adozona.hu
BH 2017.4.130
BH 2017.4.130
A teljes munkaképesség és a 80%-os mértékű egészségkárosodás egymástól különböző feltételként értelmezendő a rokkantsági járadékra való jogosultság elbírálásakor [83/1987. (XII. 27.) MT rendelet 1., 2. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága a 2014. szeptember 26. napján kelt elsőfokú határozatával a felperes rokkantsági járadék megállapítása iránti kérelmét elutasította.
[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2015. január 21. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 67%-os, mely egészségkárosodás kezdő időpontja 2014. július 1. napja. A társadalombiztosítási szerv...
BH 2017.4.130 A teljes munkaképesség és a 80%-os mértékű egészségkárosodás egymástól különböző feltételként értelmezendő a rokkantsági járadékra való jogosultság elbírálásakor [83/1987. (XII. 27.) MT rendelet 1., 2. §].
[1] A Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága a 2014. szeptember 26. napján kelt elsőfokú határozatával a felperes rokkantsági járadék megállapítása iránti kérelmét elutasította.[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2015. január 21. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 67%-os, mely egészségkárosodás kezdő időpontja 2014. július 1. napja. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet (a továbbiakban: MTr.) 1. §-a és 2. § (2) bekezdése rendelkezéseire alapították azzal, hogy a felperes egészségkárosodása nem éri el a jogszabályban előírt mértéket, ezért rokkantsági járadékra nem jogosult.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy az össz-szervezeti egészségkárosodása eléri a 80%-ot, továbbá teljesen munkaképtelen. Kérte figyelembe venni a felperes gondnokság alá helyezése tárgyában az M.-i Járásbíróság előtt folyamatban volt perben készült szakvéleményeket.[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.[6] A bíróság ítéletben idézte az MTr. 1. § (1) bekezdése, valamint 3. §-a rendelkezéseit és hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.022/2013/5. számú és Mfv.III.10.628/2013/4. számú ítéletében kifejtett álláspontjára.
[7] A bíróság ítéleti érvelése szerint a társadalombiztosítási szervek nem vizsgálták az MTr. 1. § (1) bekezdése szerinti azon vagylagos feltételt, hogy a felperes a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált-e, függetlenül egészségkárosodása százalékos mértékétől. Ez az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegés, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható, így a bíróság az igazságügyi orvos szakértői bizonyítás lefolytatását szükségtelennek tartotta.
[8] A bíróság hivatkozott ítéletében az M.-i Járásbíróság előtt a felperes gondnokság alá helyezése iránt folyamatban volt perben, dr. N. M. igazságügyi elmeorvos szakértő által adott szakvéleményre azzal, hogy "az új eljárás során az alperes számára az felhasználható". A megismételt eljárásra a bíróság előírta az alperes számára, hogy vizsgálja és értékelje, hogy a felperes a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált-e, valamint, hogy a felperes a 25. életév betöltése előtt 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett-e. A bíróság rámutatott, hogy a felperes egészségkárosodásának mértékétől függetlenül abban az esetben is megállapítható a felperes rokkantsági járadékra való jogosultsága, amennyiben a 25. életévének betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált. A felperes egészségkárosodásának mértékét az alperesnek a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet és annak 1. melléklete, míg a teljes munkaképtelenséget az 1989-ben kiadott "munkaképesség orvosszakértői vizsgálata, értékelése és véleményezése" elnevezésű szakmai irányelvekben, főigazgatói körlevelekben, utasításokban foglaltak alapján kell vizsgálnia és értékelnie.
A bíróság rögzítette - utalva a Kúria Mfv.III.10.676/2014/4. számú ítéletében kifejtett álláspontjára -, hogy a teljes munkaképtelenség véleményezése vonatkozásában jelentkező jogszabályi anomália felszámolása jogalkotói hatáskörbe tartozik.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte az MTr. 1. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése sérelmét állítva. A felülvizsgálati érvelés szerint az MTr. 1. § (1) bekezdésének 2007. december 31-ig hatályos rendelkezései a teljes munkaképtelenség megállapítása körében a Tny. (ezen időszakban hatályos) 29. § (1) bekezdés b) és c) pontjaihoz igazodott. A rokkantsági nyugdíjrendszer és a minősítési rendszer a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény hatálybalépésével átalakult és az addigi munkaképesség-csökkenés fogalmát 2008. január 1-jétől az egészségkárosodás fogalma váltotta fel, amely időponttól kezdődően munkaképesség-csökkenés már nem volt vizsgálható.[10] Az MTr. 1. § (1) bekezdése szövegét módosította a 387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 24. §-a, amelynek a célja az volt, hogy a 2008. január 1. napját megelőzően kiadott szakvélemények (időbeli hatályuk alatt) a jövőre nézve is megalapozzák a rokkantsági járadékra való jogosultságot. Alperes állításai alátámasztásaként utalt az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, a rehabilitációs szakigazgatási szervekről, ezek hatásköréről, feladatairól és eljárásaik részletes szabályairól szóló kormányrendeletekre azzal, hogy a hivatkozott jogszabályokból levezethetően a szakhatóság - a bíróság ítéletében foglalt utasítása ellenére - a teljes munkaképtelenségről nem tud állásfoglalást adni, tekintettel arra, hogy nincs hatályos jogszabály, amely a teljes munkaképtelenség minősítési szempontjait meghatározná.
[11] Az alperes vitatta a bíróság azon iránymutatását, amely szerint a megismételt eljárásban az 1989-ben kiadott és 2008. december 31-ig alkalmazható szakmai irányelvek alapján kellene a felperes teljes munkaképtelenségét vizsgálni. Előadta az alperes, hogy a rokkantsági járadék megállapításához szükséges szakhatósági állásfoglalást az NRSZH adja ki (és véleményezi), az NRSZH-ról, valamint eljárásának részletes szabályairól szóló 331/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése és 19. §-a értelmében. Az egészségkárosodás megállapítására a 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (a továbbiakban: NEFMIr.) 1. számú mellékletét kell alkalmazni a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet 13. § (2) bekezdés a)-c) és e)-i) pontja, továbbá 13. § (3) bekezdés b) és f)-j) pontja szerinti esetekben. Az alperes érvelése szerint a NEFMIr. 1. számú melléklete az össz-szervezeti egészségkárosodás mértékének megítélési szempontjait tartalmazza, a teljes munkaképtelenség vizsgálatára vonatkozóan nem állapít meg szakmai szabályokat. A társadalombiztosítási szervek nem követtek el jogszabálysértést akkor, amikor a minősítési rendszer változása miatt mellőzték a felperes teljes munkaképtelenségének vizsgálatát és szakhatósági állásfoglalást kizárólag arra vonatkozóan szereztek be, hogy milyen mértékű a felperes öszszervezeti egészségkárosodása.
[12] Mindezekre figyelemmel - alperes álláspontja szerint - a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdése megsértésével állapította meg a társadalombiztosítási szervek határozatainak jogszabályba ütközését. Kifogásolta az alperes, hogy a bíróság tévesen határozta meg azokat a minősítési szempontokat, amely alapján a teljes munkaképtelenséget a megismételt eljárásban az alperesnek vizsgálnia kellene. Az ítélet az MTr. 1. § (1) bekezdésébe is ütközik, mert a bíróság olyan jogszabályi feltétel vizsgálatára kötelezte az alperest, amelyre vonatkozó jogszabályi rendelkezés nincs.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[14] A felperes rokkantsági járadék megállapítása iránti kérelmét a társadalombiztosítási szervek elutasították azon indokkal, hogy az MTr. hatályos 1. § (1) bekezdése értelmében rokkantsági járadékra az a személy válhatott jogosulttá "aki a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett és nyugellátást, baleseti nyugellátást részére nem állapítottak meg". Az MTr. 1. § (3) bekezdése az orvosszakmai kérdések megválaszolását igénylő jogosultsági feltétel fennállásának tisztázása érdekében eljárási szabályt is megfogalmazott: "ha az igénylő a kérelemhez az orvosszakértői szervnek a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértékét megállapító, érvényes és hatályos szakhatósági állásfoglalását vagy szakvéleményét nem csatolta, az eljáró hatóság - a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértéke kérdésében - szakhatósági állásfoglalás kiadása céljából megkeresi az orvosszakértői szervet".
[15] Az MTr. - az ismertetett rendelkezésekből kitűnően - a legalább 80%-os mértékű egészségkárosodást és a teljes munkaképtelenséget vagylagos feltételként fogalmazta meg és azok egymástól független vizsgálatát külön is előírta. Az ettől eltérő jogértelmezés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny). rokkantságinyugdíj-ellátást szabályozó korábbi rendelkezésével és az MTr. 1. § (1) bekezdését módosító, az addigi egy jogosultsági feltétel (teljes munkaképtelenné vált) 2008. január 1-től kibővítő (teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett), a kétféle jogosultsági feltételt bevezető rendelkezésével nem támasztható alá.
[16] Helyesen járt el a munkaügyi bíróság, amikor az MTr. 1. § (1) bekezdésében rögzített feltételeket értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a teljes munkaképtelenség és a 80%-os mértékű egészségkárosodás két különböző, egymással össze nem függő feltételként értelmezhető.
[17] Az MTr.-nek a felperes kérelme elbírálásakor hatályos 1. § (1) bekezdése helyes értelmezésével kapcsolatban a Kúria számos, egyebek mellett a jogerős ítéletben felhívott határozatokban is állást foglalt. A Kúria kimondta az Mfv.III.10.010/2016/3. és az Mfv. III. 10.176/2016/3. számú ítéleteiben, hogy a rokkantsági járadékra az igénylő nemcsak akkor válhat jogosulttá, amennyiben 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett, hanem abban az esetben is, amennyiben az igénylő teljes munkaképtelensége megállapítható.
[18] A munkaügyi bíróság által jelen ügyben irányadónak tekintett fenti jogszabály-értelmezést az alperes a rokkantsági nyugdíjrendszert érintő és az egészségkárosodáson alapuló ellátások feltételeinek vizsgálatára vonatkozó jogszabályok változásai alapján vitatta.
[19] A Kúria - hasonló érvelést tartalmazó felülvizsgálati kérelem elbírálása során - az Mfv.III.10.607/2015/6. számú határozatában hívta fel a figyelmet az MTr. 1. § (3) bekezdésében foglalt eljárási szabályra, amely szerint "ha az igénylő a kérelemhez az orvosszakértői szervnek a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértékét megállapító, érvényes és hatályos szakhatósági állásfoglalását vagy szakvéleményét nem csatolta, az eljáró hatóság - a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértéke kérdésében - szakhatósági állásfoglalás kiadása céljából megkeresi az orvosszakértői szervet". A Kúria e határozatában - az MTr. 1. § (1) és (3) bekezdése, valamint a NEFMIr. 1. § (3) bekezdése alkalmazása kapcsán - rámutatott, hogy az MTr. a legalább 80%-os egészségkárosodást és a teljes munkaképtelenséget vagylagos feltételként fogalmazta meg és azok egymástól független vizsgálatát külön is előírta. Rámutatott továbbá arra is, hogy az ettől eltérő, az MTr. 1. § (1) és (3) bekezdései szövegszerű értelmezésének is ellentmondó jogértelmezés a Tny. rokkantságinyugdíj-ellátást szabályozó korábbi rendelkezéseivel és az MTr. 1. § (1) bekezdését módosító, az addigi jogosultsági feltételt (teljesen munkaképtelenné vált) 2008. január 1-jétől kibővítő (teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett), épp kétféle jogosultsági feltételt bevezető rendelkezésével sem támasztható alá.
[20] A Kúria az MTr. 1. § (1) bekezdésének fentiektől eltérő, a munkaképtelenségre vonatkozó feltétel vizsgálatát elrendelő ítéletek jogszabálysértő voltát állító felülvizsgálati kérelmek elbírálása során az Mfv.III.10.718/2015/5., az Mfv.III.10.176/2016/3. és az Mfv.10.034/2016/6. számú határozatokban számos, a jelen ügyben is irányadó megállapítást tett. A Kúria e határozatokban megállapította, hogy a felperes igénye elbírálásakor hatályos a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012. (V. 15.) Korm. rendeletet (továbbiakban: Krm.1.) 2015. április 1-jétől hatályon kívül helyező Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról szóló 74/2015. (III. 30.) Korm.rendelet (továbbiakban: Krm.2). nem írta elő, hogy rendelkezéseit a jogerős bírósági ítélettel elrendelt, vagyis a megismételt közigazgatási hatósági eljárásokban is alkalmazni kellene. Olyan a jogszabályi előírás, illetve olyan jogértelmezés elfogadása, ami az anyagi jogszabályban (MTr.) előírt jogosultsági feltételnek (munkaképtelenség) a bíróság által elrendelt új eljárásban történő vizsgálata mellőzését eredményezné, ellentétes lenne az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből származó jogbiztonság és az abból levezetett hátrányos visszamenőleges hatályú jogalkotás és jogértelmezés tilalmával. A Kúria a jogerős ítélet megalapozatlanságát a Krm.2. 7. § (1) bekezdésével és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdés b) pontjával sem ítélte alátámaszthatónak. A Jat. nem ad lehetőséget arra, hogy a közigazgatási szerv a bíróság által a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, anyagi jogi [MTr. 1. § (1) bekezdés] és lényeges eljárási szabálysértés [MTr. 1. § (3) bekezdés] miatt elrendelt új eljárásban a jogszabálysértés kiküszöbölését az eljárásjogi szabály változása miatt mellőzze. A Kúria kiemelte, hogy az anyagi jogszabály által biztosított jogosultság a jogosultsági feltételek vizsgálatára vonatkozó eljárási szabályok módosítása révén alkotmányosan nem vonható el. A bíróság által elrendelt, a Pp. 339. § (1) bekezdése szóhasználatában új, valójában megismételt eljárásban a közigazgatási szerv az igény ismételt elbírálására, jogosultsági feltételek fennállásának vizsgálatára - a bíróság által megjelölt körben - korábban elkövetett jogszabálysértések felszámolásával köteles.
[21] Az MTr. 1. § (1) bekezdésében írt anyagi jogi és a (3) bekezdésében foglalt eljárási szabályt a jelen ügyben is a fent írtakkal azonosan kell értelmezni és alkalmazni, az utóbbi rendelkezés alapján az alperesnek a megismételt eljárásban a munkaképtelenségre vonatkozó feltétel vizsgálatáról is gondoskodnia kell. Az alperes ugyanakkor helytállóan hivatkozott arra, hogy az 1989-ben kiadott, a munkaképesség véleményezése során irányadó szakmai irányelv és egyéb, jogszabálynak nem minősülő, a munkaügyi bíróság által csupán általánosságban megjelölt körlevelek, utasítások alkalmazása előírásának nem volt jogszabályi alapja, ezért az ítélet indokolásából a Kúria az erre vonatkozó megállapításokat mellőzi.
[22] A Kúria végül rámutat: az alperes által az MTr. 1. § (1) bekezdés első fordulata végrehajtásával kapcsolatban hivatkozott szabályozási hiányosság a rendes bírósági jogalkalmazásban nem orvosolható, arra - figyelemmel az Alkotmánybíróság gyakorlatára [3153/2013. (VII. 24.) AB határozat, 3169/2014. (VI. 3.) AB végzés stb.] - kizárólag az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel.
[23] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolás módosításával, a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta azzal, hogy az alperes a szakkérdések megválaszolását igénylő, munkaképtelenségre vonatkozó feltétel tisztázására az MTr. 3. § (3) bekezdése alkalmazásával, az orvos szakértői szerv megkeresése útján köteles.
(Kúria, Mfv. III. 10.351/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.351/2016/3.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Id. Jónás Róbert gondnok
Az alperes: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: Simkóné dr. Tornai Anita főosztályvezető jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.851/2015/4.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.851/2015/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
A Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága a 2014. szeptember 26. napján kelt elsőfokú határozatával felperes rokkantsági járadék megállapítása iránti kérelmét elutasította.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2015. január 21. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 67%-os, mely egészségkárosodás kezdő időpontja 2014. július 1. napja. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII.27.) MT rendelet (a továbbiakban: MTr.) 1. §-a és 2. § (2) bekezdése rendelkezéseire alapították azzal, hogy a felperes egészségkárosodása nem éri el a jogszabályban előírt mértéket, ezért rokkantsági járadékra nem jogosult.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy az össz-szervezeti egészségkárosodása eléri a 80%-ot, továbbá teljesen munkaképtelen. Kérte figyelembe venni a felperes gondnokság alá helyezése tárgyában az M.-i Járásbíróság előtt folyamatban volt perben készült szakvéleményeket.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
Az elsőfokú ítélet
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A bíróság ítéletben a idézte az MTr. 1. § (1) bekezdése, valamint 3. §-a rendelkezéseit és hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.022/2013/5. számú és Mfv.III.10.628/2013/4. számú ítéletében kifejtett álláspontjára.
A bíróság ítéleti érvelése szerint a társadalombiztosítási szervek nem vizsgálták az MTr. 1. § (1) bekezdése szerinti azon vagylagos feltételt, hogy a felperes a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált-e, függetlenül egészségkárosodása százalékos mértékétől. Ez az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegés, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható, így a bíróság az igazságügyi orvosszakértői bizonyítás lefolytatását szükségtelennek tartotta.
A bíróság hivatkozott ítéletében az M. Járásbíróság előtt a felperes gondnokság alá helyezése iránt folyamatban volt perben, dr. N. M. igazságügyi elmeorvos-szakértő által adott szakvéleményre azzal, hogy "az új eljárás során az alperes számára az felhasználható". A megismételt eljárásra a bíróság előírta az alperes számára, hogy vizsgálja és értékelje, hogy a felperes a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált-e, valamint, hogy a felperes a 25. életév betöltése előtt 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett-e. A bíróság rámutatott, hogy a felperes egészségkárosodásának mértékétől függetlenül abban az esetben is megállapítható a felperes rokkantsági járadékra való jogosultsága, amennyiben a 25. életévének betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált. A felperes egészségkárosodásának mértékét az alperesnek a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet és annak 1. melléklete, míg a teljes munkaképtelenséget az 1989-ben kiadott "munkaképesség orvosszakértői vizsgálata, értékelése és véleményezése" elnevezésű szakmai irányelvekben, főigazgatói körlevelekben, utasításokban foglaltak alapján kell vizsgálnia és értékelnie. A bíróság rögzítette - utalva a Kúria Mfv.III.10.676/2014/4. számú ítéletében kifejtett álláspontjára -, hogy a teljes munkaképtelenség véleményezése vonatkozásában jelentkező jogszabályi anomália felszámolása jogalkotói hatáskörbe tartozik.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte az MTr. 1. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése sérelmét állítva. A felülvizsgálati érvelés szerint az MTr. 1. § (1) bekezdésének 2007. december 31-ig hatályos rendelkezései a teljes munkaképtelenség megállapítása körében a Tny. (ezen időszakban hatályos) 29. § (1) bekezdés b) és c) pontjaihoz igazodott. A rokkantsági nyugdíjrendszer és a minősítési rendszer a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény hatályba lépésével átalakult és az addigi munkaképesség-csökkenés fogalmát 2008. január 1-től az egészségkárosodás fogalma váltotta fel, amely időponttól kezdődően munkaképesség-csökkenés már nem volt vizsgálható.
Az MTr. 1. § (1) bekezdése szövegét módosította a 387/2007.(XII.23.) Korm. rendelet 24. §-a, amelynek a célja az volt, hogy a 2008. január 1. napját megelőzően kiadott szakvélemények (időbeli hatályuk alatt) a jövőre nézve is megalapozzák a rokkantsági járadékra való jogosultságot. Alperes állításai alátámasztásaként utalt az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, a rehabilitációs szakigazgatási szervekről, ezek hatásköréről, feladatairól és eljárásaik részletes szabályairól szóló kormányrendeletekre azzal, hogy a hivatkozott jogszabályokból levezethetően a szakhatóság - a bíróság ítéletében foglalt utasítása ellenére - a teljes munkaképtelenségről nem tud állásfoglalást adni tekintettel arra, hogy nincs hatályos jogszabály, amely a teljes munkaképtelenség minősítési szempontjait meghatározná.
Az alperes vitatta a bíróság azon iránymutatását, amely szerint a megismételt eljárásban az 1989-ben kiadott és 2008. december 31-ig alkalmazható szakmai irányelvek alapján kellene a felperes teljes munkaképtelenségét vizsgálni. Előadta alperes, hogy a rokkantsági járadék megállapításához szükséges szakhatósági állásfoglalást az NRSZH adja ki (és véleményezi), az NRSZH-ról, valamint eljárásának részletes szabályairól szóló 331/2010.(XII.27.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdése, 19. §-a értelmében. Az egészségkárosodás megállapítására a 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet (továbbiakban: NEFMIr.) 1. számú mellékletét kell alkalmazni a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012.(V.15.) Korm. rendelet 13. § (2) bekezdés a)-c) és e)-i) pontja, továbbá 13. § (3) bekezdés b) és f)-j) pontja szerinti esetekben. Az alperes érvelése szerint a NEFMIr. 1. számú melléklete az össz-szervezeti egészségkárosodás mértékének megítélési szempontjait tartalmazza, a teljes munkaképtelenség vizsgálatára vonatkozóan nem állapít meg szakmai szabályokat. A társadalombiztosítási szervek nem követtek el jogszabálysértést akkor, amikor a minősítési rendszer változása miatt mellőzték a felperes teljes munkaképtelenségének vizsgálatát és szakhatósági állásfoglalást kizárólag arra vonatkozóan szereztek be, hogy milyen mértékű a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása.
Mindezekre figyelemmel – alperes álláspontja szerint – a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdése megsértésével állapította meg a társadalombiztosítási szervek határozatainak jogszabályba ütközését. Kifogásolta az alperes, hogy a bíróság tévesen határozta meg azokat a minősítési szempontokat, amely alapján a teljes munkaképtelenséget a megismételt eljárásban az alperesnek vizsgálnia kellene. Az ítélet az MTr. 1. § (1) bekezdésébe is ütközik, mert a bíróság olyan jogszabályi feltétel vizsgálatára kötelezte az alperest, amelyre vonatkozó jogszabályi rendelkezés nincs.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között az alperes által megjelölt jogszabálysértés körében vizsgálta.
A felperes rokkantsági járadék megállapítása iránti kérelmét a társadalombiztosítási szervek elutasították azon indokkal, hogy az MTr. hatályos 1. § (1) bekezdése értelmében rokkantsági járadékra az a személy válhatott jogosulttá „aki a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett és nyugellátást, baleseti nyugellátást részére nem állapítottak meg”. Az MTr. 1. § (3) bekezdése az orvosszakmai kérdések megválaszolását igénylő jogosultsági feltétel fennállásának tisztázása érdekében eljárási szabályt is megfogalmazott: „ha az igénylő a kérelemhez az orvosszakértői szervnek a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértékét megállapító, érvényes és hatályos szakhatósági állásfoglalását vagy szakvéleményét nem csatolta, az eljáró hatóság – a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértéke kérdésében – szakhatósági állásfoglalás kiadása céljából megkeresi az orvosszakértői szervet”.
Az MTr. – az ismertetett rendelkezésekből kitűnően – a legalább 80%-os mértékű egészségkárosodást és a teljes munkaképtelenséget vagylagos feltételként fogalmazta meg és azok egymástól független vizsgálatát külön is előírta. Az ettől eltérő jogértelmezés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny). rokkantsági nyugdíj ellátást szabályozó korábbi rendelkezésével és az MTr. 1. § (1) bekezdését módosító, az addigi egy jogosultsági feltétel (teljes munkaképtelenné vált) 2008. január 1-től kibővítő (teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett), a kétféle jogosultsági feltételt bevezető rendelkezésével nem támasztható alá.
Helyesen járt el a munkaügyi bíróság, amikor az MTr. 1. § (1) bekezdésében rögzített feltételeket értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a teljes munkaképtelenség és a 80%-os mértékű egészségkárosodás két különböző, egymással össze nem függő feltételként értelmezhető.
Az MTr.-nek a felperes kérelme elbírálásakor hatályos 1. § (1) bekezdése helyes értelmezésével kapcsolatban a Kúria számos, egyebek mellett a jogerős ítéletben felhívott határozatokban is állást foglalt. A Kúria kimondta az Mfv.III.10.010/2016/3. és az Mfv. III. 10.176/2016/3. számú ítéleteiben, hogy a rokkantsági járadékra az igénylő nemcsak akkor válhat jogosulttá, amennyiben 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett, hanem abban az esetben is, amennyiben az igénylő teljes munkaképtelensége megállapítható.
A munkaügyi bíróság által jelen ügyben irányadónak tekintett fenti jogszabály-értelmezést az alperes a rokkantsági nyugdíjrendszert érintő és az egészségkárosodáson alapuló ellátások feltételeinek vizsgálatára vonatkozó jogszabályok változásai alapján vitatta.
A Kúria - hasonló érvelést tartalmazó felülvizsgálati kérelem elbírálása során - az Mfv.III.10.607/2015/6. számú határozatában hívta fel a figyelmet az MTr. 1. § (3) bekezdésében foglalt eljárási szabályra, amely szerint "ha az igénylő a kérelemhez az orvosszakértői szervnek a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértékét megállapító, érvényes és hatályos szakhatósági állásfoglalását vagy szakvéleményét nem csatolta, az eljáró hatóság - a munkaképtelenség, illetve az egészségkárosodás mértéke kérdésében - szakhatósági állásfoglalás kiadása céljából megkeresi az orvosszakértői szervet". A Kúria e határozatában - az MTr. 1. § (1) és (3) bekezdése, valamint a NEFMIr. 1. § (3) bekezdése alkalmazása kapcsán - rámutatott, hogy az MTr. a legalább 80%-os egészségkárosodást és a teljes munkaképtelenséget vagylagos feltételként fogalmazta meg és azok egymástól független vizsgálatát külön is előírta. Rámutatott továbbá arra is, hogy az ettől eltérő, az MTr. 1. § (1) és (3) bekezdései szövegszerű értelmezésének is ellentmondó jogértelmezés a Tny. rokkantsági nyugdíj-ellátást szabályozó korábbi rendelkezéseivel és az MTr. 1. § (1) bekezdését módosító, az addigi jogosultsági feltételt (teljesen munkaképtelenné vált) 2008. január 1-től kibővítő (teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80%-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett), épp kétféle jogosultsági feltételt bevezető rendelkezésével sem támasztható alá.
A Kúria az MTr. 1. § (1) bekezdésének fentiektől eltérő, a munkaképtelenségre vonatkozó feltétel vizsgálatát elrendelő ítéletek jogszabálysértő voltát állító felülvizsgálati kérelmek elbírálása során az Mfv.III.10.718/2015/5., az Mfv.III.10.176/2016/3. és az Mfv.10.034/2016/6. számú határozatokban számos, a jelen ügyben is irányadó megállapítást tett. A Kúria e határozatokban megállapította, hogy a felperes igénye elbírálásakor hatályos a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012. (V. 15.) Korm. rendeletet (továbbiakban: Krm.1.) 2015. április 1-től hatályon kívül helyező Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról szóló 74/2015. (III. 30.) Korm.rendelet (továbbiakban: Krm.2). nem írta elő, hogy rendelkezéseit a jogerős bírósági ítélettel elrendelt, vagyis a megismételt közigazgatási hatósági eljárásokban is alkalmazni kellene. Olyan a jogszabályi előírás, illetve olyan jogértelmezés elfogadása, ami az anyagi jogszabályban (MTr.) előírt jogosultsági feltételnek (munkaképtelenség) a bíróság által elrendelt új eljárásban történő vizsgálata mellőzését eredményezné, ellentétes lenne az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből származó jogbiztonság és az abból levezetett hátrányos visszamenőleges hatályú jogalkotás és jogértelmezés tilalmával. A Kúria a jogerős ítélet megalapozatlanságát a Krm.2. 7. § (1) bekezdésével és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdés b) pontjával sem ítélte alátámaszthatónak. A Jat. nem ad lehetőséget arra, hogy a közigazgatási szerv a bíróság által a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, anyagi jogi [MTr. 1. § (1) bekezdés] és lényeges eljárási szabálysértés [MTr.1. § (3) bekezdés] miatt elrendelt új eljárásban a jogszabálysértés kiküszöbölését az eljárásjogi szabály változása miatt mellőzze. A Kúria kiemelte, hogy az anyagi jogszabály által biztosított jogosultság a jogosultsági feltételek vizsgálatára vonatkozó eljárási szabályok módosítása révén alkotmányosan nem vonható el. A bíróság által elrendelt, a Pp. 339. § (1) bekezdése szóhasználatában új, valójában megismételt eljárásban a közigazgatási szerv az igény ismételt elbírálására, jogosultsági feltételek fennállásának vizsgálatára - a bíróság által megjelölt körben - korábban elkövetett jogszabálysértések felszámolásával köteles.
Az MTr. 1. § (1) bekezdésében írt anyagi jogi és a (3) bekezdésében foglalt eljárási szabályt a jelen ügyben is a fent írtakkal azonosan kell értelmezni és alkalmazni, az utóbbi rendelkezés alapján az alperesnek a megismételt eljárásban a munkaképtelenségre vonatkozó feltétel vizsgálatáról is gondoskodnia kell. Az alperes ugyanakkor helytállóan hivatkozott arra, hogy az 1989-ben kiadott, a munkaképesség véleményezése során irányadó szakmai irányelv és egyéb, jogszabálynak nem minősülő, a munkaügyi bíróság által csupán általánosságban megjelölt körlevelek, utasítások alkalmazása előírásának nem volt jogszabályi alapja, ezért az ítélet indokolásából a Kúria az erre vonatkozó megállapításokat mellőzi.
A Kúria végül rámutat: az alperes által az MTr. 1. § (1) bekezdés első fordulata végrehajtásával kapcsolatban hivatkozott szabályozási hiányosság a rendes bírósági jogalkalmazásban nem orvosolható, arra - figyelemmel az Alkotmánybíróság gyakorlatára (3153/2013. (VII.27.) AB határozat, 3169/2014. (VI.3.) AB határozat, stb.) - kizárólag az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet – az indokolás módosításával, a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával – hatályában fenntartotta azzal, hogy az alperes a szakkérdések megválaszolását igénylő, munkaképtelenségre vonatkozó feltétel tisztázására az MTr. 3. § (3) bekezdése alkalmazásával, az orvosszakértői szerv megkeresése útján köteles.
Z á r ó r é s z
A felperes felülvizsgálati eljárási költséget nem igényelt, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2016. december 5.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv. III. 10.351/2016.)