adozona.hu
BH 2017.5.163
BH 2017.5.163
A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság tárgyában 2003-ban hozott ítélet jogereje nem zárja ki, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultság tárgyában indult közigazgatási és peres eljárásokban az egészségkárosodása/egészségi állapota felülvizsgálatra kerüljön [1952. évi III. tv. (Pp.) 229. § (1) bek., 2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 33. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2015. november 19-én kelt határozatával a jogelődje által megállapított, a felperes részére 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2016. január 31. napjával megszüntette, egyidejűleg - a 2015. november 9-én kelt elsőfokú orvosi bizottsági vélemény alapján - 2016. február 1-jétől 41 850 forint rokkantsági ellátást állapított meg. A határozat indokolása szerint a felperes 2011. december 31-ig III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, amely a ...
BH 2017.5.163 A rokkantsági nyugdíjra való jogosultság tárgyában 2003-ban hozott ítélet jogereje nem zárja ki, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátására való jogosultság tárgyában indult közigazgatási és peres eljárásokban az egészségkárosodása/egészségi állapota felülvizsgálatra kerüljön [1952. évi III. tv. (Pp.) 229. § (1) bek., 2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 33. §].
[1] Az alperes a 2015. november 19-én kelt határozatával a jogelődje által megállapított, a felperes részére 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2016. január 31. napjával megszüntette, egyidejűleg - a 2015. november 9-én kelt elsőfokú orvosi bizottsági vélemény alapján - 2016. február 1-jétől 41 850 forint rokkantsági ellátást állapított meg. A határozat indokolása szerint a felperes 2011. december 31-ig III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, amely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. Az elsőfokú komplex minősítés szerint a felperes egészségi állapota 58%, állapota alapján B2 minősítési kategóriába tartozó, egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, a következő felülvizsgálat ideje 2017. november hónap. Az elsőfokú szerv határozatát az Mmtv. 5. § (1) bekezdésére, 12. § (1) bekezdés a) pontjára, 15. § (1) bekezdésére, 33/A. § (1) bekezdés a) pontjára, (2) bekezdés c) pontjára és 33. § (7) bekezdésére alapította.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot - az Mmtv. 33. § (1), (3)-(4) és (6) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, 3. § (1) bekezdése, 15. § (1) bekezdése, 16. §-a, a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (a továbbiakban: NEFMIr.) 1. § (2) bekezdése, 1. melléklete 11.2. pontja, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról szóló 74/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdése és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 50. § (1) bekezdése alkalmazásával - helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes 2012. március 26-án az Mmtv. rendelkezéseinek ismeretében úgy nyilatkozott, hogy kéri a komplex felülvizsgálatát. A felperes a másodfokú komplex minősítési bizottság előtt 2016. február 5-én megjelent, vizsgálatára azonban nem került sor, mivel - ahogyan arra a fellebbezésében is hivatkozott - egészségi állapota felülvizsgálatának elrendelését jogellenesnek tartotta, ezért felülvizsgálat elvégzésének hiányában az elsőfokú szakvélemény érvényben maradt.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát és a korábbi ellátásával egyező összegű ellátásra való jogosultságának megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaügyi bíróság rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát megállapító ítélete szerint egészségi állapota végleges, orvosi felülvizsgálata nem szükséges, ezért az ellátás csökkentésére, az alapul szolgáló felülvizsgálatok elrendelésére nem volt jogszabályi lehetőség.[4] Az alperes a kereset elutasítását - az Mmtv. 2. § (1) bekezdése felhívásával - arra hivatkozva kérte, hogy a felperes részére a jogszabályi előírásoknak megfelelően állapította meg a megváltozott munkaképességűek ellátását, a határozat és az alapul szolgáló szakhatósági állásfoglalás mindenben megfelel a NEFMIr. előírásainak.
Az elsőfokú ítélet
[5] A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a korábbi ítéletét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 23. §-a alkalmazásával hozta meg, amely rendelkezést az Mmtv. 103. § i) pontja 2012. január 1-jétől hatályon kívül helyezte. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai - a jogszabályokkal elrendelt módosítások eredményeként - egészségbiztosítási ellátásokká alakultak, 2012. január 1-jétől az alperes kizárólag a hatályos jogszabályokat, az Mmtv. előírásait vehette figyelembe.[6] A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 2. § (1) bekezdését, 3. § (1) bekezdését, 15. § (1) bekezdését, 17. §-át, 33. § (1) bekezdését, 33. § (2)-(4) és (6)-(8) bekezdéseit, megállapította, hogy az alperes az eljárás lefolytatásával, a felperes felhívásával és tájékoztatásával kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tett. Az indokolás szerint a felperes 2003-ban fennállt egészségi állapota változásait a bíróság nem tudta vizsgálni, mert a felperes - tájékoztatása ellenére - nem kért szakértői vizsgálatot. Az alperes a perbeli időszakban hatályos jogszabályoknak megfelelően hozta meg határozatait, rokkantsági nyugdíj és az ahhoz kapcsolódó ellátási összeg megállapítására, a 2003. évi eredeti állapot helyreállítására jogszabály nem ad lehetőséget. Végül a bíróság ítéletében utalt az Alkotmánybíróság egyes, a rokkantsági nyugdíj alkotmányos védelmével és a nyugdíj típusú ellátások átalakítása tárgyában, valamint az EJEB Nagy Béláné kontra Magyarország ügyben hozott határozatában foglaltakra is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Pp. 229. § (1) bekezdése, valamint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozva.[8] Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság jogerős ítéletében foglalt azon megállapításokat, miszerint a munkaképesség csökkenése 2003. február 18-tól kezdődően 67%-os mértékű, III. csoportú rokkant, állapota végleges, orvosi felülvizsgálata nem szükséges, visszamenőleges hatályú jogszabály "nem írhatja felül". Előadta, hogy a komplex felülvizsgálata kezdeményezéséről szóló nyilatkozat megtételére nem önként, hanem - a jogszabályváltozások folytán - azért kényszerült, mert annak hiányában az addig folyósított ellátását teljes mértékben megvonták volna; azt, hogy a nyilatkozatot nem önként tette, a nyilatkozaton is jelezte. A jogerős ítélet birtokában - a törvény szerint - nem kötelezhették felülvizsgálatra, az Mmtv. megfogalmazása, amelynek alapján a nyilatkozattételre felszólított személy vagy önként "jelentkezik" vagy azonnali ellátás nélkül marad, törvényhozói "zsarolást" jelent.
[9] A felperes - az Mmtv. által bevezetett új felülvizsgálati rendszerrel kapcsolatos kifogásai ismertetése mellett - sérelmezte, hogy a törvényhozó az új besorolásokat és az azokhoz tartozó százalékokat az azokkal járó jövedelmekkel nem állította arányba, az ellátásokat átlagosan 50%-kal csökkentette. Az új besorolás megállapítása egy kérdőív kitöltése alapján, valós komplex vizsgálat nélkül történt; a társadalombiztosítási járulékok befizetése és a szakértői bizottságok, szakmai vélemények alapján szerzett jogosultságok elvétele a jogbiztonság sérelmét eredményezi. Az új rendszerben a szolgálati idő is figyelmen kívül marad, a megállapított ellátás mértéke a megélhetést nem képes biztosítani.
[10] A jogerős ítélettel kapcsolatos kifogásokat a felperes a következők szerint jelölte meg. Az ítélet nem helytálló ténybeli és jogi következtetéseken alapul, valamint tételes jogi szabályokat [Pp. 229. § (1) bekezdés, Jat. 2. § (2) bekezdés] sért. Álláspontja szerint a korábbi ítélet megállapításaira tekintettel alappal hivatkozott a rokkantsági nyugdíj jogosultságára, mint szerzett jogosultságra és arra is, hogy egészségi állapota végleges, orvosi felülvizsgálata nem szükséges. A jogerős ítéletben elbírált felperesi jogosultság a Pp. 229. § (1) bekezdése alapján végleges és nem felülbírálható, a felperes szerzett jogosultságától - figyelemmel a Jat. 2. § (2) bekezdésében foglaltakra - utólagos és visszamenőleges hatályú jogalkotással nem fosztható meg.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát. Az alperes idézte az Mmtv. 33. § (1), (3) és (6) bekezdését, kiemelte, hogy a felperes a 2012. március 26-án kelt nyilatkozatában a (3) bekezdés c) pontjában foglaltaknak megfelelően kérte a komplex minősítés elvégzését. Az alperes utalt arra is, hogy az egészségi állapot - a NEFMIr. 1. számú melléklet 11.2. pontja szerint - nem statikus fogalom, abban javulás és rosszabbodás is bekövetkezhet, ezért az állapot megítélésére rendszeres felülvizsgálat szükséges. A felülvizsgálat időpontjának meghatározásában elsődleges szerepe van a kórlefolyásnak, a várható prognózisnak és az életkornak. A felperes rokkantsági nyugdíja megállapítása tárgyában hozott ítélet meghozatalakor hatályos jogszabályok jelentősen eltérnek a jelenlegi szabályozástól, ezért a korábbi jogerős döntés nem keletkeztethet ítélt dolgot.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[13] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése általi keretek között vizsgálta felül.
[14] A Kúria rokkantsági ellátásra való jogosultságot megállapító társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben, hasonló tényállású ügyben korábban, az Mfv.III.10.359/2016/5. számú határozatban már állást foglalt a Pp. 229. § (1) bekezdése alkalmazhatóságáról. Abban az ügyben a felperes egy 2008-ban hozott, az akkori össz-szervezeti egészségkárosodását 54%-ban megállapító, az alperest új eljárásra kötelező jogerős bírósági ítéletre hivatkozva állította, hogy az egészségi állapota, annak alapján az ellátásra való jogosultsága 2012-ben nem volt felülvizsgálható. A Kúria mindenekelőtt rámutatott, hogy a Pp. 229. § (1) bekezdése a keresetindítást, illetve az ítélettel már elbírált jognak a felek által történő, egymással szembeni vitatását zárja ki abban az esetben, ha a bíróság korábban azonos tényalapból származó ugyanazon jog iránt keresettel érvényesített jog tárgyában hozott jogerős ítéletet. A Kúria megállapította, hogy a társadalombiztosítási szervek 2012-ben - az akkor hatályos jogszabályok alapján - a felperesnek az Mmtv. által bevezetett új ellátásra való jogosultságát és annak mértékét vizsgálták. Ennek során a felperes jogosultságáról, ahhoz tartozóan az egészségi állapotának mértékéről a társadalombiztosítási szerveknek és a határozatukat felülvizsgáló bíróságnak a korábbihoz, azaz a 2008-ban hatályos jogszabályokhoz képest eltérő jog- és orvosszakmai szabályok alkalmazásával kellett dönteniük. A felperes által hivatkozott korábbi, 2008-ban indult és a 2012-ben hozott társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti per tárgya és azok tényalapja, függetlenül attól, hogy az ellátásokat a törvényhozó - egyebek mellett - az egészség károsodásához kötötte, nem volt azonos. Az ellátások - a Tny.-ben és az Mmtv.-ben foglaltak szerint - eltérő feltételekkel juttatott jogosultságokat takarnak, amelyek vizsgálata és megítélése eltérő időpontban fennálló tények alapján történt. Mindezek alapján a felperes által hivatkozott korábbi ítélet jogereje nem zárta ki, hogy a társadalombiztosítási szervek a felperes egészségkárosodását/egészségi állapotát felülvizsgálják és annak alapján az Mmtv. szerinti ellátásról határozatot hozzanak, továbbá azt sem, hogy a társadalombiztosítási határozatot a bíróság a perben érdemben felülvizsgálja.
[15] A fenti határozatban kifejtettek a jelen ügyben is irányadók. Az a tény, hogy a felperes más ellátásra (rokkantsági nyugdíjra) való jogosultságát megalapozó feltétel, vagyis a 67%-os munkaképesség-csökkenés 2003-ban teljesült és az annak megítélése alapjául szolgáló egészségi állapotát az orvos szakértői szerv, illetve a bíróság - a jogerős ítéletben rögzítettek szerint - nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki, hogy a felperes egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott, átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten vizsgálatra kerüljön. A korábban hatályos jogszabályok (a felperes esetében a Tny.) alapján nyújtott ellátásokban részesülők felülvizsgálatát - a felperes által sem vitatottan - jogszabály (az Mmtv.) írta elő, a felperes által kifogásolt szabályozási megoldásból eredő, a komplex felülvizsgálatot nem kérő személyek ellátásnak megszüntetésével kapcsolatos sérelmek jogalkalmazói jogértelmezés útján nem orvosolhatók. A Jat. 2. § (2) bekezdése a jogalkotó szervek számára határoz meg követelményeket; a felperes ügyében alkalmazott rendelkezések a Jat. 2. § (2) bekezdése figyelembevételével sem értelmezhetők akként, hogy a felperes egészségi állapotának felülvizsgálata kizárt lett volna.
[16] A felperes a jogerős ítélettel összefüggésben további, annak jogszabálysértő voltát alátámasztani alkalmas kifogást nem adott elő; a jogi szabályozás változásaival, a szerzett jogok sérelmével kapcsolatban felhozott kifogások elbírálása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. III. 10.762/2016/8.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.762/2016/8.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Sós Tamás pártfogó ügyvéd
Az alperes: Győri Járási Hivatal
Az alperes képviselője: dr. Dernóczi Attila főosztályvezető-helyettes
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
6.M.208/2016/3.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.208/2016/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
Az alperes a 2015. november 19-én kelt határozatával a jogelődje által megállapított, a felperes részére 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2016. január 31. napjával megszüntette, egyidejűleg – a 2015. november 9-én kelt elsőfokú orvosi bizottsági vélemény alapján – 2016. február 1-től 41.850 forint rokkantsági ellátást állapított meg. A határozat indokolása szerint a felperes 2011. december 31-ig III. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesült, amely a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. Az elsőfokú komplex minősítés szerint a felperes egészségi állapota 58%, állapota alapján B2 minősítési kategóriába tartozó, egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, a következő felülvizsgálat ideje 2017. november hónap. Az elsőfokú szerv határozatát az Mmtv. 5. § (1) bekezdésére, 12. § (1) bekezdés a) pontjára, 15. § (1) bekezdésére, 33/A. § (1) bekezdés a) pontjára, (2) bekezdés c) pontjára és 33. § (7) bekezdésére alapította.
A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot - az Mmtv. 33. § (1), (3)-(4) és (6) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, 3. § (1) bekezdése, 15. § (1) bekezdése, 16. §-a, a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II.14.) NEFMI rendelet (a továbbiakban: NEFMIr.) 1. § (2) bekezdése, 1. melléklete 11.2. pontja, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról szóló 74/2015. (III.30.) Korm.rendelet 8. § (1) bekezdése és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 50. § (1) bekezdése alkalmazásával - helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes 2012. március 26-án az Mmtv. rendelkezéseinek ismeretében úgy nyilatkozott, hogy kéri a komplex felülvizsgálatát. A felperes a másodfokú komplex minősítési bizottság előtt 2016. február 5-én megjelent, vizsgálatára azonban nem került sor, mivel - ahogyan arra a fellebbezésében is hivatkozott - egészségi állapota felülvizsgálatának elrendelését jogellenesnek tartotta, ezért felülvizsgálat elvégzésének hiányában az elsőfokú szakvélemény érvényben maradt.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát és a korábbi ellátásával egyező összegű ellátásra való jogosultságának megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaügyi bíróság rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát megállapító ítélete szerint egészségi állapota végleges, orvosi felülvizsgálata nem szükséges, ezért az ellátás csökkentésére, az alapul szolgáló felülvizsgálatok elrendelésére nem volt jogszabályi lehetőség.
Az alperes a kereset elutasítását – az Mmtv. 2. § (1) bekezdése felhívásával – arra hivatkozva kérte, hogy a felperes részére a jogszabályi előírásoknak megfelelően állapította meg a megváltozott munkaképességűek ellátását, a határozat és az alapul szolgáló szakhatósági állásfoglalás mindenben megfelel a NEFMIr. előírásainak.
Az elsőfokú ítélet
A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a munkaügyi bíróság ítéletét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 23. §-a alkalmazásával hozta meg, amely rendelkezést az Mmtv. 103. § i) pontja 2012. január 1-jétől hatályon kívül helyezte. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai - a jogszabályokkal elrendelt módosítások eredményeként - egészségbiztosítási ellátásokká alakultak, 2012. január 1-től az alperes kizárólag a hatályos jogszabályokat, az Mmtv. előírásait vehette figyelembe.
A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 2. § (1) bekezdését, 3. § (1) bekezdését, 15. § (1) bekezdését, 17. §-át, 33. § (1) bekezdését, 33. § (2)-(4) és (6)-(8) bekezdéseit, megállapította, hogy az alperes az eljárás lefolytatásával, a felperes felhívásával és tájékoztatásával kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tett. Az indokolás szerint a felperes 2003-ban fennállt egészségi állapota változásait a bíróság nem tudta vizsgálni, mert a felperes – tájékoztatása ellenére – nem kért szakértői vizsgálatot. Az alperes a perbeli időszakban hatályos jogszabályoknak megfelelően hozta meg határozatait, rokkantsági nyugdíj és az ahhoz kapcsolódó ellátási összeg megállapítására, a 2003. évi eredeti állapot helyreállítására jogszabály nem ad lehetőséget. Végül a bíróság ítéletében utalt az Alkotmánybíróság egyes, a rokkantsági nyugdíj alkotmányos védelmével és a nyugdíj típusú ellátások átalakítása tárgyában, valamint az EJEB Nagy Béláné kontra Magyarország ügyben hozott határozatában foglaltakra is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Pp. 229. § (1) bekezdése, valamint a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozva.
Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság jogerős ítéletében foglalt azon megállapításokat, miszerint a munkaképesség csökkenése 2003. február 18-tól kezdődően 67%-os mértékű, III. csoportú rokkant, állapota végleges, orvosi felülvizsgálata nem szükséges, visszamenőleges hatályú jogszabály „nem írhatja felül”. Előadta, hogy a komplex felülvizsgálata kezdeményezéséről szóló nyilatkozat megtételére nem önként, hanem – a jogszabályváltozások folytán – azért kényszerült, mert annak hiányában az addig folyósított ellátását teljes mértékben megvonták volna; azt, hogy a nyilatkozatot nem önként tette, a nyilatkozaton is jelezte. A jogerős ítélet birtokában – a törvény szerint – nem kötelezhették felülvizsgálatra, az Mmtv. megfogalmazása, amelynek alapján a nyilatkozattételre felszólított személy vagy önként „jelentkezik” vagy azonnali ellátás nélkül marad, törvényhozói „zsarolást” jelent.
A felperes – az Mmtv. által bevezetett új felülvizsgálati rendszerrel kapcsolatos kifogásai ismertetése mellett – sérelmezte, hogy a törvényhozó az új besorolásokat és az azokhoz tartozó százalékokat az azokkal járó jövedelmekkel nem állította arányba, az ellátásokat átlagosan 50%-kal csökkentette. Az új besorolás megállapítása egy kérdőív kitöltése alapján, valós komplex vizsgálat nélkül történt; a társadalombiztosítási járulékok befizetése és a szakértői bizottságok, szakmai vélemények alapján szerzett jogosultságok elvétele a jogbiztonság sérelmét eredményezi. Az új rendszerben a szolgálati idő is figyelmen kívül marad, a megállapított ellátás mértéke a megélhetést nem képes biztosítani.
A jogerős ítélettel kapcsolatos kifogásokat a felperes a következők szerint jelölte meg. Az ítélet nem helytálló ténybeli és jogi következtetéseken alapul, valamint tételes jogi szabályokat [Pp. 229. § (1) bekezdés, Jat. 2. § (2) bekezdés] sért. Álláspontja szerint akorábbi ítélet megállapításaira tekintettel alappal hivatkozott a rokkantsági nyugdíj jogosultságára, mint szerzett jogosultságra és arra is, hogy egészségi állapota végleges, orvosi felülvizsgálata nem szükséges. A jogerős ítéletben elbírált felperesi jogosultság a Pp. 229. § (1) bekezdése alapján végleges és nem felülbírálható, a felperes szerzett jogosultságától – figyelemmel a Jat. 2. § (2) bekezdésében foglaltakra – utólagos és visszamenőleges hatályú jogalkotással nem fosztható meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát. Az alperes idézte az Mmtv. 33. § (1), (3) és (6) bekezdését, kiemelte, hogy a felperes a 2012. március 26-án kelt nyilatkozatában a (3) bekezdés c) pontjában foglaltaknak megfelelően kérte a komplex minősítés elvégzését. Az alperes utalt arra is, hogy az egészségi állapot - a NEFMIr. 1. számú melléklet 11.2. pontja szerint - nem statikus fogalom, abban javulás és rosszabbodás is bekövetkezhet, ezért az állapot megítélésére rendszeres felülvizsgálat szükséges. A felülvizsgálat időpontjának meghatározásában elsődleges szerepe van a kórlefolyásnak, a várható prognózisnak és az életkornak. A felperes rokkantsági nyugdíja megállapítása tárgyában hozott ítélet meghozatalakor hatályos jogszabályok jelentősen eltérnek a jelenlegi szabályozástól, ezért a korábbi jogerős döntés nem keletkeztethet ítélt dolgot.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése által keretek között vizsgálta felül.
A Kúria rokkantsági ellátásra való jogosultságot megállapító társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben, hasonló tényállású ügyben korábban, az Mfv.III.10.359/2016/5. számú határozatban már állást foglalt a Pp. 229. § (1) bekezdése alkalmazhatóságáról. Abban az ügyben a felperes egy 2008-ban hozott, az akkori össz-szervezeti egészségkárosodását 54%-ban megállapító, az alperest új eljárásra kötelező jogerős bírósági ítéletre hivatkozva állította, hogy az egészségi állapota, annak alapján az ellátásra való jogosultsága 2012-ben nem volt felülvizsgálható. A Kúria mindenek előtt rámutatott, hogy a Pp. 229. § (1) bekezdése a keresetindítást, illetve az ítélettel már elbírált jognak a felek által történő, egymással szembeni vitatását zárja ki abban az esetben, ha a bíróság korábban azonos tényalapból származó ugyanazon jog iránt keresettel érvényesített jog tárgyában hozott jogerős ítéletet. A Kúria megállapította, hogy a társadalombiztosítási szervek 2012-ben – az akkor hatályos jogszabályok alapján – a felperesnek az Mmtv. által bevezetett új ellátásra való jogosultságát és annak mértékét vizsgálták. Ennek során a felperes jogosultságáról, ahhoz tartozóan az egészségi állapotának mértékéről a társadalombiztosítási szerveknek és a határozatukat felülvizsgáló bíróságnak a korábbihoz, azaz a 2008-ban hatályos jogszabályokhoz képest eltérő jog- és orvosszakmai szabályok alkalmazásával kellett dönteniük. A felperes által hivatkozott korábbi, 2008-ban indult és a 2012-ben hozott társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti per tárgya és azok tényalapja, függetlenül attól, hogy az ellátásokat a törvényhozó – egyebek mellett – az egészség károsodásához kötötte, nem volt azonos. Az ellátások – a Tny.-ben és az Mmtv.-ben foglaltak szerint – eltérő feltételekkel juttatott jogosultságokat takarnak, amelyek vizsgálata és megítélése eltérő időpontban fennálló tények alapján történt. Mindezek alapján a felperes által hivatkozott korábbi ítélet jogereje nem zárta ki, hogy a társadalombiztosítási szervek a felperes egészségkárosodását/egészségi állapotát felülvizsgálják és annak alapján az Mmtv. szerinti ellátásról határozatot hozzanak, továbbá azt sem, hogy a társadalombiztosítási határozatot a bíróság a perben érdemben felülvizsgálja.
A fenti határozatban kifejtettek a jelen ügyben is irányadók. Az a tény, hogy a felperes más ellátásra (rokkantsági nyugdíjra) való jogosultságát megalapozó feltétel, vagyis a 67%-os munkaképesség csökkenés 2003-ban teljesült és az annak megítélése alapjául szolgáló egészségi állapotát az orvosszakértői szerv, illetve a bíróság – a jogerős ítéletben rögzítettek szerint – nem tartotta felülvizsgálandónak, nem zárja ki, hogy a felperes egészségi állapota az eltérő feltételekkel nyújtott, átalakított ellátásra való jogosultság elbírálása során ismételten vizsgálatra kerüljön. A korábban hatályos jogszabályok (a felperes esetében a Tny.) alapján nyújtott ellátásokban részesülők felülvizsgálatát – a felperes által sem vitatottan – jogszabály (az Mmtv.) írta elő, a felperes által kifogásolt szabályozási megoldásból eredő, a komplex felülvizsgálatot nem kérő személyek ellátásnak megszüntetésével kapcsolatos sérelmek jogalkalmazói jogértelmezés útján nem orvosolhatók. A Jat. 2. § (2) bekezdése a jogalkotó szervek számára határoz meg követelményeket; a felperes ügyében alkalmazott rendelkezések a Jat. 2. § (2) bekezdése figyelembe vételével sem értelmezhetők akként, hogy a felperes egészségi állapotának felülvizsgálata kizárt lett volna.
A felperes a jogerős ítélettel összefüggésben további, annak jogszabálysértő voltát alátámasztani alkalmas kifogást nem adott elő; a jogi szabályozás változásaival, a szerzett jogok sérelmével kapcsolatban felhozott kifogások elbírálása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet – a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával – hatályában fenntartotta.
Z á r ó r é s z
Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt.
A Kúria a pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjáról a 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §-a, a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. §-a alapján döntött.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján a 2017. február 27. napján megtartott tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2017. február 27.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv. III. 10.762/2016/8.)