BH+ 2015.2.86

A bíróság a közalkalmazott felmentésének jogszerűségét a munkakör felajánlási kötelezettség teljesítése tekintetében csak a közalkalmazott által megjelölt betöltetlen munkaköröket érintően vizsgálja, valamennyi üres álláshely felajánlásának lehetősége nem képezi vizsgálat tárgyát [1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 30/A. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes egyetem Természettudományi Kara Biológiai és Ökológiai Intézetének Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékén állt alkalmazásban egyetemi docensként.
Az alperes szenátusa 2012. február 9-én kelt határozatában a költségvetési támogatás csökkenése miatt csoportos létszámcsökkentésről döntött, amelyet 2012. május 30. napjáig végrehajtott, ez az intézkedése a Biológiai és Ökológiai Intézetet még...

BH+ 2015.2.86 A bíróság a közalkalmazott felmentésének jogszerűségét a munkakör felajánlási kötelezettség teljesítése tekintetében csak a közalkalmazott által megjelölt betöltetlen munkaköröket érintően vizsgálja, valamennyi üres álláshely felajánlásának lehetősége nem képezi vizsgálat tárgyát [1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 30/A. § (1) bek.].
A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes egyetem Természettudományi Kara Biológiai és Ökológiai Intézetének Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékén állt alkalmazásban egyetemi docensként.
Az alperes szenátusa 2012. február 9-én kelt határozatában a költségvetési támogatás csökkenése miatt csoportos létszámcsökkentésről döntött, amelyet 2012. május 30. napjáig végrehajtott, ez az intézkedése a Biológiai és Ökológiai Intézetet még nem érintette. 2012. nyarán azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az intézetben is létszámcsökkentésre van szükség, ezért a költségvetési szerv vezetője, dr. F. I. rektor 2012. szeptember 30-án meghozott RH/1200-1/2012. számú határozatával a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján két oktatói munkakört érintő létszámcsökkentést rendelt el.
A munkáltatói jogkör gyakorlója 2012. szeptember 5-én levélben tájékoztatta a felperest a tervezett intézkedésről, valamint az állásfelajánlás lehetőségéről, majd igenlő válaszát követően a munkáltató 2012. szeptember 10-én kelt leveleiben felhívta az alperes gazdasági egységeit, hogy nyilatkozzanak, mely szerint a felperes végzettségének, szakképzettségének megfelelő felajánlható betöltetlen munkakörrel rendelkeznek-e. A Tudományegyetemi Karok Gazdasági Igazgatósága, az Orvos- és Egészségtudományi Centrum Gazdasági Igazgatósága és az Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Gazdasági Igazgatósága tájékoztatásában közölte, hogy a felperes munkakörének, végzettségének és szakképzettségének megfelelő betöltetlen, felajánlható munkakör a felmentés időpontját megelőzően nem volt.
Az alperes a 2012. szeptember 18-án kelt és a felperessel 2012. szeptember 20-án közölt felmentésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2013. május 20-ai hatállyal megszüntette. A felmentés indokolása szerint az alperes rektora, mint a központi költségvetési szerv vezetője 2012. szeptember 3-án a TTK Biológiai és Ökológiai Intézetében végrehajtandó létszámcsökkentésről döntött, amely döntés alapján a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján felmentéssel megszüntette. Az indokolás utalt arra, hogy az alperesnél a felperes iskolai végzettségének, szakképzettségének és szakképesítésének megfelelő másik betöltetlen, üres munkakör nem volt.
A felmentést követően a TTK Biológiai és Ökológiai Intézetének oktatói létszáma csökkent, a megüresedett közalkalmazotti státuszokat az alperes nem töltötte be új munkavállalókkal.
A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére figyelemmel a jogviszonya helyreállítását kérte. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. Az állásfelajánlási kötelezettség körében arra hivatkozott, hogy 2012. október 4-én egyetemi tanári állásra pályázat került kiírásra, ami arra utal, hogy a perrel érintett létszámcsökkentés elrendelésekor a TTK Ökológiai Tanszékre kiírt egyetemi tanári állás bérének fedezete rendelkezésre állt. Érvelése szerint az sem felel meg a valóságnak, hogy a felmentés közlésekor nem volt iskolai végzettségének, szakképzettségének megfelelő másik betöltetlen álláshely, mert 2012. október 2-án az egyetem Informatikai Karának dékáni hivatala ügyvivő-szakértői álláshelyre írt ki pályázatot, amelyet részére fel kellett volna ajánlani. A per során arra is hivatkozott, hogy az alperes azért az ő jogviszonyát szüntette meg az elrendelt létszámcsökkentéssel összefüggésben, mert az átlagtól eltérő vagyoni helyzetéből fakadóan a felmentéssel sem került kilátástalan anyagi helyzetbe.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesi hivatkozással ellentétben a felmentés indoka valós, világos és okszerű volt. A Biológiai és Ökológiai Intézet foglalkoztatotti létszáma csökkent, az elrendelt létszámleépítést az alperes végrehajtotta és a felperes feladatait szétosztotta.
Az állásfelajánlás körében rögzítette, hogy az üres álláshely vizsgálatának kötelezettsége a munkáltatót a felmentés közlésének az időpontjában terhelte, a felperes által hivatkozott egyetemi tanári és ügyvivő szakértői álláshelyek pedig a felmentés közlését követően, 2012. október elején kerültek kiírásra. Az egyetemi tanári álláshely meghirdetése nem az elrendelt létszámcsökkentéssel összefüggő státuszok terhére történt, annak bérfedezete L. Gy. és K. Gy.-né illetményének terhére került kigazdálkodásra.
Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése tekintetében megállapította, hogy a felperes nem valószínűsítette, hogy őt az alperes hátrányosan megkülönböztette. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (a továbbiakban: Ebktv.) 8. §-ának t) pontjában megjelölt egyéb helyzet, tulajdonság meghatározása körében rámutatott arra, hogy az mindig a személyiség lényegi vonásához tartozó olyan tulajdonságot jelent, amellyel szemben a törvény védelmet biztosít. A felperes azon tényállítása, hogy az összehasonlítható helyzetben lévőknél kedvezőbb anyagi helyzetben volt, a védendő tulajdonság valószínűsítésének hiányában nem alkalmas az alperes jogsértő eljárásának megállapítására.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék a ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A fellebbezésre tekintettel kiemelte, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a 2012. szeptember 3-án kelt rektori intézkedés alapján szüntette meg létszámleépítésre hivatkozással, tehát az intézkedésre nem a korábban, 2012. február 15. és május 30. közötti időszakban elrendelt csoportos létszámleépítés körében került sor.
A törvényszék az állásfelajánlás körében kiemelte, hogy a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a másodfokú eljárásban már kizárólag csak az elsőfokú eljárás során hivatkozott munkaköröket lehetett vizsgálni. A Kjt. 30/A. § (1) bekezdésében foglaltak alapján rámutatott arra, hogy a munkáltatót a felajánlási kötelezettség csak olyan betöltetlen munkakörök vonatkozásában terheli, amely megfelel a felmentéssel érintett közalkalmazott szakképzettségének, szakképesítésének. Az egyetemi tanári munkakör vonatkozásában a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy erre a pozícióra nem alkalmas, mivel megfelelő szakképzettséggel és képesítéssel nem rendelkezik. A másodfokú bíróság érvelése szerint az oktatási-kutatási munkaterületen dolgozó felperes részére az alperest az adminisztráció-asszisztencia besorolású ügyvivő szakértői munkakör felajánlása sem terhelte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával a kereseti kérelemnek történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
Álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok nem tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vontak le. A bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy jogviszonyának megszüntetését az alperes már a csoportos létszámcsökkentés időpontjában elhatározta, ugyanakkor vele szemben diszkriminatívan, a többi munkavállalótól megkülönböztetve, csak később jártak el, amely miatt elesett a csoportos létszámleépítéssel összefüggésben a munkavállalókat megillető jogosultságoktól, amely magatartás a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével ütközött. Az alperes az elsőfokú eljárásban benyújtott táblázatában úgy tüntette fel, mint akinek csoportos létszámcsökkentés keretében kívánják megszüntetni a jogviszonyát, azonban erre ténylegesen csak később került sor.
Álláspontja szerint az alperes megsértette a Kjt.-ben szabályozott állásfelajánlási kötelezettségét, mivel a jogszabály nem azonos munkakörű, csupán a munkavállaló végzettségének megfelelő állás felajánlását írja elő, amelynek mindkét általa hivatkozott munkakör megfelelt. Mivel mind az egyetemi tanári munkakör, mind pedig a hivatkozott ügyvivői-szakértői munkakör betöltése hosszabb időt vesz igénybe, nyilvánvaló, hogy ezek már abban az időpontban is felajánlhatóak voltak, amikor igényét bejelentette.
A felperes érvelése szerint az eljáró bíróságok elmulasztották a tényállás teljes körű feltárását. Az elsőfokú eljárás során már rendelkezésre állt az alperes által becsatolt azon táblázat, amelyből látható volt, hogy I. Z. egyetemi tanár álláshelye 2011. október 31-étől, Dr. L. Gy. egyetemi docens álláshelye 2012. június 14-étől üresedett meg, továbbá 2012. május 14. napját követően dr. T. A. adjunktus álláshelye is betölthető volt. A fentiekhez hasonlóan K. Cs.-né technikus álláshelye 2011. november 30-án szűnt meg. Az említett munkavállalók álláshelyeinek megüresedésén túl tudott volt az is, hogy voltak olyan munkavállalói az alperesnek, akik jogviszonya a felperes jogviszonyának megszűnéséhez képest három hónapon belül megszűnt, de erről az állásfelajánlás kötelezettségének időszakában már lehetett tudni. Ebbe a körbe tartozott például dr. P. M. egyetemi docens és dr. Sz. L. egyetemi docens is, továbbá dr. L. Sz. adjunktus álláshelye.
Jogszabálysértő és iratellenes a másodfokú bíróság ítélete indokolásának azon megállapítása, mely szerint az egyéb szabad álláshelyekre már az elsőfokú eljárás során kellett volna hivatkoznia, mivel az ott elhangzott, a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatok, valamint az alperes által becsatolt táblázat alapján ezek az adatok már rendelkezésre álltak, vagyis nem minősültek új ténynek vagy körülménynek.
A felperes érvelése szerint jogellenes a jogerős ítélet indokolásának azon megállapítása, hogy a meghirdetett ügyvivő-szakértői álláshely azért nem volt felajánlható a részére, mert más irányú szakképzettséget és gyakorlatot igényelt. A valóságban a pályázat csak az egyetemi diplomát, illetve középfokú angol nyelvismeretet írt elő, számítástechnikai tárgyú külön szakképesítést és végzettséget nem. Az a körülmény, hogy ezt a munkakört az alperes nem ajánlotta fel, nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy őt jogellenesen megkülönböztette. Miután számára a felmentés időpontjában több álláshely is felajánlható volt, amelyet az eljáró bíróságok nem vizsgáltak, jogellenesen jártak el.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt is panaszolta, hogy a bíróságok nem értékelték az alperesnek a reprezentatív szakszervezetekkel megkötött 2012. január 27-ei megállapodását. A fentiek alapján álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206 § (1) bekezdésében foglaltakat.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében - többek között - a csoportos létszámcsökkentés keretében történő felmentése hiányát, az alperes ezzel kapcsolatos rendeltetésellenes joggyakorlását és diszkriminatív eljárását panaszolta. Ennek körében azonban megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg, ezért hivatkozásait a Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján nem vizsgálhatta.
A felperes kellő alap nélkül hivatkozott a munkáltató reprezentatív szakszervezetekkel, a csoportos létszámcsökkentés keretében megkötött megállapodása megszegésére, mivel a jogviszonyának megszüntetésére nem ennek keretében, hanem egy későbbi létszámcsökkentés alapján került sor.
A Pp. 206.§ (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati kérelemben a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vitatható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére.
Az eljáró bíróságok A Pp. 206.§ (1) bekezdésének megsértése nélkül, helytállóan állapították meg, hogy az alperes a Kjt. 30/A. §-ában foglalt munkakör felajánlási kötelezettségének eleget tett. A perbeli esetben a felperes hivatkozása alapján a bíróságok az egyetemi tanári, továbbá az ügyvivő-szakértői munkakör tekintetében vizsgálták az alperes eljárását, és a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen jogszerűen vontak le következtetést arra, hogy a két munkakör vonatkozásában a munkáltatót nem terhelte felajánlási kötelezettség. Az egyetemi tanári munkakör betöltéséhez MTA cím hiányában a felperes megfelelő végzettséggel nem rendelkezett, ezt nyilatkozatában maga is elismerte. Helytálló az a megállapítás is, mely szerint a felperes oktatói munkakörben került foglalkoztatásra az alperesnél, ezért az adminisztráció-asszisztencia besorolású ügyvivői álláshely felajánlása az alperest szintén nem terhelte. A Kjt. 30/A.§ (1) bekezdésében szabályozott állásfelajánlás ugyanis az iskolai végzettségnek, szakképzettségnek és szakképesítésnek megfelelő munkakörökre vonatkozik, amely az adott esetben azt jelenti, hogy a felperes részére a szakképesítésének megfelelő oktatói munkakör meglétét kellett vizsgálni.
Téves a felperes azon felülvizsgálati hivatkozása, hogy a bíróságoknak a rendelkezésükre álló adatokra tekintettel valamennyi üres álláshely körében vizsgálni kellett a Kjt.30/A.§ (1) bekezdése előírásainak megtartását.
A törvényszék a jogerős ítéletében helytállóan utalt arra, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során kizárólag az egyetemi tanári munkakör és az ügyvivő-szakértői munkakör körében hivatkozott az alperes állásfelajánlási kötelezettségének megsértésére, egyéb munkakörök betöltésének lehetőségét nem állította. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség körében az általa becsatolt táblázatban kimutatta az elmúlt időszakban végrehajtott létszámcsökkentéseket és az ennek során megüresedett álláshelyeket, a felperes hivatkozása hiányában nem teszi a bíróság feladatává valamennyi megüresedett munkakör betöltési lehetőségének vizsgálatát.
A felperes ezért megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértésére, az ügy érdemét érintő jogszabálysértésként ugyanis a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése nem volt megállapítható [Pp. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek.].
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.261/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Zeke Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Zeke László ügyvéd) által képviselt dr. Ny. I. felperesnek a dr. Matúz Éva Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Matúz Éva ügyvéd) által képviselt D.-i Egyetem alperes ellen közalkalmazotti jogviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.596/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.375/2013/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.375/2013/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli, a felperes az általa lerótt 50 000 (ötvenezer) forint illetéket visszaigényelheti.

I n d o k o l á s

A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperes Természettudományi Kara Biológiai és Ökológiai Intézetének Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékén állt alkalmazásban egyetemi docensként.
Az alperes szenátusa 2012. február 9-én kelt határozatában a költségvetési támogatás csökkenése miatt csoportos létszámcsökkentésről döntött, amelyet 2012. május 30. napjáig végrehajtott, ez az intézkedése a Biológiai és Ökológiai Intézetet még nem érintette. 2012. nyarán azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az intézetben is létszámcsökkentésre van szükség, ezért a költségvetési szerv vezetője, dr. F. I. rektor 2012. szeptember 30-án meghozott határozatával a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt felhatalmazás alapján két oktatói munkakört érintő létszámcsökkentést rendelt el.
A munkáltatói jogkör gyakorlója 2012. szeptember 5-én levélben tájékoztatta a felperest a tervezett intézkedésről, valamint az állásfelajánlás lehetőségéről, majd igenlő válaszát követően a munkáltató 2012. szeptember 10-én kelt leveleiben felhívta az alperes gazdasági egységeit, hogy nyilatkozzanak, mely szerint a felperes végzettségének, szakképzettségének megfelelő felajánlható betöltetlen munkakörrel rendelkeznek-e. A Tudományegyetemi Karok Gazdasági Igazgatósága, az Orvos- és Egészségtudományi Centrum Gazdasági Igazgatósága és az Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Gazdasági Igazgatósága tájékoztatásában közölte, hogy a felperes munkakörének, végzettségének és szakképzettségének megfelelő betöltetlen, felajánlható munkakör a felmentés időpontját megelőzően nem volt.
Az alperes a 2012. szeptember 18-án kelt és a felperessel 2012. szeptember 20-án közölt felmentésével a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2013. május 20-ai hatállyal megszüntette. A felmentés indokolása szerint az alperes rektora, mint a központi költségvetési szerv vezetője 2012. szeptember 3-án a TTK Biológiai és Ökológiai Intézetében végrehajtandó létszámcsökkentésről döntött, amely döntés alapján a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján felmentéssel megszüntette. Az indokolás utalt arra, hogy az alperesnél a felperes iskolai végzettségének, szakképzettségének és szakképesítésének megfelelő másik betöltetlen, üres munkakör nem volt.
A felmentést követően a TTK Biológiai és Ökológiai Intézetének oktatói létszáma csökkent, a megüresedett közalkalmazotti státuszokat az alperes nem töltötte be új munkavállalókkal.
A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére figyelemmel a jogviszonya helyreállítását kérte. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. Az állásfelajánlási kötelezettség körében arra hivatkozott, hogy 2012. október 4-én egyetemi tanári állásra pályázat került kiírásra, ami arra utal, hogy a perrel érintett létszámcsökkentés elrendelésekor a TTK Ökológiai Tanszékre kiírt egyetemi tanári állás bérének fedezete rendelkezésre állt. Érvelése szerint az sem felel meg a valóságnak, hogy a felmentés közlésekor nem volt iskolai végzettségének, szakképzettségének megfelelő másik betöltetlen álláshely, mert 2012. október 2-án az egyetem Informatikai Karának dékáni hivatala ügyvivő-szakértői álláshelyre írt ki pályázatot, amelyet részére fel kellett volna ajánlani. A per során arra is hivatkozott, hogy az alperes azért az ő jogviszonyát szüntette meg az elrendelt létszámcsökkentéssel összefüggésben, mert az átlagtól eltérő vagyoni helyzetéből fakadóan a felmentéssel sem került kilátástalan anyagi helyzetbe.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 1.M.596/2012/12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesi hivatkozással ellentétben a felmentés indoka valós, világos és okszerű volt. 2012. szeptember hónapra a Biológiai és Ökológiai Intézet foglalkoztatotti létszáma csökkent, az elrendelt létszámleépítést az alperes végrehajtotta és a felperes feladatait szétosztotta.
Az állásfelajánlás körében rögzítette, hogy az üres álláshely vizsgálatának kötelezettsége a munkáltatót a felmentés közlésének az időpontjában terhelte, a felperes által hivatkozott egyetemi tanári és ügyvivő szakértői álláshelyek pedig a felmentés közlését követően, 2012. október elején kerültek kiírásra. Az egyetemi tanári álláshely meghirdetése nem az elrendelt létszámcsökkentéssel összefüggő státuszok terhére történt, annak bérfedezete L. Gy. és K. Gy.-né illetményének terhére került kigazdálkodásra.
Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése tekintetében megállapította, hogy a felperes nem valószínűsítette, hogy őt az alperes hátrányosan megkülönböztette. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (a továbbiakban: Ebktv.) 8. §-ának t) pontjában megjelölt egyéb helyzet, tulajdonság meghatározása körében rámutatott arra, hogy az mindig a személyiség lényegi vonásához tartozó olyan tulajdonságot jelent, amellyel szemben a törvény védelmet biztosít. A felperes azon tényállítása, hogy az összehasonlítható helyzetben lévőknél kedvezőbb anyagi helyzetben volt, a védendő tulajdonság valószínűsítésének hiányában nem alkalmas az alperes jogsértő eljárásának megállapítására.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Debreceni Törvényszék a 2.Mf.21.375/2013/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A fellebbezésre tekintettel kiemelte, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a 2012. szeptember 3-án kelt rektori intézkedés alapján szüntette meg létszámleépítésre hivatkozással, tehát az intézkedésre nem a korábban, 2012. február 15. és május 30. közötti időszakban elrendelt csoportos létszámleépítés körében került sor, amit a felperes 4. számú jegyzőkönyv 4. oldalán tett nyilatkozata is alátámasztott.
A törvényszék az állásfelajánlás körében kiemelte, hogy a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a másodfokú eljárásban már kizárólag csak az elsőfokú eljárás során hivatkozott munkaköröket lehetett vizsgálni. A Kjt. 30/A. § (1) bekezdésében foglaltak alapján rámutatott arra, hogy a munkáltatót a felajánlási kötelezettség csak olyan betöltetlen munkakörök vonatkozásában terheli, amely megfelel a felmentéssel érintett közalkalmazott szakképzettségének, szakképesítésének. Az egyetemi tanári munkakör vonatkozásában a 4. számú jegyzőkönyvben a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy erre a pozícióra nem alkalmas, mivel megfelelő szakképzettséggel és képesítéssel nem rendelkezik. A másodfokú bíróság érvelése szerint az oktatási-kutatási munkaterületen dolgozó felperes részére az alperest az adminisztráció-asszisztencia besorolású ügyvivő szakértői munkakör felajánlása sem terhelte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával a kereseti kérelemnek történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását, valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte.
Álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok nem tettek eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségüknek, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vontak le. Az ítéletekben a bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy jogviszonyának megszüntetését az alperes már a csoportos létszámcsökkentés időpontjában elhatározta, ugyanakkor vele szemben diszkriminatívan, a többi munkavállalótól megkülönböztetve, csak később jártak el, amely miatt elesett a csoportos létszámleépítéssel összefüggésben a munkavállalókat megillető jogosultságoktól, amely magatartás a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével ütközött. Az alperes az elsőfokú eljárásban benyújtott táblázatában úgy tüntette fel, mint akinek csoportos létszámcsökkentés keretében kívánják megszüntetni a jogviszonyát, azonban erre ténylegesen csak később került sor.
Álláspontja szerint az alperes megsértette a Kjt.-ben szabályozott állásfelajánlási kötelezettségét, mivel a jogszabály nem azonos munkakörű, csupán a munkavállaló végzettségének megfelelő állás felajánlását írja elő, amelynek mindkét általa hivatkozott munkakör megfelelt. Mivel mind az egyetemi tanári munkakör, mind pedig a hivatkozott ügyvivői-szakértői munkakör betöltése hosszabb időt vesz igénybe, nyilvánvaló, hogy ezek már abban az időpontban is felajánlhatóak voltak, amikor igényét bejelentette.
A felperes érvelése szerint az eljáró bíróságok elmulasztották a tényállás teljes körű feltárását. Az elsőfokú eljárás során már rendelkezésre állt az alperes által becsatolt azon táblázat, amelyből látható volt, hogy I. Z. egyetemi tanár álláshelye 2011. október 31-étől, Dr. L. Gy. egyetemi docens álláshelye 2012. június 14-étől üresedett meg, továbbá 2012. május 14. napját követően dr. T. A. adjunktus álláshelye is betölthető volt. A fentiekhez hasonlóan K. Cs.-né technikus álláshelye 2011. november 30-án szűnt meg. Az említett munkavállalók álláshelyeinek megüresedésén túl tudott volt az is, hogy voltak olyan munkavállalói az alperesnek, akik jogviszonya a felperes jogviszonyának megszűnéséhez képest három hónapon belül megszűnt, de erről az állásfelajánlás kötelezettségének időszakában már lehetett tudni. Ebbe a körbe tartozott például dr. P. M. egyetemi docens és dr. Sz. L. egyetemi docens is, továbbá dr. L. Sz. adjunktus álláshelye.
Jogszabálysértő és iratellenes a másodfokú bíróság ítélete indokolásának azon megállapítása, mely szerint az egyéb szabad álláshelyekre már az elsőfokú eljárás során kellett volna hivatkoznia, mivel az ott elhangzott, a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozatok, valamint az alperes által becsatolt táblázat alapján ezek az adatok már rendelkezésre álltak, vagyis nem minősültek új ténynek vagy körülménynek.
A felperes érvelése szerint jogellenes a jogerős ítélet indokolásának azon megállapítása, hogy a meghirdetett ügyvivő-szakértői álláshely azért nem volt felajánlható a részére, mert más irányú szakképzettséget és gyakorlatot igényelt. A valóságban a pályázat csak az egyetemi diplomát, illetve középfokú angol nyelvismeretet írt elő, számítástechnikai tárgyú külön szakképesítést és végzettséget nem. Az a körülmény, hogy ezt a munkakört az alperes nem ajánlotta fel, nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy őt jogellenesen megkülönböztette. Miután számára a felmentés időpontjában több álláshely is felajánlható volt, amelyet az eljáró bíróságok nem vizsgáltak, jogellenesen jártak el.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt is panaszolta, hogy a bíróságok nem értékelték az alperesnek a reprezentatív szakszervezetekkel megkötött 2012. január 27-ei megállapodását. A fentiek alapján álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206 § (1) bekezdésében foglaltakat.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében - többek között - a csoportos létszámcsökkentés keretében történő felmentése hiányát, az alperes evvel kapcsolatos rendeltetésellenes joggyakorlását és diszkriminatív eljárását panaszolta. Ennek körében azonban megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg, ezért hivatkozásait a Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján nem vizsgálhatta.
A felperes kellő alap nélkül hivatkozott a munkáltató reprezentatív szakszervezetekkel, a csoportos létszámcsökkentés keretében megkötött megállapodása megszegésére, mivel a jogviszonyának megszüntetésére nem ennek keretében, hanem egy későbbi létszámcsökkentés alapján került sor.
A Pp. 206.§ (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati kérelemben a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vitatható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére.
Az eljáró bíróságok A Pp. 206.§ (1) bekezdésének megsértése nélkül, helytállóan állapították meg, hogy az alperes a Kjt. 30/A. §-ában foglalt munkakör felajánlási kötelezettségének eleget tett. A perbeli esetben a felperes hivatkozása alapján a bíróságok az egyetemi tanári, továbbá az ügyvivő-szakértői munkakör tekintetében vizsgálták az alperes eljárását, és a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen jogszerűen vontak le következtetést arra, hogy a két munkakör vonatkozásában a munkáltatót nem terhelte felajánlási kötelezettség. Az egyetemi tanári munkakör betöltéséhez MTA cím hiányában a felperes megfelelő végzettséggel nem rendelkezett, ezt 4. sorszámú jegyzőkönyvben tett nyilatkozatában maga is elismerte. Helytálló az a megállapítás is, mely szerint a felperes oktatói munkakörben került foglalkoztatásra az alperesnél, ezért az adminisztráció-asszisztencia besorolású ügyvivői álláshely felajánlása az alperest szintén nem terhelte. A Kjt. 30/A.§ (1) bekezdésében szabályozott állásfelajánlás ugyanis az iskolai végzettségnek, szakképzettségnek és szakképesítésnek megfelelő munkakörökre vonatkozik, amely az adott esetben azt jelenti, hogy a felperes részére a szakképesítésének megfelelő oktatói munkakör meglétét kellett vizsgálni.
Téves a felperes azon felülvizsgálati hivatkozása, hogy a bíróságoknak a rendelkezésükre álló adatokra tekintettel valamennyi üres álláshely körében vizsgálni kellett a Kjt.30/A.§ (1) bekezdése előírásainak megtartását.
A törvényszék a jogerős ítéletében helytállóan utalt arra, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során kizárólag az egyetemi tanári munkakör és az ügyvivő-szakértői munkakör körében hivatkozott az alperes állásfelajánlási kötelezettségének megsértésére, egyéb munkakörök betöltésének lehetőségét nem állította. Önmagában az a körülmény, hogy az alperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség körében az általa becsatolt táblázatban kimutatta az elmúlt időszakban végrehajtott létszámcsökkentéseket és az ennek során megüresedett álláshelyeket, a felperes hivatkozása hiányában nem teszi a bíróság feladatává valamennyi megüresedett munkakör betöltési lehetőségének vizsgálatát.
A felperes ezért megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértésére, az ügy érdemét érintő jogszabálysértésként ugyanis a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése nem volt megállapítható [Pp. 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., BH 2001.197., BH 2002.29.].
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli, ezért a felperes által lerótt 50 000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 80. § (1) bekezdés i) pontja értelmében a NAV-tól visszaigényelheti.
Budapest, 2014. október 15.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.261/2014.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.