adozona.hu
AVI 2015.1.7
AVI 2015.1.7
A negatív haszonkulcs is megalapozhatja a becslés alkalmazását (2003. évi XCII. tv. 108. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató felperes 2002-2003-ban vegyes kiskereskedelmi tevékenységet végzett, bevallási kötelezettségének nem tett eleget, az általa forgalmazott termékek 12 és 25%-os általános forgalmi adókulcs (a továbbiakban: áfa) alá tartoztak.
Az adóhatóság a felperesnél 2002. és 2003. évekre valamennyi adóra és támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felpe...
AVI 2015.1.7 A negatív haszonkulcs is megalapozhatja a becslés alkalmazását (2003. évi XCII. tv. 108. §)
Az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató felperes 2002-2003-ban vegyes kiskereskedelmi tevékenységet végzett, bevallási kötelezettségének nem tett eleget, az általa forgalmazott termékek 12 és 25%-os általános forgalmi adókulcs (a továbbiakban: áfa) alá tartoztak.Az adóhatóság a felperesnél 2002. és 2003. évekre valamennyi adóra és támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest több adónemre kiterjedően adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2007. március 26. napján hozott 7114459719 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes ezt követően - iratpótlási kötelezettség teljesítésére újabb határnapot megjelölve - kérte ismételt ellenőrzés elrendelését, amit a másodfokú adóhatóság - végzéssel - elutasított. A felperes kérte a végzés megváltoztatását, és fellebbezéséhez becsatolta a vizsgálattal érintett időszaki pénztárkönyvét, áfa-analitikáját, eredményösszesítőjét. Az alperes a kérelemnek helyt adott, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 135. § (1) bekezdése, 137. § (2) bekezdése alapján ismételt ellenőrzést rendelt el.
Az ismételt ellenőrzés eredményére figyelemmel az alperes a 2898826513 számú 2008. augusztus 18. napján hozott határozatában a 7114459719 számú határozatot módosítva, és az elsőfokú határozatot megváltoztatva kötelezte a felperest áfa-adónemben 670 000 Ft, személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja.) adónemben 1 248 942 Ft, egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékok, tételes egészségügyi hozzájárulás, munkaadói járulék, munkavállalói járulék, szakképzési hozzájárulás címén még további adókülönbözetek megfizetésére, adóbírsággal sújtotta és késedelmi pótlékot számított fel. Az alperes e határozatában azt állapította meg, hogy a felperes által benyújtott iratok és könyvelés nem alkalmas a tényleges, valós adó alapjának kimutatására, ezért az Art. 108. § (1) bekezdésére, 108. § (3) bekezdés c) pontjára, és (5) bekezdésére alapítottan becslést alkalmazott. Rögzítette e körben azt is, hogy a felperes 2002. és 2003. évekre adóbevallást nem nyújtott be, könyvelése nem a beszerzésnek, értékesítésnek megfelelő tényleges bevételt tartalmazza, 2002-ben a könyvelés alapján kiszámítható áru értékesítés haszonkulcsa mínusz 39%, a dohánytermék értékesítés haszonkulcsa mínusz 25%, 2003-ban a könyvelés alapján kiszámítható áruértékesítés haszonkulcsa mínusz 60%, a dohányterméké pedig mínusz 33%. A negatív haszonkulcsok arra utalnak, hogy a felperes termékeit beszerzési áruk alatt értékesítette, ami életszerűtlen. Mivel a felperes nyilatkozata szerint átlagosan 8%-os haszonkulcsot alkalmazott, az alperes ezt elfogadta, és figyelembe vette azt is, hogy a dohánytermékeknél kötött haszonkulcs érvényesül. Megállapította, hogy a felperes által utólag átadott leltárak, selejtezési nyilvántartások valótlan adatokat tartalmaznak, a 2002. évi nyitó és záró leltárakat azonban elfogadta, és a 2003. évi zárókészletet a 2002. évi zárókészletre figyelemmel becsülte meg, és tekintettel volt a felperes által számlákkal igazolt árubeszerzések összegére, valamint a kereskedelemben szokásos normalizált veszteség, illetve hiány mértékére, 3%-kal csökkentette az eladott áruk beszerzési értékét, és az így megállapított korrigált, eladott áruk beszerzési értékét vette figyelembe a becslés során. A felperes értékesítései után felszámított áfa meghatározását az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény 3. §-ában, 6. §-ában, 14. és 16. §-aiban 60-61. §-aiban rögzített, a bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó különleges adózási szabályok alapján állapította meg. A felperes egyéni vállalkozásból származó szja. adókötelezettségét becslési eljárás keretében valószínűsítette, és érdemi döntésének indokaként hivatkozott még a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 5. számú melléklet II.13. pontjábanfoglaltakra.
Az elsőfokú adóhatóság a 8556906322 számú 2008. augusztus 26. napján kelt határozatban a felperest terhelő egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási, nyugdíjbiztosítási alapot, munkaadói járulék, munkavállalói járulék, egészségügyi hozzájárulás, szakképzési hozzájárulás tekintetében - 1 610 973 Ft tartozásra - fizetési könnyítést engedélyezett.
A felperes keresetében, amelyben jogszabálysértést nem jelölt meg, nem vitatta azokat az adókülönbözeteket, amelyre az adóhatóság fizetési könnyítést engedélyezett, az ezt meghaladó körben azonban kérte a vele szemben hozott alperesi határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését.
A felperes a perben tartott első tárgyaláson vitatta a becslés jogszerűségét. Azzal érvelt, hogy a könyvelési hibák korábbi könyvelőjének tudhatók be, aki sérelmére sikkasztást követett el, és a munkáját sem végezte el. Előadta, hogy a becslés azért téves, mivel egy nagy összegű hitelt bevételként vett figyelembe, pedig ezt azért vette fel, hogy árukészletét feltölthesse, a selejtezési rátája pedig az áruházláncok miatt volt nagy, különösen a romlandó holmik tekintetében. Kifejtette, hogy az áruk selejtezése oly mértékben torzította el a haszonkulcsot, hogy az negatívba fordult, ezért a revízió tévesen jutott arra a következtetésre, hogy nem minden bevételt könyvelt le. Kérte tanúbizonyítás foganatosítását, a cég újabb könyvelőjének meghallgatását.
A felperes az első tárgyalást követően előterjesztett 9. sorszám alatti előkészítő iratában hivatkozott az Art. 97. § (3)-(6) bekezdéseiben, 108. § (6) bekezdésében foglaltak megsértésére, valamint arra, hogy az alperes nem tett eleget indokolási kötelezettségének és a leltárérték megállapításánál önkényesen tért el az általa választott értékelési módszertől. Az ezt követően előterjesztett további előkészítő irataiban pedig arra hivatkozott, hogy az alperes eljárása és érdemi döntése nem felel meg az Szja. tv. 5. sz. melléklet II/13. pontjában foglaltaknak.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
Fennállt a becslés jogalapja, annak módszere is jogszerű volt, a könyvelő késlekedése, hibája, mulasztása a felperes érdekkörébe eső körülmény.
A felperes a közigazgatási és a bírósági eljárás során sem tudta cáfolni, hogy a selejtezési kimutatások nem valós adatokat tartalmaznak, nyitó és záró leltárai pedig csak 2002. évben feleltek meg a hatályos törvényi szabályozásnak, készletfelhalmozásra vonatkozó álláspontja nem bizonyított.
Az alperes az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemélyekre vonatkozó szabályok szerint állapította meg, amelynek a felperes leltára nem felelt meg. A felperest az alkalmazott szoftver törvényi előírásokat nem teljesítő szolgáltatása sem mentesítené a rá vonatkozó Szja. tv. 5. sz. melléklet II.13. pontjában kötelező jelleggel előírt leltárkészítési szabályok alkalmazása alól. A perben a felperes és a meghallgatott tanú vallomása sem tudta igazolni a keresettel támadott határozatok jogszabálysértő voltát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy a megyei bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, iratellenes, okszerűtlen és logikai ellentmondást tartalmazó bizonyítékértékelést rögzít. Kifejtette, hogy nem álltak fenn a becslés Art. 108. § (6) bekezdése szerinti feltételei, az alperes és a megyei bíróság is tévesen sorolta be az Szja. tv. 5. sz. melléklet II.13. pontjának 2. fordulata alapján, mivel e törvényhely 3. fordulata alá tartozott.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésének, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt (Pp. 275. §, BH 2002/29.).
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak nem megfelelő tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.
A rendelkezésre álló iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság - a felperesi érveléssel ellentétben - megállapította, hogy a jogerős ítélet tényállása hiánytalan, iratszerű, jogszerű, minden, az ügy érdemi eldöntése szempontjából releváns tényt tartalmaz, mégpedig a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű értékelésével, a Pp. 206. § (1) bekezdésének, 221. § (1) bekezdésének megfelelően.
A Legfelsőbb Bíróság - az alperessel és a megyei bírósággal egyezően - rámutat arra, hogy a perbeli esetben fennálltak a becslés alkalmazásának Art. 108. § (3) bekezdése szerinti törvényi feltételei. Ezt a negatív haszonkulcs, az adó alapjának megállapítására alkalmatlan adózói iratok és az alapozza meg, hogy a felperes a vizsgált években bevallást nem nyújtott be. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes hitelt vett fel költségeinek finanszírozására, mert ez nem magyarázza a jelentős negatív haszonkulcs alkalmazását és a nyilvántartások előírásoktól eltérő vezetését.
A megyei bíróság iratszerűen mutatott rá arra is, hogy a felperesnek és könyvelőjének nyilatkozata eltért egymástól, mert a felperes a kedvezőtlen gazdasági környezettel, a könyvelő pedig a nagy mértékű selejtezéssel illetve készletfelhalmozással indokolta a negatív haszonkulcsot. Tekintettel azonban arra, hogy az Art. 109. § (3) bekezdése értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó csak hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, és a selejtezésre, készletfelhalmozásra nézve hitelt érdemlő adatokat, bizonyítékokat a felperes a perben sem szolgáltatott a keresettel támadott határozatok kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg. Az okszerű és a logika szabályainak is megfelelő bizonyítékértékelést támadó felperesi felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az Szja tv. 5. sz. melléklet II.13. pont 3. fordulataértelmében az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek a leltárban a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer forintnál alacsonyabb értékű) eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetnie. Az alperes a 2003. évi leltár el nem fogadását - helyesen - azzal indokolta, hogy a becsatolt leltárban lévő értékek nem az utolsó beszerzési számla szerinti áfát nem tartalmazó áron vannak nyilvántartva. Tehát - a felperes érvelésével ellentétben - az alperes az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemélyre vonatkozó szabályokat alkalmazta, de ezeknek a felperes leltára nem felelt meg, így azt nem lehetett elfogadni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.364/2010.)