EH 2015.02.M9

A rendkívüli felmondás szubjektív határidejének megtartottsága szempontjából nem jelent indokolatlan késedelmet, ha a munkáltatóijogkör-gyakorlót a munkavállaló kötelezettségszegéseit zártan, titkosan folytatott vizsgálat lezárásával tájékoztatják [1992. évi XXII. tv. 96. § (4) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes keresete az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[3] A felperes híd- és alépítmény-szakértő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Munkaköri feladatai közé tartozott a vasutat érintő építőipari, műszaki kivitelezések során az üzemeltetői hozzájárulás kiadása. Ezzel összefüggésben került kapcsolatba az Sz. ...

EH 2015.02.M9 A rendkívüli felmondás szubjektív határidejének megtartottsága szempontjából nem jelent indokolatlan késedelmet, ha a munkáltatóijogkör-gyakorlót a munkavállaló kötelezettségszegéseit zártan, titkosan folytatott vizsgálat lezárásával tájékoztatják [1992. évi XXII. tv. 96. § (4) bek.].
[1] A felperes keresete az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[3] A felperes híd- és alépítmény-szakértő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Munkaköri feladatai közé tartozott a vasutat érintő építőipari, műszaki kivitelezések során az üzemeltetői hozzájárulás kiadása. Ezzel összefüggésben került kapcsolatba az Sz. vasútvonal feletti gyalogos-felüljáró felújítási munkálatait végző X. Kft.-vel. A felperes e kft. ügyvezetője, H. J. felvetésére vállalta, hogy külön díjazás fejében beszerzi a szakhatósági hozzájárulásokat, ezért a felperes tulajdonában álló K. Kft. nevében szerződést kötött az X. Kft.-vel a szakági egyeztetések beszerzésében való közreműködésre 290 000 Ft + áfa ellenérték fejében, mely összeg kifizetésre is került.
[4] A felperes 2010. június 10-én arról tájékoztatta az X. Kft. ügyvezetőjét, hogy a szakfelügyelet elvégzésének ára kb. 10 000 000 forint. Amennyiben azonban azt az M. Zrt. helyett a K. Kft. végzi, úgy az 40%-a ennek az árnak. A felperes arról is tájékoztatta az ügyvezetőt, hogy meg tudja oldani, úgy tűnjön, a szakfelügyeleti munka el van végezve, és azt is el tudja intézni, hogy a szakfelügyelők hiányából ne legyen probléma.
[5] Az X. Kft. ügyvezetője 2010. október 7-én az alperes biztonsági igazgatóságához fordult. A biztonsági igazgató október 12-én rendőrségi feljelentést tett az ügyben. A rendőrség javaslatára az X. Kft. ügyvezetője diktafonnal 2010. november 24-én felvette a felperessel történő megbeszélést, amelyen a felperes arról tájékoztatta az ügyvezetőt, hogy hátráltatni tudja a munka elvégzését, amíg nem biztosítják részére a kialkudott árat. Ezért és a szakfelügyeletért cserébe 800 000 Ft + áfa összeget kért, melyről a K. Kft. mint vállalkozó a számlát kiállította, a szerződést visszamenőlegesen elkészítette.
[6] A rendőrség 2010. november 30-án tartott házkutatást a felperes irodájában, ekkor a nyomozók tájékoztatták a munkáltatói jogkör gyakorlóját, Z. I.-t a rendőri intézkedés okairól. A Biztonsági Igazgatóság 2010. december 2-án adott a jogkörgyakorló részére tájékoztatást. Z. I. vizsgálatot rendelt el, egyben felfüggesztette a felperest a munkavégzés alól. Az eljárás során a felperest a betegállománya miatt nem tudták meghallgatni.
[7] A 2010. december 10-én kelt, és az aznap postára adott rendkívüli felmondással az alperes megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a felperes az alpereshez forduló vállalkozót megtévesztette, munkaköri feladatait képező engedélyezési hozzájárulási tevékenység elvégzéséért ellenértéket kötött ki, és a saját vállalkozása nevében számlázta azt ki. A vállalkozót megtévesztette a szakfelügyelet vonatkozásában is, műszaki felügyelet címén több millió forintot kért olyan felügyeleti tevékenységért, amely ténylegesen nem történt meg. Az alkudozás eredményeképpen 800 000 forint + áfa összegben állapodott meg a vállalkozóval szakfelügyeleti tevékenység ellátásáért annak tudatában, hogy arra kizárólagosan az alperes jogosult. Az összeférhetetlenségi nyilatkozatában a munkáltatót megtévesztette.
[8] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megtartotta a rendkívüli felmondásra nyitva álló szubjektív határidőt [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 96. § (4) bekezdés] tekintettel arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója, Z. I. 2010. november 30-án kapott először értesítést a felperes kötelezettségszegéséről. Annak nem tulajdonított jelentőséget, hogy a vállalkozó már 2010 októberében tájékoztatta az alperes egyes munkavállalóit a kötelezettségszegésről, mert a jogkörgyakorló tudomásszerzésétől számítandó a szubjektív határidő, amely a bírói gyakorlat szerint akkor kezdődik, amikor az a kötelezettségszegés mértékéről és a vétkesség súlyáról is megalapozott információ birtokába jut.
[9] Az elsőfokú bíróság megállapította a rendkívüli felmondási indokok valóságát és okszerűségét is.
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[11] A másodfokú bíróság a felperes szubjektív határidő elmulasztására vonatkozó érvelésével nem értett egyet. A felperes alaptalanul hivatkozott ugyanis a 2010. október 7-i meghallgatási jegyzőkönyvben foglaltakra, illetve az október 12-i feljelentésre, mint a teljes körű tudomásszerzés időpontjára. A felperes ugyanis csak ezt követően, a 2010. november 24-i megbeszélés alkalmával állította ki a vasúti szakfelügyeletről szóló számlát 800 000 forint + áfa összegben, és írta alá az erre vonatkozó szerződést. A szakági egyeztetések elvégzésére és a vasúti szakfelügyelet biztosításának elvállalására vonatkozó szerződések megkötése és a számlák kiállítása mint kötelezettségszegések szorosan összekapcsolódtak, ezért az utolsó kötelezettségszegés befejezésétől számítandó a szubjektív határidő (BH 2000.32.).
[12] A másodfokú bíróság egyetértett a rendkívüli felmondás okainak valóságáról és okszerűségéről hozott érdemi döntéssel is.
[13] A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalmában - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatására és az alperes kereset szerinti marasztalására irányult.
[14] Az alperes jogszabálysértésként az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 96. § (4) bekezdésben foglalt rendelkezések megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az alperes valamennyi releváns tényről tudomást szerzett 2010. október 7-én H. J. bejelentéséből, olyannyira, hogy öt nappal később, 2010. október 12-én már elegendőnek ítélte a tényeket ahhoz, hogy rendőrségi feljelentést tegyen. Ezt alátámasztják az elsőfokú eljárásban beszerzett bizonyítékok. A rendkívüli felmondásban kifogásolt magatartások olyan eseményekre utalnak, amelyek 2010. október 12. előtt történtek.
[15] Az alperes nem adott elfogadható magyarázatot arra, hogy 2010. november 30-ig a munkáltatóijogkör­gyakorlót miért nem értesítették. Adatgyűjtést nem folytathatott, mert ennek ellentmond az, hogy 2012. október 12-én a feljelentést megtette. Az alperes szervezetén belül az üggyel foglalkozó illetékes 2010. november 29-ig a jelentős információkat a munkáltatói jogkör gyakorlója elől elhallgatta. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. 6. § (1) bekezdése, 171. § (1) bekezdése és 71. §-a alapján e késlekedésnek nem lehetett jogszerű indoka "a rendőrségi akció előkészítése".
[16] A Kúria ítélkezési gyakorlata szerint (BH 2007.425., EBH 1999.46.) a munkáltató késlekedését nem lehet a munkavállaló terhére értékelni, mert a kötelezettségszegés gyanúja felmerülését követően haladéktalanul intézkednie kell az alapos és megnyugtató ismeret megszerzéséhez szükséges kivizsgálásról.
[17] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[18] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[19] A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként csak a régi Mt. 96. § (4) bekezdése megsértésére hivatkozott, ezért a Kúria a jogerős ítéletet csak e körben vizsgálhatta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés].
[20] Az eljáró bíróságok a munkáltatóijogkör-gyakorló tudomásszerzése vonatkozásában a tényállást helytállóan tárták fel. Helyesen állapították meg, hogy annak ellenére, hogy a munkáltató részéről az alperes biztonsági igazgatósága védelmi csoportjánál a bejelentés 2010. október 7-én, a rendőrségi feljelentés pedig 2012. október 12-én megtörtént, a munkáltatóijogkör-gyakorló 2010. november 30-án, a házkutatás napján kapott tájékoztatást az eseményekről. Az eljáró bíróságok a bírói gyakorlatnak megfelelően rögzítették, hogy a régi Mt. 96. § (4) bekezdésében foglalt, a rendkívüli felmondási jog gyakorlására nyitva álló tizenöt napos szubjektív határidő azon időponttól kezdődik, amikor a munkáltatóijogkör-gyakorló teljes körűen, a kötelezettségszegés mértékéről és a vétkesség súlyáról is a szükséges információk birtokába kerül (EBH 2005.1244.).
[21] A másodfokú bíróság arra is helyesen hivatkozott, hogy az egymással szorosan összefüggő kötelezettségszegésekre alapított rendkívüli felmondás esetén a szubjektív határidő addig nem kezdődhet el, amíg az utolsó kötelezettségszegés be nem fejeződik. Az az utolsó kötelezettségszegésről történő tudomásszerzéssel veszi kezdetét (BH 2000.32.).
[22] A munkáltató részéről pedig 2010. október 12-én a feljelentés megtörtént, a felperes azonban a 2010. no­vember 24-i találkozó alkalmával állította ki a 800 000 Ft + áfa összegű, a vasúti szakfelügyelet biztosításáról szóló szerződés ellenértékét képező számlát. A rendkívüli felmondás pedig Az X. Kft.-vel szemben az Sz. vasútvonal feletti gyalogos-felüljáró felújítási munkálataira vonatkozó szerződés kapcsán a felperes által elkövetett folyamatos munkaköri kötelezettségszegések utolsó momentumaként e szerződés megkötésére és e számla kiállítására hivatkozott.
[23] Erre tekintettel nem volt - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott - olyan késedelem a felperes által megvalósított kötelezettségszegések kivizsgálása vonatkozásában megállapítható, amely a bírói gyakorlat szerint a szubjektív határidő elmulasztását eredményezte volna. A felperesnek a vasúti szakfelügyelettel kapcsolatos kötelezettségszegése 2010. október 24-ig még nem volt befejezett, továbbá a munkáltató a felperes munkavégzésével és annak összeférhetetlenségével kapcsolatosan nemcsak az X. Kft.-vel összefüggésben folytatott vizsgálatot, hiszen nemcsak a rendkívüli felmondásban foglalt két szerződésről szóló iratokat csatolták a munkáltatóijogkör-gyakorlónak megküldött jelentéshez. Erre tekintettel az, hogy egy zártan, titkosan folytatott, a felperes munkavégzésére vonatkozó részletes vizsgálat (beleértve a rendőrség hatáskörébe tartozó házkutatást is) lezárultával történt a munkáltatóijogkör-gyakorló tájékoztatása, a jognyilatkozatra előírt szubjektív határidő megtartása tekintetében nem jelent indokolatlan késedelmet.
[24] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.154/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Eisenbacher Gábor ügyvéd által képviselt Zs. L. felperesnek a dr. Bunford Krisztina jogi előadó által képviselt Magyar Államvasutak Zrt. alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál 41.M.100/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.634.812/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.634.812/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes keresete az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli.
A felperes híd- és alépítmény szakértő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Munkaköri feladatai közé tartozott a vasutat érintő építőipari, műszaki kivitelezések során az üzemeltetői hozzájárulás kiadása. Ezzel összefüggésben került kapcsolatba az Sz. vasútvonal feletti gyalogos felüljáró felújítási munkálatait végző X. Kft.-vel. A felperes e kft. ügyvezetője H. J. felvetésére vállalta, hogy külön díjazás fejében beszerzi a szakhatósági hozzájárulásokat, ezért a felperes tulajdonában álló K. Kft. nevében szerződést kötött az X. Kft.-vel a szakági egyeztetések beszerzésében való közreműködésre 290.000 Ft + áfa ellenérték fejében, mely összeg kifizetésre is került.
A felperes 2010. június 10-én arról tájékoztatta az X. Kft. ügyvezetőjét, hogy a szakfelügyelet elvégzésének ára kb. 10.000.000 forint. Amennyiben azonban azt az M. Zrt. helyett a K. Kft. végzi, úgy az 40 %-a ennek az árnak. A felperes arról is tájékoztatta az ügyvezetőt, hogy meg tudja oldani, úgy tűnjön, a szakfelügyeleti munka el van végezve, és azt is el tudja intézni, hogy a szakfelügyelők hiányából ne legyen probléma.
Az X. Kft. ügyvezetője 2010. október 7-én az alperes biztonsági igazgatóságához fordult. A biztonsági igazgató október 12-én rendőrségi feljelentést tett az ügyben. A rendőrség javaslatára az X. Kft. ügyvezetője diktafonnal 2010. november 24-én felvette a felperessel történő megbeszélést, amelyen a felperes arról tájékoztatta az ügyvezetőt, hogy hátráltatni tudja a munka elvégzését, amíg nem biztosítják részére a kialkudott árat. Ezért és a szakfelügyeletért cserébe 800.000 Ft + áfa összeget kért, melyről a K. Kft. mint vállalkozó a számlát kiállította, a szerződést visszamenőlegesen elkészítette.
A rendőrség 2010. november 30-án tartott házkutatást a felperes irodájában, ekkor a nyomozók tájékoztatták a munkáltatói jogkör gyakorlóját, Z. I.-t a rendőri intézkedés okairól. A Biztonsági Igazgatóság 2010. december 2-án adott a jogkörgyakorló részére tájékoztatást. Z. I. fegyelmi vizsgálatot rendelt el, egyben felfüggesztette a felperest a munkavégzés alól. Az eljárás során a felperest a betegállománya miatt nem tudták meghallgatni.
A 2010. december 10-én kelt, és az aznap postára adott rendkívüli felmondással az alperes megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint a felperes az alpereshez forduló vállalkozót megtévesztette, munkaköri feladatait képező engedélyezési hozzájárulási tevékenység elvégzéséért ellenértéket kötött ki, és a saját vállalkozása nevében számlázta azt ki. A vállalkozót megtévesztette a szakfelügyelet vonatkozásában is, műszaki felügyelet címén több millió forintot kért olyan felügyeleti tevékenységért, amely ténylegesen nem történt meg. Az alkudozás eredményeképpen 800.000 forint és áfa összegben állapodott meg a vállalkozóval szakfelügyeleti tevékenység ellátásáért annak tudatában, hogy arra kizárólagosan az alperes jogosult. Az összeférhetetlenségi nyilatkozatában a munkáltatót megtévesztette.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megtartotta a rendkívüli felmondásra nyitvaálló szubjektív határidőt [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 96. § (4) bekezdés] tekintettel arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója, Z. I. 2010. november 30-án kapott először értesítést a felperes kötelezettségszegéséről. Annak nem tulajdonított jelentőséget, hogy a vállalkozó már 2010. októberében tájékoztatta az alperes egyes munkavállalóit a kötelezettségszegésről, mert a jogkör- gyakorló tudomásszerzésétől számítandó a szubjektív határidő, amely a bírói gyakorlat szerint akkor kezdődik, amikor az a kötelezettségszegés mértékéről és a vétkesség súlyáról is megalapozott információ birtokába jut.
Az elsőfokú bíróság megállapította a rendkívüli felmondási indokok valóságát és okszerűségét is.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára másodfokú perköltség megfizetésére.
A másodfokú bíróság a felperes szubjektív határidő elmulasztására vonatkozó érvelésével nem értett egyet. A felperes alaptalanul hivatkozott ugyanis a 2010. október 7-ei meghallgatási jegyzőkönyvben foglaltakra, illetve az október 12-ei feljelentésre, mint a teljes körű tudomásszerzés időpontjára. A felperes ugyanis csak ezt követően, a 2010. november 24-ei megbeszélés alkalmával állította ki a vasúti szakfelügyeletről szóló számlát 800.000 forint + áfa összegben, és írta alá az erre vonatkozó szerződést. A szakági egyeztetések elvégzésére és a vasúti szakfelügyelet biztosításának elvállalására vonatkozó szerződések megkötése és a számlák kiállítása mint kötelezettségszegések szorosan összekapcsolódtak, ezért az utolsó kötelezettségszegés befejezésétől számítandó a szubjektív határidő (BH 2000.32).
A másodfokú bíróság egyetértett a rendkívüli felmondás okainak valóságáról és okszerűségéről hozott érdemi döntéssel is.
A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalmában - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatására és az alperes kereset szerinti marasztalására irányult.
Az alperes jogszabálysértésként az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 96. § (4) bekezdésben foglalt rendelkezések megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az alperes valamennyi releváns tényről tudomást szerzett 2010. október 7-én H. J. bejelentéséből olyannyira, hogy öt nappal később, 2010. október 12-én már elegendőnek ítélte a tényeket ahhoz, hogy rendőrségi feljelentést tegyen. Ezt alátámasztják az elsőfokú eljárásban beszerzett bizonyítékok, így az O. L. által írt levél (10/A/1.). A rendkívüli felmondásban kifogásolt magatartások olyan eseményekre utalnak, amelyek 2010. október 12. előtt történtek:
1.) munkakörébe tartozó engedélyezéssel kapcsolatos adminisztrációs feladatokat ellenérték fejében végezte;
2.) műszaki felügyelet címén pénzt kért az X. Kft.-től;
3.) megtévesztette az összeférhetetlenségi nyilatkozatban a K. Kft.-vel kapcsolatosan az alperest.
Az alperes nem adott elfogadható magyarázatot arra, hogy 2010. november 30-áig a munkáltatói jogkörgyakorlót miért nem értesítették. Adatgyűjtést nem folytathatott, mert ennek ellentmond az, hogy 2012. október 12-én a feljelentést megtette. O. L. nyilatkozatából (10/A/1.) megállapítható ugyanakkor, hogy az alperes szervezetén belül az üggyel foglalkozó illetékes 2010. november 29-éig a jelentős információkat a munkáltatói jogkör gyakorlója elől elhallgatta. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. 6. § (1) bekezdése, 171. § (1) bekezdése, és a 71. §-a alapján e késlekedésnek nem lehetett jogszerű indoka "a rendőrségi akció előkészítése".
A Kúria ítélkezési gyakorlata szerint (BH 2007.425, EBH 1999.46) a munkáltató késlekedését nem lehet a munkavállaló terhére értékelni, mert a kötelezettségszegés gyanúja felmerülését követően haladéktalanul intézkednie kell az alapos és megnyugtató ismeret megszerzéséhez szükséges kivizsgálásról.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként csak a régi Mt. 96. § (4) bekezdése megsértésére hivatkozott, ezért a Kúria a jogerős ítéletet csak e körben vizsgálhatta felül.
Az eljáró bíróságok a munkáltatói jogkörgyakorló tudomásszerzése vonatkozásában a tényállást helytállóan tárták fel. Helyesen állapították meg, hogy annak ellenére, hogy a munkáltató részéről az alperes biztonsági igazgatósága védelmi csoportjánál a bejelentés 2010. október 7-én, a rendőrségi feljelentés pedig 2012. október 12-én megtörtént, a munkáltatói jogkörgyakorló 2010. november 30-án, a házkutatás napján kapott tájékoztatást az eseményekről. Az eljáró bíróságok a bírói gyakorlatnak megfelelően rögzítették, hogy a régi Mt. 96. § (4) bekezdésben foglalt, a rendkívüli felmondási jog gyakorlására nyitvaálló tizenöt napos szubjektív határidő azon időponttól kezdődik, amikor a munkáltatói jogkörgyakorló teljes körűen, a kötelezettségszegés mértékéről és a vétkesség súlyáról is a szükséges információk birtokába kerül (EBH 2005.1244).
A másodfokú bíróság arra is helyesen hivatkozott, hogy az egymással szorosan összefüggő kötelezettségszegésekre alapított rendkívüli felmondás esetén a szubjektív határidő addig nem kezdődhet el, amíg az utolsó kötelezettségszegés be nem fejeződik. Az az utolsó kötelezettségszegésről történő tudomásszerzéssel veszi kezdetét (BH 2000.32).
2010. október 7-én ifj. H. J. részéről a bejelentés, a munkáltató részéről pedig 2010. október 12-én a feljelentés megtörtént, a felperes azonban a 2010. november 24-ei találkozó alkalmával állította ki a 800.000 Ft + áfa összegű, a vasúti szakfelügyelet biztosításáról szóló szerződés ellenértékét képező számlát. A rendkívüli felmondás pedig Az X. Kft.-vel szemben az Sz. vasútvonal feletti gyalogos felüljáró felújítási munkálataira vonatkozó szerződés kapcsán a felperes által elkövetett folyamatos munkaköri kötelezettségszegések utolsó momentumaként e szerződés megkötésére és e számla kiállítására hivatkozott.
Erre tekintettel nem volt - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott - olyan késedelem a felperes által megvalósított kötelezettségszegések kivizsgálása vonatkozásában megállapítható, amely a bírói gyakorlat szerint a szubjektív határidő elmulasztását eredményezte volna. A felperesnek a vasúti szakfelügyelettel kapcsolatos kötelezettségszegése 2010. október 24-éig még nem volt befejezett, továbbá a munkáltató a felperes munkavégzésével és annak összeférhetetlenségével kapcsolatosan nemcsak az X. Kft.-vel összefüggésben folytatott vizsgálatot, hiszen nemcsak a rendkívüli felmondásban foglalt két szerződésről szóló iratokat csatolták a munkáltatói jogkörgyakorlónak megküldött jelentéshez (Z. I. 11. sorszámú jegyzőkönyv, 3. oldal 5. bekezdésében tett vallomása). Erre tekintettel az, hogy egy zártan, titkosan folytatott, a felperes munkavégzésére vonatkozó részletes vizsgálat (beleértve a rendőrség hatáskörébe tartozó házkutatást is) lezárultával történt a munkáltatói jogkörgyakorló tájékoztatása, a jognyilatkozatra előírt szubjektív határidő megtartása tekintetében nem jelent indokolatlan késedelmet.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. § alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. november 19.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv.I.10.154/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.