáris (egységes) adókulcs terhel.
Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe, szabályozását az Szja. tv. 16-23. §-ai tartalmazzák. Az ingatlan átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések az Szja. tv. 59-63. §-aiban találhatók. Helyesen fejtette ki az adóhatóság, hogy az ingatlan átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályozás elsődleges célja a lakhatás biztosításának preferálása. Önmagában az a tény ugyanis, hogy valamely adózó valamilyen vállalkozási tevékenységet magánszemélyként és engedély nélkül végez, még nem befolyásolja az adójogi megállapításokat és a megfelelő konzekvenciák levonását. A peres felek egyet értettek abban, hogy a vizsgált időszakban az Szja. tv. az üzletszerűség és a rendszeresség fogalmát nem határozta meg.
Az a kérdés, hogy felperesnek az ingatlan vásárlásokkal-eladásokkal kapcsolatos tevékenysége, és az abból származó jövedelme az szja szempontjából önálló tevékenységből származó jövedelemnek, avagy az Szja. tv. 59-63. §-a szerinti ingatlanértékesítésből származó jövedelemnek minősült, - figyelemmel az Szja. tv. idézett 2. § (6) bekezdésében foglaltakra - bizonyítási eljárást követően a tények, körülmények, adatok, bizonyítékok gondos és teljes körű mérlegelése alapján dönthető el.
Az elsőfokú bíróság ítéletében helytálló tényállást rögzített, és a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként - a Pp. 215. §-a szerint a kereseti kérelem keretei között - azt állapította meg, hogy az alperes eljárása során a vizsgált időszakban a felperes részéről a meghatározott ingatlanok kapcsán rendszeresen, üzletszerűen végzett gazdasági tevékenységet nem bizonyított.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
A jogerős ítélet tényállása nem iratellenes, precíz. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a tényeket, körülményeket, bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a perbeli adóügyben az adóhatóság nem bizonyított a felperes részéről a 2005. és 2007. évi ingatlanértékesítések kapcsán olyan gazdasági tevékenységet, amely az Szja. tv. 16. §-a alapján önálló tevékenységnek minősülne, és mint önálló tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalap részeként sávosan adózna. Az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak a jogerős ítélet felülmérlegelését nem alapozták meg.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza - arra is figyelemmel, hogy az alperes által hivatkozott Kfv.I.35.170/2007/5. számú legfelsőbb bírósági ítéletben foglaltak nem a perbelivel azonos tényálláson alapultak -, miszerint minden esetben az adott ügy konkrét tényállása határozza meg a jogszabályi környezetből a tényállásra alkalmazandó konkrét jogszabályhelyet.
Téves azonban az elsőfokú bíróság jogi okfejtése a 2005. január 1-jét követő Szja. tv.-beli módosításokkal kapcsolatosan [az Szja. tv. 16. § (1) bekezdése a vizsgált időszakban nem módosult].
Az adóhatóságnak az Art. 1. § (7) bekezdése, valamint az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése alapján kötelessége a felperes által megkötött ügyletek valós tartalma szerint megítélni az adózói-felperesi tevékenységet. E feladata alól nem mentesíti az Szja. tv.-nek az ingatlan átruházásából származó bevételt definiáló 61. § (1) bekezdésének 2005. január 1-jétől hatályos azon új rendelkezése, amely azt határozza meg, hogy e bevételnek mi nem a része (= a kapott ellenértékből az egyéb jövedelemnek minősülő, az ingatlannak a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét meghaladó összeg).
E feladatát teljesítenie kell amellett is, hogy 2005. január 1-jétől az ingatlan átruházásából származó jövedelem után az adó mérték 25%-ra változott, továbbá, hogy 2005. évtől az Szja. tv. 3. §-a új értelmező rendelkezéssel (75. ponttal) egészült ki, meghatározva a magánszemély adóbevallásában bevallott, vagy az adóhatósági adó­megállapítás során elszámolt éves összes jövedelmét az e fogalomra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, azzal, hogy nem kell beszámítani az ingatlan átruházásából származó, az összevont adóalapba nem tartozó jövedelmet. Ezen új fogalommeghatározást beiktató törvény indokolása szerint e definícióban "az ingatlan átruházásából származó, az összevont adóalapba nem tartozó jövedelem" - az ingatlan nem üzletszerű átruházásából származó, az összevont adóalapba nem tartozó jövedelmet jelent. (Az adóhatóság határozatában az ingatlan üzletszerű átruházásából származó jövedelmet minősítette önálló tevékenységből származó, az összevont adóalap részét képező jövedelemnek.)
Az elsőfokú bíróság által megjelölt e két fogalommeghatározás, illetve adómérték változás nem mentesíti tehát az adóhatóságot a felperesi tevékenység és annak eredménye meghatározása alól.
Az elsőfokú bíróságnak a jogszabály módosításokkal kapcsolatos téves jogi álláspontja azonban az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, ezért az indokolásnak e részét (ítélet 5. oldal mind a négy bekezdés) a Legfelsőbb Bíróság csak mellőzte az ítéletből.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.084/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.