AVI 2015.1.2

Az áfatörvény eltérően szabályozza az általános forgalmi adófizetési kötelezettséget és a visszaigénylési lehetőséget [1992. évi LXXIV. tv. 40. § (6) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság 2006. év október hónapjára általános forgalmi adónemben bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek eredményeként határozatával 1 266 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest továbbá 633 000 Ft adóbírság megfizetésére. Az adóhatóság az E. Kft. által kiállított, nyílászárók vételére vonatkozó 3 számlát hiteltelennek minősített. Az alperes 1941504273 számú határozatával az elsőfokú határozatot hel...

AVI 2015.1.2 Az áfatörvény eltérően szabályozza az általános forgalmi adófizetési kötelezettséget és a visszaigénylési lehetőséget [1992. évi LXXIV. tv. 40. § (6) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság 2006. év október hónapjára általános forgalmi adónemben bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek eredményeként határozatával 1 266 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. Kötelezte a felperest továbbá 633 000 Ft adóbírság megfizetésére. Az adóhatóság az E. Kft. által kiállított, nyílászárók vételére vonatkozó 3 számlát hiteltelennek minősített. Az alperes 1941504273 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság 2007. III. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adónemben bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek eredményeként az adott időszakra adókülönbözetet nem állapított meg. Ugyanakkor indokolásában az E. Kft.-től származó 2 számlát hiteltelennek minősített, melyek előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonására nem jogosítanak. Az alperes 1941506848 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság mindkét eljárásban azt állapította meg, hogy a beszerzésről kiállított számlák hiteltelenek. A számlakiállítónál kapcsolódó vizsgálatot nem lehetett lefolytatni, a vevőként szereplő I. Kft.-nél lefolytatott helyszíni szemle és az ügyvezető nyilatkozata alapján mennyiségi eltérést tárt fel (122 db helyett csak 38 db nyílászáró). A szállítás módjára, ütemezésére és a fizetésre is eltérően nyilatkoztak.
A felperes keresetében mindkét alperesi határozat felülvizsgálatát kérte, az első esetben annak hatályon kívül helyezését, a második esetében az indokolási rész hatályon kívül helyezését kérve. Arra hivatkozott, hogy a gazdasági esemény a számla szerint megtörtént, nemcsak az I. Kft. felé értékesített, hanem a B. Kft., illetve magánszemélyek felé is. Az alperes az ügyletnél jelen nem lévő ügyvezető nyilatkozatára alapította határozatát.
Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette, majd jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az általános forgalmi adó levonása kapcsán hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdésére, 35. § (1) bekezdésére, 43. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 165-167. §-aira, valamint a tényállás tisztázás körében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdésére. Ezen jogszabályhelyek alapján kifejtette, hogy nem önmagában a gazdasági esemény, hanem a hiteles számla szerinti gazdasági esemény adhat alapot az adólevonási jog gyakorlására. A számla akkor tekinthető hiteles bizonylatnak, ha annak valamennyi adata helytálló.
Rámutatott arra, hogy az adóhatóság megkísérelt kapcsolódó vizsgálatot lefolytatni a számlakibocsátó E. Kft.-nél, de ez nem vezetett eredményre. Helyszíni szemlét tartott a felperes telephelyén, ahol építőanyagokat nem lelt fel. Helyszíni szemlét tartott az I. Kft. által épített z.-i lakóparkban és meghallgatta a társaság ügyvezetőjét is. Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg az I. Kft. ügyvezetőjét. A bíróság álláspontja szerint a felperes azon hivatkozása, hogy az ügyvezető nem volt tisztában az ellenőrzés céljával, nem helytálló. A revizor egyértelmű kérdéseket tett fel, amelyekre nevezett egyértelmű válaszokat adott, és aláírásával a jegyzőkönyvet elismerte.
A felperes a nyílászárók szállításának módját, időpontját nem igazolta, a számlán kívül egyéb dokumentumokkal nem rendelkezett. A leszámlázott 122 db nyílászáróból a helyszíni szemle jegyzőkönyve szerint csak 38 db-ot tudott az ügyvezető megmutatni. További 13 db-ot is megjelölt, de erről számlával nem rendelkezett, és a felperesnél sem volt az adott méretre vonatkozó számla fellelhető. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy amennyiben a bizonyítási eljárás során a számla hitelességét továbbra sem támasztja alá, ennek következményét az adózónak kell viselnie, rendelkeznie kellene megfelelő bizonylatokkal és háttér dokumentációval a gazdasági események megtörténtére.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, vagy az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. Továbbra is fenntartotta, hogy a gazdasági esemény megtörtént, az adóhatóság nem a felperes érdekkörében felmerülő, a két kft.-nél feltalálható hiányosságokra alapította döntését. Az alperes határozata önmagában is ellentétes, hiszen a nyílászárók után a forgalmi adó megfizetését előírta, de a levonást nem engedélyezte. Az alperes a tényállást teljes körűen nem tárta fel, a revizor a megfelelő tájékoztatást nem adta meg. A felperes a szállítás kapcsán saját gépjármű tulajdonára hivatkozott, de ezt a bíróság nem vizsgálta. A beszerzési oldalon felmerült pontatlanság a felperes terhére nem értékelhető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy széles körű bizonyítási eljárást folytatott le a gazdasági esemény megtörténtével kapcsolatban, de a mennyiségi eltérésre és az eltérő nyilatkozatokra figyelemmel a számlát nem lehetett hitelt érdemlőnek tekinteni. Az áfa-fizetési és visszaigénylési feltételek eltérőek.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése, az Sztv. 15. § (3) bekezdése és 165-167. §-aira figyelemmel helytállóan fejtette ki, hogy csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható az általános forgalmi adólevonási jogosultság. A tartalmi hitelesség körében vizsgálni kell, hogy a számlában szereplő gazdasági esemény a számlában szereplő felek között, a számlában szereplő tartalom szerint ment-e teljesedésbe.
A fentiekre figyelemmel az adóhatóság az Art. 97. § (4) bekezdése alapján széles körű bizonyítási eljárást folytatott le annak érdekében, hogy tisztázni lehessen, a felperes jogszerűen kívánt-e élni általános forgalmi adólevonási jogával a vitatott 5 számla kapcsán. A felperes által sem vitatottan a számlakibocsátónál kezdeményezett kapcsolódó ellenőrzés nem vezetett eredményre.
Ezt követően mind az adóhatóság, mind az elsőfokú bíróság vizsgálta a vitatott áruk tovább-eladásának kérdését. A felperes csak olyan árut adhatott el az I. Kft.-nek, amellyel ténylegesen rendelkezett. A helyszíni szemlék, valamint az I. Kft. nyilatkozata alapján olyan mennyiségi eltérés mutatkozott, amely hiteltelenné tették a felperes beszerzési számláit. A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv alapján a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy az I. Kft. képviselője tudott a vizsgálat céljáról, a nyílászárók kérdéséről és ennek megfelelően nyilatkozott. Az, hogy ez a nyilatkozat nem egyezik a felperesi nyilatkozattal, önmagában nem teszi hiteltelenné.
Az Áfa. tv. eltérően szabályozza az általános forgalmi adófizetési kötelezettséget és az általános forgalmi adó visszaigénylési lehetőséget. Az Áfa. tv. 40. § (6) bekezdésére figyelemmel a felperes esetében a számla kiállítására figyelemmel köteles az áfát megfizetni, ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a beszerzési számla áfa-tartalmát is visszaigényelheti.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.365/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.