adozona.hu
BH+ 2015.2.87
BH+ 2015.2.87
A közalkalmazott a szakképzési támogatásból szabálytalanul felhasznált összeg visszafizetése miatt felmerült kár megtérítésére azért nem volt kötelezhető, mert a felhasználásról hozott döntés meghozatala kapcsán gondatlanság nem volt megállapítható [1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 81/A. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a peres felek között fennálló közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődje 2008. július 1. napjától vezetői feladatok ellátásával bízta meg a felperest. A vezetői megbízást 2011. április 11. napjával határozatával visszavonta, majd ezt követően a felperes kérelmére indokolta intézkedését.
A vezetői megbízás fennállása alatt a felperes a gazdasági igazgatóval, illetőleg a szakképzésért felelős vezetővel, U. B. E.-vel egyeztetve - a...
BH+ 2015.2.87 A közalkalmazott a szakképzési támogatásból szabálytalanul felhasznált összeg visszafizetése miatt felmerült kár megtérítésére azért nem volt kötelezhető, mert a felhasználásról hozott döntés meghozatala kapcsán gondatlanság nem volt megállapítható [1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 81/A. § (1) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a peres felek között fennálló közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődje 2008. július 1. napjától vezetői feladatok ellátásával bízta meg a felperest. A vezetői megbízást 2011. április 11. napjával határozatával visszavonta, majd ezt követően a felperes kérelmére indokolta intézkedését.A vezetői megbízás fennállása alatt a felperes a gazdasági igazgatóval, illetőleg a szakképzésért felelős vezetővel, U. B. E.-vel egyeztetve - az alperesi jogelődnél testnevelőként dolgozó tanárokkal történt előzetes megbeszélést követően - úgy döntött, hogy az alperesi intézmény részére 2009. évben rendelkezésre álló szakképzési hozzájárulásból 900 000 Ft értékben testedzési eszközöket, továbbá egy darab tükröt vásárol. A korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően a szakképzési hozzájárulás felhasználását megelőzően a felperes a P. Szakképzés Szervezési Társulás vezetőjével is egyeztetett. A vásárláshoz a B.-i Cementmű további 900 000 forinttal hozzájárult, így az eszközök és a tükör beszerzésére összesen 1 800 000 forintot fordított az alperes jogelődje. Az ehhez kapcsolódó számlákat U. B. E. írta alá.
A szakképzési hozzájárulás felhasználására vonatkozóan a Gy. A. Kft. 2011. február 28-án ellenőrzést folytatott le, és megállapította, hogy a fenti beszerzés nem közvetlenül szolgálta a szakképzést, erre figyelemmel a 2011. április 11. napján elkészült ellenőrzési jegyzőkönyvben az alperes jogelődjétől visszakövetelésre előírt összeget 900 000 forintban, valamint annak kamataiban határozta meg.
Az alperes jogelődjének új főigazgatója, B. L. 2011. december 8-án a szakképzési hozzájárulás felhasználása kapcsán a polgármester felé jelentést készített, melyben rögzítette, hogy U. B. E. szóban figyelmeztette a felperest a felhasználás megkérdőjelezhetőségéről, ennélfogva a 900 000 forint szabálytalan felhasználásáért a felelősség a felperest terheli.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen vonta vissza a vezetői megbízását, és ezért hat havi vezetői pótlék megfizetését kérte.
Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult, és viszontkeresetet terjesztett elő, melyben a jogosulatlanul felhasznált szakképzési hozzájárulással kapcsolatban keletkezett alperesi kár megtérítése érdekében kártérítés címén 1 108 116 forintban kérte a felperest marasztalni.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes vezetői megbízásának visszavonására jogellenesen került sor, erre figyelemmel az alperest elmaradt vezetői pótlék címén 360 000 forint és kamatai megfizetésére kötelezte. Ugyanakkor az alperes viszontkeresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a vezetői megbízás visszavonásának indokait egyrészt túl általánosnak találta, másrészt arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes nem bizonyította az indokok valóságtartalmát, illetőleg azt, hogy az abban foglaltak a felperes mulasztásának következtében nem valósultak meg, így a vezetői megbízás visszavonása tekintetében a felperesi keresetnek helyt adó döntést hozott.
Az alperes viszontkeresetével összefüggésben a tanúvallomásokat értékelve megállapította, hogy U. B. E. részéről nem hangzott el olyan kijelentés, mely szerint figyelmeztette a felperest a szakképzési hozzájárulás felhasználásának megkérdőjelezhetőségéről.
A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: Szht.), valamint a törvény végrehajtásáról szóló 13/2008. (VII. 22.) SZMM rendelet rendelkezéseit értelmezve kimondta, hogy a szakképzési hozzájárulásról való konkrét döntés a döntéshozók hatáskörébe tartozik, mivel a jogszabály ezzel kapcsolatban csupán azt tartalmazza, hogy a szakképzési hozzájárulás pénzösszegeit a szakképzést segítő körben lehet felhasználni.
Az elsőfokú bíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 83. §-a alapján alkalmazandó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 166. §-ának, valamint 168. §-ának rendelkezései alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a peres eljárás során nem bizonyította a kártérítési felelősség egyes elemeinek fennállását. A felperest még gondatlanság sem terheli, mivel kellőképpen körültekintő volt a szakképzési hozzájárulás felhasználásakor, a döntést nem egyedül, hanem a kompetens személyeket bevonva hozta meg, így az ő esetében a kárfelelősség jogszabályi feltételei semmiképpen sem állnak fenn. A felperes bizonyította, hogy a szakképzési hozzájárulás felhasználásával kapcsolatban a gyakorlatot követte, konzultált a munkatársaival, ezen felüli intézkedés a részéről nem is lett volna elvárható.
Az ítéletnek a viszontkeresetet elutasító rendelkezése ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyta.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az alperes kártérítési igényét a felek jogviszonyára irányadó Kjt. 81/A. § (1) bekezdése alapján kellett megítélni. Ezen szabály szerint pedig a felperes - mint magasabb vezető - a vezetői tevékenységének keretében gondatlanul okozott károkért is teljes mértékben, egy személyben felelt, ezt a felelősséget pedig nem oszthatta meg azzal, hogy a felhasználásról szóló döntése előtt mások véleményét kikérte. Ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a tőle elvárható gondossággal járt el, amikor a szakképzési támogatás címzettjeinek, a szakképzésben résztvevő tanulóknak az érdekeit szem előtt tartva gazdasági igazgatójának, az érintett intézményegység vezetőjének az egyetértő hozzájárulásával a 900 000 forint összegű támogatás felhasználásáról döntött. Amiatt pedig, hogy a felhasználás jogszerűségének elbírálására jogosult utóbb úgy ítélte meg, hogy a támogatás visszafizetésének van helye, a felperest felróhatóság még gondatlanság formájában sem terhelte. Rámutatott arra, hogy a szakképzési hozzájárulás jogszerű felhasználása a szerteágazó jogszabályok alkalmazása miatt igen bonyolult feladat volt, melynek megoldása érdekében a felperes nemcsak a gazdasági igazgató, valamint U. B. E., továbbá a két testnevelő tanár véleményét kérte ki - akik valamennyien egyetértettek a felperessel abban, hogy jogszerű cél lehet a kondicionáló gépek és egyéb felszerelés vásárlása a tanulók fizikai állóképességének javítására -, hanem a döntés előtt a P. Szakképzés Szervezési Társulást is megkereste.
A másodfokú bíróság emellett megállapította azt is, hogy az alperest a támogatás visszafizetésével nem érte kár, ugyanis a per adatai szerint a kondicionáló gépek jelenleg is az adott oktatási intézmény birtokában és használatában vannak, tehát a 900 000 forint anyagi támogatás ellenértéke az alperesnél maradt. Az iskola vezetése már korábban is tervezte, szükségesnek tartotta az edzőterembe a gépek megvételét, azokat egyébként is megvásárolták volna.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet "változtassa meg", a viszontkeresetnek helyt adva a kártérítési felelősséget állapítsa meg, és kötelezze a felperest 1 108 116 forint kár és annak az alperesi jogelőd által történő visszafizetése időpontjától a kifizetésig terjedő időre járó késedelmi kamatainak a megfizetésére.
Az alperes álláspontja szerint a törvényszék ítélete az Szht. 1. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseknek, mint konkrét jogi normáknak a megsértését jelenti, és nem veszi figyelembe a törvényhez fűzött minisztériumi indokolásban írtakat sem.
Kiemelte, hogy a felperes, mint főigazgató hatáskörébe tartozott a szakképzési hozzájárulás összegének felhasználásáról való döntés meghozatala, tehát ő felelt a Szakképzési Alapból kapott képzési támogatás jogszerű felhasználásáért. Az arra feljogosított külső közigazgatási szerv utóbb a szakképzési hozzájárulás jogszerűtlen felhasználását állapította meg, és egyben a felperestől kártérítésként követelt összeg visszafizetésére kötelezte az oktatási intézményt.
Az alperes szerint volt egy jogellenes magatartás, amely a nem kellő gondossággal kiválasztott célok tekintetében nyilvánult meg: a különböző sporteszközök, valamint a tükör beszerzése nem kapcsolódott szorosan a szakképzéshez, hiszen azokat nemcsak a szakképzésben részesülő tanulók használhatták, ezért azok vásárlását nem a szakképzés fejlesztésére kapott összegből kellett volna fedezni. A felperest erre figyelemmel a meghozott döntés vonatkozásában legalább a negligencia szintjén fennálló gondatlanság terhelte.
Emellett az alperest kár is érte, hiszen a jogtalan beszerzés következményeként a beszerzési árat és annak kamatait vissza kellett fizetni, az intézmény ezáltal gazdagodástól esett el.
Mindezeket figyelembe véve a károkozás minden eleme megvalósult, hiszen volt jogellenes magatartás, volt kár, és a kár a jogellenes magatartással okozati összefüggésben következett be.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására, továbbá az alperes perköltségben való marasztalására irányult.
A felperes hangsúlyozta, hogy az eszközök beszerzésére szükség volt, a szakképzési hozzájárulás e célból történő igénybevétele előtt egyeztetett kollégáival és a P. Szakképzés Szervezési Társulás vezetőjével, ennélfogva a döntés meghozatalában vétkesség nem terheli. Hangsúlyozta, hogy az alperes a hozzájárulás elvonása tárgyában nem élt jogorvoslati lehetőséggel. A felperes szerint károkozásról az eszközök beszerzése körében azért sem lehet szó, mert a megvásárolt ingóságok mind a mai napig rendelkezésre állnak, azokat a diákok folyamatosan használják, és bérbeadásukból az iskola profitot is realizál.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az alperes által előterjesztett viszontkereset körében az eljárt bíróságoknak arról kellett dönteniük, hogy a felperes köteles-e kártérítést fizetni az alperesnek, ennek megfelelően helyesen vizsgálták, hogy a kártérítési felelősség minden egyes eleme fennáll-e, azaz érte-e az alperest kár; a felperes valósított-e meg vétkes - legalább gondatlan - jogellenes magatartást; valamint a kár és a felperes magatartása között van-e okozati összefüggés.
A másodfokú bíróság tévedett, amikor akként foglalt állást, hogy az alperest kár nem érte, ugyanis vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés (damnum emergens) az is, ha a munkáltató a már folyósított támogatást - és kamatait - visszafizetni kényszerül. Így annak ellenére, hogy a beszerzett sportszerek és tükör ténylegesen nem kerültek ki az alperes vagyonából, az intézménynek juttatott szakképzési hozzájárulás - és kamatai - visszafizetésével a kár bekövetkezte megállapítható.
Az okozati összefüggés vizsgálata során azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes az ellenőrzést folytató cég visszafizetésre kötelező döntésének meghozatalakor már nem volt abban a helyzetben, hogy azt vitássá tegye, az alperes jogelődje pedig az ellenőrzési jegyzőkönyv megállapításaival egyetértett, azokra észrevételt nem tett.
Mivel a perben az alperes maga sem állította, hogy a felperes szándékosan okozott kárt, azt kellett bizonyítania, hogy a felperest a kár bekövetkeztében legalább enyhe fokú gondatlanság (negligencia) terhelte, azaz a felperes a szakképzési hozzájárulás keretében kapott összeg felhasználásáról szóló döntés meghozatalakor elmulasztotta a tőle elvárható figyelmet és körültekintést.
Az alperes bizonyítása azonban e körben nem volt eredményes, a bizonyítási eljárás lefolytatását követően sem lehetett azt ítéleti bizonyossággal megállapítani, hogy a felperest a szakképzési hozzájárulás visszafizetése miatt felelősség terheli. Ezzel összefüggésben ugyanis nem annak volt jelentősége, hogy a felperes a szakképzési hozzájárulás felhasználása során az Szht. rendelkezéseinek megfelelően járt-e el, hanem annak, hogy a döntés meghozatalakor hanyagság a részéről megállapítható-e. Erre figyelemmel helyesen vizsgálták az eljárt bíróságok a szakképzési hozzájárulás felhasználásáról hozott döntés kialakításának folyamatát, és helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy nem állapítható meg, hogy a felperest gondatlanság terheli.
Mivel az alperes nem bizonyította a kárfelelősség valamennyi elemének meglétét, a viszontkereset elutasítására jogszabálysértés nélkül került sor, erre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.212/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Boronkai-Gál Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Gál Sándor ügyvéd) által képviselt Sz. L. felperesnek a dr. Bodor István ügyvéd által képviselt K. Intézményfenntartó Központ alperes ellen vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítása iránt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 3.M.275/2013. szám alatt megindított perében, amely perben az alperes kártérítés megfizetése iránt viszontkeresetet terjesztett elő, a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.705/2013/3. számú jogerős másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.20.705/2013/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 25 000 (huszonötezer) forint és 6 750 (hatezer-hétszázötven) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a peres felek között fennálló közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődje 2008. július 1. napjától vezetői feladatok ellátásával bízta meg a felperest. A vezetői megbízást 2011. április 11. napjával határozatával visszavonta, majd ezt követően a felperes kérelmére indokolta intézkedését.
A vezetői megbízás fennállása alatt a felperes a gazdasági igazgatóval, illetőleg a szakképzésért felelős vezetővel, U. B. E.-vel egyeztetve - az alperesi jogelődnél testnevelőként dolgozó tanárokkal történt előzetes megbeszélést követően - úgy döntött, hogy az alperesi intézmény részére 2009. évben rendelkezésre álló szakképzési hozzájárulásból 900 000 Ft értékben testedzési eszközöket, továbbá egy darab tükröt vásárol. A korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően a szakképzési hozzájárulás felhasználását megelőzően a felperes a P. Szakképzés Szervezési Társulás vezetőjével is egyeztetett. A vásárláshoz a B.-i Cementmű további 900 000 forinttal hozzájárult, így az eszközök és a tükör beszerzésére összesen 1 800 000 forintot fordított az alperes jogelődje. Az ehhez kapcsolódó számlákat U. B. E. írta alá.
A szakképzési hozzájárulás felhasználására vonatkozóan a Gy. A. Kft. 2011. február 28-án ellenőrzést folytatott le, és megállapította, hogy a fenti beszerzés nem közvetlenül szolgálta a szakképzést, erre figyelemmel a 2011. április 11. napján elkészült ellenőrzési jegyzőkönyvben az alperes jogelődjétől visszakövetelésre előírt összeget 900 000 forintban, valamint annak kamataiban határozta meg.
Az alperes jogelődjének új főigazgatója, B. L. 2011. december 8-án a szakképzési hozzájárulás felhasználása kapcsán a polgármester felé jelentést készített, melyben rögzítette, hogy U. B. E. szóban figyelmeztette a felperest a felhasználás megkérdőjelezhetőségéről, ennélfogva a 900 000 forint szabálytalan felhasználásáért a felelősség a felperest terheli.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen vonta vissza a vezetői megbízását, és ezért hat havi vezetői pótlék megfizetését kérte.
Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult, és viszontkeresetet terjesztett elő, melyben a jogosulatlanul felhasznált szakképzési hozzájárulással kapcsolatban keletkezett alperesi kár megtérítése érdekében kártérítés címén 1 108 116 forintban kérte a felperest marasztalni.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
A Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 3.M.275/2013/7. számú ítéletével megállapította, hogy a felperes vezetői megbízásának visszavonására jogellenesen került sor, erre figyelemmel az alperest elmaradt vezetői pótlék címén 360 000 forint és kamatai megfizetésére kötelezte. Ugyanakkor az alperes viszontkeresetét elutasította, és az alperest mindösszesen 160 000 forint perköltségben marasztalta.
Az elsőfokú bíróság a vezetői megbízás visszavonásának indokait részben túl általánosnak találta, részben pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes nem bizonyította az indokok valóságtartalmát, illetőleg azt, hogy az abban foglaltak a felperes mulasztásának következtében nem valósultak meg, így a vezetői megbízás visszavonása tekintetében a felperesi keresetnek helyt adó döntést hozott.
Az alperes viszontkeresetével összefüggésben U. B. E., valamint B. L. tanúvallomásait értékelve megállapította, hogy U. B. E. részéről nem hangzott el olyan kijelentés, mely szerint figyelmeztette a felperest a szakképzési hozzájárulás felhasználásának megkérdőjelezhetőségéről.
A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. tv. (a továbbiakban: Szht.), valamint a törvény végrehajtásáról szóló 13/2008. (VII. 22.) SZMM rendelet rendelkezéseit értelmezve kimondta, hogy a szakképzési hozzájárulásról való konkrét döntés a döntéshozók hatáskörébe tartozik, mivel a jogszabály ezzel kapcsolatban csupán azt tartalmazza, hogy a szakképzési hozzájárulás pénzösszegeit a szakképzést segítő körben lehet felhasználni.
Az elsőfokú bíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 83. §-a alapján alkalmazandó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 166. §-ának, valamint 168. §-ának rendelkezései alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a peres eljárás során nem bizonyította a kártérítési felelősség egyes elemeinek fennállását. A felperest még gondatlanság sem terheli, mivel kellőképpen körültekintő volt a szakképzési hozzájárulás felhasználásakor, a döntést nem egyedül, hanem a kompetens személyeket bevonva hozta meg, így az ő esetében a kárfelelősség jogszabályi feltételei semmiképpen sem állnak fenn. A felperes bizonyította, hogy a szakképzési hozzájárulás felhasználásával kapcsolatban a gyakorlatot követte, konzultált a munkatársaival, ezen felüli intézkedés a részéről nem is lett volna elvárható.
Az ítéletnek a viszontkeresetet elutasító rendelkezése ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán eljárt Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság az 1.Mf.20.705/2013/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyta, és egyben kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 35 000 forint másodfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az alperes kártérítési igényét a felek jogviszonyára irányadó Kjt. 81/A. § (1) bekezdése alapján kellett megítélni. Ezen szabály szerint pedig a felperes - mint magasabb vezető - a vezetői tevékenységének keretében gondatlanul okozott károkért is teljes mértékben, egy személyben felelt, ezt a felelősséget pedig nem oszthatta meg azzal, hogy a felhasználásról szóló döntése előtt mások véleményét kikérte. Ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a tőle elvárható gondossággal járt el, amikor a szakképzési támogatás címzettjeinek, a szakképzésben résztvevő tanulóknak az érdekeit szem előtt tartva gazdasági igazgatójának, az érintett intézményegység vezetőjének az egyetértő hozzájárulásával a 900 000 forint összegű támogatás felhasználásáról döntött. Amiatt pedig, hogy a felhasználás jogszerűségének elbírálására jogosult utóbb úgy ítélte meg, hogy a támogatás visszafizetésének van helye, a felperest felróhatóság még gondatlanság formájában sem terhelte. Rámutatott arra, hogy a szakképzési hozzájárulás jogszerű felhasználása a szerteágazó jogszabályok alkalmazása miatt igen bonyolult feladat volt, melynek megoldása érdekében a felperes nemcsak a gazdasági igazgató, valamint U. B. E., továbbá a két testnevelő tanár véleményét kérte ki - akik valamennyien egyetértettek a felperessel abban, hogy jogszerű cél lehet a kondicionáló gépek és egyéb felszerelés vásárlása a tanulók fizikai állóképességének javítására -, hanem a döntés előtt a P. Szakképzés Szervezési Társulást is megkereste.
A másodfokú bíróság emellett megállapította azt is, hogy az alperest a támogatás visszafizetésével nem érte kár, ugyanis a per adatai szerint a kondicionáló gépek jelenleg is az adott oktatási intézmény birtokában és használatában vannak, tehát a 900 000 forint anyagi támogatás ellenértéke az alperesnél maradt. Az iskola vezetése már korábban is tervezte, szükségesnek tartotta az edzőterembe a gépek megvételét, azokat egyébként is megvásárolták volna.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet "változtassa meg", a viszontkeresetnek helyt adva a kártérítési felelősséget állapítsa meg, és kötelezze a felperest 1 108 116 forint kár és annak az alperesi jogelőd által történő visszafizetése időpontjától a kifizetésig terjedő időre járó késedelmi kamatainak a megfizetésére.
Az alperes álláspontja szerint a törvényszék ítélete az Szht. 1. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseknek, mint konkrét jogi normáknak a megsértését jelenti, és nem veszi figyelembe a törvényhez fűzött minisztériumi indokolásban írtakat sem.
Kiemelte, hogy a felperes, mint főigazgató hatáskörébe tartozott a szakképzési hozzájárulás összegének felhasználásáról való döntés meghozatala, tehát ő felelt a Szakképzési Alapból kapott képzési támogatás jogszerű felhasználásáért. Az arra feljogosított külső közigazgatási szerv utóbb a szakképzési hozzájárulás jogszerűtlen felhasználását állapította meg, és egyben a felperestől kártérítésként követelt összeg visszafizetésére kötelezte az oktatási intézményt.
Az alperes szerint volt egy jogellenes magatartás, amely a nem kellő gondossággal kiválasztott célok tekintetében nyilvánult meg: a különböző sporteszközök, valamint a tükör beszerzése nem kapcsolódott szorosan a szakképzéshez, hiszen azokat nemcsak a szakképzésben részesülő tanulók használhatták, ezért azok vásárlását nem a szakképzés fejlesztésére kapott összegből kellett volna fedezni. A felperest erre figyelemmel a meghozott döntés vonatkozásában legalább a negligencia szintjén fennálló gondatlanság terhelte.
Emellett az alperest kár is érte, hiszen a jogtalan beszerzés következményeként a beszerzési árat és annak kamatait vissza kellett fizetni, az intézmény ezáltal gazdagodástól esett el.
Mindezeket figyelembe véve a károkozás minden eleme megvalósult, hiszen volt jogellenes magatartás, volt kár, és a kár a jogellenes magatartással okozati összefüggésben következett be.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására, továbbá az alperes perköltségben való marasztalására irányult.
A felperes hangsúlyozta, hogy az eszközök beszerzésére szükség volt, a szakképzési hozzájárulás e célból történő igénybevétele előtt egyeztetett kollégáival és a P. Szakképzés Szervezési Társulás vezetőjével, ennélfogva a döntés meghozatalában vétkesség nem terheli. Hangsúlyozta, hogy az alperes a hozzájárulás elvonása tárgyában nem élt jogorvoslati lehetőséggel. A felperes szerint károkozásról az eszközök beszerzése körében azért sem lehet szó, mert a megvásárolt ingóságok mind a mai napig rendelkezésre állnak, azokat a diákok folyamatosan használják, és bérbeadásukból az iskola profitot is realizál.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Az alperes által előterjesztett viszontkereset körében az eljárt bíróságoknak arról kellett dönteniük, hogy a felperes köteles-e kártérítést fizetni az alperesnek, ennek megfelelően helyesen vizsgálták, hogy a kártérítési felelősség minden egyes eleme fennáll-e, azaz érte-e az alperest kár; a felperes valósított-e meg vétkes - legalább gondatlan - jogellenes magatartást; valamint a kár és a felperes magatartása között van-e okozati összefüggés.
A másodfokú bíróság tévedett, amikor akként foglalt állást, hogy az alperest kár nem érte, ugyanis vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés (damnum emergens) az is, ha a munkáltató a már folyósított támogatást - és kamatait - visszafizetni kényszerül. Így annak ellenére, hogy a beszerzett sportszerek és tükör ténylegesen nem kerültek ki az alperes vagyonából, az intézménynek juttatott szakképzési hozzájárulás - és kamatai - visszafizetésével a kár bekövetkezte megállapítható.
Az okozati összefüggés vizsgálata során azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes az ellenőrzést folytató cég visszafizetésre kötelező döntésének meghozatalakor már nem volt abban a helyzetben, hogy azt vitássá tegye, az alperes jogelődje pedig az ellenőrzési jegyzőkönyv megállapításaival egyetértett, azokra észrevételt nem tett.
Mivel a perben az alperes maga sem állította, hogy a felperes szándékosan okozott kárt, azt kellett bizonyítania, hogy a felperest a kár bekövetkeztében legalább enyhe fokú gondatlanság (negligencia) terhelte, azaz a felperes a szakképzési hozzájárulás keretében kapott összeg felhasználásáról szóló döntés meghozatalakor elmulasztotta a tőle elvárható figyelmet és körültekintést.
Az alperes bizonyítása azonban e körben nem volt eredményes, a bizonyítási eljárás lefolytatását követően sem lehetett azt ítéleti bizonyossággal megállapítani, hogy a felperest a szakképzési hozzájárulás visszafizetése miatt felelősség terheli. Ezzel összefüggésben ugyanis nem annak volt jelentősége, hogy a felperes a szakképzési hozzájárulás felhasználása során az Szht. rendelkezéseinek megfelelően járt-e el, hanem annak, hogy a döntés meghozatalakor hanyagság a részéről megállapítható-e. Erre figyelemmel helyesen vizsgálták az eljárt bíróságok a szakképzési hozzájárulás felhasználásáról hozott döntés kialakításának folyamatát, és helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy nem állapítható meg, hogy a felperest gondatlanság terheli.
Mivel az alperes nem bizonyította a kárfelelősség valamennyi elemének meglétét, a viszontkereset elutasítására jogszabálysértés nélkül került sor, erre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes alperest a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-ának megfelelően az állam viseli, figyelemmel arra, hogy a pervesztes alperest a perben személyes illetékmentesség illette meg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontja értelmében.
Budapest, 2014. október 29.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Bérces Nóra s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.212/2014.)