adozona.hu
BH 2015.1.15
BH 2015.1.15
I. A külföldi vállalkozás fióktelepeként Magyarországon működő szervezet a Tanács fizetésképtelenségi eljárásáról szóló 1346/2000/EK rendelete szempontjából nem minősül az adós más tagállamban lévő hitelezőjének (1346/2000/EK rendelet 40. cikk). II. A hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 28. § (2) bek. f)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós felszámolását 2008. szeptember 18-án indította meg a bíróság, felszámolóként a C. & L. Zrt.-t jelölve ki.
[2] Az adós, valamint az A. és V. Kft. mint engedményezők és a hitelező mint engedményes között 2007. október 16-án engedményezési szerződések jöttek létre. A hitelező az adós felszámolásának megindulását követően, a felszámoló által 2008. december 29-én átvett levelében megtámadta az engedményezési szerződéseket, és az ezek alapján kifizetett 333 326 034 Ft összeg visszafize...
BH 2015.1.15 I. A külföldi vállalkozás fióktelepeként Magyarországon működő szervezet a Tanács fizetésképtelenségi eljárásáról szóló 1346/2000/EK rendelete szempontjából nem minősül az adós más tagállamban lévő hitelezőjének (1346/2000/EK rendelet 40. cikk).
II. A hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 28. § (2) bek. f) pont, 37. § (2) bek., 46. § (6)-(7) bek.].
[1] Az adós felszámolását 2008. szeptember 18-án indította meg a bíróság, felszámolóként a C. & L. Zrt.-t jelölve ki.[2] Az adós, valamint az A. és V. Kft. mint engedményezők és a hitelező mint engedményes között 2007. október 16-án engedményezési szerződések jöttek létre. A hitelező az adós felszámolásának megindulását követően, a felszámoló által 2008. december 29-én átvett levelében megtámadta az engedményezési szerződéseket, és az ezek alapján kifizetett 333 326 034 Ft összeg visszafizetése iránt támasztott igényt az adóssal szemben.
[3] A megtámadás közlését követően a hitelező 2009. február 4-én keresetet nyújtott be a bírósághoz az engedményezőkkel szemben. A per befejezését megelőzően, 2009. szeptember 18-án megbízást adott a bankjának 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjnak a bíróság gazdasági hivatalához történő átutalására, mely összeget 2009. szeptember 21-én írták jóvá a díjfedezeti letéti számlán.
[4] A hitelező az adóssal (és alperes társával) szemben fennálló, 333 326 034 Ft és járulékai összegben meghatározott követelését 2009. szeptember 21-én jelentette be a felszámolónak, jelezve, hogy a nyilvántartásba vételi díjat befizette. A felszámoló a 2009. október 13-án kelt, a hitelező által 2009. november 11-én átvett levelében arról tájékoztatta az igénybejelentőt, hogy a hitelezői igényét nem áll módjában nyilvántartásba venni, mert a felszámolás kezdő időpontját követő 1 éves jogvesztő határidő a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (3) bekezdése alapján már eltelt.
[5] A hitelező 2009. november 23-án nyújtotta be kifogását kérve, hogy kötelezze a bíróság a felszámolót a bejelentett 333 326 034 Ft tőke és járulékai nyilvántartásba vételére. Álláspontja szerint az adóssal szemben támasztott követelése az igénye bejelentésének időpontjában még folyamatban lévő perben hozandó ítélet jogerőre emelkedésével vált esedékessé. Hangsúlyozta, hogy a perindítás előtt a felszámolónak bejelentette a szerződés megtámadását, ebben előadta követelésének jogalapját és annak összegét, ezért ez a nyilatkozata is megfelelt a hitelezői igénybejelentésnek. A nyilvántartásba vételi díj befizetésére is törvényi határidőn belül került sor, 2009. szeptember 18-án.
[6] A Fővárosi Bíróság a szerződés megtámadására irányuló perben 2011. március 11-én hozott 22.G.40.582/2009/53. számú ítéletében a hitelező keresetének részben helyt adott és kötelezte az adóst (mint I. r. alperest és vele egyetemlegesen a II. r. alperest), hogy fizessen meg a hitelezőnek 66 632 375 Ft-ot és ennek 2007. október 18-tól járó késedelmi kamatát. Az ítélet 2011. szeptember 28-án jogerőre emelkedett.
[7] A hitelező a jogerős ítéletre hivatkozással 2011. október 10-én az adós felszámolójának ismételten bejelentette a követelését, az ítéletben meghatározott összegben. A felszámoló újra megtagadta a nyilvántartásba vételt jogvesztésre hivatkozással, ezért a hitelező a kifogását kiegészítette, sérelmezve ezt a felszámolói intézkedést is.
[8] A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a 2009. szeptember 21-én előterjesztett igénybejelentés a rendelkezésre álló 1 éves jogvesztő határidőn túl érkezett, elkésett, ezért alappal tagadta meg a nyilvántartásba vételt.
[9] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Álláspontja szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt esedékessé vált a követelés, és azt a hitelező a jogvesztő határidőn túl jelentette be.
[10] A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 66 632 375 Ft és ennek 2007. október 18-tól járó késedelmi kamat követelését határidőn túl bejelentett igényként vegye nyilvántartásba és sorolja be.
[11] A végzés indokolásában elsőként megállapította, hogy a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjának, valamint 37. § (1)-(3) bekezdéseinek rendelkezései pontosan meghatározzák a hitelezői igénybejelentések határidejét, és a határidő elmulasztásának jogkövetkezményeit, mely szabályok nem állnak ellentétben sem az Alaptörvény, sem az uniós jog rendelkezéseivel, ezért az ügyben nem indokolt sem az eljárás felfüggesztése, sem az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése.
[12] A hitelező követelése 2008. december 29-én, a szerződések megtámadásának közlésével keletkezett, ezért az ettől az időponttól számított 40 napon belül jelenthette volna be a hitelező az igényét úgy, hogy az határidőn belül érkezett követelésként kerüljön besorolásra.
[13] Miután a hitelező egyértelműen pénzkövetelést kívánt érvényesíteni az általa indított perben az adóssal szemben, ezért amennyiben azt hitelezőként a felszámolás során is érvényesíteni kívánta, a felszámolási eljárásban éppen úgy köteles volt a hitelezői igénybejelentésre, mint azok a jogosultak, akik a követelésük érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indítottak peres eljárást.
[14] A hitelező csak a követelésének keletkezésétől számított 40 napos határidőn túl, 2009. szeptember 21-én jelentette be a követelését, ezért a hitelezői igényt a határidőn túl bejelentett igények között kell nyilvántartásba venni.
[15] Jóllehet a nyilvántartásba vételi díj befizetése 2009. szeptember 21-én történt meg - mert a jóváírásra ezen a napon került sor -, azonban a díj befizetésének napja a határidőn túli minősítés szempontjából nem bírt jelentőséggel.
[16] Az adós nevében a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalával a kifogás elutasítását. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 1. § (3) bekezdését, 46. § (5) bekezdés c) pontját, 37. § (1) és (3) bekezdését.
[17] A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
[18] Rámutatott, hogy a Cstv. rendelkezéseit az uniós joggal összhangban kell értelmezni és alkalmazni, elsősorban azért, mert a hitelező az anyavállalatának fióktelepe útján, az anyavállalat székhelyétől eltérő tagállamban való letelepedés keretében jelenik meg a magyar piacon. Részletesen kifejtette álláspontját - az Európai Unió Bírósága konkrét ügyekben hozott ítéleteire hivatkozva - az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 49. cikkének értelmezéséről, az uniós jog elsődlegességéről, a hatékony jogvédelem követelményéről, valamint az uniós jog alkalmazásáról a jelen ügyben.
[19] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt az abban megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
[20] I. A Kúria nem ért egyet a hitelezővel abban, hogy a Cstv.-nek a jelen eljárásban alkalmazott rendelkezései ellentétesek lennének az uniós joggal. Az EUMSZ 49. cikkének a letelepedési szabadságra vonatkozó rendelkezéseit nem sérti a Cstv.-nek a hitelezői igény bejelentésére vonatkozó rendelkezése. A hitelező a külföldi vállalkozás fióktelepeként működhet Magyarországon, a gazdasági életben való részvétele során azonban a magyar jogszabályoknak alárendelten kell tevékenykednie. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 9. § (1) bekezdése szerint a külföldi vállalkozás a fióktelepének létesítése és működtetése során a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetekkel azonos elbánásban részesül, s a működtetés kifejezésbe beleértendő a gazdálkodó szervezet követeléseinek a behajtása is a jogszabályok adta feltételek között.
[21] A külföldi vállalkozás fióktelepeként Magyarországon működő szervezet a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete (a továbbiakban: EK Rendelet) szempontjából sem minősül az adós ellen Magyarországon indított felszámolási főeljáráshoz képest más tagállamban lévő hitelezőnek (EK Rendelet 40. cikk), mivel a fióktelep Magyarországon van.
[22] Nem állapítható meg a Magyarországon fiókteleppel rendelkező, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás fióktelepével kapcsolatosan az sem, hogy számára gyakorlatilag lehetetlenné, aránytalanul nehezebbé vagy terhesebbé válna a Magyarországon létrehozott vállalkozásokhoz képest a jogainak gyakorlása, azaz konkrét esetben a hitelezői igényének a bejelentése.
[23] Az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdése alapján a Kúriának nem vitásan fennálló előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kötelezettsége alól az Európai Közösségek Bíróságának a 283/81. számú CILFIT ügy 13-16. pontjaiban megfogalmazott álláspontja szerint kivételt képez az az eset, ha a Bíróság az adott jogkérdésben korábban már adott értelmezést, továbbá, ha "az uniós jog helyes alkalmazása olyan nyilvánvaló, hogy minden ésszerű kétséget kizár a felvetett kérdés megoldásának módjáról."
[24] A Kúria megítélése szerint a felülvizsgálati kérelemben megjelölt uniós jogi rendelkezések értelmezése - az eljárásbeli jogvita eldöntése szempontjából - az előzőekben részletesen kifejtett indokok alapján egyértelműnek minősül, azzal kapcsolatban semmilyen ésszerű kétely nem merül fel. Erre való tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, hogy nem állnak fenn az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei.
[25] II. A következő elbírálandó jogkérdés az volt, hogy az adós által a felszámolás kezdő időpontját megelőzően kötött szerződésnek a felszámolás megindulását követően történt megtámadása következtében keletkező igényt a hitelezőnek mikor kell bejelentenie.
[26] A Kúria nem ért egyet a felszámolóval abban, hogy a hitelezőnek a szerződés megtámadásából eredő követelését a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján a felszámolási eljárásban kellene érvényesítenie. Az adott ügyben kizárt volt ennek az igénynek a felszámolási eljárásban való érvényesítése. A hitelező ugyanis nemcsak az adóssal, hanem egy harmadik személlyel is jogviszonyban állt a szerződés alapján, s ennek a harmadik személynek is szükségszerűen perben kellett állnia a jogvita elbírálásához [Pp. 51. § a) pont], amelyre a felszámolási eljárásban nincs eljárásjogi lehetőség.
[27] A Kúria egyetért a másodfokú bíróság álláspontjával abban a tekintetben, hogy adóssal szembeni követeléseket két csoportba lehet osztani, azonban nem esedékességük, hanem keletkezésük időpontja szerint. A felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - lejárt, vagy még nem is esedékes, de a felszámolás kezdő időpontjában lejárttá váló - követeléseket kell a Cégközlönyben való közzétételt követő 40 napon, illetve (a jelen eljárásban alkalmazandó rendelkezések szerint) 1 éves jogvesztő határidőn belül bejelenteni. A felszámolás kezdő időpontját követően keletkező követeléseket, a követelés esedékessé válásának időpontjától számított, szintén 40 napos rendes (1 éves jogvesztő) határidőn belül kell a felszámolóhoz bejelenteni [Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pont, 37. § (2) bekezdés].
[28] A jogvitát alapvetően eldöntő kérdés az, hogy a hitelező adóssal szembeni követelése mikor keletkezett, mikor vált esedékessé, s ebből következően mely időponttól kell számítani a bejelentésre rendelkezésre álló határidőt.
[29] A Kúria elsődlegesen megállapította, hogy miután a hitelező nem nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, e körben csak az adóst képviselő felszámoló felülvizsgálati kérelmében kifejtettek megalapozottságát kellett vizsgálnia.
[30] A másodfokú bíróság által is hivatkozott Ptk. 235. § (1) bekezdése szerint, a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik, az érvénytelenséget azonban - ahogyan erre a másodfokú bíróság helytállóan utalt - csak a bíróság ítélete nyilvánítja ki. Ebből következően tehát téves a felszámolónak az az álláspontja, hogy a hitelezőnek egy a felszámolás kezdő időpontjában még meg nem támadott szerződésből eredő igényt be kellett volna jelentenie a felszámolás kezdő időpontjától számított 40 napon, illetve 1 éven belül. A hitelezőnek ugyanis az igénye akkor még nem állt fenn az adóssal szemben.
[31] A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban is, hogy a szerződés megtámadásának az adóst képviselő felszámolóval való közlésével kezdődött az a 40 napos - illetve 1 éves - határidő, amelyen belül a hitelező bejelenthette a követelését a felszámolónak, mert a hitelező a szerződést megtámadó nyilatkozattal az adóssal szembeni igényét is esedékessé tette.
[32] Ebből következően tehát nem helytálló az adóst képviselő felszámolónak az az álláspontja, hogy a hitelező a jogvesztő határidőt elkéste hitelezői igényének 2009. szeptember 21-én történt bejelentésével. Nem állapítható meg tehát, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 1. § (3) bekezdését, hiszen a jogszabályoknak megfelelően történt a hitelezői igénybejelentés.
[33] A felszámoló amiatt is jogszabálysértőnek állította a jogerős végzést, mert az abban kifejtett álláspont szerint, a hitelezővé válás két feltétele közül csak az igénybejelentésnek kell határidőben, vagy határidőn túl, de a jogvesztő határidőn belül megtörténnie, a nyilvántartásba vételi díj megfizetésének vagy a megfizetés igazolásának az elmulasztása az igénybejelentést nem teszi határidőn túlivá, vagy a jogvesztő határidő miatt pótolhatatlanná. A felszámoló állította, hogy a nyilvántartásba vételi díj befizetésének a jogvesztő határidő letelte előtt kell megtörténnie.
[34] A Kúria álláspontja szerint a nyilvántartásba vételi díj befizetésének határideje tekintetében hozott BH 2001.240. számú eseti döntésben kifejtettek - az időközben történt jogszabályváltozásokra is figyelemmel - nem tarthatók fenn az alábbiak miatt:
[35] Ahhoz, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező a felszámolási eljárásban hitelezővé váljon, és a hitelezők jogait gyakorolhassa, két feltételnek kell eleget tennie:
[36] 1) Be kell jelentenie a követelését a felszámolóhoz a Cégközlönyben való közzétételt követő 40 napon belül, illetve ha ezt elmulasztja, úgy a közzétételtől számított 180 napos (jelen eljárásban még 1 éves) jogvesztő határidőn belül [Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja, 37. § (3) bekezdése].
[37] 2) A bejelentésen felül, a Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint, az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követelések kivételével a nyilvántartásba vétel feltétele, hogy a hitelező a követelése tőkeösszegé-nek 1%-át, de legalább 5000 forintot és legfeljebb 200 000 forintot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen, és ezt a felszámolónak igazolja.
[38] Nem vitásan a Cstv. nem állapít meg külön határidőt a nyilvántartásba vételi díj befizetésére. A Cstv. 46. § (7) bekezdésében azonban egyértelműen fogalmaz a törvény: a nyilvántartásba vételhez elengedhetetlen a nyilvántartásba vételi díj befizetése és ennek felszámoló részére történő igazolása. Ennek megfelelően valamennyi Cégközlönyben megjelenő felszámolást megindító hirdetményben megtalálható a bíróság felhívása a nyilvántartásba vételi díj 40 napon belül történő befizetésére és annak a felszámoló részére történő igazolására. Enélkül ugyanis a felszámoló nem tudja a követelést hitelezői igényként figyelembe venni, a törvényben előírtak szerint megvizsgálni és besorolni [Cstv. 46. § (6) bekezdés]. A bejelentett, de nyilvántartásba vételi díjat nem fizetett követelés jogosultját a felszámoló nem hívhatja meg hitelezőként a hitelezői választmány megválasztása céljából tartandó hitelezői gyűlésre (Cstv. 39. §), az adós az esetleges egyezségi javaslat készítésénél nem veheti figyelembe hitelezőként (Cstv. 41. §), holott a felsoroltak határidőhöz kötött cselekmények a felszámolási eljárás lefolytatása során. Mind a felszámoló, mind az adós, mind a többi hitelező érdekével ellentétes az, ha bizonytalanság áll fenn a felszámolási eljárásban hitelezőként figyelembe vehető személyek köre és a figyelembe vehető hitelezői igények összege tekintetében.
[39] A felszámolási eljárás fent is hivatkozott rendelkezésének egybevetéséből tehát egyértelműen az következik, hogy a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Ha az igénybejelentési határidőn belül bejelentkezik, de a nyilvántartásba vételi díjat csak a bejelentési határidőn túl fizeti meg, úgy csak az igényét határidőn túl bejelentő hitelezőként vehető figyelembe, mert a hitelezőként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei közül a másodikat csak az igénybejelentési határidőn túl teljesítette. Aki a 40 napos határidőn túl, a jogvesztő határidőn belül jelenti be a követelését, de a jogvesztő határidőn belül nem fizeti meg a nyilvántartásba vételi díjat, nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezővé.
[40] Mindezekből az is következik, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy addig, amíg nem teljesítette a hitelezővé válás mind a két feltételét, nem gyakorolhatja hitelezői jogosítványait.
[41] A Kúria a fent kifejtetteken felül utal az EBH 2011.2332. számú döntésében a csődeljárásokban - a 30 napos bejelentkezési határidőn belül befizetendő nyilvántartásba vételi díjakkal kapcsolatban - kifejtett elvekre, amelyek a felszámolási eljárásban is érvényesülnek.
[42] Jelen eljárásban a hitelező a követelésének esedékessé válásától számított 40 napos ún. rendes igénybejelentési határidőn túl jelentette be az igényét a felszámolóhoz, de még az egy éves jogvesztő határidőn belül befizette a nyilvántartásba vételi díjat. Ebből következően helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felszámolónak a hitelező igényét határidőn túl bejelentett követelésként kell nyilvántartásba vennie, mégpedig a jogerős ítéletben megállapított összegben.
[43] A kifejtett indokokra tekintettel nem jogszabálysértő a másodfokú bíróság végzése, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.158/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a C. & L. Zártkörűen Működő Részvénytársaság felszámoló meghatalmazása alapján eljárt 2. sz. Miskolci Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Cserba Attila ügyvéd által képviselt S. Zártkörűen Működő Részvénytársaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban a Kővári Tercsák Salans Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Tercsák Tamás ügyvéd és a Köhler Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Andreas Köhler ügyvéd által képviselt H. AG Magyarországi Fióktelepe hitelező kifogása alapján a Fővárosi Törvényszéken 8.Fpkh.01-2009-000348 számon folyó eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.698/2012/11. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által képviselt adós által 31. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi az adóst, hogy fizessen meg 15 napon belül a hitelezőnek 30.000 (Harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására 30.000 (Harmincezer) Ft le nem rótt illetéket.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás a következő:
Az adós felszámolását a 8.Fpk.01-2008-003795 számú ügyben 2008. szeptember 18-án indította meg a bíróság, felszámolóként a C. & L. Zrt-t jelölve ki.
Az adós valamint az A. és V. Kft, mint engedményezők és a hitelező, mint engedményes között 2007. október 16-án engedményezési szerződések jöttek létre. A hitelező az adós felszámolásának megindulását követően, a felszámoló által 2008. december 29-én átvett levelében megtámadta az engedményezési szerződéseket, és az ezek alapján kifizetett 333.326.034 Ft összeg visszafizetése iránt támasztott igényt az adóssal szemben.
A megtámadás közlését követően a hitelező 2009. február 4-én keresetlevelet nyújtott be a bírósághoz az engedményezőkkel szemben. A per befejezését megelőzően, 2009. szeptember 18-án megbízást adott a bankjának 100.000 Ft nyilvántartásba vételi díjnak a bíróság gazdasági hivatalához történő átutalására, mely összeget 2009. szeptember 21-én írták jóvá a díjfedezeti letéti számlán.
A hitelező az adóssal (és alperes társával) szemben fennálló, 333.326.034 Ft és járulékai összegben meghatározott követelését 2009. szeptember 21-én jelentette be a felszámolónak, jelezve, hogy a nyilvántartásba vételi díjat befizette. A felszámoló a 2009. október 13-án kelt, a hitelező által 2009. november 11-én átvett levelében arról tájékoztatta az igénybejelentőt, hogy a hitelezői igényét nem áll módjában nyilvántartásba venni, mert a felszámolás kezdő időpontját követő 1 éves jogvesztő határidő a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 37. § (3) bekezdése alapján már eltelt.
A hitelező 2009. november 23-án nyújtotta be kifogását kérve, hogy kötelezze a bíróság a felszámolót a bejelentett 333.326.034 Ft tőke és járulékai nyilvántartásba vételére. Álláspontja szerint az adóssal szemben támasztott követelése az igénye bejelentésének időpontjában még folyamatban lévő perben hozandó ítélet jogerőre emelkedésével válik esedékessé. Hangsúlyozta, hogy a perindítás előtt a felszámolónak bejelentette a szerződés megtámadását, ebben előadta követelésének jogalapját és annak összegét, ezért ez a nyilatkozata is megfelelt a hitelezői igénybejelentésnek. A nyilvántartásba vételi díj befizetésére is törvényi határidőn belül került sor, 2009. szeptember 18-án.
A Fővárosi Bíróság a szerződés megtámadására irányuló perben 2011. március 11-én hozott 22.G.40.582/2009/53. számú ítéletében a hitelező keresetének részben helyt adott és kötelezte az adóst (mint I.r. alperest és vele egyetemlegesen a II.r. alperest), hogy fizessen meg a hitelezőnek 66.632.375 Ft-ot és ennek 2007. október 18-tól járó késedelmi kamatát. Az ítélet 2011. szeptember 28-án jogerőre emelkedett.
A hitelező a jogerős ítéletre hivatkozással 2011. október 10-én az adós felszámolójának ismételten bejelentette a követelését, az ítéletben meghatározott összegben. A felszámoló újra megtagadta a nyilvántartásba vételt jogvesztésre hivatkozással, ezért a hitelező a kifogását kiegészítette, sérelmezve ezt a felszámolói intézkedést is.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását. Álláspontja szerint a 2009. szeptember 21-én előterjesztett igénybejelentés a rendelkezésre álló 1 éves jogvesztő határidőn túl érkezett, elkésett, ezért alappal tagadta meg a nyilvántartásba vételt.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Álláspontja szerint a felszámolás kezdő időpontja előtt esedékessé vált a követelés, és azt a hitelező a jogvesztő határidőn túl jelentette be.
A hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 66.632.375 Ft és ennek 2007. október 18-tól járó késedelmi kamat követelését határidőn túl bejelentett igényként vegye nyilvántartásba és sorolja be.
A végzés indokolásában elsőként megállapította, hogy a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjának, valamint 37. § (1)-(3) bekezdéseinek rendelkezései pontosan meghatározzák a hitelezői igénybejelentések határidejét, és a határidő elmulasztásának jogkövetkezményeit, mely szabályok nem állnak ellentétben sem az Alaptörvény, sem az uniós jog rendelkezéseivel, ezért az ügyben nem indokolt sem az eljárás felfüggesztése, sem az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése.
Az ügy érdemével kapcsolatban kifejtette, hogy a Cstv. hivatkozott rendelkezéseiből következően a hitelezők által érvényesíthető igények az esedékességüket tekintve két csoportba sorolhatók: a felszámolás kezdő időpontja előtt és a felszámolás alatt esedékessé vált követelések csoportjába. A felszámolás kezdő időpontját követően keletkező - és felszámolási költségnek nem minősülő - igényeknél a hitelezőknek a követelés esedékessé válásától számított 40 napig, de - az eljárásban alkalmazandó Cstv. szabályai szerint - legfeljebb egy éven belül van lehetőségük a követelést bejelenteni [Cstv. 37. § (2) bekezdés], ugyanazokkal a jogkövetkezményekkel, mint amelyek a felszámolás kezdő időpontját megelőzően lejárt követelések hitelezőire vonatkoznak.
Ebből következően elsődlegesen abban a kérdésben foglalt állást, hogy a hitelező követelése mikor keletkezett, illetve mikor vált esedékessé. Álláspontja szerint a hitelező követelése a szerződések megtámadásának az ellenérdekű féllel való közlésével keletkezett. Utalva a Ptk. 210. §-ára és 235. § (1) bekezdésére kifejtette, hogy a megtámadható szerződés mindaddig érvényes, amíg azt az arra jogosult eredményesen meg nem támadta. Eredményes megtámadás esetén azt a bíróság deklaratív módon minősíti érvénytelennek, azaz a szerződés nem a bírósági ítélet következtében, hanem az érvénytelenségi ok fennállása miatt válik érvénytelenné. Ebből azonban nem következik, hogy az eredeti állapot helyreállításához tartozóan a vételár visszatérítésére irányuló követelés már a szerződések szerinti teljesítés időpontjától esedékessé vált volna.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a hitelező jognyilatkozata, mely tartalmazza a hitelezőnek az adóssal szemben támasztott követelése jogalapját és összegét, önmagában még nem minősül hitelezői igénybejelentésnek akkor sem, ha a felszámolóval a jognyilatkozatot közlik. A hitelezői igénybejelentés címzettje ugyanis a felszámoló, mert az ő feladata a hitelezők követelésének nyilvántartásba vétele. Az igénybejelentés célja az, hogy a követelés jogosultja az igényét hitelezőként érvényesítse a felszámolási eljárásban úgy, hogy a felszámolás során a Cstv. 57. §-ában foglalt szabályok szerint a hitelező kielégítést nyerjen. A hitelező az igénybejelentéssel az eljárásba félként kíván belépni, a követelésének nyilvántartásba vételével hitelezői jogokat kíván szerezni.
A felszámolóval közölt követelés nem feltétlenül jelent hitelezői igénybejelentést.
A Ptk. 236. § (1) bekezdése alapján közölt megtámadási nyilatkozatot annak célzata, tartalma és nyelvtani jelentése alapján nem tekintette hitelezői igénybejelentésnek.
A nyilvántartásba vételi díj befizetése határidejével kapcsolatban kifejtette, hogy ha az igénybejelentés határidőben, vagy határidőn túl, de a jogvesztő határidőn belül megtörtént, a nyilvántartásba vételi díj megfizetésének vagy igazolásának elmulasztása az igénybejelentést nem teszi határidőn túlivá, vagy a jogvesztő határidő miatt pótolhatatlanná. A késedelemhez ugyanis a törvény nem fűz olyan jogkövetkezményt, hogy az egyébként határidőben bejelentett követelést határidőn túl érkezettként kell nyilvántartásba venni. Ugyanígy, ha a hitelező az igényét a jogvesztő határidőn belül jelenti be, de a nyilvántartásba vételi díj megfizetésének igazolására ezt követően kerül sor, ez sem eredményezi az alanyi jog megszűnését.
A fentiekből következően a hitelező követelése 2008. december 29-én, a szerződések megtámadásának közlésével keletkezett, ezért az ettől az időponttól számított 40 napon belül jelenthette volna be a hitelező az igényét úgy, hogy az határidőn belül érkezett követelésként kerüljön besorolásra.
Miután a hitelező egyértelműen pénzkövetelést kívánt érvényesíteni az általa indított perben az adóssal szemben, ezért amennyiben azt hitelezőként a felszámolás során is érvényesíteni kívánta, a felszámolási eljárásban éppen úgy köteles volt a hitelezői igénybejelentésre, mint azok a jogosultak, akik a követelésük érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indítottak peres eljárást.
A hitelező csak a követelésének keletkezésétől számított 40 napos határidőn túl, 2009. szeptember 21-én jelentette be a követelését, ezért a hitelezői igényt a határidőn túl bejelentett igények között kell nyilvántartásba venni.
Jóllehet a nyilvántartásba vételi díj befizetése 2009. szeptember 21-én történt meg - mert a jóváírásra ezen a napon került sor -, azonban a díj befizetésének napja a fentiek alapján a határidőn túli minősítés szempontjából nem bírt jelentőséggel.
Az adós nevében a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalával a kifogás elutasítását, valamint a kifogást előterjesztő kötelezését az eljárás költségei megfizetésére. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 1. § (3) bekezdését, 46. § (5) bekezdés c) pontját, 37. § (1) és (3) bekezdését.
Álláspontja szerint a jogerős végzés azért ütközik a Cstv. 1. § (3) bekezdésébe, mert a határozat alapján a hitelező, az ellene az adós által indított perben hozandó ítéletben meghatározandó fizetési kötelezettségbe történő beszámítás útján, a Cstv. rendelkezéseibe ütköző módon nyerne kielégítést.
Ezt meghaladóan azért jogszabálysértő a jogerős végzés, mert a törvény helyes értelmezése alapján a hitelezői igény nyilvántartásba vételére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a hitelező a követelésének szabályszerű bejelentését és a nyilvántartásba vételi díj befizetését a jogvesztő határidő letelte előtt teljesíti.
A felszámoló hivatkozott arra is, hogy a hitelező perben érvényesített igényére és az 1/2010. (VI. 28.) PK véleményre is tekintettel, a hitelező követelése esedékességének időpontja 2007. október 18., ezért a felszámolás kezdő időpontjában a hitelezőnek már be kellett volna jelentenie a követelését. Ha ennek nem tett eleget a jogvesztő határidőn belül, a követelése megszűnt. Érvelése szerint a bíróságnak a peres eljárást meg kellett volna szüntetni a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján, mivel a hitelező a felszámolás tartama alatt pénzkövetelés érvényesítése iránt indított pert.
Azzal is érvelt, hogy a Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint a hitelezői igény nyilvántartásba vételének a feltétele, hogy a nyilvántartásba vételi díj befizetését a hitelező a felszámolónak igazolja, melyre nem került sor. Hivatkozott az elsőfokú bíróság által idézett, az ÍH 2006.84. számon közzétett, a Fővárosi Ítélőtábla által egy másik ügyben hozott határozatban kifejtettekre, s kérte az abban foglaltakat figyelembe venni a felülvizsgálati eljárásban, mint a saját érvelését. Álláspontja szerint nem lehet parttalan időhatárt biztosítani a hitelezőknek a bejelentési és a nyilvántartásba vételi díj fizetési kötelezettségek teljesítésére. Ezt közvetetten tartalmazza a Cstv. 41. § (1) bekezdése és a Cstv. 45/A. § (1) bekezdése is, mely rendelkezésekből azt a következtetést kell levonni, hogy a jogalkotónak kifejezett szándéka volt egy olyan véghatáridő meghatározása, amely lezárja a hitelezői listát. Az ezzel ellentétes értelmezés visszaélésekre vezethetne.
A hitelező "észrevételnek" nevezett felülvizsgálati ellenkérelmében, és ennek kiegészítésében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását, valamint a felszámoló kötelezését a felülvizsgálati eljárásban felmerült eljárási költség viselésére.
Kifejtette, hogy a hitelezői igénybejelentésre nyitva álló határidők a perben hozott jogerős ítélet napjától számítandók, s - bár nem osztja a másodfokú bíróság álláspontját abban a körben, hogy a megtámadást tartalmazó nyilatkozata nem minősül igénybejelentésnek - a 2009. szeptember 21-én tett igénybejelentés is határidőben megtettnek minősül.
Álláspontja szerint a nyilvántartásba vételi díj befizetése, illetve az erre vonatkozó igazolás felszámoló részére történő bemutatásának elmaradása nem olyan hiányosság, amely a határidőben előterjesztett hitelezői igénybejelentést határidőn túlivá tenné, illetve a jogvesztő határidőn túl bejelentetté minősítené.
Rámutatott, hogy a Cstv. rendelkezéseit az uniós joggal összhangban kell értelmezni és alkalmazni, elsősorban azért, mert a hitelező az anyavállalatának fióktelepe útján, az anyavállalat székhelyétől eltérő tagállamban való letelepedés keretében jelenik meg a magyar piacon. Részletesen kifejtette álláspontját - az Európai Unió Bírósága konkrét ügyekben hozott ítéleteire hivatkozva - az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 49. cikkének értelmezéséről, az uniós jog elsődlegességéről, a hatékony jogvédelem követelményéről, valamint az uniós jog alkalmazásáról a jelen ügyben. A Cstv. 37. § (2) bekezdése tekintetében utalt arra, hogy jóllehet a tagállamok a különböző eljárási szabályok kialakításánál határidőket szabhatnak, azonban (i) ezeknek az adott eljárás célját figyelembe véve ésszerűeknek kell lenniük, továbbá (ii) az említett határidőkre vonatkozó szabályozás nem eredményezheti, hogy gyakorlatilag lehetetlenné, aránytalanul nehezebbé vagy terhesebbé váljék az uniós jog által biztosított jogok (jelen esetben a letelepedés és vállalkozás szabadságának) gyakorlása.
Azzal is érvelt, hogy a Cstv. olyan értelmezése, amely szerint a felszámolási eljárás során, de már a felszámolás kezdő időpontjától számított egy éves jogvesztő határidőt követően jogerősen megítélt, szerződés érvénytelenségén alapuló követelések bejelentése elkésettnek minősül, az a letelepedés és a vállalkozás EUMSZ 49. cikkében lefektetett szabadságát sérti, mivel aránytalan nehézségek elé állítja a más tagállamok vállalkozásait magyarországi tevékenységük során, amennyiben hitelezőként felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetekkel szemben kívánnak igényt érvényesíteni.
Ha az az érvelés lenne elfogadható, hogy a hitelezőnek a szerződés érvénytelensége iránt indított perben született jogerős ítéletben megállapított igényének a bejelentése elkésett, mivel az a felszámolás kezdő időpontjától számított egy éves jogvesztő határidőn túl történt, úgy ez az értelmezés több okból is nyilvánvalóan ellentétben állna az uniós joggal. Emiatt a Cstv. szabályait úgy kell értelmezni, hogy az megfeleljen az uniós jog alapelveinek és tételes szabályainak, valamint az Európai Unió Bírósága által adott értelmezésnek.
Ha a Kúria a másodfokú bíróság döntésétől eltérő álláspontra jutna, akkor hivatalból kötelessége az eljárás felfüggesztése és előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. Amennyiben e kötelezettségének nem tesz eleget, ez adott esetben a Magyar Állam kártérítési kötelezettségét vonhatja maga után. Ha a Kúria bármilyen okból a felszámoló, illetve az elsőfokú bíróság értelmezését teszi magáévá, azonban az előzetes döntéshozatali eljárás megindítására irányuló felterjesztés megfelelő indokolás nélkül elmarad, ez egy olyan jogsértés, amellyel összefüggésben - ha a hitelezőnek kára keletkezik - Magyarországnak, mint uniós tagállamnak helyt kell állnia.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt az abban megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
I. A Kúria elsőként azt vizsgálta meg, hogy a Cstv.-nek a felülvizsgálati kérelemmel érintett szabályai ellentétesek-e az uniós joggal.
A Kúria nem ért egyet a hitelezővel abban, hogy a Cstv.-nek a jelen eljárásban alkalmazott rendelkezései ellentétesek lennének az uniós joggal. Megállapítása szerint az EUMSZ 49. cikkének a letelepedési szabadságra vonatkozó rendelkezéseit nem sérti a Cstv-nek a hitelezői igény bejelentésére vonatkozó rendelkezése. A hitelező a külföldi vállalkozás fióktelepeként működhet Magyarországon, a gazdasági életben való részvétele során azonban a magyar jogszabályoknak alárendelten kell tevékenykednie. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 9. § (1) bekezdése szerint a külföldi vállalkozás a fióktelepének létesítése és működtetése során a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetekkel azonos elbánásban részesül, s a működtetés kifejezésbe beleértendő a gazdálkodó szervezet követeléseinek a behajtása is a jogszabályok adta feltételek között.
A külföldi vállalkozás fióktelepeként működő szervezet a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet (a továbbiakban: EK Rendelet) szempontjából sem minősül az adós ellen Magyarországon indított felszámolási főeljáráshoz képest más tagállamban lévő hitelezőnek (EK Rendelet 40. cikk), mivel a fióktelep Magyarországon van.
A Kúria álláspontja szerint a Cstv. hitelezői igény bejelentésre vonatkozó, határidőt tartalmazó rendelkezései az eljárás célját figyelembe véve ésszerűek.
Nem állapítható meg a Magyarországon fiókteleppel rendelkező, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás fióktelepével kapcsolatosan az sem, hogy számára gyakorlatilag lehetetlenné, aránytalanul nehezebbé vagy terhesebbé válna a Magyarországon létrehozott vállalkozásokhoz képest a jogainak gyakorlása, azaz konkrét esetben a hitelezői igényének a bejelentése.
Az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdése alapján a Kúriának nem vitásan fennálló előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kötelezettsége alól az Európai Közösségek Bíróságának a 283/81. számú CILFIT ügy 13-16.pontjaiban megfogalmazott álláspontja szerint kivételt képez az az eset, ha a Bíróság az adott jogkérdésben korábban már adott értelmezést, továbbá, ha "az uniós jog helyes alkalmazása olyan nyilvánvaló, hogy minden ésszerű kétséget kizár a felvetett kérdés megoldásának módjáról."
A Kúria megítélése szerint a felülvizsgálati kérelemben megjelölt uniós jogi rendelkezések értelmezése - az eljárásbeli jogvita eldöntése szempontjából - az előzőekben részletesen kifejtett indokok alapján egyértelműnek minősül, azzal kapcsolatban semmilyen ésszerű kétely nem merül fel. Erre való tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, hogy nem állnak fenn az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei.
II. A következő elbírálandó jogkérdés az volt, hogy az adós által a felszámolás kezdő időpontját megelőzően kötött szerződésnek a felszámolás megindulását követően történt megtámadása következtében keletkező igényt a hitelezőnek mikor kell bejelentenie.
A Kúria nem ért egyet a felszámolóval abban, hogy a hitelezőnek a szerződés megtámadásából eredő követelését a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján a felszámolási eljárásban kellene érvényesítenie. Az adott ügyben kizárt volt ennek az igénynek a felszámolási eljárásban való érvényesítése. A hitelező ugyanis nemcsak az adóssal, hanem egy harmadik személlyel is jogviszonyban állt a szerződés alapján, s ennek a harmadik személynek is szükségszerűen perben kellett állnia jogvita elbírálásához [Pp. 51. § a) pont], amelyre a felszámolási eljárásban nincs eljárásjogi lehetőség.
A Kúria egyetért a másodfokú bíróság álláspontjával abban a tekintetben, hogy adóssal szembeni követeléseket két csoportba lehet osztani, azonban nem esedékességük, hanem keletkezésük időpontja szerint. A felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - lejárt, vagy még nem is esedékes, de a felszámolás kezdő időpontjában lejárttá váló - követeléseket kell a Cégközlönyben való közzétételt követő 40 napon, illetve (a jelen eljárásban alkalmazandó rendelkezések szerint) 1 éves jogvesztő határidőn belül bejelenteni. A felszámolás kezdő időpontját követően keletkező követeléseket, a követelés esedékessé válásának időpontjától számított, szintén 40 napos (1 éves) határidőn belül kell a felszámolóhoz bejelenteni.
A jogvitát alapvetően eldöntő kérdés az, hogy a hitelező adóssal szembeni követelése mikor keletkezett, mikor vált esedékessé, s ebből következően mely időponttól kell számítani a bejelentésre rendelkezésre álló határidőt.
A Kúria elsődlegesen megállapította, hogy miután a hitelező nem nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, e körben csak az adóst képviselő felszámoló felülvizsgálati kérelmében kifejtettek megalapozottságát kellett vizsgálnia.
A másodfokú bíróság által is hivatkozott Ptk. 235. § (1) bekezdése szerint, a megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik, az érvénytelenséget azonban - ahogyan erre a másodfokú bíróság helytállóan utalt - csak a bíróság ítélete nyilvánítja ki. Ebből következően tehát téves a felszámolónak az az álláspontja, hogy a hitelezőnek egy a felszámolás kezdő időpontjában még meg nem támadott szerződésből eredő igényt be kellett volna jelentenie a felszámolás kezdő időpontjától számított 40 napon, illetve 1 éven belül. A hitelezőnek ugyanis az igénye akkor még nem állt fenn az adóssal szemben.
A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban is, hogy a szerződés megtámadásának az adóst képviselő felszámolóval való közlésével kezdődött az a 40 napos - illetve 1 éves - határidő, amelyen belül a hitelező bejelenthette a követelését a felszámolónak, mert a hitelező a szerződést megtámadó nyilatkozattal az adóssal szembeni igényét is esedékessé tette.
Ebből következően tehát nem helytálló az adóst képviselő felszámolónak az az álláspontja, hogy a hitelező a jogvesztő határidőt elkéste hitelezői igényének 2009. szeptember 21-én történt bejelentésével. Nem állapítható meg tehát, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 1. § (3) bekezdését, hiszen a jogszabályoknak megfelelően történt a hitelezői igénybejelentés.
A felszámoló amiatt is jogszabálysértőnek állította a jogerős végzést, mert az abban kifejtett álláspont szerint, a hitelezővé válás két feltétele közül csak az igénybejelentésnek kell határidőben, vagy határidőn túl, de a jogvesztő határidőn belül megtörténnie, a nyilvántartásba vételi díj megfizetésének vagy a megfizetés igazolásának az elmulasztása az igénybejelentést nem teszi határidőn túlivá, vagy a jogvesztő határidő miatt pótolhatatlanná. A felszámoló állította, hogy a nyilvántartásba vételi díj befizetésének a jogvesztő határidő letelte előtt kell megtörténnie.
A Kúria álláspontja szerint a nyilvántartásba vételi díj befizetésének határideje tekintetében hozott BH 2001.240. számú eseti döntésben kifejtettek - az időközben történt jogszabályváltozásokra is figyelemmel - nem tarthatók fenn az alábbiak miatt:
Ahhoz, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező a felszámolási eljárásban hitelezővé váljon, és a hitelezők jogait gyakorolhassa, két feltételnek kell eleget tennie:
1) Be kell jelentenie a követelését a felszámolóhoz a Cégközlönyben való közzétételt követő 40 napon belül, illetve ha ezt elmulasztja, úgy a közzétételtől számított 180 napos (jelen eljárásban még 1 éves) jogvesztő határidőn belül.
2) A bejelentésen felül, a Cstv. 46.§ (7) bekezdése szerint, az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követelések kivételével a nyilvántartásba vétel feltétele, hogy a hitelező a követelése tőkeösszegének 1%-át, de legalább 5000 forintot és legfeljebb 200 000 forintot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen, és ezt a felszámolónak igazolja.
Nem vitásan a Cstv. nem állapít meg külön határidőt a nyilvántartásba vételi díj befizetésére. A Cstv. 46.§ (7) bekezdésében azonban egyértelműen fogalmaz a törvény: a nyilvántartásba vételhez elengedhetetlen a nyilvántartásba vételi díj befizetése és ennek felszámoló részére történő igazolása. Ennek megfelelően valamennyi Cégközlönyben megjelenő felszámolást megindító hirdetményben megtalálható a bíróság felhívása a nyilvántartásba vételi díj 40 napon belül történő befizetésére és annak a felszámoló részére történő igazolására. Enélkül ugyanis a felszámoló nem tudja a követelést hitelezői igényként figyelembe venni, a törvényben előírtak szerint megvizsgálni és besorolni [Cstv. 46. § (6) bekezdés]. A bejelentett, de nyilvántartásba vételi díjat nem fizetett követelés jogosultját a felszámoló nem hívhatja meg hitelezőként a hitelezői választmány megválasztása céljából tartandó hitelezői gyűlésre (Cstv. 39. §), az adós az esetleges egyezségi javaslat készítésénél nem veheti figyelembe hitelezőként (Cstv. 41. §), holott a felsoroltak határidőhöz kötött cselekmények a felszámolási eljárás lefolytatása során. Mind a felszámoló, mind az adós, mind a többi hitelező érdekével ellentétes az, ha bizonytalanság áll fenn a felszámolási eljárásban hitelezőként figyelembe vehető személyek köre és a figyelembe vehető hitelezői igények összege tekintetében.
A felszámolási eljárás fent is hivatkozott rendelkezésének egybevetéséből tehát egyértelműen az következik, hogy a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a felszámolási eljárásban részt akar venni, a bíróság felhívásának megfelelően a nyilvántartásba vételi díjat a 40 napos határidőn belül be is kell fizetnie. Ha az igénybejelentési határidőn belül bejelentkezik, de a nyilvántartásba vételi díjat csak a bejelentési határidőn túl fizeti meg, úgy csak az igényét határidőn túl bejelentő hitelezőként vehető figyelembe, mert a hitelezőként történő nyilvántartásba vétel együttes feltételei közül a másodikat csak az igénybejelentési határidőn túl teljesítette. Aki a 40 napos határidőn túl, a jogvesztő határidőn belül jelenti be a követelését, de a jogvesztő határidőn belül nem fizeti meg a nyilvántartásba vételi díjat, nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezővé.
Mindezekből az is következik, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy addig, amíg nem teljesítette a hitelezővé válás mind a két feltételét, nem gyakorolhatja hitelezői jogosítványait.
A Kúria a fent kifejtetteken felül utal az EBH 2011.2332 számú döntésében a csődeljárásokban - a 30 napos bejelentkezési határidőn belül befizetendő nyilvántartásba vételi díjakkal kapcsolatban - kifejtett elvekre, amelyek a felszámolási eljárásban is érvényesülnek.
Jelen eljárásban a hitelező a követelésének esedékessé válásától számított 40 napos ún. rendes igénybejelentési határidőn túl jelentette be az igényét a felszámolóhoz, de még az egy éves jogvesztő határidőn belül befizette a nyilvántartásba vételi díjat. Ebből következően helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felszámolónak a hitelező igényét határidőn túl bejelentett követelésként kell nyilvántartásba vennie, mégpedig a jogerős ítéletben megállapított összegben.
A kifejtett indokokra tekintettel nem jogszabálysértő a másodfokú bíróság végzése, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az adóst képviselő felszámoló felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a hitelező jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 59. § (1) bekezdése és 6/1986. (VI. 26. ) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdése alapján az adós köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is.
Budapest, 2014. február 11.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.158/2013.)