BH+ 2015.1.44

A gázértékesítéséhez kapcsolódó kedvezményes jövedéki adó mértéke nem alkalmazható akkor, ha nem állapítható meg, kinek történt az értékesítés. Jövedéki ügyben nem alkalmazható az Európai Unió Bíróságának áfa ügyben keletkezett ítéletei (2003. évi CXXVII. tv. 57. §; 2003. évi XCII. tv. 44., 99. §).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes adóraktári engedély birtokában ásványolaj adóraktárt működtet.
Az elsőfokú hatóság 2006. évre folytatott a felperesnél jövedéki adó kötelezettség vizsgálatára irányuló ellenőrzést.
A revízió adóhatósági intézkedést igénylő megállapítást a termékmérleg-nyilvántartáshoz, a vevőnyilvántartáshoz és a jövedéki termékek értékesítéséhez kapcsolódóan tett. Ez utóbbit érintően megállapították, hogy a felperes által forgalmazott nulla forint adótartalmú jövedéki termékek összetételükből ad...

BH+ 2015.1.44 A gázértékesítéséhez kapcsolódó kedvezményes jövedéki adó mértéke nem alkalmazható akkor, ha nem állapítható meg, kinek történt az értékesítés. Jövedéki ügyben nem alkalmazható az Európai Unió Bíróságának áfa ügyben keletkezett ítéletei (2003. évi CXXVII. tv. 57. §; 2003. évi XCII. tv. 44., 99. §).
A felperes adóraktári engedély birtokában ásványolaj adóraktárt működtet.
Az elsőfokú hatóság 2006. évre folytatott a felperesnél jövedéki adó kötelezettség vizsgálatára irányuló ellenőrzést.
A revízió adóhatósági intézkedést igénylő megállapítást a termékmérleg-nyilvántartáshoz, a vevőnyilvántartáshoz és a jövedéki termékek értékesítéséhez kapcsolódóan tett. Ez utóbbit érintően megállapították, hogy a felperes által forgalmazott nulla forint adótartalmú jövedéki termékek összetételükből adódóan, üzemanyagként, illetve egyéb motorikus célra is felhasználhatók; ezért a felperes vásárlóinál kapcsolódó vizsgálatokat folytattak le. A vizsgálatok megállapítása szerint egyes vevők nem ismerték el a számla szerinti termék megvásárlását, vagy a kiszállítási címen nem voltak elérhetők. Azokban az esetekben, ahol az ellenőrzés értékelése szerint a gazdasági eseménynek hiánya nem nyert egyértelműen igazolást, nem tettek megállapítást.
Az elsőfokú hatóság a termékmérleg-nyilvántartáshoz kapcsolódó hiányok részleges igazolása miatt saját határozatát visszavonta, majd a 3245-15/2011. számú határozattal 9 596 000 forint jövedéki adó, ugyan ilyen összegű adóbírság, és további késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A termékmérleg-nyilvántartás nem előírásszerű vezetése miatt 150 000 forint, a vevőnyilvántartás nem előírásszerű vezetése miatt 100 000 forint mulasztási bírságot szabott ki.
Az elsőfokú határozat a termékmérleg-nyilvántartás vezetéséhez kapcsolódóan megállapította, hogy vannak a motorikus-gáz értékesítésekhez kapcsolódó hiányosságok, de azok miatt csak mulasztási bírságot szabott ki, adóhiány megállapításra nem került sor.
Az alperes a 4979-2/2011.KDRVPF számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Jöt.) 52.§ (1) bekezdés f) pontjára alapított jövedéki adót érintő indokolás szerint az elsőfokú határozatban megnevezett vevői nyilatkozatok alapján nem igazolható a kapcsolódó számlákon szereplő cseppfolyós háztartási gáz értékesítésének, felhasználásának kedvezményes volta. Ezekben az esetekben a felperes számlái nem tanúsítják a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) által megkövetelt módon hitelt érdemlően az értékesítést, ezért a felperes jogosulatlanul vette igénybe a kedvezményes adómértéket.
Az adókülönbözet alapjának a nem hiteles számlák szerinti cseppfolyósított szénhidrogén mennyiséget tekintette, az adómérték a Jöt. 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti magasabb tétel, a 47 900 Ft/ezer kg volt.
A felperes keresetében az alperesi határozat teljes körű bírósági felülvizsgálatát kérte. Igazságügyi szakértői bizonyítást indítványozott, kérte a büntetőeljárás, és a T. Törvényszék előtti 11.K.21.775/2010. számú (új szám: T. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.26.850/2013.) peres eljárásban keletkezett szakértői vélemény figyelembevételét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Csatolta a T. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.26.850/2013/47. számú, felperes keresetét elutasító ítéletét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében elutasította a keresetet. Megállapította, hogy alperesnek az előtte folyó eljárást nem kellett felfüggesztenie a folyamatban lévő büntetőeljárásra, mert a büntetőjogi felelősség és jövedékügyben fennálló felelősség két különböző, eltérő felelősségi forma.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az alperes a tényállást tisztázta, a lefolytatott kapcsolódó vizsgálatok során feltárt tényeket is értékelve hozta meg döntését. A Jöt. objektív felelősségi rendszere alapvetően megköveteli, hogy a jövedéki termék útja nyomon követhető legyen az adóraktártól a fogyasztóig, ehhez nyilvánvalóan szükséges az Sztv. előírásainak megfelelő bizonylat, figyelemmel az Sztv. 15. § (3) bekezdésére, 165. § (2) bekezdésére és 166. § (2) bekezdésére. A számlának a gáz értékesítések esetén fokozott jelentősége van, hiszen ebben az estben az értékesítési cél függvényében változik az adómérték. Mind a közigazgatási eljárásban, mind a perben a felperesnek kellett volna bizonyítania a jövedéki adóhatóság által kifogásolt számlák valódiságát, a gazdasági események megtörténtét, a kitárolt cseppfolyós gáz útjának megfelelően dokumentálását és a fogyasztók által történő átvételét.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint - tekintettel a NAV Közép-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatóság 65007-180/2011. bü. iktatószámú nyomozást megszüntető határozatára is -, az iratok alapján az állapítható meg, hogy a bizonylatok szerinti értékesítések nem-, vagy nem azoknak megfelelően történtek.
Az elsőfokú bíróság további értékelése szerint helytálló volt az alperes azon érvelése is, hogy a termékmérleg nyilvántartásban a számlák alapján a kiszállításokat ugyan be lehet azonosítani, de ha a kiszállítások nem történtek meg, akkor a termékmérlegbe bejegyzett adat sem lehet valós. Egyébként a perben nem ez utóbbi kérdés volt a meghatározó, hanem az, hogy a felperes nem tudta azt igazolni, hogy az adóraktárból kiszállított termék adómentes célra került felhasználásra. Erre tekintettel járt el helyesen az adóhatóság akkor, amikor az igazoltság hiányában a legmagasabb adómértéket alkalmazta és az adófizetési kötelezettséget ennek alapján írta elő.
Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a felperes által indítványozott igazságügyi szakértő bevonása azért nem indokolt, mert míg a másik bírósági eljárásban a mennyiségi mérték megállapítása szükséges volt, addig jelen perben nem. Az alperesi eljárás megítélés nem szakértői kérdés.
Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy a jövedéki adóztatás területén is irányadó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.), melynek követelményei felperes esetében nem teljesültek. Az megállapítható, hogy az adott raktárból a termék milyen célra került kiszállításra, az azonban nem, hogy azt kinek értékesítették. A Jöt. 52. § (1) bekezdés f) pontja alapján helytálló volt az alperes eljárása.
A vevőnyilvántartással kapcsolatos alperesi megállapításokat a felperes nem vitatta, a termékmérleg nyilvántartásra vonatkozókat is csak részben kifogásolta, de nem tett értékelhető előadást.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével megsértette a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdését. Azzal, hogy a felperest elzárta a bizonyítás lehetőségétől (szakértő kirendelése) sérült a 177. § (1) bekezdés; mivel a T. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság peres eljárásból becsatolt szakértői vélemény ellenére nem rendelte el az alperes új eljárását, a Pp. 206. § sérült; figyelmen kívül hagyta az Európai Unió Bíróságának legfrissebb ügyeit, melyek szerint idejét múlttá volt az objektív felelősségi rendszer, és az Alkotmány 70/I.§ alapján is az arányos közteherviselés elve az irányadó; és végül azzal, hogy mindezzel jóváhagyta az alperes gyakorlatát - amely az Art. 97. § (6) bekezdése ellenére nem bizonyított körülményeket értékelt a felperes terhére - az elsőfokú bíróság a Pp. 339. §-át sértette meg.
Előadása szerint az alperes úgy állapított meg adókülönbözetet, hogy még azt sem tárta fel, hogy ténylegesen adómentes vagy adóköteles értékesítés történt. Az adóhatóságnak a tényleges készletet és a szám-szerinti készletet össze kellett volna hasonlítani, mert ennek hatása lehetett volna a jövedéki adó- és így a bírság és késedelmi pótlék megállapítására. Nem létezik olyan tételes jogi rendelkezés, amely szerint a számlakiállító objektív felelősséggel tartozik a számla befogadója valamilyen vélt vagy valós jogszabálysértéséért.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem sértette meg a megjelölt jogszabályhelyeket, az Európai Unió Bíróságának ítéletei pedig nem jövedéki tárgyúak.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. Erre tekintettel a Kúria érdemben nem vizsgálta a jogerős ítéletnek a vevő-nyilvántartásra, illetőleg a termékmérleg-nyilvántartásnak a számlázási/mennyiségi adatokon túli elemeire vonatkozó megállapításait.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Kúria nem vehette figyelembe az Európai Unió Bíróságának áfa körben keletkezett ítéleteit. A pénzügyi jogágak nem feltétlenül járhatók át, a szabályozás céljából és jellegéből adódóan a Hatos irányelvre vonatkozó felperesi okfejtések jövedéki ügyben nem alkalmazhatók. Az elsőfokú bíróság tehát az irányadó Jöt. szabályainak megfelelően járt el akkor, amikor ítéletének meghozatala során nem volt tekintettel sem a Hatos irányelvre, sem az ahhoz kapcsolódó ítéletekre.
A Kúria a perbeli tényállás mellett nem értékelhette a felperes javára az Alkotmány 70/I. §-ával kapcsolatban hivatkozott 3/1993. (II. 4.) AB határozat szerinti azon megállapítást sem, mely szerint "az állampolgár által ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet nem lehet adóköteles jövedelemként kezelni." Az alperes ugyanis nem a felperes jövedelméhez, hanem adókedvezmény jogosulatlan igénybevételéhez rendelt megállapítást.
Az elsőfokú bíróság a termékmérleg-nyilvántartás és a számlázás kapcsolatát megfelelően értékelte.
Az alperesi megállapítás alapja a Jöt. azon rendelkezése volt, melynek következtében a kedvezményes adómérték a felperes javára csak akkor vehető figyelembe, ha igazolható, hogy az adóraktárból értékesítettként számlázatott termékek adómentes célra lettek felhasználva. A felperes nem a ténylegesként hivatkozott, álláspontja szerint a termékmérleg-nyilvántartás alapján meghatározható mennyiségnek megfelelően, hanem az általa kiállított számlák után vette igénybe a Jöt. 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti kedvezményes - 0 Ft/ezer kg - adómértéket. Az alperes az adóhiány alapját a felperes által a számlákban kedvezményes célú értékesítésként megjelölt, de nem igazolt mennyiségi adatokat értékelte. Az egzakt számszaki adatok meghatározására az elsőfokú bíróságnak nem kellett igazságügyi szakértőt kirendelni, és ugyanezen okból mellőzhette a más peres eljárásban keletkezett igazságügyi szakértői vélemény értékelését. Nem sérült a Pp. 177. §-a.
Az alperes határozatának alapja az, hogy bár a felperes saját nyilvántartása szerint a termékeket kiszállították, de mivel azt nem sikerült igazolni, hogy kinek a részére történt az értékesítés, a kedvezményes cél sem igazolható. A kétséges tényállású eseteket az alperes nem is rótta a felperes terhére.
A felperes adókedvezményt kívánt igénybe venni, így mind az Art. 44. § (1) bekezdése - A jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást - ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen -, mind az Art. 99. § (2) bekezdése - Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. - irányadó. Az Art. ezen rendelkezései következtében nem alperesnek kell bizonyítania, hogy a felhasználás nem felelt meg a kedvezményes célnak, hanem a felperesnek igazolni azt, hogy megilleti az adókedvezmény. A felperes számlái erre nem voltak alkalmasak. Az alperes nem azt rótta a felperes terhére, hogy nem ellenőrizte, vevői milyen célra használják az árut, hanem - mint azt az elsőfokú bíróság is megállapította - azt, hogy a felperes nyilvántartása alapján, és a nyomozás megszüntető határozatból is következően, nem volt megállapítható, hogy az érintett mennyiséget valójában kinek értékesítette.
A Kúria értékelése szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint járt el. Az iratoknak megfelelő tényállást rögzített, részletezte a felperes kérelmét, bizonyítási indítványait, a bizonyítás mellőzésének logikus indokát adta. Az ítélet indokolásában ütköztette az irányadó jogszabályokat és a tényállási elemeket, a bizonyítékokat. Jogértelmezése logikus, okfejtése érthető, minden részletre kiterjedő volt.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.527/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Dr. Novák Gábor ügyvéd által képviselt K. Nyrt. felperesnek a Dr. Faragó Katalin jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Vám Főigazgatósága alperes ellen jövedéki ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.26.849/2013/24. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 26. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.26.849/2013/24. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 959.600 (kilencszázötvenkilencezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes adóraktári engedély birtokában ásványolaj adóraktárt működtet.
Az elsőfokú hatóság 2006. évre folytatott a felperesnél jövedéki adó kötelezettség vizsgálatára irányuló ellenőrzést.
A revízió adóhatósági intézkedést igénylő megállapítást a termékmérleg-nyilvántartáshoz, a vevőnyilvántartáshoz és a jövedéki termékek értékesítéséhez kapcsolódóan tett. Ez utóbbit érintően megállapították, hogy a felperes által forgalmazott nulla forint adótartalmú jövedéki termékek összetételükből adódóan, üzemanyagként, illetve egyéb motorikus célra is felhasználhatók; ezért a felperes vásárlóinál kapcsolódó vizsgálatokat folytattak le. A vizsgálatok megállapítása szerint egyes vevők nem ismerték el a számla szerinti termék megvásárlását, vagy a kiszállítási címen nem voltak elérhetők. Azokban az esetekben, ahol az ellenőrzés értékelése szerint a gazdasági eseménynek hiánya nem nyert egyértelműen igazolást, nem tettek megállapítást.
Az elsőfokú hatóság a termékmérleg-nyilvántartáshoz kapcsolódó hiányok részleges igazolása miatt saját határozatát visszavonta, majd a 3245-15/2011. számú határozattal 9.596.000 forint jövedéki adó, ugyan ilyen összegű adóbírság, és további késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A termékmérleg-nyilvántartás nem előírásszerű vezetése miatt 150.000 forint, a vevőnyilvántartás nem előírásszerű vezetése miatt 100.000 forint mulasztási bírságot szabott ki.
Az elsőfokú határozat a termékmérleg-nyilvántartás vezetéséhez kapcsolódóan megállapította, hogy vannak a motorikus-gáz értékesítésekhez kapcsolódó hiányosságok, de azok miatt csak mulasztási bírságot szabott ki, adóhiány megállapításra nem került sor.
Az alperes a 4979-2/2011.KDRVPF számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Jöt.) 52. § (1) bekezdés f) pontjára alapított jövedéki adót érintő indokolás szerint az elsőfokú határozatban megnevezett vevői nyilatkozatok alapján nem igazolható a kapcsolódó számlákon szereplő cseppfolyós háztartási gáz értékesítésének, felhasználásának kedvezményes volta. Ezekben az esetekben a felperes számlái nem tanúsítják a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) által megkövetelt módon hitelt érdemlően az értékesítést, ezért a felperes jogosulatlanul vette igénybe a kedvezményes adómértéket.
Az adókülönbözet alapjának a nem hiteles számlák szerinti cseppfolyósított szénhidrogén mennyiséget tekintette, az adómérték a Jöt. 52.§ (1) bekezdés f/ pontja szerinti magasabb tétel, a 47.900 Ft/ezer kg volt.
A felperes keresetében az alperesi határozat teljes körű bírósági felülvizsgálatát kérte. Igazságügyi szakértői bizonyítást indítványozott, kérte a büntetőeljárás, és a T. Törvényszék előtti 11.K.21.775/2010. számú (új szám: T. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.26.850/2013.) peres eljárásban keletkezett szakértői vélemény figyelembe vételét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Csatolta a T. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.26.850/2013/47. számú, felperes keresetét elutasító ítéletét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében elutasította a keresetet. Megállapította, hogy alperesnek az előtte folyó eljárást nem kellett felfüggesztenie a folyamatban lévő büntetőeljárásra, mert a büntetőjogi felelősség és jövedékügyben fennálló felelősség két különböző, eltérő felelősségi forma.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az alperes a tényállást tisztázta, a lefolytatott kapcsolódó vizsgálatok során feltárt tényeket is értékelve hozta meg döntését. A Jöt. objektív felelősségi rendszere alapvetően megköveteli, hogy a jövedéki termék útja nyomon követhető legyen az adóraktártól a fogyasztóig, ehhez nyilvánvalóan szükséges az Sztv. előírásainak megfelelő bizonylat, figyelemmel az Sztv. 15. § (3) bekezdésére, 165. § (2) bekezdésére és 166. § (2) bekezdésére. A számlának a gáz értékesítések esetén fokozott jelentősége van, hiszen ebben az estben az értékesítési cél függvényében változik az adómérték. Mind a közigazgatási eljárásban, mind a perben a felperesnek kellett volna bizonyítania a jövedéki adóhatóság által kifogásolt számlák valódiságát, a gazdasági események megtörténtét, a kitárolt cseppfolyós gáz útjának megfelelően dokumentálását és a fogyasztók által történő átvételét.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint - tekintettel a NAV Közép-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatóság 65007-180/2011. bü. iktatószámú nyomozást megszüntető határozatára is -, az iratok alapján az állapítható meg, hogy a bizonylatok szerinti értékesítések nem-, vagy nem azoknak megfelelően történtek.
Az elsőfokú bíróság további értékelése szerint helytálló volt az alperes azon érvelése is, hogy a termékmérleg nyilvántartásban a számlák alapján a kiszállításokat ugyan be lehet azonosítani, de ha a kiszállítások nem történtek meg, akkor a termékmérlegbe bejegyzett adat sem lehet valós. Egyébként a perben nem ez utóbbi kérdés volt a meghatározó, hanem az, hogy a felperes nem tudta azt igazolni, hogy az adóraktárból kiszállított termék adómentes célra került felhasználásra. Erre tekintettel járt el helyesen az adóhatóság akkor, amikor az igazoltság hiányában a legmagasabb adómértéket alkalmazta és az adófizetési kötelezettséget ennek alapján írta elő.
Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a felperes által indítványozott igazságügyi szakértő bevonása azért nem indokolt, mert míg a másik bírósági eljárásban a mennyiségi mérték megállapítása szükséges volt, addig jelen perben nem. Az alperesi eljárás megítélés nem szakértői kérdés.
Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy a jövedéki adóztatás területén is irányadó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.), melynek követelményei felperes esetében nem teljesültek. Az megállapítható, hogy az adott raktárból a termék milyen célra került kiszállításra, az azonban nem, hogy azt kinek értékesítették. A Jöt. 52. § (1) bekezdés f) pontja alapján helytálló volt az alperes eljárása.
A vevőnyilvántartással kapcsolatos alperesi megállapításokat a felperes nem vitatta, a termékmérleg nyilvántartásra vonatkozókat is csak részben kifogásolta, de nem tett értékelhető előadást.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével megsértette a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdését. Azzal, hogy a felperest elzárta a bizonyítás lehetőségétől (szakértő kirendelése) sérült a 177. § (1) bekezdés; mivel a T. Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság peres eljárásból becsatolt szakértői vélemény ellenére nem rendelte el az alperes új eljárását, a Pp. 206. § sérült; figyelmen kívül hagyta az Európai Unió Bíróságának legfrissebb ügyeit, melyek szerint idejét múlttá volt az objektív felelősségi rendszer, és az Alkotmány 70/I. § alapján is az arányos közteherviselés elve az irányadó; és végül azzal, hogy mindezzel jóváhagyta az alperes gyakorlatát - amely az Art. 97. § (6) bekezdése ellenére nem bizonyított körülményeket értékelt a felperes terhére - az elsőfokú bíróság a Pp. 339. §-át sértette meg.
Előadása szerint az alperes úgy állapított meg adókülönbözetet, hogy még azt sem tárta fel, hogy ténylegesen adómentes vagy adóköteles értékesítés történt. Az adóhatóságnak a tényleges készletet és a szám-szerinti készletet össze kellett volna hasonlítani, mert ennek hatása lehetett volna a jövedéki adó- és így a bírság és késedelmi pótlék megállapítására. Nem létezik olyan tételes jogi rendelkezés, amely szerint a számlakiállító objektív felelősséggel tartozik a számla befogadója valamilyen vélt vagy valós jogszabálysértéséért.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem sértette meg a megjelölt jogszabályhelyeket, az Európai Unió Bíróságának ítéletei pedig nem jövedéki tárgyúak.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés). Erre tekintettel a Kúria érdemben nem vizsgálta a jogerős ítéletnek a vevő-nyilvántartásra, illetőleg a termékmérleg-nyilvántartásnak a számlázási/mennyiségi adatokon túli elemeire vonatkozó megállapításait.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Kúria nem vehette figyelembe az Európai Unió Bíróságának áfa körben keletkezett ítéleteit. A pénzügyi jogágak nem feltétlenül járhatók át, a szabályozás céljából és jellegéből adódóan a Hatos irányelvre vonatkozó felperesi okfejtések jövedéki ügyben nem alkalmazhatók. Az elsőfokú bíróság tehát az irányadó Jöt. szabályainak megfelelően járt el akkor, amikor ítéletének meghozatala során nem volt tekintettel sem a Hatos irányelvre, sem az ahhoz kapcsolódó ítéletekre.
A Kúria a perbeli tényállás mellett nem értékelhette a felperes javára az Alkotmány 70/I.§-ával kapcsolatban hivatkozott 3/1993. (II. 4.) AB határozat szerinti azon megállapítást sem, mely szerint "az állampolgár által ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet nem lehet adóköteles jövedelemként kezelni." Az alperes ugyanis nem a felperes jövedelméhez, hanem adókedvezmény jogosulatlan igénybevételéhez rendelt megállapítást.
Az elsőfokú bíróság a termékmérleg-nyilvántartás és a számlázás kapcsolatát megfelelően értékelte.
Az alperesi megállapítás alapja a Jöt. azon rendelkezése volt, melynek következtében a kedvezményes adómérték a felperes javára csak akkor vehető figyelembe, ha igazolható, hogy az adóraktárból értékesítettként számlázatott termékek adómentes célra lettek felhasználva. A felperes nem a ténylegesként hivatkozott, álláspontja szerint a termékmérleg-nyilvántartás alapján meghatározható mennyiségnek megfelelően, hanem az általa kiállított számlák után vette igénybe a Jöt. 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti kedvezményes - 0 Ft/ezer kg - adómértéket. Az alperes az adóhiány alapját a felperes által a számlákban kedvezményes célú értékesítésként megjelölt, de nem igazolt mennyiségi adatokat értékelte. Az egzakt számszaki adatok meghatározására az elsőfokú bíróságnak nem kellett igazságügyi szakértőt kirendelni, és ugyanezen okból mellőzhette a más peres eljárásban keletkezett igazságügyi szakértői vélemény értékelését. Nem sérült a Pp. 177. §-a.
Az alperes határozatának alapja az, hogy bár a felperes saját nyilvántartása szerint a termékeket kiszállították, de mivel azt nem sikerült igazolni, hogy kinek a részére történt az értékesítés, a kedvezményes cél sem igazolható. A kétséges tényállású eseteket az alperes nem is rótta a felperes terhére.
A felperes adókedvezményt kívánt igénybe venni, így mind az Art. 44. § (1) bekezdése - A jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást - ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. -, mind az Art. 99. § (2) bekezdése - Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani. - irányadó. Az Art. ezen rendelkezései következtében nem alperesnek kell bizonyítania, hogy a felhasználás nem felelt meg a kedvezményes célnak, hanem a felperesnek igazolni azt, hogy megilleti az adókedvezmény. A felperes számlái erre nem voltak alkalmasak. Az alperes nem azt rótta a felperes terhére, hogy nem ellenőrizte, vevői milyen célra használják az árút, hanem - mint azt az elsőfokú bíróság is megállapította - azt, hogy a felperes nyilvántartása alapján, és a nyomozás megszüntető határozatból is következően, nem volt megállapítható, hogy az érintett mennyiséget valójában kinek értékesítette.
A Kúria értékelése szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának (1) bekezdése szerint járt el. Az iratoknak megfelelő tényállást rögzített, részletezte a felperes kérelmét, bizonyítási indítványait, a bizonyítás mellőzésének logikus indokát adta. Az ítélet indokolásában ütköztette az irányadó jogszabályokat és a tényállási elemeket, a bizonyítékokat. Jogértelmezése logikus, okfejtése érthető, minden részletre kiterjedő volt.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
Budapest, 2014. április 3.
Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr.Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.527/2013.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.