adozona.hu
BH+ 2015.2.84
BH+ 2015.2.84
Ha a rendkívüli felmondás indokolása a leltárhiány mellett a raktárkészlet-egyenleg alapján megállapított eltéréseket eredményező mulasztásokra és kötelezettségszegésekre is utalt, amelyeket a felperessel közölt leltározási jelentés melléklete tartalmazott, a munkáltató a perben ezek bizonyításától nem zárható el arra hivatkozással, hogy leltárhiány megállapítása esetén a hiány oka ismeretlen, ezért vétkes kötelezettségszegésre a rendkívüli felmondás nem alapozható [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkavállaló keresete az alperes munkáltató által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér és átalánykártérítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szeri...
BH+ 2015.2.84 Ha a rendkívüli felmondás indokolása a leltárhiány mellett a raktárkészlet-egyenleg alapján megállapított eltéréseket eredményező mulasztásokra és kötelezettségszegésekre is utalt, amelyeket a felperessel közölt leltározási jelentés melléklete tartalmazott, a munkáltató a perben ezek bizonyításától nem zárható el arra hivatkozással, hogy leltárhiány megállapítása esetén a hiány oka ismeretlen, ezért vétkes kötelezettségszegésre a rendkívüli felmondás nem alapozható [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 96. § (1) bek. a) pont, (2) bek., 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 141. § (6) bek.].
A felperes munkavállaló keresete az alperes munkáltató által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér és átalánykártérítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes a felperes raktárvezető munkakörben fennálló munkaviszonyát 2012. január 26-án kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes a munkaköri kötelezettségeit súlyosan megszegte, és ezzel az alperesnek jelentős kárt okozott. A leltározás során 15 589 005 forint leltárhiányt állapítottak meg a felperes munkaköri kötelezettségét képező munkaterületen. A felperes megjelent 2012. január 11-én a leltározás jegyzőkönyveinek aláírására összehívott megbeszélésen, de a dokumentumokat nem volt hajlandó aláírni. A leltározásról készült jelentést, és a leltározás egyéb dokumentumait megküldték a felperesnek, de azokra nem adott érdemi választ, illetve a 2012. január 23-án kelt levelében foglaltak nem alkalmasak a vétkes kötelezettségszegés kimentésére.
Az elsőfokú bíróság az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 96. § (1) bekezdés a) pontjában, (2) bekezdésében, és a 89. § (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozással megalapozottnak találta a felperes keresetét.
Álláspontja szerint a rendkívüli felmondást az alperes két okra alapította:
1.) az alperes leltárhiányt állapított meg, és a felperes nem írta alá a leltározással kapcsolatos dokumentumokat;
2.) nem adott érdemi választ a leltározásról készült jelentésre és az egyéb dokumentumokra.
Kifejtette, hogy a felek nem kötöttek egymással leltárfelelősségi megállapodást, ennek hiánya miatt nem róható a felperes terhére a leltárhiány, így okszerűtlen a rendkívüli felmondás ezen indoka. A felperes az alperes intézkedése folytán nem vett részt a leltározás egy részében. Ezért nem lett volna kötelezhető arra, hogy olyan okiratokat írjon alá, amelynek alapjául szolgáló leltározás teljes tartamában nem vett részt, így az erre vonatkozó felmondási indok is okszerűtlen. A felmondás második oka nem valós, mert a felperes 2012. január 23-án az alperes vezérigazgatójához írt levélben nyilatkozott a kötelezettségszegésre, védekezését előterjesztette.
A jogellenes rendkívüli felmondás jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (4) és (6) bekezdésben foglalt jogkövetkezményeket alkalmazta.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes a bírósági felhívás és a Pp. 141. § (6) bekezdésre történő figyelmeztetés ellenére nem terjesztette elő határidőben a tanúbizonyítási indítványait, és nem jelölte meg pontosan, hogy milyen tényt kíván a tanúkkal bizonyítani. Az elkésetten előterjesztett bizonyítási indítványokkal olyan tényeket, körülményeket kívánt bizonyítani, amelyek nem a felmondás okára vonatkoztak.
Arra tekintettel, hogy a rendkívüli felmondásnak nem volt oka büntetőeljárás vagy annak tárgyává tett bűncselekmény, így a per eldöntése nem függött olyan előzetes kérdés elbírálásától, amelyre vonatkozó eljárás büntető bírói hatáskörbe tartozott. Ezért a tárgyalás felfüggesztése iránti alperesi kérelmet elutasította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperes keresetfelemelésére tekintettel kötelezte az alperest további elmaradt munkabér megfizetésére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a rendkívüli felmondás indokolása az általa rögzítettekhez képest további okot is tartalmaz: "a munkaköri kötelezettségeinek vétkes megszegése az alábbiak szerint állapítható meg: a leltározás során az alábbi leltárkülönbözet állapítható meg: a raktárkészlet 2011. december 31-ei fordulónapi leltározásának eredménye." Ezt követően egy táblázat található a raktár kódja, a raktár neve, többlet, hiány, egyenleg, az eltéréseket eredményező vélt vagy valós mulasztások, részben vagy teljesen sérült kötelezettségek elnevezésű rovatokkal.
A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállást tekintette ítélkezése alapjául, és egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével. Az ahhoz fűzött jogi indokolást azonban kiegészítette és módosította.
Álláspontja szerint a rendkívüli felmondás indokolása egyértelműen azt tartalmazza, hogy az alperes a munkaköri kötelezettségek vétkes megszegése alatt a leltárhiányt értette. Ennek megfelelően nyilatkozott az elsőfokú eljárás során és a fellebbezésében is. Helyes az elsőfokú bíróság érvelése, miszerint leltárfelelősségi megállapodás hiányában a felperes terhére semmilyen formában nem róható a leltárhiány az Mt. 170/A. § (1) bekezdésére tekintettel. Az alperes azon előadása, miszerint a felperes leltárhiányért való felelőssége a munkaköri leírásán alapul, e jogszabályi rendelkezésbe ütközik. Miután a leltárhiány olyan hiány, amelynek az oka ismeretlen, ez önmagában kizárja a vétkesség és az arra alapított rendkívüli felmondás indoka valóságának megállapítását. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor bizonyítás lefolytatása nélkül a rendkívüli felmondás ezen indokát okszerűtlennek találta.
A rendkívüli felmondásban megjelölt többi ok tekintetében az alperes fellebbezése értékelhető indokolást nem tartalmazott. A másodfokú bíróság azonban egyetértett az elsőfokú bíróság ezen okok tekintetében kifejtett jogi álláspontjával.
Az MK 95. számú állásfoglalás III. pontja 2. fordulata szerint nincs helye a rendkívüli felmondás okai bővítésének, módosításának, mivel az indokolás végleges. Erre tekintettel az alperes a per során a rendkívüli felmondás indokolását nem bővíthette, mert a felperes által elmulasztott intézkedések, valamint a leltározási folyamatban való részvétel megtagadása vétkes kötelezettségszegésként az okok között nem szerepelt. Ezekre vonatkozóan még utalás sem történt, így ezen körülményekre, tényekre vonatkozó bizonyítási indítványok teljesítését jogszerűen mellőzte az elsőfokú bíróság.
Az alperesnek nem volt lehetősége arra sem, hogy a másodfokú eljárásban a rendkívüli felmondás indokát ismételten módosítsa, és a leltározással kapcsolatos feladatok eredménytelen végrehajtására, mint kötelezettségszegésre hivatkozzon.
Az alperes a fellebbezésében nem tudta cáfolni, hogy az indítványait késedelmesen terjesztette elő. A 2012. szeptember 14-én megtartott tárgyaláson kért, és az elsőfokú bíróság által biztosított határidő eredménytelenül telt el. Az alperes ellenkérelme pedig általánosságokat tartalmazott.
A per tárgyalásának felfüggesztése iránti kérelem elutasítása is jogszerű volt az elsőfokú bíróság részéről.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását kérte.
Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság megsértette az Mt. 96. § (1) és (2) bekezdését, az Mt. 89. § (2) bekezdését, Pp. 3. § (3) bekezdését, 163. § (1) bekezdését, és a 152. § (1) bekezdését.
Az eljáró bíróságok a rendkívüli felmondás indokainak téves értelmezése alapján, valamint a bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül jogellenesen adtak helyt a felperes keresetének.
Az alperes az első tárgyalást megelőzően, illetve a második tárgyalás előtt is írásbeli ellenkérelmet nyújtott be, amelyben a rendkívüli felmondás jogszerűsége tekintetében részletesen nyilatkozott, és bizonyítási indítványt is előterjesztett. Tényállításait a 2012. október 4-én csatolt előkészítő iratban is fenntartotta, illetve az elsőfokú bíróság felhívásának megfelelően tovább részletezte. A felperes leltárhiányért való felelőssége a munkaköri leírásában megfogalmazott kötelezettségei alapján áll fenn, mely kötelezettségekről az első tárgyalást megelőzően benyújtott, valamint a 2012. októberében előterjesztett előkészítő iratban is nyilatkozott.
Téves és jogszabálysértő azon értelmezés, hogy a felperest külön leltárfelelősségi megállapodás nélkül a leltárhiányért - annak ellenére, hogy a szabályszerű leltárral kapcsolatos tevékenységek a munkaköri kötelezettségét képezték - semmiféle felelősség nem terheli. A rendkívüli felmondás indokaként a leltárhiány és a felperes ezzel összefüggő kötelezettségszegése kifejezetten megjelölésre került. E körülményeket elsősorban az alperes vezetői, illetve a felperessel a leltározás folytán együttműködő személyek tanúvallomásával tudta volna bizonyítani mind a leltárhiány fennállása, mind az ezt előidéző felperesi kötelezettségszegés vonatkozásában. A kötelezettségszegés ténye nem választható el az általa előidézett leltárhiánytól annak ellenére sem, hogy annak egyes mozzanatai a rendkívüli felmondásban nem szerepelnek, ezekre indítványozta a tanúkat meghallgatni.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette, de ebből nem vont le megfelelő következtetést.
A felperessel szemben folyó büntetőeljárás vádemelési javaslattal zárult, ezért a tárgyalás felfüggesztésének már az elsőfokú eljárásban is helye lett volna.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alperes alappal hivatkozott a rendkívüli felmondás indokolásának helytelen értelmezésére. A munkáltatói intézkedés indokolásának első mondata már a felperes munkakörébe tartozó kötelezettségek súlyos megszegésére, és ezzel összefüggésben keletkező kárra utal. Az okok vonatkozásában a másodfokú bíróság helyesen egészítette ki a tényállást, de ebből nem vonta le a megfelelő következtetést. Az általa is hivatkozott táblázat utolsó rovata ugyanis kifejezetten az "eltéréseket eredményező vélt vagy valós mulasztások, részben vagy teljesen sérült kötelezettségek" címet viseli. Ahhoz A-D betű, és arab szám megjelölések alattiak tartoznak. A rendkívüli felmondás indokolása szerint a felperesnek a leltározásról készült jelentést és a leltározás egyéb dokumentumait is megküldték. Az alperes által az utolsó tárgyaláson csatolt jelentés második oldalán szereplő 3. pont 2. bekezdése tartalmazza, hogy a felperes felelősségét az 1. számú mellékletben feltüntetett kötelezettségek megszegése alapozza meg. Erre tekintettel alaptalan a másodfokú bíróság azon megállapítása, miszerint a rendkívüli felmondásban a felperesnek a leltározással feltárt hiányhoz vezető kötelezettségszegéseire még utalás sem történt.
A törvényszék helyesen hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlat szerint önmagában a leltárhiány - miután annak oka ismeretlen - vétkes kötelezettségszegés miatti rendkívüli felmondást nem alapozhat meg. A munkáltató által közölt rendkívüli felmondás azonban nemcsak a leltárhiányt jelölte meg okként, hanem a raktárkészlet egyenleg alapján megállapított eltéréseket eredményező mulasztásokra, és a megsértett kötelezettségekre is utalt.
Erre tekintettel az alperest a perben nem lehetett volna elzárni attól, hogy bizonyítsa, a rendkívüli felmondásban a felperes terhére milyen vétkes kötelezettségszegéseket rótt fel.
Az alperes helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az előkészítő irataiban, továbbá a tárgyalásokon ismertette a felperesnek a raktározással, leltározással összefüggő munkaköri kötelezettségeit, amelyekkel kapcsolatos mulasztása, avagy azok megsértése vezetett a leltározás során feltárt hiányhoz.
Megalapozatlan volt a bíróságoknak a Pp. 141. § (6) bekezdésében foglaltakra történő hivatkozása. Az alperes 9. sorszám alatt előterjesztett írásbeli ellenkérelmében tanúbizonyítási indítványt tett a felperesnek a leltározás folyamán tanúsított magatartása, illetve az általa elmulasztott intézkedések vonatkozásában. A 13/A/1. sorszámú előkészítő iratában az elsőfokú tárgyalás berekesztését megelőzően kötelezettségszegésként - a munkaköri feladatok megjelölése mellett - hivatkozott a kárral, a selejtezéssel, a rendkívüli esemény bejelentésével kapcsolatos mulasztására, az EUR-raklapokkal kapcsolatos kimutatások elkészítésének hiányára, a leltározásban való részvétele elmulasztására, és kérte változatlanul e körben a tanúbizonyítási indítványa teljesítését.
A rendkívüli felmondással élő munkáltatót terhelte az Mt. 96. § (2) bekezdés és 89. § (2) bekezdés alapján a rendkívüli felmondásban foglaltak valóságának és jogszerűségének a bizonyítása, így attól nem lett volna a fenti bizonyítási indítványokra tekintettel elzárható. Ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a bizonyítási eljárást a rendkívüli felmondásban közölt (és a felperes megnyilatkoztatása szerint, továbbá az alperes által bizonyítottan ismertetett) kötelezettségszegésekre vonatkozóan kell lefolytatni. Az MK 95. számú állásfoglalás III. pontja alapján a rendkívüli felmondás indokolásának utólagos kiegészítésére a perben már nem kerülhet sor. Peradat van ugyanakkor arra, hogy a felperessel a rendkívüli felmondást megelőzően a leltározási jelentés mellékleteként a felrótt kötelezettségszegéseit ismertették, és erről megnyilatkoztatták, erre vonatkozóan a felperes előadást is tett. Az így lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként kell állást foglalni a rendkívüli felmondás jogszerűségéről.
Az eljáró bíróságok a bírói gyakorlatnak megfelelően döntöttek az alperes tárgyalás felfüggesztése iránti kérelme elutasításáról [Pp. 152. § (1) bek.]. A munkavállalók által megvalósított kötelezettségszegés munkajogi értékelésére ugyanis attól függetlenül sor kerülhet, hogy a büntetőeljárásban ezzel összefüggésben az érintett büntetőjogi felelőssége megállapításra kerül-e.
(Kúria Mfv. I. 10.750/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Egyházi József ügyvéd által képviselt O. Cs. felperesnek a dr. Bajáky Tamás ügyvéd által képviselt C. K. H. V. Zrt. alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 40.M.1198/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.641.162/2012/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. november 12. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.641.162/2012/5. számú ítéletét a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 40.M.1198/2012/13. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét fejenként 30 000 (harmincezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 312 000 (háromszáztizenkettőezer) forintban állapítja meg.
I n d o k o l á s
A felperes keresete az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 40.M.1198/2012/13. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, átalánykártérítés, továbbá perköltség, az állam javára pedig illeték megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes a felperes raktárvezető munkakörben fennálló munkaviszonyát 2012. január 26-án kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes a munkaköri kötelezettségeit súlyosan megszegte, és ezzel az alperesnek jelentős kárt okozott. A leltározás során 15 589 005 forint leltárhiányt állapítottak meg a felperes munkaköri kötelezettségét képező munkaterületen. A felperes megjelent 2012. január 11-én a leltározás jegyzőkönyveinek aláírására összehívott megbeszélésen, de a dokumentumokat nem volt hajlandó aláírni. A leltározásról készült jelentést, és a leltározás egyéb dokumentumait megküldték a felperesnek, de azokra nem adott érdemi választ, illetve a 2012. január 23-án kelt levelében foglaltak nem alkalmasak a vétkes kötelezettségszegés kimentésére.
Az elsőfokú bíróság az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 96. § (1) bekezdés a) pontjában, (2) bekezdésében, és a 89. § (2) bekezdésében foglaltakra hivatkozással megalapozottnak találta a felperes keresetét.
Álláspontja szerint a rendkívüli felmondást az alperes két okra alapította:
1.) az alperes leltárhiányt állapított meg, és a felperes nem írta alá a leltározással kapcsolatos dokumentumokat;
2.) nem adott érdemi választ a leltározásról készült jelentésre és az egyéb dokumentumokra.
Kifejtette, hogy a felek nem kötöttek egymással leltárfelelősségi megállapodást, ennek hiánya miatt nem róható a felperes terhére a leltárhiány, így okszerűtlen a rendkívüli felmondás ezen indoka. A felperes az alperes intézkedése folytán nem vett részt a leltározás egy részében. Ezért nem lett volna kötelezhető arra, hogy olyan okiratokat írjon alá, amelynek alapjául szolgáló leltározás teljes tartamában nem vett részt, így az erre vonatkozó felmondási indok is okszerűtlen. A felmondás második oka nem valós, mert a felperes 2012. január 23-án az alperes vezérigazgatójához írt levélben nyilatkozott a kötelezettségszegésre, védekezését előterjesztette.
A jogellenes rendkívüli felmondás jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (4) és (6) bekezdésben foglalt jogkövetkezményeket alkalmazta.
Az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy az alperes a bírósági felhívások, és a Pp. 141. § (6) bekezdésre történő figyelmeztetések ellenére nem terjesztette elő határidőben a tanúbizonyítási indítványait, és nem jelölte meg pontosan, hogy milyen tényt kíván a tanúkkal bizonyítani. Az elkésetten előterjesztett bizonyítási indítványokkal olyan tényeket, körülményeket kívánt bizonyítani, amelyek nem a felmondás okára vonatkoztak, így szükségtelenek.
Arra tekintettel, hogy a rendkívüli felmondásnak nem volt oka büntetőeljárás vagy annak tárgyává tett bűncselekmény, így a per eldöntése nem függött olyan előzetes kérdés elbírálásától, amelyre vonatkozó eljárás büntető bírói hatáskörbe tartozott. Ezért a tárgyalás felfüggesztése iránti alperesi kérelmet elutasította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 55.Mf.641.162/2012/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az illeték kivételével helybenhagyta, az illetéket az alperes részbeni teljesítésére figyelemmel leszállította. A felperes keresetfelemelésére tekintettel kötelezte az alperest további elmaradt munkabér megfizetésére, valamint marasztalta a felperes másodfokú perköltségében.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a rendkívüli felmondás indokolása az általa rögzítettekhez képest további okot is tartalmaz: "a munkaköri kötelezettségeinek vétkes megszegése az alábbiak szerint állapítható meg: a leltározás során az alábbi leltárkülönbözet állapítható meg: a raktárkészlet 2011. december 31-ei fordulónapi leltározásának eredménye." Ezt követően egy táblázat található a raktár kódja, a raktár neve, többlet, hiány, egyenleg, az eltéréseket eredményező vélt vagy valós mulasztások, részben vagy teljesen sérült kötelezettségek elnevezésű rovatokkal.
A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállást tekintette ítélkezése alapjául, és egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével. Az ahhoz fűzött jogi indokolást azonban kiegészítette és módosította.
Álláspontja szerint a rendkívüli felmondás indokolása egyértelműen azt tartalmazza, hogy az alperes a munkaköri kötelezettségek vétkes megszegése alatt a leltárhiányt értette. Ennek megfelelően nyilatkozott az elsőfokú eljárás során és a fellebbezésében is. Helyes az elsőfokú bíróság érvelése, miszerint leltárfelelősségi megállapodás hiányában a felperes terhére semmilyen formában nem róható a leltárhiány az Mt. 170/A. § (1) bekezdésére tekintettel. Az alperes azon előadása, miszerint a felperes leltárhiányért való felelőssége a munkaköri leírásán alapul, e jogszabályi rendelkezésbe ütközik. Miután a leltárhiány olyan hiány, amelynek az oka ismeretlen, ez önmagában kizárja a vétkesség és az arra alapított rendkívüli felmondás indoka valóságának megállapítását (BH 1996.621.). Ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor bizonyítás lefolytatása nélkül a rendkívüli felmondás ezen indokát okszerűtlennek találta.
A rendkívüli felmondásban megjelölt többi ok tekintetében az alperes fellebbezése értékelhető indokolást nem tartalmazott. A másodfokú bíróság azonban egyetértett az elsőfokú bíróság ezen okok tekintetében kifejtett jogi álláspontjával.
Az MK 95. számú állásfoglalás III. pontja 2. fordulata szerint nincs helye a rendkívüli felmondás okai bővítésének, módosításának, mivel az indokolás végleges. Erre tekintettel az alperes a per során a rendkívüli felmondás indokolását nem bővíthette, mert a felperes által elmulasztott intézkedések, valamint a leltározási folyamatban való részvétel megtagadása vétkes kötelezettségszegésként az okok között nem szerepelt. Ezekre vonatkozóan még utalás sem történt, így ezen körülményekre, tényekre vonatkozó bizonyítási indítványok teljesítését jogszerűen mellőzte az elsőfokú bíróság.
Az alperesnek nem volt lehetősége arra sem, hogy a másodfokú eljárásban a rendkívüli felmondás indokát ismételten módosítsa, és a leltározással kapcsolatos feladatok eredménytelen végrehajtására, mint kötelezettségszegésre hivatkozzon.
Az alperes a fellebbezésében nem tudta cáfolni, hogy az indítványait késedelmesen terjesztette elő. A 2012. szeptember 14-én megtartott tárgyaláson kért, és az elsőfokú bíróság által biztosított határidő eredménytelenül telt el. Az alperes ellenkérelme pedig általánosságokat tartalmazott.
A per tárgyalásának felfüggesztése iránti kérelem elutasítása is jogszerű volt az elsőfokú bíróság részéről.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte.
Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság megsértette az Mt. 96. § (1) és (2) bekezdését, az Mt. 89. § (2) bekezdését, Pp. 3. § (3) bekezdését, 163. § (1) bekezdését, és a 152. § (1) bekezdését.
Az eljáró bíróságok a rendkívüli felmondás indokainak téves értelmezése alapján, valamint a bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül jogellenesen adtak helyt a felperes keresetének.
Az első tárgyalást megelőzően, illetve a második tárgyalás előtt is írásbeli ellenkérelmet nyújtott be, amelyben a rendkívüli felmondás jogszerűsége tekintetében részletesen nyilatkozott, és bizonyítási indítványt is előterjesztett. Tényállításait a 2012. október 4-én csatolt előkészítő iratban is fenntartotta, illetve az elsőfokú bíróság felhívásának megfelelően tovább részletezte. A felperes leltárhiányért való felelőssége a munkaköri leírásában megfogalmazott kötelezettségei alapján áll fenn, mely kötelezettségekről az első tárgyalást megelőzően benyújtott, valamint a 2012. októberében előterjesztett előkészítő iratban is nyilatkozott.
Téves és jogszabálysértő azon értelmezés, hogy a felperest külön leltárfelelősségi megállapodás nélkül a leltárhiányért - annak ellenére, hogy a szabályszerű leltárral kapcsolatos tevékenységek a munkaköri kötelezettségét képezték - semmiféle felelősség nem terheli. A rendkívüli felmondás indokaként a leltárhiány és a felperes ezzel összefüggő kötelezettségszegése kifejezetten megjelölésre került. E körülményeket elsősorban az alperes vezetői, illetve a felperessel a leltározás folytán együttműködő személyek tanúvallomásával tudta volna bizonyítani mind a leltárhiány fennállása, mind az ezt előidéző felperesi kötelezettségszegés vonatkozásában. A kötelezettségszegés ténye nem választható el az általa előidézett leltárhiánytól annak ellenére sem, hogy annak egyes mozzanatai a rendkívüli felmondásban nem szerepelnek, ezekre indítványozta a tanúkat meghallgatni.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette, de ebből nem vont le megfelelő következtetést.
A felperessel szemben folyó büntetőeljárás vádemelési javaslattal zárult, ezért a tárgyalás felfüggesztésének már az elsőfokú eljárásban is helye lett volna.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes perköltségben marasztalásával.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alperes alappal hivatkozott a rendkívüli felmondás indokolásának helytelen értelmezésére. A munkáltatói intézkedés indokolásának első mondata már a felperes munkakörébe tartozó kötelezettségek súlyos megszegésére, és ezzel összefüggésben keletkező kárra utal. Az okok vonatkozásában a másodfokú bíróság helyesen egészítette ki a tényállást, de ebből nem vonta le a megfelelő következtetést. Az általa is hivatkozott táblázat utolsó rovata ugyanis kifejezetten az "eltéréseket eredményező vélt vagy valós mulasztások, részben vagy teljesen sérült kötelezettségek" címet viseli. Ahhoz A-D betű, és arab szám megjelölések tartoznak. A rendkívüli felmondás indokolása szerint a felperesnek a leltározásról készült jelentést és a leltározás egyéb dokumentumait is megküldték. Az alperes által az utolsó tárgyaláson csatolt jelentés második oldalán szereplő 3. pont 2. bekezdése tartalmazza, hogy a felperes felelősségét az 1. számú mellékletben feltüntetett kötelezettségek megszegése alapozza meg. Erre tekintettel alaptalan a másodfokú bíróság azon megállapítása, miszerint a rendkívüli felmondásban a felperesnek a leltározással feltárt hiányhoz vezető kötelezettségszegéseire még utalás sem történt.
A törvényszék helyesen hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlat szerint önmagában a leltárhiány - miután annak oka ismeretlen - vétkes kötelezettségszegés miatti rendkívüli felmondást nem alapozhat meg. A munkáltató által közölt rendkívüli felmondás azonban nemcsak a leltárhiányt jelölte meg okként, hanem a raktárkészlet egyenleg alapján megállapított eltéréseket eredményező mulasztásokra, és a megsértett kötelezettségekre is utalt.
Erre tekintettel az alperest a perben nem lehetett volna elzárni attól, hogy bizonyítsa, a rendkívüli felmondásban a felperes terhére milyen vétkes kötelezettségszegéseket rótt fel.
Az alperes helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az előkészítő irataiban, továbbá a tárgyalásokon ismertette a felperesnek a raktározással, leltározással összefüggő munkaköri kötelezettségeit, amelyekkel kapcsolatos mulasztása, avagy azok megsértése vezetett a leltározás során feltárt hiányhoz.
Megalapozatlan volt a bíróságoknak a Pp. 141. § (6) bekezdésében foglaltakra történő hivatkozása. Az alperes 9. sorszám alatt előterjesztett írásbeli ellenkérelmében tanúbizonyítási indítványt tett a felperesnek a leltározás folyamán tanúsított magatartása, illetve az általa elmulasztott intézkedések vonatkozásában. A 13/A/1. sorszámú előkészítő iratában az elsőfokú tárgyalás berekesztését megelőzően kötelezettségszegésként - a munkaköri feladatok megjelölése mellett - hivatkozott a kárral, a selejtezéssel, a rendkívüli esemény bejelentésével kapcsolatos mulasztására, az EUR-raklapokkal kapcsolatos kimutatások elkészítésének hiányára, a leltározásban való részvétele elmulasztására, és kérte változatlanul e körben a tanúbizonyítási indítványa teljesítését.
A rendkívüli felmondással élő munkáltatót terhelte az Mt. 96. § (2) bekezdés és 89. § (2) bekezdés alapján a rendkívüli felmondásban foglaltak valóságának és jogszerűségének a bizonyítása, így attól nem lett volna a fenti bizonyítási indítványokra tekintettel elzárható. Ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a bizonyítási eljárást a rendkívüli felmondásban közölt (és a felperes megnyilatkoztatása szerint, továbbá az alperes által bizonyítottan ismertetett) kötelezettségszegésekre vonatkozóan kell lefolytatni. Az MK 95. számú állásfoglalás III. pontja alapján ugyanis a rendkívüli felmondás indokolásának utólagos kiegészítésére a perben már nem kerülhet sor. Peradat van ugyanakkor arra, hogy a felperessel a rendkívüli felmondást megelőzően a leltározási jelentés mellékleteként a felrótt kötelezettségszegéseit ismertették, és erről megnyilatkoztatták, erre vonatkozóan a felperes előadást is tett. Az így lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként kell állást foglalni a rendkívüli felmondás jogszerűségéről.
Az eljáró bíróságok a bírói gyakorlatnak megfelelően döntöttek az alperes tárgyalás felfüggesztése iránti kérelme elutasításáról [Pp. 152. § (1) bek.]. A munkavállalók által megvalósított kötelezettségszegés munkajogi értékelésére ugyanis attól függetlenül sor kerülhet, hogy a büntetőeljárásban ezzel összefüggésben az érintett büntetőjogi felelőssége megállapításra kerül-e.
A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárásban felmerült illeték összegét és a peres felek költségét csak megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni figyelemmel arra is, hogy a felülvizsgálati kérelmén az alperes átutalással az Itv. 50. § (1) bekezdés alapján 495 635 forint felülvizsgálati eljárási illetéket lerótt.
Budapest, 2014. november 12.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.750/2013.)